Nemzet, 1885. szeptember (4. évfolyam, 1076-1105. szám)

1885-09-05 / 1080. szám

Szerkesztőség : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIEDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épü­let) küldendők. Egyes szám 4 kr. 1080. (243.) szám. Esti kiadás: Budapest, 1885. Szombat, szeptember 5. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ..................................................... 2 frt. 3 hónapra ..................................................... fi * 6 hónapra ................................................... 12 » Az esti kiadás postai különkü­ldéséért. felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 4 kr. IV. évi folyam. Budapest, szeptember 5 Felületes vizsgálat kell ahhoz, hogy az ember arra a meggyőződésre vagy legalább nyilatkozatra engedje magát bátoríttatni, ille­tőleg ragadtatni, melylyel ellenzéki laptár­saink előállanak, midőn a nemzetiségi túlzók legújabb, tagadhatatlanul erős mozgalmait, a Tisza-kormány hibájának vagy legalább mu­lasztásának tulajdonítják. És igy őt teszik (legalább részben) felelőssé úgy a román ra­­dicálisok berzenkedéséért, talán még az irredenta nevetséges proclamatiójáért is, va­lamint az ultraszászok agyarkodásáért, úgy a horvátok botrányos kifakadásaiért, mint azért, hogy a szerb radicálisok győztek a con­­gressusi választásokban. A felületességet — mint mindenben — úgy itt is az a körülmény árulja el biztosan, hogy e jelenségekkel való összefüggés és azok okainak keletkezé­sének vizsgálata nélkül, hivatkoznak az isme­retes post hoc ergo propter hoc­o logi­­cájára és igy az izgatási tényeknek a Tisza­­kormány alatti felmerülése elégséges nekik arra, hogy ezekért a kormányt tegyék fele­lőssé. De aki komolyan vizsgálja úgy a kül­földi (panslav és mindenféle nemzetiségi, va­lamint socialisticus, sőt vallási) mozgalmakat, valamint a belföldi eseményeket, az a legelső perc­ben és legkisebb gondolkozásra észre fogja venni, hogy a fentebbi vádakban vagy igen nagy felületesség vagy erős rosszakarat van. Bizonyítja ezt egyfelől az, hogy a kül­föld szomszédállamaiban, főleg Ausztriában, Orosz- és Németországban épen most mily nagy hullámokat vetnek a hason természetű mozgalmak ; másfelől pedig az (miután az előbbire csak utalni akarunk, de azt tüzetesen kifejteni nem kívánjuk), hogy amennyiben a Tisza-kormány politikájával összefüggésben­ben állanak a nemzetiségi és horvát mozgal­mak,­­ miután nagy részben összefüggésben sem állanak, hanem átalános áramlatok­nak és izgatásoknak kifolyásai — any­­nyiban annak érdeméül rovandók fel , mert egyenesen annak tulajdonítan­­dók, hogy a magyar állameszme kö­vetelményeit minden téren és minden rendelkezésre álló jogos eszközzel, érvénye­síteni igyekezett is és képes is volt; és soha egy perczig sem kaczérkodott — még választási czélokból s­em a nemzeti­ségekkel. Igaz, hogy ez nem volt mindig így. Meg­történt régebben a nemzetiségekkel — válasz­tási czélokból való kaczérkodás — épen azok részéről is, kik most keményen támadják a Tisza-kormány nemzetiségi politikáját, nem törődtek a magyar állam és nyelv törvényes jogainak a részletekben való érvényesí­tésével, sem a tanügyekben, sem a közleke­désnél, sem az igazságügynél vagy az admi­nistrate más ágában. Nyugodtan csinálták meg a naszódi ügyet és hagyták a nem­zetiségi sajtót támadás nélkül. A szerb con­­gressust olyan szépen engedték át Polit­­nak és Mileticsnek, hogy ezek bizony épen nem panaszkodtak és igy sem alkotmány­­sértést, sem jogtiprást nem emlegettek; no meg aztán átadták két ízben Horvátország­nak mindazt, amit csak a