Nemzet, 1887. március (6. évfolyam, 1617-1647. szám)

1887-03-05 / 1621. szám

■ '' SzERKESZTŐBie: Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. 'T Kiájpó-hivatal: ^ Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva, 1 hónapra .......... .......................... .......... 2 írt 3 hónapra .. ........................... .. .... 6 * 6 hónapra ....... .. ........................... .. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Egyes szám 2 kr. VI. évi folyam. 1621. (63.) szám. Budapest, 1887. Szombat, márczius 5. Budapest, márczius 5. A szállítási adóról szóló törvény­­javaslat tárgyalása foglalkoztatta ma a kép­viselőházat. (A pénzügyminisztérium képvi­selőjéül e tárgyalásra Wekerle Sándor ál­lamtitkár jön bejelentve.) A vitát Hegedűs Sándor előadó nyitotta meg, ki a mostani pénz­ügyi viszonyok közt e javaslat szükségére mutatott rá, kiemelte, h­ogy a javaslat intéz­kedései által sem a helyi, sem a nemzetközi forgalom nem neh­ezíttetik meg és nagy si­kerrel döntötte meg a hajózási vállalatok ál­tal a javaslat ellen beadott kérvénynek ér­veit. — Gáli Jenő (pécskai) ép oly hossza­dalmas, mint csodálatos beszédben nemcsak nemzetgazdasági, de még nemzetközi szem­pontból is kifogásolta a javaslatot, mint mely a hajózási adtóval ellenkezik és nemzetközi bonyodalmakra vezethet. György Endre elfogadja a javaslatot s számszerű adatokkal mutatja ki, mily nagy­mérvű tarifta-leszállítások történtek, és hogy a közlekedési ügyek czímén történt nagymérvű beruházások folytán helyén van, hogy a köz­lekedési intézetek is részt vegyenek az ebből származott terhek viselésében. Enyedi Lukács a javaslatot czélta­­lannak s a nagy szükséglethez képest lappá­­liának tartja. A költségvetés megállapítása óta még 53,8 milliónyi előállt szükségletet mu­tat ki, amin nem segít a javaslat. Orbán Balázs után Tisza Kálmán be­szélt és Gáli Jenővel »ki magyar képviselő létére idegen államok ügyvédjéül szegődött«, nagy sikerrel polemizált. — Apponyi, Tisza és Hegedűs felszólalásai után a törvényja­vaslat úgy általánosságban, mint részletei­ben elfogadtatott. Végül Szemnecz interpellált a ke­reskedelmi törvény módosítása iránt. Legközelebbi ülését jövő kedden tartja a h­áz. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőhöz: Illése mntrem. 5-én. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Szathmáry György, Tibád Antal, Zay Adolf A kormány részéről jelen vannak: Tisza­­ Kál­mán miniszterelnök, Baross Gábor, Széchenyi Pál gr., Orczy Béla dr., Kubiny Teofil, Trefort Ágoston. Elnök a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja Csik­ megye közönségének kérvényét, melyben a romániai alattvalók, sőt hatóságoktól gya­korta elkövetett határsértések és foglalások megszün­tetése tárgyában hathatós intézkedések megtételét kéri. Ugocsa megye közönségének, a brassói kereskedelmi és iparegyesületnek a hadsereg és honvédség szük­ségletei szállításának megosztása iránti kérvényét pártolja. Szathmáry György jegyző jelenti a háznak, hogy az interpellátes könyvben a következő bejegy­zés foglaltatik: Márcz. 4. Szemnecz Emil: A hitel­­szövetkezetek, illetve a kereskedelmi törvény mó­dosítása tárgyában az igazságügyi és kereskedelmi miniszterhez. Következik a tegnap megejtett választások eredményének kihirdetése. A közigazgatási bizottság tagjaiul megválasz­tottak : Bárczay Ödön, Bezerédj Viktor, Dacsó Pál, Dőry Dénes, Böldváry Miklós, Grünwald Béla, Gul­­ner Gyula, Iszákovics Milán, Kiss Pál, Latkóczy Imre, Lükő Géza, Molnár Victor, Pogány Károly, Pulay Kornél, Rónay János, Szederkényi Nándor,Szivák Imre, Szoracskovics Sándor, Tibád Antal, Tisza Lajos gr., Török Zoltán. A házszabályok némely szakaszainak megváltoztatása tárgyában kiküldött bizottság tag­jaiul megválasztottak: