Nemzet, 1886. április (5. évfolyam, 1288-1316. szám)

1886-04-08 / 1295. szám

SzERK­ESZTŐSÉG: Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részeit illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Fereneziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 5 kr. Reggeli kiadás: 1295. (98.) szám. Budapest, 1886. Csütörtök, április 8. KlAnd­ffTVAtAr,' féreneziek-tere, Atv art­a eumi-épület, földszint-Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .................................................. 2 frt, 3 hónapra .. .. „ ..................................' 6 > 6 hónapra .. ............................................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 5 kr. V. é­vi folyam. Budapest, április 7. A pénzügyminiszter ma, benyújtotta a képviselőháznak­­a múlt évekből származott pénztári hiányok­ fedezéséről szóló törvény­­javaslatot, melyben 19 943.971 forintnak pa­­pírjáradék útján való beszerzésére kér felha­talmazást, hogy az 1884. és 1885. évben fel­merült póthitelek és túlkiadások fedezve le­gyenek. Ez bizonyára kellemetlen feladat, mert pénzügyi kezelésünk oly hiányára vall, me­lyet első­sorban a kormány kellett, hogy megérezzen. A minthogy a túlkiadások és póthitelek főforrását, az államvasutaknál, a múlt év végén tett intézkedések által bedugni is sietett. Hogy milyen kár volt még koráb­ban nem­ intézkedni e tekintetben, bizonyítja az a körülmény, hogy csak az államvas­utaknál a póthitel és túlkiadás: 9.823,697 forintra megy azon összegből, melynek fede­zetéről kell gondoskodni, minthogy pedig a kamatbiztosítást élvező vasutaknak is, az elő­irányzaton felül kell. 1.320,814 forintot adni, a forgalmi viszonyok megromlása foly­tán, láthatjuk ezekből az adatokból azt, hogy 11 milliót meghalad a 20 millióból, az az összeg, melyet a vasutak vesznek igénybe. Tagadhatatlan, hogy ennek egy része a forgalmi viszonyok rosszabbra fordulásából keletkezik, de az is bizonyos, hogy az állam­vasutak bruttó bevétele­i kevés különb­séggel teljesen megfelel az előirányzatnak, tehát csak a kiadások körül előfordult ren­detlenségek, részben igazolható, de legna­gyobb részben előrelátható pótépítkezések okozzák a póthitel szükségét, illetőleg túlki­adásokat, és így bizonyára nagyon kívána­tossá teszik azt, hogy pénzügyeink rendezése ilyen módon fel ne tartóztattassék, illetőleg lehetetlenné ne tétessék. Kénytelenek vagyunk ezt mondani, a miniszteri tárc­ák némelyikénél előfordult és szintén most fedezendő túlkiadásokra, illetőleg azok egy részére is, mert ha é­v­e­k­e­n át le­­het­ a Tisza-kormány alatt a közigazgatást úgy vinni (kevés kivétellel 1875-től 1883-ig úgy ment az), hogy az ország valódi és nélkülöz­hetetlen szükségeiről, a költségvetés keretén belül gondoskodni és ezt szigorúan be­tartva, elő lehetett mozdítani, az ország szel­lemi és anyagi fejlődésével párhuzamosan, a pénzügyi rendezést is , akkor nem mindenben indokolt és bizonyára jövőre szigorúan kerü­lendő tény az, hogy csaknem 5 és fél mil­lióra megy az a túlkiadás, mely 1885-ben az­­egyes tárczák keretében előfordult. Elismerjük, hogy vannak ezek között olyan összegek, melyek úgyszólván vis ma­ior hatásával, sőt részben egyenesen törvény­hozási intézkedések folytán állottak elő; milyen például az időközben kibocsá­tott papírok és az agro növekedése folytán szükségessé vált 1.822.531 forint ; ilyen a nyugdíjaknál mutatkozó 218,862 frt­­ulki­adás; bizonyára van a rendes