Nemzet, 1885. augusztus (4. évfolyam, 1046-1075. szám)
1885-08-08 / 1053. szám
Bzlcskesztőbig : fierencsiek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK ugy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szára 4 kr. 1053. (216.) szám. __________Esti kiadás.____________ Budapest, 1885. Szombat, augusztus 8. KIABÓ-HTVATaLI , Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .. .. .................................. ® fr 5 hónapra .. .. .............................................. ® * 6 hónapra ...................................................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 4 kr. TV. évi föl vall. Budapest, augusztus 8 Mezőgazdasági administrationk egy rég érzett hiányán van hivatva segíteni a mezőrendőrségi törvény megalkotása, amelyet a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium komolyan munkába vett. A földmivelési minisztérium codificatorius tevékenysége egyátalában a legnagyobb elismerést vívta ki, még azok részéről is, akik nem mindenben helyeslik az általa kezdeményezett törvények irányát. Csak rövid idő múlt el az ipartörvény megalkotása óta, ezt követte a rendkívüli nehézségekkel járó vízjogi törvény. A bányatörvényjavaslat már készen van és törvényhozási tárgyalásra vár és most a minisztérium munkába veszi a mezőgazdasági törvény előkészítését. Valóban nagy eredmények a codificatio terén, bizonyítékai annak, hogy a minisztériumban helyes fölfogás uralkodik gazdasági viszonyaink igényei iránt. A mezőrendőrségi törvény a negyvenes évekből származik, egészen más, a jelenlegiektől eltérő gazdasági viszonyok között alkottatott és ma már majdnem egészen elavult. A gazdasági egyletek, törvényhatóságok és maguk a gazdák éveken át sürgették egy új mezőgazdasági törvény alkotását és ennek az óhajtásnak felel meg a kormány, amidőn egy írásos enquete útján nyilatkozatra szólítja fel az illetékes testületeket és hatóságokat. A mezőrendőrségi törvényt a név nem egészen megfelelő, mert nem pusztán a mezőrendészeti ügyek fognak szabályoztatni, hanem a mezőgazdasági administrate egész köre, a saját viszonyainkból kiindulva kell fölépíteni. A külföldi megfelelő törvények csak tájékoztatóul szolgálhatnak, ezeknek másolása vagy átvételéről szó sem lehet, mert egészen mások a mi gazdasági viszonyaink, mint Francziavagy Poroszországé. Ennek a törvénynek pedig a mi gazdaságunk concret viszonyaihoz kell alkalmazkodnia. Ezért mindenki helyeselni fogja azt az utat, amelyet a törvény megalkotására a földművelési miniszter választott. A gazdasági egyletek, közgazdasági előadók javaslatok tételére szólíttattak fel. Az ügyet nem ajánlhatjuk eléggé a gazdasági egyletek figyelmébe. Évtizedekre kiható törvény alkotásáról van szó, mely minden gazdát közelről érdekel. Ezt az ügyet ne úgy intézzék el egyleteink, mint a legtöbb egylet — tisztelet a kivételeknek — azon kérdéseket el szokta intézni, amelyekkel a kormány hozzájuk fordul. Vitassák meg a miniszter által felvetett kérdéseket, a közigazgatásban gyakorlatilag működő tagjaik bevonásával is, mert ezek, akik a mezőgazdasági administrate ügyeit jelenleg is intézik, a leghivatottabbak arra, hogy a törvény reformja ügyében véleményt mondjanak annál is inkább, mivel a törvény végrehajtása is ezek tevékenységén fordul meg. A véleménynyilvánításra fölszólított gazdasági egyletek, közgazdasági