Nemzet, 1886. november (5. évfolyam, 1500-1528. szám)

1886-11-13 / 1511. szám

i’uk folyton­ i­egújuló cyclusai idézték fel azon decadentiát, melyben a franczia nemzet faji­lag kétségkívül beleesett. A franczia szellem nem hanyatlott, hanem igen is ha­nyatlott a franczia faj. Kétségtelen bizonyí­téka ennek, hogy a franczia nemzet, a század elejének nagy háborúi után megszűnt szaporodni. És a stagnatio Sedán óta még nagyobb. Aggasztó tünet, hogy Francziaország a legújabban nem kevesebb,mint egy millió százezer idegenre szorul, hogy földjei megműveltessenek és gyárai tovább működ­hessenek. Franczia statisticusok szerint 15 év alatt tíz millió külföldire lesz szüksé­ge hazájuknak, ha a civilisatióban ez tovább akar haladni s az elnéptelenedés tovább tart. Francziaországnak tehát jövőre kerülnie kell a háborúkat, melyek enervál­­t­a­k, hivják azokat bár revanche vagy hóditó háborúknak. Nincs Európában egyetlen nagyhatalom sem, melynek annyira szüksége volna a bé­kére, mint Francziaországnak. És mert ő nincs fenyegetve egy oldalról sem, neki kell előre mennie a béke ápolásában, nem pedig a fegyverkezésnek minden mértéket túlhaladó túlvitelében. Minden népnek első­sorban csak ön­maga iránt vannak kötelességei. A franczia nemzetnek is első­sorban a saját érdeke dik­­tálja, hogy a háborútól hosszú korszakon át tartózkodjék, mert egy új nagy háború — eltekintve a vereség borzasztó esélyeitől — még tovább enerválná s csak gyorsabban kö­vetkeznék be azon, a franczia tudósok által a népesedési tényezők alapján megjó­solt szomorú korszak, midőn Franczia­ország másodrangú hatalommá lesz. De a franczia nemzetnek a civilisatió és szabadság iránt is vannak kötelességei. És ezek azt diktálják neki, hogy közvetve se mozdítja elő a keleti despotismus és barbár­ság érdekeit. B. Gr. 13 ILPOLD. Budapest, nov. 12. (Uj főispánok.) A király ő felsége — mint a »Bud. Con-t ér­tesül — Fábián Lászlót, az aradi kir. tör­vényszék elnökét Arad város és megye főis­pánjává és S­vast­its Benjámint, Zalame­­gye alispánját ugyanazon megye főispánjává nevezte ki. K­ETLPÖLD, Budapest,nov. 12. (Salisbury miniszter­­elnök beszéde.) A ma érkezett angol lapok köz­ük a Lord-mayor ünnep részleteit és természetesen Salisbury beszédét, melyet az angol miniszterelnök az ünnepélyes banquetten tartott. Mellőzve a beszéd­nek Egyptomra vonatkozó részét, szükségesnek tart­juk azon kijelentéseket tüzetesebben ismertetni, a­melyekkel Salisbury az angol kabinetnek keleti s főleg a bolgár politikáját jellemezte. A beszéd e része így hangzik: E pillanatban nem Egyptom foglalkoztatja külügyi politikánkat, hanem az örök keleti kérdés. Önök ismételten hallhattak e teremben kijelentéseket azon nehézségekről, melyekkel Európa keleti részé­ben a politikusok egymásra következő generátiójának meg kellett küzdeniük. Jelenleg újabb mozzanat me­rült fel e nehézségekben, melyeket el kell oszlatnunk. Nem a török birodalomról van szó. A szóban forgó terület egy keresztény állam, melyben egy szabad nép lakik, a­melynek bajai és veszélyei mélyen érintették az angol nemzet érzelmeit és rokonszenvét. (Tetszés.) A bolgár nép, mint önök tudni fogják, már tíz év előtt a legnagyobb mértékben fölkeltette az ország lakos­ságának rokonszenvét, s attól a pillanattól kezdve, a­midőn a függetlenség állapotába jutott, Európa nagy reményeket fűzött hozzá. Remélték, hogy a sza­badságban és a civilisatióban való előhaladása át­­hágyatlan gátat fog képezni, a­minőt a török ez­­redek képezni nem tudtak, a kívülről fenyegető veszély ellen. S fejlődése nem is c­áfolta meg e reményeket. S csak nem rég volt, — ha jól emlékszem, abban az időben, a midőn ő lordsága előde által a ki mellettem ül, meghivattunk a Mansion­ house-ba — e remények a legörvendete­­sebbek voltak s Bulgária kilátásai a legderültebbek­­nek látszottak. Ekkor egy nagy catastropha követke­zett be. Egy éjjeli összeesküvés,— melyet