legmegbiz­­­atlanabb elemek kivántak; hogy az is­kolákban és egyházakban mit tanítanak a népnek, azzal sem törődött senki és igy sem román, sem tót, sem szász részről nem volt panasz a magyar kormányok és pártok néme­lyike ellen. Ha ilyen áron akarná a Tisza-kormány, fentarthatta volna a nemzeti­ségekkel a jó egyetértést, talán másfelé (és nem maga ellen) terelte volna a Tribuna, Szarcsevics és mások haragját, hagyhatta volna szép békességben a magyarság ügyét aludni és igy nem lett volna sok baja, de annál több lett volna az országnak. Hanem hát Tisza ily áron nyugalmat nem akart. Az iskolát, az administrate, a közlekedést, az igazságszolgáltatást a magyar állam érdekeinek megfelelően kezelte és fej­lesztő, daczára annak, hogy a törvények kor­látain belül maradott és így nem igen sok és erős eszköz felett rendelkezett. De a­mit tett, az bőven elég volt egyfelől arra, hogy a magyar nemzeti szellemnek új lendületet adjon — ezt a legújabb társadalmi moz­galmak is bizonyítják; másfelől arra, hogy a nemzetiségi túlzók szenvedélyét felforralja és erős kitörésekre provokálja. A­mi, különben mellékesen legyen mondva, sokkal jobb és a látszat daczára sokkal kisebb ered­ményt lesz képes felmutatni, mint az a za­vartalan, csendes munka, melynek eddig szentelhették magukat a nemzetiségi túlzók. Sőt azt hiszszük, hogy nagy tévedésben van­nak azok, kik épen azért ijednek meg és tartanak attól, hogy a magyar állam conso­­lidatiója nem megy előre, mert nagy a nem­zetiségi izgatás. Nem az erő és önérzet, de a gyengeség és desperatio szokott így lármáz­ni. Nekünk higgadtan és erélylyel kell helyt állatnunk, a megkezdett után tovább haladni és nem megijedni vagy egymással — a nem­zetiségek javára — bajba kapni. Ha a magyar ellenzék ezt be nem látja, az ő dolga, önmagát compromittálja, hazafi­­ság és belátás tekintetében , mi arról nem te­hetünk. A megyei főorvos. Minthogy a congressus tagjainak csupán ö­t perez volt engedve arra, hogy nézeteket a napirendre tűzött tárgyak fölött kifejezhessék, legyen szabad az általam, a congressus II-ik osztályának szűkülésében, a törvényhatóságokban szervezendő egészségügy administratív tárgyában beterjesztett indítványomat bővebben indokolni. A mostani megyei főorvosok nem valóságos egészségügyi tisztviselők, kik kötelesek volnának min­den idejüket, szorgalmukat és egész működésüket az államnak felajánlani, hanem kénytelenek,­­ hogy megélhessenek, a magán­gyakorlattal is foglalkozni. Mily anomália ez a helyes közigazgatás gépeze­tében ! Az állam minden hivatalnokának meg van tiltva, hogy magánkeresettel foglalkozzék, egyedül az orvosi tisztviselők vannak oly helyzetben, mintha egyenest azt mondanák nekik : nem adhatunk nektek elegendő munkát, nem fizethetünk benneteket érde­metek szerint, tehát­­ vessétek magatokat a praxisra. Hajdanában, midőn az egészségügy­tan (hygi­­ena) még nem létezett, midőn a főorvosoknak nem kellett a nép egészség­ügyeivel törődni, talán nem volt szükséges, hogy minden tehetségét a hivatalos szolgálatnak ajánlja föl, tehát betegek gyógyítására is fordíthatta figyelmét. Ma azonban, midőn a közegészségi tudomány egy önálló s napról-napra szélesebben fejlődő kitér- s­­edő szakmát képez, mely külön tanulmányokat igé­nyel, és oly súlyos és számos kötelességet ruház az egészségügyi tisztviselőre, hogy annak csak úgy felel­het meg alaposan, ha minden szellemi erejét s physi­­cai idejét hivatalának szenteli, ma­napság, mondom, az többé nem lehet, hogy a főorvos két urnak szol­gáljon, vagyis hogy féltisztviselő legyen, ki hol az állam, hol magán betegei követelményeit elé­gítse