Nemzet, 1885. április (4. évfolyam, 927-955. szám)
1885-04-01 / 927. szám
landók a mondott czélra megszavazni, mihelyt az erre szükséges felsőbb helybenhagyás megadatik, mely irányban a szükséges lépések haladék nélkül meg fognak tétetni. Budapest, márczius 31. (A főrendiházi reform.) A főrendiháznak, mint felsőháznak újjászervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság április 9-én d. e. 11 órakor a képviselőházban, szokott helyiségében ülést tart. Tárgy : A főrendiháznak, mint felsőháznak szervezéséről szóló törvényjavaslaton a főrendiház által tett módosítványok tárgyalása. ETETLPÖLD: Budapest, márcz. 31. (A hajózás szabadsága a Suez-csatornán.) Párisban tudvalevőleg nemzetközi bizottság ült össze, mely meg fogja állapítani a hajózás feltételeit a Suez-csatornán. A tárgyalás alapjául a Granville angol külügyminiszter 1883. január 3-iki jegyzékében foglalt javaslatok fognak szolgálni, miért is érdekesnek tartjuk azokat most pontonként ismertetni. 1. A Suez-csatornán a hajózás szabad minden hajó számára és minden körülmények között. 2. Háború idejében záros határidő tűzendő ki a hadat viselő felek azon hadihajói számára, melyek a csatornában vannak s ennek partjaira sem csapatok, sem hadi készletek nem szállíthatók. 3. Hadműveletek sem a csatornában, sem környékén, sem Egyptom más részén meg nem engedtetnek, még az esetben sem, ha a hadat viselő felek egyike Törökország. 4 Az előbbi két szakaszban megállapított feltételek egyike sem alkalmaztatik oly intézkedésnél, melyek Egyptom védelmére szükségeseknek mutatkoznak. 5. Azon hatalom, amelynek hadihajói kárt okoznak a csatornában, köteles ama kár rögtöni helyrehozásának költségeit viselni. 6. Egyptom tartozik lehetőleg mindazon intézkedéseket megtenni, melyek biztosítják, hogy a hadviselő felek hajói a csatornán áthaladhassanak. 7. Sem a csatornán, sem pedig szomszédságában erőditvény emelése meg nem engedtetik. 8. Ez egyezmény semmi tekintetben sem rövidítheti vagy érintheti az egyptomi kormány területi jogait, kivéve azokat, melyek határozottan megjelöltetnek. Táviratok, Páris, márcz. 31. (Eredeti távirat.) A »K. Z.« jelentése: Freycinet ma este 6 és fél órakor az Élyséére ment Grévy köztársasági elnökhöz, hogy az új kabinet alakítására nézve vele értekezzen. Páris, márcz. 31. (Eredeti távirat.) A »K.Z.« jelentése: A kormányválság okozta nagy izgalom miatt a rendőrség ugyanazon aj rendszabályokat vette alkalmazásba, amijvtít . A Bourbon-palota előtt ma is óriási nép .olongott. Cassagnac Pált, amerre csak megfordult, mindenütt éljenzéssel üdvözli a nép. Az uj minisztérium még nincs megalkotva. Freycipet kezd mindinkább előtérbe nyomulni s a cabinet tagjaiul a következőket emlegetik: Constans a belügyi tárczára, Gobes az igazságügyi, B 11ot a hadügyi, Bouvier a pénzügyi s Peyron a tengerészeti miniszteri tárcára. A cabinet ilyen megalkotása ellenében is azonban nehézségek forognak fenn, mert az új cabinet e tagjai közül többen ellenzik Billot miniszterségét. Freycinet ma este fog dönteni a cabinetalakításra vonatkozólag. Páris, márcz. 31. (Eredeti távirat.) A »K. Z.« jelentése: A radicális lapok szerkesztői ma este 7 órakor a »Café de la Presse «-ben gyűlést tartottak, melyen jelen voltak: Lacroix, Révillon, Clovis-Hugues s még más képviselők is. Egy feliratot indítványoztak a kamarához intézni, melyben követelik, hogy Chinával a béke megköttessék s a további katonai áldozatok kerültessenek ki. E feliratot elfogadták s az egész országban el fogják terjeszteni, hogy minél számosabban írják alá az ország lakosai közül. Páris, márczius 31. A város tegnap este teljesen nyugodt és csendes maradt. Nem hiányoztak ugyan az »agent provocateur«ok, de izgatásuk eredményre nem vezetett. A kamara szavazata után Jules Perry Waldeck-Rousseau kíséretében a köztársaság elnökéhez ment. Grévy mindkét búcsúzó minisztert egy óráig tartotta magánál. Ferry kijelentette, hogy a kamara szavazata nélkül nem vonult volna vissza. Magában a kamarában tulajdonképen nem is volt az ő helyzete oly súlyos , s csak kívülről jövő nyomás alatt hagyták el őt a képviselők. Miután a lemondást elfogadta Grévy, Brissont fogadta. Ez azonban a cabinet-alakítást magától elhárítván, Freycinet hivatott az elnökhöz; ez 24 órai gondolkozási időt kért. Freycinet ugyanis csak azon feltétel alatt akar a cabinet-alakításra vállalkozni, ha a cabinetben az összes pártokat egyesítheti. A régi minisztériumból Raynel és Rouvier maradnak. Waldeck-Rousseau is fölkéretett, hogy tárczáját tartsa meg, de ez megtagadta ezt. Páris, márcz. 