Nemzet, 1886. szeptember (5. évfolyam, 1439-1468. szám)
1886-09-18 / 1456. szám
Melléklet a »Nemzet« 1456. (259)szeptember 18. számához. Lukács László beszámolója. — Saját levelezőnktől. — Magyar-Igen, szept. 13. Választókerületünk országgyűlési képviselője, Lukács László tegnap tartotta meg rendkívüli érdeklődés között beszámoló beszédét. Képviselőnk a reggeli órákban indult el Zalatnáról nagyszámú kísérettel. Sárd községhez közeledve, az ottani választók küldöttsége által fogadtatott, kiknek nevében Vere s G. ev. ref. lelkész tartotta az üdvözlő beszédet, melyre Lukács hasonló szívélyes hangon válaszolt. Sárdon az egész társaságot Vadadi G. földbirtokos vendégelte meg, akinek házánál időközben a többi szomszédos községek választói is összegyűltek. Délután 3 órakor történt a bevonulás Magyar - Igenbe , melynek választói a helység bejáratánál diadalkapu alatt várták képviselőjüket. Itt Nagy Károly ev. ref. lelkész igen szép beszédben üdvözölte a képviselőt, ki válaszában köszönetet mondott a barátságos fogadtatásért. A beszámoló beszéd szabad ég alatt, impozáns tömeg jelenlétében — a mely részben románokból állott — tartatott meg. Képviselőnk hozzá szoktatott bennünket, hogy beszámolóiban nem a törvényhozás munkálkodásának egyszerű registrálására szorítkozik, e tekintetben csupán érinti a törvényhozás jeles alkotásait, hanem sokkal inkább az a célzat vezeti őt beszámolóiban, hogy felvilágosítsa választóit a mindenkori gazdasági és politikai helyzet mivoltáról, hogy helyes képét nyújtsa az állapotoknak, eloszlassa a tévnézeteket, melyek a megoldásra váró kérdések iránt a közönség körében oly gyakran felmerültek, szóval, hogy tisztázza az eszméket. A tegnap tartott beszámoló kiválólag két kérdés körül forgott: az egyik a napjainkban észlelhető közgazdasági hanyatlás kérdése, fürkészése okainak, kijelölése a teendőknek szemben a helyzettel ; a másik a Janszky ügy. Ami az első kérdést illeti, miután rámutatott azon kedvező fejlődésre, melyet a közgazdasági állapotok hosszú időn át Európaszerte feltüntettek, megjelöli azon időpontot, melytől fogva úgy a nyugateurópai államokban, mint később hazánkban a kedvezőtlen fordulat észlelhető. Visszamegy a német-franczia háború és a 73-i pénzválság hatásainak elemzésére, és, mint hazánk közgazdasági viszonyai hanyatlásának közelebbi okait, kettőt jelöl meg: az európai nagy államok védvámos politikáját és a tengeren túli államok óriási versenyét a termelés terén. Részletesen kifejti e két utóbbi tényezőnek úgy keletkezését, mint fejlődését és hatásait mezőgazdaságunkra, nevezetesen pedig a gabonaárak hanyatlására. Példákkal világítja meg a tengerentúli termelés és behozatal óriási mennyiségét, nemkülönben az előállítási költségeknek a behozatalt elősegítő csekély mérvét. Mindezekből azon következtetésre jut, hogy a magyar mezőgazdaságot sújtó calamitás tőlünk nem függő okokból keletkezett, melyekért önmagunkat vádolni az igazsággal összeegyeztethető nem volna. A baj orvoslását ugyanazon közgazdasági törvények hatásától várja, amelyek azt előidézték , a mi feladatunk az észszerű gazdálkodáson és takarékosságon kívül más nem lehet vén, mint fenntartani és esetleg áldozatok árán is biztosítani még meglevő fogyasztási piacainkat. Ezután áttér a Romániával folytatott vám- és kereskedelmi tárgyalások ügyére. Megismerteti ezek lefolyását, a meghiúsulás okait és eredményeit, fejtegeti annak az erdélyi iparra gyakorolt közgazdasági hatását és azon reményének ad kifejezést, miszerint — a közgazdasági hátrányok nemsokára remélhető elenyésztetése mellett — meglesz a vámháborúnak azon politikai előnye, hogy erdélyi szász testvéreinket a magyar nemzethez közelebb hozza és annak felismerésére kényszeríti őket, hogy az e hazában lakó különböző nemzetiségek érdekei egymással egyáltalában nem ellenkeznek. Szól továbbá az erdélyrészi képviselőknek az erdélyi földbirtokhitel-ügy emelésére irányult mozgalmáról. Ezek után ama kérdést veti fel, váljon kedvezőtlen gazdasági viszonyaink mellett, a nemzeti vagyonosság az utóbbi időkben ! A NEMZET TÁRCZÁJA. Szeptember 17. Irodalom. »Biharmegye földrajzá«-t bocsátotta közre K. Nagy Sándor. A 229. oldalra terjedő, sűrű