nem szük­ség bővebben jellemeznem — (Élénk helyeslés.) éjjeli összeesküvése oly katonatiszteknek, a kik iránt Bul­gária lovagias és ügyes fejedelme (Zajos éljenzés.) külö­nös bizalommal viseltetett s a kiket ő győzelemre veze­tett — ezek a katonatisztek, megvesztegetve idegen aranynyal (Helyeslés.) a fejedelem ellen fordultak s le­tették őt trónjáról. Ez eseményt mély kárhoztatással fogadta Európa közlelkiismerete és közérzülete. (Tetszés.) S nem csekélyebb megütközéssel hallotta Európa, hogy a külföldi diplomatia közreműködése arra használtatik föl, hogy ez emberek megmentesse­nek jól megérdemelt sorsuktól. (Tetszés.) S a követ­kező látvány hasonló értelmet szült. Egymást érték a beavatkozások egy szabad és független nép jogaiba, mely beavatkozásokat — habár sze­rencsére eddig csak a diplomatiai fenyegetésekre szorítkoztak —­ a legnagyobb sajnálattal és a legmélyebb visszatetszéssel tapasztalta Európa s az ily események természetesen vészes hí­rek keletkezésére adtak alkalmat, a­melye­ket ugyan teljes okunk van alaptalanoknak tartani, a­melyek azonban a Balkán - félszi­get keresztyén lakosságát sötét sejtelmekkel töltötték el jövendő sorsuk iránt. De habár egy részről igen siralmasak a kilátások, másrészt oly kilátások forog­nak fenn, melyeket örömmel és csodálkozással tapasz­taltak az európai nemzetek. A bolgár nép nem sokáig járta a szabadság tanuló éveit. Csak nem rég ideje, hogy megszabadult az elnyomatás ernyesztő hatása alól s mégis az a bátorság, az elhatározottság, a a kitartás és az elszántság biztosítani nemzeti és egyéni szabadságát, olyan volt, a­minőt nemzetek, melyek évszázadok óta élvezik a szabadságot felmu­tatni nem képesek. Ez kedvező omen, mely azt hi­szem, egy fényes történeti fejlődés kezdetét jelenti. (Tetszés.) Uraim ! Ezekben a dolgokban Európa népeinek csak így érdekük van. Bulgária jogait a berlini szer­ződés biztosítja. (Helyeslés); az a szerződés, melyen jelenleg Európa keleti részének békéje nyugszik. Sok fejtegetés jön már hallható, azon magatartást illetőleg, melyet a berlini szerződésre való tekintettel Angliának követnie kell és azon sérelmeket illetőleg, a­melyeket némelyek véleménye szerint tapasztalnia kellett. Angliának egy érdeke van, s pedig nem isolált ér­deke. Itt közös érdekről van szó. Európa hatal­maival együttesen írtuk alá a berlini szerződést s azért nem isolált kö­telességünk a szerződés esetle­ges megszegését megtorolni. Ha az európai hatalmak vagy pedig ezek jelentékeny része kötelességének ismeri megóvni e szerződést, a keletkező eseményekkel szemben, úgy meggyőződésem, hogy az angol nép nem fog késlekedni, hogy ezt a köte­lességet magára nézve szintén fölismerje. (Élénk tetszés.) De azokat, kik Anglia politikáját ismerni akarják e kérdésben, szükséges fölhív­nom, hogy visszapillantást vessenek a múltba. Azt hiszem, hogy az esetleges és átmeneti tévelygé­sek daczára, Anglia politikája mindig következetes volt és lesz e kérdésben, s fölkérem azokat, a­kik tudni akarják ez ország politikáját, hogy ne egyik vagy másik napi miniszter hajlamait kutassák. Vizs­gálják azt, hogy mit tett az angol nép a múltban és meg fogják tudni, mit fog tenni a jövőben. (Tetszés.) Az évszázad kezdete óta három ízben törtek be had­dal északról a Balkán-félszigetre. Az első benyomu­lás Wellington herczeg minisztériuma, tehát oly fér­fiú alatt történt, a­ki nem harczias (Nevetés.) A be­­rohanás megtörtént. Anglia egyedül állott, szövetségesek nélkül s Wellington herczeg tanácsa szerint, a­ki nem hitte, hogy Angliára isolált közprezfitt Rer­­kAo­­r tiltakozással. Másod ízben Lord Aberdeen volt a mi­niszter, a­ki ismeretes volt fanaticus békeszeretetéről. Akkor Angliának szövetségesei voltak Francziaország és Ausztria, később hozzájárultak Olaszország és Törökország s a békés Lord Aberdeen alatt Anglia, mint az európai concert tagja teljesítette kötelességét. (Helyeslés.) Harmadizben