tárc­akiadások között is több ilyen tétel, de most nem a rész­letekkel, hanem az egész képpel kívánunk foglalkozni, mert a critica teljesen alapos , csak akkor lesz ugyan, mikor a részletekbe­­ bocsátkozik és a képviselőknek csakugyan az a kötelességük, hogy ezeket vizsgálják, mert ítélniök kell a helyzet és az eljárás felett és ekkor bizonyára fel fogják találni azon ko­moly okokat is, melyek a túlkiadásokat elő­idézték. De nekünk, kiknek a dolgok folyását távolabbról és csak nagyjában és egészében kötelességünk figyelemmel kísérni, bizonyára minden elhamarkodás és elfogultság nélkül, meg van jogunk az eredmények ösz­­szességéből levonni azon tanulságot, hogy na­gyon is ideje volt egyfelől az államvasutak­nál a szigorú ellenőrzésre és kezelésre min­den intézkedést megtenni és másfelől ugyan­ezen czélnak megfelelő rendszabályokat az egyes tárc­ák kezelésére is alkalmazni. Mert senki sem kételkedik az egyes miniszterek és miniszteri közegek lelkiismeretes buzgalmá­ban, illetőleg szakszerű és önfeláldozó műkö­désében, de a­mi az intézkedések és kezelés pénzügyi eredményeit illeti, azokért első­sorban az ország pénzügyeit vezető pénzügy­­miniszter felelős és neki módot kell nyújtani arra, hogy a költségvetést ne csak alaposan megcsinálhassa, de azt be is tarthassa. Ha gr. Szapáry azt a nehéz feladatot vállalta magára, hogy a pénzügyek rendezé­sét előmozdítsa, biztosítja, ha mégis kényte­len most vállalkozni azon nehéz munkára, hogy a póthiteleket és túlkiadásokat véglege­sen tisztázza a ma benyújtott törvényjavas­latban, a kormány és törvényhozás minden tagja kövessen el mindent, hogy ilyen nehéz­ségekkel többé küzdeni ne kelljen, mert ezek a pénzügyek rendezését megakasztják, csak­nem lehetetlenné teszik. A NEMZET TÁRCZÁJA. Április 7. A latin nyelv kérdése. (Frazy Rezső: A latin nyelv kérdése. Francziá­­ból. Budapest: Franklin-társulat, 1886.) Egy érdekes és ragyogó franczia szellemmel irt munka magyar fordítása hagyta el imént a sajtót. A fordítás létrejöttét a minden tanügyi kér­déssel bensőleg foglalkozó s a külföld ez irá­nyú mozgalmait is éber figyelemmel „ kisérő közoktatási miniszterünknek köszönhetjük. Ő bízta meg dr. Ferenczy Józsefet dr. Varga Bálinttal együtt Frary könyvének az átültetésével, s a fordítók sikerrel oldották meg feladatukat. És Frary könyve megérdemelte a közoktatási miniszter úr meleg érdek­lődését. E könyvtől azok sem fogják megtagadni elismerésüket, a­kik tanügyi dolgokban homlokegye­nest ellenkező álláspontot foglalnak el. Széles ala­pon, a politikai és társadalmi viszonyok éleselmű fejtegetésével kapcsolatban tárgyalja Frazy azt a kérdést, mely napjainkban talán a legnagyobb mér­tékben s a legszélesebb körben foglalkoztatja az is­kola férfiait s az iskola iránt érdeklődőket. S nem hiába, mert általános műveltségünk alapjáról van szó; a tudomány és az élet legvitálisabb érdekei van­nak érintve általa. A németeknél is most jelent meg egy hasonló tárgyú könyv S c b m e d i n g-től: Die klassische Bildung der Gegenwart,mely azonban tárgyalásának egyhangú menete és szellem­telen nagyszavusága miatt nem tarthat számot kiváló figyelemre. Nálunk is úgyszólván csak a napokban tartott egy érdekes felolvasást Berzeviczy Albert mint tanácsos úr a terézvárosi casinóban a társada­lom és az iskola viszonyáról s felolvasása e lapok ha­sábjain is megjelent. Szóba hozta benne a gymnasium feladatait, az élethez és a felsőbb tudományos okta­táshoz való