Nemzet, 1887. április (6. évfolyam, 1648-1676. szám)
1887-04-08 / 1655. szám
káros kérdés nehézségei lettek volna mellőzhetők és a nemzeti művelődés utján hány és hány fokkal lennénk előbbre! Távol van tőlünk azt állítani, hogy a közép és a felső iskoláztatás terén mi kívánni való sem maradt fenn! Az 1827. VIII. t. czikk által a tanulmányi ügyekben kiküldött országos bizottság működése tesz tanúságot, hogy ettől vajmi messze voltunk és sokkal nagyobb volt elmaradásunk, hogysem a nagymérvű előhaladás daczára is még igen sok ne lenne a tennivaló. Ámde e téren mégis más, viszonylag sokkal kedvezőbb volt a helyzet. A közép- és főiskolák ugyanis külön saját javadalmazással bírtak. A Pázmány által fejedelmi bőkezűséggel alapított egyetem ellátására, az egyetem, és az academiák s gymnasiumok javadalmazására a tanulmányi alap szolgáltak, melyeket királyaink az eltörlött szerzetesrendek s egyházi javadalmak állagából gazdag adományokkal láttak el. Bármennyire dúsan javadalmazták is azonban fejedelmeink a vallás és nevelés ügyét és aránylag bármennyivel kedvezőbb helyzetbe is jutottak általuk a catholicus intézetek, melyek az állam uralkodó vallását követő catholicus jellegüknél fogva országos jelleget is nyertek, a javadalmazásuk, a teendők mérvéhez képest, a szükségletet ki nem elégíthette. A tanulmányi alap bevételeit már e század elején is meghaladták a kiadások és Schwartner Márton megjegyzi, hogy »bárcsak a tanulmányi alapnál is, mint az egyeteminél, ha nem is feltűnő fölösség, de legalább hiány ne lenne jelezhető, mely körülménynél fogva az öt országos académián alkalmazott tanárok szegény fizetésének érezhető megjavítása lehetetlennek tartatott... . A helyzet azonban, ha aránylag az egyetemi alapra nézve jobb is volt, mint a tanulmányira, rövid idő múltán egyaránt kedvezőtlenné vált. Ez okból javasolja az 1827. 8. t.-czikk által kiküldött országos bizottság*) az egyetemi alapnál a legnagyobb takarékosságot, a tanárok számának, különösen az orvosi karban, valamint az assistenseknek is apasztását, továbbá a hittani karban legalább addig, míg az alap megerősbödik, olyan férünk alkalmazását, kik egyházi javadalommal ellátva, az egyetemi alapból a fizetést nélkülözhetik. Még nehezebb volt a tanulmányi alap helyzete. Nagyon is élénken festi az országos bizottság annak szükségét, hogy a tanárok helyzete javíttassák, mert a szükséggel küzdve, kénytelenek az oktatás és még inkább az erkölcsiség kárára gondoskodni sorsuk lehető könnyítéséről. Bár ő felsége —mint a bizottság mondja — legközelebb a legbölcsebb rendeleteket is bocsátotta ki, hogy a Mária Terézia által adományozott uradalmak és tőkék bő kamatot hozzanak, s bár 17 gymnasium a szerzetesrendeknek adatott át, a tanulmányi alap bevételeit a kiadások mégis oly jelentékenyen meghaladják, hogy szenvedő hátraléka tudvalevőig majdnem egy milliót tesz, úgy, hogy a tanügyi intézményeket egy vagy két évtized leforgásával a legvégső zavar fenyegeti. A bizottság a baj rendkívüli okai közé a pénzérték leszállítását, a földbirtokkal összekötött és az idők viszontagságaival ismétlődő felkelési és egyéb kiadásokat, valamint a visszaállított szerzetesrendek kezelése alá visszabocsátott intézetek épületeinek jó karba helyezésével járó költségeketszámítja. *) Sectio II. (Cap. II. § 10. 