Nemzet, 1887. április (6. évfolyam, 1648-1676. szám)

1887-04-08 / 1655. szám

káros kérdés nehézségei lettek volna mellőz­hetők és a nemzeti művelődés utján hány és hány fokkal lennénk előbbre! Távol van tőlünk azt állítani, hogy a közép és a felső iskoláztatás terén mi kí­vánni való sem maradt fenn! Az 1827. VIII. t. czikk által a tanulmányi ügyekben kikül­dött országos bizottság működése tesz tanú­ságot, hogy ettől vajmi messze voltunk és sokkal nagyobb volt elmaradásunk, hogy­­sem a nagymérvű előhaladás daczára is még igen sok ne lenne a tenni­való. Ámde e téren mégis más, viszonylag sokkal kedvezőbb volt a helyzet. A közép- és főiskolák ugyanis kü­lön saját javadalmazással bírtak. A Pázmány által fejedelmi bőkezűséggel alapított egye­tem ellátására, az egyetem, és az academiák s gymnasiumok javadalmazására a tanulmá­nyi alap szolgáltak, melyeket királyaink az eltörlött szerzetes­rendek s egyházi javadal­mak állagából gazdag adományokkal lát­tak el. Bármennyire dúsan javadalmazták is azonban fejedelmeink a vallás és nevelés ügyét és aránylag bármennyivel kedvezőbb helyzetbe is jutottak általuk a catholicus in­tézetek, melyek az állam uralkodó vallását követő catholicus jellegüknél fogva országos jelleget is nyertek, a javadalmazásuk, a teendők mérvéhez képest, a szükségletet ki nem elégíthette. A tanulmányi alap bevételeit már e szá­zad elején is meghaladták a kiadások és Schwartner Márton megjegyzi, hogy »bár­csak a tanulmányi alapnál is, mint az egye­teminél, ha nem is feltűnő fölösség, de leg­alább hiány ne lenne jelezhető, mely körül­ménynél fogva az öt országos académián al­kalmazott tanárok szegény fizetésének érez­hető megjavítása lehetetlennek tartatott... . A helyzet azonban, ha aránylag az egyetemi alapra nézve jobb is volt, mint a tanulmányira, rövid idő múltán egyaránt­ kedvezőtlenné vált. Ez okból javasolja az 1827. 8. t.-czikk által kiküldött országos bi­zottság*) az egyetemi alapnál a legnagyobb takarékosságot, a tanárok számának, kü­lönösen az orvosi karban, valamint az assistenseknek is apasztását, továbbá a hit­­tani karban legalább addig, míg az alap megerősbödik, olyan férünk alkalmazását, kik egyházi javadalommal ellátva, az egye­temi alapból a fizetést nélkülözhetik. Még nehezebb volt a tanulmányi alap helyzete. Nagyon is élénken festi az országos bizottság annak szükségét, hogy a tanárok helyzete javíttassák, mert a szükséggel küzdve, kénytelenek az oktatás és még inkább az er­kölcsiség kárára gondoskodni sorsuk lehető könnyítéséről. Bár ő felsége —mint a bizottság mondja — legközelebb a legbölcsebb rendeleteket is bocsátotta ki, hogy a Mária Terézia által adományozott uradalmak és tőkék bő ka­matot hozzanak, s bár 17 gymnasium a szerzetes­rendeknek adatott át, a tanulmá­nyi alap bevételeit a kiadások mégis oly je­lentékenyen meghaladják, hogy szenvedő hátraléka tudvalevőig majdnem egy milliót tesz, úgy, hogy a tanügyi intézményeket egy vagy két évtized leforgásával a legvégső za­var fenyegeti. A bizottság a baj rendkívüli okai közé a pénzérték leszállítását, a földbirtokkal össze­kötött és az idők viszontagságaival ismétlődő felkelési és egyéb kiadásokat, valamint a visszaállított szerzetes­rendek kezelése alá visszabocsátott intézetek épületeinek jó karba helyezésével járó költségeket­­számítja. *) Sectio II. (Cap. II. § 10. 