Nemzet, 1887. március (6. évfolyam, 1617-1647. szám)
1887-03-05 / 1621. szám
■ '' SzERKESZTŐBie: Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. 'T Kiájpó-hivatal: ^ Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva, 1 hónapra .......... .......................... .......... 2 írt 3 hónapra .. ........................... .. .... 6 * 6 hónapra ....... .. ........................... .. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Egyes szám 2 kr. VI. évi folyam. 1621. (63.) szám. Budapest, 1887. Szombat, márczius 5. Budapest, márczius 5. A szállítási adóról szóló törvényjavaslat tárgyalása foglalkoztatta ma a képviselőházat. (A pénzügyminisztérium képviselőjéül e tárgyalásra Wekerle Sándor államtitkár jön bejelentve.) A vitát Hegedűs Sándor előadó nyitotta meg, ki a mostani pénzügyi viszonyok közt e javaslat szükségére mutatott rá, kiemelte, hogy a javaslat intézkedései által sem a helyi, sem a nemzetközi forgalom nem nehezíttetik meg és nagy sikerrel döntötte meg a hajózási vállalatok által a javaslat ellen beadott kérvénynek érveit. — Gáli Jenő (pécskai) ép oly hosszadalmas, mint csodálatos beszédben nemcsak nemzetgazdasági, de még nemzetközi szempontból is kifogásolta a javaslatot, mint mely a hajózási adtóval ellenkezik és nemzetközi bonyodalmakra vezethet. György Endre elfogadja a javaslatot s számszerű adatokkal mutatja ki, mily nagymérvű tarifta-leszállítások történtek, és hogy a közlekedési ügyek czímén történt nagymérvű beruházások folytán helyén van, hogy a közlekedési intézetek is részt vegyenek az ebből származott terhek viselésében. Enyedi Lukács a javaslatot czéltalannak s a nagy szükséglethez képest lappáliának tartja. A költségvetés megállapítása óta még 53,8 milliónyi előállt szükségletet mutat ki, amin nem segít a javaslat. Orbán Balázs után Tisza Kálmán beszélt és Gáli Jenővel »ki magyar képviselő létére idegen államok ügyvédjéül szegődött«, nagy sikerrel polemizált. — Apponyi, Tisza és Hegedűs felszólalásai után a törvényjavaslat úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadtatott. Végül Szemnecz interpellált a kereskedelmi törvény módosítása iránt. Legközelebbi ülését jövő kedden tartja a ház. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőhöz: Illése mntrem. 5-én. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Szathmáry György, Tibád Antal, Zay Adolf A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán miniszterelnök, Baross Gábor, Széchenyi Pál gr., Orczy Béla dr., Kubiny Teofil, Trefort Ágoston. Elnök a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja Csik megye közönségének kérvényét, melyben a romániai alattvalók, sőt hatóságoktól gyakorta elkövetett határsértések és foglalások megszüntetése tárgyában hathatós intézkedések megtételét kéri. Ugocsa megye közönségének, a brassói kereskedelmi és iparegyesületnek a hadsereg és honvédség szükségletei szállításának megosztása iránti kérvényét pártolja. Szathmáry György jegyző jelenti a háznak, hogy az interpellátes könyvben a következő bejegyzés foglaltatik: Márcz. 4. Szemnecz Emil: A hitelszövetkezetek, illetve a kereskedelmi törvény módosítása tárgyában az igazságügyi és kereskedelmi miniszterhez. Következik a tegnap megejtett választások eredményének kihirdetése. A közigazgatási bizottság tagjaiul megválasztottak : Bárczay Ödön, Bezerédj Viktor, Dacsó Pál, Dőry Dénes, Böldváry Miklós, Grünwald Béla, Gulner Gyula, Iszákovics Milán, Kiss Pál, Latkóczy Imre, Lükő Géza, Molnár Victor, Pogány Károly, Pulay Kornél, Rónay János, Szederkényi Nándor,Szivák Imre, Szoracskovics Sándor, Tibád Antal, Tisza Lajos gr., Török Zoltán. A házszabályok némely szakaszainak megváltoztatása tárgyában kiküldött bizottság