5.) volt mit tennie, mint a visszatérés után Munkácsról azonnal tovább folytatni útját visszafelé. A stry-i tartózkodásról keveset beszélek. A beszkidi alagúton, mely tavar még szinte járhatatlan volt, gyorsan ragadott át bennünket a vonat. Úgy itt, mint az előző számos viaducton örömmel hallgattuk kísérőink magyarázatát a nagy munkáról, melyet itt a magyar műszaki tudomány s vállalkozási szellem végrehajtott s a meleg éljenzés, melylyel Beszkiben a tudomásra jutott legfelsőbb kitüntetéseket az egybegyűltek üdvözölték, az szívből fakadó s megérdemelt volt. Az osztrákokkal, vagy inkább a galicziaiakkal való találkozás a Beszkid északi alján, s a velük való időzés Stryben szintén kellemes perczei voltak ez útnak. Nem volt ugyan benne az a testvériesülési paroxismus, amelyhez mi itt Budapesten hozzá vagyunk szokva, valahányszor egy-egy idegen társaság megtisztel jelenlétével. Nem, a galicziaiak szívesen látó házigazdák voltak, de tovább ennél nem mentek, s azt jól tették. Első szónokuk a díszlakomán hosszú lengyel beszéddel kezdte, amiből a társaság háromnegyed része — élén Württemberg herczeggel — nem értett semmit, s az osztrák kereskedelmi minisztérium kiküldötte azzal vezette be felköszöntőjét, hogy a megnyílt vasút által Galiczia új exploitationális területet nyert Magyarországban. Ezt azonban ez a tapintatos úr már németül mondta. Valószínűleg azért , hogy a magyarok megértsék, s a lengyelek és ruthének ne. Baross Gábor helyes érzékkel reflectált e beszédre is azt mondván, hogy a két állam, Ausztria és Magyarország bizonyára együtt fogják élvezni e vonal előnyeit. Nagy lelkesedést keltett Baross magyarul is elmondott rövid felköszöntője a hadseregre, melyre Württemberg herczeg és Guttenberg ezredes válaszolt, s Ludwigé, a magyar államvasutak vezérigazgatójáé, kinek Czedik köszönte meg a bókokat, melyekkel az udvarias magyar mérnök, osztrák területen az osztrák mérnököket üdvözölte. A lakoma végén megindult az út haza felé. Az esti szürkületben a kitekintő szem még a Beszkid hóval vastagon fedett hegyoldalán pihent; a reggel már a tavasz verőfényes napja fogadott Budapest határán. Nem csak a politika jelenségei változnak gyakran és gyorsan : a természetéi is. Mentor. A rendes okok közésorozza a gymnasiumok számának, és az akadémiákon a tanszékeknek szaporodását; több elemi iskolának még mindig a tanulmányi alapból ellátását; az ingatlanokból a jövedelmek elégtelenségét, úgy, hogy amit a házi kezelés előállít azt, alighanem mind egyedül a gazdasági erők fentartására fordítja;*) a tiszteletdíjak, fizetések, jutalmazások és nyugdíjak oly terhét, mely a kormányszékeknél alkalmazott egyének után tulajdonképen nem a tanulmányi alapot, hanem a kincstárt terhelné. Ami a baj orvoslásának eszközeit illeti, ezek gyanánt a bizottság a gymnasiumok, főleg pedig a tanulmányi alapból fentartottak számának a tanítás kára nélkül eszközölhető leszállítását s az eddig még a tanulmányi alapból ellátott elemi iskolák fentartási költségének a községekre átruházását; azon helyeken, hol gymnasiumok vannak, ezek igazgatóinak egyúttal az elemi iskolák igazgatásával külön díjazás nélkül megbízatását, a győri és zágrábi theológiai tanárok ellátásának a püspökökre áthárítását és a fentebb említett tiszteletdíjak, fizetések jutalmak és nyugdíjaknak a kincstárra átutalását jelöli meg. A jövedelmek gyarapítása czéljából, az ingatlanoknak akár kisebb részletekben is több évre bérbeadását s a tőkéknek minél gyümölcsözőbben és biztosabban kamatra elhelyezését, továbbá mérsékelt tandíj behozatalát is javasolja, azon oknál fogva is, hogy ezáltal a reájuk hasznosabb más életpályára született ifjak üdvös s mégsem erőszakos módon visszatartassanak a magasabb iskolák látogatásától, melyeket