ki. De ellenkezik a főorvos állásával, mert minden tekintélyét és befolyását aláássa, ha arra van utalva hogy, mint minden más orvos, hajhászsza a közönség kegyét. Az egészségügyi tisztviselő, kinek fő feladata: a betegségeket megelőzni, s hivatása az, hogy őre legyen a reá bízott megye közegészségügyének, és mint ilyen, nem ritkán oly helyzetbe jut, hogy szigorúan kell föl­lépnie egyesek ellen, kik berendezéseikkel vagy csele­kedeteikkel a közegészséget veszélyeztetik, az ilyen ál­lást elfoglaló megyei főorvosnak nem lehet, nem sza­bad ugyanabba a viszonyba helyezkedni egyes sze­mélyekkel szemben, mint a­minő a gyakorló orvos és cliensei között a dolog természeténél fogva létezik. Igen helyesen jegyzi meg egy kitűnő, fájdalom igen korán elhunyt porosz hygienicus tekintély: dr. Sachs, »az egészségügy terén sem szolgálhat valaki két urnak.« A főorvos eltiltásával a praxistól azonban, nél­­külözhetlen függetlensége a közönségtől, csak részben van elérve, ha tisztviselői állása minden hat év le­telte után újólag kérdés alá jöhet, vagyis, ha a vá­lasztás esélyeinek van kitéve. Midőn tehát egy rész­ről a megyei egészségügyi közigazgatás érdekében követelni kell, hogy a főorvosnak olyan fizetést adja­nak, hogy abból úgy, mint más hasonló rangú állam­hivatalnok, tisztességesen megélhessen, úgy más rész­ről conditio sine qua non-nak kell tekinteni, hogy a főorvosi hivatal külön qualificatióval bíró szakember­rel kinevezés útján töltessék be. De a jobb dotátión és kinevezésen kívül van még egy főpont, mely szemügyre veendő, ha azt akar­juk, hogy feladatát a főorvos üdvösen teljesíthesse is, és ez­ hatáskörének megállapítása. A megyei főorvosnak, az initiativa jogával kell bírnia, és hogy intézkedései foganatosítását biztosít­hassa, szükséges, hogy az állam főhatóságával, a mi­nisztériummal, közvetlen összeköttetésben álljon. Hogy a megyei főorvosok hivatalának ily ala­pokon való szervezése nem merő utópia, mint ezt a congressus egyik tisztelt szónoka hangoztató, példa rá Hollandia, hol az ekként rendszeresített egész­ségügyi tisztviselők már régen a legjobb sikerrel mű­ködnek ; ottan t. i. minden egyes megye részére (ha kisebb, akkor kettőre egy) van egy »medicinalinspec­­tor« kinevezve, ki teljesen államhivatalnok s kinek nem szabad magángyakorlatot űzni, hanem köteles koronként beutazni megyéjét, minden helység egész­ségügyi állapotát megvizsgálni, felügyelni, a törvény, és kormányi rendeletek pontos végrehajtására, s megtoroltatni a fölfedezett visszaéléseket az illető ha­tóság által. Poroszországban, Szászországban is, ha­sonló szervezkedések vannak életben. A fennebbiekben kifejtett érvek voltak azok, melyek arra ösztönöztek, hogy a főorvosi hivatal ren­dezése tárgyában az országos orvosi s közegészség­­ügyi congressus elé indítványnyal lépjek, mely a kö­vetkezőket foglalja magában: Tekintve azt, hogy hazánkban a törvényhozás és a kormány legczélszerűbb intézkedései daczára, a közegészségügy tespedése főleg abban gyökerezik, hogy a megyék nem bírnak oly önálló hatáskörrel felruházott egészségügyi tisztviselővel, ki a szükséges intézkedéseket saját initiatívájából megtenni s a kormány rendeletei végrehajtását szigorúan el­lenőrzeni képes volna; tekintve továbbá azt, hogy azon üdvös eredmények, melyeket a közoktatás­­ügy terén örömmel tapasztalunk, nagy részben annak is köszönhetők, hogy minden megyében egy külön, a minisztériummal közvetlen összeköttetésben levő tiszt­viselő működik, valamint a megyei főmérnöki hivatal is csak azóta teljesítheti teendőit a legc­élszerűbben, mióta állami hivatallá alakíttatott