tagjaiul megválasztottak: Apponyi Albert gr., Bánffy Béla gr., Beksics Gusztáv, Csernátony Lajos, Dárday Sándor, Győry Elek, Horváth Lajos, Irányi Dániel, Ivánka Imre, Kovách László, Móritz Pál, Teleszky István, Tibád Antal, Tisza Lajos gr., Zichy Antal. Következik az 1885. évi budapesti országos általános kiállítás pénzhiányának fedezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. A ház többsége megszavazza a törvényjavaslatot. Következik a pénzügyi bizottságnak 447. sz. jelentése ,a vasúti és gőzhajózási szállítás használatának megadóztatásáról szóló 1875. XX. törvényczikk némely határozmányainak módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök megbízottjául Weckerle Sándor államtitkárt jelölte meg, kit a házszabályok értelmében a szólási jog megillet. Hegedűs Sándor előadó részletesen indokolta a javaslatot; kifejtette, hogy annak a terhe a termelő utazó közönséget nem terhelheti, jövedelmére pedig az államnak szüksége van. Kéri a javaslat elfogadását. Beszédére reggeli lapunkban visszatérünk. Gál Jenő (pécskai) semmi sem jellemzi jobban a szomorú helyzetet, mint az a körülmény, hogy a szállítási adó kérdésével a törvényhozás, egyetlen kormány működése alatt már harmadszor kénytelen foglalkozni. Igaz ugyan, hogy a szállítási adó a személyforgalomra már századokkal ezelőtt kivettetett, pl. Hollandiában, Francziaországban a múlt század végén hozatott be, 1815-ben létesítetett a személyszállítási adót Angliában, és az ott ma is érvényben van. A teherforgalmat azonban mindenhol lehetőleg kímélték. Francziaország az ott korábban behozott teherszállítási adót eltörölte, meg lévén győződve annak káros voltáról. A szállítási adó, a nálunk alkalmazott formában mindenütt a rendkívüliség jellegével bírt, és ahol alkalmazták, ott is igyekeztek attól lehetőleg szabadulni. Nálunk a szállítási adó emelése most kívántatik a törvényhozástól. Ma ez az emelés sokkal kedvezőtlenebb körülmények között történik, mint aminők közt történt az első, 1880- ban, midőn úgy a személy, valamint a teherszállítási adó egyaránt 50 százalékkal emeltetett ugyan, de a személyszállításra vetett teher 6/10 részben merítette ki az eredményt és csak 1110 részben sújtotta a teherszállítást ; most a pénzügyi bizottság módosító javaslata szerint a személyszállítási adó 20 százalékkal, ellenben a teherszállítási adó 67 százalékkal emeltetik. 1880-ban maga a pénzügyi bizottság is táplált bizonyos aggályokat ezen adóemeléssel szemben, most ellenben ez maga von bizonyos szállítási vállalatokat ez adó alá. A kormány előterjesztését azzal támogatja, hogy pénzügyeink jelen helyzetében arra nagy szükség van. Azt hiszi, hogy a szállítási adó sokkal többet árt a közönségnek, különösen a gazdáknak és kereskedőknek, mint amennyit a pénzügyeknek használ. Utal e tekintetben ezen állításainak bizonyítására magára a közlekedésügyi államtitkárra, akinek egy megjelent műve ugyanazt a felfogást bizonyítja. A személyforgalom megadóztatását különösen azért kell mellőzni, minthogy a mi viszonyaink között ez is a közgazdaságot rontja meg. A felvidéken túl sok a munkás kéz, az alföldön nagyon kevés. S a felföldről a fölösleges munkaerő mármost is Amerikába kénytelen kivándorolni, s csak egy része jut az Alföldre, amíg ezután, a megdrágult utazási díj miatt, az Alföld és úgy fogja nélkülözni eddig használt munkásait, mint a felföld az ő munkaerőben létező fölöslegének itthon alkalmazhatását. Az áruforgalom megadóztatása még súlyosabb terhet képez, mert ez okozza azt, hogy kivitelünk teljesen lehetetlenné válik. A szállítás máris olyan drága, hogy Chicagóból könnyebb Paksba jutni, mint Budapestről, hogy a Duna torkolatából Londonba küldeni gabnát ép olcsó, mind