csak csekély eredménynyel s a közhaszonnak semmi reményével, sőt inkább saját helyzetük és az állam kárára látogatnak. Ha az egyházi s alapítványi, valamint a tanulmányi ügyekben kiküldött országos bizottságok a múlt század végén és a folyó század harmadik tizedében a teendők mérvéhez képest az erők elégtelenségéről panaszkodtak, váljon kedvezőbbnek mondható-e a helyzet ma, midőn azon kényszerű elmaradottság, melyben oktatásügyünk hosszú időn át szenvedett, azon nagy előhaladás, melyet az oktatás és nevelés ügye más országokban az e czélra hozott áldozatok segélyével tett; azon parancsoló szükség, mely nemzeti létünk biztosításának s fenntartásának elengedetlen feltétele gyanánt követeli, hogy az oktatás és átalában a művelődés terén mindenképen iparkodjunk a kedvezőbb körülmények között és százados intézkedések és intézmények alapján állandó fejlődést élvező nyugati népeket minél inkább megközelíteni ; természetes következményként idézte elő, hogy a tanulmányi alapra az ezen alapból fentartott intézetek érdekében oly terhek nehezednek, melyekkel rendelkezésre álló erői, megfelelő arányban, ha sem száz, sem ötven év előtt nem voltak, ma még kevésbé lehetnek. Ha a tanulmányi alap jövedelmei akkor elégtelenek voltak, lehet-e csodálni, hogy azok elégtelenek most, midőn azóta, sőt csak a legutolsó tizedek óta, az ország társadalmilag, gazdaságilag oly átalakulásokon ment keresztül, a szellemi és anyagi művelődés az önrendelkezési jogát visszanyert nemzetnek a múltak mulasztásait egyszerre pótolni kívánó erőfeszítései következtében oly fejlődést vett, melyek a szellemi és anyagi élet igényeit és szükségleteit számos, sokszor azonban káros tényezőknek befolyása alatt is óriási mérvben fokozták, anélkül, hogy ezen igények és szükségletekkel az ezek kielégítésére megkívántató erők gyarapodása lépést tarthatott volna. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a tanulmányi alap minden évben hiányt mutat fel a kezelésben, mert ha ez állana, akkor már rég bekövetkezett volna azon veszély, melynek egy-két évtized alatt beálltától 1830-ban az országos bizottság tartott,holott pedig tudvalevő, hogy daczára a kiadások emelkedésének, daczára az építkezésekre s a Horvát és Szlavonországot a tanulmányi alapból illető jutalék kiszolgáltatására fordított tőkéknek, valamint azelőtt, úgy időszakonkint ma is fedezik a jövedelmek a tényleges szükségletet, sőt a zárszámadások szerint, mint utoljára 1884-ben 30,296 írttal jövedelmi többlet is mutatkozik. A tanulmányi alap bevétele a Horvát- Szlavonországot illető jutalék hozzászámításával,osztrák érték szerint 1808-ban 150,969 frt, 1826—7. évben 161,902 frt és 1867-ben az előirányzat szerint 450,175 frt volt. Kiadásai, melyek 1808-ban 154,026 forintot tettek, 1867-ben 449,758 írttal irányoztalak elő, mig az alap szükséglete 1885-ben 602,731 írtra, 1886-ban 634,200 és 1887-ben 683,210 írtra emelkedik. A cultusminisztérium 1887. évi költségvetésének pénzügyi bizottsági tárgyalásánál, a tanulmányi alap is szóba hozatván, nem lesz érdektelen, ha összehasonlítjuk az 1867. évi állapotot a maival ; mert az összehasonlítás, melynek alapjául, ha az 1887. évre hivatkozás nem történik, az 1867. és 1885. évek részletes adatai szolgálnak, hasznos felvilágosítást nyújt és azokat, kik a helyzetet nem elegultságból, mely ellen orvosság alig van, hanem csakis a tényállásról szerzett alaptaan értesülés szerint ítélték meg, meggyőzi, hogy tanügyi intézményeinknek nagy tőkék befektetését igénylő rendkívüli