Nemzet, 1886. január (5. évfolyam, 1198-1228. szám)

1886-01-10 / 1207. szám

Melléklet a »Nemzet« 1207. (10.) január 10. számához. Az első székely vasút. Székelyudvarhely, január 7. Udvar­hely megye alispánja dr. Török Albert tegnapra népes értekezletet hivott össze az első szé­kely­ vasút ügyében. Czélja ezen értekezletnek az volt, hogy a megye és Udvarhely város irányadó egyénei állapodnának meg abban, hogy mennyivel járulhatna a megye, a Héjasfalvától Gyimesig vezetendő helyi ér­dekű vasút kiépítésének költségeihez, hogy ezen meg­állapodás szerint előterjesztést lehessen tenni a köze­lebbről tartandó rendkívüli közgyűlésen. Az értekezleten úgy a megye, mint a város ré­széről számosan jelentek meg, hogy ezen — minden pártot egy­formán érdeklő kérdésről tanácskozzanak s az engedményeseknek pártkülönbség nélkül minden — a megyétől telhető áldozatot felajánljanak, csak hogy a Székelyföld is a világforgalomba bevonassák. Az értekezletet Dr.­ Török Albert alispán nyi­totta meg rövid, az értekezlet czélját feltüntető beszéddel, mire Ugron Gábor országgyűlési kép­viselő mindenek előtt hangsúlyozta a kérdéses vasút fontosságát úgy a székelység érdekében, mint stratégiai szempontból is, és előadta, hogy dr. Daniel Gábor képviselő­társával minő lépéseket tettek eddig ezen érdekben s mennyibe kerülne ezen vasút kiépí­tése Héjasfalvától Gyimesig, mily módon lehetne a szükséges összeget Udvarhely megye, Csikmegye s az állam hozzáj­árulásával előteremteni, mely utóbbira azonban csak akkor és úgy számíthatnánk, ha a me­gye és érdekelt községek is a tőlük telhető áldozatot meghoznák. Úgy e fejtegetések, mint maga az ügy igen nagy érdeklődést keltettek nálunk. Igen nagy érdekek fűznék megyénkben ehez a kérdéshez. S ez magyarázza, hogy a politikai pártok férfiai teljesen egyetértenek irán­ta . S mindenki érzi, hogy ha a Székelyföldet, illetve a székely népet meg akarjuk menteni, jövedelmi for­rásait emelni kell, vagy a­mi egyre megy: alkal­mat kell adni neki, hogy terményeit, nagy erdőségeit értékesíthesse, melyeket eddig a szállítási nehézségek miatt vagy épen nem, vagy csak potom áron tudott értékesíteni, míg viszont ugyanazon okokból szüksé­geit igen drágán kellett beszereznie. De van még egy más szempont is, mely a kér­déses vasút kiépítését nemcsak a jövőben nyújtandó előnyökért teszi annyira óhajtandóvá, hanem mely a kiépítés minél előbbi megkezdését is sürgőssé teszi és ez a súlyos gazdasági válság. Ha a kérdéses vasút kiépítését minél előbb megkezdik , ez a kis és nagybirtokosoknak újabb jövedelmi forrást nyit, amaz munkát kap, ez erdőjét, kövét, gabonáját stb. értékesítheti. Mindezen ügyek élénk megbeszélés tárgyát képezték az értekezleten és végül az értekezlet egyhangúlag kimondotta, hogy a törvényhatósági közgyűlésen indítványoztassék, hogy a megye 450 ezer frtot szavazzon meg ezen szárnyvonal kiépítésének költségeire. Ez indítványt a közgyűlés — a hangulatból ítélve — teljes valószí­nűséggel egyhangúlag el is fogja fogadni. Az építési költség többi része fedeztessék a Segesvár és Sz.­Udvarhely közötti állami postaköz­lekedés fentartására fordított évi összegnek megfe­lelő postamegváltási összegből; továbbá Udvarhely város és az érdekelt községek hozzájárulása, vala­mint Csikmegyének, mint a melynek érdekei azono­sak Udvarhely megyével, hasonló áldozata s végül a kormánytól remélt megfelelő államsegély által, a még hiányzó összeg fedezhető lenne elsőbbségi köt­vények kibocsátása által. Nagy áldozatot kérünk ugyan mind a megyétől, mind az államtól nem azért, mintha nem tudnók, hogy úgy az egyik, mint a másik nyomasztó körülmé­nyek között van, de nagy a czél is, melyet elérni aka­runk : a székely nép megmentése. ff. A NEMZET TÁRCZÁJA. Január 9. Garasanin. Most midőn a politikai érdeklődés nagy részét Szerbia foglalja le, kiváló figyelmet édemel a férfiú, aki a szerb királyság kormányának élén áll, és Milán király mellett a legdöntőbb tényezője a szomszéd or­szág politikájának. Ez a férfiú, Garasanin Mil­­jutin, szerb miniszterelnök és külügyminiszter, őt be­mutatni személyes tapasztalatok alapján olvasóinknak, lesz feladata az itt következő soroknak. 