5.) volt mit tennie, mint a visszatérés után Munkácsról azonnal tovább folytatni útját visszafelé. A stry-i tartózkodásról keveset beszélek. A beszkidi alagúton, mely tavar még szinte járhatatlan volt, gyorsan ragadott át bennünket a vonat. Úgy itt, mint az előző számos viaducton örömmel hall­gattuk kísérőink magyarázatát a nagy munkáról, me­lyet itt a magyar műszaki tudomány s vállalkozási szellem végre­hajtott s a meleg éljenzés, melylyel Beszkiben a tudomásra jutott legfelsőbb kitüntetése­ket az egybegyűltek üdvözölték, az szívből fakadó s megérdemelt volt. Az osztrákokkal, vagy inkább a galicziaiakkal való találkozás a Beszkid északi alján, s a velük való időzés Stryben szintén kellemes perczei voltak ez út­nak. Nem volt ugyan benne az a testvériesülési pa­­roxismus, a­melyhez mi itt Budapesten hozzá vagyunk szokva, valahányszor egy-egy idegen társaság meg­tisztel jelenlétével. Nem, a galicziaiak szívesen látó házigazdák voltak, de tovább ennél nem mentek, s azt jól tették. Első szónokuk a díszlakomán hosszú lengyel beszéddel kezdte, a­miből a társaság három­negyed része — élén Württemberg herczeggel — nem értett semmit, s az osztrák kereskedelmi minisztérium kiküldötte azzal vezette be felkö­szöntőjét, hogy a megnyílt vasút által Galiczia új exploitationális területet nyert­­ Magyaror­szágban. Ezt azonban ez a tapintatos úr már németül mondta. Valószínűleg azért , hogy a magyarok megértsék, s a lengyelek és ruthének ne. Baross Gábor helyes érzékkel reflectált e beszédre is azt mondván, hogy a két állam, Ausztria és Magyar­­ország bizonyára együtt fogják élvezni e vonal elő­nyeit. Nagy lelkesedést keltett Baross magyarul is elmondott rövid felköszöntője a hadseregre, melyre Württemberg herczeg és Guttenberg ezredes vála­szolt, s Ludwigé, a magyar államvasutak ve­zérigazgatójáé, kinek Czedik köszönte meg a bókokat, melyekkel az udvarias magyar mér­nök, osztrák területen az osztrák mérnököket üdvö­zölte. A lakoma végén megindult az út haza felé. Az esti szürkületben a kitekintő szem még a Beszkid hó­val vastagon fedett hegyoldalán pihent; a reggel már a tavasz verőfényes napja fogadott Budapest hatá­rán. Nem csak a politika jelenségei változnak gyak­ran és gyorsan : a természetéi is. Mentor. A rendes okok közé­­sorozza a gymna­siumok számának, és az akadémiákon a tan­székeknek szaporodását; több elemi iskolá­nak még mindig a tanulmányi alapból ellá­tását; az ingatlanokból a jövedelmek elégte­lenségét, úgy, hogy a­mit a házi kezelés elő­állít azt, alighanem mind egyedül a gazda­sági erők fentartására fordítja;*) a tisztelet­díjak, fizetések, jutalmazások és nyugdíjak oly terhét, mely a kormányszékeknél alkal­mazott egyének után tulajdonképen nem a tanulmányi alapot, hanem a kincstárt ter­helné. A­mi a baj orvoslásának eszközeit illeti, ezek gyanánt a bizottság a gymnasiumok, főleg pedig a tanulmányi alapból fentartot­­tak számának a tanítás kára nélkül eszközöl­hető leszállítását s az eddig még a tanulmányi alapból ellátott elemi iskolák fentartási költ­ségének a községekre átruházását; azon he­lyeken, hol gymnasiumok vannak, ezek igaz­gatóinak egyúttal az elemi iskolák igazgatá­sával külön díjazás nélkül megbízatását, a győri és zágrábi theológiai tanárok ellátásá­nak a püspökökre áthárítását és a fentebb említett tiszteletdíjak, fizetések jutalmak és nyugdíjaknak a kincstárra átutalását je­löli meg. A jövedelmek gyarapítása czéljából, az ingatlanoknak akár kisebb részletekben is több évre bérbeadását s a tőkéknek minél gyümölcsözőbben és biztosabban kamatra elhelyezését, továbbá mérsékelt tandíj beho­zatalát is javasolja, azon oknál fogva is, hogy ez­által a reájuk hasznosabb más életpályára született ifjak üdvös s még­sem erőszakos módon visszatartassanak