nyomású könyv pályamű volt a biharmegyei és nagyvárad tanszermúzeum által kitűzött 400 frankos jutalomra, melyet dicséretek kíséretében ítéltek oda neki a pályabírák. A könyv tagadhatatlanul szorgos kutatások gyümölcse. Szerzője gondosan fölhasznál minden létező forrásművet, statistikai adataiban pedig a legújabb kimutatásokra támaszkodott. Ezért nem csupán a tanítók számára való segédkönyv, hanem olyan mű, mely mndazoknak hasznos szolgálatot tehet, akik Bihar vármegyét alaposan megismerni óhajtják. Nagy Sándor statistiája három részre van felosztva: az első tartalmazza a megye általános leírását, a második a megye részletes leírását, a harmadik pedig Magyarország rövid földrajzát. Mindezeket megelőzi a bevezetés, mely a tanítóknak ad gyakorlati utasításokat, mily eljárás szerint kell tanítani a földrajzot. Szerző, könnyebb használhatás czéljából, a könyvhöz betűsoros névmutatót mellékelt, mely egyszersmind táblás kimutatása a mindennapi használatnál legszükségesebb tudnivalóknak. Végül a könyvhöz van utalva Bihar megye legújabb térképe is Posner Károly Lajos műintézetéből. »Biharvármegye földrajza, Hügel Ottó könyvnyomdájából, egyike a legkorrectebb vidéki kiadásoknak. Arafrt 50 kr. A »Művészi ipar« újabban megjelent kettős füzete, ismét egész sorozatát hozza a godosan irt szakszerű közleményeknek. Első czikke az országos mintarajztanoda és rajztanár-képző intézet felől nyújt tájékoztatást. Ezután Jakabffy Ferencz folytatja a kovácsművészetről írt kimerítő tanulmányát, melyet számos, szöveg közé nyomott rajz magyaráz. K. Zs. a gyarmatok és India, londoni tárlatát ismerteti, O. F. pedig Vass Lászlónak egy szoba mennyezetéhez készített tervrajzát mutatja be, melyet külön lapon színes nyomásban kap az olvasó. A mennyezet egész magyar motívumokból van összeállítva, élénk színei daczára sem mondható kirívónak vagy nyugtalannak. A füzet másik önálló melléklete, diszkötési tábla Vajda János műveihez. Készítője: Hollós Károly, jutalmat nyert vele az iparművészeti társulat pályázatán. Egyszerű, ízléses munka, csak az a kár, hogy alakjában nem követi a magyar kiadványokat. Ez a tábla alkalmas volna a Lemerre-féle negyedrétű kiadásokhoz , minthogy azonban ez a formátum nálunk egészen ismeretlen, gyakorlati haszna aligha lesz a különben csinos tervezetnek. A „Művészi ipar” legújabb füzetét rövidebb közlemények rekesztik be, melyek a művészet és ipar köréből tartalmaznak közhasznú és érdekes följegyzéseket. Tankönyvek. »A vegytan elemei« czímmel polgári és felsőbb leányiskolák számára rövid, de igen czélszerű tankönyvet irt Szavcsuk József tanár. A szöveget, mely minden tudákosságtól ment és könynyen érthető, csinos ábrák magyarázzák. Megjelent Liptó-Szt.-Miklóson Steier Izidornál. Ara 50 kr. — Tarnóczy Tivadar, középiskolai tanulók számára »Magyarország állami, társadalmi, vallási és szellemi intézményei s művelődési viszonyainak történetét« bocsátotta közre, mintegy függelékül a magyar oknyomozó történelem tanulásához. A köny kézirat gyanánt van kiadva, s elsősorban a sárospataki főiskola növendékei számára készült, de azért könyvárusi utón is megszerezhető. Nyomatta S.-A.-Ujhelyen Lővy Adolf. Ara 40 kr. Gedichte. Eigenes und Fremdes von Georg von Schuze. Ez a czime a három évre terjedő füzetnek, melyet Pozsonyból Drodtleff Rudolf könyvkereskedése küldött be hozzánk. Vannak benne eredeti lyrai versek s néhány eléggé sikerült fordítás Lamartine, Vachott Sándor, Gyulai Pál és Vörösmarty Mihály költeményeiből. Arab Folyóiratok. A »Figyelő« szeptemberi füzete a következő czikkekkel jelent meg. A hírlapirodalom történetéből (a »Jelenkor«, »Kritikai Lapok« és az »Athenaeum« megindítása) Ferenczy Józseftől. — Horváth Cyrill mint költő, Várfalvi Károlytól. — A franczia iskola, Péczeli Takács Sándortól. — Révai sikertelen törekvése az egyetemi tanszékre, Csaplár Benedektől. — Rajzok a múltból Vachott Sándornétól. Adatok Kulcsár István életéhez Karacs Teréztől. Irodalomtörténeti repertórium Szinnyei Józseftől. — A »Természettudományi Közlöny« legújabb füzetének három hosszabb közleménye van: A »gázok áthatolása absorbeáló anyagokon« Karlovszky Gézától, »Az élvezeti szerek hatása az emésztésre« Bikfalvi