31. A kamara a tonkingi hadjárat költségeire egyhangúlag ötven millió franknyi hitelt szavazott meg, további hitelek megszavazását akkorra tartván fönn, ha majd az új kabinet megalakíttatik. Páris, márcz. 31. Az új minisztérium eddig emlegetett névsora mind teljesen légből kapott. Freycinet Sadi-Carnotval, Spullerrel és másokkal értekezett. Páris, márcz. 31. A senatus mai ülésén vita nélkül egyhangúlag megszavazta a tongkingi hadjárat költségeire kért 50 millió franknyi hitelt, melyet a kamara már előbb elfogadott. Páris, márcz. 31. A »Temps«-nak Ha- Noi-ból kelt távirata szerint Negrier tábornok dandára, mely Lang-Sonban volt elszállásolva, élelmezési nehézségek miatt volt kénytelen Tha-Noi és Dong-Son-ba visszavonulni, ahol a hadállások jók és az élelmezés biztosítva van. A csapatok hangulata kitűnő, de sürgős szükség van erősbítésekre, hogy az invasióinak és a hitei udvar fondorlatainak gát vettessék. Páris, márcz. 31. Parancs adatott ki, hogy 8000 főnyi gyalogság, hat üteg tüzérség és egy század spahi haladéktalanul Tonkingba indíttassék. 50,000 főnyi hadtest alakítása attól függ, hogy a kamara megszavazza-e a kért hitelt. A »Compagnie Transatlantique« ajánlkozott, hogy 10,000 főnyi katonaságot 35 nap alatt elszállít. A csapatok hír szerint ápr. 4-ke és 9-ke közt szállnak hajóra. Páris, márcz. 31. (Eredeti távirat.) A »K. Z.« jelentése. A »Temps« egy tegnapi kelettel Hanoiból érkező táviratot közöl, mely nagyon sürgős szükségnek tartja, hogy Francziaország igen erélyes intézkedéseket tegyen, hogy az ellenségre hatással legyen. Brierről 38 óra óta mi hír sem érkezett. — A cholera komolyan fenyeget! London, márcz. 31. A »Daily News« szerint a német nagykövet Gierst bizalmasan, de határozottan értesítette, hogy Németország az angol-afghan-ügy békés elintézését reméli. Giers megnyugtató választ adott s érintette, hogy reméli Németország közbenjárását, ha az ügyet nem kellene közvetlenül Angol- és Oroszországgal elvégezni. A nagykövet kijelente, hogy Németország nem fogja e kérést visszautasítani, de reméli, hogy erre szükség nem lesz. — Törökország Oroszország szövetségét határozottan visszautasította. Mondják, hogy Osman Digma Grahamnak fehér zászlót küldött, hogy alkudozni kezdjen. London, márcz. 31. Az itteni lapok sajnálják Ferry bukását és azt hiszik, hogy a kamara más kabinetnek nem fogja jóváhagyni az egyptomi szerződést s egyátalán Angliának nehézségeket fog okozni. A lapok megleckéztetik a francziákat a fővárosban és a kamarában tanúsított magatartásuk miatt. Itt esetleges Waddington-kabinetről is beszélnek. London, márcz. 31. Rawal-Pindiből jelentik: Afghanistán emirjei a counnaughti herczeg és herczegné ide érkeztek. Az emir fényes katonai kísérettel vonult a pályaudvarból a székpalotába, hol Duffer in lord alkirály fogadta. Brüsszel, márcz. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése szerint a luxemburgi herczegségben a kormányválság következtében Blochhausen helyére a kabinet élére a felebbviteli törvényszék elnöke kerül, miután Blochhausen a király bizalmát többé nem bírja, de főként azért, mert Blochhausen azzal is vádoltatik, hogy a fennálló örökösödési rendet megváltoztatni megkísérelte. Berlin, márcz. 31. (Eredeti távirat.) Mint a »Pol. Corr.« jelenti, a konstantinápolyi német nagykövetség titkára a külügyi hivatalban való szolgálattételre ide hivatott. Róma, márcz. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: A Párisban összeülő Suez-csatorna-bizottságban Portugália is képviselve lesz. Konstantinápoly, márcz. 