Lord Beaconsfield volt a mi­niszter. Ő egyátalában nem ignorálta a kötelességeket, melyek Angliára, dicső múltjánál fogva hárultak. De Angliának ismét nem voltak szövetségesei.Beaconsfield fölismerte, hogy Angliának nincs érdeke a Balkán félszigeten történt berohanást illetőleg, hogy nem kö­teles isolábtan actióba lépni s ez volt az oka, hogy Beaconsfield a béke politikáját követte. De egyúttal előrelátó politika is volt az, mert egyúttal in­tézkedéseket tett arra az esetre, ha a háborús jelleg azon tengerszoros felé vonulna, a­hol az angol érdekek kétségkivül vé­delmet igényelnek. (Helyeslés.) Mindazon praecedens esetek megerősítették azt az egy tételt, hogy Angliának kötelességei vannak nem saját érde­kei kedvéért, hanem mint az európai szövetség tagjá­nak e szövetség többi hatalmaival együttesen. Anglia azonban e kötelességet nem fogja elismerni mások hasznára, a­kik nem tartják szükségesnek hogy e kö­telességeket magukra nézve elismerjék. (Tetszés.) Önöknek határozottan meg kell különböztetni, hol vannak érintve az angol érdekek. Ha angol érde­kek vannak érintve, Anglia nem kér sem tanácsot, sem támogatást. (Helyeslés.) Saját karja ak­kor elég erős lesz, hogy megvédje érde­keit, bárhonnan is jöjjön a támadás. (Helyeslés.) De a jelen esetben, az általam említett pr­ecedensek azt mutatják, hogy Anglia közvetlen érdekei nincsenek érintve. De bármiként álljon is a dolog, az az egy bizonyos, hogy két ha­talmas birodalom Ausztria-Magyarország és Török­ország a­melyek a Balkán félszigeten területtel bír­nak, látszólag egykedvűséggel és apprehensio nélkül nézik a szomszédságukban lefolyó eseménye­ket , és mi fogadjuk-e fölháborodással ezeket a dolgo­kat, ha ők azt hiszik, hogy az ő érdekeik, melyek oly közelről érintettek, nincsenek érintve? Ausztria véleménye és ítélete nagy súlylyal bír az angol királynő tanácsában és Ausz­tria politikája nagy befolyást gya­korol Anglia politikájára. (Hall­juk.) De a jelenben, bármit rej­teget is a jövő számunkra, nem látok okot Európa békéjének megzavarására. (Helyeslés.) Ha beáll kö­telességeink betöltésének és jogaink megvédésé­nek alkalma, tudjuk, hogy London városa minket támogatni fog. (Zajos helyeslés.), tudjuk, hogy támo­gatni fog minket az angol nép. (Helyeslés.) Azonban ki kell fejeznem azon hitemet, hogy most még ily ve­szély vagy nehézség nem fenyeget bennünket, hogy Európa békéje még nincs megzavarva, hogy az európai közvélemény nyomása alatt a fiatal szabad államok nem fognak elnyomat­ni és hogy a fenyegetett jogok nem fognak elenyészni ;hogy a jövő a kereskedelem és ipar jobb fordulatának jövője és néma romboló háborúé (Helyeslés) és hogy a támo­gatás, melyet mi önöktől kérünk, nem fog más czélra, mint a béke diadalának kiví­vására szolgálni. (Zajos éljenzés.) A delegátiók. A magyar delegatió hadügyi albizottsága. A magyar" delegatió hadügyi albizottsága, H­a­y n­a­­­d bibornokérsek elnöklete alatt tartott mai ülésében — mint már jeleztük, — folytatta tegnap megszakított tárgyalását. A közös kormány részéről jelen voltak : Bylandt-Rheidt gr. hadügyminiszter, Tóth Vilmos közös számszéki elnök, Barkassy vezér­kari őrnagy, Lambert vezérhadbiztos és a hadügy­minisztérium többi képviselői; a magyar kormány képviseletében jelen volt S­z­a­p­á­r­y Gyula gr. pénz­ügyminiszter. Az albizottság mai ülése, legnagyobb részében szintén a magyar nyelv oktatásának és az intézetek tantervének kérdésével fog­lalkozott. A tegnap beadott határozati javaslatokon kívül ma Rakovszky István előadó és Rudnyánszky József báró adtak be határozati javaslatokat. Rakovszky István határozati javaslata a következő: »A közös hadügyminiszter felhivatik, hogy a Magyarország te­rületén fennálló katonai alreáliskolákban, a tanterv lehetőleg a Magyarország­­ban fennálló tanrendszerhez alkal­maztassák, hogy e tantervben a magyar nyelv tanítására a most gyakorlatban levőnél nagyobb gond fordittassék, valamint, hogy átalában minden katonai tanintézetben, kivált a történelmi tankönyvek szerkesztése a történelmi tényekkel és a fennálló közjogi helyzettel összhangzásba hozassák.