Károlytól, »Az ehető gombák tenyésztéséről« Schilberszky Károlytól. A füzet utolsó része apró közleményeknek van szánva. — A »Magyar protestáns egyházi és iskolai Figyelő« kettős füzetet bocsátott közre. Első czikkét a szerkesztő , Czeder Márton írja egy magyar protestáns irodalmi társulat létesítésének szükséges voltát fejtegetvén, ezután Thomay Józseftől,Boros Györgytől,Nagy Zsigmondtól, Garzó Gyulától, Rácz Károlytól és Nagy Imrétől olvashatunk részben ismertető, részben polemicus tartalmú közleményeket. A »Figyelő« előfizetési ára egész évre 4 forint. Megrendelhető Kecskeméten a szerkesztőnél, vagy Tóth László nyomdásznál. Füzetek. Megjelentek és szerkesztőségünkhöz beküldettek: »Valami az idegességről.« Az orvosok és természetvizsgálók 23-dik vándorgyűlésén előadta Babarczi Schwartzer Ottó, egyetemi m. tanár. Budapest, Grill Károly könyvkereskedése. Ara 50 kr. — »Közegészségügyi bajaink összefüggése, természettudományi ismereteink hiányosságával.« Előadás, melyet a magyar orvosok és természetvizsgálók 23-dik közgyűlésén 1886-iki aug. hó 26-dikán tartott dr. Chyzer Kornél, alelnök. Nyomatott S.-A.-Ujhelyen a »Zemplén« gyorssajtóján. — Ugyancsak ennek a vándorgyűlésnek elnöki megnyitó és zárbeszéde is megjelent, Ormós Zsigmondtól, Temesmegye és Temesvár sz. kir. város főispánjától. Ez utóbbi füzetet Hessler Emil nyomdája bocsátotta közre Temesvárott. Előfizetési felhívások. Ifj. Hegedüs János, az alkotmány visszaállítása óta alkotott összes törvény-, miniszteri szabály- és körrendeletek betűrendes tárgymutatójára hirdet előfizetést Lugosról. A mintegy 15 ívre terjedő mű előfizetési ára 1 forint, mely összeget Hegedűs János kéri, legkésőbb ez évi október hólsejéig a kiadóhivatalhoz Lugosra, Wenczely János és fia könyvnyomdájába beküldeni. A mű, megjelenése után minden előfizetőnek bérmentve fog megküldetni. Gyűjtők 10 előfizető után tisztetpéldányt kapnak. — Borsodi József volt simoni, ref. pap »Hétköznapi, bűnbánati és alkalmi imák, templomi használatra« czimű imakönyvét rendezi sajtó alá Mitrovics Gyula sárospataki ref. hittanár s főiskolai lelkész. A 12 év terjedelmű munka október hó folytán fog megjelenni. Előfizetési ára a fűzött példánynak 1 frt 50 kr; a kötöttnek 2 forint, — Verus »Száz epigramma«-jára hirdet előfizetést a Révai testvérek könyvkiadó czég. A füzet megrendelési ára 80 krajczár. — »Magyarország tiszti czim- és névtárá«-ra hirdet előfizetést az országos statisticai hivatal. A 90 évnyi terjedelemben 1. évi deczember havában megjelenő könyv a statisticai hivatal által részben a felsőbb hatóságoktól, részben pedig közvetlen minden egyes hivataltól hivatalos uton beszerzendő adatok alapján készül s a statisticai hivatal néhány tisztviselőjének magánvállalataképen jelenik meg. Előfizetési ára 4 forint s az előfizetések a m. kir. statistikai hivatal irodaigazgatóságához czimzendők. — Böszörményi Kálmán »Postakezelési kézikönyvé«-nek második, 500 oldalra terjedő kiadását adja sajtó alá. Az irománypéldákkal s hivatalos nyomtatványmintákkal ellátott könyv előfizetési ára 2 forint. — »Magyar zsidók naptára« czimű évkönyvet ad ki 1887-re Gastmann Soma. Nagy nyolczadrét alakban, 15—20 ívnyi terjedelemmel, díszes kiállításban október hóban fog megjelenni. Tartalmazni fog hazafias és vallásos irányú czikkeket, értekezéseket a kereskedelem, ipar, gazdászat és nevelésügy köréből, továbbá közéletünk kiválóbb alakjainak életrajzait, szórakoztató és mulattató olvasmányokat, költeményeket stb. Függelékül a rendes naptári rész, vásárok, posta és távirdai szabályok, bélyegilletékek, a legújabb zsidó anyakönyvi törvény, az anyakönyvek kerületi beosztása, papok, elnökök és anyakönyv vezetők nevei stb. fogják a naptár tárgyát képezni. A »Magyar zsidók naptára« bolti ára 1.50, előfizetési ára 1 frt, mely összeg legkésőbb október 1-éig a »Magyar zsidók naptára« kiadóhivatalába Budapest, Károly-körút 17. (dr. Orczy-féle házba) intézendők. A »Magyar Salon« e havi füzetét gr. Zichy Géza meleg hangú sorai nyitják meg Liszt Ferenczről. Az elhunyt mesterrel még egy másik közlemény is foglalkozik, azt mutatva ki, hogy Liszt Ferencz nem csak születésénél, de érzelmeinél fogva is magyar volt s ahol csak tehette, mindenkor élesen hangsúlyozta hozzánk tartozását. Érdemes veterán írónk Tóth Lőrincz Mária Terézia házi életéről közöl érdekes tanulmányt, Justh Zsigmond, egy szép képzettségű fiatal író, a »párisi typusok«-at ismerteti, Szaák Lujza Kuthy Lajos hátrahagyott kézirataiból mutat be epigrammákat és satyricus költeményeket, Szana Tamás pedig Feszty Árpádról közöl illustrátiókkal kísért jellemrajzot. (Szórakoztató olvasmányokat Bartók Lajos, Torkos László és Kabos Ede nyújtanak. Ebben a füzetben ér véget Daudet Alfonz vig regénye is: »Tartarin az Alpesek közt.