31. (Eredeti távirat) A »Pol. Corr.« jelentése szerint a portánok Cairóból jelentették, hogy Zebehr pasa egy arab rabszolgájának sikerült volna a mahdihoz s aztán Chartumba nyomulni, itt az ismeretes árulást létre hozni s Gordont saját kezével meggyilkolni. Ez mind Zebehr pasa egy fiának kivégeztetéséért történt volna s ez alapon történt Zebehr pasa elfogatása. Konstantinápoly,márcz. 31. (E rede ti táv ira t). A török hatóságok utasítást kaptak, hogy puhatolózzanak ama titkos nyomda után, amelyből Monastir és Salonichi vilajetjeinek a bolgár actiobizottság által készíttetett topographicus térképei szétküldettek. Mint a lefoglalt példányokból látható, mind a helységek bolgár nyelven vannak megjelölve s minden térképen megvannak a szokásos jelzések azokra az útvonalakra és gyülőhelyekre nézve, melyeken a fölkelők járnak és találkoznak. Konstantinápoly, márcz. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelenti: A nagyvezér egy új és sürgős jegyzéket küldött Kelet-Rumélia kormányzójához, Gavril pasához, melyben a Keletrumélia és Bulgária közt kötött vámszerződést jogtalannak jelenti ki. Szófia, márcz. 31. Teljesen alaptalan a konstantinápolyi görög hírlapok azon közleménye, mintha a sellai kolostornál önkénytesek gyülekeznének, hogy betörést intézzenek Maczedoniába. A kormánynak szilárd elhatározása,hogy megakadályozza, hogy a bolgárok vagy kivándorolt maczedoniaiak bárminemű fegyveres sértést kövessenek el a szomszéd kerületek ellen. Konstantinápoly, márcz. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése szerint Anglia és a porta a szakadás veszedelme előtt állanak, az utóbbinak az egyiptomi pénzügyi szerződés irányában tanúsított magatartása folytán. Az elkeseredés Anglia ellen folytonosan növekedik, sőt van egy nagy párt, mely, tekintettel a mostani angol-orosz viszonyokra Anglia ellen indítandó háborút sürget. Tagadhatlan, hogy az orosz-angol viszály a török világban bizonyos dhauvinismust tolt előtérbe. Sokan beszélik, hogy a sultán a legelőkelőbb emberekből fog összehívni államtanácsot, ami már rég nem történt meg. Pétervár, márcz. 31. (Ered. távirat.) A »K. Z.« jelentése : Angliának háborúval való fenyegetése s készülődései a helyzetet semmikép sem változtatták meg Anglia javára s itt egyátalán nem tettek jelentékenyebb benyomást. A kaukázusi tüzérdandár a Kaspi tengerentuli vidékre rendeltetett. Az itteni sajtó a leghatározottabban visszautasít minden engedékenységet. Marosvásárhely, márcz. 31. A városi törvényhatósági bizottság Bánffy b. főispán elnöklete alatt ma tartott közgyűlésén elhatározta, hogy 500 írttal az erdélyi magyar culturegylet örökös tagjai közé lép. A culturegyletnek április hó 12-én Kolozsvárit tartandó közgyűlésén való képviseltetéssel Vályi Gábor és Jeney Viktor kolozsvári egyetemi tanárok bízattak meg. A törvényhatósági bizottság közgyűlési termében kifüggesztették Kossuth Lajosnak Barabás Miklós által készített mellképét. — Maros- Torda megye törvényhatósági bizottsága április hó 11-én tartja tavaszi közgyűlését. Zágráb, márczius 31. A tartománygyűlés költségvetési bizottsága ma tartott ülésében folytatta a költségvetés tárgyalását. Az »egészségügyi czímnél Folnegovics azt kívánja, hogy Zágrábban új országos kórház építtessék és hogy orvosi egyetem állíttassák fel. Stankovics osztályfőnök felemlíti, hogy a kórház kiépítésére 561,000 főt szükségeltetik, mely összegre még sokáig nem jut fedezet. Gyurkovics azon véleményének ad kifejezést, hogy az új kórházat legnagyobb részben Zágráb város költségén kellene felépíteni. Végül a bizottság elhatározta, hivassák fel a kormány, hogy a kórház építésére vonatkozó előzetes kérdéseket tanulmányozás tárgyává tegye. A »csendőrség« czímnél Folnegovics autonóm csendőrség felállítását kívánja. Holnap a bizottság ismét ülést tart. Zágráb, márcz. 