Nemzet, 1884. október (3. évfolyam, 749-779. szám)
1884-10-14 / 762. szám
SZERKESZTŐSÉG: Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A Up szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tera, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. 762. (284) szám. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint Előfizetési díj : * Postán küldve, vagy Budapestem házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt 3 hónapra 6» • 6 hónapra ........................ 12 » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Reggeli kiadás. Budapest, 1884. Kedd, október 14. IV. évi folyam. Egyes szám 4 kr. Budapest, október 13. Nagy port vert fel Ausztria közvéleménye előtt a lex Kviczala. Ez a tisztelt cseh politikus az által tör a halhatatlanság felé, hogy törvény által akarja kimondatni, miszerint a cseh gyermeket német iskolába járatni nem szabad, ha mindjárt a szülők akarnák is; ha tehát az illető községben megfelelő iskola nem lenne, akkor vagy cseh iskola felállításával kell segíteni, vagy azáltal, hogy a nap két részre osztatik, délelőtt taníttatnak a német, délután a cseh gyermekek. Természetes, hogy a német gyermekek elkülönítésére, illetőleg külön tanítására hasonló rendszabályokat helyez kilátásba. Ez a javaslat már betöltötte az esztendőt és nem bírta azt Kviczala úr még a csehek által sem elfogadtatni, mert ezek a harcrot, a német befolyás és német elem ellen ilyen határozott formában felvenni opportunusnak nem tartották. Úgyhogy Kviczala úr csakis egy pár népgyűlésen volt képes keresztül vinni törvényjavaslatát, melyet a német sajtó gúnyból már előre Alex Kviczalácnak nevezett el. De a németek egyfelől a gúnyolódás és másfelől a csehországi iskolatanács német és cseh osztályra osztásának, valamint Csehország közigazgatási és igazságszolgáltatási felosztásának cseh és német nemzeti alapon való indítványozásával oda vitték a dolgot, hogy erre a sok kihívásra a csehek sem maradtak meg a mérsékletnél, hanem a cseh clubban magukévá tették Konczala úr törvényjavaslatát és így a németek által gúnyolt törvényjavaslatból valószínűleg tartománygyűlési törvény lesz, szóval a lex Kviczala létrejön. Mondanunk sem kell, hogy az elfogulatlan ítélőbíró előtt sem a német, sem a cseh túlzás nem helyeselhető. Mert hibáztak a németek akkor, mikor mindent nemzetiségi szempontból kívántak megítélni és erre épen a legmesszibb vezető közigazgatási, igazságszolgáltatási és tanügyi szervezeti reformokat ajánlották concret formául. Nekik kellett volna leginkább óvakodni attól, hogy alkotmányjogi, tanügyi és bármely más politikai intézmények és intézkedések nemzetiségi szempontok alá essenek, mert ha ezen szempontok érvényesülnek, akkor a német elem hegemóniája Ausztriában darabokra esik szét. Igaz, hogy mentségükre hozhatják fel azt, hogy a Taaffe-kormány egy-két rendszabálya és a csehek aktív politikájának némely követelései oly aggodalmakat keltettek fel bennök, melyek a visszavágásra ösztönzék őket, de ez sem fogadható el mentségül, mert a politikában az ember a gyenge oldalát nem védi meg az által, ha feltárja és sebeit mutogatja és ha hasonló sebeket akar ellenfelében, még nagyobb túlzások által, okozni. De másfelől kétségtelen az, hogy a Konczala-féle indítványban is sok túlzás és a nevelés, oktatás követelményeibe, valamint a szülői elhatározás szabadságába ütköző intézkedés van. Mert egyfelől azon alternatívát állítják — sok szegény községben, sok