Nemzet, 1884. július (3. évfolyam, 658-688. szám)

1884-07-19 / 676. szám

körülbelül 6 perczc­el távolabb esik s mert a vizet forrásból meríteni s néhány lépésre vedvebben vinni kénytelenek. A hatóság ezen tisztán kényelmi indokokat a közérdek követelményeivel szemben ter­mészetesen nem vehette tekintetbe.­­ Egy montenegrói rablóvezérről, akit most a török hatóságok ártalmanná tettek, Belgrádból a kö­vetkező részleteket jelentik: Peko Pavlovics monte­negrói csapatvezért, aki a herczegovinai felkelés alatt nagy szerepet vitt, a felkelés után Risztics szerb miniszter Prokoplje mellé telepítette, adott neki jelentékeny birtokot és néhány száz arany évi fizetést. A montenegróiak egész gyarmatot képeztek ott, melynek rendeltetése volt monarchiánk boszniai csapatait nyugtalanítani. De a fekete hegy lakói egy­előre nem sok bajt okoztak az osztrák-magyar had­seregnek , kényelmesebbnek találták hősiességüket a prokopljei békés lakókkal éreztetni és a környé­ken sűrűn követték egymást a lopások, rablá­sok és gyilkosságok. Peko Pavlovicsot ismételten megintették és miután ez mit sem használt, a szerb kormány megvonta tőle a subventiót. Mikor Milán király 1882-ben beutazta országát, a prokopl­­jeiek térden állva könyörögtek, hogy a király, a­ki megmentette őket a törököktől, szabadítsa meg őket a montenegróiaktól, a­kik rosszabbak a törököknél. Peko Pavlovics mellesleg politikával is foglalkozott, a­mennyiben összeköttetésben állott a Bolgárországba menekült szerb radicálisokkal, a­kik őt bízták meg, hogy Szerbia nyugati részeiben tűzze ki a lázadás zászlaját. De a terv csúfosan megbukott, mert a Bol­gárországból betört kis bandák Szerbiában nem találtak követőket. Peko tehát folytatta régi mesterségét. Prokoplje közelében meggyilkoltak egy tekintélyes pópát és a nép általánosan Pekot vádolta a gyilkossággal. Két ember, a­kit e gyilkosság gyanúja miatt elfogtak, beismerte, hogy a pópát ők maguk gyilkolták ugyan meg, de erre Peko biztatta fel őket, a­ki a tett színhelye közelében időzött több társával együtt, hogy esetleg segítségre siessen. Peko Pavlovics, mikor felszólították, hogy tisztázza magát a bíróság előtt, török területre menekült és a határ mentén letelepedett montenegróiakból rabló­bandát akart alakítani. De a montenegróiak hallani sem akartak a kétséges hírű egyénről és elkergették területükről. Peko most a vele maradt hivekkel együtt­­-Szerbiába vonult, ahol a török hatóságok internál­ták Pristinába. — A nemzeti múzeumból, Schwerer János régiséggyűjtő közvetítésével Beloschevics Ká­roly Zomborból 4 ezüst érmet, Keindler István Pancsováról 3 római és 1 bizánci bronzérmet , Apostol János Vörösmartról 19 bronz, 4 ezüst és 3 rézérmet küldtek a nemzeti múzeum éremtárának. A régiségtárnok Thiry János Belobreskáról egy középkori lovag vas-sarkantyút, Schwerer János pedig 26 darab apró római és középkori bronz és üveggyöngy régiséget ajándékozott. — Napszurások. A szerecsen-utcza 52. sz. telken dolgozó Való Mátyás napszámos tegnap d. u. 4 és 5 óra között napszurás következtében összerogyott s meghalt. Ugyanigy járt Mader János napszámos is tegnap délután 3 órakor a futó utczában. Korányi Pál pedig, ki a védgát utczai kövező munkálatoknál volt alkalmazva, tegnap délben pihenni dőlt le s többé nem kelt fel. — Angyalcsinálás. L­ő­v­y Rozália helybeli cse­léd 14 hetes fiát pár héttel ezelőtt kiadta dajkaságba Monor községbe egy előtte ismeretlen asszonynak. Ma a dajka a gyermeket haldokolva behozta az anyjához, ki azonnal a mókusba sietett vele, de mire oda ért, a kis gyermek meghalt. A rendőrség megkereste a mo­­nori elöljáróságot, hogy a dajkát, ki a gyermeket le­téve, nyomtalanul eltűnt, keresse fel, hogy a vizsgá­latot ellene megindíthassák. — Vonatkésések. A magyar államvasutak buda­­pest-brucki vonalának 204. számú személyvonata ma 1 óra 5 percznyi s ugyanannak 214. számú személy­­vonata 32 percznyi késedelemmel érkezett meg a fő­városba. — Veszélyes csavargónők. A váczi-uti régi te­metőben Bulik András napszámos ellen elkövetett merénylet tetteseit Matyicska Anna trencséni születésű 30 éves és J­á­r­o­s Fáni morvaországi születésű szintén 30 éves csavargónőket a rendőrség ma éjjel a régi váczi-uti temetőben elfogta, még­pe­dig ugyanazon a helyen, ahol Bulikot véresre össze­verték. A két kósza nő úgy látszik üzletszerűleg űzi a kártyajátékkal való