Nemzet, 1887. február (6. évfolyam, 1589-1616. szám)
1887-02-05 / 1593. szám
SZERKESZTŐKÉK 4 Inntensszektere, Athenaeum-épület, 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bementetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk ek Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDJETÉSEK agy Mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás: 1593. (35.) szám. Budapest, 1887. Szombat, február 5. Kiadó-kitatás: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földaalali Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra Sírt, 3 hónapra . . ......................... . 6 , 6 hónapra .......... „ 2 ifi ” Az esti kiadás postai ideánküldéséért félfilfizetés havonként 36 kr., negyedévenként 1 » ________Egyes szám 2 kr. TI. évi folyam. Budapest, február 5. A lókiviteli tilalom ma megjelent úgy a budapesti, mint a bécsi hivatalos lapban. Mikor megemlékeztünk arról, hogy az orosz kormány kibocsátotta a lókivitelt megtiltó rendeletet, azonnal megjegyeztük, hogy ezt szükségkép követnie kell hasonló intézkedésnek monarchiánk részéről. Az orosz kormány rendelete az orosz határállomásokra tegnap érkezett meg, s mi ma már megteszszük azt az intézkedést, amely gazdasági érdekeink szempontjából is szükségessé vált szemben Németország és Oroszország tilalmaival. Hanyagsággal és késedelmeskedéssel tehát nem lehet vádolni az intéző köröket. Rögtön megtörténik, amit a helyzet érdekeink megvédelmezésére kívánatosnak mutat. De azért ezt a helyzetet túl sötétre festeni, a veszedelmet küszöbön állónak és elkerülhetlennek hirdetni, bizonyára a helyzet félreismerésére vallana, mert minden megtételeik a veszedelem elhárítására és mint az osztrák kormánynak távirataink között olvasható nyilatkozatából is kitűnik, illetékes helyen még senki sem mondott le a reményről, hogy a béke megóvható l lesz Németországból, igen előkelő helyekről kapott magánértesüléseink szerint ott is sokkal jobbnak látják a jövőt, mint azt némely sensatiót hajhászó újság czikkei és hírei föltüntetik. Egyáltalán ma túlsúlyban vannak a békés momentumok, s ennek folytán a tőzsde is egészen nyugodtan fogadta a lókiviteli tilalmat és elég szilárdul viselte magát. A »Budapesti Közlöny«-ben publicált rendelet így szól: Minisztertanácsi határozat következtében és egyetértve az osztrák cs. kir. minisztériummal, a lovak kivitele az osztrák magyar vámterület összes határain megtiltatik. Ezen tilalom 1. évi február hó 5-én lép hatályba. Kelt Budapesten, 1887. évi február hó 4-én. A képviselőház mai ülésében letárgyalta a belügyi költségvetés hátralevő részét. Discussió támadt a lelenczügy, közbiztonság, fővárosi rendőrség s egyéb tételeknél. Th ay jónak látta a Janszky-tüntetések jeleneteit fölelevenitni s »Mihaszná«-kat emlegetve tudakozódni minő büntetést kaptak az akkori hibás rendőrök. A mai ülésnek is nagy részét az operabiróságban történtek feletti vita töltötte be. Tisza miniszterelnök Győri múltkori fölszólalása folytán előadta,hogy az intendáns eljárása hibás volt ugyan,a miért az ügyvédet kivezettette, mielőtt a bíróság végzésileg kimondotta volna, hogy az ügyvédet nem illeti meg a szó. Egyébiránt törvény és szabályrendelet szerint is a védelem csak írásbeli és nem szóbeli lehetett. Győri azt vitatta, hogy az ügyvédnek joga volt szólni, mint a beidézett vádlott védőjének. — Hódossy, bár joga nem volt szólni, erőszakolta a szólást, miáltal nagy és tartós zajt támasztott. Ő is azzal dobálózott, hogy a védelem szabadsága sértetett meg azon operai tárgyaláson s túlzásaiban