szegény szülőre nézve — fel, hogy vagy egyálaljában nem részesíti gyermekét oktatásban, vagy megszegi a törvényt, amihez különben, ha Konczala javaslata törvénynyé lesz, még az iskolai és községi hatóság beleegyezése is szükséges. Ez alternatíva ugyanis előáll ott, hol csak egy nyelvű iskola, egy nyelvű tanító van. Igaz, hogy Konczala e bajon úgy akar segíteni, hogy délelőtt és délután különböző nyelvű előadást akar, de ez eltekintve attól, hogy kettős tanszemélyzetet tesz szükségessé, ugyanazon község terhére, azon nagy paedagogiai hátránynyal is jár, melylyel bír általában a félnapi oktatás, melyet népiskoláknál eddig hiányos és czéltalan rendszabálynak tartanak. Nem akarunk kiterjeszkedni a Kinczula javaslatának azon hibájára, hogy a szülők elhatározási szabadságát confiscálja, mert az oly jogsértés, mely első pillanatra is szembe ötlik. A szülőt kényszeríteni arra, hogy mely iskolában és mely nyelven taníttassa gyermekét, önkéntes eljárás, mely a nemzetiségnek nem válik javára, mert sokkal mesterségesebb és erőszakosabb útja a nemzetiség terjesztésének, tehát ez esetben a csehesítésnek, mint az, mely ellen a csehek panaszkodnak, t. i. az alkalom nyújtás arra, hogy a csehek németül tanuljanak. Mert ez nem zárja ki azt, hogy cseh iskolát állítsanak és csehül tanuljanak, míg amaz az idegen nyelven tanulást teljesen kizárja és a mellett a szülők elhatározási szabadságát mélyen sérti. A Kviczala javaslatának azt a drákói részletét, hogy még kisdedóvodákra és Frőbel-kertekre is alkalmaztassák a nemzetiségi szempont és ezekre is mondassák ki a nemzetiségi kényszer, a cseh nagybirtokosok értekezlete kitörölte és ez által a törvényjavaslatot lényegesen enyhítették, de ettől eltekintve is, van abban elég szigor arra, hogy a politikus megdöbbenjen tőle és észrevegye benne a nemzetiségi túlzást. Olyan országban, milyen Ausztria, a nemzetiségi küzdelem a legmeddőbb és egyszersmind a legveszedelmesebb ; egyszerűen azért, mert szétrombolja a politikai kötelékeket, megrontja az alkotmányos, békés, hasznos munkásság alapját és feltételeit, anélkül, hogy ezélt érne, t. i. egyik nemzetiség feltétlen és kizárólagos uralmára vezethetne és ezáltal a nyugalmat (bár így is nehezen) helyreállíthatná. Ilyen országban csak a mérséklet és kölcsönös méltányosság teszi a megélhetést és haladást lehetővé , márpedig Ausztriában sem a németek, sem a csehek ezt a szabályt szem előtt nem tartják, ezért bonyolódik folytonosan a válságos helyzet ! A NEMZET TÁRCZÁJA. Október 18. Nemzetközjogi szabályok Chinában. Irta: dr. Csaruda János. (Második és befejező közlemény.) Alig szenved kétséget, hogy China és az idegen népek között politikai jellegű érintkeznek már az ókorban előfordultak. Rég, krónikák fentutották annak emlékét, hogy a Chang dynasztia második császárja, Tai-Kin alatt 1753-ban Kr. előtt idegen követek jártak a chinai udvarnál; 126-ban pedig a Han dynasztiából származó Wu-Fi császár alatt egy Thhang-Khian nevű tábornok száz harczos kíséretében arra vállalkozott, hogy a seytha néppel szövetséget köt a császár nevében, de a sejthák a hős tábornokot elfogták és csak tíz évi fogság után sikerült neki szökés által hazájába menekülni. Az első rendes követséget állítólag Hiao-Hiaman császár 64-ben Kr. e. küldte nyugatra, de China azontúl is leggyakrabban azon államokkal érintkezett, amelyek a birodalomhoz oltalmi vagy tributarius viszonyban álltak. A régi China történetének egyik legszebb vonását a hűbér fejedelmek barátságos érintkezései és öszszejövetelei képezik. Ezek, egyesítvén Kelet-Ázsia leghatalmasabb fejedelmei, az európai souverainek mai congressusához hasonlíthatók. Nem kevésbbé érdekesek a fejedelmek személyes látogatásai, midőn egymást a barátság és szívélyes vendéglátás legkiválóbb nyilvánulásaival elhalmozzák.