« A »Magyar Salon« jövőre Jókai Mórtól igér humoros regényt. Czime: »Lenczi fráter« lesz. A díszes vállalat előfizetési ára egész évre 7 frt 20 kr. Egy füzet ára 60 kr. Új lapok. »Remény« czimmel társadalmi szépirodalmi és ismeretterjesztő képes hetilap indult meg Hajóssy Kr. György szerkesztésében. Az első szám Endrődi Sándor, Rudnyánszky Gyula, Maszlaghy Ferencz, Balázs Sándor, Koltay Virgil és mások tollából közöl dolgozatokat. A lap előfizetési ára egész évre 8 frt. — Uj gyermeklap mutatványszámát kaptuk Aradról. Czime »Józsi és Erzsiké«, szerkeszti Györgyössy Rudolf. Megjelenik havonkint egy ivén illustratiókkal s előfizetési ára egész évre 1 frt. A mutatványszám legnagyobb részét maga a kereskedő irta. A székely írás emlékei. A »Székely Nemzet« írja: A régi székely írásnak, melyet már Kézai, Kun László király udvari papja említ a XIII. században, csak két maradványát ismerjük. Egyik volt a csikszentmiklósi templom fölirata 1501-ből (ez is csak másolatban maradt fenn) a másik az enlaki unitárius templomé a XVII. század közepétől, melyre, legelébb Orbán Balázs hívta fel a tudós világ figyelmét. A többi ilyen emlék vagy nyomtalanul elenyészett, mint a komáromi Csipkés György által említett debreczeni fakönyv s a csikszenthályi fölirat, vagy pedig hamisításnak bizonyult be, mint a turóczi fakönyv. Király Pál, budapesti paed. tanár úr közelebb egy harmadik ilyen föliratot talált egy buzogány nyelén, mely a sz.-udvarhelyi collegium tulajdonát képezi. A buzogánynyélnek csak egy darabja van meg, igy a fölirat is, mely a nyélen végig futó szalagon van csonka. A betűk olyanok , mint minők a Telegdy-féle abc-ben s a csikszentmiklósi és újlaki föliraton, bár kisebb eltérések, mint p. az a-nál, itt is észlelhetők. Egy másik föliratról is tud Király úr, melyet még gyermekkorában látott Kovásznán, Deák Károly úr, házában a gerendán. Ezt azóta bemeszelték, Király úr megkeresésére azonban újra napvilágra hozták. Mindkét föliratot lemásolva, a földrajzi társaságnak szándékozik bemutatni. A másolatot velünk is szíves volt közölni, de a felfedezőt megelőzni a közzétételben nem volna összeegyeztethető az irodalmi tisztesség kívánalmaival, mily átalakulásokon ment keresztül! Számos, úgy a fogyasztás, mint a forgalom-, közlekedés-, vasútügy, a takarékpénztári üzlet stb. köréből felhozott pozitív számadattal bizonyítja, hogy a nemzet vagyonossága egészben véve, ha nem is gyorsan, de kétségtelenül emelkedett, még a legsúlyosabb években is. Az általános haladás illustrálásául utal az 1885. évi országos átalános kiállításnak eredményeire, melyek minden hiányaik mellett kétségtelenül fényes tanúbizonyságot tettek az ország anyagi és szellemi fejlődéséről. Miután még az országgyűlés lefolyt 2 évében létrehozott nevezetes politikai és közgazdasági alkotásokat érinti, áttér a Janszky-ügy keletkezésének és fejlődésének előadására, melyre vonatkozólag kívánatosnak tartja annak higgadt és szenvedélytől ment megbeszélését. Nem tartja lehetőnek, hogy egyes ember, még ha ellenséges szándéktól vezéreltetett volna is, a nemzet tekintélyén érzékeny csorbát ejthetne. Az illető tábornok úr eljárása, méltó jellemzését és megtorlását rögtön megkapta azon miniszterelnöki nyilatkozatban, melyet az országgyűlés összes pártjai egyhangú helyesléssel vettek tudomásul. Hogy az ügy ezzel be nem fejeztetett, sőt elmérgesíttetett, azoknak köszönhetjük, kik Magyarország fejlődését és a monarchiában napról napra erősbödő tekintélyét irigyen szemlélik, kiknek szemében az egész alkotmányos rendszer kezdettől fogva szálka volt, kik e pillanatot