fejlesztése és előhaladása mellett is, a tanulmányi alap helyzete nem csak nem rosszabbodott, hanem jövedelmezősége közoktatásügyi miniszterünk gondoskodása által nem remélt mérvben emelkedett. A jogacadémiáknál az 1867. évi költségvetés szerint (az akkor még vissza nem állított győri academia leszámításával) a fizetések 20.580 frtot tettek, ma pedig a 7500 frtnyi lakpénzzel együtt 68.000 frtot igényelnek. Akkor a pótlékok, az élvezmények megváltása, az adjunctusok segélyei, a jutalmak és segélyek, az ügyviteli költségek, az irodai és hivatali szükségletek, az elméleti és gyakorlati oktatás szükségletei, együtt véve 9580 írttal, vagyis az académiák költségei a tanárok 20.580 frtnyi illetményével együtt összesen 30.160 írttal irányoztalak elő, ellenben ma a pótlékok, a jutalmak, az ügyviteli költségek, az irodai szükségletek, az elméleti s gyakorlati oktatás szükségletei 16.542 frtot, vagyis összesen a fizetésekkel együtt 84.542 frtot tesznek, és így az academiák, melyek a zágrábi academia hozzászámitásával 1811- ben 38—40.000 frtot (akkori pénzben!) igényeltek és a tanárok 500 frt fizetéssel birtak, 1867 ben még csak 30.160 frtot, de ma már 84.542 frtot vagyis 54.382 frttal többet vesznek igénybe. Az 1867. évben a főgymnasiumi tanári személyzet fizetése 110.335 és az algymnasiumié 6420 írttal, összesen tehát 116.755 írttal vétetett fel, míg a szolgák fizetése, az irodai és hivatali szükséglet, a pótlékok, a jutalmak és segélyek, az elméleti és gyakorlati oktatás szükségletei, az ügyviteli költségek 27.819 írttal, vagyis együtt véve a gymnasiumok szükséglete 144.574 frttal irányoztatott elő. Ma a főgymnasiumok tanárainak fizetései 210.410 frtot, az algymnasiumiaké 41.000 frtot, a pótlékok 37.700 frtot, a lakpénzek 34.410 frtot, összesen tehát 323.520 frtot, vagyis 206.765 frttal többet tesznek. A szolgák fizetéseire, a jutalmakra és segélyekre, a tornatanítók jutalmaira (egy szépírási tanítóét is ide számítva), az ügyviteli költségekre, az irodai és hivatali szükségletekre, az elméleti és gyakorlati oktatás szükségleteire 47.368 főt igényeltetik. Az összes kiadás tehát 370.888 frt és igy ma a gymnasiumok 226.314 írttal kerülnek többe, mint 1867-ben A r. és g. cath. tanitóképezdék költségei 1867-ben a járulékokkal és az ösztöndijakkal együtt 22.009 frtot tettek, ma a költségek 27.131 írtra rúgnak. A gör. cath. népiskolák (Ungvár, Sárospatak,) 1867-ben 1313 frtot, ma a r. és g. kath. népiskolák 1930 frtot vesznek igénybe. A pótlékok, melyek 1867-ben 3065 forinttal irányoztattak elő, ez idő szerint a helyi pótlékokkal együtt 54,327 frtot tesznek, mely összegből 8100 az academiákra, 37,700 a gymnasiumokra, 2727 a tanítóképezdékre és 5800 frt a helyi pótlékokra esik ; tehát e czímen a többlet az 50.000 frtot meghaladja, megjegyezvén mindazáltal, hogy ezen többletből az académiák és gymnasiumokra eső költségek ezen intézetek szükségletének kimutatásánál fentebb már számításba vétettek. A tantestületek javadalmazása, melyből a kegyesrendiekre a járulékokkal együtt 10.000 írton felül esik; daczára,hogy némely tételek elmaradtak, ma is 21.773 frtot, tehát csak néhány száz forinttal tesznek kevesebbet, mint 1867-ben. A népiskolai tanítók 1867-ben 11,959 frt segélyt élveztek, s a segélyek ma is az 1483 frtnyi lelkészi congrua kiegészítéssel együtt 10,812 frtot tesznek. Igaz, hogy míg 1867-ben a József-polytechnicumnak kerek összegben mintegy 31 ezer és a budai és kassai reáliskoláknak kerek összegben 25,000 frtnyi költséget a tanulmányi alapból