fosztogatást, mert elfogatásuk alkalmával is találtak náluk egy e czélra előkészített kártyajátékot. Mind a kettő beismeri hogy kártyáz­tak Bulikkal és hogy elnyerték 60 krajczárját, de hogy megtámadták volna, azt tagadják. — Megmentett észak sarki utazók. Berlinből a következő meglepő dolgokat távírják: A »Thetis« és »Bear« gőzösök tegnap megérkeztek Ujfundlandba, Saint-Jolusba hat élő tagjával a Greely hadnagy alatt kiküldött amerikai északsarki utazóknak. Hato­dik társuk útközben halt meg, a többi 18-at az éhség ölte meg. A »Thetis« az élve maradtakat, köztük Gr­e­el­l­y t, jun. 22-én találta meg a Sabini-foknál, nyomo­rúságos helyzetben. Greely a 83. sz. és 44­­. fokig ha­tolt előre. Onnan 2000 lábnyi magasból sem északra, sem északnyugatra semmi szárazföldet nem láttak. — Katonák és parasztok. Eckholsheim városa Strassburg mellett múlt, vasárnapon véres verekedés színhelye volt. Három altiszt és két közlegény mula­tott együtt a kocsmában, ami két paraszt legényt annyira boszantott, hogy a katonákat boszantották és fenyegették, míg őket a korcsmáros ki nem dobta. A parasztok elmentek egy más korcsmába segítségért, s mikor a katonák kijöttek az útra, kővel dobálták őket. Épen akkor ért oda a wolfisheimi őrjárat, mely a vezetőket elfogta, mire a tömeggé nőtt pa­rasztság fenyegető helyzetet von, az elfogottakat ki akarva szabadítani. Erre az őrvezető tüzelést paran­csolt, öt lövés eldördült, s valamennyi talált. Egyik lövés magát az őrvezetőt terítette le, ki egy óra múlva meg is halt. Szigorú vizsgálatot indítottak meg — Figyelmeztetés. Az 1874-iki évben Kassán a főreálta­nodát végzett tanuló társaim figyelmét felhívom azon akkori megállapodásunkra, hogy i. e. július hó 30-án a budapesti »Hungária« szállodában találkozunk. Schwarz Jakab. — Fővárosi krónika. Elgázolta a saját gyer­mekét. Sáska Lajos kocsis tegnap este a vágóhíd utcza 12 sz. ház előtt megrakott kocsijával megálloit s feleségével be­­szélgetett. Ez alatt egy éves fiacskája Lajos a hátsó kerékhez ment s ott játszott. Az apa nem vevén észre, hogy fia ott van, kocsiját meginditá s a kerék a kis gyermek fején ment keresz­tül. A gyermek szörnyet halt. Tetten ért tolvaj. Tegnap a Scholz-féle uszodában Stich Lipót, 16 éves csavargó egy kabinba hatolt s ott Gier Ferencz kabátjának zsebéből 73 frtot kilopott. Midőn prédájával el akart illanni, elcsipték, s a rendőrségnek adták át. Vízbe fúltak. A fehéruti ercsű­ csendőrörsön állomásozó Öször Pál csendőr fürdés közben f. hó 16-án a Dunába fúlt.­­— Az ó-hegyi dűlőben levő kőbányai gőztégla­gyár kiaknázott anyagbányáiban fürdött tegnap az esteli órák­ban Károlyi József fazekas s ott lelte halálát.­­ Hasonló sors érte Ziprán János napszámost is, ki a gyömrői út melletti Dréher-féle téglagyár agyagbányái mellett fürdött. Eltűnt kocsis. Deutsch Jakab újpesti la­kos tegnap reggel 4 órakor Lutzing István kocsissal 35 zsák lisztet küldött Újpestről Soroksárra. Miután a kocsis minded­dig nem tért vissza, Deutsch jelentést tett a rendőrségnél, most a kocsist körözik. Öngyilkossági kísérlet. Eosenfeld Mari 21 éves hajadon varrónő tegnap délelőtt alsó-erdősor-utcza 12 sz. alatti lakásán, öngyilkossági szándékból arzenikumot evett s délután, midőn rosszul lett, bevitték a Rókus-kórházba. Tet­tének okául azt vallja, hogy távollevő kedvese, aki házasságot ígért neki, már többszöri levelére nem válaszolt s úgy látszik, hűtlen lett hozzá, s ő szégyenét a£sirba akarta vinni magával. Irodalom, színház és művészet. — A magyar nemzet története Jókaitól. Már ré­gebb ideje annak, mikor Jókai megkezdte a magyar nemzet történetének előadását regényes rajzokban, ragyogó színezésben és a költő szívhez szóló hang­ján. Nem a történetbúvárok számára írta, hanem azok számára, a kiknek a történet példáit és tanulsá­gait lelkesítőn előadni a legszebb kötelesség. A »Ma­gyar nemzet történeté«-nek első kötete, mely a leg­régibb időktől kezdve a mohácsi vészig tart, el is ter­jedt minden körben, többféle kiadást megért; az ifjú­ság kezében a legkedvesebb olvasmányok egyike lett; a költői előadást nemcsak melegen őrizte az emléke­zet, hanem fölidézte az érzéket ama műformák iránt is, melyek ma már oly örvendetesen csinosodtak mind ama könyvekben, melyek a nagy közönségnek és ifjú­ságnak szánták. Most megkapja a közönség Jókai e népszerű munkájának második részét is a