a magasabb iskolák látogatásától, melyeket csak csekély ered­ménynyel s a közhaszonnak semmi reményé­vel, sőt inkább saját helyzetük és az állam kárára látogatnak. Ha az egyházi s alapítványi, valamint a tanulmányi ügyekben kiküldött országos bi­zottságok a múlt század végén és a folyó század harmadik tizedében a teendők mér­véhez képest az erők elégtelenségéről pa­naszkodtak, váljon kedvezőbbnek mond­­h­ató-e a helyzet ma, midőn azon kényszerű elmaradottság, melyben ok­tatásügyünk hosszú időn át szenvedett, azon nagy előhaladás, melyet az oktatás és neve­lés ügye más országokban az e czélra hozott áldozatok segélyével tett; azon parancsoló szükség, mely nemzeti létünk biztosításának s fenntartásának elenged­etlen feltétele­ gya­nánt követeli, hogy az oktatás és átalában a művelődés terén mindenképen iparkodjunk a kedvezőbb körülmények között és százados intézkedések és intézmények alapján állandó fejlődést élvező nyugati népeket minél in­kább megközelíteni ; természetes következ­ményként idézte elő, hogy a tanulmányi alap­ra az ezen alapból fentartott intézetek érde­kében oly terhek nehezednek, melyekkel ren­delkezésre álló erői, megfelelő arányban, ha sem száz, sem ötven év előtt nem voltak, ma még kevésbé lehetnek. Ha a tanulmányi alap jövedelmei akkor elégtelenek voltak, lehet-e csodálni, hogy azok elégtelenek most, midőn azóta, sőt csak a legutolsó tizedek óta, az or­szág társadalmilag, gazdaságilag oly átala­kulásokon ment keresztül, a szellemi és anyagi művelődés az önrendelkezési jogát visszanyert nemzetnek a múltak mulasztá­sait egyszerre pótolni kívánó erőfeszítései következtében oly fejlődést vett, melyek a szellemi és anyagi élet igényeit és szükségle­teit számos, sokszor azonban káros tényezők­nek befolyása alatt is óriási mérvben fokoz­ták, a­nélkül, hogy ezen igények és szükség­letekkel az ezek kielégítésére megkívántató erők gyarapodása lépést tarthatott volna. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a ta­nulmányi alap minden évben hiányt mutat fel a kezelésben, mert ha ez állana, akkor már rég bekövetkezett volna azon veszély, melynek egy-két évtized alatt beálltától 1830-ban az országos bizottság tartott,holott pedig tudvalevő, hogy daczára a kiadások emelkedésének, daczára az építkezésekre s a Horvát és Szlavonországot a tanulmányi alapból illető jutalék kiszolgáltatására for­dított tőkéknek, valamint azelőtt, úgy idő­­szakonkint ma is fedezik a jövedelmek a tényleges szükségletet, sőt a zárszámadások szerint, mint utoljára 1884-ben 30,296 írttal jövedelmi többlet is mutatkozik. A tanulmányi alap bevétele a Horvát- Szlavonországot illető jutalék hozzászámítá­­sával,osztrák érték szerint 1808-ban 150,969 frt, 1826—7. évben 161,902 frt és 1867-ben az előirányzat szerint 450,175 frt volt. Kiadásai, melyek 1808-ban 154,026 fo­rintot tettek, 1867-ben 449,758 írttal irá­nyoztalak elő, mig az alap szükséglete 1885-ben 602,731 írtra, 1886-ban 634,200 és 1887-ben 683,210 írtra emelkedik. A cultusminisztérium 1887. évi költség­­vetésének pénzügyi bizottsági tárgyalásánál, a tanulmányi alap is szóba hozatván, nem lesz érdektelen, ha összehasonlítjuk az 1867. évi állapotot a maival ; mert az összehasonlí­tás, melynek alapjául, ha az 1887. évre hivat­kozás nem történik, az 1867. és 1885. évek részletes adatai szolgálnak, hasznos felvilágo­sítást nyújt és azokat, kik a helyzetet nem el­­egultságból, mely ellen orvosság alig van, hanem csakis a tényállásról szerzett alapta­­an értesülés szerint ítélték meg, meggyőzi, hogy tanügyi