Apponyi Albert gr., Bánffy Béla gr., Beksics Gusztáv, Csernátony Lajos, Dárday Sándor, Győry Elek, Horváth Lajos, Irányi Dániel, Ivánka Imre, Kovách László, Móritz Pál, Teleszky István, Tibád Antal, Tisza Lajos gr., Zichy Antal. Következik az 1885. évi budapesti országos általános kiállítás pénzhiányának fedezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. A ház többsége megszavazza a törvényjavas­latot. Következik a pénzügyi bizottságnak 447. sz. je­lentése ,a vasúti és gőzhajózási szállítás használatá­nak megadóztatásáról szóló 1875. XX. törvényczikk némely határozmányainak módosításáról­ szóló tör­vényjavaslat tárgyalása. A pénzügyminisztérium ve­zetésével megbízott miniszterelnök megbízottjául Weckerle Sándor államtitkárt jelölte meg, kit a ház­szabályok értelmében a szólási jog megillet. Hegedűs Sándor előadó részletesen indokolta a javaslatot; kifejtette, hogy annak a terhe a termelő utazó közönséget nem terhelheti, jövedelmére pedig az államnak szüksége van. Kéri a javaslat elfogadá­sát. Beszédére reggeli lapunkban visszatérünk. Gál Jenő (pécskai) semmi sem jellemzi jobban a szomorú helyzetet, mint az a körülmény, hogy a szállítási adó kérdésével a törvényhozás, egyetlen kor­mány működése alatt már harmadszor kénytelen fog­lalkozni. Igaz ugyan, hogy a szállítási adó a személy­­forgalomra már századokkal ezelőtt kivettetett, pl. Hollandiában, Francziaországban a múlt század vé­gén hozatott be, 1815-ben létesítetett a személyszál­lítási adót Angliában, és az ott ma is érvényben van. A teherforgalmat azonban mindenhol lehetőleg kímélték. Francziaország az ott korábban behozott teherszállítási adót eltörölte, meg lévén győződve an­nak káros voltáról. A szállítási adó, a nálunk alkal­mazott formában mindenütt a rendkívüliség jellegé­vel bírt, és ahol alkalmazták, ott is igyekeztek attól lehetőleg szabadulni. Nálunk a szállítási adó emelése most kívántatik a törvényhozástól. Ma ez az emelés sokkal kedvezőtlenebb körülmények között törté­nik, mint a­minők közt történt az első, 1880- ban, midőn úgy a személy, valamint a teherszállítási adó egyaránt 50 százalékkal emeltetett ugyan, de a személyszállításra vetett teher 6/10 részben merítette ki az eredményt és csak 1110 részben sújtotta a teher­szállítást ; most a pénzügyi bizottság módosító javas­lata szerint a személyszállítási adó 20 százalékkal, el­lenben a teherszállítási adó 67 százalékkal emeltetik. 1880-ban maga a pénzügyi bizottság is táplált bizonyos aggályokat ezen adóemeléssel szemben, most ellenben ez maga von bizonyos szállítási válla­latokat ez adó alá. A kormány előterjesztését azzal támogatja, hogy pénzügyeink jelen helyzetében arra nagy szükség van. Azt hiszi, hogy a szállítási adó sokkal többet árt a közönségnek, különösen a gazdáknak és keres­kedőknek, mint a­mennyit a pénzügyeknek használ. Utal e tekintetben ezen állításainak bizonyítására magára a közlekedésügyi államtitkárra, akinek egy megjelent műve ugyanazt a felfogást bizonyítja. A személyforgalom megadóztatását különösen azért kell mellőzni, minthogy a mi viszonyaink között ez is a közgazdaságot rontja meg. A felvidéken túl sok a munkás kéz, az alföldön nagyon ke­vés. S a felföldről a fölösleges munkaerő már­most is Amerikába kénytelen kivándorolni, s csak egy része jut az Alföldre, a­míg ezután, a meg­drágult utazási díj miatt, az Alföld és úgy fogja nél­külözni eddig használt munkásait, mint a felföld az ő munkaerőben létező fölöslegének itthon alkalmaz­­hatását. Az áruforgalom megadóztatása még súlyo­sabb terhet képez, mert ez okozza azt, hogy ki­vitelünk teljesen lehetetlenné válik. A szállítás már­is olyan drága, hogy Chicagóból könnyebb Pak­sba jutni, mint Budapestről, hogy a Duna torkolatából Londonba küldeni