Frank­­lin-társulat kiadásában, oly alakban (nagy nyol­­czadrét) mint annak idejében a Heckenast ren­dezte első kötet. A mohácsi vészt követő keserves időktől a Rákóczi szabadságharczának végéig tartó korszakból ad »regényes rajzokat« (mint a czimlap mondja) de voltaképen a hazai történelem egy mo­mentumának a képzelet elé állítása, a szívbe ültetése ez. Minden kis »rajz« teljes kép, művészi csoportosí­tás nagy eseményekből, a szelleme múlt időknek, em­bereknek. Élvezet és tanulság együtt van e könyvben. Ily alakban vágyva tanul históriát ismerni mindenki. Az ifjúságra megbecsülhetetlen, mikor nagy költő ve­zeti hazája múltjába. A második kötet nyolc­van­­négy fejezetből áll s végződik a szatmári békekötés­sel és Rodostóval. Tehát még egy kötetre való kor­szak hátra van. Vajha minél előbb megkaphatnék azt is, s Jókai megírná a magyar nemzet teljes történetét. A kötet ára ? ? — Fiuméról és vidékéről terjedelmes­ ismerte­tést nyújtó könyv jelent meg, szépen kiállítva ily czí­­men: »A Quarnero, Fiume és Abbázia«, írta dr. Kenedi Géza. A szerző czélja az volt, hogy tőle telhetőleg élvezetesen magyarázza a bemohosodott hagyományt: »tengerre magyar«, s hogy vezetője, úti­­társa és hasznos szórakoztatója legyen azoknak, kik nyaranta Fiume és kedves tengeröble, a Quarnero felé tartanak. Tudományosan tárgyalni, monográfiát írni nem kívánt. Személyes benyomások tolmácsolója s ezek élénkségét a gondosan összejegyzett adatok gyakorlati értékűvé teszik mindazokra, kik a magyar tengerparton utazva, Kenedi könyvét is magukkal viszik. Elég vonzó útbaigazító, figyelmeztető, és haza­fias czélzatait elfogadja minden magyar ember. Fiumé­tól távol olvasva is érdeklődésünket fejleszti, s hi­vatva van, hogy a kirándulások saisonjában úti irányt adjon. Néha terjedtebben, néha rövidebben ir. A ten­ger képen, a természett­el­ elragadja az írót, ki jour­nalista lévén, egy-egy fejezetben átengedi magát a hangulatos helyzetnek, a reflexióknak, aztán egy kö­vetkező fejezetben ismét más oldalról kerül az olvasó elé: adatokkal, históriai vonatkozásokkal, sőt össze­hasonlító utalásokkal is Triesztre, de Fiume javára. A könyv érdeme ott kezdődik, hogy a sokat emlege­tett magyar tengerpartról nincs eddig magyar nyel­ven leírás, mely összefoglalná a mi itt nevezetes, a mi említésre méltó, a mi iránt érdeklődni le­het , mint az ország kiegészítő részének saját­ságai iránt, s a minek az utazó mindig ká­rát vallja, ha nincs reá figyelmeztetve. De azért nem száraz útikönyv, ellenkezőleg, mint olvasmányt is bizvást kezébe veheti bárki. Minden fejezete csino­san irt részlet, egy-egy tárczaczikk. Kezdődik a Fiume felé utazás leírásával aztán a Quarneróról kapunk ál­talános képet, egy kis földleírást, az égalj, a tenger sajátságainak felsorolását, majd a halászattal (me­lyet Quarneróban nem űznek oly nauiv mérvben, mint­­más tengervidéken) ismerkedünk meg. A Quarnero népét elevenen rajzolja, foglalkozásaiban, a szláv és olasz elem elütő tulajdonaiban. Népköltészetéről sem feledkezik meg, s a mondák közt följegyzi azt az Atti­láról fönmaradottat, hogy a néphit szerint a hun ki­rály felső Istrián vonulván Aquileja felé, elásta kincsét egy kútba, keresik most is, s a felső­­istriai nép ha eladja telkét, a szerződésben ki­köti : eladom ezt meg azt mindenestől, ki­véve Attila kútját. A tenger állatvilága, terményei, a vidék flórája és faunája dicséretes gondossággal szin­tén föl van véve az érdeklődés körébe. A Fiuméról nyújtott rész a központja a melegségnek, mely az egész könyvön az első laptól kezdve fölérzik. Róla a következő kisebb fejezetek szólnak: Népe. Művelt­sége. Emlékei. A kikötő, hajózás és kereskedés. Fiume a történelemben. Következik Fiume környéke: Tor satto, Portore, Buccari, Zeng, Carlopago. A közel eső osztrák részekkel sem marad adós, hogy a Quar­nero képe teljes legyen. Abbázia és környéke után a guarneroi szigetekre is eljutunk. A könyvet több illustratió is élénkíti, végül pedig egy térkép tájékoz­tat az egyes helyek fekvéséről. A Légrády-Testvérek­­nél jelent meg s ára 2 frt. — »Taschenbuch des gesammten Studienwesens an den Hochschulen zu Wien« czímű könyvet kaptunk Bécsből Halm és Goldmann kiadásából; szerző Her­mann L. Tartalmát teszik a bécsi egyetemekről és főiskolákról szóló tudnivalók, kimutatások, vizsgálati rendszabályok, ösztöndíjak, stb. föltüntetése. Törvényszéki