nemcsak a jelenlegi kormány megbuktatására, hanem az egész rendszer megingatására alkalmasnak találták. Ezek a reactionárius urak, a törvényhozásnak és a kormánynak a hadsereg egy főtisztjével szemben elfoglalt álláspontját valóságos felségárulássá akarták felfújni,s nem volt a ráfogás oly eszköze, melyet felhasználatlanul hagytak volna, csakhogy bennünket a korona és a külföld előtt a közös hadsereg ellenségei gyanánt mutassanak be. S a reactiónak — fájdalom! — segédkezet nyújtottak azok is, kik pártszenvedélytől elvakítva és nem akarva belátni a bekövetkezhető komoly veszélyeket, a kormány megbuktatásának kicsinyes szempontjából, a lapok hasábjain és népgyűléseken, példátlanul heves támadásokat intéztek az egész hadsereg ellen, felelőssé tevén azt egyesek hibájiért. Az így fejünk fölé tornyosult vihar a veszély kettős magvát rejtette magában: meghasonlásra vezethetett volna a korona és a nemzet között egyrészről; megrendíthette volna másrészről a külállamok és főleg szövetségeseink részéről eddig élvezett bizalmat. Hiszen olvastuk ama félhivatalos lapot, mely leplezetlenül kimondja, hogy az osztrák-magyar monarchia szövetsége idegen államokra nézve csak addig bir értékkel, míg az hatalmas és erős ; mihelyt azonban a hadsereg és a nép közötti súrlódások meggyengítik azt, szövetsége megszűnik kívánatos lenni. Hogy a már-már kitöréssel fenyegető vihar elvonult a nélkül, hogy nagyobb áldozatokat követelt volna, azt csakis hőn szeretett királyunk erősen alkotmányos érzelmeinek köszönhetjük és a kormány azon önzetlen törekvésének, mely minden mellékes tekintetet figyelmen kívül hagyva, főgondját az ország megnyugtatására és a nép és hadsereg közti feszült viszony elenyésztetésére irányozta s ennek eszközét megtalálta azon valóban fejedelmi tartalmú leiratban, melyet ő felsége a miniszterelnökhöz, közvetve az egész nemzethez intézett. Nekünk a királyi szó őszinteségében kételkednünk nem szabad, az eszméket és elhatározásokat, melyek abban foglaltatnak, ő felsége legkomolyabb meggyőződésének és szilárd akarata kifejezésének kell tekintenünk. Azért, midőn a leirat csatlakozik a hadsereg egyes tagjai által elkövetett visszaélések elítéléséhez — midőn sajnálatát fejezi ki a felháborodás fölött, melyet egyes személyváltozások előidéztek s fejedelmi szavával biztosítja a nemzetet, hogy azok kizárólag a szolgálat érdekében történtek, távol attól, hogy azok az ország törvényei vagy alkotmánya ellen irányultak volna —; midőn a hadsereg szelleméről szólva, kijelenti, hogy az nem lehet más, mint az, mely a fejedelmet lelkesíti, a fejedelmet, ki a törvényekre és az alkotmányra esküt tett és ennélfogva a hadseregnek az alkotmánynyal ellentétes állást foglalnia nem szabad s midőn végül a hadsereg egyik fő feladatául az ország törvényei és alkotmánya védelmét jelöli meg, amivel egy rég óta függőben levő kényes kérdés, a hadsereg és alkotmány közötti viszony tisztáztatott, akkor ezen nyilatkozatot nem egyszerű szavaknak, hanem valóságos politikai tényeknek kell declarálnunk, melyeknél fontosabbak 1867. óta elő nem fordultak. A királyi leirat reményt nyújt nekünk arra, hogy a katonaság és polgárság közt még fennálló legutolsó válaszfal, a katonai nevelés alkotmányos szellemben történendő átalakítása által végkép le fog omolni s elkövetkezik azon idő, melyben a polgár a katonában nemcsak édes testvérét, hanem az eddig — fájdalom!— uralkodott felfogással ellentétben, egyszersmind saját alkotmányának őrét és legerősebb támaszát fogja szemlélni! A beszéd egész folyamán, de főleg annak végén hatalmas éljenzés hangzott fel. Köblös Miklós főszolgabíró, pártelnök, a megtartott beszámolóért a párt köszönetét és a képviselő iránt való rendíthetlen bizalmát tolmácsolván, bezárta az ünnepélyt. A pozsonyi új színház. Tudvalevő, hogy a Fellner és Helmer által épített pozsonyi új városi színházat szeptembe 22-én nyitják meg. E színház iránt többféle okokból az egész országban nagy az érdeklődés. Az új művészeti palota egyesít magában minden előnyt, amit csak a modern kor követelményeinek megfelelőleg összehalmozni lehetett. A színháztérről nézve az új palota, renaissance homlokzatával megkapó benyomást tesz. Az