intézményeinknek nagy tőkék befektetését igénylő rendkívüli fejlesztése és előhaladása mellett is, a tanulmányi alap helyzete nem csak nem rosszabbodott, hanem jövedelmezősége közoktatásügyi miniszterünk gondoskodása által nem remélt mérvben emel­kedett. A jogacadémiáknál az 1867. évi költségve­tés szerint (az akkor még vissza nem állított győri academia leszámításával) a fizetések 20.580 frtot tettek, ma pedig a 7500 frtnyi lakpénzzel együtt 68.000 frtot igényelnek. Akkor a pótlékok, az élvezmények megvál­tása, az adjunctusok segélyei, a jutalmak és segélyek, az ügyviteli költségek, az irodai és hivatali szükségletek, az elméleti és gyakor­­­lati oktatás szükségletei, együtt véve 9580 írttal, vagyis az académiák költségei a taná­rok 20.580 frtnyi illetményével együtt össze­sen 30.160 írttal irányoztalak elő, ellenben ma a pótlékok, a jutalmak, az ügyviteli költ­ségek, az irodai szükségletek, az elméleti s gyakorlati oktatás szükségletei 16.542 frtot, vagyis összesen a fizetésekkel együtt 84.542 frtot tesznek, és így az academiák, melyek a zágrábi academia hozzászámitásával 1811- ben 38—40.000 frtot (akkori pénzben!) igé­nyeltek és a tanárok 500 frt fizetéssel birtak, 1867 ben még csak 30.160 frtot, de ma már 84.542 frtot vagyis 54.382 frttal többet vesz­nek igénybe. Az 1867. évben a főgymnasiumi tanári személyzet fizetése 110.335 és az algymna­­siumié 6420 írttal, összesen tehát 116.755 írttal vétetett fel, míg a szolgák fizetése, az irodai és hivatali szükséglet, a pótlékok, a jutalmak és segélyek, az elméleti és gyakor­lati oktatás szükségletei, az ügyviteli költsé­gek 27.819 írttal, vagyis együtt véve a gym­nasiumok szükséglete 144.574 frttal irányoz­­tatott elő. Ma a főgymnasiumok tanárainak fizetései 210.410 frtot, az algymnasiumiaké 41.000 frtot, a pótlékok 37.700 frtot, a lak­pénzek 34.410 frtot, összesen tehát 323.520 frtot, vagyis 206.765 frttal többet tesznek. A szolgák fizetéseire, a jutalmakra és segélyekre, a tornatanítók jutalmaira (egy szépírási ta­­nítóét is ide számítva), az ügyviteli költsé­gekre, az irodai és hivatali szükségletekre, az elméleti és gyakorlati oktatás szükségleteire 47.368 főt igényeltetik. Az összes kiadás tehát 370.888 frt és igy ma a gymnasiumok 226.314 írttal kerülnek többe, mint 1867-ben A r. és g. cath. tanitóképezdék költségei 1867-ben a járulékokkal és az ösztöndijakkal együtt 22.009 frtot tettek, ma a költségek 27.131 írtra rúgnak. A gör. cath. népiskolák (Ungvár, Sá­rospatak,) 1867-ben 1313 frtot, ma a r. és g. kath. népiskolák 1930 frtot vesznek igénybe. A pótlékok, melyek 1867-ben 3065 fo­rinttal irányoztattak elő, ez idő szerint a he­lyi pótlékokkal együtt 54,327 frtot tesznek, mely összegből 8100 az academiákra, 37,700 a gymnasiumokra, 2727 a tanítóképezdékre és 5800 frt a helyi pótlékokra esik ; tehát e czímen a többlet az 50.000 frtot meghaladja, megjegyezvén mindazáltal, hogy ezen több­letből az académiák és gymnasiumokra eső költségek ezen intézetek szükségletének ki­mutatásánál fentebb már számításba vétettek. A tantestületek javadalmazása, melyből a kegyesrendiekre a járulékokkal együtt 10.000 írton felül esik; daczára,hogy némely tételek elmaradtak, ma is 21.7­73 frtot, tehát csak néhány száz forinttal tesznek keveseb­bet, mint 1867-ben. A népiskolai tanítók 1867-ben 11,959 frt segélyt élveztek, s a segélyek ma is az 1483 frtnyi lelkészi congrua kiegészítéssel együtt 10,812 frtot tesznek. Igaz, hogy míg 1867-ben a József-poly­­technicumnak kerek összegben mintegy 31 ezer és a budai és kassai reáliskoláknak