át, tekintve végre azt, hogy a megyei főorvos, mint választott tisztviselő, nem bír a közönséggel szemközt azzal a függetlenség­gel, melyre szüksége van, hogy az egészségügyi intéz­kedéseket személyes érdekekre való tekintet nél­kül megtehesse; csekély dotatiója miatt pedig a magángyakorlat űzésére lévén utalva, minden idejét szellemi s physicai tevékenységét, az egészségügyi szolgálatnak nem szentelheti; ez érveknél fogva óhaj­tandó , hogy az országos orvosi és közegészségügyi congressus nyilatkoztassa ki, miszerint a közegészség helyes szervezésére nézve föltétlenül szükséges, hogy a megyei főorvosi hivatal államosít­­ta­s­s­é­k, vagyis, hogy kinevezés útján töltessék be, s oly díjazásban részesüljön, hogy kizárólag hiva­tala teendőinek teljes felelősség terhe alatt élhessen. Dr. POPPER JÓZSEF: Az országos orvosi és közegészségügyi congressus. — Harmadik nap. — A III-ik szakosztály ülése. A szakosztály ülését délelőtt 9 órakor kezdte meg a kiállítási zenepavilonban. A programmba fel­vett kérdéseket a legnagyobb érdeklődés mellett tár­gyalták és vitatták meg. A tagok szép számmal vet­tek részt az ülésen. Elnök : Balogh Kálmán ; társelnökök : W­é­­b­e­r Antal és dr. J­ó­s­a András; titkár: Müller Kálmán ; jegyző: Tóth L. és társjegyző: dr. Hor­váth Mihály. Balogh Kálmán rövid megnyitója után Lechner Lajos min. tanácsos lépett az előadó asz­talhoz és megtartotta előadását: »Egészséges építkezés városokban és községekben.« Egészséges építkezés alatt — mondja előadó — egészséges lakások építése értendő. — Egészséges lakás csak az lehet, a­mely az egészségi követelmények­nek megfelel. Már most mik az egészségi kövelmények egy lakásnál ? Száraz talaj, levegő, nap és víz. Fokozottak az igények gyermekeknél és kórhá­zaknál s mindenütt ott, a­hol a térfogathoz aránylag sok ember tartózkodik, vagy épen munkálkodik. Ily egészséges lakállapotok előidézésére szükséges: 1. Az építkezési terület aránylag magas fek­vése, száraz alap s mély talajvizek, melyeknek ni­­veauja lehetőleg csekély változásoknak van alávetve, nem szükséges említeni, hogy az épületek legyenek szilárdak. 2. Szükséges a lakhelyiségekben elég levegő, nem egészen napsugár nélkül, víz és tisztaság. Magas fekvésre mindig nagy figyelem fordí­tandó egy város, falu, telep vagy épülethely választá­sánál, ha ezt a megélhetési és kereseti viszonyok meg­engedik. Ha pedig valamelyik ezen alapszükségletből hiányzik, vagy a tényleges állapot nem egészen meg­felelő, mesterséges úton enyhítendő, így például ala­csony terület feltöltendő, illetőleg legalább a környék­hez képest emelendő, magas talajvizek pedig le­­vezetendők, illetőleg azok niveaujának szüntelen vál­toztatása megakadályozandó. A lakások egyes osztályai — a szobák — le­gyenek elég világosak és bírjanak elég űrtartalom­mal a bennük tartózkodó egyének levegő szükségle­tének, valamint, hogy a szükséges levegőnyitás és változtatás könnyen elérhető. A vízre nézve: elegendő s lehetőleg tiszta víz álljon rendelkezésre, hiány ne legyen se ivóvízben, se haszonvízben úgy városban, mint falun. Tisztaságra nézve pedig az ürülék-, piszok- és mocsokvizek lehetőleg nyom nélküli eltávolításáról illetőleg távoltartásáról kell gondoskodni. Ez váro­sokban csak komplicáltabb építkezések által érhető el, falun pedig ezen költséges óvszer legtöbbnyire az által kerülhető ki, hogy a jól szellőzött szobáktól le­hetőleg távol helyezhető minden szemétrakodás. Fő fontosságú a lakások egészséges voltára nézve még a nap, mely lehetőleg minden helyiségbe jusson ; a nélkül azonban, hogy — a mi éghajlatunk után ítélve — egész