gabnát ép olcsó, mind Budapestről Győrig. Ilyen esetet többet, sorol fel, s oda cond­udál, hogy mindezek alapján a szállítás megadóztatása teljességgel lehetetlenné teszi a kivitelt. A törvényjavaslatot nem fogadhatja el, mert nem hiszi, a­mit az előadó kifejtett, hogy a szállító vállalatok kénytelenek lesznek a szállítási adót ma­gukra vállalni a versenyzés kedvéért, s így viselni fogja azt, a közönség, a kereskedők, a termelők, s azt hiszi, hogy ez az­ adó nem más, mint leplezett földadó. Kijelenti ugye a maga mint társai nevében, hogy a ja­vaslatot a tárgyalás alapjául sem fogadja el. (Helyeslés balfelől.) György Endre kifejti, hogy közlekedési eszkö­zeink kifejtése okozta tulajdonképpen legnagyobb rész­­ben azt, hogy pénzügyi állapotaink a mai fokra ju­tottak s igy csak természetes, hogy éppen azoknál keressük a mai állapotok megjavítására szolgáló esz­közök egy részét. A tarifát, melyet a vasutak verseny­zése 40 százalékkal leszállított, fölemelni nem lehe­tett, tehát ez után kellett jövedelmet szerezni az állam részére. Elfogadja a javaslatot. (Helyeslés jobb­­felől.) Enyedy Lukács azt hitte tulajdonképen, hogy ez a javaslat tárgyalás alá sem fog kerülni, mert ko­molyan megfontolandó volt, hogy ilyen elszigetelt in­tézkedés, az annyira csekélynek várható eredmény, e javaslat által az állam mérlegén semmit javítani nem fog. Fölsorolja azon szükségleteket, melyek a költség­­vetés óta fölmerültek, s arra jut, hogy 56.800.000 frtra lesz szüksége az államnak, és csupán az azóta fölmerült kamattöbblet 1.800.000 fo­rint. A most szükségessé vált hitelműveletek 3*/* millióval szaporítják a terheket, és a benyújtott javaslat csak ennek a többletnek sem fedezi 50 szá­zalékát. E javaslat segítségével tehát semmit sem se­gítünk a helyzeten, a javaslat elfogadása tehát telje­sen czéltalan. A szállítási adót elvileg nem tartja Magyaror­szág részére elfogadhatónak. Az államvasutak nem jövedelmező vállalata kell, hogy legyen az országnak, de hasznára kell fordítani a gazdaközönségnek. A tarifaleszállítás és a szállítási adó behozatala külön­ben is összeférhetlen képtelenség. Adóemelést, dac­ára az állapot súlyosságának, egyáltalán, s azért nem szavaz meg, mert a kibonta­kozást nem mutatja meg. Azt, hogy egyáltalán lehet­séges az a kibontakozás, a közjogi alapon, egyáltalá­ban nem hiszi, legkevésbé azt, hogy ilyen javaslattal, mely csak egy csepp víz a tengerben, valamit is len­díteni lehessen. Nem fogadja el a javaslatot. Orbán Balázs b. képtelenségnek tartja a szállí­tás megdrágítását, a­mikor már ma is tapasztalható az, hogy a vasúti szállítás olyan drága, hogy különö­sen kisebb vonalakon olcsóbban lehet szállítani lénye­gesen. Nem szavazza meg a javaslatot, mert az új adót ró a népre, a melyben pedig soha annyi kol­dus, nyomorult nem volt, mint van ma, s adóképessé­gük ma már tökéletesen ki van merítve. (Ugy van­ balfelől.)] Fölszólaltak még ezután Tisza Kálmán minisz­terelnök, Apponyi Albert gróf, kinek a miniszterelnök azonnal felelt, mire Hegedűs Sándor előadó élt a zár­szó jogával, polemizálva az ellenzéki szónokokkal. A képviselőház többsége azután ugy általános­ságban, mint részleteiben elfogadta a javaslatot. (He­lyeslés balfelől.) Elnök : A legközelebbi ülés napirendjére kitü­­zetik a számvizsgálóbizottság jelentése a ház pénz­tári számadásairól, a közlekedési bizottságnak 438. sz. jelentése a nyitra­ völgyi vasútról szóló törvényja­vaslat tárgyában. Tárgyalandók lesznek még a kép­viselőház épületére vonatkozó szerződés, több men­telmi ügy és az ipartörvény 50. §-ának módosítása. Tekintettel arra, hogy a főrendiház hétfőn fogja tár­gyalni a költségvetést, a képviselőház tárgyalásait kedden folytatja és az említetteken kívü­l tárgyalás alá fognak kerülni sorrend