ke­rek összegben 25,000 frtnyi költséget a ta­nulmányi alapból fedeztettek, e költségek ma már nem terhelik az alapot, mely ekként mintegy 56,000 frtnyi költségtől megszaba­dult, ámde a költségek ezen kereskedését rendkívül meghaladja a kiadások emelkedése, mely a két főtételnél: az académiáknál és a gymnasiumoknál 54,382, illetőleg 226,314 frtot, összesen tehát 280,696 frtot tesz. Ezen nagy többlet alig igényel bővebb indokolást. Természetszerű magyarázatát leli az egyrészt az intézetek számának szaporodásában, a ta­nító személyzet létszámának az oktatás foko­zott igényei által szükségessé vált gyarapítá­sában, valamint azon nagy kiadásokban is, melyeket az intézeteknek a tanítás igényei által mellőzhetlenü­l követelt czélszerűbb elhelyezése, berendezése, felszerelése, az elméleti s gyakorlati oktatásnak a tudo­mányok előhaladásával emelkedő szükség­letet igénylenek. Míg 1867-ben tíz fő­­gymnasium és egy algymnasium tartatott fenn a tanulmányi alapból és egy fő és há­rom algymnasium hittanitói fizettettek, addig ma 18 fő- és al­gymnasium fentartása nehe­zedik az alapra, mihez hozzá számítandó még azon 21 fő és al­gymnasium, melyeknek fen­­tartásához, az alap nagyobb vagy kisebb mérvben hozzájárul. A tanári személyzet sza­porítását tehát nemcsak az oktatás nagyobb igényei, hanem az intézetek számának szapo­rítása is igényelte. A személyzet létszámának kettős okon alapuló gyarapítása, nagyon ter­mészetesen, fokozottan emelte a kiadásokat akkor, midőn a tanárok fizetései, báró Eötvös József minisztersége alatt a tizedé­ves pótlé­koknak ötödévesekre változtatása mellett 1870. elejétől számítva megjavíttattak, hogy azon férfiak, kikre az ország ifjúságának ne­velése s tanitása bizva van, ha nem is fényes,­­ sőt a mily fontos, épen oly terhes feladatuk- ‘­hoz képest szerény, de a mai élet szükségle­­ t) Caput Vi­ teivel legalább mégis helyesebb arányban­­ levő illetményekben részesittessenek. Ezen , fizetésjavitás már az 1869. év végével léte-­­­zett tényleges állapot szerint is majdnem 1­33.000 írttal szaporította a tanulmányi alap szükségletét. A főváros egészségügye érdekében. — Két levél a szerkesztőhöz. — I. A múlt héten felmerült újabb cholera-hirek is­mét a fővárosi közegészségi viszonyokra irányították a közönség figyelmét. Kívánatosnak tartanék, ha az új főorvos s a közegészségügyi hatóságok — hivatá­sukhoz képest — a saját hatáskörükben mindazon óvintézkedéseket megtennék, melyek a melegebb év­szak beálltával fenyegető cholera, avagy egyéb jár­vány­veszély megelőzésére, esetleg enyhítésére alkal­masak. Mi ezúttal csak a főváros lakás-miseriára óhajt­juk az érdeklődést felkelteni. Utalni óhajtunk a nagyszámú pincze-lakhelyiségre, hol 10 — 12 férfi, nő és gyermek van összezsúfolva. A­ki a külvárosokban járt, az elszörnyülködik az ottani lakásviszonyokon, s az ezek következtében az egészség - és erkölcsben beállott nagy pusztításban. És hogy a járványos be­tegségek itt szedik a legtöbb áldozatot, ezt a múlt év szomorú tapasztalatai is tanúsítják. Nézetünk szerint a főváros közegészségi vi­szonyai mindaddig nem fognak lényegesen megja­vulni, míg a lakásviszonyok kedvezőbbek nem lesznek. Egészséges, 1­3 szobából és a háztartáshoz szüksé­ges mellékhelyiségekből álló, olcsó lakásokra van szüksége a szegényebb s első­sorban a munkás nép­­osztályoknak. Ily lakásoknak azonban a főváros job­batlán birjával van. Még a szerényebb anyagi viszonyok között élő középosztály számára sem bí­runk megfelelő lakásokkal. A valamire való lakás 500 írttal kezdődik. Ennyit pedig