előadók nyilatkozatai a minisztériumban föl fognak dolgoztatni. Ezek alapján szövegeztetni fog a javaslat, amely azután bizonyára enquéte elé terjesztetik. Szükséges azonban, hogy az ország különböző vidékeinek gazdasági egyletei már a javaslat szövegezése előtt nyilatkozzanak, mert a javaslatnak tekintettel kell lenni az ország különböző vidékeinek eltérő gazdasági viszonyaira, amiket senki sem akar, hogy úgy mondjuk, egy kalap alá vonni. Ez az oka annak, hogy a minisztérium előzetes nyilatkozatra szólította föl az érdekelteket, mert ezek nyilatkozatából óhajtja megismerni a különböző, tekintetbe veendő viszonyokat. Meg vagyunk róla győződve, hogy az érdekeltek méltányolni fogják a miniszter intenzióját és alapos, használható munkálatokat terjesztenek a kormány elé. Reggeli lapunkban közöltük a minisztérium által fölállított kérdőpontokat s ezekből látható, hogy a gazdasági élet milyen vitális érdekeinek szabályozásáról van szó. Egy ilyen törvényt csak az érdekeltek közreműködésével alkothatni meg helyesen. Nem az a cél, hogy a törvény által a jelenlegi állapotok st actionáltassanak, mert a jelenlegi viszonyok között sok van, ami javításra, reformra szorul. Ezért az érdekeltek ne szorítkozzanak pusztán a jelenlegi viszonyok vázolására, hanem tegyenek, a viszonyaik által kívánt irányban pozitív javaslatokat is. A törvényhatósági, községi szabályrendelet alkotási jognak a mezőrendőrségi törvény keretében is tág hatáskör lesz fentartva, de a mezőgazdasági haladást akadályozó statútumokon, szokásjogi szabályokon túl kell menni. Ismeretes példaszó, hogysenki sem gazdálkodhatik másként mint a szomszédjait, de e régi példaszó törvényes föntartása, mint az tudtunkkal még nagyon sok helyütt megvan, akadályozza a mezőgazdasági haladást. A minisztérium által fölállított kérdőpontok között nagyon sok van olyan, amelynek ebben az irányban elvi jelentősége van. A birtok korlátlan szabad használhatása vagy feltételekhez való kötése, a dűlőkényszer mind fontos elvi jelentőségű kérdések, amelyet e törvény megalkotása alkalmából oly módon kell tisztázni, hogy az előnyére szolgáljon mezőgazdaságunknak. A mezőrendőrségi törvény megalkotása nem rövid idő munkája lesz, nem is az a kívánatos, hogy az gyorsan, hanem hogy jól alkottassák meg. A minisztérium által fölállított kérdőpontok bizonyára beható vitákra fognak alkalmat szolgáltatni, amelyekhez a sajtónak is hozzá kell szólnia, mi a magunk részéről nem fogjuk elmulasztani a nagyjelentőségű kérdések tárgyalását. BELFÖLD, S.-A-Ujhely, aug. 6. [Ered. tud.] (A phyloxera pusztítása. A főispán körútja.) Zemplén megye központi phylloxera bizottsága Molnár István főispán elnöklete alatt folyó hó 3-án a megyeház nagytermében ülést tartott. Mindenek előtt a földmivelés, ipar s kereskedelmi m. kir. miniszter azon leirata olvastatott fel, mely szerint a phylloxera vész terjedésének meggátlására kormánybiztosul a megye főispánja neveztetett ki, s a melyben továbbá jeleztetik, hogy a kormány addig, mig a jelenlegi készlet tart, — a gyérítéshez a szénkéneget ingyen fogja adni. — A leiratnak a kormánybiztosi kinevezésre vonatkozó része, átalános megnyugvással örvendetes tudomásul vétetett, meg lévén győződve az értekezlet minden tagja, hogy ami emberileg megtehető, azt a főispán, mint kormánybiztos, ismert tevékenységénél s az ügy iránti meleg