szerint a közösügyi költ­ségekből a magyar korona országai által fedezendő terhekről szóló javaslat, a zárszámadási bizottság je­lentése, stb. A keddi ülés i. e. 10 órakor kezdődik. Szemnecz Emil a hitelszövetkezeti visszaélések, •— melyek antisemita jelszavak alatt üzennek — tár­gyában a kereskedelmi és igazságügyminiszterhez a következő interpellácziót intézi: Van-e tudomásuk a t. miniszter uraknak arról, hogy több fővárosi hitelszövetkezet, melyek sem anyagi sem erkölcsi biztosítékot nem nyújtanak, fize­tett, illetve jutalékkal felfogadott ágensek által az országot bebarangol­tatják s a vidéki iparosokat és földmivelőket a szövetkezetbe való belépésre bírják, s a helyett, hogy a vidéki hitelre szorult szegény embereknek hitelt nyújtanának, azoknak vagyonát a fővárosba vonják, hol a befizetett összegekkel tel­jesen tetszésük szerint rendelkeznek, minthogy a vi­déki tagoknak ellenőrzés és felügyeleti joga az alap­szabályoknak a törvény által engedett lazasága foly­tán majd teljesen lehetetlenné van téve. Tisztelettel kérdem a t. miniszter urakat, haj­landók-e a kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekre vonatkozó intézkedéseinek hiányain novelláris uton segíteni, illetve odahatni, hogy a szövetkezetek meg­­alakulhatása legalább is oly feltételektől tétessék függővé, minek a részvénytársulatoknál megkíván­tainak. Az interpellátió ki fog adatni az illető minisz­tereknek s ezzel az ülés d. u. 1/22 órakor véget ért. A delegatiók. A magyar delegatio nyilvános ülése. A magyar delegatio ma d. e. 11 órakor nyilvá­nos ülést tartott Tisza Lajos gróf elnöklete alatt; a jegyzői tisztet Rak­ovsz­ky István vitte. — A közös kormány részéről jelen voltak: Kállay Béni közös pénzügyminiszter, Barkasy Béla vezérkari őr­nagy, D­ ell’Adams Rezső sorhajóhadnagy. Elnök: Midőn mindenekelőtt köszönetet mon­dok Haynald Lajos érsek ő eminentiájának az ülé­sek eddigi bölcs vezetéséért, (Éljenzés.) és azon óha­jomnak adok kifejezést, hogy a gondviselés őt to­vábbra is azon testi és lelki erőben tartsa meg, mely őt képesíti, saját bokros teendői mellett szükség ese­tén mások helyett is helyt állani, (Éljenzés.) a 1. or­szágos bizottság tagjait üdvözölve van szerencsém az ülést megnyitni. A márcz. 1-én tartott ülés jegyzőkönyve hitele­síttetvén, Rakovszky István jegyző fölolvassa az osztrák delegativ üzenetét, mely kiadatik a hetes al­bizottságnak, hogy az annak idején jelentést te­gyen róla. Az elnök továbbá bejelenti, hogy Angyelics patriárcha és Dőry Lajos akadályozva vannak a dele­gatio ülésein való megjelenésben. Wodianer Albert dr., a gazdasági bizottság elő­adója a delegatio saját költségvetésének előirányzatát terjeszti be, melyet a delegatio egyhangúlag elfo­gadott. Rakovszky István, a négyes albizottság előadója bemutatja a négyes egyesült albizottság jelentését a közös minisztériumnak, a részben már végrehajtott, részben tervezett katonai intézkedésekre szükséges 52’­2 millió frtnyi rendkívüli hitelre vonatkozó elő­terjesztéséről. Elnök: A jelentés tárgyalása a ma délután 4 órakor tartandó ülés napirendjére tűzetik ki. Ezzel az ülés 1/4 12 órakor véget ért. A magyar delegátu­s négy, egyesült albizott­ságának jelentése a közös miniszté­r­i­u­mnak a részben már végrehajtott, részben tervezett kato­nai intézkedésekre szükséges 52­­ 2 mil­lió forintnyi, rendkívüli hitelre vonat­kozó előterjesztéséről. Következőleg szól : A súlyos felelősség és a helyzet komolysága, mely előtt a négy egyesült albizottság a c­ímben jel­zett előterjesztés tárgyalása alkalmával állott, köte­lességévé tették ez albizottságnak, hogy úgy az átalá­­nos politikai helyzetről s különösen a monarchiának ez átalános helyzettel szemben levő viszonyáról, vala­mint a kért összegek hovafordításáról