« Rudnyánszky József báró határozati ja­vaslata igy szól: »Utasittatik a közös hadügyminisz­ter intézkedések tételére oly irányban, hogy a katona nevelő és képző intézetek, a magyar nyelv gon­­dosabb ápolása mellett, a magyar történelem oktatása tekintetéből,a Magyarországon fen­­álló tanulmányi rendszer szelleméhez alkalmazkodj­anak.« A vitában ezeken kívül résztvettek : Zichy Henrik gr., Hegedűs Sándor, Wahrmann Mór, Ivánka Imre, G­r­ü­n­w­a­l­d Béla, Beöthy Ákos, Prileszky Tádé és Sz­­­ávy József. S végül a bi­zottság, szavazás utján mellőzte Grünwald indítványát s miután Rudnyánszky J­ózsef b. a maga részéről is hozzájárult Rakovszky István hat­ javaslatá­hoz, ez utóbbit fogadta el. Azután rövidebb tanácskozás mellett, a negye­dik határozatra adott válasz és előterjesztett kimuta­tás vétetett tudomásul, mely szerint a katonai nevelő és a képzőintézetekben fizetéses helyekre Magyaror­szágból pályázók és felvettek száma az idén je­­lentékeny növekvést tüntet fel. A had­sereg elhelyezésében történt változásokra vonatkozó előterjesztések megbírálására egy szűkebb körű bi­zottság küldetett ki, melynek tagjai: Zichy Henrik gr., Ivánka Imre, D­ő­r­y Lajos b., S­z­a­l­a­y Ödön és Rakovszky István előadó. A válasz elintézése, ezen bizottság jelentéséig függőben hagyatik. Azon határozatra vonatkozólag, hogy a hadse­reg számára szükséges lóanyag ne kizárólag szállítók útján, hanem lehetőleg közvetlen vásárlások útján fedeztessék, a miniszté­rium jelenti, hogy az összes pótlószükséglet 32°/0-át közvetlen vásárlások útján szerezte be, és pedig rész­ben pótlóvásárlások által, részben pedig a tisztek közvetlenül keresték fel az eladókat. Ivánka Imre, D­ő­r­y Lajos b. és Zichy Henrik gr. kérdéseire a hadügyminiszter előterjeszti hogy a tett intézkedések, melyek egyelőre kezdemé­nyezésnek mondhatók, kedvező eredménynyel kecseg­tetnek és re­m­élhető, hogy 32°/0-nál nagyobb arány­ban is lehetséges leen a lovakat közvetlenül a tisztek útján vétetni. Az az intézkedés, hogy a lóavató tisz­tek kártérítési felelősség alól a közvetlen vásárlások­nál felmentettek, eddig hátrányosnak nem mutatko­zik, mert ily kártérítés szüksége a legritkább esetek­ig“­­elő a közvetlen vásárig t­udomás révén, hasonló előterjesztéseket a jövőben is kí­ván, azzal, az előadó által indítványozott kiegészí­téssel, hogy a számszerű adatokon kívül a vásárolt lo­vak minőségére vonatkozólag is kimerítőbb előterjesz­tés tétessék. A múlt évben a delegáció a katona­orvos­jelöl­tek számára szánt ösztöndíjaknak 120-ra és ezek költségének 48.000 írtra emelését csak az alatt a fel­tétel alatt engedélyezte, hogy ezen ösztöndíjakban aránylag magyarországi növendékek is részesíttesse­­nek. A hadügyminiszternek erre vonatkozó válasza és kimutatása szerint 1886. évi szeptember hó elején az ösztöndíjak létszáma 116 volt; ezek közül 75 a biro­dalmi tanácsban képviselt országokból, 41 pedig a magyar korona országaiból való. A bizottság e vá­laszt tudomásul vévén, hasonló jelentést a jövőre is óhajt. Áttért ezután az albizottság ama különbözetek tárgyalására, melyek az idei költségvetésben a tavali költségvetéshez mérten mutatkoznak. Ezek között az első tétel a katonai területi parancsnokságok létszá­mának felemelése, a főtiszti állások szaporítása által előálló 16,186 frtnyi költségnövekvés, melyet legin­kább a mozgósítási munkálatoknak állandóan pontos teljesítése igényel. A bizottság az előadónak és a had­ügyminiszternek előterjesztése után ezen tételt el­fogadja. Hasonlóan elfogadtatott a második tétel, a­mely 7424 frtnyi kevesebb kiadást jelez, a­mi az által vált lehetővé, hogy a házassági biztosítékok ezentúl nem őriztetnek a központban és így a katonai