31. A horvát kormány ma délben felfüggesztette Milics titkárt állásától, hír szerint hivatalos állásával való visszaélés miatt. Legközelebbről szigorú vizsgálat fog megindíttatni. A regnicolaris küldöttség albizottsága holnap délelőtt tartja második ülését. Jut magához, míg itt egy csomó emberre, akit a gyorsan nyújtott segítség megmentene, alig jut egy. A német-franczia hadjárat idején a »Times« egyik levelezője ezeket írja Beaugencyból : »A sebesültek félig összefagyva ülnek, testöket belepi a dér. Egy házban, mely lánynevelő intézet volt, megtelt minden szoba. A pinczétől a padlásig zsúfolva minden holt és haldokló emberekkel. Mozogni sem lehet tőlük. Ma szombat van és ezek a katonák szerda, némelyike hétfő óta vannak itt — s ez idő alatt egy csöpp vízhez, egy morzsa kenyérhez nem jutottak. Egy segítő kéz nem nyúlt a szerencsétlenek felé. Kívül kemény hideg s csaknem minden ablak betörve. E szörnyű éjek alatt a puszta földön hevernek és egyiknek sincs bekötözve a sebe. A fájdalom, az ínség, a hideg s a szomjúság minden gyötrelmeit szenvedik. A harcz nagy elkeseredéssel három napig folyt Beaugency körül, anélkül, hogy egyik fél is elég időt nyerhetett volna, hogy a városba jutva, a szegény pajtásoknak gondját viselje. Orvos nem akadt sehol. Végre este felé került egy, aki gyarló assistentia mellett fogott hozzá a vérengző életmentéséhez abban a szobában, ahol még háromszáz sebesült várta, hogy sorát ejtsék. A többiben is hányan sóvároghattak szakadó lélekkel ? Halott és vívódó vegyest feküdt. A holtakat ki-, az új sebesülteket behordták. Némelyikkel az ajtóban fordultak meg, mert útközben meghalt. A kép iszonygerjesztő. Tiszt és közvitéz, újoncz és vén bajnok összecsomósodva nyüzsög egymás mellett s egymáson. E fájdalmas csoportból a legkülönösebb hangok és nyögések zúgnak, sikolyok nyilainak felénk, vegyítve fogcsikorgatással, ami úgy hallatszik, mint a távoli dobpergés. Ami fájdalmi nyilatkozatra az emberi száj képes, az itt mind felzokogott, felsírt és feljajdult, így álltunk csütörtökön. Pénteken és szombaton még borzasztóbbakat láttam és hallottam a Beaugency és Vendôme között levő számos városokban, amerre mindenütt a harcz dühe pusztított«. De nekem magamnak is vannak emlékeim. Néztem gyermekkoromban a második szolnoki csatát az abonyi szőlők alatt messzelátó üvegen. Damjanics a Tiszától a Zagyva felé szorította Ottingernek hadait. Az utána nyomuló honvédség a folyóba fúlt vadászok testeit használta hidul. A víztől nem — a vértől nedvesedett meg a lába, így űzte az ellenséget Ujszásztól Abonyon át Czeglédig. S midőn tavaly a Dunán lefelé utaztam, a »Hildegard« parancsnoka, Sternát kapitány beszélte nekem, hogy az orosz török háború idején Nikápoly előtt a hajója néha megrekedt. Lassították a kerekek forgását a lapátjai közé akadt muszkák holttestei. A »Times« harctéri tudósítója így fejezi be megrázó tudósítását: »Vajha azok, akiktől függ a háború sorsa, e szomorú jelenetek által képet szereznének maguknak a háború borzalmairól.« POEZÓ. Közgazdasági táviratok, Bécs, márcz. 31. (Eredeti távirat.) Értéküzlet. Hitelintézeti részvények 291.60 frt. Bécs, márcz. 31. (Eredeti távirat.) Gabonaüzlet. Csekély forgalom, anélkül, hogy figyelemre méltó jelenséget constatálhatnánk. Irányzat lanyhaságra hajlandó. — Jegyeztetik: búza tavaszra 8.83 — 8.85 frt, őszre 9.04—9.08 frt. Rozs 7.80 - 7.82 frt, tengeri 6.82—6.84 frt. Zab 7.45 frt, névlegesen. Árpa 7.55—7.77 frt. Árpa őszre 8.44— 8.45 frt. Készáruban semmi üzlet. Berlin, márcz. 31. (Eredeti távirat.) Értéküzlet. A liquidatio eddig zavartalanul folyt le. Két csekélyebb mérvű fizetésképtelenség lett bejelentve. A fizetésképtelenek egyike egy ez ég, mely leginkább hitelintézeti értékekben üzérkedett, 70.000 vagyis 662/3°/0 márkát ajánl kiegyezésre. Hangulat nyugodt. Comandit, hitelintézeti részvények és magyar aranyjáradékban élénk üzlet fejlett ki. Orosz értékek, Olasz és orosz bankjegyek, jelentékeny fedezések folytán emelkedtek. Egyebekben teljes üzlettelenség. Később az irányzat átalában megszilárdult, bár az üzlet csendes maradt. Zárlatkor nagymérvű fedezések. London, márcz. 31. (Zárlati árfolyamok.) Hat százalékos magyar aranyjáradék — .—. 4 százalékos osztrák aranyjáradék 87.—. Angol consolok 97.56. 20 frankos arany —.