1. Soha nem volt érdekesebb a szerb viszonyok ta­nulmányozása, mint a berlini congressus után. Az orosz párt nimbusa foszlani kezdett, a monarchiánk­hoz szító párt önbizalma emelkedett. S a két párt teljes fegyverzetben vetette magát egymásra, élet-ha­lál harczot vívtak. Az ország visszhangzott a politikai csatazajtól, pedig a valóságos háború ágyúdöreje alig szűnt meg, sebesültjeinek jajgatása alig halt el. De épen ez tette kétszeresen hevessé a politikai tusakodást. A san­ stefanoi békekötés elárulta Oroszország valódi érzelmeit: Szerbiának nem juttatott semmit, az újon­nan teremtett Bolgárországot ellenben fölruházni igyekezett minden szükséges kellékkel arra nézve, hogy majdan döntő­ szerepet játszhasson a Balkán fél­szigeten. És ahol a féltékenykedés kezdődik a vezér­szerepért, ott véget ér minden simpathia, minden testvéri érzelgősség a balkánfélszigeti népeknél. A vezérszerep, ez az ő ideáljuk, ez az ő ábrándjuk, rajongásuk, ambitiójuk, minden törekvésük, minden munkájuk, minden gondolatuk tárgya. Aki érintke­zett a szerb, bolgár, vagy montenegrói politikai em­berekkel — a görögökről nem is szólva, akik valóságos nagyzás, őrjöngésben szenvednek —tudja, hogy min­den kérdést és viszonyt, minden nyereséget és vesz­teséget abból a szempontból ítélnek meg: váljon kö­zelebb hozza-e őket annak lehetőségéhez, hogy hege­móniájuk a Balkán félszigeten biztosított legyen ? Akitől erre nézve bármily tekintetben segítséget vár­hatnak, azzal szövetkeznek, legyen bár az ördög maga; ha nem, úgy visszautasítják még Mihály arkangyalt is. Már hiában, a balkánfélszigeti politi­kai élet alapkövét az az idea képezi, hogy a Balkán­félszigeten lehetséges lesz megalapítani a Dél­szláv birodalmat; odalenn azokban az érdekes országokban nem találkoztam politikai ember­rel, aki egy s más formában ne ábrándozott volna a délszlávok uniójáról. Egyelőre azonban megelégszenek azzal, hogy döntő­ befolyást gyakorol­janak a Balkán félsziget ügyeire, s gyűjtsék az erőt a nagy ac­ióra, midőn az ítélet napja fölvirrad. Akkor dől el: az unió bolgár, szerb vagy montenegrói bé­lyeget viseljen-e magán ? A szerbekre épen azért ha­tott oly keservesen a san­ stefanoi béke, mert jövő nagyságukat látták fenyegetve Oroszország részéről. És azért csinált oly maradandó benyomást Ausztria- Magyarország szereplése a berlini congressuson, mi­vel úgy látták, hogy monarchiánk őszintén, önzetle­nül igyekszik előmozdítani Szerbia fejlődését, ami azután garantírozná a jövő nagyságot. Bos­­nyákország és a Herczegovina occupálása kel­lemetlenül hatott ugyan szerb szomszédaink­ra, de a józan elemek csakhamar belátták, hogy ezt a két tartományt Szerbia úgy sem kaphatta volna meg, s így kibékültek a helyzettel. A körülmények tehát megadták az alapot a két szerb párt szervezke­déséhez és küzdelmeihez; ez a két párt, a muszka párt, élén Riszticscsel,­­ a nyugateurópai vagy magyar-osztrák párt, élén Garasaninnal. Bármiféle etiquetteket használjanak a szerb pártok, nevezzék magukat liberálisoknak (R­i­s­z­t­i­c­s),­­prog­­ressistáknak (P­i­r­o­s­a­n­á­c­z), reformereknek (G­a­­r­a­s­a­n­i­n), a­conservativeknek (K r i­s z t i c s), so­­cialistáknak és akármi másnak, ez mind kép­zeleti, fictív megkülönböztetés, mert arra néz­ve senki nem tud elfogadható magyarázatot adni, hogy pl. Riszticsék miért volnának liberálisab­­bak mint Garasaninék, vagy Pirosanáczék ? Az ellen­kezőre már könnyebben lehetne bizonyítékot találni. Reális alapul a szerb pártok sorakozásához egyedül ez a kérdés szolgálhat : Oroszország vagy Ausztria -Magyarország védszárnyai alatt akarják-e fölruházni Szerbiát a jövő nagyság kellékeivel? Moszkovita ex­­positurává óhajtják-e nevelni a szerb királyságot, vagy pedig a nyugateurópai civilizált államok sorába bevezetni? Tényleg e körül foly a küzdelem. A pártalakulásoknak s politikai küzdelmeknek min­den országban meg van a maguk speciális alap­juk, mert nincs tévesebb nézet mint az, hogy a párto­kat európaszerte azonos kaptafára húzni lehetne; ezt a törekvést a gyakorlati politika mindenütt ad absur­dum vezette és már magában Angolországban elmúlt az az aranykora a parliamenti életnek, midőn toryn és whigen kívül más politikai nézet nem kapott