viszonyát s fejtegetéseinek az volt az ered­ménye, hogy a merev utilitari­zmussal szemben, mely tisztán csak az életrevalóság szempontjából ítéli meg a középiskolák tantárgyait, meg kell tartanunk a gymnasiumnak az általános műveltségre és a szak­tudományok művelésére előkészítő ideális jellegét s nem szabad őket a kenyérkeresés elemeinek cursu­­sává sülyesztenünk. De lássuk immár Frazy könyvét.Nem követhetjük őt, érdekes, de sokszor könnyen általánosító fejtegeté­seinek egész lánczolatán, a practicus élet követel­ményeinek magukban véve jogos hangoztatásában. Minden oldalról csak az foglalkozhatik a kérdéssel, a­ki, mint ő, egész könyvet ír, mellette vagy ellene. Mi itt főkép a czimben fölvetett kérdésre irányozzuk figyelmünket s azt vizsgáljuk, elegendő oka van-e Frarynak arra, hogy a latin és görög nyelvnek a kö­zépiskolából való kivetését sürgesse. Frarynak a mult, a jelenre súlyosodó béke, mely a korszerű előhaladást gátolja; ő menekedni szeretne minden hagyománytól, minden conservativismustól; az Utilitarismus, a holnapnak megfelelő mai nevelés, mely a tegnapról már tudomást sem vesz, sőt — nyíltan kimondja — a hasznosnak vallá­sa s a tiszta nyereség tudománya az ő ideálja. Szerinte az ékesszólás és philosophia többet ártot­tak, mint használtak a szabadság ügyének. Jó törvények alkotásában az ügyes gyáros és ke­reskedő lesz legbiztosabb kalauzunk. Arra kell ne­velni az embert, hogy megállja a versenyt a létért való küzdelemben. A katona, pap, orvos , a politi­kus és a törvénytudó semmivel sem növelik az or­szág gazdagságát, ellenben a földmíves, a kereskedő, az iparos a szükséges, hasznos vagy kellemes dolgok számát szaporítják. Már­pedig a classical oktatás csak inproductív életmódra készíti elő az ifjúságot. Mi következik mind­ebből Frary szerint ? az, hogy a classical nevelést teljesen el kell vennünk, s csak pro­ductív pályákra kell nevelnünk az ifjúságot. Még alkal­mat is kell nekik adni, hogy egyik-másik iskolában latinul vagy görögül is tanuljanak, nehogy kü­lönbeknek higyék magukat a többinél. így tehát Frary szerint nem kell katona, orvos, pap, politikus, tanár stb. ? Igen is kell, de szerinte e pályákra a practicus tantárgyak megadhatják a kellő előkészí­tést. Íme tehát Frary a classicai oktatást (mely pe­dig sehol sincs reális tárgyak nélkül) azzal vádolja, hogy csak improductív pályákra készít elő, s azt re­méli, hogy ezekre az improductiv pályákra a reális tárgyak is előkészíthetik a tanulót.Különös ! Szerinte a classicai oktatás absorbeálja, hatástalanná teszi a vele együtt haladó reális tanítást, s a reális tanítás a hiányzó classicai oktatás tulajdonságait is magában foglalná! Frazynak az ókori nyelvek eltörlése van zász­lajára írva, de ő ennél is többet akar, mert tény­leg a nyelvi és irodalmi oktatás tudományos irá­nyának is hadat üzen. A régi nyelvek helyett modern nyelveket kell ugyan tanulnunk, s igy a nyelvi és irodalmi oktatás megmaradna, csakhogy ő lépten­­nyomon kifejezi a grammaticai oktatástól való irtó­zását. Sajátságos, hogy mind e mellett pl. az angol nyelvvel való megbarátkozásra 4—5 évet szán, úgy hogy csak 3—4 év maradna az angol irodalom tanulmányozására. Frazy kijelenti, hogy ő nemcsak rombolni akar, hanem építeni is, s méltókép akarja helyettesíteni az elvetett classicusokat. Azonban ez a helyettesítés nem modern nyelvek és irodalmak által történik, mert azt a helyet, melyet gymnasiumainkban jelenleg a classi­­cusok