a közös mi­nisztériumtól lehetőleg részletes felvilágosításokat kí­vánjon. Az országos bizottság tagjai az albizottság tár­gyalásairól különben is tudomással bírván, nem lehet feladatunk a­­nyert felvilágosítások egyes részleteibe bocsátkozni; kötelességünk azonban, legalább átalá­­nosságban jelezni és jelenteni azon főbb momentumo­kat, melyek az albizottságot, az előterjesztésben kért hitel engedélyezésének ajánlására bírják. A monarchia viszonya más államokkal szem­ben nem vesztett barátságos voltából , valamint két­ségtelen az, hogy a monarchia és annak minden par­lamentáris tényezője a békét óhajtja, úgy a nyert felvilágosításból constatálhatta az albizottság azt is, hogy a monarchia békéje közvetlenül fenyegetve nincs. Viszont azonban köztudomású dolog az, hogy Európa átalános politikai helyzete a bizonytalanság jellegét viseli magán s ez késztetett eddig is majd minden európai államot arra, hogy véderejét erősítse és minden eshetőségre előkészüljön. Midőn tehát nemcsak a nagyobb, de a kisebb államok is körülöttünk mindannyian számot vetnek a bekövetkezhető eshetőségekkel, az albizottság meggyőződése szerint a magyar-osztrák monarchiá­nak sem szabad tétlenül várni az eseményeket, de gondoskodnia kell legalább is arról, hogy komoly bo­nyodalmak esetén a rendelkezésre álló erő gyors és sikeres kifejtése biztosítva legyen. Csakis ezen czélra kéretik az 521/2 milliónyi rendkívüli hitel s annak engedélyezése sem támadó jelleggel nem bírhat, sem azt nem jelentheti, hogy a monarchia közvetlen háború veszélyének van kitéve. A teendő intézkedések nem czélozzák a véderő öreg­bítését, nem czéloznak támadási jelleggel bíró rend­szabályokat, azok tisztán administratív és védelmi természetűek. Megnyugvást szerzett az albizottság továbbá az iránt is, hogy a monarchiának külügyi politikája, s jelesen e politika czélja és iránya, a Balkán­félszigeten felmerült és felmerülhető kérdésekkel szemben a rendes ülésszak óta nem változott s ma is ugyanaz, a­minőnek azt az országos bizottság a múlt évi november havi ülésszakban constatálta. A politikai helyzetről nyert felvilágosítások az albizottságban ezek szerint azon meggyőződést kel­tették, hogy a monarchia békéje közvetlenül fenye­getve nincsen, hogy különösen támadó előkészületek a mi részükről nem szükségesek és nem is történnek; hogy azonban ennek daczára, tekintettel az általános európai helyzetre, mégis kötelességünk elkészülni minden oly eshetőséggel szemben, mely tőlünk függet­lenül s akaratunkon kívül is bekövetkezhetnek. Ezen felfogásnak felelnek meg, a közös had­ügyminisztérium részéről nyert felvilágosítások sze­rint a kért hitel segélyével tett és teendő katonai in­tézkedések is. A véderő öregbítése, létszám­emelés, keretek fejlesztése vagy ehhez hasonlók nem fordulnak elő ez intézkedések sorában, s egyáltalán semmi oly termé­szetű rendelkezés e hitel segélyével nem eszközöltetik, mely támadó jeleggel bírna. Másrészről azt is megállapíthatta az albizott­ság, hogy a kért hitel nem képezi pótlását a rendes költségvetési eljárás mellett esetleg előfordulhatott mulasztásoknak, mert ily mulasztások nincsenek. A hadsereg szervezete, kiképeztetése, felszerelése telje­sen megnyugtató állapotban van, s ezeknek pót­lására rendkívüli hitelre nincs szükség. Az engedélyeztetni kért hitelből fedezendő költ­ségek kizárólag azon keretben mozognak, melyet fen­tebb is jeleztünk : t. i. oly természetű administratív és védelmi intézkedésekre szükségesek, melyek elő­fordulható komoly bonyodalmak esetén biztosíthas­sák a különben jó karban levő és kellően felszerelt haderőnek gyors és sikeres kifejtését. Nevezetesen egy része a kért hitelnek oly ki­adásokra fordíttatik, melyeknek fedezésére az éven­kénti költségvetés, csupán