Budapestről Győrig. Ilyen esetet többet, sorol fel, s oda condudál, hogy mindezek alapján a szállítás megadóztatása teljességgel lehetetlenné teszi a kivitelt. A törvényjavaslatot nem fogadhatja el, mert nem hiszi, amit az előadó kifejtett, hogy a szállító vállalatok kénytelenek lesznek a szállítási adót magukra vállalni a versenyzés kedvéért, s így viselni fogja azt, a közönség, a kereskedők, a termelők, s azt hiszi, hogy ez az adó nem más, mint leplezett földadó. Kijelenti ugye a maga mint társai nevében, hogy a javaslatot a tárgyalás alapjául sem fogadja el. (Helyeslés balfelől.) György Endre kifejti, hogy közlekedési eszközeink kifejtése okozta tulajdonképpen legnagyobb részben azt, hogy pénzügyi állapotaink a mai fokra jutottak s igy csak természetes, hogy éppen azoknál keressük a mai állapotok megjavítására szolgáló eszközök egy részét. A tarifát, melyet a vasutak versenyzése 40 százalékkal leszállított, fölemelni nem lehetett, tehát ez után kellett jövedelmet szerezni az állam részére. Elfogadja a javaslatot. (Helyeslés jobbfelől.) Enyedy Lukács azt hitte tulajdonképen, hogy ez a javaslat tárgyalás alá sem fog kerülni, mert komolyan megfontolandó volt, hogy ilyen elszigetelt intézkedés, az annyira csekélynek várható eredmény, e javaslat által az állam mérlegén semmit javítani nem fog. Fölsorolja azon szükségleteket, melyek a költségvetés óta fölmerültek, s arra jut, hogy 56.800.000 frtra lesz szüksége az államnak, és csupán az azóta fölmerült kamattöbblet 1.800.000 forint. A most szükségessé vált hitelműveletek 3*/* millióval szaporítják a terheket, és a benyújtott javaslat csak ennek a többletnek sem fedezi 50 százalékát. E javaslat segítségével tehát semmit sem segítünk a helyzeten, a javaslat elfogadása tehát teljesen czéltalan. A szállítási adót elvileg nem tartja Magyarország részére elfogadhatónak. Az államvasutak nem jövedelmező vállalata kell, hogy legyen az országnak, de hasznára kell fordítani a gazdaközönségnek. A tarifaleszállítás és a szállítási adó behozatala különben is összeférhetlen képtelenség. Adóemelést, dacára az állapot súlyosságának, egyáltalán, s azért nem szavaz meg, mert a kibontakozást nem mutatja meg. Azt, hogy egyáltalán lehetséges az a kibontakozás, a közjogi alapon, egyáltalában nem hiszi, legkevésbé azt, hogy ilyen javaslattal, mely csak egy csepp víz a tengerben, valamit is lendíteni lehessen. Nem fogadja el a javaslatot. Orbán Balázs b. képtelenségnek tartja a szállítás megdrágítását, amikor már ma is tapasztalható az, hogy a vasúti szállítás olyan drága, hogy különösen kisebb vonalakon olcsóbban lehet szállítani lényegesen. Nem szavazza meg a javaslatot, mert az új adót ró a népre, a melyben pedig soha annyi koldus, nyomorult nem volt, mint van ma, s adóképességük ma már tökéletesen ki van merítve. (Ugy van balfelől.)] Fölszólaltak még ezután Tisza Kálmán miniszterelnök, Apponyi Albert gróf, kinek a miniszterelnök azonnal felelt, mire Hegedűs Sándor előadó élt a zárszó jogával, polemizálva az ellenzéki szónokokkal. A képviselőház többsége azután ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadta a javaslatot. (Helyeslés balfelől.) Elnök : A legközelebbi ülés napirendjére kitüzetik a számvizsgálóbizottság jelentése a ház pénztári számadásairól, a közlekedési bizottságnak 438. sz. jelentése a nyitra völgyi vasútról szóló törvényjavaslat tárgyában. Tárgyalandók lesznek még a képviselőház épületére vonatkozó szerződés, több mentelmi ügy és az ipartörvény 50. §-ának módosítása. Tekintettel arra, hogy a főrendiház hétfőn fogja tárgyalni a költségvetést, a képviselőház tárgyalásait kedden folytatja és az említetteken kívül tárgyalás alá fognak kerülni sorrend szerint a