anynyira ment, hogy a Martinovics-perről, meg vérpadról is beszélt, nagy felháborodást keltve a többség soraiban. Tisza viharos helyeslések közt azt vágta vissza, hogy Győri és Hódossy nem akarnak egyebet, mint a választásokra való tekintetből a kormány és pártja ellen beszerelni az ügyvédi kart. — Győri újra erőszakolta a szót, miért ismét tartós zaj tört ki, mely aztán lecsendesülvén, Győri szavai után a ház a kérdés felett napirendre tért. Az ülés elején kevés képviselő lévén jelen, Csanády felszólalása folytán felolvastatott a névsor, miből kitűnt, hogy 100 képviselő sincs jelen. Az ülés aztán fél órára felfüggesztetett. Holnapután a pénzügyi költségvetést tárgyalja a ház. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőhöz illése felír. 5-én. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. Elnök : Péchy Tamás. Jegyzők: Tibád Antal, Beöthy Algernon, Zay Adolf. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán miniszterelnök, Szapáry Gyula gróf, Baross Gábor, Széchenyi Pál dr. Fabinyi Feofil, Trefort Ágost, Fehérváry Géza dr. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Beöthy Algernon jegyző jelenti, hogy az interpellátes könyvben következő bejegyzés foglaltatik: Krisnyavi Izidor a boszna-bródi vasúti összeköttetés tárgyában a közlekedésügyi miniszter úrhoz. Következik a napirend, a belügyminisztérium 1887. évi költségvetése részletes tárgyalásának folytatása. Csanády Sándor kívánja a névsort felolvastatni, hogy konstatálhatóvá legyen, váljon a határozathozatalra szükséges 100 képviselő jelen van-e ? (Megtörténik.) Elnök a névsor felolvasása után kijelenti, hogy csak 87 képviselő van jelen. Az ülés félórára felfüggesztetik. Szünet után, 3/4 11 órakor kezdődik meg a tárgyalás. A kolozsvári színház segélyezéséről (14,000 frt) a nemzeti színházi alapok jövedelméből a színház szükségletéről (27,300 frt) a magyar színészegyesület segélyezéséről (5000) szóló tételeket a ház vita nélkül megszavazza. A betegápolási költségek tételénél (015,645 frt) felszólal Orbán Balázs b óhajtja tudni, hogy a betegápolási költségek azon részét, melyet külföldi, különösen ausztriai betegek okoznak, egészen a magyar költségvetés viselje-e. Tisza Kálmán miniszterelnök és belügyminiszter . Midőn e költség megszavazását kérem, csakis annyit mondhatok, hogy a betegápolás szempontjából a külföldi államokkal a teljes viszonyosság létezik. Ugyanoly mértékben segélyezzük mi az ő betegeiket, mint ők a mieinket, de behajtjuk mi is, ép úgy mint ők e költségeket mindenütt, ahol csak lehetséges a behajtás. Én azt gondolom, hogy épen a beteg, a szenvedő embertől, ha az szinte nem honpolgár is, azt hogy gyógyításra a gyógyintézetekben felvétessék, megtagadni csakugyan nem lehet. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék az előirányzatot megszavazni, annyival is inkább, mert legyen meggyőződve a t. képviselő úr, hogy ennek túlnyomó nagy tömege majdnem kivétel nélkül onnan ered, mert gyógyintézeteinket hazánk fiai, hála istennek kezdik inkább igénybe venni, mint eddig tették. (Helyeslés jobbfelől.) A ház a tételt megszavazza. A himlőoltásra előirányzott tételnél (51,450 frt) felszólal Lüke Géza, s tekintettel az idén uralgott járványra, kevesli a tételt, különösen, minthogy azt hallotta, hogy a használt himlőoltó anyag nem is felel meg teljesen. (Úgy van balfelől.) Megszavazza a tételt, sőt tekintettel a közhasznú czélra, szívesen szavazna meg nagyobb tételt is. Tisza Kálmán miniszterelnök és belügyminiszter : T. ház! Először is helyre kell igazítanom azon tévedést, melyben a képviselő úr van, ha ugyan jól értettem beszédét, mintha ez az 51,000 frt himlőanyagra fordíttatnék. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Csak 500 irtot említett!) Előrebocátottam, hogy ha jól értettem a képviselő urat, mert meg kell vallanom, — nem az én hibám, nem is az övé, — de oly érdekes beszélgetés foly itt a ház minden oldalán, (Derültség,) hogy igen nehéz megérteni, ha valaki beszél. Különben méltóztatnak tudni, hogy a fővárosban gyermekkórházzal össze van kapcsolva a himlőanyagkiosztási intézet, mely az anyagot szerzi nagyobb részt accreditált külföld intézetekből, de amely azután annak fentartása, terjesztése és továbbadása fölött őrködik és azt teljesíti. Különben azt is jelenthetem a t. háznak, hogy a legutóbbi hónapokban két tehénhimlő termelési intézet lett hatósági felügyelet alatt magánvállalkozók útján engedélyezve. Tárgyalás foly több iránt is, úgy hogy a himlő anyag itthon való termelése ezentúl sokkal nagyobb mértékben fog történni, mint történt eddig. (Halljuk! Halljuk!) Ami a továbbit illeti: én a magam részéről is szükségesnek tartom, hogy az oltás nagyobb szigorral eszközöltessék , különösen, hogy az újraoltást is lehessen bizonyos esetekben kötelezővé tenni; és miután ez irányban hozzám kérdés intéztetett, bátor vagyok a t. háznak jelenteni, hogy már készen van és igen rövid idő alatt be fog adatni a törvényjavaslat, melynek épen az a czélja, hogy azon beoltottak, kik iskolában szándékoznak tovább maradni, 12 éves koruk előtt kötelesek legyenek magukat újra beoltatni, felelőssé tétetvén az intézetek vezetői és azon hatóság is, amely erre fel nem ügyel, továbbá, hogy bizonyos esetekben valamely hatóság felterjesztésére a felnőttekre nézve is el lehessen rendelni a kötelező beoltást, hogy azon állami intézetekben, hol nagyobb tömegben vannak együtt az egyének, milyen a rendőrség, a csendőrség, vagy a milyenek a tébolydák, az újra beoltás kényszerítőleg legyen eszközölhető. (Helyeslés.) Ez fő alapvonása azon törvényjavaslatnak, mely készen van és melyet a legrövidebb idő alatt lesz szerencsém a t. ház asztalára letenni. Különben az öszszeg megszavazását azzal kérem, hogy — amint méltóztatnak tudni — ez mindig oly összegnek tekintetett, mely ha indokoltan, az egyes vidékekről jövő jelentések alapján a megszavazottnál többre megy, zárszámadásilag igazolandó. Ehhez hozzáteszem még azt is, hogy az oltás a gyermekeknél nem mindenütt foganatosíttatott akkér, amint kellett volna, aminek egyik legnagyobb oka abban rejlik, hogy maguk a szakférfiak közt van egy áramlat, mely — talán erről méltóztatnak is tudni — azoltást ellenzi, némely orvos ezen áramlatnak hódol és meggyőződése szerint károsnak tartván az oltást, azt nem teljesíti. De én azt gondolom, hogyha ezen törvényjavaslat, melyet most bejelenteni szerencsém van, törvénynyé válik, ez nem fogja generizni — kivéve a tiszti orvosokat — az orvost saját meggyőződésében, de igenis a szülőket kötelezni fogja az oltást tejesíteni. Ennek jelentése után ismételve kérem az összeget megszavazni. (Helyeslés jobbfelől.) Madarász József megjegyzi, hogy a szülők is ellenszenveznek néha az oltás iránt, de leginkább azért, mert félnek az annyira veszedelmes tisztátalan oltóanyagtól. Ha ennek kikerülése lehetővé lesz, megfog szűnni az iránt az ellenszenv is. Azért kéri a minisztert, hogy amikor az említett törvényjavaslatot be fogja terjeszteni, akkor bármi után gondoskodjék arról is, hogy rendelkezésre álljon mindig elégséges és kétségtelen tisztaságú