egy 1000- 1500 frt fizetéssel bíró hivatalnok, vagy hason jövedelmű honoratior nem fizethet, vagy ha fizet, úgy ezt csakis a csa­ládjának szükséges élelmezés vagy ruházat rovására teheti. Azért is mindenekelőtt egészséges és olcsó lakásokra van szükség. A practicus angolok belátták ezt. Igaz, hogy idő kellett ahoz is, míg a londoni nyomor iszonyain legalább e részben segí­tettek. De segítettek. Nekünk a jó példát csak követ­nünk kell. Egy angol-amerikai dúsgazdag tőkepénzes, Peabody György volt az, ki angliai és fő­kép londoni honfitársai nyomorán enyhítendő, több millió font sterlinget hagyományozott munkás­­lakházak építésére. E nemeslelkű férfiú hagyatékából épültek a City közelében ama háztömbök, melyeket a londoni munkásosztály, az alapító iránti hálaérzet­ből „Peabody-város«-nak nevezett el. Ez épületek 4—6 házból állanak, egymástól elkülönített 2—3 szobából s a szükséges mellékhelyiségekből álló laká­sokkal, melyekben gyári-, kézműipari, vasúti munkás, levélhordó, hivatalszolga és kishivatalnokok családjai laknak. A házaknak fákkal beültetett közös udvaruk van, hol a lakók gyermekei vígan futkározhatnak. A lakbér jutányos, daczára ennek azonban ez alapítványi házak mégis 5 százalékot jövedelmeznek, mely körül­mény arra indította a vállalkozó szellemű angol pénzvilágot, hogy ily munkás lakházak építésére részvénytársaságot alakítsanak. És ma már tényleg több ily részvénytársaság működik. Egy évtized óta a munkás családi­­lakházak hosszú, külsőleg is díszes sora épült fel, egymástól elkülönített egészséges, az éven át a házfelügyelőség költségére többször meszelt 2—3 szoba és a szükséges mellékhelyiségekből álló olcsó lakásokkal. E lakások az év folyamán mind ki voltak bérelve s az osztalék minden ily társulatnál az 5 százalékot meghaladta. Nagyon jól tudjuk, hogy a londoni viszonyok a budapestiektől nagyon különböznek. London óriási gyáripara mellett a miénk valósággal eltörpül, és úgy miként a londoni nyomor is hasonlít­atlanul nagyobb a budapestinél. Mindamellett azonban ki tagadhatná, hogy a fent jelzett irányú kezdeményezés — termé­szetesen a mi viszonyainknak megfelelőleg, kisebb méretekben — üdvös és czélirányos lenne. Hiszen ná­lunk is a gyári, kézműipari, vasúti, raktári és magán­munkások, a posta- és távirda altisztjei, a hivatalszolgák, a kishivatalnokok és dijnokok száma sok ezer egyénre megy fel. Ha jónevű emberek ál­lanának az ily társadalmi mozgalom élére, a mi pénzvilágunk sem tartaná koc­káztatottnak az ily munkáscsaládi lakházak építésére tőkéit rendelkezés­re bocsájtani. Mert azzal, hogy humanitárius tevé­kenység útján e bajon segíthethetünk, csak önnön ma­gunkat ámítjuk .D­e türhetlen lakásviszonyokon csakis észszerű vállalkozási szellem segíthet. A főváros lakviszonyai rendezésével kettős czél érhető el: lényeges lépés fog történni a közegészségi viszonyok javításához és másodszor, ha nem is meg­­előztetni, de mindenesetre enyhíttetni fognának a so­­ciális bajok, melyek bizonyára nálunk is be fognak kopogtatni. LADÁNYI MIKLÓS: II. Az utczai lakást bérlők, lakásukat leginkább délelőtti időkben, midőn a nap épen oda tűz és a le­vegő legtisztább, az utcza felől könnyen szellőztethe­tik, és annak előnyei mellett még sokan oly kellemes helyzetben is vannak, hogy a forró nyári hónapokat nyaralókban tölthetik , míg a lakosság nagyobb része az udvari lakásokra szorítkozik és kénytelen az udvar rekedt levegőjét éveken át tűrni. A házak szűk k­is udvaraiban, hol a legfénye­sebb napon is alig pár órára pillant be a napsugár, és a forró