közösügyi költségekből a magyar korona országai által fedezendő terhekről szóló javaslat, a zárszámadási bizottság jelentése, stb. A keddi ülés i. e. 10 órakor kezdődik. Szemnecz Emil a hitelszövetkezeti visszaélések, •— melyek antisemita jelszavak alatt üzennek — tárgyában a kereskedelmi és igazságügyminiszterhez a következő interpellácziót intézi: Van-e tudomásuk a t. miniszter uraknak arról, hogy több fővárosi hitelszövetkezet, melyek sem anyagi sem erkölcsi biztosítékot nem nyújtanak, fizetett, illetve jutalékkal felfogadott ágensek által az országot bebarangoltatják s a vidéki iparosokat és földmivelőket a szövetkezetbe való belépésre bírják, s a helyett, hogy a vidéki hitelre szorult szegény embereknek hitelt nyújtanának, azoknak vagyonát a fővárosba vonják, hol a befizetett összegekkel teljesen tetszésük szerint rendelkeznek, minthogy a vidéki tagoknak ellenőrzés és felügyeleti joga az alapszabályoknak a törvény által engedett lazasága folytán majd teljesen lehetetlenné van téve. Tisztelettel kérdem a t. miniszter urakat, hajlandók-e a kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekre vonatkozó intézkedéseinek hiányain novelláris uton segíteni, illetve odahatni, hogy a szövetkezetek megalakulhatása legalább is oly feltételektől tétessék függővé, minek a részvénytársulatoknál megkívántainak. Az interpellátió ki fog adatni az illető minisztereknek s ezzel az ülés d. u. 1/22 órakor véget ért. A delegatiók. A magyar delegatio nyilvános ülése. A magyar delegatio ma d. e. 11 órakor nyilvános ülést tartott Tisza Lajos gróf elnöklete alatt; a jegyzői tisztet Rakovszky István vitte. — A közös kormány részéről jelen voltak: Kállay Béni közös pénzügyminiszter, Barkasy Béla vezérkari őrnagy, D ell’Adams Rezső sorhajóhadnagy. Elnök: Midőn mindenekelőtt köszönetet mondok Haynald Lajos érsek ő eminentiájának az ülések eddigi bölcs vezetéséért, (Éljenzés.) és azon óhajomnak adok kifejezést, hogy a gondviselés őt továbbra is azon testi és lelki erőben tartsa meg, mely őt képesíti, saját bokros teendői mellett szükség esetén mások helyett is helyt állani, (Éljenzés.) a 1. országos bizottság tagjait üdvözölve van szerencsém az ülést megnyitni. A márcz. 1-én tartott ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, Rakovszky István jegyző fölolvassa az osztrák delegativ üzenetét, mely kiadatik a hetes albizottságnak, hogy az annak idején jelentést tegyen róla. Az elnök továbbá bejelenti, hogy Angyelics patriárcha és Dőry Lajos akadályozva vannak a delegatio ülésein való megjelenésben. Wodianer Albert dr., a gazdasági bizottság előadója a delegatio saját költségvetésének előirányzatát terjeszti be, melyet a delegatio egyhangúlag elfogadott. Rakovszky István, a négyes albizottság előadója bemutatja a négyes egyesült albizottság jelentését a közös minisztériumnak, a részben már végrehajtott, részben tervezett katonai intézkedésekre szükséges 52’2 millió frtnyi rendkívüli hitelre vonatkozó előterjesztéséről. Elnök: A jelentés tárgyalása a ma délután 4 órakor tartandó ülés napirendjére tűzetik ki. Ezzel az ülés 1/4 12 órakor véget ért. A magyar delegátus négy, egyesült albizottságának jelentése a közös minisztériumnak a részben már végrehajtott, részben tervezett katonai intézkedésekre szükséges 52 2 millió forintnyi, rendkívüli hitelre vonatkozó előterjesztéséről. Következőleg szól : A súlyos felelősség és a helyzet komolysága, mely előtt a négy egyesült albizottság a címben jelzett előterjesztés tárgyalása alkalmával állott, kötelességévé tették ez albizottságnak, hogy úgy az átalános politikai helyzetről s különösen a monarchiának ez átalános helyzettel szemben levő viszonyáról, valamint a kért összegek hovafordításáról