foglalnak el, ő nem foglaltatja el modern nyelvekkel ugyanoly mértékben, ugyanoly módon és oly czélból, t. i. alapos nyelvi és irodalmi műveltség czéljából; az ő ideálja oly tanuló, ki kora legnagyobb íróit mind eredetiben ol­vasta, úgy hogy az iskolán túl csak az újonnan megjelenő könyveket kell olvasnia; ő a classicusok helyét a legtágasabb értelemben vett földrajzzal, a legszebb, legtermékenyítőbb, valódi műveit lélek képzésére legalkalmasabb tárgygyal foglaltatja el. »Mind azt a bámulatot — úgymond — szánalmat és rokonszenvet, melyet az ókori irodalmak remekművei bennünk gerjesztenek, a földrajz fölkelti szívünkben nemcsak egyedek, nemcsak halottak, hanem oly élő nemzetek iránt is, kik jelenleg szemünk láttára küz­denek vagy szenvednek. E tanulmány oly hasznos, hogy nem is szükséges szépnek lennie, de oly szép, hogy hasznosság nélkül is ellehetne.« Mit mondjunk erre az összehasonlításra, mit e helyettesítésre, mely tisztán csak aquantitast veszi tekintetbe, aqua- 1 i t­a­s­r­a nem ügyel ? Távol van tőlünk, hogy a föld­rajzot és segédtudományait ócsároljuk, de arra, hogy a nyelvi és irodalmi műveltség helyébe a földrajzban való jártasságot tegyük, valóban legalább is bizarr ízlés szükséges. Látszik, hogy Frazy a modern élet practicus követelményeivel szemben teljesen elvetette magától a paedagogiai szempontot s gymnasiumainkat kereskedelmi iskolákká akarja átalakítani. Nem tagadjuk, szükség van olyan iskolákra, melyek­ben ne tanuljanak latint, görögöt, phylosophi­­át, hanem földrajzot és modern nyelveket, de hogy az ily kereskedelmi iskola legyen a nem­zet középiskolájának egyedüli alakja, az ellen épen a nemzeti műveltség, a nemzeti hagyományok nevében tiltakozunk. Hiszen mindenki látja, hogy a reáliskolai modern nyelvtanítás még kevésbbé éri el tulajdonképi czélját, a modern nyelvek praktikus ismeretét, mint a gymnasiumi classicus oktatás azt, hogy a tanulókat bármily classicus szöveg könnyű olvasására képesítse. Lássuk, mit hoz fel Frazy a görög nyelv ellen. Fő állításával habozás nélkül teljesen egyetértünk, azzal t. i. hogy »e bámulatos nyelvnek s e dúsgazdag irodalomnak tanulmányozása ma oly szűk térre van szorítva, hogy vagy ki kell széles­­bítenünk e mértéket, vagy az egészet elhagynunk,« — mert »a­ki csak kivonato­kat olvasott a görög írókból, az nem olvasta őket«. Hogy tehát itt reformra van szükség, azt el­ismerjük, de máskép okoskodunk, mint Frazy. Ő azt mondja, hogy a görög nyelv tanítását nem lehet kibővíteni, mert a korszellem így is so­kallja a reá fordított időt, tehát föl kell ál­dozni. Különben szerinte a görögöt eddig sem tanulták s a kérdés magától meg van oldva. De ha a görögöt eddig sem tanulták (körülbelül úgy van), akkor lehet-e beszélni a görög tanulásnak a modern élettel való ellenkezéséről? Vagy Frarynak csak az az i­d­ő­s o­k, a­mely a görög nyelv tanulására kevés? Frary nem magát a nyelvet és irodalmat tá­madja meg. Elismeri, hogy a görög a világ leg­szebb nyelve, csak szerfölött nehéznek tartja. A görög írók lángeszét magasztalja, csak a belőlük ol­vasott kivonatokat keveseli. Épen az ő szavaiból kö­vetkezik, hogy a görög nyelv és irodalom több fáradsá­got és időt is megérdemel. Vagy arra tanílnak a practicus élet követelményei, hogy bármily becses valami, ha nehéz akkor el kell dobnunk, hogy a drága gyöngyért kár a tenger fenekére leszállani ? Hazánkban a görög tanítás eddigi sikertelensé­gének nem a nyelv nehézsége az