oltóanyag. (Helyeslés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Elsősorban hivatkozom arra, amit már kijelentettem, hogy ily tehénhimlő anyagot termelő intézetek már felállíttattak a legutóbbi időben és állíttatnak még fel. De másodszor ne méltóztassék abban a hitben élni, hogy bármely országban is csupán oly anyagból eszközöltetik a beoltás, mert hisz ily anyag egyes vidékek vagy községek számára csak az alapot képezi, a további anyag pedig a már megfogant himlőből vétetik. Voltak egyes esetek, midőn a himlőanyag rosszasága veszélyt hozott egyesekre ; ez esetek meg is vizsgáltattak s az illetők meg is bűntettettek. De rendesen, sőt tán merném is mondani, mindig, nem az eredeti beszerzett anyagban volt a hiba, hanem abban, aki az anyagot az először beoltottakból szedte, nem válogatta meg és nem teljesen egészséges gyermekből vette a további oltási anyagot. Különben ismétlem, hogy a törvényjavaslat nemsokára a ház asztalán lesz; addig is kérem e tétel megszavazását. (Helyeslés jobbfelől.) A ház a tételt megszavazza. A lelenczek és törvénytelen ágyból született gyermekek tápoltjai (73,600 forint) tételénél felszólal Orbán Balázs. Azt hiszi, hogy e tételnél el kell pirulnia. (Derültség.) Mert 73,000 frtot adunk arra, hogy nem magyar állampolgárokat neveljenek, külföldön magyarokból, ellenségeket neveljenek saját hazájuk ellen. Ez csak azért történik, mert Magyarországnak nincsenek lelenczházai. Pedig inkább szüntessék meg a ménlótelepet, (Derültség.) a bikatelepet, (Élénk derültség.) az operaházat (Nagy derültség.) de lelenczházat állítsanak fel. Mert inkább essék kár állatban, mint emberben. De meg a kért összeg törlesztéséül szolgálhat olyan kölcsönösszegnek, amelyből a lelenczházat felállítani lehetne. Még adósságcsinálást is megszavazna, csakhogy a lelenczház felállíttassék. (Közbeszólás: Házamra! Nagy derültség.) Mostani alakjában nem szavazza meg a tételt. Tisza Kálmán miniszterelnök és belügyminiszter : T. képviselőház ! Egy pár szót kötelességem szólani. (Halljuk!) Nem akarom az előttem szólott képviselő urat azon térre követni, amelyet ő bejárt, de az ellen mégis csak kell tiltakoznom, hogy ha ő mindazt,, ami közgazdasági tekintetben történik, úgy igyekszik feltüntetni, mintha a kormány vagy a törvényhozás, amely azt teszi, többre becsülné az állatokat, mint az embereket. Én azt gondolom, hogy mindaz, amit a lótelepről és bikatelepről felhozott, az ország közvagyonosodása érdekében igen fontos és ezen közvagyonosodás éppen alapfeltétele annak, hogy a humanitárius intézkedésekre többet lehessen fordítani. (Helyeslés jobboldalon.) Ami már azt illeti, hogy a képviselő úr azt mondja, hogy ezen 73.000 írtra vegyünk fel kölcsönt lelenczházak létesítése végett és addig a képviselő úr megtagadja a 73.000 frtot, bocsásson meg, ez először furcsa calculus és másodszor furcsa humanismus. Furcsa calculus, mert ha azt hiszi, hogy ha az épület ott lesz, akkor nem lesz több költség, ha azon épület fogja helyettesíteni a 73.000 frtot. Ha a képviselő úr megnézi azon intézetet, amely körülbelől ma a legczélszerűbb e tekintetben, bár tudom, hogy a képviselő úr kívánalmának nem felel meg, a párisi központi intézet költségvetését ! . . . Lukáts Gyula : 5.000.000 frank! Tisza Kálmán miniszterelnök , akkor meg fog győződni, hogy azon 73.000 forintból az épületet talán fel lehet állítani, de azután ott enni adni valakinek, vagy táplálni gyermekeket nem lehet. (Helyeslés.) De furcsa humanismus az, hogy addig, amíg nem lesz lelenczház, nem szavazza meg a 