épület alja hatalmas, erőteljes alapot képez, melyből az emelet magasan loggia fejlődik ki, ahonnan erkély nyúlik előre, alatta a kocsik feljárójával, amíg föffete, mintegy megkoronázásául az épületnek, emelkedik Friedl szoborcsoportozata. Az erkély alatt öt széles ajtó vezet az előcsarnokba, ahonnan ismét öt ajtón juthatni a vestibulebe. Ez egy hosszas, boltozatos négyszög, barokk domborművekkel díszítve. Az előcsarnok jobb és baloldalán vannak az esti pénztárak, s a bejárathoz közel vannak a széles, magas, világos lépcsők a második emeletre és az amphitheatrumba; a harmad emeletnek az előcsarnoktól jobbra és balra két teljesen külön lépcsője van, ahova az épület hosszanti oldala felől, egyenest az utczáról is följuthatni. Az előcsarnok belső részéből ismét öt ajtó vezet a földszinti páholyokhoz, s úgyszólván az előcsarnok meghosszabbodásában két oldalról jutunk egy-egy ajtóhoz, mely egyenest a szabadba vezet, s mely mellett eljutunk a szép, 3 — 3 méter szélességű két lépcsőhöz, melyek az I. és II. emeleti páholyokhoz visznek. A följáratok beosztása és elhelyezése olyan kitűnő, hogy a II-ad és III-ad emelet közönsége és az amphitheatrumé, valamint az I. em. páholyoké a színház elhagyásával egymással nem is tabilkozható, tehát esetleges tűzveszély esetén minden olyan szerencsétlenség, mely a közönség összetorlódásából származhat, teljesen ki van zárva. Mindenik lépcső külön fűthető. A tulajdonképeni nézőtér 2 méterrel szélesebbb, mint a minő a régi ház volt s összesen 1200 nézőt fogadhat be ; menyezete kör, alakja patkóforma. A földszinten van 215 ülőhely, 153 álló; földszinten 14,1. emeleten 23, II. em. 16 páholy, s itt két olyan nagy színész páholy, melyek 12—12 egyént képesek befogadni. Az I. emeleten, szemben a színpaddal van a polgármester páholya. A páholysorok úgy vannak egymás fölé rakva, hogy fölfelé fokonként húzódnak hátra, ami a színpadra való láthatást teljessé teszi. A buffet a második emeleten van, a főlépcsőről és a melléklépcsőről hozzáférhető, tágas barátságos teremben, melyhez két ajtó vezet, s ahonnan három üveges ajtón át juthatni az erkélyre. A falakat Spányi Béla freskói díszítik. A páholyközönség különös biztonságára szolgál, hogy a páholyok falai jó erős kőből készültek, tehát amint a páholyt elhagyták, a tűztől mit sem lehet tartaniuk. A II. emeleten van az említett páholyokon kívül 102 erkélyszék, és ruhatár. A III. emeleten van 201 ülő és 56 állóhely és az előszobával ellátott két színészpáholy. E 281 helyhez vezet hat széles ajtó úgy, hogy egy ajtóra mintegy 47 ember esik. A nézőtér beosztásánál ügyeltek arra mindenütt, hogy egy sorba legfölebb hat néző jusson, hogy ezáltal a későn jövők előtt ne kelljen folyton egész tömegembernek felállania. Földszinten 13 ajtó vezet a színházba: 5 az előcsarnoknál, 2 a III. emelet lépcsőinél, 2 a páholy lépcsőknél és 4 az oldalcsarnokoknál. Megjegyzendő, hogy a nézőtér minden helyisége boltozatos, úgy, hogy a közönség, amint a nézőteret elhagyta, a tűzvész ellen biztosítva van itt is. A nézőtér elegáns, megkapó benyomást tesz, fehér arany díszítésével a menyezeten, a páholyok mellvédjén stb. A menyezet fődísze a Lüttgendorfs-Layenburg freskója. A páholyok függönyei piros selyem, az ülések anyaga piros bársony. A házat vakító fényességgel árasztja el háromszáz gázlámpa. A tulajdonképpeni fővilágosítást a 64 lánggal biró csillár adja, tovább egy nagy Siemensláng, és a páholyok mellvédjére megerősített 50 aranyos gázlámpa. A csillárt villamosság segélyével a színpadról gyújtják meg. A folyosókon és lépcsőkön gyertyák is vannak alkalmazva. A zenekar helye 3 méterrel van mélyebben, mint a földszint, úgy hogy a zenészek a földszintről nem is láthatók. A zenekart olajjal világítják. A ház légfűtéssel, valamint friss levegő beszorítására levegőszivattyúval van ellátva. A színpad olyan nagy, mint a minő a régi volt, de 133 méternyi széles és 9 m. mély. A színpadot körülvevő helyiségek, a sülyesztők, díszlet-, bútor-, ruhatárak egymástól és a színháztól vasajtókkal különítvék el. A színpadra egy kapu és 2 ajtó vezet. Fölsorolni az öltözők, társalgók, próbaszobák elhelyezését, czélszerű beosztását talán fölösleges, minthogy