érdeklődésénél fogva minden esetre megteendi. Komoly tanácskozásra adott azonban okot, hogy a minisztérium a szénkéneg ingyenes szolgáltatását csak ideiglenesen helyezte kilátásba, pedig huzamosabb segélyezés hiányában, figyelemmel a szőlőbirtokosok nagy részének nyomott anyagi viszonyaira, valamint a szükséges fáradságnak a jövedelemhez viszonyított nagyságára, alig remélhető, hogy a gyérítés a Hegyalján megfelelően keresztül vitessék. A működő biztosok jelentéséből fájdalommal értesült a bizottság arról, hogy a rész a már eddig megvizsgált részeken 2—300 kat.holdnyi területen — többi közt a király ő felsége tarczali szőlőjében is — constatáltat a 11. Keserves kilátás arra, hogy a világhírű Tokaj- Hegyalja néhány év múlva tán a catastróphának vagy a legjobb esetben oly átalakulásnak néz elébe, melyről ma még senkinek fogalma nem lehet. Elhatároztatott egy alkalommal, hogy az eddigi átalános tapasztalok s észleletek eredményének közlése s amerikai vesszőket tenyésztő két szőlőtelep engedélyezése iránt a minisztériumhoz külön előterjesztés tétessék. A phylloxera kérdésen kívül átalános beszéd tárgyát képezi, hogy a megyei főispán a Zemplén megye felvidékén levő varannói, sztropkói, homonnai és szinnai szolgabirói hivatalok megvizsgálása czéljából körútra indult s a menynyiben a nemzetiségi mozgalmakat kiváló figyelemmel szokta kisérni, utazását összeköttetésbe igyekeznek hozni — a lapokban is szellőztetett azon újabb keletű hírekkel, melyek szerint bizonyos — idegenilletőségű — egyé- nek megbízatást nyertek, hogy a felvidéki tót népesség Oroszországba leendő áttelepítése eszméjének propagandát szerezzenek. Ha ez csakugyan megfelelne a valóságnak, a megye közigazgatási közegeinek igen elsőrendű feladatuk lesz a csaknem kizárólag tót ajkú felvidéki köznépet a ragadós álmodozásoktól megóvni s a megyének is közvetlen érdekébe vágó bűnös szándék megvalósithatásának teljes szigorral gátat vetni. A NEMZET TÁRCZÁJA. Augusztus 8. A zöld ujjas kisasszony. Regény. Irta: Mathers II. Angolból. (Folytatás.) 28 Egyenesen dolgozó szobámnak tartok, s belemerülök munkámba, s igy meglepetve tekintek fel, mikor karomat valaki megérinti és Karolina mellettem áll. Bevégzem a fejezetet, becsukom a könyvet és várok,hogy elkezdje beszédét. — Nem akartam Dick úr! — szól kétségbeesetten. — Hát akkor mért mondta ? Nem felel, csak megszűnik az övébe tűzött viola szirmait tépegetni. — Az embereknek, ha soká oda vannak mint én, jobb lenne haza sem jönni; mások foglalják el helyeiket, és őket elfelejtik. — Nem, — felel halk hangon, — épen azért mert nagyon emlékeznek reájuk, tűnik fel arczük idegennek barátaik előtt. — Annyira megváltoztam? — kérdem akaratlanul. — Maga olyan, — mondja szemeit felemelve, — mintha soha semmiért se tudna ezután szilárdan küzdeni. Ezelőtt tiszta, előretekintő pillantása volt, mintha valami szépet látna egy hosszú út végén ragyogni, s szívvel lélekkel a felé sietne ; most úgy tetszik, a jelenen kívül semmit sem lát. — Talán a változás nem csak én bennem rejlik gyermek, mások is megváltozhattak. A bűnös pk arczába szökken ; félre fordul, mint a vad mikor a vadász közeledtét sejti. Szivem megdöbben, a mint a félelem e jeleit látom ; hirtelen elhatározom, hogy próbára teszem. — Karolina, hiányzik magának Ullathorne ? — Hogy hiányzik-e ? — kiált szenvedélyesen. — Napról