*) Az érintkezéseket császári és a hűbér udvarok között a követek tartották fenn, kiknek szentsége és sérthetlensége elvben el volt ugyan ismerve, de valójában elfogatásuk és kivégzésük nem tartozott a lehetetlenségek közé. A követek elfogatását rendszerint azzal indokolták, hogy engedély nélkül lépjék át a határt, vagy azzal, hogy küldetésük ellenséges indulatú volt, vagy hogy a formalitások bizonyos kellékei hrányoztak. Ha a követet kémnek tartották, kivégezték, de ez rendszerint háborút vont maga után. A közönséges és általános gyakorlat szerint a követek személyét illő tiszteletben részesítették. Fogadtatásuk rangjuk szerint többé kevésbbé ünnepélyes és fényes volt. Ilyenkor az udvariasságnak és etiquettenek legapróbb formáit aggályos pontossággal tartották meg. A követek rangsorozatát, és illetőleg az elsőség kérdését, a történelem és a heraldikán alapuló szabályok határozták meg. Alig van Európában udvar, amelynek szertartásai oly részletesen vannak kidolgozva, mint a dunai udvaré. E szertartásokat száz év előtt állapították meg, a kor szelleméhez idomítva. Azóta csak igen lényegtelen módosításokat tettek. Az utolsó ilynemű szabályzat Pekingben kelt 1825-ben. E szertartásokban praegnans kifejezést nyer azon mély vallásos tisztelet, a melylyel a chinai nép császárja iránt viseltetik. E tisztelet oly mélyen van lelkébe vésve minden dunainak, hogy az alól az idegeneket sem hajlandó feloldani. Azon idegen követ, aki a dunai császár által akar fogadtatni, tartozik háromszor térdet hajtani és kilenczszer földre borulni. Az angol követek 1796 és 1816-ban inkább lemondtak arról, hogy a császár őket fogadja, mintsem, hogy e súlyos szertartásnak magukat alávessék. A chinaiak pedig hagyták a követeket haza menni, anélkül, hogy császárt láttak volna, de a szabályon nem változtatnak semmit sem. A szertartásoknak letéteményese és főőre a külügyminiszter. E minisztérium egyik alosztályát képezi a fordító hivatal, mely két tatár eredetű nagy mandarin és a katonai parancsnok, ki egyúttal a lőszertartásmestereknek is egyike — igazgatása alatt áll. Ezen hivatal feladata gondoskodni arról, hogy az idegen követek a fővárosban illő módon elhelyeztessenek és mindazzal, amire szükségük van, tehát bútorzattal, élelmiszerekkel stb. ellátva legyenek. A szabályok e tekintetben csodálatos részletességgel intézkednek, így pl. pontosan meg van határozva, hogy a lakás hány szobából álljon, minden szobában hány ágymelegítőt kell alkalmazni stb. Meg van határozva például, hogy az élelmiszereket a császári ház intendánsa, a fűtőanyagot a közmunkák minisztere, a takarmányt a lovak részére a pénzügyminiszter tartozik szállítani. Ha a követ küldetése véget ér, a számlák az összes kiadásokról elkészíttetnek és azoknak jegyzékét a szertartások miniszteréhez, aki egyszersmind a külügyek minisztere is — átteszik. A hűbér államok követei, akik Pekingbe jönnek, a coreaiak kivételével, a császári ház intendaturájának felügyelete és ellenőrzése alatt állnak. Corea követének, aki állandóan Pekingben székel, saját palotája van, amely a szertartási statútumokban