nyári napokon a házak tetejét melegíti föl izzóvá : a nappali tikkasztó hőség az udvarokban éjen át megreked. Az ujan épült házakban pedig, melyekbe a behurczolkodhatás ideje úgy is rövid három hónapi határidőre van engedélyezve, midőn még a szobák festéke, az ajtók s ablakok mázolása is alig szárad meg, a különbféle szagokból származó gőzöket, me­lyek az egészségre kártékonyan hatnak: kell legin­kább az udvari lakóknak hosszú időn át tűrni, mert az épületek teljes kiszáradásához legalább két év szükségeltetik. A házak levegőjének megrekedése ellen kellene segíteni, az eddigi rossz szokás a csukott kapuk mel­lőzése által. De a mostani zárt kapuknál­ nem is szellőzhet az udvarban a levegő, különösen a mostani záridő fenntartása mellett, mely esteli 10 órától reggeli 6 óráig tart. A közönség közegészségügyeinek érdekében szükséges lenne e bajokon azzal segíteni, hogy a lég­­zárólag csukott fakapuk helyett vasrácsokból készül­tek alkalmaztassanak, és addig is, míg ezek behoza­tala elrendeltetnék, nappalra a kapuk mindkét szár­nya nyitva hagyassák, és a közönség érdekében felette kívánatos, hogy az eddigi szokásos zárórák ideje máj. hó 1-től okt. hó 1-ig estek­ 11 órától reggeli 5 óráig határoztassék meg. Egyúttal szükséges volna már a házmestereket is megfegyelmezni és a közönség érdekeit, a házmes­terek önkénye ellen nyomtatásban kiadott és minden házban kifüggesztendő szigorú rendőri szabályok által megóvni. LELESZI KOVÁCS KÁLMÁN: K­ÜLFÖLD. Budapest, ápril 7. (S­t­o­i­l­o­w m­i­s­s­i­ó­j­a.) A bolgár igazságügyminiszternek bécsi idézése alkalmá­ból a »Köln. Ztg.« a következőket írja: Valószínű, hogy nem Stoilow, sem Kálnoky gróf valami különö­sen nem sietnek a gyanított diplomatiai tárgyalások befejezésével. Azt mondják, a Ballplatzon, hogy a két diplomata nem mondott egymásnak egyebet, mint amit már úgyis tud mindenki. Bulgáriában a helyzet annyira új, amennyiben eddig Bulgáriában a köztársa­ságot tartották eszményképnek a megboldogult Sándor, t. i. II. Sándor czár fönhatósága alatt, míg most a köz­társaságot a jövő Sándorra, Battenberg herczeg fön­hatósága alá álmodják, három év tartamára. A hatal­mak, közöttük Ausztria, elvetik ugyan a jövő Sán­dorét, de a három évi ideiglenesség legtöbbnek, talán mindenkinek tetszik. A főkérdés egyelőre az marad, hogy a régensség tekintélyét fenn tudja-e jövőre is tartani. Stoilow határozott igennel felel, de az idő­tartamra megjegyzi, hogy annak megállapítása törvény szerint a nagy sobranje elé tartozik. — A régensségnek néhány évre újonnan meg­választása a pártok között való fegyverszünet­nek tekinthetők, s legalább megszerez némi bé­két az országnak is, melyre annak amúgy is nagy szüksége van. A három évi szünetre legjellemzőbb egy diplomata fölkiáltása: »Három év valóságos öröklét ránk nézve, három évi béke az örök békét je­lenti !« A fejedelem választást egyelőre Oroszország úgyis lehetetlenné teszi, s tisztességes herczeg meg nem engedi magát választatni, amig Oroszország ösz­­szeesküvéseit be nem szünteti s az egyesülés kérdése Kelet-Ruméliával rendezve nincsen. T­áviratok. Bécs, ápril 7. (Eredeti távirat.) A P. C.