napra jobban hiányzik, mindennap többre becsülöm, míg el nem ment sohasem tudtam, hogy mi volt ő nekem. Mondja meg, — szól könyekkel szemében, — miért ment el ? Amint szemébe tekintek, daczára előbbi pirulásának, meg mernék rá esküdni, hogy nem szereti, vagy ha igen, akkor tökéletesen öntudatlan szerelméről. Egy nő sem tárja fel ilyen merészen szíve legbelsejét; hallgatás az ő ékesszólása, valamint a rebegés legigazabb kifejezése. — Azt mondják, hogy egészsége miatt ment el, — folytatja, — de hiszen évek óta ilyen. Hetty is észrevette. Nekem az jutott eszembe, — ne haragudjék Dick úr! — hogy elmenetele összeköttetésben van magával ? — Miért gondolja ? — kérdem vontatott hangon. — Mert, mivel egyszer, csak egyszer találkoztak, mégis elment, pedig mennyi évig várakozott a maga visszatérésére. Hány hosszú órán át ültünk ebben a szobában és beszélgettünk magáról (egy perezre félre fordul, és a pir újra sötéten jön arczába), hogy mit fogunk tenni, a maga életpályájáról, és hogy milyen híres lesz maga egykor, és most elment s még maga Hetty sem tudja, hogy mikor jön haza. Világosság kél agyamban. — Hát maga ezért haragszik rám ? — mondom szigorúan, — mert azt hitte, hogy én küldtem el ? — Ha igaz, — kiált szenvedélyesen, — akkor a legigazabb, legjobb barátját küldte el. — Kihivólag tekint reám. A szerelem milyen hamar tanít daczra! Szivem megkeményedik iránta a mint rátekintek. — S nem tud okot rá, hogy miért küldhettem el ? Azon pillanatok egyike volt ez, mikor az igazság kierőszakolódik belőlünk, mikor azért beszélünk, hogy eláruljuk gondolatainkat, nem pedig, hogy eltitkoljuk. Éhez hasonló igazság olyan mint a villám. Akaratlanul elkiáltja magát — ő meg-------aztán megállt, de én kiegészíthetem a mondatot — megmondta ? Egy perczig rá nézek, a mint bűnös pírral festett arczát elfordítja, szemében olyan szerelem lángol, mely legyőzi a szégyent és ép olyan tiszta és boldoggá teszi, mintha ez a szerelem dicskorona volna; s aztán szivemig meghatva elfordulok. Ez valóban bizonyos »igaz, mint a Szentirás« s ha nem csalódom, akkor itt nem is egy leány könnyen keletkező, s könnyen múló szeszélyével van dolgom, de olyan szerelemmel, mit idő és távollét meg nem tör. — Hát azért került engem, Karolina, — mondom fáradtan, — kettőnk közt nem lehet többé titkolózásról szó, — mert elküldtem őt ? — Nem, — mondja fejét félreforditva, — nem ez volt, de szégyeltem magának a szeme elébe kerülni.. .nem tudtam elfelejteni,.. .sohasem tudom elfelejteni — elhallgat, kezeivel befödve arczát.— Ilyen borzasztó tévedésbe esni, olyan modorban beszélni magával róla, azt kérdezni, hogy szereti-e a nőt, kit el akar venni! — Karolina, — mondom szigorúan, — ez nemtelen dolog; semmi másért sem került engem, csak ezért a csekély okért ? — Rettenetes dolgokat mondtam, — hogy a haja nem göndörödik, de talán lehetne göndörizni — papírtekercsekkel. Élesen nézek rá ; arcra komoly, mint egy bíróé, de ajkszögletei nem egészen szilárdak. — Grees Sleeves, — kiáltom, — maga egy kis bosszúvágyé, daczos, megfoghatatlan pajkos leány és — — Ó! Hívjon úgy megint! — kiált örömtelien, — hívjon Green Sleevesnek, a maga kis Green Sleevesjének, ki oldala mellett szokott ülni és segitni az üvegek rendezésében. Végre is nem nőttem meg túlságosan , vagy igen ? — Nem, de maga nem az a Green Sleeves, akit itt hagytam. Először