pénztárak létszáma csökkenthető volt. Harmadik tétel: a gyalogság és a tüzérség tiszt­jeinek előléptetési viszonyai, különösen az őrnagytól kezdve, lényeges differentiákat mutatnak,­­ úgy, hogy míg a lovasságnál 100 őrnagyra 198 felebbvaló, a tüzérségnél 100 őrnagyra 96 felebbvaló, addig a gyalogságnál ugyancsak 100 őrnagyra csak 70 felebb­való esik. Hasonló aránytalanság mutatkozik az ezre­deseknél, minek későbbi következménye az, hogy a tábornoki kar legnagyobb részt lovas tisztekből áll. Az előléptetési viszonyok ezen aránytalanságát meg­szüntetendő, a hadi kormányzat a gyalogságnál az őrnagyok számának csökkentését, ellenben az alezre­desek és ezredesek létszámának emelését tervezi, mi a jelen költségvetésben 38.083 forint költségemelést idéz elő. Előadó azt a kérdést intézi a hadügyminisz­terhez, hogy váljon az előléptetési arány eme helyes­bítése, költségkímélés szempontjából nem lett volna-e elérhető azon az úton is, hogy csökkentessék a lovas­ságnál és a tüzérségnél aránylagosan a felebb­­valók száma. H­e­g­e­d­ü­s Sándor viszont azt a kérdést veti fel, vájjon az intézkedésnek nem lesz e későbben az a hátrányos következménye, hogy az őrnagyoknak most csökkentett létszámát, később ismét emelni fog kelleni. E kérdésekre a hadügyminiszter részletesen felelvén, előadja a szervezések és az előléptetési vi­szonyoknak fejlődését és azon hátrányokat, melyek a jelenlegi aránytalanságból keletkeznek, melyek nem­csak a gyalogsági törzstisztek helyzetét teszik rosz­­szabbá, hanem szolgálati szempontból is hátrány­osak. A lovasságnál és tüzérségnél a felsőbb tiszti állások csökkentése szolgálati tekintetekből nem lehetséges; az pedig, hogy a most történt re­­ductió következtében idővel az őrnagyok száma ismét szaporíttassék, nem lesz következménye a jelen intéz­kedésnek, mert a szervezés épen úgy terveztetik, hogy ebből számfeletti és a felesleges állás ne keletkezzék. Beöthy Ákos elismeri, hogy a katonaság szolgálati szempontjából a tétel indokolva van, de nem fogadja el azt elvi szempontból, mert egy defi­cittel küzdő államban első­sorban a személyes jára­dékok csökkentése volna a feladat, míg e tétel ennek ellenkezőjéről tesz tanúságot. Az az elv tehát, hogy az előléptetési viszonyok javíttassanak, gyakorlati következményeiben oda fog vezetni, hogy a többi szolgálati ágak is hasonló igényekkel fognak előadni. A német hadsereg tisztjeinek előléptetési viszonyai nem oly kedvezők, mint a mi hadseregünkét, tehát nálunk sem szükséges azoknak javítása, annál ke­­vésbbé, minthogy az előléptetés javításának érdeké­ben a hadügyi kormányzat részéről úgy is számos más téren, mint például a nyugdíjazások terén sok kiadással járó intézkedések tévednek. A vita befejez­tével a bizottság a tételt elfogadja. A többi tételek (4., 5., 6., 7.) rövid vita után fogadtattak el, csak az 5-ik tételnél volt részletesebb tárgyalás, az az intézkedést illetőleg, hogy a hadap­­ród iskolákban azt eddig szedett tanszer- és iskolai berendezési járulék helyett ezentúl évi tandíj fog beszedetni s e tandíj 120, 60, és illetőleg 12 írtban állapíttatott meg az apa állásához mérten. A bizottság több tagjának felszólalása és a hadügymi­niszter által adott részletes felvilágosítások után a bizottság ezt az intézkedést is elfogadta. Az idő előrehaladván, ezzel az ülés berekeszte­­tett. A legközelebbi ülés, minthogy holnap a külügyi albizottság tart ülést, hétfőn 10 órakor lesz. Táviratok. London, nov. 12. (Eredeti távirat.) Ferencz József császár és király beszéde a delegációkhoz, valamint Salisbury be­széde nagy hatást idéztek elő Angliában a bolgárok javára. Nem lehetetlen, hogy Salisbury lord az ébredő közvélemény kielégítéséül jegyzéket fog in­tézni Pétervárra Kaulbars eljárása ügyében, és akkor is, ha a kabinetek egyike sem csat­lakozik hozzá. Elismerik Londonban, hogy Oroszország eddig még semmit sem tett, a mi a hatalmaknak