—. Amerikai járadék —.—. Olasz járadék —.—. Papírjádék —.—. 4 százalékos magyar aranyjáradék 78 8/1 1 2 százalékos osztrák ezüstjáradék —.—. Bécsi váltóár —.-----Ezüst 49.0/a. Magyar kincstári utalvány —.—.Helyi kamatláb 40 százalék. Bankbevitel —.—. font sterling. Bankkivitel.— font sterling. Szilárd. Egy nagyfontosságu találmány. A villamos világítás rendszerében jelentékeny javítást eszközölt egy új találmánynyal Zsepernovszky Károly a jeles electrotechnicus, a Ganzgyár mérnöke, Déri Miksa és Bláthy társai közreműködésével. Az új találmány egy új villámelosztási elmélet, mely a magán villám világítás terjedésének nagy lendületet fog adni. Zsepernovszky ma este a mérnök és építész-egylet gépészeti szakosztályában felolvasást tartott e találmányról,melynek életrevalóságát kísérleteivel a szó legszorosabb értelmében fényesen bebizonyította. A közönség nagy érdekkel hallgatta végig a felolvasást s Ziepernovszkyt zajosan megéljenezte. A nagyrészt szakemberekből álló közönség soraiban ott voltak Ghiczy Béla altábornagy, Elek Zoltán ezredes, dr. Lipthay Béla s Helfy Ignácz képviselők is. A nagyérdekű felolvasásból a következő bő kivonatot közöljük: Körülbelül 10 éve lehet, hogy a villamos fényt mint világítási eszközt alkalmazni kezdték s bár az electrotechnika rohamosan fejlődött, a villamos világítás hódításával nem lehetünk megelégedve. Addig, míg nem sikerült lehetővé tenni, hogy közös géptelepből nagyobb kiterjedésű terület villamos világítással láttassák el, addig czélszerű világítási rendszer csakis ott volt alkalmazható, ahol, mint pl. malmokban, gyártelepekben stb., már anélkül is gépüzem felett rendelkeznek, vagy pedig azoknak juthatott osztályrészül, kiknek magasabb költségektől sem kell visszariadniuk. Ily körülmények közt mind szélesebb körökben kezdték érezni a központi állomások szükségét, mert csakis ezek tehetik a villám világítást az emberiség köztulajdonává. Edison ügyesen combinált e czélra egy vezeték hálózat tervezetet, mely a gázvilágítás összes előnyeit magában egyesíti, de ezen Milanóban alkalmazott rendszer mellett legfeljebb 4—500 méternyire vezethető a villám áram a központi állomástól a sodronyhálózat költségei miatt. Annál nagyobb kell, hogy legyen ugyanis a vezzeték keresztmetszete, minél nagyobb a táplálandó lámpák száma és minél nagyobb azok távolsága az áramot szolgáltató központtól, így tehát egy nagyobb és kiterjedtebb villámvilágítási telep vezetékhálózatának költségei kétszeresen emelkednek. Hogy miné óriási műveket öltenek nagyobb telepeknél a vezeték költségei, a felolvasó több érdekes adattal illustrálja. A villámvilágítási központi állomások kérdése , tehát tulajdonképen vezeték kérdés, mely csakis akkor oldható meg, ha sikerül találni utat-módot a vezetékek keresztmetszeteinek czélszerű leszállítására. c Minden lámpa bizonyos mennyiségű villamos erélyt (energia) igényel megfelelő fény előállítására. ■ Ez erély két tényezőnek sorozata, melyek közül az 1, első az áram intensitása, vagyis az áramnak ama mennyisége, mely bizonyos időegységben a vezetéken keresztül halad ; a második pedig, az áram feszélye, melylyel a vezeték ellenállását legyőzni igyekszik. E tényezők összegezéséből világos, hogy tetszés szerint lehetne leszállítani e vezetékek keresztmetszetét és költségeit, ha tetszés szerint emelhetnék az alkalmazandó villamos áram feszélyét. E lehetőséget azonban igen szűk határok közé szorítja a villamos áramfeszélynek az emberi szervezetre gyakorolt physiológiai hatása, mely magas feszélyek alkalmazását veszélyessé teszi ott, ahol, mint magánházak világításánál, a vezetékkel való érintkezés aligha kikerülhető. Kevésbé veszélyes az ily feszély alkalmazása utczai világításnál és Temesvárit ily rendszeren alapul az áramelosztás. Ott az összes lámpák csoportokra oszlanak, melyeknek mindegyikében nyolc-nyolcz lámpa ágazódik el párhuzamosan a két fővezetéktől. Ily csoportosításnak azonban meg van az a hátránya, hogy egy-egy csoport lámpái egymástól annyiban függnek, hogy egy vagy több lámpa elalvása a csoport