pontosan le van írva. A Hoél-Toung-ssé-i-Kouán (fordító hivatal) gondoskodik a követek idegen nyelven írt megbízó leveleinek chinai nyelvre való lefordításáról. Ezen hivatal negyvenkét tagból áll, akik csaknem kivétel nélkül mandzsu-tatárok, valószínűleg azért, mert ezek fogékonyabbak az idegen nyelvek elsajátítására, mint a chinaiak. A statútumok szerint a Coreából, továbbá a Keu-kieu szigetekről és Tong-Kingból jövő követek chinai nyelven szerkesztett megbízó leveleket tartoznak bemutatni. A külügyminisztérium további szakosztályait képezik az idegen vendégek igazgatósága, továbbá a lakomák és ünnepélyek igazgatósága (Thsing chin- Thoing-li-sse) és a zene minisztérium (Yo-pu), melyet a Csu-King szerint Chum császár 2200 ban alapított Kr. e. Régi szokáson alapul Chinában az a gyakorlat, hogy a trónra lépő fejedelem a császárhoz és a többi fejedelmekhez gazdag ajándékokkal követeket küld, hogy őket barátságáról biztosítsa. A szertartásos nagy díszkövetségeket tehát a chinaiak is ismerik. A követeknek legfőbb feladata a nemzetközi szerződések negociálása. A modern diplomatiában szokásos szerződések csaknem minden nemét már a régi Chinában is feltaláljuk. A szerződéseket ünnepélyes szertartások között kötötték és esküvel megerősítették. Az esküforma így hangzik: »Esküszünk, hogy a szerződésnek határozatait híven megtartjuk, a minek tanúi legyenek a hegyek és folyamok istenei, a császárok és fejedelmek bölcsesége, hét családunknak ősei, és a birodalom mind a tizenkét állama. Ha valamelyike közülünk ezen ígéretet megszegné, verjék meg őt a mindenható istenek a legkeményebb sorssal Hagyják el népei, veszszen el élete és legyen nemzetsége örökre kioltva.«2) Az eskütételnél a felek kezeiket egy ökör fejére tették és aztán az ökröt feláldozták a borzuló isteneknek. A szerződést pedig egy Meng-fu nevű szent helyen őrizték. A vallási sanction kívül a szerződést még materiális garantiákkal is szokták körül venni. Ilyenek voltak: a túszok, a kötbér, vagy egy harmadik többé-kevésbbé érdekelt fejedelem kezessége. De a túszok használtatát a chinai írók mindig kárhoztatták, »mert ez csak lappangó gyűlöletet ébreszt és soha őszinte kibékülést nem eredményez.« A chinai államok nemzetközi érintkezéseinek alaplevét a jóhiszeműség képezi. Egy modern iró sem oly aggályos e pontban mint a régi chinai irók. »Az ember hit nélkül, — mondja Confucius — hasonlít egy szekérhez tengely nélkül, mely a kerekeit összetartja. Az állam fennállhat pénz és fegyverek nélkül de fönn nem állhat hit nélkül.« Valószínű azonban, hogy a régi Chinának ezen jóhiszeműségét jelentékenyen megrendítették a jelen században beállott események és az azokból merített tapasztalatok. A chinai nép békét szerető. A háború a menynyi birodalomban kivételes állapot, sőt ha tőlük függne, úgy soha elő sem fordulna, mert a chinai kormány aggályosan kerül mindent, ami háborúra vezethetne. A chinai törvények szigorúan őrködnek a a) Martin , id. m. béke fölött az állam belsejében is. A chinai büntető törvény kegyetlen büntetéseket szab a békebontóra, így azon parancsnokra, aki katonáinak megengedné, hogy szomszéd területen prédáljanak vagy garázdálkodjanak, száz botütést, hivatalvesztést és örökös száműzetést szab, ha pedig tettleges bántalmak, testi sértések stb. járultak volna hozzá, halálra ítélni rendeli.3) A chinaiak hadviselése is törvényeknek van alávetve, amelyekből következők érdemelnek figyelmet. Tiltva van háborút viselni