csarnok. Szökevény-tolvajok a törvényszék előtt. György Endre volt országgyűlési képviselő lakásán elkövetett lopásért, P­o­p­u­t János lakatos legény 21­ 8 évre volt elitélve Budapesten, hol azonban több társával együtt likat vágott börtöne mennyezetén s azon kimászva, Szemerád Józseffel együtt megszökött. Szemerád és Poput Kolozsvárott és Brassóban több rendbeli lopást követtek el, mig elfoghatták őket s a kolozsvári törvényszék tegnap ítélt fölöttük. Poputra négy és Szemerádra is négy évi fegyházat szabván. Poput az ítéletben megnyugodott, mig Szemerád ez ellen föleb­­bezést jelentett be. Kämmerer vallomásai. Az Eiser­t-bankház­­ban elkövetett rablógyilkosságot a következőképp be­széli el Kämmerer, ki maga vizsgálgatta meg a bécsi bankházakat, kikeresve azokat, melyek kevéssé láto­gatottak s amelyekben rabolni bizvást lehet. Ilyent talált többet is, köztük kettőt a belvárosban, s ezeken kívül a Mariahilfen az Eisert-üzletet. Mihelyt eb­ben megállapodott, levélben értesítette Stellmachert s vele a rablógyilkosság iránt megállapodott. Jan. 7-én, közvetlenül a bűntett előtt Ostrauba utazott s onnan másnapra visszatért. Ugyanekkor érkezett Bécsbe Stellmacher is. A gyilkosságra kitűzött január 10-én Kammerer vásárolt két új baltát, melyekkel maga és Stellmacher fölfegyverkez­tek. Erre talál különben Burger Karolina val­lomása is, ki azt mondá, hogy a gyilkosok által használt balták újak voltak. Különben pedig mind a hárman,­­ mert velük volt a straszburgi harmadik ismeretlen is, vittek magukkal egy-egy bombát. Stell­macher bombája ugyanaz volt, melyet később Käm­merer lakásán megtaláltak. Megállapodásuk szerint Kämmerer lépett be legelőbb Eiserthez. Ő volt az, ki a rubelek árfolyama után tudakozódott. S mialatt kérdezett, egy marok homokot szórt a bankár szeme közé, s mindjárt rá is sújtott a baltával. Eisert ez ütés után futott az előszobába, a­hol Kammerer utol érte s addig ütötte fegyverével, mig segély után kiáltva össze nem rogyott. Esésében arczázal fölfelé terült el, s Kammerer arczába sújtott a baltával. Ezalatt Stellmacher elkészült a nevelőnővel és a két gyermek­kel Ezután fogtak hozzá a rabláshoz. A két czinkos azután, — a harmadikról többé nem szól, — nyugodtan elment a Ferdinand-hidhoz, s ott a baltá­kat beledobták a Dunába. Kammerer azonban többé nem mert hazamenni. Egész éjjel a Simmeringen kó­szált, s reggel a rablott értékpapírokat újságok közé csomagolva elküldte Budapestre a »Radikal« czí­­mére; a csomaghoz csak annyit írt egy papírszeletre: »Kérem eladni.« Jan. 23-kan Kammerer Bécsből Budapestre jött, s itt febr. 20-ig maradt, mire ismét visszautazott Bécsbe. — Stellmacher a meggyilkolt Bloch holttestét azért kutatta át, mert kereste nála a szolgálati jelvényt, hogy annak segélyével házmoto­zásokat rendezhessen, s így lophasson pénzt és érté­keket. A zala­egerszegi zavargások tárgyalásának tize­dik napjáról levelezőnk jul. 18-iki kelettel a követke­zőket írja: A mai tárgyalás folyamán — melyen több alibi tanút is hallgattak ki — több nevezetes momentum fordult elő, mely a lázadás eredetét földeríteni fölöt­tébb alkalmas. A védelem szerette volna azt az aug. 23-iki verekedésre visszavezetni, de a delegált tör­vényszék folyton új meg új bizonyítékot halmoz föl annak bebizonyítására, hogy már a verekedést meg­előzőleg rendkívül izgatott volt a hangulat és láza­dásra kész a nagy tömeg. Báli alibi tanúit, kik mind­nyájan ellentmondásba keveredtek, mind az időt mind több nevezetes körülményt illetőleg, a kir. ügyész nem akarta eskü alá bocsátani, mert — úgymond — mind­nyájan hamisan esküdnének, amit Czinder védőügy­ügyvéd rövid beszédben ellenzett és kettő kivételével megeskettetésüket kérte.­­ Az ellenvélemények fe­lett határozandó, visszavonult a tervszék és a kir. ügyésznek azon későbbi indítványát fogadta el, hogy egynek megesketése esetében mindnyájan bocsátassa­­nak eskü alá. Terhelje a hamis eskü az ő lelkiismere­tüket. Első tanú volt Kovács Károly, ügyvéd (44 éves r. k.) Elnök: Legyen szíves elmondani a zavargás előtti dolgokat. Tanú: Szerdáról nem tudok sem­mit. Elnök: Mit tud a következő napokról ? T­a­­n­ú: Pénteken elmentem az őrtanyára, 1/49-kor este hozzám jött a szolgabíró, azon czélból, hogy az alis­pánnál a foglyok kieresztését szorgalmaznék, akinek engedélyével a szolgabiró csakugyan kibocsátotta a foglyokat. A vártán a lárma hallatára felszólítottam több tűzoltót, kinek volna bátorsága velem jönni, mi­re­­ csakugyan csatlakozott. Kaszaházára siettem, mert hallottam, hogy fel akarják gyújtani Graner bir­tokát. Az ott talált zavargókat felszólítottam, hogy oszoljanak szét, mire ők azzal válaszoltak: »Minket szabad lövöldözni, mint kutyákat, a zsidókat meg ne bántsuk ?