a közös minisztériumtól lehetőleg részletes felvilágosításokat kívánjon. Az országos bizottság tagjai az albizottság tárgyalásairól különben is tudomással bírván, nem lehet feladatunk anyert felvilágosítások egyes részleteibe bocsátkozni; kötelességünk azonban, legalább átalánosságban jelezni és jelenteni azon főbb momentumokat, melyek az albizottságot, az előterjesztésben kért hitel engedélyezésének ajánlására bírják. A monarchia viszonya más államokkal szemben nem vesztett barátságos voltából , valamint kétségtelen az, hogy a monarchia és annak minden parlamentáris tényezője a békét óhajtja, úgy a nyert felvilágosításból constatálhatta az albizottság azt is, hogy a monarchia békéje közvetlenül fenyegetve nincs. Viszont azonban köztudomású dolog az, hogy Európa átalános politikai helyzete a bizonytalanság jellegét viseli magán s ez késztetett eddig is majd minden európai államot arra, hogy véderejét erősítse és minden eshetőségre előkészüljön. Midőn tehát nemcsak a nagyobb, de a kisebb államok is körülöttünk mindannyian számot vetnek a bekövetkezhető eshetőségekkel, az albizottság meggyőződése szerint a magyar-osztrák monarchiának sem szabad tétlenül várni az eseményeket, de gondoskodnia kell legalább is arról, hogy komoly bonyodalmak esetén a rendelkezésre álló erő gyors és sikeres kifejtése biztosítva legyen. Csakis ezen czélra kéretik az 521/2 milliónyi rendkívüli hitel s annak engedélyezése sem támadó jelleggel nem bírhat, sem azt nem jelentheti, hogy a monarchia közvetlen háború veszélyének van kitéve. A teendő intézkedések nem czélozzák a véderő öregbítését, nem czéloznak támadási jelleggel bíró rendszabályokat, azok tisztán administratív és védelmi természetűek. Megnyugvást szerzett az albizottság továbbá az iránt is, hogy a monarchiának külügyi politikája, s jelesen e politika czélja és iránya, a Balkánfélszigeten felmerült és felmerülhető kérdésekkel szemben a rendes ülésszak óta nem változott s ma is ugyanaz, aminőnek azt az országos bizottság a múlt évi november havi ülésszakban constatálta. A politikai helyzetről nyert felvilágosítások az albizottságban ezek szerint azon meggyőződést keltették, hogy a monarchia békéje közvetlenül fenyegetve nincsen, hogy különösen támadó előkészületek a mi részükről nem szükségesek és nem is történnek; hogy azonban ennek daczára, tekintettel az általános európai helyzetre, mégis kötelességünk elkészülni minden oly eshetőséggel szemben, mely tőlünk függetlenül s akaratunkon kívül is bekövetkezhetnek. Ezen felfogásnak felelnek meg, a közös hadügyminisztérium részéről nyert felvilágosítások szerint a kért hitel segélyével tett és teendő katonai intézkedések is. A véderő öregbítése, létszámemelés, keretek fejlesztése vagy ehhez hasonlók nem fordulnak elő ez intézkedések sorában, s egyáltalán semmi oly természetű rendelkezés e hitel segélyével nem eszközöltetik, mely támadó jeleggel bírna. Másrészről azt is megállapíthatta az albizottság, hogy a kért hitel nem képezi pótlását a rendes költségvetési eljárás mellett esetleg előfordulhatott mulasztásoknak, mert ily mulasztások nincsenek. A hadsereg szervezete, kiképeztetése, felszerelése teljesen megnyugtató állapotban van, s ezeknek pótlására rendkívüli hitelre nincs szükség. Az engedélyeztetni kért hitelből fedezendő költségek kizárólag azon keretben mozognak, melyet fentebb is jeleztünk : t. i. oly természetű administratív és védelmi intézkedésekre szükségesek, melyek előfordulható komoly bonyodalmak esetén biztosíthassák a különben jó karban levő és kellően felszerelt haderőnek gyors és sikeres kifejtését. Nevezetesen egy része a kért hitelnek oly kiadásokra fordíttatik, melyeknek fedezésére az évenkénti költségvetés, csupán