ellentállásra adott volna al­­kalm­at ) —.... ~0,1 politikának már elve, hogy pártját fogja a fenyegetett népek szabadságának és függet­lenségénél- é s Salisbury e lépése e szem­pontból fog megtétetni. Anglia különben már földrajzi helyzeténél fogva is alkalmas, hogy Európa tolmácsa legyen ez ügyben. (P. C.) Páris, nov. 1­2. A »Journal des Débats« nak jelentik Londonból, hogy S­­­a a­­ orosz nagykövet ingerülten nyilatkozott Salisbury beszéde fölött. Várna, nov. 12. Tegnap este, midőn meg­érkezett azon távirat, mely Valdemár herczeg megválasztatását jelentő, a várost fellobogóz­ták és kivilágították. A lakosság folyton igen nyugodt. Az orosz ágyunaszád még nem tért visz­­sza Burgaszból. Tirnova, nov. 12. A dán király válasza mindeddig nem érkezett meg. Nabokov és Zaleski életfogytiglani börtönre lettek elitélve, de Kaulbars felhívá­sára ki szol­gtált»el^L ^----—*• ~«rc4_ goatt. Sophia, nov. 12. (Eredeti távirat.) Itt Miklós mingreliai herczeg jelölését Oroszország által komolyan veszik. E j­e­­löltség deprimáló hatást tesz. — Tirnovából ideérkezett hírek szerint a régens­­ség az orosz diplomatia elleni küzdelmében már-már kimerült és a bolgár kormány kibé­külése Kaulbars tábornokkal közelebb vár­ható. (»P. C.«) Pétervár, nov. 12. (Eredeti távirat.) Az orosz udvar és orosz diplomatia prae­­sumptiv jelöltje a bolgár trónra Miklós mingreliai herczeg azon esetre ha Walde­­m­á­r dán herczeg, mint válaszából kitűnik és mint Pétervárt gondolják, a választást el nem fogadja. Az orosz kabinet eddig nem tett lé­péseket a hatalmaknál, hogy ezt a jelöltséget bejelentse, azonban a jelenleg Kaukazusban időző Miklós herczeghez már kérdés intézte­­tett, beleegyezik-e a jelöltségbe, mihelyt ez a kérdés napirendre kerül. (»P. C.«) Pétervár, nov. 12. Mint a »Petersburger Deutsche Zeitung« értesül, a bolgár trón jelöltjeire vonatkozó összes ed­digi hírek részint valótlanok, ré­szint pedig nem nyernek megerősítést, mivel az illető tárgyalások meghiúsultak. Az egye­düli orosz jelölt, ki valószínűleg a nagyhatal­mak beleegyezésére is biztosan számíthatna, Miklós mingréliai herczeg volna. Nevezett lap hozzáteszi, hogy még valószínűleg hosz­­szabb idő fog eltelni, a­míg Bulgáriában oly nyugodt viszonyok állanak be, hogy végbe­mehet egy fejedelemválasztás, melyet Orosz­ország törvényszerűnek fog elismerni. Páris, nov. 12. (Eredeti távirat.) A hatalmak Waldemár herczeg megválasztásá­val szemben még nem foglaltak állást; nem is lesz alkalmuk erre, miután tudva van, hogy Waldemar herczeg vissza fogja utasítani a választást. Oroszország nem tartotta szükségesnek a kérdéssel bőveb­ben foglalkozni, mert még mindig azon az állásponton van, hogy nem ismeri el a nagy sobranje határozatainak törvényességét. Hír­lik, hogy a pétervári cabinet utóbbi időben állást foglalt a fejedelemválasztásban és je­löltjének, Miklós mingreliai herczegnek nagy pártja van a jól értesült körökben, azonban Oroszország hivatalosan még nem nyilatko­zott. (»P. C.«) Tirnova, nov. 12. (Eredeti távirat.) Kaulbars tábornok eddig nem nyilatkozott a bolgár kormány előtt Waldemar herczeg megválasztását illetőleg. A sobranje elnöké­nek a dán királyhoz intézett sürgönye így hangzik: »Sire! A bolgár nép képviselői örömmel fo­gadták a választ, melyet Waldemár herczeg ő fen­sége, felségednek felséges fia velük általam közöltetni méltóztatott és megbíztak engem, hogy reményüknek adjak kifejezést felséged előtt, hogy felséged kedve­zően fog válaszolni a bolgár nép óhajaira, a mennyi­ben fenséged meg fogja engedni felséges fiának, hogy ő drága életét a bolgár nép nagyságának és jólété­nek, valamint az uj dynastia dicsőségének szentelje. Fogadja Sire, a mély tisztelet kijelentését, melylyel szerencsém van felséged hódoló szolgája lenni. Zsivkov,« Pétervár, nov. 12. Waldemár fejedelemsége a lapok szerint lehetséges, ha a sobranje felosz­latását és a régensség visszalépését köti