nap süsse a lakást, illetőleg az ablakokat, mert a lakások használatát kevébé élvez­hetővé teszi. Ez különben még a hazánkban létező éghajlati különbség mellett is külömböző s a Tátra alján máskép oldandó meg, mint Zomborban vagy Sze­geden. A városi lakás legyen száraz, miért is az épületanyagra különös gond fordítandó, mert hidro­­scopicus falak, azaz melyek oly anyagból készülnek, melyek a vízpárákat magukba szívják, penész és gomba képződésre hajlandók, egésségi szempontból pedig az ily falakkal körülzárt helyiségekben a tartózkodás ha­tározottan ártalmas. A nedvesség felszivárgásának elhárítására a földszinti magasságban elszigetelő réteg egy gyakran alkalmazott óvszer. Legprimitívebb a deszka, kü­lönben kátrányos papír lemez, lemez, asphalt, ólom sőt üveg is használtatik elszigetelő rétegnek. A szoba padlónak a földre való közvetlen érint­kezése hasonlóképen ártalmas, mert a nem tökéletesen száraz talaj kigőzölgése a padlózatot rontja, azon ke­resztül is hat, s a szobában az egészségtelen állapotot növeli. A Pinczelakások ezért is határozottan hátrá­nyosak, s egészséges építkezéseknél mindig mellő­zendők. A levegő, mely a már fennemlített szabály­­méretű szobákban van, gyakran megújítandó, azaz annyiszor változtatandó volna, a­mennyiszer a szobá­ban tartózkodó egyének légszükséglete a szoba űrtar­talmánál fogva azt kívánja. A jól szellőzött szoba, mely mindig friss leve­gőt szolgál a bennlakóknak — léghuzam nélkül — sokkal egészségesebb és üdítőbb, mint a pár fokkal nagyobb hévmérsék, mely a levegő változtatás meg­szorításával volna nyerhető. Az udvarok átalában nagyobbra tartandók s pedig logikailag annál nagyobbra, mennél magasabb az épület, a világító udvarok is, a­mennyiben világos­ságot s levegőt lennének közvetítendők a rájuk nyíló helyiségekbe átalános szabályként úgy volnának épí­tendők, hogy földszint, derült, napon az abba nyíló ablakoknál olvasni lehessen. Városi bérháztelkek beépítésénél egyátalában oda kellene hatni, hogy azok a hátsó oldalon nyitva maradjanak és a mögöttük lévő házsorban oly udvar­terek alakuljanak, melyek friss levegővel képesek ellátni. A tisztaság fő kelléke a víz. A víz vagy mesterséges útcn vezethető a házakba, vagy pedig a legközönségesebb módon nyerhető egy az udvarban építendő kút által, mely lehetőleg távol fekszik min­den csatornától vagy pöczegödörtől. Mindkét esetben egészséges és tiszta víz szük­séges. A tisztasághoz azonban a felhasználható víz kellő mennyisége, valamint a könnyű hozzáférhetés is járul, s azért előnyösebb a nagyobb vízmennyiség, ha az ivásra bizonyos kezelés után is lesz csak alkalma­tos, mint a mindjárt tiszta csekély mennyiségű víz. A tisztasághoz tartozik továbbá az ürülékek és mocsokvizek a lakhelyiségek körül való gyors eltá­volítása , legegyszerűbb módja ennek az árnyékszé­kek, konyhák stb. távol a lakásoktól való elhelyezése. A­hol azonban mindez nem lehetséges, ahol az egyszerű viszonyoknál fogva csak nyílt árok áll ren­delkezésre, ott legfeljebb a mocsokvizek bocsáthatók az árokba, míg az ürülék, hacsak külön hordókba nem gyüjtetik és rendesen el nem hordatik, pöcze­­gödrökbe gyűjtendő és onnan bizonyos meghatározott időközben elhordandó. Mindezen elősorolt kellékek nemcsak városban állanak, hanem faluban és községben is, csakhogy itt sokkal egyszerűbb alakban jelenvén meg, könnyebben is valósíthatók. Hogy épüljenek a parasztházak? Itt leggyak­rabban megrögzött szokásokkal kell szembeszállani. A parasztházak rendszerint szabadon állanak s igy az első követelményével az egészséges lakásnak szabad jó levegővel, könnyen bírhatnak, ha