szó­szólót a képviselőházban. Tehát Szerbiában, sőt az egész Balkán-félszigeten ez a jelszó : muszka vagy nem muszka? És ez a kérdés acuttá a berlini congressus után vált. Milán király saját személyére nézve — mint igen megbízható forrásokból tudom — soha nem rokonszenvezett Oroszországgal és örömmel látta, hogy a san­ stefanoi békekötés és a berlini szer­ződés a szerb muszkabarátok pártjára olyan csapást mért, hogy velük szakítani nem járt többé veszedelem­mel. Milán gyorsan kihasználta a kedvező helyzetet és 1880-ban elbocsátotta a Risztics-kabinetet és Piro­­sanácot, az ellenzék vezérét bízta meg a kormány­alakítással. Ennek a kormánynak egyik felactora és belügyminisztere volt Garasanin. II. Hogy az orosz-barát kormány bukása után Garasanin is tárczát kapott, még­pedig olyan fontos tárczát, mint a belügyi, az nem véletlen esély, hanem addigi szereplésének jól kiérdemelt jutalma volt. A Garasanin-név különben is nem új Szerbia történeté­ben ; a mostani miniszterelnök apja Ilja Garasanin (szül. 1812-ben, megh. 1874-ben) a szerb államférfiak között egyike a legkimagaslóbb alakoknak, és nevét a népszerűség szárnyaira vette. Hosszú időn át min­denható ember volt Szerbiában. 1839-ben Obrenovics Milos megbuktatása nagyrészben az ő műve, épen azért Karagyorgyevics trónralépése földerítette az ő csillagát is. 1842-től 1854-ig kormányon ült, és ki­váló szolgálatokat tett hazájának az igazságszolgál­tatás, a közoktatás, a közlekedés javítása, a posta és a táviró behozatala, a belgrádi katonai académia fölállítása által. Később kibékült az Obrenovicsokkal és Mihály fejedelem 1862-ben külügyminiszterré ne­­vezte ki; ezt a tárczát meg is tartotta öt esztendőn keresztül 1867-ig, mikor a fejedelmet Topcsider­­ben (a belgrádi Gödöllő) meggyilkolták. Ezzel véget ért Ilja Garasanin nyilvános szereplése. 1867-ben nyugdíjazták , s életét visszavonulva töl­tötte 1874-ben bekövetkezett haláláig. Az öreg Garasanin soha nem tartozott a muszka-imádók közé s bukását mindannyiszor orosz befolyásnak kell tulajdonítanunk. Már ő éles szemmel fölismerte a veszélyeket, melyeket Szerbiára nézve maga után vonna, ha Oroszország uszályhordozójává sülyedne le. Monarchiánk akkor még nem istápolta a mostani energiával az érdekeket, melyek Szerbiát reánk nézve oly rendkívülien becsessé teszik, aminthogy Eugen herczeg óta balkán-félszigeti politikánk valami sok dicséretest fölmutatni alig képes, egé­szen a legújabb időig. A törekvés Törökország conserválására, elvakította államférfiainkat min­den más érdek iránt s igy Ilja Garasanin nem volt olyan kedvező helyzetben, mint fia, Milju­­tin Garasanin, nem választhatott monarchiánk és Oroszország között, hanem meg kellett elégednie azzal, hogy az orosz befolyást lehetőleg meggyöngitse s ezt meg is tette minden, rendelkezésére álló eszközzel. 1852-től 1854-ig kemény küzdelmet folyta­tott amellett, hogy Szerbia teljes neutralitást tart­son és esetleges nyugtalankodásával ne dolgozzék Oroszország kezére. Nehéz munka volt ez, annyival inkább, mivel a Karagyorgyevicsek (akkor ezek uralkodtak Szerbiában) mindig telve voltak orosz­­simpathiákkal. A neutralitás utóvégre állásába is ke­rült ; az oroszok minden követ megmozgatva, addig bujtogatták ellene a fejedelmet, míg 1854-ben el nem bocsátotta azt az embert, kinek első­sorban kö­szönhette trónját. 1867-ben ismét a muszka­barát Blaznavác tábornok és Ristics régensek(Milán fejedelem kiskorúsága alatt) legelső dolga volt az­­ orosz ellenes érzelmeiről ismeretes Ilja Garasanint nyugdíjazni. Fiának Miljutin Garasaninnak tehát elég oka volt a harcz keztyűjét vetni azok lába elé, kik Oroszország zsoldosai gyanánt szerepelnek Szerbiában. III. Miljutin Garasanin 1843. február 22-én született Belgrádban, tehát most 43 éves és így a legszebb férfikor delén áll. Az öreg Garasanin kivá­lóan gondos nevelésben részesítette fiát, mintha előre látta volna, mily jelentékeny befolyást lesz hivatva gyakorolni S­z­e­r­b­i­a jövőjére. Az előkelő szerb családok abban az időben, de sőt még most is fiaikat, kiknek magasabb kiképeztetést óhaj­tanak adni, vagy Oroszországba vagy Francziaor­szágba küldik, miután az alapvető tanulmányo­kat már