73.000 frtot. Addig tehát, a szerencsétlen lelenczek haljanak éhen, csak azért, hogy a képviselő úrnak igaza legyen. (Ellenmondás a szélső bal felől.) Méltóztassanak megengedni, ez lenne az eredmény. A másik, hogy ha lenne Magyarországon, mondom, nem olyan régi értelemben vett lelenczház, hanem olyan, mely inkább az ilyen gyermekek táplálásával és nevelésével foglalkozik anélkül, hogy őket nevétől megfossza s az emberiségből kiszakítsa, ilyen költségekre — talán valamivel kevesebbre — mindig szükség lenne. És ennek egyszerű oka van. Igen sok magyarországi cseléd szolgál a szomszéd határokhoz közel lévő városokban. (Fölkiáltások: Bécsben !) Ott történik rajtuk szerencsétlenség; ott kénytelenek beadni gyermekeiket s azokról gondoskodni addig, amíg a lelenczházi ápolás szüksége tart, és ez kelleni fog, ha az országban iíz lelenczház lesz is. Még egyet jegyzek meg. Ennek nem az a következése, sőt nem is következik be, hogy azok a magyar államra elveszszenek, mert amint a dajkaságra kiadás időszaka bekövetkezik, azoknak legnagyobb része legalább azok, akiknek illetékességi helye tudható, határos magyar községekben adatnak dajkaságba s ott neveltetnek tovább. Egyébiránt nem kivánván tovább folytatni, kérem méltóztassanak a tételt megszavazni. (Helyeslés jobbfelől.) Orbán Balázs b. félreigazított szavait magyarázza meg. Lukács Gyula még azzal sincs megelégedve, hogy itt lelenczházakat állítsanak fel, mert annak a nemzedéknek, amelyről szó van, megmenthetését csak úgy látja lehetőnek, ha nem lelenczházak, de menházak állíttatnának fel. Ez iránt azonban ezúttal nem tesz külön indítványt. Az angyalcsinálást mindenütt megakadályozhatja a tiszti orvos. Például hozza fel Nagyváradot, ahol egy jótékony intézet az által, hogy a legegészségesebb gyermekre 100 frtot kitűzött, a a halandóságot egy év alatt 50°/o-kal csökkentette. A tételt különben megszavazza. (Helyeslés.) A tétel elfogadtatik. A ház ezután rövid vitán letárgyalta és változatlanul elfogadta a belügyminisztérium költségvetésének hátralevő tételeit, valamint a házközösségi intézmény megszüntetése folytán fölmerült költségekről szóló törvényjavaslatot Ezután fölszólalt Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház ! Méltóztassanak megengedni, hogy a Győry Elek képviselő úr által a múlt napokban tett nyilatkozatra nézve saját felvilágosító nyilatkozatomat megtegyem. Gondolom, így kell neveznem, mert formaszerű interpellare nem volt, hanem inkább nyilatkozattétel. T. hát ! Én végére jártam nem csak a dolog mibenlétének,de megvallom,hogy emlékezetemet felfrissítsem, megnéztem a törvényeket és a szabályokat és mindenekelőtt ezekről kívánok szólni. (Halljuk!) Azon szabályzat, amely szerint az operánál alkalmazott tisztviselőkkel szemben eljárni kell, múlt évi szeptember havában adatott ki; dologi részében, intézkedéseiben szorosan alkalmazkodik azon 1886-iki törvényhez, amely a közigazgatási tisztviselők fegyelmi eljárását szabályozza. Az eljáró közegekre nézve igenis van változás, mert abból a nézetből indultam volt ki, hogy helyes, úgymint ez máshol is szokott lenni, hogy ily intézetnél alkalmazottakra nézve bizonyos belső intézet keretében való tevékenységre is adni szabályokat. De ismétlem dispositióiban — és ha kívántatik, méltóztassék bárki megnézni vagy fel is olvashatom — ugyanaz foglaltatik, ami az 1886-iki évben alkotott 26. t.