hosszabb időre felosztott részletekben gondoskodott, vagy melyek mint elodáz­hatók, későbbi években szándékoltattak a költségve­tésbe felvétetni, melyek azonban a jelenlegi politikai körülmények között hosszabb időre nem halaszt­hatók. Másik részét képezik a hitelnek azon kiadások, melyek a népfelkelési törvénynyel kapcsolatosan vál­nak — a netalán bekövetkezhető mozgósítás esetén — szükségesekké és olyanok, a­melyek védelmi szempont­ból nélkülözhetlenek. Harmadik része a kért összegnek végül az élel­mezési, egészségügyi stb. készleteknek beszerzésére fordíttatik, ha csakis annyiban, hogy komoly válság esetén a beszerzési eljárás körüli idő- és árveszteség elkerültessék. A hitel igénybevételének s a szükséges intézke­dések keresztülvitelének idejét illetőleg három cso­portot jelöl meg a közös minisztérium előter­jesztése. Az első csoportba tartoznak azon intézkedé­sek, melyeket a közös minisztérium felelősségének érze­tében, a monarchia két állama kormányainak bele­egyezésével utólagos jóváhagyás reményében már megtett, s mely elhalaszt­atlan intézkedések 16,2 milliót igényelnek, miből 12 millió a hadi­tengeré­­szetre esik. A második csoportba tartoznak azon intézke­dések, melyek ugyan még foganatosítva nincsenek, a melyek azonban az eddig foganatosítottak kiegészíté­sét képezik s a melyekre már az előmunkálatok meg­tétettek. Ezen kiadások 8­3 milliót tesznek ki, miből 300,000 frt a hadi­tengerészetet illeti. Végre a harmadik csoportba tartozik azon 28 millió (ebből 2 millió a hadi­tengerészet költsége), mely csak tényleg beálló szükség esetére és csakis a fejlődő viszonyokhoz arányosított mértékben, succes­­sive fog a monarchia két állama kormányainak bele­­­­egyezésével felhasználtatni. Mindezekből az albizottság azon meggyőződést merítette, hogy a közös ministérium előterjesztésének alapját és indokát nem oly intézkedések képezik, a­melyek a hadi készülődés jellegével bírhatnának, ha­nem azon, a közös ministérium felelősségével járó gondoskodás, hogy az általános politikai helyzet bi­zonytalanságával szemben az önvédelmi természettel bíró elővigyázati rendelkezések el ne mulasztassanak. Az albizottság ezen szempontból a maga részé­ről is hozzájárul az előterjesztéshez. Teljes tuda­tában van annak, hogy Magyarország jelen pénz­ügyi helyzetében a kért áldozat súlyos, de él benne egyúttal azon meggyőződés is, hogy elutasíthatlan kö­telességet teljesít, midőn az országos bizottságnak ez áldozat megszavazása ajánlja. Nem csekély felelősséget vállal magára e javas­latával az albizottság, de kétségtelenül még sokkal nagyobb súlylyal terhelné a felelősség, ha lehetetlenné tenné, hogy válságos idők közepette megtétethessenek mindazon elővigyázati rendszabályok és óvintézkedé­sek, a­melyeket veszély esetén a monarchia nem nél­külözhet. Meg van győződve az albizottság arról is, hogy mennél egyetértőbben mutatja ki az ország, hogy a béke fentartásáért, de egyúttal érdekei megóvásáért is erélyt, áldozatkészséget s ezek következtében erőt képes és akar kifejteni, annál több valószínűséggel mentheti meg az országot a háború súlyos következ­ményeitől. Ezeknek alapján az albizottság arra kéri a 1. országos bizottságot, hogy a közös minisztérium elő­terjesztésében foglalt következő határozati javaslatot méltóztassék elfogadni: »A közös kormánynak, a már­is végrehajtott katonai óvintézkedésekkel egybekötött 16,2 millió p. é. forintnyi kiadásokra (a­mely összegből 12 millió­ért a hadi­tengerészetre esik) megadatik az indemni­­tás és egyszersmind a felhatalmazás, hogy további sürgős intézkedésekre 8­3 millió o. é. forintot (és pe­dig ezen összegből 0-3 millió forintot a tengerészetre) fordíthasson. Továbbá felhatalmaztatik a közös minisztérium, hogy a monarchia két államterületének kormányaival egyetértőleg, az elutasíthatlan és sürgős szükség ese­tén ezentúl felmerülendő rendkívüli hadiszükségle­tekre kiadásokat tehessen 28 millió frt a. é. erejéig, mely öszszegből 2 millió­ért a tengerészetre esik. Ezen összegek fedezetéről alkotmányos úton lesz gondoskodva.