befejezték. Ilja Garasanin, mint tud­juk, nem tartozott az orosz kancsuka imádói közé, s így természetes, hogy fiába sem óhajtotta bele­oltani azt a szellemet, amely a speciális moszkovita műveltséggel elválaszt­­atlanul összeforrott. Sokan kétkedőleg rázzák fejüket, midőn külön moszkovita műveltségről hallanak beszélni; pedig kétkedésük teljesen indokolatlan. Jelentkezik ez modorban, gon­dolkozásban, az irodalmi, az építkezési, a művészeti s a műipari stylben. De megmaradok tárgyam mel­lett s nem akarok belebocsátkozni annak fejtegetésé­be : miből áll a moszkovita civilisatio ? Bármely nagy fontossággal bírjon is ez mindazokra nézve, a­kik a balkánfélszigeti országokkal, népekkel, emberekkel és viszonyokkal foglalkoznak. K­á 11 a g­yéni bosnyák bán (hivatalos czime ugyan »közös pénzügyminisz­ter«, de közös pénzügyminiszteri teendői teljesen el­törpülnek bosnyákországi és herczegovinai misz­­sziója mellett, s igy inkább megilleti ez a czim, a mely oly szép emlékeket idéz fel a magyar történelemből­, midőn nagyfontosságú fölolvasásában az academia színe előtt vázolta Ma­gyarország culturmissióját a Balkán-félszigeten, el­mondotta azt is: micsoda értékkel birsj reánk nézve a moszkovita műveltség ismerete ? Azzal a fontosság­gal, a­melylyel általában a legyőzendő ellenség és akadály ismerete. Mert a balkán-félszigeti országok most állanak a civilisatio küszöbén, csak a jövőben fog eldőlni, ez a civilisatio moszkovita, vagy nyugat­európai lesz-e? Szellemi suprematiánkat odalenn csak úgy biztosíthatjuk, ha megakadályozva a moszko­vita műveltség megfészkelését, a nyugateurópai civili­­satiót honosítjuk meg azokon, a most még félbarbár vidékeken. Annyi tény, hogy kevés megfigyelés után a bal­kánfélszigeti embereken könnyen észre lehet venni: az orosz vagy a franczia etiquettet. Garasanin egyik kiváló képviselője a nyugat­európai műveltségnek Szerbiában. A gymnasiumi tanulmányokat odahaza Bel­grádban végezte gondos vezetés mellett. Nevelői nem hanyagolták el a művészeteket, az európai nyelveket s a férfias testgyakorlatokat sem. A gymna­sium porát lerázva, Miljutin Garasanin ne­veltetése határozottan katonai és technikai jelle­get öltött. Miután egy évig az apja által ala­pított belgrádi katonai académián tanult, az öreg Garasanin Francziaországba küldötte fiát. Miljutin éveket töltött Párisban, hol a híres E­c­o­­­e P­o­­­y­­technique növendéke volt. Ez az intézet tudvale­vőleg előkészítő tanfolyam főképen a magasabb rangú katonai iskolákhoz. Miljutin nem is elégedett meg az »Ecole Poly­technique« jó sikerű elvégezésével, ha­nem onnan a­­metzi tüzértiszti acadé­­m­i­á­r­a ment, hol egy évig maradt. Azután vissza­tért Párisba, és ott belevegyülve a társaságba, meg­szerezte modorához, föllépéséhez azt a zománczot, a­mely még most is félreismerhetlenné teszi, hogy az életet a világ fővárosában tanulta megismerni.­­ Francziaországi iskolatársai és barátai min­dig szívesen emlékeznek a tehetséges, szorgalmas és szellemes fiatal­emberre, aki oly ügyesen tudta egy­beolvasztani a franczia gavallérságot a szerb hazafi­­sággal és önérzettel. Soha nem feledkezett meg arról, hogy szerb, de eszében volt az is mindig, hogy csak úgy válhatik hasznára hazájának, ha minél inkább megismerkedik a nyugateurópai intézményekkel és szellemmel. Európát keresztül utazva, Milánnal egyszerre ért haza Szerbiába, 1867-ben. Szomorú esztendő volt ez. Karagyorgyevicsék akkor gyilkoltatták meg Mihály fejedelmet. Miután Blaznavác és Risztics kerültek ekkor mint régensek az ország élére, Garasi­­nin nem számíthatott arra, hogy tehetségeinek és képzettségének megfelelő tevékenységi kört kapjon hazája szolgálatában. Blaznavác tlek­ és Risztics az öreg Garasanin iránt táplált gyűlölséget átvitték a fiúra, őt csakhamar még a hadseregből is kiszorítot­ták. Garasanin azonban ezt természetesnek találta, s emiatt nem kedvetlenedett el; tudta, hogy ő csak akkor számíthat csillaga felragyogására, mikor az Oroszország barátainak napja elhomályosul. Szépen visszavonult tehát a Belgrád közelében fekvő grozkai birtokára, s ott csöndes magányban éveket töltött el. Gazdálkodott és tanulmányokkal foglalkozott. Nagy szorgalommal