jogos vagy legalább elfogadható ok nélkül A csnaiak a háború jogosságát erkölcsi erőforrásnak tekintik, mely ellensúlyozza a phisicai erők egyenlőtlenségét. A háború mindig jogos, ha az a hatalmi egyensúly fentartására irányul. Ezen elv vetély idején a chinai államokat mindig együtt tartotta. A fő azonban a békének lehető fentartása és a vérengzések elkerülése, azért a chinaiak a barátságos államok közbenjárását mindig szívesen elfogadóik. Most is hírlik, hogy a Francziaországgal fenforgó confliktust hajlandók esetleg egy békebíróság ítéletének alávetni. Ha azonban a háború elkerülhetlen, a törvény a kegyetlenkedéseket szigorúan tiltja és a harcba nem avatkozók jogainak tiszteletben tartását parancsolja. Csakhogy, valamint a többi primitív népeknél, úgy a chinaiaknál is különbséget kell tenni a vallási elveken alapuló magasztos tanok és a gyakorlat között. A tanok szelídek, a gyakorlat pedig kegyetlen. Az inter hostes jura scripta non valere, at valere non scripta féle elv a chinaiak előtt is ismeretes. A jelszó ott is: vae vietis! Találkozunk ugyan ott is a könyörületesség és nagylelkűség egyes példáival, de ezek csak szórványosan tűnnek fel. A kegyetlenség szabály, a könyörületesség kivétel, mint minden primitív népnél, ahol nincs fegyelmezett katonai hatalom, mely nemcsak a harczosok, de a felizgatott nép szenvedélyeit is féken tartja. a) Le Comte: Mem, sur les chin. ) Példái Martin értekezésében : Les vestiges d’un droit intsrnational dans 1’ ancienne Chine, B ELFÖLD. Budapest, okt. 13. (A szabadelvű párt értekezlete.) Az országgyűlési szabadelvű párt ma d. u. 6 órakor Vizsonyi Gusztáv elnöklete alatt tartott értekezletén első sorban a közgazdasági bizottságnak jelentése olvastatott fel, mely helybe hagyatván, Móricz Pál igazgatónak a felmentés megadatott. Az I. bíráló bizottságban Rohonczy Gedeon lemondása folytán megürült helyre Andaházy László jelöltetett ki. Ezután tárgyalás alá vétetvén a felirati bizottság által beadott felirati javaslat, az minden vita nélkül változatlanul egyhangúlag fogadtatott el. Ennek kapcsában általános helyeslés közt elfogadtatott Elekes György azon indítványa, hogy Falk Miksának, a felirati javaslat kitűnő szerkesztéséért jegyzőkönyvileg köszönet szavaztasék. Budapest, okt. 13. (Változás a kereskedelmi minisztériumban.) Tormay Béla kir. tanácsosnak, a kir. állatorvosi tanintézet igazgatójának a földmivelés-, ipar- és kereskedelemi minisztériumba szolgálattételre tett behívása, mint halljuk, egyelőre ideiglenesen egy év tartamára történt, mely időre a nevezett tanintézet igazgatóságát Dr. Thanhoffer Lajos, ugyanezen tanintézet tanára fogja helyettesi minőségben vezetni. Tanári teendőit pedig tanársegédje fogja végezni. Tormay Béla a minisztériumban nem a mezőgazdasági, hanem az állattenyésztési, gazdasági intézeti és állatorvosi intézeti ügyek vezetésében fog részt venni. Budapest, okt. 13. (Ovatio Tisza Kálmánnak.) A Budapesten időző főispánok ma délelőtt ovátióban részesítették névnapja alkalmából Tisza Kálmán miniszterelnököt, A főrendiház egyik termében összegyűlve, Ormós Zsigmond temesi főispán, kit társai a szónoklásra felkértek, üdvözlő beszéddel fogadta a belépő miniszterelnököt és felemlítvén személye iránti ragaszkodásukat, társai nevében biztositá, hogy politikai elveik azonossága alapján állva, jövőre is úgy magán, mint hivatalos működéseikben kitelhető buzgalommal fogják támogatni. Tisza miniszterelnök válaszában