ki feltételül és ha az Oroszország ellenőrzése alatt választott képviselők által fog oly határozatot hozatni, mint a­minőt a tirnovai gyűlés hozott. Wal­demár herczeg, a »Swiel« véleménye szerint, csak Németországra nézve lehet kellemetlen, mert dán­ Oroszország főczélja, a német-magyar befolyás elnyo­mása, a legjobban el lenne érve. A pétervári lapok értesülése szerint Oroszországnak egyedüli jelöltje a mingreliai herczeg. (N. Fr. Pr.) Sophia, nov. 12. Kaulbars tábornok tilta­kozott Waldemár dán herczegnek bolgár fejedelemmé választása ellen, a­mit az orosz kormány nevében érvénytelennek jelentett ki. Egy orosz lap levelezője előtt Kaulbars tábor­nok kijelentette, hogy Oroszország türelme már véget ért és hogy Oroszország erélyesen végezni fog a bol­gár forradalmárokkal, a­kik az ország kormányzását magukhoz ragadták. Kelet-Rumélia partjai előtt tegnapelőtt óta ö­t orosz hadihajó és több torpedónaszád czirkál. (N. W. A.) Belgrád, nov. 12. (A »R­e­vue de l’Ori­en­t jelentése.) Több lap azt állította, hogy Zia bey belgrádi török követ tiltakozott , , . ál dr gtranszky a szerb k­o­r­m­á­n­y­n­á­l ellen. .bolgár ágens k­i­n­e­v­e­z «transzkyt ! Ez a hir teljesen alaptalan­ ^ia ey l" , san ha­fogadta min* bolgír kiP*® “fTi nem csupán mint magán embert. Azon ani ^ea háború előtt is a török követ a bolgár képviselőket mindig csupán magánembernek tekintette s hivatalo­san soha sem fogadta őket. Belgrád, nov. 12. (A Revue de l’Oriente jelentése.) A szerb kormány Danic külügyminisz­teri osztályfőnököt nevezte ki bolgár diplomatiai ágensnek. Danic mindig intimusa volt Garasaninak. Ezenkívül a szer­b kormány a Bregova ügyben kül­dendő vegyes bizottságba a következőket nevezte ki szerb kiküldötteknek: Zivko Angelic negotini prae­­fectus és Kosta Kristics törvényszéki elnök. Miután a bolgár régensség küldöttei szintén ki vannak ne­vezve, úgy deczember 13-án Negotinban megkezdőd­nek a tárgyalások. Zia­bev, ki utóbbi időben Nisben tartózkodott, ideérkezett, s most már állandóan Bel­­grádban marad. Berlin, nov. 12. Újból merültek föl hírek, hogy Oroszország Bulgária occupátiójára készül. Az erre vonatkozó bécsi jelentéseket élénk megfontolás tár­gyává teszik. A »Magdeburger Zeitung« berlini fél­­hivttiaiua igi laoumnnfrat 6«tanu­l, hogy M­elyetország és Ausztria-Magyarország ellenvetései daczára, a­melyeket előzékenységgel fogadtak, a viszony akkér alakult, hogy naponként lehet várni az orosz csapatok partra szállását és azt, hogy egy nagyobb orosz hadtest fog Bulgáriába be­nyomulni. (N. W. A.) Konstantinápoly, nov. 12. (Eredeti táv­irat.) White angol nagykövet eddig nem lépett ki posztvitájából a bolgár kérdésben. G­r­e­k­o­v e héten visszatér Sophiába, miután meggyőződött, hogy az európai hatalmak actiója Bulgária javára nem vár­ható. Állítólag kijelentette volna, hogy ily körülmé­nyek között Bulgária legjobban teszi, ha Oroszország­gal és Törökországgal kibékül és e kibékülés küszö­bön is áll. (P. O ) Berlin, nov. 12. V­i­l­m­o­s császár ma délután 3 órakor Letzlingenbe utazott, hogy részt vegyen az ottani vadászatokban. Trento, nov. 12. A német trónörökösné három leányával ideérkezett. Kopenhága, nov. 12. Az országgyűlés az államadósság részletes convertálására vonat­kozó törvényjavaslatot elintézte. Madrid, nov. 12. Eulalia infánsnő múlt éjjel fiúgyermeket szült. Anya és gyermek kitűnően érzik magukat. Páris, nov. 12. Paul Bert halála általános részvétet keltett; számos lap, köztük a »République Fransaise« is, gyászkerettel jelent meg, Rouvier és Lenassen képviselőket már is emlegetik, mint Bert valószínű utódjait; erre nézve azonban még sem­minemű elhatározás sincs. Bert holttestét Franczia­­országba fogják szállítani. A »Figaro« azt jelenti, hogy Boulanger had­ügyminiszter holnapután egy tornaegyletben beszédet fog tartani. (N. W. T.) Nis, nov. 12. (Eredeti távirat.) A skupstina tegnap és tegnapelőtt több pénz­ügyi javaslatot és a hadügyminiszternek a hadi szer­vezésre vonatkozó tervezeteit letárgyalta és ma veszi kezdetét a budgetvita. (»P. C.