igyekezett ala­posan megismerkedni Szerbia viszonyaival intéz­ményeivel és törvényeivel, hogy föltalálhassa a hiá­nyokat, melyeket majdan orvosolnia kellene. Risz­ticsék megbuktak és Marinovicsék (a Marinovics- Kumics-Kaljevics triumvirátus), Garasaninék bará­tai kerültek hatalomra, de Garasanin Miljutin, csak a török-szerb háború idején, mikor tudvalevőleg , is­mét Risztics állott az ország élén, lépett ki a közélet mezejére. S azóta, csekély megszakítással, szakadat­lanul résztvesz a politikai küzdelmekben. Második közlemény köv. SZOKOLAY KORNÉL, h­írek. Január 9. — Eljegyzés: Barkassy Kálmán, aradme­­gyei álgyesti földbirtokos, eljegyezte K­i­n­t­z­­­y Etel­kát, Kintzly József, borsodmegyei szentistváni birto­kos leányát.­­ A halottégetés érdekében Légrády Károly főv. bizottsági tag fölhívást bocsátott szét, propagan­dát igyekezve csinálni az annyit vitatott, de legalább néhány városban már némi meggyökerezést elért esz­mének : a halottégetésnek. Fölhívásában hivatkozik mindazon okokra, melyek a közönség előtt úgy a ke­gyelet, mint a közegészségügy érdekében eléggé isme­­retesek, de amelyek eddigelé nem bírtak elég hatás­sal az eszme elfogadtatására. Fölemlíti többek között azt is, hogy a lipótvárosi bazilika földalatti helyisé­geit már e czélra tervezte és rendezte be — s végül halottégetési egylet alakítását­­indítvá­nyozza. Felhívását a következőleg fejezi be: »Fölvi­lágosodott férfiak és nők, kikkel tervemet közöttem volt, azt lelkesedéssel fogadták. Ezek közé tartoznak: Alkér Amália, Alkér Gusztáv, Alkér Hermin, Alkér Ida, Alkér Irma, Baumgarten Lajos, Borostyáni Nándor, Császár Jenő, Csernátony Lajos, Fuchs Gusz­­táv, dr. Kenedi Géza, Légrády Károlyné, dr. Lipthay Béla, dr. Lipthay Béláné, Mandl J. Ignácz, tokaji Nagy Lajos, Naisz Gyula, Preuszner József, dr. Rácz Károly, Tors Kálmán, Weisz Bernát Ferencz, Ybl Miklós. És most a nagy közönség elé lépek és felszó­lítok mindenkit, férfit vagy hölgyet, öreget vagy fia­talt, keresztényt vagy zsidót, magasrangút vagy ala­­csony származásút, gazdagot vagy szegényt, barátot vagy ellenséget, mindenkit, kinek nézetei az enyém­mel azonosak: forduljon hozzám vagy személyesen, vagy küldje el teljes c­ímét azon nyilatkozattal, hogy a létesítendő egylet tagjává kíván lenni. Ha tekinté­lyes számban leszünk, úgy azonnal a kormányhoz fo­lyamodunk, melynek fölvilágosultságától bizalommal remélhetjük, hogy nem fog nehézségeket gördíteni az emberbaráti eszme megvalósulása elé.« — A marhahús ára a katonaság részére. A honvédelmi miniszter rendeletet intézett valamennyi törvényhatóság közönségéhez, mely szerint a közös hadsereg és a honvédség legénységének, átvonulás al­kalmával, a szállást adók által kiszolgáltatandó 21 dekagram marhahúsért a katonai kincstár 1886-ban következő árszabás szerint fog fizetni: a Dunán-inneni kerületben húsz kr, a Dunán-tuliban 22 kr, a Tiszán­­inneniben 18x/a, a Tiszán-tuliban 18x/a, a Királyhá­gón túl 15x/a, Horvát-Szlavonországokban 18, Buda­pesten 261/2, Pozsonyban 261/2, Kassán 23x/a, Te­mesváron 211/a, Kolozsvártt 19­, Nagyszebenben 18/a­, Zágrábban 13, Fiuméban 26x/a. Törvényszéki csarnok. Védvámos Ítélet. Mint a »Magyar Igazságügy« írja az első bíróság egy külföldi vádlottat a btk. 64. §-a alapján kiutasításra ítélt. A budapesti kir. tábla a kiutasítást enyhítő körülmények fenforgásán kívül még azon okból is mellőzi, mivel az illető vádlott gyári munkás lévén, az országból való kiutasítása esetében nem csak az illető munkaadó-gyár, de az or­szágos ipar s ezáltal a közvagyon is károsittatnék. A magyar-utczai titkos játékbank ügyét ma tár­gyalta Kossutányi biró referálása mellett a kir. tör­vényszék s a járásbíróság ítéletét helybenhagyta. E szerint Pilisy József a kihágási btk. 87. §-a értelmé­ben 10 napi elzárás és 100 frt pénzbüntetésre, Seidl Imre 5 napi elzárás és 50 frt pénzbüntetésre, végül Szalay József 50 frt pénzbüntetésre ítéltetnek. Beismerő vallomást tett a markotányos pinczé­­ben elkövetett gyilkossági kísérlet tettese Lichter Fe­rencz, minélfogva Sélley Sándor kir. alügyész a ren­des vizsgálat megindítását indítványozta. A Hellner-Mihajlovits párbaj ügyben Verebélyi vizsgálóbíró