oka, hanem az, hogy a görög nyelv tanárainak még nem oly idős nemze­déke is abból a korból való, midőn gymnasiumaink­ban csak a hetedik és nyolc­adik osztályban tanulták a görögöt. Előbb elegendő számú jó tanárra kell szert tennünk, azután várhatjuk a sikert. Itt nincs arra tér, hogy a görög nyelv tanulásának szükséges voltát fejtegessem, hogy kimutassam azon történeti és irodalmi okokat, a­melyek nem engedik, hogy középiskolai oktatásunkon a görög nyelv teljes el­vetésével csorbát üssünk; a két tábor, pro és contra úgyis a kapacitálhatatlanság éles fegy­vereivel áll szemközt egymással. De a valósítás kér­désében mind a két oldalon vannak mérsékelt elemek. Frazy is mérsékelt; ő sem akarja azt mondani, hogy a középiskolai oktatásnak egy csapással való föl­forgatása lehetséges, vagy kívánatos. »Főkép ez az a tárgy — úgymond — a­mely­ben az időnek meg kell adni a maga részét. Mindent lehet rögtönözni, csak jó tanárt nem.« Biztosítsuk tehát a tanárképzés sikerességét, hogy legyenek jó görög tanáraink. S ha elegendő számmal lesznek jó tanáraink, akkor abban az iskolában, mely min­den pályára, tehát az egyetem bölcseleti cur­­susára is elő akarja készíteni a tanulót, már a második vagy legalább harmadik osztályban meg kell kezdenünk a görög nyelv tanítását, még­pedig nem elvont grammaticával, hanem azonnal Homeros olvasásával. Nem szükséges okvetetlenül, hogy ilyen görög gymnasiumunk sok legyen. Legyen kevesebb, de jobb, s legyen több más polgári és ipariskola. A gymnasiumok nagyobb részében megelégszünk azzal, ha latinul jól megtanulnak ; a görög irodalommal pedig — minthogy itt előbbvaló az irodalmi szempont — elég, ha jó fordítások útján (csak lennének már jó fordításaink !) ismerkednek meg. Facultatívvá tenni a görög nyelvet annyi, mint megölni, megszorított számú gymnasiumban tenni kötelezővé annyi, mint életre kelteni. Mai számunkhoz félig melléklet van csatolva. Budapest, április 7. Holnap éjjel fog megindulni az angol parlamentben a rég várt vita az ir home­­rale felett. A tárgy fontosságát és az előké­születek nagyságát tekintve rég nem volt törvényhozási debatte, mely jelentőség dol­gában ezzel összehasonlítható volna. A toryk és whigek minden nagy küzdelme bizonyos tekintetben háttérbe szorul e vitához képest. Magának Gladstonenak minden korábbi nagy csatája úgyszólván eltörpül e mellett a ha­­sonlíthatatlan ütközet mellett. Mert nem arról lesz most szó, hogy a két nagy uralkodó párt közül melyik vegye át a kormányt, melyet rövid időn ismét a legyőzött félnek kellene visszaadnia. Nem a whigek vezére áll a toryk vezérével szemben. Nem két tábor erős meggyőződése küzd majd itt egymással, a­midőn a csatavesztés vezér csak a hatalmat veszti e­l, de nem egya­­tta smind pártját és politikai befolyását, s a mi­dőn a veszteségért bőséges kárpótlást nyújt neki híveinek lehetőleg még bensőbb csatla­kozása és rendíthetetlen kitartása. Gladstone mint parlamenti államférfi, messze kimagaslik minden ellenfele felett. Beaconsfield halála óta nincs conservatív po­litikus, ki vele csak távolról is mérkőzhet­nek. S helyzete ma mégis válságosabb és ve­szélyesebb mint bármikor nagy ellenfele életében." Midőn a »nagy öreg ember«, mint őt honfitársai nevezni szeretik, az ír kérdés megoldását tűzte ki feladatául, nemcsak a torykkal kellett megküzdenie, szembe kellett szállnia nem egy legközelebbi politikai ba­rátjával. Hartington lord, utána a libe­rális párt legtekintélyesebb vezérférfia, hű­séges megbízottja és helyettese annyi időn keresztül, volt az első, ki a miatt tő­le megvált és még a kabinetalakításban sem vett részt. Hasonló állást foglaltak el James és Geeseben. S nem volt elég, hogy e kipróbált barátokat nélkülöznie kellett már a kormány megalakításakor, rövid idő múlva a már megalakult kormányból is kilépett Tre­velyan és Chamberlain. A minő szerepet vitt a conservative!)