összes lámpáit veszélyezteti, sőt megtörténhetik, hogy egy egész városrész hirtelen sötétségben marad. Hogy a temesvári telepnél e bajok eshetősége elhárítva legyen, minden egy lámpa mellett egy tartaléklámpa áll készletben. E telep tehát az úgynevezett »egymás mögé igtatás« elvén alapszik, mely abból áll, hogy ugyanazon árammennyiség több, egymás mögé igtatott lámpán halad keresztül. E rendszer azonban nem alkalmazható magán világításoknál, hol ugyanazon rendszert kell alkalmazni, mint a gázvilágításnál, ahol az utczahosszat elhúzódó főcsövekből elágaznak az egyes lámpákhoz vezető mellékcsövek. Az ehez hasonló villamelosztási rendszert »párhuzamos igtatás«-nak nevezik, amikor is minden egyes lámpához külön vezettetik a működéséhez szükséges árammenyiség. Itt tehát ismét előáll a nagy keresztmetszetek és roppant súlyú rézvezetékek szüksége, melyek a nagyobb telepeket rendkívül megdrágítják. E bajon segítendő, accumulátorok alkalmazását hozták be. S e rendszert akarják alkalmazni Bécsben az udvari múzeumoknak és az egész burgnak egy központi állomásból leendő villamos kivilágítására. A kivilágítandó területek egyes pontjain ugyanis kisebb kerületi állomások állítatnak fel, melyeken kettős accumulátortelepek vannak. Az accumulátor-üzem azonban komplicált és drága. Colchesterben már több, mint egy éve, hogy ily központi accumulátor-telep működésben van, mely az első üzemévet jelentékeny veszteséggel zárta le. Majdnem ugyanazon időben, mikor a colchesteri központi állomás tervezve lett, Déri Miksa barátom és magam egy új áramelosztási rendszert dolgoztunk ki, mely azon alapszik, hogy magas feszélyű arányokat vezetünk egy központi állomásból egyes kerületi állomásokhoz, hol ez áramok sajátságosan szerkesztett villámgépeket hoznak mozgásba, mely utóbbiak az áramokat csekély feszélyűekké átváltoztatják. E gépeket forgó secundar-generátoroknak neveztük. De később e rendszertől elállottunk. Végre azonban mégis sikerült megtalálni az áramelosztás nagyfontosságú kérdésének megoldását, mégpedig úgy, hogy váltóáramok alkalmazása segítségével magas feszélyű áramokat csekély feszélyűekké átváltoztatunk. A phisica elemeiből ismeretes a Ruhmkorff-féle tekercs, melynek épen ellenkező a czélja, t. i. csekély feszélyű áramokat magas feszélyűekké átváltoztatni. Az említett készülék vassodrony-tekercsből áll, melyre két rézsodrony van gombosítva. Az egyik sodrony vastag és csak kevés gombolyításból áll, a másik vékony és sűrűbben van gombolyítva a vassodrony körül. Az átváltoztatandó áram a vastag sodronyba bocsáttatik, hol az inductió hatása következtében magas feszélyűvé átalakul. Most tehát épen az ellenkező hatás elérésére kellett törekedni és ha jól emlékszem, az amerikai Fuller volt az első, ki ezen elvre áramelosztási rendszert alapított. Sokkal sikeresebben működött e téren Lucien Gaulard, egy jeles franczia electricus, aki az első gyakorlati eredményeket mutatta föl a váltóáramok inductiója által átváltoztatott villamos áramokkal. Két ilyen inductiókészüléket be is mutatott a felolvasó s leírván ezek hátrányait, így folytatta: Egészen máskép áll a dolog azon új villamelosztási rendszernél, melyet Déri barátommal kidolgoztam és melyet itt bemutatni szerencsés vagyok. Úgyszólván en miniature rendeztünk be az épületben egy villámvilágítási központi állomást két kerületi állomással. A központi géptelep az udvaron van felállítva, hol egy locomobil mozgásba hozza a váltóáramokat szolgáltató villámgépet. E géptől két vékony, de kitűnően elszigetelt sodronyt vezettünk e terembe, hol a két állomásnak megfelelőleg kétfelé ágazódnak. Minden egyes vezetéksodronyhoz tartozik egy-egy transformátor, vagyis feszélyváltoztató készülék, mely a magas feszélyű áramot 200 db 12 gyertyás izzólámpa táplálására szükséges, nagy intensitású, de csekély feszélyű árammá átalakítja. Egy ily készülék súlya 83 kilogramm. A magas feszélyű áram a jól elszigetelt és elzárt kapcsoknál jut a készülékbe, honnan a nyílt és hozzáférhető kapcsoknál mint az izzó lámpák táplálására alkalmas, megfelelőleg