fedeztettek, e költségek ma már nem terhelik az alapot, mely ekként mintegy 56,000 frtnyi költségtől megszabadult, ámde a költségek ezen kereskedését rendkívül meghaladja a kiadások emelkedése, mely a két főtételnél: az académiáknál és a gymnasiumoknál 54,382, illetőleg 226,314 frtot, összesen tehát 280,696 frtot tesz. Ezen nagy többlet alig igényel bővebb indokolást. Természetszerű magyarázatát leli az egyrészt az intézetek számának szaporodásában, a tanító személyzet létszámának az oktatás fokozott igényei által szükségessé vált gyarapításában, valamint azon nagy kiadásokban is, melyeket az intézeteknek a tanítás igényei által mellőzhetlenül követelt czélszerűbb elhelyezése, berendezése, felszerelése, az elméleti s gyakorlati oktatásnak a tudományok előhaladásával emelkedő szükségletet igénylenek. Míg 1867-ben tíz főgymnasium és egy algymnasium tartatott fenn a tanulmányi alapból és egy fő és három algymnasium hittanitói fizettettek, addig ma 18 fő- és algymnasium fentartása nehezedik az alapra, mihez hozzá számítandó még azon 21 fő és algymnasium, melyeknek fentartásához, az alap nagyobb vagy kisebb mérvben hozzájárul. A tanári személyzet szaporítását tehát nemcsak az oktatás nagyobb igényei, hanem az intézetek számának szaporítása is igényelte. A személyzet létszámának kettős okon alapuló gyarapítása, nagyon természetesen, fokozottan emelte a kiadásokat akkor, midőn a tanárok fizetései, báró Eötvös József minisztersége alatt a tizedéves pótlékoknak ötödévesekre változtatása mellett 1870. elejétől számítva megjavíttattak, hogy azon férfiak, kikre az ország ifjúságának nevelése s tanitása bizva van, ha nem is fényes, sőt a mily fontos, épen oly terhes feladatuk- ‘hoz képest szerény, de a mai élet szükségle t) Caput Vi teivel legalább mégis helyesebb arányban levő illetményekben részesittessenek. Ezen , fizetésjavitás már az 1869. év végével léte-zett tényleges állapot szerint is majdnem 133.000 írttal szaporította a tanulmányi alap szükségletét. A főváros egészségügye érdekében. — Két levél a szerkesztőhöz. — I. A múlt héten felmerült újabb cholera-hirek ismét a fővárosi közegészségi viszonyokra irányították a közönség figyelmét. Kívánatosnak tartanék, ha az új főorvos s a közegészségügyi hatóságok — hivatásukhoz képest — a saját hatáskörükben mindazon óvintézkedéseket megtennék, melyek a melegebb évszak beálltával fenyegető cholera, avagy egyéb járványveszély megelőzésére, esetleg enyhítésére alkalmasak. Mi ezúttal csak a főváros lakás-miseriára óhajtjuk az érdeklődést felkelteni. Utalni óhajtunk a nagyszámú pincze-lakhelyiségre, hol 10 — 12 férfi, nő és gyermek van összezsúfolva. Aki a külvárosokban járt, az elszörnyülködik az ottani lakásviszonyokon, s az ezek következtében az egészség - és erkölcsben beállott nagy pusztításban. És hogy a járványos betegségek itt szedik a legtöbb áldozatot, ezt a múlt év szomorú tapasztalatai is tanúsítják. Nézetünk szerint a főváros közegészségi viszonyai mindaddig nem fognak lényegesen megjavulni, míg a lakásviszonyok kedvezőbbek nem lesznek. Egészséges, 13 szobából és a háztartáshoz szükséges mellékhelyiségekből álló, olcsó lakásokra van szüksége a szegényebb s elsősorban a munkás néposztályoknak. Ily lakásoknak azonban a főváros jobbatlán birjával van. Még a szerényebb anyagi viszonyok között élő középosztály számára sem bírunk megfelelő lakásokkal. A valamire való lakás 500 írttal kezdődik. Ennyit pedig egy 1000- 1500 frt fizetéssel bíró hivatalnok, vagy hason jövedelmű honoratior nem