« Fellépésem sikertelen lévén, visszafordul­tam és a velem levő tűzoltó társamat, Benczét, ki lámpát tartott kezében, egy póznával főbe ütötték. Erre a szolgabiróhoz menve, azt mondtam neki, hogy miután a rendet én tovább fentartani képes nem va­gyok, tessék továbbra intézkedni. Ü­g­y é­sz: Mindenütt körüljárván, polgári be­csületére hivatkozással meri-e állítani, hogy senkit fel nem ismert ? Tanú: Polgári becsületemre esküszöm. Glesinger Rezsin és Glesinger Julianna félelmükben elbújtak, tehát nem láttak semmit bolt­juk kirablásánál, hanem hallották cselédjüktől, hogy egy nő — Reinagl Lujza több czikket hordott ki a boltból kötényében és ijedtében elejtette; ott voltak a Kellermann gyerekek is. Szabó Gáspár (39 éves r. k.) Aug. 22-én 12 T*Q. ¥ Ga tv i'*l ClíáL/ÜCll; I16VtX zsidó, mert gúnyolódott, mire ő a verekedés színhe­lyére szaladt, megtámadta Freistadt szabót, aki őt dulakodás közben megkarczolta. Erre a szolgabiró kétszer is küldött hozzá, hogy menjen beperelni Frei­­stadtot és kérjen a doktortól visum repertumot.­­ Ügyész kérdezi tanútól, hogy mi lehet oka annak, hogy a szolgabiró kényszerítette őt a beperlésre és vájjon fordult-e ily eset elő más verekedés alkalmából is ? — Tanú nemmel felel. — Ruzsits védő kérdi tanútól, vájjon nem tudja, hogy az egész lázadás en­nek a következménye volt-e ? — Tanú. Nem tudja, de úgy hiszi. — Ügyész kérdi, hogy látott-e már ká­lomista embert, azok is jó magyar emberek ? Ha már most — úgymond — egy kálvinista tette volna azt egy katholikusnak, megtámadták-e volna a városban élő összes kálvinistákat és beverdesték-e volna azok­nak is az ablakait? Tanú: Kern! — Erre azt mon­dá az ügyész, hogy tehát mégsem a verekedés szolgált okul a lázadásra. Biró: Minő eszközzel történt a karczolás ? — Tanú nem tudja. Ravasz István (33 éves r. k.) Csak a vereke­dés alkalmával összegyűlt nagy néptömeget látta. — Mórocz József tanú: Csak azt látta, hogy Szabó véres volt. — Elnök kérdésére, minek tulajdonítja a zavargást, tanú azt mondja, a verekedésnek. Ügyész: Tudja-e, hogy Oroszországból kiűz­ték a zsidókat, pedig ott Szabó Gáspárékat nem ver­ték meg ? Tanú: Igen. Kovács István és B­a­­­y János tanuk nem akarnak semmifelől tudni. Reinadli János 24-én este bejövén Ságodból 7—8 mesterlegénynyel talál­kozott, kik közül őt egy megszólította, hogy tartson velük, de ő hazament. Eisenstädter Zsigmondné és 2 leánya Lina és Henriette csak azt hallották má­soktól, hogy Steiner Weisz ügyvédeket pálczával fe­nyegette volna: »majd estére eljövünk.« Gróf La­jos (r. k.) a zavargások alatt Sreineréknél lakott. Steinert a fővádlottat csak este 8 óráig látta. Ekkor efeküdvén reggelig nem találkozott vele. Ügyész: Hallotta-e, hogy Sreinerné szidta urát, hogy mért mászkált el és hogy Sreiner a keríté­sen keresztül bort osztogatott volna ? Tanú: Igen. Sárközi Kati: Fehérképen egy legénynyel találkozott, ki őt megszólította: jöjjön sétálni. Tanú azonban nem akarja a személy nevét megvallani, mire ügyész komolyan figyelmeztette az eskü szentsé­gére és lelkiismeretére. Fenyvesi Miksáné: (35 éves izr.) Szomba­ton a nagy rettegésben gyermekeit elküldötte és mi­kor kocsira ültek 1—2 óra közt, azt kiáltozta Báli: »A zsidók küldik fattyuikat, még ma vérükben für­dünk.« Ugyanezt bizonyítja Fenyvesiné cselédje, Balog Juli. Báli: Munka­időben szép pénzért nem men­nék ki olyan időben az utczára. Elnök: ha, akkor szombaton megtette. Kellermann István: (15 éves.)A zavargás ide­jén ott dolgozott, mint inas, hol Báli legény volt. — Elnök: Hol volt csütörtökön este Báli ? — Tanú: Anyjánál. — Elnök: Hány órakor jött haza? — Tanú: 9 órakor. — Elnök: Mit csinált? — Ta­nú: Beszélgetett. Biró: Mit beszélgetett ? — Tanú: Nem volt szabad oda mennem s igy nem hallottam. Ügyész : Meddig nem láttad lefekvés után Bálit ? Tanú: Reggel 5 óráig. Idősb. B­e­n­c­z­e Györgyné (rk.) alibi tanú val­lomása általán zavaros. Báli — úgymond — 8-kor jött haza a fogságból, aztán ide-oda járkáltak 12 óráig.B­i­r­ó: Ki volt önökkel ? Tanú: Cséberék, Pin­tér és Nedvich. —Elnök: Báli szombaton nem ment ki. — T­a­n­ú: Mi­kor igen. — Elnök: Jól van, épen összevág. Hát azután nem ment el ? — Tanú: nem tudja. Bakos ügyész: beszéljen világosab­ban. Tanú: »Nem muszáj nekem világo­­san emlékezni.