Felber és Helmer ebben sokkal gyakorlottabbak, semhogy hibákat követhetnének el. Minden helyiséget lehetőleg elkülöníteni a többitől, volt a főelv, s amit csak lehet, vasból, szilárdan építeni, volt az irányadó szabály. Vízvezetékkel szintén bőven el van látva az új színház, melynek megnyitása az ünnepélyek egész hosszú sorozatát fogja maga után vonni. HÍREK. Szeptember 17. — Tisztelgés Trefort miniszternél. A tud. egyetem tanácsa ,Korányi Frigyes dr. rector vezetése alatt, Trefort Ágoston vallás és közoktatásügyi miniszternél tisztelgett, a tanács tagjainak bemutatása czéljából. A miniszter nagyon szívélyesen fogadta a tanárokat és a többek közt felemlítette, hogy a gazdasági hivatal szervezése, az egyetem óhajához képest a legrövidebb idő alatt végleg meg fog oldatni. A bíboros herczegprimás comjának pásztorbotja, melyet aranymiséjére Budapest róm. katholikus polgársága készíttet, műipari remek s díszére válik a magyar ötvösségnek. A bot mint a »M. A.« írja ezüstből készült, de sok rajta nem csak az arany, hanem a drágakő is. Rauscher tanár tervezte, tiszta román stilben. A pásztorbot súlya két és egynegyed kilogramm, magassága 180 centiméter, vastagsága 27 milliméter. Három darabból áll és szét is szedhető. Felső része kagylócsoportból kibúvó kígyót ábrázol, mely egyenesen fölemelkedik, aztán előre hajlik és függélyes körben gyürűdzik vissza. A kígyó testét zománczozás,108 darab rubin s kilencz saphir díszítik. A kigyó által képezett körben tojásdad alakú aranykeret van, egyik oldalán szent Istvánnak, másikon szűz Máriának miniatűr domborképével, melyeket gyémántok vesznek körül. Ezután következik a bot gombja. Ez hat mezőre oszlik, négyben szentképek, egyben Budapest s egyben c emjának czimere. A botot hat zománczos aranygyűrű foglalja át, türkiszszel s igaz gyöngyökkel díszítve. Az ötödik és hatodik gyűrű közötti részbe a következő felirás van bevésve : »Simor János bibornok-érseknek, Magyarország herczegprimásának 50 éves áldozársága ünnepére Budapest főváros róm. kath. polgárai. 1886. október 28. — Az Este-ezred története. Rudolf trónörökös a budai polgári lövészegylet által neki megküldött díszes kiállítású könyvet, mely az Este-ezred történetét tartalmazza, hogy teljes szavakban köszönte meg. Egyúttal felemlítjük, hogy a budai polgári lövészegylet e könyvből több példányt küldött át Pestmegye alispánjának oly czélból, hogy azokat az érdekelt községek közt kiosztassa. A marosvásárhelyi főiskoláról írják lapunknak : a napokban érdekes ünnepély folyt le főiskolánk nagytermében. Ide gyűltek össze azok, kik 1846-ban, tehát ezelőtt 40 évvel írták alá a collegium törvényeit (ami akkor a VII. gymn. osztályba lépés előtt a mai érettségi vizsgálatnak felelt meg). A törvényt 51-en írták alá. Ezek közül életben van 24 és megjelent 14 és pedig : Benkő Miklós, Dósa Gergely, Koós Ferencz, Deák Farkas, Szőllősi István, Beke István, Orbán Domokos, Nagy Albert, Utczás Samu, Almási Domokos, Magyari Sándor, Gombás József, László Ignácz, Benkő József ; elmaradt 10, ezek közül kettő, báró Löwenthal Károly és Szatmári Ferencz levelet írtak ; meghalt 17 ; életbenlétét vagy hollétét tíznek nem tudják. De a megjelentek számát az amaz osztályból előbb kilépők és később csatlakozók felszaporították 20-ra. Ilyenek voltak : Finna István, Lokodi János, Jeddi Sándor, Szilágyi István, Madaras István és Hámorszky Lajos. Megjelent még a még életben levő négy osztálytanító, u. m. Madaras András, földbirtokos, oszt. tanító volt 1838—39-ben, Pál Balázs körispataki ev. ref. lelkész, tanító volt 1843—44-ben ; Varga Sámuel tekei ev. ref. lelkész, tanító volt 1844—45-ben , s végre gegesi Kis József földbirtokos, tanító volt 1845—46-ban. A főiskolának több tanára , igen díszes vendégsereg töltötte meg a termet. Először Kis József, az utolsó oszt. tanító, felolvasta az 1846-ik évi névsort. Aztán Koós Ferencz kir. tanácsos tanfelügyelő társukat felkérték elnöknek, erre elénekelték a 90-ik zsoltár első versét, mire Szőllősi Isván ev. ref. lelkész szépen gondolt megható imát mondott a szószékről; ennek végével Deák Farkas academiai tag mondott emlékbeszédet . Gondolatok a 40 évi találkozásra. A felolvasás a hallgatóságra mély benyomást tett s a felolvasót szívesen éljenezte és megtapsolta a nagy közönség. Végül a hymnust énekelték el s ezzel az ünnepély főrészének vége volt. — Ülés után aláírást nyitottak egy főiskolai alapítványra. Este 8 órakor társas vacsora volt az iparmúzeum udvarán levő Szabó József-féle helyiségben, melyen 60—70 személy vett részt, s hol felköszöntéseket mondtak: Koós Ferencz, Hajós János, Pál Balázs, Dósa Gergely, Szőllősi István, Gombás József, Deák Lajos, Lokodi János stb. — A legújabb postalopás. A szegedi postahivatal táviratilag arról értesítette a »P. Lt.