befejezte a vizsgálatra vonatkozó adatok összeállítását s az iratokat tegnapelőtt küldte át a kir. ügyészséghez indítványtétel végett. Mint értesü­lünk, ez ügyben dr. Jeszenszky Sándor kir." alügyész fogja a vádhatóságot képviselni. Halált okozó súlyos testi sértés felett ítélt ma a kir. Curia N­-ik büntető tanácsa Csemegi Károly elnöklete alatt, Sümeghy István előadása mellett. A múlt évi aratáskor történt, hogy Pethe Bálint nap­számos a 16 éves Jámbor János által készített von­tató köteleket elcsenni akarván, ez által tetten kapa­­tott s miután a gyermek szidalmazni kezdte, ezt előbb felpofozta, majd vizes korsójával úgy ütötte fejbe, hogy még az­nap agyvérzés folytán meghalt. E tettéért az első bíróság, enyhítő körülményül véve vádlott büntetlen előéletét, beismerését, s azt, hogy oly eszközt használt, melyről nem tehette fel, hogy halált okozhat, Pethe Bálintot a büntető törvény 91. §-ának alkalmazása mellett 2 évi fegyházra ítélte. A másodbiróság ez ítélet azon okból is helybenhagyta, mivel a bűnös cselekmény eredménye vádlott szándé­kát messze túlhaladta. A kir. Curia azonban a két alsóbirósági ítéletet csak minősítés tekintetében hagy­ta helyben, ellenben, súlyosbító körülményt látván fenforogni abban, hogy a czivódást, Pethe Bálint lo­pási szándéka idézte elő, a büntetés tartamát 6 évi fegyházban állapította meg. Egyesületek és társulatok. — A budapesti tanító­testület e hó 10-én d. e. 10 órakor a VII. ker. Kazinczy-utczai elemi iskola tantestületi helyiségében gyűlést tart, melynek tár­gyát a főv. községi el. tanítói kar részéről a köz­­oktatásügyi bizottmányba küldendő képviselőnek megválasztása fogja képezni.­­ A budapesti ügyvédi kör e hó 10-én d. e. 10 órakor saját helyiségében (Ferencziek hazára I. em.) rendkívüli közgyűlést tart. Tárgyak: 1. A kormány által a képviselőházhoz terjesztett, a törvényhatósá­gokról szóló törvényjavaslat 54. §-a tárgyában beér­kezett indítvány tárgyalása. 2. A kormány megbízá­sából készült, Plósz- és Emmer-féle polgári perrend­tartási javaslat tárgyában érkezett indítvány tár­gyalása. KÖZGAZDASÁG. üzleti hetiszemle. Gabonaüzlet. A gabonaüzlet nálunk még min­dig igen szerény határok közt mozog és a nemzetközi forgalom is egyre veszít kiterjedéséből. A legköze­lebbi téli szükséglet mindenütt fedezve van és ennek következtében a kereslet is igen csökkent. Az ameri­kai gabonapiac­ szintén rendkívül lanyha, mivel az elhajózások száma csökken, a búza- és tengeri­készletek pedig megfelelően növekednek és min­den hausse-vállalatot lehetetlenné tesznek. E lany­ha irányzat a franczia és angol piac­okra is át­terjedt és a német piaczok kereslete az orosz gabnának tetemes behozatala folytán szintén gyen­gült.­­ Nálunk a készáru üzlet rendkívül lanyha, mert a malmok még mindig tartózkodnak a vásárlás­sal, a kivitel pedig igen jelentéktelen. A határidőüz­­let a hét folyamán szintén nem szenvedett nagyobb­­szerű változást, mert hónapokkal ezelőtt oly számos kötés történt, oly mennyiségekre, melyek egyelőre le­hetetlenné tesznek minden nagyobb üzletet. Búzában a heti behozatal körülbelül 29,000 mmázsa volt, a heti forgalom 55,000 mmázsára rú­gott. Az üzlet csaknem az egész héten át lanyha volt, és az árak a múlt hét óta változást nem szenvedtek. Rozsban szintén csekély üzlet volt. Egy tétel igen finom urasági árun kívül, mely 6.50 írton kelt el, csak néhány vagyon pilisi és aszódi kelt el 6 írton. Rendes kereskedelmi áru 6.20—6.25 írton kelt el. Árpában a heti forgalom körülbelül 5000 mé­termázsára rúgott. Az árak a múlt hetiekhez ké­pest nem igen változtak. Jegyezünk: Takarmányárpa 5.60—5.80 frt, középfinom 6.20—6.70 frt, malátaárpa 6.75—7.25 frt, sörfőzdéi 7.75—8.50. Zabban közel 3000 mmázsa kelt el a következő árakon: Másodrendű minőségű 5.80—6 frton, kereskedelmi 6—6.40 frton, elsőrendű 6.80 frton. Tengeri. Ó-tengerit megle­hetősen mellőzik; ára 5.40—5.50 frt. Új tengeriből 5000 mmázsára rugó forgalom mellett 5—5.15 frton történtek eladások. — Kendermagban igen cse­kély volt a forgalom 8 fztos ár mellett. A határidőüzlet, mint már fentebb érin­tettük még mindig nélkülözi az élénkséget. Az árak a múlt hét óta is csökkentek, bár zárlatkor a hét első feléhez képest ismét javultak szilárd irányzat mellett. Zárlati jegyzéseink : Búza tavaszra 7.84—7.85 frt, búza őszre 8.35—8.36 frton, tengeri május—júniusra 5.51—5.52 frt, zab tavaszra 6.49—6.50 frt, káposzta­­repcze aug.