!) whigek előtt az, ki először vált meg az eddigi vezértől, épp oly nagy be­folyást gyakorol a legelőhaladottabb radicá­­lisokra az utóbbi helyen említett, ki csak most lépett ki cabinetjéből. Mintha egy seregnek jobb és balszárnya már megveretik, úgy áll­ott Gladstone most az ütközet előestéjén, sőt lehetőleg még rosszabbul, mert azok, kik el­hagyták, alig maradhatnak a megindulandó nagy küzdelem passiv nézői. Nem a toryk és whigek küzdelme az, mi szemeink előtt legközelebb le fog folyni, mert hisz ebben az esetben az eredmény iránt semmi kétség nem lehetne, amennyiben a toryk kisebbsége rég nem volt oly szembe­szökő, mint éppen ma. S mégis, aki arra leginkább készül s attól leginkább tart, az a régi whig-párt, mert a hagyomá­nyos angol politika mellett a whig-párt léte vagy nem léte fölött indul meg valójában a küzdelem. A radicalizmus már rég felbom­lással fenyegeti a megszokott történelmi pár­tokat, az ír kérdés felmerülése egyene­sen napirendre hozta a lappangó vál­ságot. A toryk szerepe aránylag könnyű a harctban. Ők a hagyományos britt po­litika talajára helyezkedve, a birodalmi egység és nemzeti nagyság büszke szavaival visszhangra remélnek találni az ó-angol ha­gyományok minden hívében. A whigek ellen­ben választani kénytelenek egykorú vezérük és angol uralmi vágyaik között. S a­mily ve­szedelmesnek tűnik fel egyiknek vagy má­siknak minden concessio Izland részére, épp oly erővel lesznek kénytelen megtámadni régi győzelmes vezérüket. Növeli a zavart, hogy még a radikálisok sem állnak egytől egyig Gladstone mellett. S a­mi áll e részben a whigekre, az áll rájuk is. A­ki ellenzi az írek különválását, az nem fog késni síkra szállni Gladstone ellen, bármily benső és régi poli­tikai kötelékek fűzték is hozzá eddig. Az utolsó órában azt a hírt hozza a táv­író, hogy Gladstone jóval tartózkodóbb tesz ebben az irányban, mint eddig gondolták. Ebben az esetben azonban elveszítheti az írek támogatását, és akkor ismét beláthatat­lan bonyodalmak előtt áll az angol par­lament. Bármely oldalról tekintjük a holnap meginduló vita esélyeit, mindenütt a legna­gyobb és legmeszebbh­ató problémákkal ál­lunk szemben. Elég ok arra, hogy a legma­gasabb érdeklődéssel várjuk és kísérjük. B­EL ®* D 3L. £5 Budapest, április 7. (A képviselőház ülése.) A képviselőház holnap, április hó 8-án csütörtökön,­ d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend : A községek rendezéséről szóló törvényjavaslat rész­letes tárgyalásának folytatása. Budapest, ápril 7. (Főrendiházi ülés.) A főrendiház f. hó 8-án d. e. 11 órakor ülést tart, mely­nek napirendje: Elnöki jelentés. A gazdasági bizott­ság jelentésének tárgyalása. Közmunka- és közleke­­désügyi miniszter jelentése a mátrai, bihari, maros­­ludas-beszterczei, taraczvölgyi, vinkoveze-brekai és mezőtúr-turkevei helyi érdekű vasutak engedélyezése tárgyában s a képviselőháznak azokra vonatkozó ha­tározatai. A vasúti csatlakozások iránt Romániával 1879. évi márczius 12/24. között »Pótegyezmény« 2. czikkének módositásáról. Az 