-nek írják Budapestről, hogy a magyar quota-bizottság albizottsága, mely közvetlen érintkezésbe lép az osztrák bizottság albizottságával, csak néhány napig marad Bécsben. Magyar körök­ben remélik, hogy a tárgyalások eredményre fognak vezetni, ha nem, a magyar quota-bizottság azonnal jelentést tesz erről a képviselőháznak, azután a kor­mány feladata lesz új javaslatokkal előállani. Bizo­nyosra veszik, hogy a quotát a két kormány javasla­tai alapján meg fogják állapítani, a­nélkül, hogy a kúrára kellene hivatkozni. Az állambevételek az első negyed­év­ben, eltekintve a spiritus-adótól, mely 11­ 2—2 milliót jövedelmezett, kedvezőbb eredményt mutat föl, mint a megelőző évnegyed. Berlin, ápril 7. A »Reichsanzeiger« a márczius 17-ről kiállított, s az osztrák-magyar kormány meg­felelő nyilatkozata ellenében kicserélt nyilatkozatot közöl, mely szerint a vasutak közlekedési eszközei­nek le nem foglalhatására vonatkozó törvényes meg­állapodások alkalmazásánál a kölcsönösség bizto­­síttatik. London, ápr. 7. A »Daily News« értesü­lése szerint Battenberg Sándor elhatá­rozta nemsokára proclamatiót kibocsátani, melyben tudtul adja, hogy a bolgár trón­ról egyszer s mindenkorra lemond. Pétervárott e lap szerint a politikai helyzet a legutóbbi időben lényegesen javult. Oroszország minden befolyását arra használja föl Berlinben és Párisban, hogy új bonyodalmak támadását megakadályozza. Egyúttal Pétervár, Berlin és Bécs között tár­gyalások folynak, hogy a bolgár kérdés a ki­­engesztelődés szellemében oldassák meg. A veszélyes benső viszonyok láthatólag össze­köttetésben állanak e békés törekvésekkel. London, ápril 7. A »Reuter-ügynökség­­­nek Calcuttából mai kelettel következőket távírják: Afghanistánból érkezett hírek sze­rint a Grhilzia törzs Ghuzni közelében fekvő magaslatot megszállotta, mely a Kabulból Kandaherre vezető utat uralja. Az emír azon reményének adott kifejezést, hogy sikerülni fog a lázadást levernie. Sophia, ápril 7. O’Connor angol diplomatiai ügynök ma reggel Londonba utazott, hova hétfőn megérkezik. Páris, ápr. 7. A »Havas-ügynökség« a következő jegyzéket teszi közzé: Egy l hírlap újabban hivatkozik arra a hírre, mely sze­rint a helybeli német nagykövetség egyik katonai attach­éj­ának visszahívását követelték volna. Ezen, különben is már megczáfolt hír minden alapot nélkülöz. Az említett katonai attaché magatartása semmiképen sem szol­gáltatott a franczia kormánynak panaszra okot. Berlin, ápril 7. A »Norddeutsche Alig. Ztg.« az »Epoca« czikkét közli,mely a chinai spanyol követnek a Francziaország fényes re­­vanche-győzelmére irányuló pohárkö­szön­t­őj­é­t v­a­s­t­a­g hibának mondja, főleg oly állam képviselője részéről, mely valamennyi ha­talmassághoz a legjobb viszonyt óhajtja föntartani. Strassburg, ápril 7. Kable birodalmi képvi­selő, ma délután meghalt. London, ápril 7. Az alsóház üléseit keddig el­napolta. London, ápril 7. A Reuter-ügynökség jelenti Bombayből mai kelettel. A Lahore-ban megjelenő hírlap azon hírét, mintha az afghán emír az indiai kormányhoz fordult volna támogatásért, hivatalosan megc­áfolják. London, ápril 7. (Eredeti távirat.) Az ír kérdés folyton élesbü­l, s az angol kormány a kö­vetkező alternatíva előtt áll: a parlament felosz­lása vagy coalitio. Gladstone pártja elhatározta, hogy az egész országban erős izgatást fog megindí­tani a tervezett kényszer­bili ellenében, ezzel kény­szerítve a kormányt a képviselőház feloszlatására, minthogy Gladstone meg van arról győződve, hogy az új választásoknál többséget kap. Mr. Balfour, indiai államtitkár, hír szerint Randolph Churchill javára le fog mondani. (»P. C.«) Madrid, ápril 7. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) A nem­rég megkísérlett petárda-merényletre itt nem fektetnek súlyt, minthogy az valószínűleg magán­­boszú műve a belügyminiszter és a városi praefectus ellen, és mögötte sem anarchismust, sem socialismust keresni nem lehet. Épp úgy teljesen távol látszanak

Next