—szeptemberre lll/g—1­­2/s frt. Termények. (Hirsch L. József gabona és ter­ménykiviteli üzletének jelentése.) R e p c z e. India nyomasztó versenye következtében a nyugati orszá­gokban, melyek e czikkre nézve vevőink, lehetetlen kivinni és igy az áru kelendősége csak a belföldi olaj­gyárakra van szorítva, a melyek a nyomott olajárak következtében csak 101/* frtot fizetnek 100 krért helyben átvéve. Bab. Ezen czikk kelendősége már néhány hét óta megakadt, fehér nagyszemű bab 8—8x/a írton, kö­zép nagyságú áru 7x/a—8 írton, törpe bab 10—11 írton kínáltatik, a­nélkül hogy nagyobb forgalom fej­lődhetnék ki. Méz, Havanna és Chili olcsó termelése lehe­tetlenné teszi kivitelünket, mérsékelt forgalom mel­lett szin­tett sárga áru 22,24 frton, legfinomabb fehér 28 frton kelt 100 kgként tiszta súly szerint. V i a s­z. A behozatal mérsékelt, de az árukeret nagyon vontatott és így az ár, 128 frt, meglehetősen állandó. Szilva. A héten érkezett egy néhány kisebb szállítmány nagyszemű áru könnyen adatott el, alá­­rendeltebb minőségű a kis készlet daczára, külföldi rendelmények hiánya következtében kissé olcsóbb áron ajánltatott. 100 dbos 7.25 frt, 85 dbos 11 frt; 1884-iki áruból 37/8 frton adatott el 300 mm.; ta­vaszi szállításra ajánlanak 100 darabosat 7.25 forinton. Szilvász. Ezen czikk iránt sem mutatkozott érdeklődés, ezért az árutulajdonosok szintén engedé­kenyebbeknek mutatkoznak. Első rendű szlavóniai szilvasz 13x/g forint, első rendű bánáti 12 x/2 —13, belföldi 11—12 forint. Disznózsír. Az összes heti forgalom kisebb tételekben körülbelül száz hordót tett ki,melyek hordós­tól 52 forinton vétettek; januárisi szállításra ajánla­nak első rendű pesti városi disznózsírt hordóstól 51x/a forinton. S z a l o­n n a. A nagyobb termelés mellett fehér táblás szalonna 45—45x/a forintba, pörkölt paraszt­szalonna 41 forintba kerül. Lisztü­zlet. A lefolyt héten a forgalom szűk ke­retben mozgott. A belföld részére határidőre ugyan vásároltak, de nem sokat és az árak sem voltak meg­felelők. A külföldi üzlet változatlan rossz kivitelünk e héten csak egy néhány szállítmányra szorítkozott és örömmel emeljük ki,hogy a héten Francziaországba is szállítottunk. Az irányzat nálunk úgy mint az idegen piac­okon változatlan csendes, az árak azonosak a múlt hetiekkel. A korpaüzletben a hangulat elég ked­vező különösen finom korpára nézve. Mai átlagárak 100 kilogrammonkint, gyöngy­­sulyt tisztáért, zsákostul, budapesti vasúthoz szál­lítva : o 1 2 3 4 5 6 7 8 16.50 15.90 15.40 14.50 13.60 12.40 11.50 10.70 10.30 * 85 8 ■/, 8»/i________P._________6. 8.30 6.20 Korpa 3.70 3.40. Élelmiszerek. (Halasi és társa czég jelentése a »Nemzet« részére.) Baromfi: Kielégítő behozatal s kedvező vételkedv következtében az árak tartottak, csak a hét utolsó napjaiban mutatkozik árcsökkenés, a beállt enyhébb időjárás következtében. Tojás: Kisebb szállítmányok s élénk kereslet mellett az üzlet lényegesen javult, s a lefolyt hét forgalmát, a 29 da­rabos árfolyam zárja be. — Y a j: Az irányzat lan­kadt maradt s eladni csak nyomott árakon lehetett.— Burgonya kisebb mennyiségben hozatván piaczra, magasabb árakon kelt el. — Y a d: Az üzlet ezen ágában nem mutatkozik kedvezőbb­ fordulat, mivel az aránylag csekély fogyasztás következtében, a készle­tek csak alacsony árakon adhatók el. Jegyzéseink a következők: csirke k. 70—1.20 forint, kappan 1.60—1.80 frt, élő hízott libák 4.40— 5.20 forint, soványak 2.80—3.20 forint, vágottak 4.40—5.20 frt, kacsák hízottak 2.—2.10 forint, soványak 1.—1.40 forint, pulykák 3.—3.20 forint párjával. Nyulak 1.