1877. XIV. törvény­­czikkben foglalt általános postaegyesületi szerződés­hez a lissaboni postacongressuson elfogadott »Pót­szerződés« beczikkelyezéséről. A postai megbízások teljesítésére vonatkozó szolgálatnak szabályozása iránt kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezésé­ről. Az Egyptom pénzügyi rendezése ügyében Lon­donban 1885. márczius 18-án kötött nemzetközi egyezménynek és a Londonban 1885. július 25-kén kelt nemzetközi nyilatkozatnak beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatoknak s a képviselőháznak 2408. számú határozati javaslatának tárgyalása. Budapest, ápr. 7. (A törvény követel­ményeinek meg nem felelő iskolák.) A középiskolai törvény 54. §-a szerint az oly középis­kolák, melyek nem felelnek meg a törvény követel­ményeinek, fél évi időközökben, három megintésben részesítendők, s ha e megintésekre sem felelnének meg, tőlük a nyilvánossági jog megvonatik. Ily első megintést eddig elé 7 középiskola kapott a kor­mánytól. Budapest, ápril 7. (A képviselőház igaz­ságügyi bizottságából.) A képviselőház igazságügyi bizottságának A­p­á­t­h­y István elnöklete alatt tartott mai ülésében — melyen a kormány részéről Szentgyörgyi igazságügyminiszteri ál­lamtitkár volt jelen — a telekkönyvi beté­tekről szóló törvényjavaslatra vonatkozólag a képviselőházhoz beérkezett és a bizottsághoz áttett kérvények, miután azok a javaslat tárgyalásánál folyton figyelembe vétettek, a bizottság jelentésének kíséretében a háznak bemutatni határoztattak, annak indítványozásával, hogy e kérvények e ház irodájában letétessenek. Ezután Teleszky István előadó felolvasta a javaslatra vonatkozó jelentést, mely átalában elfo­­gadtatatott s ezzel az ülés véget ért. Budapest, ápr. 7. (A d­u­n­a­m­e­ll­é­k­i r­e­f. egyház közgyűlése.) A dunamelléki ref. egy­házkerület ez évi rendes közgyűlését a pünkösdi ün­nepekre és a tanintézetek vizsgáira való tekintettel május hó 26-án és a következő napokon fogja meg­tartani Budapesten. A papi vizsgálatok május 24. és 25-ikén lesznek s az uj lelkészeket május 30-án avatják fel. Budapest, ápr. 7. (A községi törvény). A községi törvény t­á­rgyas­­ágáról,mai Aati, lapunkban kö­zölt tudósítás csak röviden érinti dr. Gáli Józsefnek a 34. §-hoz tett módosítványát. A szakasz tartalma, mely arról intézkedik, hogy a községi választók név­jegyzékébe ki nem vehető fel és a módosítvány fontos­sága megérdemli, hogy ezt tüzetesebben is ismer­tessük. Gáli különösen utalt arra, hogy a mostani szö­veg és az ő módosítványa közt az első különbség az, hogy a javaslat formulája szerint minden vád alá helyezés következtében kizárandó a névjegyzékből az érdekelt polgár, holott a ház már ellenkező álláspon­tot foglalt el akkor, midőn kimondotta, hogy a politi­kai jog gyakorlata felfüggesztésének csak akkor van helye, ha valaki jogerejűleg van vád alá he­lyezve, mert ez oly biztos tény, a­melyhez to­vábbi következményeket lehet fűzni. A második kü­lönbség az, hogy nem minden vád alá helyezés vonja maga után a politikai jogoknak felfüggesztését, hanem csak azon esetben mondható ki büntetőtör­vénykönyvünk szerint a politikai jogok felfüggesztése, s midőn valaki oly bűntett vagy vétség miatt van vád alá helyezve, melyre a politikai jogok felfüggesztése a büntetőtörvénykönyv­ szerint kimondandó vagy ki­mondható. A harmadik különbség az, hogy ezen szöveg szerint szabadságvesztés büntetés tar­tama alatt senki sem vehető fel a névjegy­zékbe, holott