-czikkben erre nézve előfordul. Ezen törvényczikk éppen úgy, mint azon utasítás, megállapítja azt, hogy az illető vádra nézve a tiszti ügyész, jogtanácsos indítványt tesz; megállapítja, hogy ez közlendő az illetővel; megállapítja, hogy az illetőnek kellő idő, gondolom 8 nap adandó arra, hogy beadja a maga észrevételeit, mentségeit. Egyátalában, mint az egészből már magából kitűnik, írásbeli eljárást állapít meg. Hogy ilyest állapít meg a törvény, melynek ez egyszerű átvétele, mert azt gondolom, tán nem is helytelen, ha a miniszter, midőn rendeletet ad ki, az analóg törvény szó szerinti rendelkezéseit veszi át — hogy, mondom, e törvény csakugyan írásbeli eljárást szándékolt, nem pedig szóbeli és ügyvéd közbejöttével való tárgyalást, annak legnagyobb bizonyítékául arra hivatkozom, hogy midőn azon törvény tárgyaltatott, beadatott egy módosítvány az 5. §-hoz Grünwald Béla képviselő úr által. A képviselő úr ugyanis elmondván, hogy azon 5. §-ban tervezett írásbeli eljárás az ő nézete szerint nem nyújt elég garanciát, kívánta, hogy kimondassák, hogy azután, miután ez megtörtént, az illető szóbeli tárgyalásra megidéztessék és hozzátette, hogy a vádlott védelmére ügyvéd segélyét is igénybe vehesse. Ezen módosítvány azonban akkor elvettetett. Ez tehát mutatja, hogy az intenzió az írásbeliség volt; mutatja, mit egyébiránt a szöveg is kimond, hogy nemcsak el nem lett feledve meghatározni, hogy van-e helye ott a szóbeli tárgyalásnak és ügyvédi képviseletnek, de hogy ez indítványoztatván, a törvényt alkotó többség által elvettetett, így áll, t. hát, szerintem a dolog lényege. De egész őszintén ki kell nyilatkoztatnom: legkevésbbé sem kívánom tagadni, hogy az eljárás az intendáns úr részéről hibás volt annyiban, amennyiben ahelyett, hogy a bíróság végzést hozva mondta volna ki, hogy ügyvédi képviseletnek nincs helye, ő azonnal a kivezettetéshez nyúlt. Ez igaz. De ha elismerjük, hiba, ha az, ki ily nemű nyilvános functiót végez, nem ismeri kellően a törvényes eljárási módot, méltóztassék megengedni, ha hiba, nem helyes az se, ha egy ügyvéd a törvény hivatott védője nem ismeri a törvényt és jogot követel ott, ahol a törvény szerint joga nincs. Ez tán nem kisebb hiba. Ezt is constatálván, még csak egyet kívánok megjegyezni, és az az: méltóztassék elhinni, ha egy alsóbb fokozatban hiba történik, és a hiba bárminő, még lényegi is- aminthogy az esetben nem az volt, hanem volt igenis eljárási hiba, azért vannak a felsőbb fórumok, hogy azok közbelépése vétessék igénybe , de nem célszerű mindjárt minden egyes esetet a képviselőházba hozni, és minden egyes esetből anélkül, hogy még tudatnék az iránt az illető közegek véleménye, mindjárt nagy elvi sérelmet alkotni. (Úgy van jobbfelől.) Higgyék el, a t. képviselő urak, hogy soha senkinek a mostani magyar kormány kebelében eszébe nem jutott az ügyvédi védelem szabadságát korlátolni. De épen azért nem vezethet czélhoz egyes tévedésben mindjárt igen nagy elvi hibát keresni és higgyék meg a t. képviselő urak, hogy utoljára is az ügyvédi tekintélynek az oly eljárás nem fog annyit használni, mint amennyit hisznek, sőt talán hamarabb ártani fog. Mert azok előtt, akik a motívumokat nem gondolják meg kellőleg, oly színben tüntetnék föl, mintha túlterjeszkedési vágy által sugaltatott volna. (Igaz! Úgy van a jobboldalon. Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Elismerem, hogy a képviselő úr indoka bizonyára nem volt egyéb, mint a — nézete szerint — sérelmet szenvedett elvnek védelme; de bocsásson meg nekem, ha ennek elismerése mellett is azt mondom, hogy az út, amelyet választottak, talán nem volt a legszerencsésebb. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Élenmondások, zaj a szélsőbaloldalon.) Győry Elek azt hangsúlyozza, hogyha a miniszterelnök hibának mondja az intendáns eljárását, mondja ki a rosszalást, s gondoskodjék arról, hogy a büntetés el ne maradjon. (Helyeslés balról.) Hódossy Imre (roppant zaj után a ház engedelmével szóhoz jutva) indítványozza, hogy a ház tűzze napirendre a kérdést. (Élénk helyeslés balról.) Tisza Kálmán kéri az indítvány el nem fogadását, s tiltakozik az ellen, hogy a választások közelségére számítva, ezt a jelentéktelen ügyet arra használják föl, hogy az egész ügyvédi kart ellene zúdítsák. (Élénk, zajos helyeslés jobbfelől.) Győry Elek (hosszas eláll! kiáltások után) félreértett szavait igazítja helyre. A ház nagy többsége ezután a Hódossy indítványát elvetette. Az ülés d. u. 2 órakor véget ért. BELFÖLD, Budapest, febr. 5. (A népfölkeléshez.) A hivatalos lap mai száma közli a m. kir. honvédelmi miniszter, I. évi 762. számú körrendeletét valamennyi magyarországi törvényhatósághoz, horvát-szlavonországi kir. megyei hatósághoz stb. a népfölkelésre vonatkozó »utasítás« hatályba lépéséről s alkalmazásáról. Táviratok: BéCS, febr. 5. Képviselőház. Ziemialkowski miniszter Taaffe gr. képviseletében, ki gyöngélkedése miatt nem jelent meg az ülésre, válaszolt Mauthner és elvtársainak a külügyi helyzetre vonatkozólag intézett interpellációjára. A miniszter kijelente, hogy a monarchia teljesen kielégítő viszonyban él valamennyi külföldi hatalmassággal (Tetszés.) és különösen a legutóbbi időben a békére nézve semmiféle hátrányos változás nem állott be. (Tetszés.) A kormány, az átalános európai helyzet bizonytalansága s komolysága daczára, ragaszkodik ahhoz a reményhez, hogy sikerülni fog a békét fentartani, (Tetszés.) mert az megegyezik valamennyi kormány, de különösen a császári kormány részéről több ízben hangoztatott óhajokkal. (Élénk tetszésnyilvánítások.) Ha mindezek daczára a hadügyi kormányzat részéről bizonyos megrendelések válnak szükségessé, úgy ez amaz elővigyázat szükségességének és a birodalom hatalmi állásának biztonságára szolgáló gondoskodásnak felel meg, melyet a kormány legfontosabb kötelességének ismer. (Helyeslés.) Ebből háborús előjeleket épen oly kevéssé lehet kimagyarázni, mint ahogy nem lehetett az annak idején alkotmányos utón megszavazott és szükségesnek elismert katonai intézkedésekből arra következtetni. (Élénk helyeslés.) Moszkva, febr. 4. A »Moskovskija Vjedomosti« a német-orosz viszonyokat szellőztetvén, nemkülönben a német-orosz összeütközés veszélyét fejtegetvén, csodálkozik, hogy ezen kérdések Bismarck azon ismételt biztosításai daczára, hogy Oroszországnak nincs oka Németországot megtámadni vagy viszont, ezen kérdések időszakonként újból felmerülnek. Az idézett hírlap folytatólag azt a kérdést veti fel, hogy Németország miért vállalkozott a békebiró szerepére, még ha ama veszélyt zúdítaná is magára — a mint Bismarck mondá — hogy Ausztria-Magyarországban oroszbarátnak és Oroszországban Ausztria-Magyarország barátjának tartassák. Nem fogná-e Németország hatásosabban megvédeni a békét, ha nem avatkoznék oly ügyekbe, amelyeknél, amint ő maga állítja, neki magának semmi érdeke nincsen. A »Vjedomosti« kifejti, hogy Oroszországnak a Keleten való befolyása történelmileg indokolt. Ausztria-Magyarországot illetőleg megjegyzi a lap, hogy az oly területen nyomul elő, mely előtte teljesen idegen. Ausztria-Magyarország a keleten kárpótlásokat keres a szenvedett veszteségekért és újabb birtokokra akar szert tenni; a Keleten úgy szerepel mint zsaroló, elnyomó és mint ellensége mindannak, ami átalános alapelveit képezi a keleti népeknek és ezeket Oroszországgal összeköti. 