mestersé­gesen el nem rontják, péld. keskeny telkeknél a lakás­sal szembe istállót vagy ólt állítanak, mi az­után ganajdombbal stb. tisztátalansággal jár. azonkívül a szobák alacsonyak, az ablakok kicsinyek szoktak lenni, hogy a lakók télen a hideg és nyáron a meleg előtt védve legyenek. Mindkét czél pedig máskép is elérhető, ha t. i. a házak hosszoldalukkal délkelet vagy délnyugat felé épülnek s nagyobb abla­kokkal láttatnak el, ez télen, tavaszkor s őszkor az éltető napsugarak folytán is meleg és a fűtést köny­­nyiti, a meleg nyáron pedig a hűvössség jó faablak­­táblák által is elérhető anélkül, hogy az egészséges levegőt a szobából kizárja. Általánosságban hatóságilag és társadalmi úton is oda kellene törekedni, hogy itt bizonyos mé­reteknél kisebb méretekkel senkinek lakóházat épí­teni ne legyen szabad. Vannak bizonyos átalános elvek, melyeket kö­vetni lehet mindenütt s bármi különbség legyen a különféle parasztházak és polgárházak között, min­denütt arra kell törekedni, hogy a nap és a levegő a lakó szá­­ba juthasson. Nagy fontossággal bir továbbá a széles házeresz, mely igen sokszor, de nem mindig, folyosóvá van ki­képezve. Ez lehetővé teszi meleg nyáron és nem egé­szen hideg télen a tartózkodást közel a lakáshoz, a­hol védve a napsugaraktól,­­ másrészt eső és széltől a család élvezheti a jó levegőt és mellette sok a szo­bában végezni szokott dolgot is végezhet. Ezen nyílt folyosónak egy parasztháznál sem szabadna hiányoznia. Ami az épület szárazságát illeti, kívánatos, hogy a háznál a szobapadló az udvarnál és az utczánál va­lamivel magasabb legyen, s oda kellene törekedni, hogy mint az alföldön, minden fő fal alá a leg­egyszerűbb elszigetelő réteg t. i. egy deszka réteg tolassék és pedig a földszinti padozat magassá­ga alatt a falakba. — Igen nehezen tartható a szoba szárazon úgynevezett vert padozatnál, itt csak is úgy lehet enyhíteni az állapotot, ha az a szobapadló ni­­veauja jóval magasabb az udvarnál. A konyhára nézve kívánatos, hogy a füst eltá­volítására czélszerű kéményszerkezet alkalmaztassák s hatóságilag oda kellene törekedni, hogy ház kémény nélkül ne épülhessen. Úgy földbirtokosoknál, mint bérlőknél sajnos, de igen gyakran akadnak oly cseléd- és béres lakások, a­hol több család egy szobába van szorítva, s az az egy szoba sem felel meg még igen szerény igények­nek sem.­­ A lakhatási engedély kiadásánál erre is volna némi figyelem fordítandó s talán a felnőtt lakók számra korlátozandó. Nagy fontosságú továbbá a kút, a mire falvak telepítésénél vagy bővítésénél különös figyelem fordí­tandó. Úgy a haszonviznek mint a meteorviznek lefo­lyása elősegítendő az által, hogy az udvar bizonyos lejtővel bírjon, melyen a viz lehetőleg az utcza-árokba lefolyhasson. Valamint hogy árnyékszék és a pöczegö­­dör az udvarban alkalmas helyen épüljön. Ezen leg­egyszerűbb egészségi és tisztasági elrendezés, sajnos ugyan, de nagyon el van hanyagolva. Tűzbiztonsági, de egészségi szempontból is kívánatos, hogy a tető­szerkezet el legyen különít­ve a mennyezettől úgy, hogy ne a kötőgerendákra erősítessék a mennyezet. Hogy a ház mivel legyen fedve, az a rendelke­zésre levő anyag és a körülményektől függ; egészségi szempontból a szalma, nád, zsindely vagy cserép ká­ros befolyással az egészségre nincsen, ép úgy a fű­­­t­é­s módjának sem, lehet úgynevezett bubós kemen­­etében szalmával vagy cserép kályhában is kellemes meleget előidézni, csakis az egyszerű vas vagy pléh­­kályhák a sugárzó, kellemetlen meleg hatása folytán, kivált szénfűtésnél volnának lehetőleg kerülendők parasztházakban. Mindezek után hogy épüljön