a háznak a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása al­kalmából hozott határozata szerint, hogy ha valaki csekélyebb vétség miatt van szabadság­­vesztés büntetés alá helyezve, ez esetben az elítélt politikai jogainak gyakorlatától, a­mennyiben az 3 hónapi fogházat, vagy államfogházat nem halad meg, el nem zárható és így a névjegyzékből ki sem hagyható. Gáli tehát indítványozta, hogy a 34. §. a) pontja helyett teendő: a) »A­ki oly bűntett, vagy vétség miatt van jogerejűleg vád alá helyezve, a­melyre a büntető törvénykönyv a hivatalvesztést, vagy politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését állapítja meg; továbbá, a­ki fegyházra vagy börtönre vagy három hónapot meghaladó fogházra vagy államfogházra, avagy poli­tikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére szóló ítélet hatálya alatt áll, végre a ki nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt jogerejűleg el­itélve volt.« Végül Gáli ús bekezdésül fölvétetni kí­vánta d) pontul, a ki csőd alatt áll. — Miként emlí­tek, e módositványok elfogadtattak. Szegzárd, márcz. 31.*) [Saját levelezőnk­től.] (Tolnamegye törvényhatóságának közgyűlése.) Tolnamegye törvényhatósági bi­zottságának általam táviratilag már jelzett tegnapi rendes közgyűlése újabb bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy a szokottnál sokkal nagyobb számban egybegyűlt bizottsági tagokban még él az a régi jó szellem, a­melynek emanatiói soha sem maradnak el, ha arra méltó alkalom kínálkozik. A közgyűlésnek két kimagasló momentuma volt; az egyik gróf Széchenyi Sándor főispán meg­nyitó beszéde, melyben előadta azon okokat, melyek őt arra indították, hogy az alispánnal egyetértőleg alakított küldöttség élén a megye képviseletében részt vett azon országos ünnepélyben, mely Tisza Kálmán miniszterelnöksége tizedik évfordulója alkalmából a fővárosban megtartatott, a másik Perczel István volt főispán életnagyságú arczképének a törvényhatósági bizottság határozatához képest a gyűlésteremben történt elhelyezése. Gróf Széchenyi Sándor főispán, ki — hogy sa­ját szavait használjam — 25 évig hallgató tagja volt a törvényhatósági bizottságnak, megnyitó beszé­dével, és pedig ez alkalommal nem először bizonyí­totta be, hogy az ő hallgatása az éleseszű és éleslátá­­sa komoly szemlélőnek hallgatása volt. — Minden szóvirág és hatáshajhászás nélkül, de megraga­dó logikai gondolatmenettel utasította vissza az ellenzék részéről épp oly ízléstelen tüntetési visz­­keteggel, mint méltatlanul ellene intézett hírlapi tá­madást és szónoki erővel igazolta eljárásának pre­cedenseken és a törvényhatósági bizottság közérzüle­tén alapuló jogosultságát. A törvényhatósági bizott­ság a beszéd végeztével egyhangú általános helyeslés­­sel tüntetett népszerű főispánja mellett. A főispáni székből 1884-ben közel tiz évi mű­ködés után, a Lipótrend lovagkeresztjével feldíszítve, visszavonult s 82 éve daczára friss egészségnek és ritka szellemi és testi rugékonyságnak örvendő Perczel István arczképének bemutatásánál Pápé fő­jegyző mondott alkalmi beszédet, melyben össze­foglalva domborította ki közéletünk érdemteljes vete­ránjának érdekes jellemvonásait; bensőségtől átha­tott és a hallgatóságnál élénk visszhangra talált zárszavaiban azon őszinte kívánságnak adva kifeje­zést, hogy megyei bizottságunknak közbecsülésben álló Nestora még soká munkálhasson közre a közügyek elintézésében. *) Tárgyhalmaz a­latt késett. A szerk.

Next