­ Ezen határozati javaslat szövegezését illetőleg megjegyzi az albizottság, hogy azt több tekintetben hiányosnak találta. Nevezetesen az indemnitás megadásának kife­jezése helyett »az elszámolás fentartása melletti jó­váhagyást« vélné helyesebbnek , czélszerűnek találná az engedélyezett összegeknek a monarchia egyes álla­mai között arány szerinti megosztását is kifejezni, valamint budgetjogi szempontból kívánatosnak vélte volna annak is kifejezését, hogy az engedélyezett hi­tel felhasználása, az 1887. évi közös kiadások megfe­lelő czimei alatt számoltassák el. Minthogy azonban ezen nyilvánult óhajokkal szemben a közös minisztérium határozottan kijelen­tette, hogy a határozati javaslat jelen szövegezését a fentebb előadott óhajok és kivonatokkal megegye­zőig értelmezi: az albizottság a kormány ezen nyi­latkozatába belenyugodva, nehogy a szövegezés módo­sítása által a két országos bizottság között üzenet­­váltások váljanak szükségessé s ez által ezen ad­ás gyorsasága és egyhangúsága szenvedjen, ezúttal minden módosítást mellőzhetni vél s a határozati javaslat változatlan elfogadását ajánlja. Budapesten, 1887. márcz. 5-én. Dr. Haynald Lajos s. k., Rakovszky István s. k., az albizottság elnöke, az albizottság előadója. BELFÖLD. Budapest, márcz. 5. (Torda-Aranyos vár­megye főispánja.) A hivatalos lap mai száma közli a következő legfelsőbb kéziratot: A belügymi­nisztérium vezetésével megbízott, személyem körüli magyar miniszterem előterjesztésére, Torda-Aranyos vármegye főispánjává gróf Bethlen Gézát nevezem ki. Kelt Budapesten, 1887. évi márczius hó 1-én. Ferencz József, s. k. Br. Orczy Béla, s. k. Bulgáriai események. A ruszcsuki zendülésről a »W. Tag­blattnak« Sophiából f. hó 4-dikéről keltezve a következőket távirják: A kormány mostanáig nem kapott hivatalos jelentést Ruszcsukból és pedig sem a városi parancsnokságtól, sem a prefektúrától, mely annyira el volt foglalva a rend helyreállításával, hogy nem tudta a helyzet felől a kormányt tájékozni. Az egyedüli hír, amelyet a kormány kapott, a rusz­csuki távíró hivataltól jött, mely a felkelők által elmetszett táviró sodronyok összekötözése után azonnal értesítette a régensséget a helyzet felől. A táviró jelentése szerint a felkelés előidézői E­­­­­o­w és Szurow őrnagyok voltak. A nekik feltétlenül meg­hódolt utász ezred segélyével csütörtökön reggel 5 órakor hatalmukba kerítették a távíró hivatalt, és a hivatalnokokat elfogták. Erre az 5. gyalogezred ka­szárnyája előtt elvonultak, s azt körülzárolták. A ka­szárnyában elhelyezett gyalogezred ugyanis hű maradt a kormányhoz. A felkelők szabályszerűen ostrom alá fogták a kaszárnyát, s a magukkal hozott ágyukkal lövöldözni kezdték. Időközben a ruszcsuki lakosság is összegyülekezett s a felkelők ellen foglalt állást. Erre heves harcz fejlődött ki a felke­­lők és a lakosság közt, mely alkalom­mal az 5. gyalogezred katonái is az utóbbiak mellett foglaltak állást. Filow súlyos sebet kapott. A lakosság ugy Filowot, mind Uzurovot elfogta. A távíró,hivatal főnökének jelentése e szavakkal végző­dik . Épp most, esti 10 órakor vonul át Ruszcsuk bá­tor lakossága, az 5. ezred hű maradt katonáival az utczán. Leírhatatlan lelkesedés uralkodik, hogy a lá­zadók leveretése sikerült. Ruscsukból érkezett további jelentések szerint a harcz a kormányhoz hű nép és az utászezredek kö­zött egész nap tartott. A ha­rczoló nép élén a rus­­csuki harczos-egylet állott. A harcz eldöntése csak este következett