is, maga csinos lett, én pedig gyűlölöm a szépséget — a teljes, tökéletes csunyaság sokkal jobban ízlésem szerinti. — Ah ! Azért tetszik hát magának Lady Florizel ? — Most meg már nemcsak bosszúvágyó, de goromba is. — Azt hiszem, én is el tudnám magamat csunyítani, — mondja bólintva, —némely embernek sokkal könnyebb csúnyának lenni, mint szépnek Csakhogy én szeretem, ha az ember csinos, s ezért borzasztó volt reám nézve, mikor magamat annyira az ellenkezőre változva láttam meg. Hát ő nem lát magában különbséget ? — Sohasem kérdeztem tőle! — Talán ő az oka,— kockáztatja Green Sleeves ártatlanul — ha igen akkor természetesen nem veszi észre. . . — Nem, maga nem Green Sleeves, — mondom reá nézve, — az a kislány, akit én igy hívtam, sem maliciózus sem emberszóló nem volt, — Florizelnek nem kellene magát boldogtalanná tennie — szól a gyermek fejét lehajtva. — Ki mondta, hogy ő tesz azzá? — Senki más nem lehet. De meg lehet, hogy csak addig ilyen, míg távol van tőle ? — Akkor valószínűleg soká fogok ilyen lenni. — De hiszen egyszer majd csak visszajön, Dick úr, — mondja gyöngéden. — Az én számomra nem. Perczig reám néz, aztán könnyek gyűlnek szemébe. — Ó! Dick úr, Dick úr! — kiált, kis kezét az enyémre téve, — bocsásson meg, bocsásson meg — de nem tudtam. — Nem bántott meg, gyermek — szivem nincs megtörve. De sohasem fogok megházasodni. Szomorúan néz reám, de fokonként öröm terjed el, szájától kezdve barna szeméig, míg csak egész arcza tiszta napfény. — Milyen pompás időket fogunk együtt élni, maga és én — szél ragyogó mosolylyal — mintha fel sem nőttünk, hanem gyerekek maradtunk volna mint voltunk! De egészen bizonyos benne, hogy szive nincs megtörve, mert a világért sem akarok a maga rovására boldog lenni ? — Egészen bizonyos. Mindössze is elvesztettem minden illuziót ami érdemessé teszi az életet az élésre. IV. FEJEZET. — Siva szerelmes Green Sleevesbe! — Letérdelt előtte ugyanebben a szobában és megkérte, hogy menjen hozzá nőül - ilyen különös dolog, tudod, két megkérés egy zöld kárpittal bevont szobában, holott az olyan előnytelen egy fiatal leány a rezszínére nézve, tudod! — És mit mondott ő ? — Azt mondta, hogy rögtön keljen fel, mert különben nyakon üti. — Ez nagyon illetlen volt. — Karolina nagyon határozott — mondja bólingatva Pink May — és megtiltotta, hogy egy léleknek is elmondjam, s nem is mondtam, s különösen neked nem lenne szabad tudnod, akinek megmondtam, — itt jön. »Jó, ha az ember okos és vidor, Jó, hogyha mindig hű és igaz, Jó, ha leveti régi szerelmét, Mielőtt útban keresne vigaszt !« — ezek a mondatok jelentik Green Sleeves jövetelét. Ismét kezdi visszanyerni jó kedvét — mint minden fiatal. Nehezebbnek találta szomorúnak lenni, mint vígnak. — Maga itt! — kiállt, megállva a társalgó küszöbén, amint meglát engem. Milyen korán elvégezte ma a dolgát! — Ez csinos kis dal, Green Sleeves, a mint most énekelt, — mondom, a mint leült, ölében Freyja asszony ajándékaival, kinek Észak-Európában minden virág és bogár életét köszönheti. — Saját szerzeményem — mondja, felvéve egy ágacska harangvirágot, s füleihez tartván, megrázza, mintha azt várná, hogy zenehang cseng ki belőle. — Tapasztalatból mondhatja Green Sleeves? — Annyit kerestem, míg ezt a napvilágot és ezt a mezei liliomot találtam, — de bár ezeket végre is megleltem, sehol sem találtam egy