köszönetet mondott a szives szavakért, s midőn a főispáni kart viszont jóakaratáról és személyeik iránt barátságáról biztositá, kérte, tartsák meg őt továbbra is szíves barátságukban. Élénk éljenzéssel s kézszorításokkal végződött a barátságos ünnepély. Budapest, okt. 13. (A képviselőház bíráló bizottságaiból.) A képviselőház I. bíráló bizottsága ma délután 4 órakor Bosbach Péter elnöklete alatt ülést tartott. Napirenden volt azon kérvényeknek alaki szempontból való megvizsgálása, amelyek Imre Aurél, Haller Rezső, Chorin Ferencz, és Schtritz Zsigmond b. képviselők választásai ellen adattak be. Az ülésen az elnökön kívül jelen voltak: Antal Gyula, Apponyi Albert gróf, Csanády Sándor, Darányi Ignácz és Engelmayer József bizottsági tagok; ezenkívül Szivák Imre, mint Chorin Ferencz választásának védője és Komjáthy Béla, mint Haller Rezső választásának védője és egyszersmind Üchtritz b. választása elleni kérvényezők képviselője. Elsősorban felvétetett Imre Aurél a székelykeresztúri kerület képviselőjének választása ellen beadott kérvény. Engelmayer előadó kijelenti, hogy a kérvényt érdemleges tárgyalás alapjául elfogadhatónak nem tartja, mert a kérvényt nem 10 választó — amint ezt a törvény megkívánja — hanem csupán két választó írta alá ; meghatalmazás nincs mellékelve, a kérvény csak egy példányban nyújtatott be, annak másolata nem csatoltatott. Ezek alapján indítványozza, hogy a kérvény elutasíttassék és Imre Aurél képviselő választása igazoltnak mondassák ki. Miután sem Imre Aurél választásának védője, sem pedig a kérvényezők képviselője nem volt jelen, a bíráló bizottság visszavonult tanácskozásra. Ennek befejeztével elnök kihirdeti az ítéletet, mely szerint a bizottság Imre Aurél képviselő választása ellen beadott kérvényt elutasítandónak ítéli: 1. mert a kérvényhez meghatalmazás nem csatoltatott; 2. mert a kérvényt 10 választó nem írta alá; 3. mert a kérvény csak egy példányban nyújtatott be, holott ahhoz másolat is szükséges. Ezek alapján a bizottság nevezett képviselő választását igazoltnak mondja ki. Ezután Haller Rezső (kolosi ker.) képviselő választása ellen beadott kérvény vétetett vizsgálat alá. Darányi előadó constatálja, hogy a választás elleni kérvényezők szabályszerűen meghatalmazott képviselője Funták Sándor nincs jelen és hogy hivatalosan nem is értesittetett arról, hogy a választási ügy a mai ülés napirendjére tűzetett ki. A bíráló bizottság Apponyi gr. indítványára e választási ügynek tárgyalását elhalasztotta. Következett Chorin Ferencz, az aranyosmedgyesi kerület képviselőjének választása ellen beadott s a választók által szerkesztett kérvény tárgyalása. Darányi előadó jelenti, hogy a választás védője, Szivák Imre személyesen megjelent és írásbeli nyilatkozatot adott be , míg a kérvényezők képviselője Lovrich Gusztáv nincs jelen. Megjegyzi, hogy utóbbi a tárgyalás napjáról szabályszerűen értesíttetett. Ennélfogva a köpény vizsgálat alá vehető. Bejelenti, hogy Szivák írásbeli nyilatkozatot adott be. Ezután Szivák kérelmére felolvastatik a nyilatkozat, mely a kérvényt illetőleg következő kifogásokat tartalmazza. A beadott kérelem nélkülözi a 79. §-ban előírt kellékeket, ennélfogva tárgyalás alá nem bocsátható. A kérvényezők nem igazolták választási képességüket. A becsatolt mellékletek nem eredeti okiratok. Az A) és B) alatti mellékletek — melyek a választók névjegyzékét tartalmazzák — még csak nem is hites másolatok, a mellékletek tehát