csekély feszélyű áram kerül ki. Ez utóbbi áram érintése semminemű veszélylyel nem jár, mert hiszen feszélye mindössze 56-58 volta, tehát csak körülbelül fele ama feszélynek, melyet a szigorú angol Electric Lighting Bill magánházakban alkalmazni törvényesen megenged. Nézzük most, jár-e valami nehézséggel e rendszer mellett egyes lámpák eloltása ? Kiigtatok egy lámpa csoportot, kiigtatok 2, 3, 4 csoportot és így tovább mindaddig, míg az egyik állomás összes lámpái, kettőnek kivételével el lesznek oltva, — és íme, e két lámpa nemcsak hogy veszélyeztetve nincs, de fényerejük alig emelkedett. Azok, kik a villamos mérésekben jártasok, meggyőződhetnek a fővezetékbe igtatott Atméternél, hogy az áram intensitása ugyanazon mérvben alább szállott, mint az eloltott lámpák száma, míg az eredeti feszély változatlan maradt. Miután pedig a villamos munkaerély az intensitás és veszély szorzatával egyenlő, magától értetődik, hogy a központi géptelepben mindig csak annyi munkaerőt kell kifejteni, amennyi a működésben levő lámpák táplálására okvetlenül szükséges. Az áramnak ez önműködő szabályozása minden mechanikus készülék nélkül az által történik, hogy a váltóban, mielőtt a gépből a vezetékbe jutna, előbb egy transformátorba kerül, hol az áram egyik része átalakíttatik. Ez átalakult áram hat a gép befejezésére, mégpedig oly formán, hogy minél több lámpát iktatunk ki az áramkörben, annál kevesebb áram kerül ki a transformátorból a villamgép befejezése czéljából és ennélfogva annál kevesebb a villamos erély mennyisége, mely a gépben fejlesztetik. Mondhatni tehát, hogy a gép által fejlesztett áram maga magát szabályozza, munkaerőt fogyasztó minden mechanizmus nélkül és az üzem tehát ép oly czélszerű, mint takarékos. A transformátorok alakjának megállapításánál nagy hasznát vettük Bláthy barátom közreműködésének, mert ő fedezte föl a természettani törvényt, hogy az inductió hatása jelentékeny módon fokozódik sarknélküli inductorok alkalmazása által. Az általunk használt transformátorok ilyen sarknélküli inductorok, míg eddig mindig csak kétsarkú inductorokat alkalmaztak és így sikerült nekünk e transformátorokkal nem kevesebb, mint 99 százalék munkahasznosítást eredményezni. Ha ebből még 2 százalékot levonunk az áramnak a vassodronyokra gyakorolt melegítő hatása fejében, akkor a még fenmaradó kereskedelmi hasznosítási eredmény 97 százalékát teszi a központban kifejlesztett munkaerőnek, úgy, hogy a transformatio által mindössze csak 3 százaléka veszett el a központi géptelepben kifejtett munkaerőnek. Végül vessünk még egy összehasonlító pillantást a különböző villámvilágítási rendszerek költségei felett. Mint látszik, e költségek legjelentékenyebb tényezőjét képezi a drága vezetékhálózat, és ennek költségei csakis úgy szállíthatók le, ha magasabb feszély alkalmazása által a vezetékek keresztmetszetei leszállíttatnak. Minthogy azonban a magas áramfeszély házakba veszélyes phisiologiai hatása miatt nem vezethető, nagyobb kiterjedésű központi telepek tulajdonképen csak transformátorok segítségével képzelhetők. Összehasonlító számításaink alapjává csakis a fővezeték költségeit, az accumulator- és transformátor-rendszereknél azonkívül még az accumulator és transformátor költségeit is veszem, mert a többi szükségletek minden rendszernél nagyobbára ugyanazok. Az összehasonlítandó telep mindegyike 5000 db 16 gyertyás lámpából áll, melyeknek maximális távolsága a központtól 2,5 kilométer. Ily telepnél a következőképen alakulnának a költségek: 1. A legelőnyösebb (Edison-Hopkinson-féle) közvetlen áramelosztási rendszernél a fővezeték költségei: frt 1.050,000 2. A Colchesterben alkalmazott és Bécs számára tervezett, kettős accumulátor-rendszer mellett: a) fővezeték: frt 70,000 b) 6000 accumulátor á 70 frt. 420,000 Összesen: frt 490,000 3. A transformátorok rendszere mellett: a) fővezeték: frt 60,000 b) transformátorok: ± 30,000 Összesen: frt 90,000 tehát 400,000 frttal kevesebb, mint a sokkal kevésbé oeconomicus accumulator-rendszer és körülbelől 1 millióval kevesebb, mint