hosszabb időre felosztott részletekben gondoskodott, vagy melyek mint elodázhatók, későbbi években szándékoltattak a költségvetésbe felvétetni, melyek azonban a jelenlegi politikai körülmények között hosszabb időre nem halaszthatók. Másik részét képezik a hitelnek azon kiadások, melyek a népfelkelési törvénynyel kapcsolatosan válnak — a netalán bekövetkezhető mozgósítás esetén — szükségesekké és olyanok, amelyek védelmi szempontból nélkülözhetlenek. Harmadik része a kért összegnek végül az élelmezési, egészségügyi stb. készleteknek beszerzésére fordíttatik, ha csakis annyiban, hogy komoly válság esetén a beszerzési eljárás körüli idő- és árveszteség elkerültessék. A hitel igénybevételének s a szükséges intézkedések keresztülvitelének idejét illetőleg három csoportot jelöl meg a közös minisztérium előterjesztése. Az első csoportba tartoznak azon intézkedések, melyeket a közös minisztérium felelősségének érzetében, a monarchia két állama kormányainak beleegyezésével utólagos jóváhagyás reményében már megtett, s mely elhalasztatlan intézkedések 16,2 milliót igényelnek, miből 12 millió a haditengerészetre esik. A második csoportba tartoznak azon intézkedések, melyek ugyan még foganatosítva nincsenek, a melyek azonban az eddig foganatosítottak kiegészítését képezik s a melyekre már az előmunkálatok megtétettek. Ezen kiadások 83 milliót tesznek ki, miből 300,000 frt a haditengerészetet illeti. Végre a harmadik csoportba tartozik azon 28 millió (ebből 2 millió a haditengerészet költsége), mely csak tényleg beálló szükség esetére és csakis a fejlődő viszonyokhoz arányosított mértékben, successive fog a monarchia két állama kormányainak beleegyezésével felhasználtatni. Mindezekből az albizottság azon meggyőződést merítette, hogy a közös ministérium előterjesztésének alapját és indokát nem oly intézkedések képezik, amelyek a hadi készülődés jellegével bírhatnának, hanem azon, a közös ministérium felelősségével járó gondoskodás, hogy az általános politikai helyzet bizonytalanságával szemben az önvédelmi természettel bíró elővigyázati rendelkezések el ne mulasztassanak. Az albizottság ezen szempontból a maga részéről is hozzájárul az előterjesztéshez. Teljes tudatában van annak, hogy Magyarország jelen pénzügyi helyzetében a kért áldozat súlyos, de él benne egyúttal azon meggyőződés is, hogy elutasíthatlan kötelességet teljesít, midőn az országos bizottságnak ez áldozat megszavazása ajánlja. Nem csekély felelősséget vállal magára e javaslatával az albizottság, de kétségtelenül még sokkal nagyobb súlylyal terhelné a felelősség, ha lehetetlenné tenné, hogy válságos idők közepette megtétethessenek mindazon elővigyázati rendszabályok és óvintézkedések, amelyeket veszély esetén a monarchia nem nélkülözhet. Meg van győződve az albizottság arról is, hogy mennél egyetértőbben mutatja ki az ország, hogy a béke fentartásáért, de egyúttal érdekei megóvásáért is erélyt, áldozatkészséget s ezek következtében erőt képes és akar kifejteni, annál több valószínűséggel mentheti meg az országot a háború súlyos következményeitől. Ezeknek alapján az albizottság arra kéri a 1. országos bizottságot, hogy a közös minisztérium előterjesztésében foglalt következő határozati javaslatot méltóztassék elfogadni: »A közös kormánynak, a máris végrehajtott katonai óvintézkedésekkel egybekötött 16,2 millió p. é. forintnyi kiadásokra (amely összegből 12 millióért a haditengerészetre esik) megadatik az indemnitás és egyszersmind a felhatalmazás, hogy további sürgős intézkedésekre 83 millió o. é. forintot (és pedig ezen összegből 0-3 millió forintot a tengerészetre) fordíthasson. Továbbá felhatalmaztatik a közös minisztérium, hogy a monarchia két