aggályosak s igy bizonyító erővel nem bírnak. A mellékletek ezenkívül idegen pecséttel vannak ellátva. A C. a becsatolt községi bizonyítvány nem illetékes a választási jogosultság igazolására. A személyazonosság nincs beigazolva. A kérvényt aláírtak nevei nem egyeznek meg a névjegyzékben előforduló nevekkel. A kérvényben hiányzik az aláirók személyazonosságának igazolása, mert a községben több hasonló nevű lakos van s igy nem tudható, vájjon választó-e vagy nem az illető. A személyazonosságot egyik névnél oly tanú igazolta, ki maga is fél, ennélfogva a közjegyzői okirat aggályos. Nem jelöltettek ki pontonkint mindazon okok, melyeknél fogva a kérvényezők a választás érvényességét megtámadták. Ezután Csanády indítványára a kérvény pontonként megvizsgáltatván, az ellene emelt kifogások helyessége constatáltatott. Erre a bíráló bizottság visszavonul tanácskozásra, mely fél óráig tartott és aztán elnök kihirdette az ítéletet, mely szerint a kérvény a házszabályok 79. §-ában felhozott hiányok s illetőleg mulasztások miatt visszautasíttatik és Chorin Ferencz az aranyosmedgyesi kerület igazolt képviselőjének mondatik ki. A perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek. Ezután elnök tekintettel az előhaladott időre, az ülést 1/27 órakor bezárja és a legközelebbi ülést szombatra tűzi ki, melyen Haller Rezső és Üchtritz K. képviselők választása ellen beadott kérvények fognak vizsgálat alá vétetni. A képviselőház 8. bíráló bizottsága csütörtökön délelőt 10 órakor ülést tart. A szerb club. (Saját levelezőnktől.) Zágráb, október 11. A hét legjelentőségteljesebb politikai eseménye a szerb club fusiója a nemzeti párttal. A tartománygyűlés szerb nemzetiségű tagjai, eddig is kivétel nélkül támogatták a nemzeti pártot, de minthogy ez utóbbinak club-határozatai a szerb képviselőkre nézve kötelező erővel nem bírtak, ha csak egyszersmind a szerb klubban is határozattá nem váltak, a nemzeti párt többsége egyes kérdésekben gyakran attól függött, mily álláspontot foglal el a szerb klub. Ezen anomáliának véget vetendő, és a nemzeti párt tömörülését előmozdítandó, kezdték meg Zsivkovich báró és Gyurkovics György képviselők a szerb clubban azt az agitatiót, mely is a szerb képviselőknek a nemzeti párti clubba történt belépésében nyert conkrét alakot. A dolog nem volt oly könnyű, mint a minőnek első pillanatra látszik. A szerb képviselők zöme a tartománygyűlés utolsó ülésszakában alkotott úgynevezett szerb törvény által — mely azonos irányú a magyar nemzetiségi törvénynyel — ki van ugyan elégítve ; csakhogy mint mindenütt, a szerb képviselők között is vannak frondeurök, kik elvi ellenségei minden pártfegyelemnek, a »szerb érdekeket« egy külön szerb párt által jobban tartották megvédhetőnek. Hogy mit akart volna az a szerb párt, azt persze maguk sem igen tudják az illető urak, de mert a szerbek között inkább mint bárhol találhatók phantasticus, roppant politikai éleslátással dicsekvő emberek, nem csoda hogy ezek voltak leginkább útjában az érintett egyesülésnek, és még kevésbbé csoda, hogy a szerb club majdnem egy álló hétig tanakodott ez action. Nem kevesebb mint három javaslat volt tárgya e hosszas tanácskozásoknak. Az első dr. Gy n r i c g Jován képviselőt vallotta szerzőjének, ki a szerb club önállóságát és egyszersmind a szerb clubnak, mint eddig, úgy jövőben is, állandó küldött-Qpor Q.l+.a 1 +m'+pnor»rlft 1tptwisip1+q+£qq+ n. nprrvrp+i ■nórf. clntviaVian ttAIa— i ‘ ' 1 J-L •--.