már most egy vá­ros és hogy egy falut? Mindenek előtt a már említett főelvek alkalma­zandók. A talaj legyen száraz, a talajvizek mélyek, az utczák tágasak, a közlekedés a központokhoz köny­­nyű. Legyen gondoskodva vízről, valamint úgy a mo­csok, mint a meteor vizek eltávolításáról s hogy az uralkodó légáramlat a várost lehetőleg előnyösen érje, valamint hogy ültetvények és kertek által a por felszaporodása enyhíttessék és üdítő levegő s kelle­mes lakási feltételek keletkezzenek. A házcsoportozatokra nézve pedig határozot­tan az a rendszer volna fentartandó, hogy a csopor­­tozaton belül ha csak földszinten felül is egy nagy udvar képződjék, azaz a házak mind csonka patkó­alakot nyerjenek, ha csak a telek nem oly nagy, hogy a körülépített házon belül tágas udvar képződhetik. Ha az ily házcsoport házai közt még zárt siká­torok hagyatnak, ez egészségi szempontból előnyös. Ily berendezésnél is kívánatos, hogy a netalán az udvarokban is létesíthető kerteken és ültetvénye­ken kívül bizonyos távolságokban nyilvános ültetvé­nyek — sétányok — alakuljanak, azon utczák pedig, melyek 20 méternél szélesebbek, két fasorral láttas­sanak el, keskenyebb utczáknál a fák vagy elenyésző kicsinyek vagy pedig lombjaikkal közel esvén a laká­sok ablakaihoz, azokat sötétté és barátságtalanná teszik. Sok városban, állítólag a város, piacz és a ke­reskedelmi forgalom érdekében túlzott nagy terek alakultak, de ez által zord időben, télen és tavaszon a közlekedés kellemetlenebb, nehezebb s a város ily nagy terek által mintegy szétválik, sokkal előnyösebb­­nak tartom, ha nem nagy távolságban egymástól több nem túlzott nagy tér előnyös utcza-összeköttetéssel hozatik kapcsolatba. A víz kellő mennyiségben — ha csak különös kedvező talaj viszonyos a jó házi kutakat nem teszik lehetővé — csakis rendes vízvezeték által nyerhető. Rendes vízvezetéknél első követelmény a mennyiség, tekintettel a minőségre is, már hogy honnan vézessék a víz, az a körülményektől függ és esetről esetre meg­határozandó. Az ürülékek eltávolítása különböző módon tör­ténjék, mi több kevesebb költséggel jár és sok helyen az alkalmazott mód meg is felel, legczélszerűbbnek bebizonyult a legtöbb helyen alkalmazott úsztató rendszer, mely legújabban Párisban is fog alkalmaz­tatni. — E szerint a meteor- és mocsok vizek, vala­mint a hígított ürülék is egy rendszeres csatorna hálózat által felvétetvén, a városból kivezetendők és lehetőleg nyom nélkül eltávolítandók — ha eléggé nagy folyóba vezethetők, — de fel­használhatók, ha az investitis nem túlságos, minden esetben azonban talajjavításra vagy trágyázásra is fordíthatók. Az utczák burkolata, és burkolási módja is nagy befolyással van a lakosság egészségére, a burko­latlan és rendetlen utczák sokkal könnyebben szol­gáltatnak alkalmat mindenféle porképződésre és sze­métgyűjtésre, mint a rendes és ápolt utcza. Nem nagy forgalomú utczáknál czélszerűen csak aránylag keskeny rész is burkolható, de ekkor kívánatos, hogy a be nem burkolt rész ültetésekkel és pázsittal legyen fedve; ez utóbbinak ápolása, ha elég víz áll rendelke­zésre, bizonyos gonddal, de kevés munkával jár. N­em egészen ignorálható a világí­tás sem. Természetes továbbá, hogy sem a könnyen él­vezhető fürdők, sem czélszerű kórházak, sőt a város környékén fekvő nagyobb üdítő­helyek figyelmen kí­vül nem hagyhatók. Falvak és községek építésénél is nagyban a városnál a kifejtett elveknek kell irányadóknak lenni. Minden falusi ház álljon külön, legalább egy élre a szomszéd házától, a vízlevezető árkok helyes eséssel és iránynyal birjanak, azonkívül minden utcza fasorokkal