államterületének kormányaival egyetértőleg, az elutasíthatlan és sürgős szükség esetén ezentúl felmerülendő rendkívüli hadiszükségletekre kiadásokat tehessen 28 millió frt a. é. erejéig, mely öszszegből 2 millióért a tengerészetre esik. Ezen összegek fedezetéről alkotmányos úton lesz gondoskodva. Ezen határozati javaslat szövegezését illetőleg megjegyzi az albizottság, hogy azt több tekintetben hiányosnak találta. Nevezetesen az indemnitás megadásának kifejezése helyett »az elszámolás fentartása melletti jóváhagyást« vélné helyesebbnek , czélszerűnek találná az engedélyezett összegeknek a monarchia egyes államai között arány szerinti megosztását is kifejezni, valamint budgetjogi szempontból kívánatosnak vélte volna annak is kifejezését, hogy az engedélyezett hitel felhasználása, az 1887. évi közös kiadások megfelelő czimei alatt számoltassák el. Minthogy azonban ezen nyilvánult óhajokkal szemben a közös minisztérium határozottan kijelentette, hogy a határozati javaslat jelen szövegezését a fentebb előadott óhajok és kivonatokkal megegyezőig értelmezi: az albizottság a kormány ezen nyilatkozatába belenyugodva, nehogy a szövegezés módosítása által a két országos bizottság között üzenetváltások váljanak szükségessé s ez által ezen adás gyorsasága és egyhangúsága szenvedjen, ezúttal minden módosítást mellőzhetni vél s a határozati javaslat változatlan elfogadását ajánlja. Budapesten, 1887. márcz. 5-én. Dr. Haynald Lajos s. k., Rakovszky István s. k., az albizottság elnöke, az albizottság előadója. BELFÖLD. Budapest, márcz. 5. (Torda-Aranyos vármegye főispánja.) A hivatalos lap mai száma közli a következő legfelsőbb kéziratot: A belügyminisztérium vezetésével megbízott, személyem körüli magyar miniszterem előterjesztésére, Torda-Aranyos vármegye főispánjává gróf Bethlen Gézát nevezem ki. Kelt Budapesten, 1887. évi márczius hó 1-én. Ferencz József, s. k. Br. Orczy Béla, s. k. Bulgáriai események. A ruszcsuki zendülésről a »W. Tagblattnak« Sophiából f. hó 4-dikéről keltezve a következőket távirják: A kormány mostanáig nem kapott hivatalos jelentést Ruszcsukból és pedig sem a városi parancsnokságtól, sem a prefektúrától, mely annyira el volt foglalva a rend helyreállításával, hogy nem tudta a helyzet felől a kormányt tájékozni. Az egyedüli hír, amelyet a kormány kapott, a ruszcsuki távíró hivataltól jött, mely a felkelők által elmetszett táviró sodronyok összekötözése után azonnal értesítette a régensséget a helyzet felől. A táviró jelentése szerint a felkelés előidézői Eow és Szurow őrnagyok voltak. A nekik feltétlenül meghódolt utász ezred segélyével csütörtökön reggel 5 órakor hatalmukba kerítették a távíró hivatalt, és a hivatalnokokat elfogták. Erre az 5. gyalogezred kaszárnyája előtt elvonultak, s azt körülzárolták. A kaszárnyában elhelyezett gyalogezred ugyanis hű maradt a kormányhoz. A felkelők szabályszerűen ostrom alá fogták a kaszárnyát, s a magukkal hozott ágyukkal lövöldözni kezdték. Időközben a ruszcsuki lakosság is összegyülekezett s a felkelők ellen foglalt állást. Erre heves harcz fejlődött ki a felkelők és a lakosság közt, mely alkalommal az 5. gyalogezred katonái is az utóbbiak mellett foglaltak állást. Filow súlyos sebet kapott. A lakosság ugy Filowot, mind Uzurovot elfogta. A távíró,hivatal főnökének jelentése e szavakkal végződik . Épp most, esti 10 órakor vonul át Ruszcsuk bátor lakossága, az 5. ezred hű maradt katonáival az utczán. Leírhatatlan lelkesedés uralkodik, hogy a lázadók leveretése sikerült. Ruscsukból érkezett további jelentések szerint a harcz a kormányhoz hű nép és az utászezredek között egész nap tartott. A harczoló nép élén a ruscsuki harczos-egylet állott. A harcz eldöntése csak este