Betlehemcsillagot. Szemeim a gyermek ölében fekvő virágokra néznek, de nem látják azokat. Sievikingen vannak, melyet egy év óta nem láttam. Mert ki állíthatja, hogy legkellemesebb, legszomorubb utazásainkat csak szellemileg teszszük meg ? s bizonyos, hogy bár emberi szem és fül nem tud ottlétünkről, a szeretett helyek, az ismert utak érzik lépteinket, a mint gondolkozunk róluk ? Valódi zarándoklások azok, épen mint ahogy a holtak, az eltávozottak, az elvesztettek eljönnek hozzánk álmainkban, s a mint megcsókoljuk üde és életmeleg arczukat, érezzük kezük szorítását, halljuk hangjukat, a mint »Isten hozzád !«-ot mondanak ! — s felébredve, tudjuk, hogy az álom s ébren azt hiszszük, hogy álmodunk, valamint az álmot sokáig valónak hiszszük. — Szenvedélyünk, — mondja Konfuczius, — becsukja az ajtót lelkünk előtt istennél, — s ha isten előtt, úgy az ő tettei előtt is. Ez a tüzes lélekzet mindannak, a mire nézünk, szépségét és üdességét elhomályosítja és maga Sieviking is eltűnik előttem, amint közeledni akarok hozzá. Többé nem gondolok rá vágyakozva, most már nem venném el szabad ajándék gyanánt. Gyűlölettel gondolok arra, hogy egykor olyan szenvedélyesen vágytam utána, gyűlölettel emlékszem ifjúságom fellengző eszméire, melyek most összetiport agyag gyanánt feküsznek lábaimnál. — Hát Siva megérkezett, Green Sleeves ? — Igen, jn - -Hirtelen Pink Mayra néz, ki ártatlanul kötésében elmerülve ül, aztán reám és gyönyörűen elpirul. Manó vigye az olyan arezszíneket, melyek az érzelem minden árnyalatát visszaadják, s az embert minduntalan félrevezetik. Most úgy látszik, megint elpirulása szed rá, mert eszembe ötlik, hogy hát ha nem Ullathorne az, aki után Green Sleeves sóvárog, hanem Siva? — Mennyi ideig volt oda ? — Hadd lássam csak — mondja Pink May, épen régi veres selyem ruhámat bontottam szét, mikor beszaladt — azt mondani, hogy — Hogy vannak?— tudod (Green Sleevesre kacsint) — és márcziusban kaptam meg, alighanem februárban ment el. Tanügy az országos kiállításon. (A női kézimunka-kiáltás.) Hazánkban már mintegy 2.400 nőtanító van alkalmazva. Működésük tere azonban nálunk még inkább az elemi, mint a felső nép- és polgári leányiskola. Legújabban a női tanműhelyek szervezőinek a figyelme fordult a nők felé s egész intézetek majdnem kizárólag nővezetésre vannak bízva. A női tanerő iránt legtöbb bizalmat tanúsít az állam. Utána következnek a községi iskolák fenntartói. A felekezetek és egyesületek ellenben többékevésbbé idegenkednek a nő munkálkodásától a tanítói téren. A leányiskolák kiállítása is ezt a felfogást igazolja és tünteti fel a szemlélő előtt. Nőnevelésünk jellegzetes voltának kikövetkeztetését illetőleg tehát, nagybecsű adatokat nyújt az oktatásügyi csarnok és a fővárosi pavilion. Nem szenved kétséget, hogy mindazok, akik hivatva vannak ez iskolai jellegek után kutatni, kellő módozatok szerint elvégzik és elvégeztetik azt. Mindazáltal ez talán nem zárja ki, hogy e tekintetben, habár igen röviden, egyet mást szóba hozzunk. Jelenleg csupán csak a női kézimunkákra való tekintettel óhajtjuk leányiskoláink kiállításait megszemlélni. Ha vizsgálódásunk — catalógus hiányában — nem téves, körülbelől nyolcvan leányiskola szerepel. Ezeknek legnagyobb része állami, községi és államilag segélyzett, kilenc, ellenben felekezeti. A községek többnyire polgári leányiskoláikat mutatták be; az