« Elnök: Szombaton egész nap otthon volt Báli? — Tanú: Igen, csak az any­jához ment át egy kicsit. — Ügyész: Hogyan tud­­.­?­» hogy az anyjához ment ? Tanú: Láttam. — Ügyész: Látta a kapun bemenni ? — Tanú: Kern. — Ügyész: Hát az előtt való kedden Báli otthon volt, egész nap? — Tanú: Igen. — Ügy­ész: Hát szerdán ? — Tanú: Igen. — Ügyész: Vasárnap és hétfőn is ? — Tanú: Igen. — Ügyész: Hát kérem tekintetes törvényszék! Lehet ezen tanú vallomására valamit adni ? Ő azt gondolja, mert Báli javára jött fel tanúságot tenni, hát egész évről kell tanúságot tenni. Biró kérdi tanútól: Maga egész nap otthon szokott lenni ? — Tanú. Igen. Bencze Rozi tanú, 21 éves, r. k. (előbb ki­­hallgatottnak a leánya.) Elnök azon kérdésére, hogy mikor jött Báli aug. 24-én haza, tanú azt mondja, este 8 órakor, és azután velünk volt és velünk maradt. — Elnök (tanúhoz) Hát a maga anyja hol volt ? — Tanú: Lefeküdt 8 órakor. — Elnök: (Bencze Györgynéhez) Nézze milyen ellenmondásban van le­ányával, mert a mint leánya állítja, 8 órakor lefeküdt. — Benczéné: Öreg vagyok, jobban emlékezem én, mint a leányom. — Elnök (Bencze Rozihoz.) Hát Báli másnap sehova sem ment? — Tanú: Nem. — Elnök­­a tanúhoz.) Az anyja azt mondja, hogy Báli az ő anyjához ment. (öreg Benczéné ki akar menni, figyelmezteti elnök, hogy nem szabad most ki­mennie, a tanukkal értekezni.) — Tanú­­nem felel.) Biró kérdésére azt mondja, hogy tanú egész nap sehova sem ment. — Bíró: Honnan tudja, hogy Báli egész nap otthon volt ? — Tanú: Mert muszáj neki egész nap dolgozni. Kutschera Ignácz tanú, 44 éves r. k. augusztus 24-éről állítja, hogy Báli este 8 órakor hazajött. — El­n­ö­k figyelmezteti tanút, hogy mielőtt kérdezi, már felel. Mit tud tanú arról, hogy elnök mit akart kérdezni ? — Tanú zavarban van, valamit dadog. — Elnök: Hány óráig volt Bálival péntek éjjel együtt? — Tanú: 10 óráig. Szombaton pedig nappal Báli 3-szor volt anyjánál, őt este nem látta. Báli megjegyzi, hogy azért ment haza anyjához oly sokszor,mert nagyon szereti. Em­.: Szép a fiúi szeretet. Pintér Ferencz tanú: Bálit pénteken este 9—10-ig látta otthon. — C­s­é­b­e­r János tanú: Báli péntek este a fogházból kiszabadulva, házuk elé ment, és ott volt Vill­ig. Szombaton pedig 10-ig volt vele. — C­s­é­b­e­r Lóri tanú, az időre nézve nem egyez meg atyja vallomásával. — Millhoffer Miksa (zsidó) tanú: Cséberrel ellenkezőleg azt vallja, hogy nem m/a 11-kor feküdt le Cséber, hanem 1/14-kor. Ezután a tanuk nagyobb része esküt tett; a végtár­gyalást holnap 9-kor folytatják. Hibaigazítás: Zalaegerszegi levelezőnktől a tegnap­előtti esti lapunkban foglalt tudósításunk egy félremagyaráz­ható pontjáról azt az értesítést vettük, hogy Graner Jakab vallomásánál — Kovács Károly ügyvédre vonatkozólag ez állítás: »Elég volt itt már, hagyjátok abba!« nem azt jelenti, mintha talán ő is a lázongó tömeggel lett volna ; ellenkezőleg azt akarta mondani, hogy ha Kovács nincs ott, midőn őt megtámadták, akkor talán fel is gyújtották vol­na a gazdasági épületek egyikét. Egyesületek és társulatok.­ ­ Az újpesti felsőbb osztályú középiskolai ta­nulók augustus hó 2-án a rákos­palotai park helyiség­ben szinielőadással egybekötött tánczvigalmat ren­deznek. Idegenek névjegyzéke: Julius 19. Magyar J. Polanski J. Losoncz. Erzsébet szálloda: Tahy L. Gomba. - Gayer A.-né, Sárvár,.­. Dregaly, J. Miskolcz. — Somogyi M. Trencsén. — Galicziai Magyar király szálloda: Zelei J., Sz. J. N.-Várad. — Hubert D. Szili. — Mészáros N. Szeged. — Szabó J. Kolozvár. — Illányi J. Kisbér. — Boehler B. N.­Palánka. — Torda S. Kassa. — Jacob J. Szigetvár. — Fuss F. Her­­manstadt. — Hepke T. Fehértemplom. — Schmidek J. Uj- Gradiska. — Brandstein S. Versecz. — Róth Zs. Cservenka. — Ghitza B. Ploesti. — Poliak S. Bécs. Fehér ló szálloda: Bereczky E. Ócsa. — Szilvay J. Herend. — Nagy M. T.­Földvár. — Eckstein Zs. T.­Sze­­cső. — Kovács G. Watta. — Dr. Vopiel Gy. Lemberg. — Dr. Olmann J. Berlin. — Bekker S Róka. — Jánoska B. Hugyok. — Tóth E. Uj-Verhász. — Károly M. Pécs. — Rozenfeld M. Szoboszló. — Stoller O. Komárom. — Stei­ner L. N.