—Torr,f pimrinrATtfis Vn.Rzo. a, tartomanya valos imént választott első alelnöke tette, aki a szerb club egyes tagjainak tetszésére bízta, a nemzeti párt clubjába belépni, vagy nem. A harmadik javaslat végre Zsivkovics bárótól és Gyurkovics Györgytől származott, mely a szerb club tagjainak feltétlen belépését a nemzeti párt clubjába, — de, speciális szerb kérdések vitatása czéljából egyszersmind a szerb club fönmaradását is — tűzte ki czélul. Mint már jeleztem, az utóbbbi javaslat győzött, habár nem minden nehézség nélkül. A szerb club tagjai között mégis volt annyi pártfegyelem, hogy magukat e határozatnak kivétel nélkül alávetették és a club elnöke, Szubotics Jován, a h. neves író, H maga is ellene volt az egyesülésnek, ennek daczára meleg beszédben hozt tudomására a nemzeti pártnak bizso303P1 e fontos elhatározását. Mondanom sem kell hogy a nemzeti párt e beszédet és e határozatot örömmel és rokonszenvvel kísérte, és nagy hálára érzi magát kötelezve azon két hazafi iránt, akik befolyásukat és tekintélyüket ez irányban latba vetették. A nemzeti párt tulajdonképen csak ez által válik hatalmas en a számarányt tekintve egy majdnem kétharmad többséggel bíró kormánypárttá. A nemzeti párt csak most a szerbek hathasi támogatásának biztos tudatában lesz képes azon hivatását teljesíteni, amely a horvát közéletben reá vár: Horvátország anyagi és szellemi erejének fejlesztését a kiegyezés határain belül. Valószínű, hogy a szerb club egyesülése a nemzeti párttal a túlzó szerbeknél époly ellentállást fog szülni, mint amily consternatiót idézett elő a horvát tartománygyűlés ellenzéki pártjaiban. De semmi kétség sem forog fönn aziránt sem, hogy mind a befolyások hatálytalanok lesznek. A szerbek, kik e fusio által csak újabb jelét adták valóban érett politikai gondolkozásmódjuknak, egyrészt tudják azt, hogy a szerb nép zöme helyesli maguk tartását, másrészt pedig,hogy választókerületeik katholikus kisebbsége egyenesen megkövetelte tőlük a nemzeti pártba való belépést. Tisztán szerb kerület pedig, olyan, hol a katholikus lakosságra a képviselőnek semmi tekintettel nem kell lennie, egész Horvát Szlavónországban alig van öthat. Bátran lehet tehát állítani, hogy a szerb képviselők ezen elhatározása találkozni fog választóik helyeslésével is. Ami pedig a horvát tartománygyűlés ellenzéki pártjait illeti, a szerbek tudják legjobban, hogy azok egyikétől sem várhatják jogos igényeik teljesítését. Hisz a Szarcsevicsianusok egyenesen tagadják a szerbek létezését, amennyiben őket »görög-nem-egyesült vallású horvátoknak« mondják ; — a független nemzeti párt pedig mint minden kérdésben, úgy ebben is oly homályosan fejezi ki magát, hogy »ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes« , azt is megengedik, hogy a Horvátországban élő szerbeknek vannak jogosult speciális érdekei, de másrészt azt is szeretnék, ha a szerbek nem éreznék magukat különálló testületnek. E tekintetben egyedül a nemzeti párt vallott szint, midőn a múlt tartománygyűlési évad végén egyhangúlag megszavazta az úgynevezett szerb törvényt, mely a szerbek kívonatait, az egyházat és iskolájukat illetőleg habozás nélkül jogosultaknak ismerte el. E törvény némi módosításal előbb-utóbb is jogerőre fog emelkedni és a szerbek hazafias és előrelátó politikájuk gyümölcseit élvezhetni fogják. Őszintén óhajtjuk, hogy e gyümölcsök javára váljanak a szerb nemzetnek, valamint hogy e fusió megfeleljen a hozzá fűzött reményeknek.