állam inkább elemi, felső leány- és képzőintézeteit ; a felekezetek pedig és az egyesületek tanműhelyük és felsőbb leányintézeteik által kívánták a figyelmet magukra vonni. Átalánosságban szólva, iskoláink női kézimunka-kiállítása egyike a legjelentékenyebbeknek. Még jellegzetesség szempontjából is sok dicsérendő törekvésre találunk. Az előbbi kiállításokhoz, név szerint a bécsi, székesfehérvári, budapesti nőipari kiállítás iskolai kézimunka tárgyaihoz mérve, jelenleg már átalában nagy az előre lendülés, az örvendetes haladás. Az értéktelen, haszon- és műbecs nélküli czifraságok eltűntek (maradványkép csak egy-két felekezeti iskola kézimunkái között szemlélhetők), s helyeket több-kevesebb önállóság, s a mi fő, következetes nemzeti jelleg foglalta el. Be kell ismernünk, hogy kitűnő tanítónőképzőintézeteink hatása e téren már példázza reformáló működését s hova tovább kétségtelenné teszi, hogy a női iskolák áldásos közszellemét főleg női nevelőkezek létesíthetik, fejleszthetik és biztosíthatják. Eme kecsegtető remény bizalomra ösztönöz nőnevelésünk jövőjét illetőleg, habár jelenleg még sok kívánni valót találunk. Úgy látszik, nem egy iskola van olyan (ilyen a fővárosi VI osztályú elemi leányiskola kézimunka kiállítója is), mely előtt talány az, hogy bizonyos munkakörben mennyire szabad haladnia. Kíméletlen megterheltetések vannak napirenden. Mennyiség és minőség ellen egyaránt tiltakozik a növendék életkora s az iskolai élet feladata. Oly sokat és oly mngyakorlottsággal végezni csak fáradságos évek után lehetséges. Ki hinné tehát, hogy bármely hatodik osztályú növendék annyi kifogástalan simasággal végezze ki varrásait, mint azt a fővárosi pavilion kiállítása mutatja? A kézimunkabeli ügyesség e foka teljesen megegyez a polg. leányiskolák negyedik osztályának kiállításával. Az eredmény tehát e tekintetben ugyanaz, akár hat elemi osztályt, akár polgári iskolát végezzenek növendékeink. E rendszeres túlcsapongás megvan a képzőművészetekben is. S bármily tisztelettel adózzunk ama rendkívüli ügybuzgalomért, mely több tanítóképző kiállításában cáfolhatatlanul nyilatkozik, ki kell mondanunk, hogy sokat ölel fel, túlságosan fárasztja a növendékeket. Talán nem tévedünk, ha a legtöbb képzőintézetfeladatát e tekintetben ahhoz mérjük, amit kikerült növendékeinek majdan az iskolában végezniük kell. E kiindulási pontunk helyes volta mellett bizonyít az a körülmény is, hogy polgiskolákban és tanműhelyekben a kézimunka, mint szaktantárgy szerepel s külön képesítést igényel. Mivel indokolható tehát az a képzőintézeti eljárás, mely annyi elméleti tantárgy mellett, amelyeket nemcsak tudni kell, hanem azok előadására módszertani ügyességek elsajátítása is szükségeltetik, a tanulókat még kézimunkailag is oly fölötte elhalmozza. Vannak ugyanis kitűnő képzőintézeti kiállítások, melyek a női kézimunkát rajzban és gyakorlatban, sőt az ezekre vonatkozó szabályok lefogalmazásával együtt meglepő szép fokozatban mutatják be. Szeretnénk tévedni, de úgy vagyunk meggyőződve, hogy azon iskolák, melyekre célzünk, csupán elemi iskolai tanítókat képeznek. Mi czélja van tehát annak, hogy paplan, madracz, csipkekészítés mórhímzés, nád- és vesszőfonás, ágyfelszerelés, brüsseli csipkeutánzat, parafa és dörzsfestészet, renaissance hímzés, aranyhímzés alkalmazása szerb vászonra, csipkeverés