«) Nis, nov. 12. A s­k u­p s t­i n­a ma tartott ülésén az 1887. évi költségvetést átalánosságban és részle­teiben csaknem egyhangúlag elfogadta. Hull, nov. 12 Az Adria magyar tengeri gőzha­józási társulat ma vette át itten az általa megvásá­rolt két gőzöst, melyek közül az egyik »Széché­nyi«, a másik pedig »Zichy« névre fog keresz­teltetek Az előbbi egyenesen Calcuttába indul, míg utóbbi Fiume számára rakodik. Mindkét hajó vas­szerkezetű áruszállító gőzös a legújabb constructióval. Hordképességük egyenkint 2500 súlytonna. A hajók hátsó részeiben kényelmesen berendezett tartalékszo­­bácskák vannak első osztályú utasok számára, to­vábbá víztartányokkal vannak ellátva, melyek 450 tonna hajósúlyt vesznek fel. A hajók fedélzetei 4—4 mentőcsomnakkal, 5 gőzdaruval, egy gőzkormányszer­kezettel és 1—1 gőzhorgonyhúzó szerkezettel vannak felszerelve. A motort háromszoros feszerejű gépek képezik, melyek körülbelől 650 lóerővel bírnak. A menetgyorsaság óránként 9 tengeri mértföldet tesz ki. Szeged, nov. 12. Zentán legutóbb choleraesetek fordultak elő, és e miatt a f. hó 14-ére kitűzött ottani országos vásár megtartását Bácsmegye alispánja el­tiltotta s erről a szegedi kapitányi hivatalt is sürgő­sen értesítette. Battonyán a szegedi cholera miatt el­halasztott vásár a belügyminisztérium engedélyével , hó 20-án tar­tozik meg. Közgazdasági táviratok. Értéktőzsde. Bécs, nov. 12. ("Magyar értékek zárlata.) Magy. földteherm. kötv. 105.10 Erdélyi földtetherm. kötv­ 104.50. 5 és fél száz. magy. földhit. int. zálog]. —.—.Erdé­lyi vasutrészv. 184­25 1876. m. k. v. áll. els. kötv. 114.50. Magy. nyer. k. sorsjegy 122.60. Szölődézsmaválts. kötv. 99.—. 6 száz. aranyjáradék —.—. Tiszai és szegedi köles. sorsj. 124.90. 4 száz. aranyjáradék 102.90. M. orsz. b.-részv. —.—. Magy. vasúti kölcsön 151.80. Magy. hitelb. részv. 294.50. Alföldi vasút részv. 187.50. Magy. észak-kel. vasút r. 172.25. 1889. m. k. v. áll. els. kötv. 99.25. Tiszav. vasut-rész. 251.25 Magy lesz. és váltóbank-r. 103.25. Kassa-Oderberg vasut-r. 150.25. 5 száz. papir-járadék 92 80. M. jelz.­hitelb.-részvény —.—. Adria m. teng. gözh. részv. —.—. Török dohány —■ Északi vasutrészv. —.—. Bécs, nov. 12. (Osztrák értékek zárlata.) — Osztrák hitelrész. 284 30. Déli vasutrészvény 105.50. 4 százalékos arany­járadék 113. — , Londoni váltóár 125.40 Károly Lajos vasut-részvénytársaság 197.30. 1864. sors­jegy. 172.—, 4­2 száz. ezüstjáradék 84.70.1860. sorsjegy 138 50. Török sorsjegy 17.—, Angol-osztrák bank részv. 115.—, Osztrák államvasut részv. 243.75, 20 frankos arany 9­91 — , 4­2 száz. papir-járadék 83 72. Osztrák hitelsorsjegy 176.75. Osztrák-magyar bankrészv. 869.— Cs. kir. vert arany 5.92. Német bankváltók 61.40. Elbevölgyi vasút 171.—, Du­­nagőzhajózási. t. 373. Bécsi bankegyl. 106.—. Az irányzat: javul. BUCS. nov. 12. (Esti tőzsde.) Osztrák hitelrész­vény 284.50. Osztr. államvasuti 243.30. Union-bank —. 1860. sorsjegy —. Angol-osztr.-bank-részv. 115—. 20 frankos arany 9.91 — . Déli vasút részvény 105 70. Magyar hitelb.-részv. 294.25. 1884. sorsjegy —.—. 4°/o magy­­ar­­­járadék 103.52. Magyar-gal. vasút —. 1 z irányzat szilárd. Frankfurt, nov. 12. (Esti tőzsde.) 4‘2'/o papirjáradék — . 4*2°/o ezüstjáradék —. 6°/o magyar aranyjáradék — . 5°/o magy. papirjáradék —. Osztr.-magy. bankr. — . Károly Lajos vasút r. 160.87. Erzsébet nyug. vasút részv. —.—. Tiszai vasút els. kötv. —.—. 4,/a°/o földhitel zálogr. —. Magy. hitelr. —.—. M. orsz. bankr. —. 5°/o osztrák papirjáradék —. 4./o osztrák aranyjáradék 4°/o magyar aranyjáradék 83.40. Osztrák hitel részv. 229.87. Osztrák államvasut r. —.—. Déli vasút r. 84.50. Magy.-Gácsor, vasút r. —.—. Bécsi váltóár —.—. M. lesz. és pénzváltó bank r. —. M. jelz. b. r. —. Irányzat, szilárd.

Next