­Káta. Pannónia szálloda: Eördögh V. Lőcse. — Hídvégi B., Fischer J., Englender N. Kassa. — Hirschl J. Szatmár. Deutelbaum B. Bpest. — László K. Uj-Pécska. — Rup­­penthal L. Franczfeld. — Israel J., Medzihradsky F. N.­­Várad. — Faragó J. N.-Kőrös. — Kompanik J. Szivácz. — Kinzl J. N.-Kikinda. — Grahn H. Coblenz. — Pávay E M.-Csasztocz. — Bernátsky J. J. Ladány. — Erb F. Ko­lozsvár. — Hoster E. Burgwal­dried. — Bancsó A. Eperjes. Aranysas szálloda: özv. Bodog F.-né Halász A. Makó. — Hoeniche B. Bécs. Fehér hattyú szálloda: Herzfeld A., Balogh G. Tata. — Neuman L. Miskolcz. — Bl­au H. Örkény. — Weisz Felcsuth. — Weisz M. Apostag. — Kohn M. Laczháza. Angol királynő szálloda: Bezerédy P. Szegszárd. — Frank O. Ferdinandsberg. — Braun V., Scharf B. Bécs. Európa szálloda: Caporillet P. Bruxelles Gy. Krajova. — Sessler M. Kassa. Budapest szálloda: Lautzenbach T. München. — Ste­­fanovits B. Zimony. — Markus T. Vinkovcse. — Stefano­­vits P. Belgrád. Hungária szálloda: Kurz S., Picard A. Pár's. — Ory B., Bingusz S., Gross P., Spoidel C., Bemmel P. Bécs. Lengyel J., Mark E. Debreczen. — Soeceu S., Savopolu S Bukarest. — Szentesi K. Isaszeg. — Stern Gy. London. Schmids V. M.-Sziget. — Kohn M., Jordán K. Stuttgart. — Weisz J. Bradforth. — Vogel L. Panosova. — Guttmann A. Berlin. — Schreier J. Theresiopel. — Schwarcz, Hirsch A. , M.-Ludas. — Dückert A., Grabner K. Bécs. London szálloda: Adamovits D. Dublin. — Jáger K. Újvidék. — Parkert Gy. Pozsony. — Neumann M. Léva. Schmiedt-Orient szálloda: Szányi M. P.-Süly. — Pap B. Arad. — Hollósy F. N.­Várad. — Weisz M. Freiberg. Propper F. Kolozsvár. — Csillag M. Losoncz. — Deák K. Vásárhely. — Paibisch M. Bukovina. — Wujic J. Újvidék — Hiéna 8. Debreczen. — Bader M. Boroszló. — Fürst J Szabadka. — Szvitek L. Félegyháza. — Tűr. D., Boller S. Bécs. Nemzeti szálloda: Szájbely Gy. Rohoncz. — Verebi Végh J. Vereb. — Haupt J. Bécs. — László J. Frankfurt. — Soós K., Szabó Gy. Komárom. — Hruszkievitz L. Hu­­siatin. — Bruggemann B. Berlin. — Heyt E. Bremen, Foune J. Pancsova. Páris szálloda: Czöck V. Sofia. — Kimig V. Szo­­koly. — Bitscher G., Beitbauer F., Heim E. és B., Baum B. Bécs. — Leuthmann J. Bicsika. — Erry A. Szoboszló István föh. szálloda: Früchtl E. Szombathely. — Lő­winger J. Lugos. — Barth J. B.-Gyarmat. — Joanovits P. Arad. Tigris szálloda: Haslinger J. N.-Perkáta. — Singer J. , Hertl K. Bécs. — Weisz J. N.­Károly. — Spinner Karlsbad. — Stein V. Katymár. Vadászkürt szálloda: Koch F. Pécs. — Simonovits S., Herman Gy. Belgrád. — Bartha J., Tompa G. Kolozs­vár. — Antonescu S. Bukarest. — Papp E. Karczag. — Samassa J. Eger. — Wiettecker L. London. — Hegedűs E. K.­­Várda. — Schosberger J.-né, Drakulits S. Szabadka. — Hamel N. Bécs. — Wendl J. Stájerország. — Vallgold K. Bécs. Színházak. Budapest, szombaton, 1884. julius 19-én: Népszínház. fánt.« — A 9-ik képben : »Ko­rn.. , kuszdió-táncz.« Fényes kiállítással : 74-edszer . Kezdete fél 8 órakor. Utazás a föld körul 80 nap alatt. Holnap ugyanez. Látványos szinmü 13 képben, — zenével, énekkel, tánczczal. Fővárosi színkör Jules Verne regénye után irta Buda a Krisztina-városban. Csepreghy Ferencz. D . , Másodszor: Személyek: Fogg Fileasz Tihanyi csicstíné. Paszpartu Eőry Eredeti népszínmű 3 felvonás-Fix, rendőr Kassai­ban. irta Hetényi Béla. Zenéjét Flanigan Rónaszéki szerző Szabados. Gógyír”­eneaiek ^: Fellentin Erődi Kárász Mátyás, Forszter Szabó csizmadia Balassa u. N­im­ett Tóth I. Biri, leánya Pajor E. Konzul Szuezben Sánta -­ic­é András, Kromárty Prielle kádármester Mezei P. Anda herczegnő Rákosi Sz. Targa Tamás, Ramana, rabné Pártényiné kertész DerítaA. Vonatvezetö TM Mfe^ irpin"" Tolnai A. Indus fiú Pintér Gyuri, kádárlegény Kiss Pista gb*f „­­ k r“ “a“' sí s a sr Sr« xkä* Ind., főnők T. Km»TM TMö., ÚKrfd Bom»1- Szpidy Sza bó Körmő., KorMly 1 Föbramin Magyari Az előadásban részt vesz »Posz- Kezdete 7 órakor. kó« az úgynevezett »Csodaelő- időjárás július 19. reggeli 7 órakor. Az időjelző-intézet távirati jelentése. Jelek magyarázatai: © - szélcsend; O tiszta, de­rült;® V. felhős; 3 - •/, felhős; © - *'. felhős; # — borult; —*■ eső ; jfc - hóeső ; A · jég ; — — köd; 00 «■» gőz; & zivatar, villám. Áttekintése a mai időjárásnak : Európában: A depressiós(756—757) a continens északi, a nagy légnyomás (762—763) annak délnyugati részé­ben van. Mérsékelt szelekkel az idő az északkeleti nagyobb tél­ben változó, esőkkel, itt-ott zivatarral, délnyugaton derült, nagyon meleg. Hazánkban: Északnyugatias, részben délies, he­­lyenkint erős­ szelek mellett, a hőség kevéssel kisebb, a lég­nyomás általában alig változott. Az idő északkeleten változó, derült váltakozik borulással, délnyugaton derült. Esők helyen­­kint voltak, zivatarral Ungváron és Debreczenben. Kilátás a jövő időre: Hazánkban: Derűs nappalra éjjeli borulás vár­ható, számosabb esőkkel, itt-ott zivatarokkal. Kőrös Dráva­­ B.Gyula 0.22 — apadó Barcs 11.29 — áradó Gyoma 3.17 — » Eszék 2­06 apadó Maros Arad 16. 