« szerint a budapesti főpostaigazgatóságot, hogy a Szegeden f. hó 11-én Szabadkára feladott, s 5000 írttal terhelt pénzes levél nem érkezett rendeltetési helyére. A levél eltűnését csak tegnap vették észre a felek reclamálása folytán. Zobel postaigazgató erélyes vizsgálatot rendelt el, s e czélból Wezerle postaigazgatósági titkárt Szegedre küldte. Sport. Vidéki lóversenyek. A csanádmegyei gazdasági egyesület f. hó 12-én Makón lóversenyt rendezett, amely minden tekintetben elég jól sikerült. A versenyek lefolyása elég érdekes volt, kiemelkedő a gátverseny, amelyben két makói és egy szegedi ló vett részt. Makacs küzdelem után a szegedi ló lett a győztes, egy lóhosszal előzve meg társait, amelyeket két makói huszártiszt lovagolt. A versenyt nagy közönség nézte végig. A nagyváradi ügető és lóversenyek második napja folyó hó 12-én volt. Az időjárás ez alkalommal is kedvezett, a közönség érdeklődése jóval fokozódott, először a hölgyek díjáért versenyzett két fogat, amely közül a Stern Márton fogata lett a nyertes. — A mezei gazdák versenyén (állami díj 200 frank aranyban) öt jelentkező közül a Vida József lova volt az első, a második a Vida Demeteré s a harmadik a Jakab Sándoré. — Az egyleti díjra négyen versenyeztek, kettős fogatokkal. A nyertes Mannsberg b. fogata lett. — Az akadály verseny (első díj 1000 franc) első nyertese a négy futó közül Merkal Ernő főhadnagy. — A vigasz verseny első diját (500 franc) a Markovics Sándor lova, a másodikat (100 franc) Pongrácz Vilmos gr. lova vitte el. A programm utolsó pontja, az egyes verseny elmaradt. — Az »Egri athleticai club« f. hó 26-án verseny ünnepet szándékozik tartani. Az ünnepély megállapított programmja a következő: 1) Felvonulása az összes kerékpározóknak. 2) Gyaloglás 3000 méter, I II. dij. 3) Egri kerékpározók versenye 300 méter I-ső, II-ad, III-ad dij. 4) Távfutás 1000 méter, I. II. dij. 5) Nyílt velocipéd verseny 2000 méter, I. II. dij. 6) A dalkör előadása. 7) Síkfutás 1000 méter, I. dij. 8) Távol ugrás, I. II. dij. 9) Nyújtó tornázás, I. II. dij. 10)Akadály futás 1000 méter, I. II. dij. 11) Műverseny vasparipán, I. dij. 12) Nagy velocipédverseny I. II. III. dij. 5000 méter. 13) A dalkör előadása. Fővárosi ügyek. — A fővárosi közmunkák tanácsa, Podmaniczky Frigyes b. alelnök elnöklete alatt folyó hó 9-én ülést tartott A terjedékek tekintetében a főváros és a közmunkák tanácsa közt fennálló egyezmény érvénye a f. év végével lejárván, a főv. hatóság felhívására hozzájárul a tanács azon javaslathoz, hogy ezen egyezmény meghosszabbítására, vegyes bizottságot küldjenek ki. E vegyes bizottságba, a tanács maga részéről Podmanitzky Frigyes bárót, Ribáry Józsefet, Buzetzky Pált, dr. Országh Sándort és Rupp Imrét küldi ki. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter úr felhívta a közmunkák tanácsát, hogy a budavári főegyház környékének végleges rendezése érdekében a szükséges szabályozási terveket készíttesse el. Minthogy a főegyház főtestének helyreállítása a befejezéshez közeledik, utasíttatott a műszaki osztály, hogy a környék szabályozási tervét a templomépítési művezetőség meghallgatása mellett mielőbb dolgozza ki és terjeszsze be. Miután a budavári főegyház északi oldalán levő utcza legközelebb megnyitandó lesz, ennélfogva a tanács a niveati viszonyok megállapítása mellett felhívja a főú.hatóságot, hogy az utcza megnyitása, valamint az itt összegyűlendő vizek ideiglenes levezetése iránt intézkedjék. A honvédlovassági laktanya czéljára a főváros üllői-úti telkeiből kihasítandó területre vonatkozó szabályozási terv ellen nem volt észrevétel.