legyen ellátva a velleténél kisebb házhelyek vagy a háztelkek túlságos beépítése szigorúan til­tandó, egyátalában az egyszerű építési rendszabályok betartása lelkiismeretesen kezelendő. Mindezen egészségi szempontból nagy fontos­ságú elvek betartása és követése határozott ered­ménynyel járna egészségi állapotunk javítására, ez a legtöbbek által tapasztalt szükségnek felelne meg. Dr. Fodor József a fennebbi nagybecsű érte­kezésben foglaltakat nem tudja elég melegen a con­gressus figyelmébe ajánlani. Dr. C­s­a­p­o­d­y István a pinczelakosok ellen szólal föl s hangsúlyozni kívánja itt a congressuson is azon közóhajt, vajha a pinczelakások, melyek a köz­egészségre közvetve, a benne lakók egészségi viszonyára pedig közvetlenül kártékony befolyással vannak, minél hamarabb átadatnának eredeti rendeltetéseknek. Eze­ket sokkal előnyösebben helyettesítenék a munkás­lakások. Dr. Maj­or Ferencz a pusztai lakások, a vá­rosok csatornázására, a munkásosztály és a tanulók lakás­viszonyai érdekében emelt szót. Dr. Markusovszky Lajos Budapest épít­kezési viszonyait ecsetelve, a befásított közterek szaporítását óhajtja, mert ezáltal a levegő azondosabb s így üdébb is lesz. Az egészségi viszonyok nagyon függnek a munkaidő beosztásától. Nagyon czélszerű­­nek látja, ha a munkaidőt úgy osztanák be, hogy ne kelljen az egész napot egyfolytában a városban tölteni. Dr. Rózsavölgyi Aladár az ország külön­böző vidékein uralkodó építkezési viszonyokhoz la­kásminták kidolgozását ajánlja, mert e reformmal a nép, mely szokásaihoz még a külsőségekben is ragasz­kodik, csak ily módon fog megbarátkozni. Dr. Stefanovics a kormányt felkéretni indítványozza arra, hogy legalább a városi folyamo­dók közül adómentességben csak azokat részesítse, kik folyamodványukban hivatalosan igazolják házaik lakható állapotát, a­mi az egészségügyi viszonyokon szintén jelentékenyen lendít. Dr. Ladányi Mór a csatornázás kivihetősége ellen emel szót, annak óriási költségei és ártalmas­­sága miatt, a­mennyiben a csatornákban úsztatott ürülékek a talajt fertőztetik és a­mint Fodor kimu­tatta, azon nagyobb vizeket is fertőztetik, még a Dunát is, melybe ömlenek. Azért volna helyes a Torna-rendszert behozni, mely mellett az ürülékek összegyűjtése, eltávolítása, ártalmatlanná tétele, hasz­nosítása, értékesítése könnyen lehetővé válik. Dr. D­u­k­a Tivadar az angolországi, különö­sen pedig a londoni egészségügyi viszonyokra, az úgynevezett családi házra, a­melyek közül négy nagy közös kerttel bir, a nyilvános kertekre, a melyek Londonban óriási terjedelműek, s a nép gyermekeinek üdülő­s, tornászó helyéül szolgál és végül az Indiá­ból származott földárnyékszék rendszerre hívja fel a congressus figyelmét. Szólották még dr. Imre József, dr. Ber­ge­r, dr. F­o­d­o­r és dr. F­e­k­e­t­e. Az előadó rövid zárbeszéde után az elnök a vi­tát bezárja s a congressus áttért a mai értekezlet második, »Ivóvíz ellenőrzése és egészséges ivóvíz be­szerzése városokban és községekben« czimű tárgyára, melynek referense, dr. F­o­d­o­r József a kérdést a kö­vetkezőkben adta elő. Tiszta és bőséges víz nélkülözhetetlen feltétele a jó közegészségnek. Annak tisztátlan vagy elégtelen volta három módon okoz kárt a nép egészségében: először a tisztátlan vízben fertőző betegségek csírája tartalmaztathatik, a­mely a vízzel élők testébe jutva, veszedelmes betegséget okoz; másodszor a tisztátlan víz rothadó anyagokat tartalmaz, a­melyek a gyo­morba jutva, az emésztést zavarják, bélhurutot okoz­nak, és epidémiák (typhus, cholera) idején az embert eme betegségre hajlamosítják; harmadszor a vízben

Next