gyapjúszálból, szövés, beszövés, külömböző hímzésnemek (alban, chinai), a fehér hímzés minden fokozata, fubrikálás selyemre és színes vászonra, zsinóröltés, gyöngymunka, gyermeköltönyvarrás, egy- és kétoldalú keresztöltés, műcsomózás stb. stb. mind kötelezők legyenek a képzőintézeti növendékre nézve ? Említsük-e ezeken kívül a virágkészítést, a hímző famunkákat ? Szóljunk-e a rajzolás és festés oly magas fokáról, mely Tompa virágregéinek illustrálására is képességet érez és ahhoz idővel rendelkezik !.. Bizony-bizony azt kell mondanunk, hogy itt több lelkesültség, mint a világosság és szigorú tervszerűség. Nem tagadhatjuk, hogy oly mintakönyvek vannak egyes képzőintézet kiállításai között, melyeknél tökéletesebbet képzelni nem tudunk , aggodalmainkat azonban nem bírjuk elfojtani. Versenyt látunk a képzőintézetek között. Nem egy épen annyit ölel fel, sőt némileg többet, mennyit a pesti áll. polg. isk. tanítóképző-intézet, amely egyszersmind munkatanításra is előkészít. Ez intézet czéljait nem szabad más képzőintézetnek munkakörébe fölvennie. S ha nem veszi fel, munkakönyve és kiállítása nem lehet ez intézetével egyenlő, annyival inkább nem lehet annál magasabb fokú avagy szélesebb alapon álló. Az ügyszeretetnek eme túlzásra késztő láza a polg.iskolák kiállításainál is föl-föltünik. Más tekintetben a siker bámulatos. Lehetetlen az oly iskolának fényes jövőt nem jósolni, melyben a kézimunka fejlődésmenete, csoportosítása annyira szakszerű, mint pl. a brassói magy. kir. állami elemi és polg. iskoláé. Itt is van ugyan oly foglalkozás jelezve (szalmafonás, kertyűvarrás), mely terhelőleg hathatna, de az nem kötelező. A leányiskolák nagybecsű működésének eme árnyfoltjától, a túlzástól, a felekezeti iskolák sem mentesek. Ha megnézzük a marosvásárhelyi ev. ref. egyház hatosztályú elemi iskolájának munkálatait, ott szintén hasonló túlságba esést tapasztalhatunk. A készítendő alakoknak rajzban és méretekben való bemutatása igen tanulságosan megvan. Munkakönyve pedig a következőket tartalmazza: törött kötött mun-kák, horgolt minták, horgolt csipkék, paplan koczkái, ó-német hímzés, áttört kötött minták, kötött csipkékcsillagok, hímzések, betűk, monogrammok, tarka hímzések, kézi varrások és foltozások, áttört és gulpűr munkák, holbein technika, túlláthozások, pointface munkák, gépvarrás, bogozott minták, rojtok, különbféle keretmunkák. Rendszer, fokozatosság és a helyi körülményeknek tekintetbe vétele jellemzi a nagyszebeni állami elemi hatosztályú iskolát is. S feltűnő, hogy felfogás tekintetében mennyire elüt e két jó iskola egymástól... Örvendeztetően szép s semmi kívánni valót nem tűntek fel a dilettáns érdeklődő előtt a debreczeni róm. kath. egyház négyosztályu, és a helv. hitv. egyház nyolczosztályu iskolájának a kiállítása. Egyszerű, hasznos s mégis meglepő ízlésű dolgozatok. Kár, hogy az óriás könyveket, melyekben elhelyezve vannak, s a melyek egymáson nyugosznak, nem birja a tanulmányozó emelgetni. Pedig mindkettőnek kitűnő tájékoztató jegyzéke van. Tapasztalt egyének gondos kiállítása. A ref. egyház nyolczosztályu iskolája meggyőz ama helyes elv felől, mely a folytonosságban nyilatkozik. Óhajtanunk kell, hogy a leányiskolák jó szelleme érdekében e beosztás lehetőleg átalánossá legyen. Leglényegesebb érdekeink vannak ez iskolákhoz fűződve, s kétségtelen, hogy eme közérdek ellen sokat