—1.10 frt, foglyok 30—40 kr dbonkint. Száraz tojás 28 x/a—29 db, meszes to­jás 36—37— db 1 forintért. Vaj I. r. 80—85 forint, II. r. 70—75 forint, olvasztott vaj 80— 85 forint. Burgonya 2.10—2.30 forint, vöröshagy­ma 5.10—5.30 frt, foghagyma 24—26 forint méter­­mázsánként. Sertésüzlet. (Az első magyar sertéshizlaló részvénytársaság jelentése.) Budapest, január 8. Az üzlet a lefolyt héten vontatott volt, könnyű áru elha­nyagolt, nehéz áru hiányzik. — Heti átlag­árak: magyar válogatott áru 260—320 kilogramm 46—­­ 47 x/a krajczár, — 180—240 kilogramm 40—42 krajczár, öreg 300 kilogrammon felül 43—44 krajczár, vidéki sertés 35—41 krajczár, félig hízott —-----krajczár. — Újonnan érkezettek — krajczár. — Átmenetileg szerbiai 34—40 krajczár, — félig hízott —,—krajczár, szerb sertés — klgr.-ként. Takarmányárak: tengeri öreg — frt, uj 5.30 frt, árpa 6.20 frt métermázsán­­kint Kőbányán átvéve. — Helybeli sertés­­állomány: deczember 31-én maradt 101,548 darab. Fel­hajtatott Magyarországból hízott 1435 da­rab, hizlalni való 541 darab, Szerbiából 769 da­rab, Romániából — darab, a magyar államvas­­uton át: hízott 4991 darab, hizlalni való 3221 da­rab, a budai vámon át: — darab, hajón: (sze­­rémi) — darab a vidékről 248 darab, ö­s­s­z­e­se­n felhaj­tatott 11205 darab, lett az állomány 112,753 darab. — Elhajtatott: a felvidékre 152 darab, Halberstadton át — db. Bécsbe 2040 darab, Csehországba 724 darab, Bodenbachon át 2303 db. Ruttkán át 1323 darab, Galantha - Zsolna - Oder­bergen át 581 darab, Délnémetországba 85 darab, budapesti fogyasztás 2814 darab, külteki fo­gyasztás 200 darab, — a budai vámoknál — darab, kőbányai hentesek fogyasztása 300 darab, az összekötő vasúton — darab, a vidékre — darab, a magyar államvasúton át 84 darab, Myslovitson át — darab, összesen 10,606 darab, állományban marad: 102,147 darab, a felvételnél különbség — darab, az állomány tényleg — darab. A részvény szállásokba van 10170 darab sertés. Az egészségügyi és átviteli szállásokban maradt decz. 31-én 1959 darab sertés. — Föl­hajtatott 769 darab szerbiai, összesen 2728 darab. — Elhajtatott 908 darab. Marad az állomány 1825 darab, u. m. 1825 darab szerbiai és 2 darab romániai. Az egészségügyi vizsgálatnál január 1-e óta 1232 darab vonatott el és fordíttatott technicai czélokra. Közlemények. Az értéktőzsdéről. Nagyon zavarba hozhatnék még a legtapasztaltabb tőzsdést is, ha az utolsó hetek árfolyamváltozásaira rámutatva, azt kérdeznék tőle, hogy tulajdonképen micsoda okok vezérlik a tőzsdét az árfolyamok felszöktetésénél vagy csökkentésénél ? Az utolsó hetek valóban azon benyomást teszik, mint­ha a tőzsdén legkevésbé tudnák, hogy mit akarnak és hogy tisztán a változatosság vagy egy kis izgalom­ kedvéért verik fel vagy szállítják le az árfolya­mokat. Az ilyen ide-oda kapkodás idejében persze min­den lehető sensatiós hír hitelre talál, bárha valószí­nűtlensége kézzelfogható is. A német császár halálá­ról szóló hírek már annyira hitelüket vesztették a prior­, hogy nem tudjuk, nem kételkednének-e a tőzs­dék e hírben még akkor is, midőn igaz volna. A con­­tremine tehát már valóban sensatiós híreket bocsát világgá. A hét elején azzal kísérlette meg az ár­folyamok csökkentését, hogy azt híresztelte, hogy a fiumei kőolajfinomító részvénytársulatnál jelentékeny sikkasztási eset fordult elő — azon reményben, hogy a hitelbank részvényeire érzékeny nyomást fog gyako­rolni. A terv meghiúsult. Fokozni kellett te­hát a hatást és kikürtölték, hogy a magyar kormány a közel­jövőre az italmérési jog meg­váltását tervezi és hogy néhány elsőrendű inté­zetet felhívta, tennének erre vonatkozólag ajánla­tokat. E hit egy ideig tartotta magát, de rövid időn belátták, hogy ezen művelet jelenlegi viszonyaink közt még korai volna és hogy ennek keresztülvitele előtt más, ennél is sürgősebb műveletek szorulnak végre­hajtásra. Ekkor, mint Deus R­ex machina, a hitelintézetnél a török dohánykezelési társaság ügyében való tárgyalások kezdődtek meg és a tőzsde sietett a kedvező alkalmat megragad­ni arra, hogy a jól megindult hausse-t, mely nem nyújtott elég változatosságot, ismét egy kis baisse-el cserélje fel. Az osztrák hitelintézet érde­kelve lévén a török dohányrészvényeknél, e con­­ferentiák puszta ténye (melyről a hét­­folyamán már megemlékeztünk) elégséges ürügy volt arra, hogy az­­ osztrák hitelrészvények árfolyama tetemesen csök­kenjen. Ez természetesen nem maradhatott befolyás nélkül a többi irányadó papírok árfolyamára és így a hét végén, a múlt hetiekhez képest, általános árfo­lyamcsökkenést constatálhatunk.

Next