05 — apadó Száva Sziszek 1 0.05 —­­ apadó Béga Mirovitcza 1.90 —­­ » Temesvár 0.58 — apadó (E rovat alatt Nyílt tér­­közi­öttekért nem vállal vesztőség.) felelősséget a szer A magyar Jelzálog-hitelbank 4, 57%-o­s n­y­e­remén­y-k­öt­vényei. ALÁZBÍJOK ezen sorsjegyszerü záloglevelekre az eredeti feltételek alatt — darabonkint 99 frt 50 kron— fogadtatnak el és a czimletek — csekély fedezet és mérsékelt kamat mellett — kívánatra letét­ben megtartatnak. FÖLDIÁK GYULA 950 bankczégnél, V., nádor-utcza 16. legjobb asztali- és üdítő ital, kitűnő hatásúnak bizonyult köhögésnél, gégebajoknál, gyomor- és hólyaghu­­rutnál. Hattoui Henrik, Karlsbad és Budapett J. Ormen I ! 1 1 Vízállás 1884. július 19. , , I Szí A h8- I j irányú mérséklet Csapa- Felhő-Állomások nvm4 ereje Celsuj­­áékTM!m »et «éndODf j fi—igt fokban I Arad.................. 60.0 D 3 25.4 — ® Besztercze . . . 62.5 @ 28.2 O Beszterczebánya . 60.2 © 23.0 1 © Budapest . . . 60.8 © 22.8 *1 Csáktornya . . . 60.9 NY 1 22.5 — 3 . Debreczen . . . 59.5 ENY 6 19.7 2 ?’•­ Eger.................. — ENY 4 21.1 — 3 Eszék.................. — — — — Fiume .... 60.5 E 1 26.4 — O Késmárk ■ ■ . — — — — Keszthely . . . 61.4 ENY 1 23.2 n ® Kolozsvár . . . 62.0 NY 8 20.0 — 3 Magyar-Óvár . . 61.2 NY 2 22.0 [ 2 • : Akna-Szlatina . . 62.0 K 2 21.0 8 fi® S, Nagy-En­yed 61.0 DNY 1 23.5 — 3 Nagy-Szeben . . 60.4 D 2 22.2 j — 01 Nagyvárad ... — — — ! — Orsova .... 61.8 @ 24.0 j — O Pancsova . . . 60.1 E 2 26.0 j — ® Selmeczbánya . . 61.9 ENY 4 22.0 j — ® Sopron .... — ENY 1 23.0 | 10 O Szatmár-Németi . 80.1 EK 2 20 . 6 ® Szeged .... — — — | — ~ Sepsi-Szt.-György . 63.0 ENY 1 24.0 | — O Szolnok .... 59.8 K 2 24.2 — O Temesvár . . . 60.9 D 2 27.4 — 3 Trencsén . . . 60.0 DK 1 24.0 | — ® Ungvár .... 59.6 EK 4 20.5 3 9 Zágráb .... 80.6 EK 1 22.2 — O Bécs............ 61.4 © 21.4 — | ® Bregenz .... 62.8 : E 1 17.2 9 @ K^g^ntinánnl* 5F.7 © 2772 — Q Pola.......... 59.6 ; © 27.5 — O Prága...................I 61.1 E 1 18.8 3 Sulina . . . . i 61.8 NY l j 27.6 — ® Szerajevo . . . i 62.9 © 21.0 - — ® [Méter Méter Névszerint O Változik Névszerint O Változik ___________ill­szt 'alatt Dana Tisza Pozsony 2.60 — apadó M.-Sziget 0.741 — apadó Komárom 2.53 — » Beregsz. [ — — — Budapest 2.76 — » Sárosp. — — — Mohács 3.84 — » Szatmár — — — Vukovár — — Tokaj 2.02 — apadó Újvidék 4.32 — apadó Szeged 6.00­— apadó Pancsova 2.80 — » Szolnok 15.42 — apadó Orsova 3 29 — » Kivonat a hivatalos lapból. Julius 19. Árverések a vidéken. Vér Farkas 22,939 írtra b. ingatlan okt. 20. Sófalva. Deutsch Sámuel 2886 írtra b. ingatlan szept. 1. Fehértemplom. Czibenszky End­­réné lefoglalt ingói szept. 1. Haraklány. Katonai Borbála 2325 írtra b. ingatlan aug. 9. Büskén. Balogh Ferencz 4458 írtra b. ingatl. szept. 25. Aldoboly. Bebega Jón 2148 írtra b. ingatl. jul. 31. Guravina, Kuluncsits Ádám 2842 frt és 50 ktra b. ingatlan szept. 11. Bács. Grosz Ignácz 6183 írtra b. ingatlan jul. 26. Cserna, Budai József 8554 írtra b. in­gatlan aug. 14. Szatmárnémeti. Csőd. Macher Károly ellen csődb. Szalay Ágoston,, tömegg. Szabó László, okt. 18. Szombathely. Pályázatok: Postám, áll. Sztracsán, Kubachon, Vikartoczon (Szepesmegye), F.-Patakon (Zemplén megye) 3 hét alatt. A szegedi fő vámhivatalnál gyakornoki áll. 4 hét alatt. A mezőtúri ev. reform. egyház hat osztályú gymna­­siumában VII. oszt. tanári, I. és IV. oszt. rajzoló mértani, I. és II. oszt. számtani és I. és II. oszt. szépírás tanári áll. aug. 12. Az ungvári jbiróságnál joggyakornoki áll. 4 hét alatt. Több H. oszt. segédtiszti áll. 6 hét alatt. Temesvár. Az abrudbányai jbiróságnál II. oszt. telek könyvvezetői áll. 4 hét alatt. A kecskeméti jbiróságnál II. oszt. hivatalszolgai áll. aug. 31. Hontmegye területén adóvégrehajtói áll. 4 hét alatt.

Next