a közvetlen áramelosztás rendszere. A transformátorok tehát teljesen ártalmatlanná teszik az eddig annyira rettegett magas áramfeszélyeket, melyek, mint láttuk, egyedül hivatják lehetővé tenni a központi villámvilágítást és a bemutatott kísérletek után, azt hiszem, bátran állíthatjuk, hogy az imént kifejtett transformátor-rendszer sikeres megoldását képezi a rationális áramelosztás és a központi villámvilágítási telepek nagyfontosságú problémájának. HÍREK. Márczius 31. — A királyné ő felsége, mint Amsterdamból írják e hó 28-ikáról, e nap délután 2 órakor indult el az ymuideni kikötőből a »Santa Cacilia« yachton s reggel Londonba érkezett. Csak igen rövid ideig maradt Angliában ő felsége, miután e hó 31-ikére Blissingenen keresztül Heidelbergbe kellett érkeznie az útiterv szerint. A királyné Amsterdamból távozása előtt orvosának dr. Mezgernek a Ferencz Józsefrend középkeresztjét személyesen adta át a csillaggal. — Lábmosás az udvarnál. A királyi udvarnál mint minden évben, úgy az idén is zöldcsütörtökön fog végbemenni a hagyományos lábmosás, midőn tizenkét ősz aggastyán fog az udvar vendége lenni s a király ő felsége a lábmosás szertartását rajtok elvégezni. Miután a királyné Amsterdamból Heidelbergbe utazott, az agg nők lábmosása elmarad s csak a 12 legöregebb bécsi férfit vezetik a burgba; közülök a legidősb 93 éves s a legifjabb 88 éves. Éveik összes száma 1074. A megvendégelésnél használt ezüst evőeszközök az aggastyánok tulajdonába mennek át a szertartás végeztével. Tihanyi Miklós, a népszínház ismert tagja ma délután meghalt. Az esti órákban szárnyalta be az egész fővárost a hír, hogy Tihanyi Miklós, a népszínház tagja, a közönségnek évek óta állandó kedvencze, nincs többé — meghalt. Sokan nem akartak hitelt adni a hírnek, mert hisz Tihanyit, ki egészséges, jóízű magyar humorával annyi derült órát okozott a főváros közönségének, mindnyájan, mint ép, erős, egészséges, férfikora delén álló embert ismerték. A hir azonban fájdalom, igaz volt, Tihanyi meghalt s vele a népszínház egyik legerősebb támasza, a magyar színészet egyik büszkesége dőlt korai sírjába. Halála általános, mély részvétet keltett fővárosszerte, a népszínház tagjait annyira megrendítette szerencsétlen társuk hirtelen halála, hogy az előadást alig voltak képesek megtartani. Mert Tihanyi nemcsak a közönségnek volt dédelgetett kedvencze, de pályatársai is, derék, becsületes jelleme, bohókás és mindig derült kedélye, főleg pedig jó szíve miatt nagyrabecsülték őt. Tihanyi egyik legkiválóbb tagja volt a népszínháznak ; a műsor terhének nagy része az ő vállain nyugodott; alig van e színháznak jelentékenyebb darabja, melyben az egyik főszerepet nem ő játszotta. A népszínházra tehát Tihanyi halála valóságos és súlyos csapás; és pedig nem csupán azért, mert az elhunyt szolgálatai jelentékenyek és számosak voltak, hanem különösen azért is, mert Tihanyi e színház közönségének kedveltje volt, és csak meg kellett jelennie a színpadon, hogy a netalán tartózkodó közönségnek kedélyét felderítse, a terem hangulatát kedvezővé tegye. Ügyes, természetes és biztos játéka, meleg érzése, megnyerő kedélyessége, jószű beszéde, hamiskás, de nyájas tekintete, jószivü mosolya és könnyed viselkedési modora ellenállhatatlan hatással voltak a nézőre. Sok olyan gyarló darabot sorolhatnánk fel, melynek hosszas sikere kiválóan Tihanyi szép játékának köszönhető. És e derék, kedves, jó színész nincs többé. Régi baja, mely elvonulva szervezete egyik rejtekében évek óta leskelődött, hirtelen feltámadt és kioltotta orvul a fiatal művész életét. Ki hitte volna, ki sejtette volna, hogy eme pirulónak, egészségesnek, életerősnek látszó ember, kit annyian csodáltak és kit mindenki szeretett, oly hamar a stréesz. Vasárnap (29-én) még fellépett; az »Ördög pirulái« első felvonása után rosszul érezte magát; ágyba dőlt, melyből, fájdalom ! többé fel sem kelt. Az, ki annyi jókedvet hintett nézői keblébe, ki annyiszor földerítette az élet bajain elkomolyodott kedélyeket, most mozdulatlan hever ágyán, melyet kétségbeesett