következett be s csak akkor lett vége a harcznak, midőn a kaszárnyába zárt gyalogságnak sikerült kitörni és az utászok által elfoglalt ágyukat visszavenni. Csak fél üteg volt az egész, miután a többi ágyút két nappal előbb Silistriába küldötték a fölkelő Kresov kapitány és társai leveretésére. Midőn Filow az utászezred parancsnoka látta, hogy csapatai szétszórattak, megkísérelte tisztjeivel a menekülést a Dunán át a román partra, de a II. Sándor czár által Bulgáriának ajándékozott »Golubcyk« gőzös elfogta őket. Midőn a gőzös parancsnoka megadásra szólította fel Pilowékat, ezek lövéssel feleltek s csak ekkor vezényelt a hajó kapitánya »Tüzet!« — Eilow, Uzurow, Kardsiev, Dolman és mások a vízbe ugrottak, hogy úszva meneküljenek, de a legtöbben a vízbe fúltak. Eilowot és Uzurowot esti 7 órakor halászták ki matrózok a vízből. Az elesettek és sebesültek száma Ruscsukban még teljesen ismeretlen. Ugyancsak a ruscsuki zendülést a »Neue Freie Presse« tudósítója következőleg adja elő f. hó 4-dikéről kelt táviratában. Silistriából érkezett hírek szerint hétfőn reggel a bolgár forradalom-pártiak, a lakosság orosz érzelmű nagy részétől támogatva Gruev őrnagy a Benderev kapitány, volt bolgár tisztek vezetése allatt megtámadták a silistriai helyőrséget, mely a felkelésnek korábban meglevén nyerve, némi küzdelem után letette a fegyvert. Másnak Turktaia is a felkelők kezébe esett. Ruscsukból, Várnából, Sumlából azonnal csapatokat küldtek a lázadás tovább terjedésének megakadályozására, a ruscsuki kerületet pedig ostromállapotba helyezték. A magán távirdaforgalom két napon át szünetelt. Tegnap három órakor Ruscsuk lakóit puskaropogás költötte föl álmukból. A prefekturához vezető utakat és utczákat katonaság állta el s a szürkületkor még senki sem ismerte a felkelés okát. Csak napkelte után tűnt ki, hogy a katonaság két kaszárnyát lődözött. Két itt maradt sappeur-szakasz a régensség ellen nyilatkozott. A távirdahivatalt megszállta, a prefektusokat s a csapatparancsnokokat internálta s a helyőrség többi részét is megadásra akarta kényszeríteni. A polgári őrség csak dél felé kezdett összegyülekezni s ekkor actióba is lépett s az ő beavatkozásuknak köszönhető a lázongó sappeurök leveretése, kik aztán hanyatt-homlok menekültek. A lázadás vezetői pedig azonnal két hajóra menekültek hogy a román partokra evezzenek át. A menekvőket csak akkor vették észre, mikor már a Duna közepén voltak s utánuk lődöztek. Egy gőzös, mely itt telelt, vette föl a szökevényeket. Ezek között volt Pilov, korábbi dandárparancsnok s szolgálaton kívül helyezett altábornok, Brunov Bolmann kapitány, Czelengrov lovassági fegyvertári igazgató, négy más tiszt és öt polgár. Az utóbbiak ismert orosz barátok, Filov és Brunov súlyosan megsebesültek. Egy a szökevénynek közt levő katonai prokurátor a partra szállásnál lövéstől találva összerogyott. A lázadásnál megöltek és megsebesültek száma mintegy 100-ra tehető. E perezben teljes nyugalom uralkodik. Hire szárnyal, hogy Silistra és Turktaia megint a kormánycsapatok kezében van. * A mai nap táviratai a következők : Pétervár, márcz. 5. A hivatalos lap a sziliszriai katonai felkelést fejtegetve, a következőket írja: Amennyire a beérkezett tudósításokból ítélni lehet, a felkelés azon nyomásnak volt következménye, mely Bulgáriára a múlt év óta, de különösen azon időtől fogva nehezedik, a midőn a hatalmat bizonyos párt vezérei ragadták magukhoz, mely párt onnan meríti erejét, hogy nem válogatós eszközeinek alkalmazásában. Igen sok, menekülésre kényszerített bolgár katonatiszt, kik a legkiválóbb katonai elemekhez tartoztak, nem nézhette hideg vérrel, hogy a bolgár hadsereg, melynek szervezése körül nem csekély fáradozást fejtett ki.