be s csak akkor lett vége a harcznak, midőn a kaszárnyába zárt gyalogság­nak sikerült kitörni és az utászok által el­foglalt ágyukat visszavenni. Csak fél üteg volt az egész, miután a többi ágyút két nappal előbb Silis­­triába küldötték a fölkelő Kresov kapitány és társai leveretésére. Midőn Filow az utász­ezred parancs­noka látta, hogy csapatai szétszórattak, megkísérelte tisztjeivel a menekülést a Dunán át a román partra, de a II. Sándor czár által Bulgáriá­nak ajándékozott »Golubcyk« gőzös elfogta őket. Midőn a gőzös parancsnoka megadásra szólí­totta fel Pilowékat, ezek lövéssel feleltek s csak ek­kor vezényelt a hajó kapitánya »Tüzet!« — Eilow, Uzurow, Kardsiev, Dolman és mások a vízbe ugrot­tak, hogy úszva meneküljenek, de a legtöbben a vízbe fúltak. Eilowot és Uzurowot esti 7 órakor ha­lászták ki matrózok a vízből. Az elesettek és sebesül­tek száma Ruscsukban még teljesen ismeretlen. Ugyancsak a ruscsuki zendülést a »Neue Freie Presse« tudósítója következő­leg adja elő f. hó 4-dikéről kelt táviratában. Silistriából érkezett hírek szerint hétfőn reggel a bolgár forradalom-pártiak, a lakosság orosz érzelmű nagy részétől támogatva Gruev őrnagy a Benderev kapitány, volt bolgár tisztek vezetése allatt megtá­madták a silistriai helyőrséget, mely a felkelésnek korábban meglevén nyerve, némi küzdelem után le­tette a fegyvert. Másnak Turktaia is a felkelők ke­zébe esett. Ruscsukból, Várnából, Sumlából azonnal csapatokat küldtek a lázadás tovább terjedésének megakadályozására, a ruscsuki kerületet pedig os­tromállapotba helyezték. A magán távirdaforgalom két napon át szünetelt. Tegnap három órakor Rus­­csuk lakóit puska­ropogás költötte föl álmukból. A prefekturához vezető utakat és utczákat katona­ság állta el s a szürkületkor még senki sem ismerte a felkelés okát. Csak napkelte után tűnt ki, hogy a katonaság két kaszárnyát lődözött. Két itt maradt sappeur-szakasz a régens­­ség ellen nyilatkozott. A távirdahivatalt megszállta, a prefektusokat s a csapatparancsnokokat internálta s a helyőrség többi részét is megadásra akarta kénysze­ríteni. A polgári őrség csak dél felé kezdett összegyü­lekezni s ekkor actióba is lépett s az ő beavatkozá­suknak köszönhető a lázongó sappeurök leveretése, kik aztán hanyatt-homlok menekültek. A lázadás vezetői pedig azonnal két hajóra menekültek hogy a román partokra evezzenek át. A menekvőket csak akkor vet­ték észre, mikor már a Duna közepén voltak s utánuk lődöztek. Egy gőzös, mely itt telelt, vette föl a szöke­vényeket. Ezek között volt Pilov, korábbi dandárpa­rancsnok s szolgálaton kívül helyezett altábornok, Brunov Bolmann kapitány, Czelengrov lovassági fegy­­vertári igazgató, négy más tiszt és öt polgár. Az utób­biak ismert orosz barátok, Filov és Brunov súlyosan megsebesültek. Egy a szökevénynek közt levő katonai prokurátor a partra szállásnál lövéstől találva össze­rogyott. A lázadásnál megöltek és megsebesültek szá­ma mintegy 100-ra tehető. E perezben teljes nyuga­lom uralkodik. Hire szárnyal, hogy Silistr­a és Turk­taia megint a kormánycsapatok kezében van. * A mai nap táviratai a következők : Pétervár, márcz. 5. A hivatalos lap a sziliszriai katonai felkelést fejtegetve, a kö­vetkezőket írja: A­mennyire a beérkezett tu­dósításokból ítélni lehet, a felkelés azon nyo­másnak volt következménye, mely Bulgá­riára a múlt év óta, de különösen azon időtől fogva nehezedik, a midőn a hatalmat bizo­nyos párt vezérei ragadták magukhoz, mely párt onnan meríti erejét, hogy nem válogatós eszközeinek alkalmazásában. Igen sok, me­nekülésre kényszerített bolgár katonatiszt, kik a legkiválóbb katonai elemekhez tar­toztak, nem nézhette hideg vérrel, hogy a bolgár hadsereg, melynek szervezése körül nem csekély fáradozást fejtett ki.

Next