110 politikai irányzat mellett Ausztria- Magyarországnak összeütközésbe kell jönnie Oroszországgal? És mit akar itt Németország közvetítése jelenteni? a kérdésekre válaszolva azt mondja a »Wjedomosti«, hogy ha közbenjáró azt a feladatot tűzte maga elé, hogy a támadó félnek segítsen, míg a másikat engedményekre igyekszik rábírni, úgy ezt nem közbenjárónak, hanem a támadó fél szövetségesének hívják. Igen természetes, hogy a támadó félnek segítő hatalmasság, mely Oroszország részéről saját maga kárára az ő támadásainál és foglalásainál segélyt nyert, hogy a Bismarck-féle Németország, folyvást Oroszország ellen kétértelmű politikát követve mindenkor attól tart, hogy Oroszország nem fog mindenkor hátrálni s egyszer mégis ellenállást fog kifejteni. A Wiedomosti végül kijelenti, hogy a német politika vezetője a leghasznosabb szolgálatot tenné hazájának és hathatósabban biztosíthatná Európa békéjét azzal, ha megszüntetné a »szövetség-játékot« és arra szorítkoznék, hogy egyszerű jó viszonyban éljen Oroszországgal. Az idézett hírlap azt tanácsolja Bismarcknak, hogy államférfiai pályáját az elért siker consolidálásával fejezze be. London, feb. 5. Daciára, hogy a tory-lapok hivatalos biztosítást igyekeznek nyújtani az iránt, hogy Anglia nem fogja feladni európai szerepét, s biztosnak látszik, hogy a kormány megbukik, mihelyt Anglia a continentális ügyekbe activ beavatkozást kísérel meg. Az alsóház tory-párti tagjainak nagy része is egy ily actio ellen szavazna, mert választóik határozottan a beavatkozás ellen vannak. A liberális és radicális képviselők és választók teljesen perkorrestálják az aktív külpolitikát. Anglia még semmiféle irányban sincs előkészülve s az ír válság miatt nincs abban a helyzetben, hogy szövetségeket köthessen. Maga a »Standard« is kénytelen azt a nézetet védelmezni, hogy Anglia még Belgium semlegességének Németország által való megsértését és német csapatoknak Belgiumon keresztül vonulását is nyugodtan nézheti, ha Németország azt a biztosítást adja, hogy a háború után a belga terület sértetlen marad. Anglia csupán Belgium integritását biztosította s nem szükség, hogy az ellen is opponáljon, hogy német vagy franczia csapatok azon keresztül vegyék útjukat. London, febr. 5. Az alsóház mai ülésén a válaszfelirati vita volt a napirenden. Cremer módosítványt indítványoz, mely Egyptom rögtöni elhagyására irányul. Fergusson b. államtitkár megczáfolja azt, mintha angol csapatoknak Egyptomban való tartózkodása a külföldi hatalmasságokat Angolország ellen felingerelné. Az idegen hatalmasságok a megszállási időtartam meghatározására irányuló pressiótól elállottak. Szónok folytatólag azt mondja: Megmutattuk, hogy Egyptomban annak, valamint az ott érdekelve levők jólétének érdekében fáradoztunk és készek vagyunk, hogy ünnepélyesen kötelezzük magunkat Egyptom és a Szuez-csatorna semlegesítésére. Főszéljaink Egyptomban a következők: »az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, egészséges kormányzat létesítése, a nép helyzetének megjavítása, megbízható rendőrség szervezése és végül oly szilárd kormány megalkotása, mely kormány a szultánnak, mint a mohamedán vallás fejének suprematiáját elismeri. Fergusson b. államtitkár elősorolja továbbá, mily haladás tapasztalható az országban, s hozzáteszi, hogy az angol kormány megegyezésre törekszik a hatalmasságokkal Egyptomot illetőleg, s nem arra, hogy az angol megszállást amott örökössé tegye, vagy