fizethet, vagy ha fizet, úgy ezt csakis a családjának szükséges élelmezés vagy ruházat rovására teheti. Azért is mindenekelőtt egészséges és olcsó lakásokra van szükség. A practicus angolok belátták ezt. Igaz, hogy idő kellett ahoz is, míg a londoni nyomor iszonyain legalább e részben segítettek. De segítettek. Nekünk a jó példát csak követnünk kell. Egy angol-amerikai dúsgazdag tőkepénzes, Peabody György volt az, ki angliai és főkép londoni honfitársai nyomorán enyhítendő, több millió font sterlinget hagyományozott munkáslakházak építésére. E nemeslelkű férfiú hagyatékából épültek a City közelében ama háztömbök, melyeket a londoni munkásosztály, az alapító iránti hálaérzetből „Peabody-város«-nak nevezett el. Ez épületek 4—6 házból állanak, egymástól elkülönített 2—3 szobából s a szükséges mellékhelyiségekből álló lakásokkal, melyekben gyári-, kézműipari, vasúti munkás, levélhordó, hivatalszolga és kishivatalnokok családjai laknak. A házaknak fákkal beültetett közös udvaruk van, hol a lakók gyermekei vígan futkározhatnak. A lakbér jutányos, daczára ennek azonban ez alapítványi házak mégis 5 százalékot jövedelmeznek, mely körülmény arra indította a vállalkozó szellemű angol pénzvilágot, hogy ily munkás lakházak építésére részvénytársaságot alakítsanak. És ma már tényleg több ily részvénytársaság működik. Egy évtized óta a munkás családilakházak hosszú, külsőleg is díszes sora épült fel, egymástól elkülönített egészséges, az éven át a házfelügyelőség költségére többször meszelt 2—3 szoba és a szükséges mellékhelyiségekből álló olcsó lakásokkal. E lakások az év folyamán mind ki voltak bérelve s az osztalék minden ily társulatnál az 5 százalékot meghaladta. Nagyon jól tudjuk, hogy a londoni viszonyok a budapestiektől nagyon különböznek. London óriási gyáripara mellett a miénk valósággal eltörpül, és úgy miként a londoni nyomor is hasonlítatlanul nagyobb a budapestinél. Mindamellett azonban ki tagadhatná, hogy a fent jelzett irányú kezdeményezés — természetesen a mi viszonyainknak megfelelőleg, kisebb méretekben — üdvös és czélirányos lenne. Hiszen nálunk is a gyári, kézműipari, vasúti, raktári és magánmunkások, a posta- és távirda altisztjei, a hivatalszolgák, a kishivatalnokok és dijnokok száma sok ezer egyénre megy fel. Ha jónevű emberek állanának az ily társadalmi mozgalom élére, a mi pénzvilágunk sem tartaná kockáztatottnak az ily munkáscsaládi lakházak építésére tőkéit rendelkezésre bocsájtani. Mert azzal, hogy humanitárius tevékenység útján e bajon segíthethetünk, csak önnön magunkat ámítjuk .De türhetlen lakásviszonyokon csakis észszerű vállalkozási szellem segíthet. A főváros lakviszonyai rendezésével kettős czél érhető el: lényeges lépés fog történni a közegészségi viszonyok javításához és másodszor, ha nem is megelőztetni, de mindenesetre enyhíttetni fognának a sociális bajok, melyek bizonyára nálunk is be fognak kopogtatni. LADÁNYI MIKLÓS: II. Az utczai lakást bérlők, lakásukat leginkább délelőtti időkben, midőn a nap épen oda tűz és a levegő legtisztább, az utcza felől könnyen szellőztethetik, és annak előnyei mellett még sokan oly kellemes helyzetben is vannak, hogy a forró nyári hónapokat nyaralókban tölthetik , míg a lakosság nagyobb része az udvari lakásokra szorítkozik és kénytelen az udvar rekedt levegőjét éveken át tűrni. A házak szűk kis udvaraiban, hol a legfényesebb napon is alig pár órára pillant be a napsugár, és a forró nyári napokon a házak tetejét melegíti föl izzóvá : a nappali tikkasztó hőség az udvarokban éjen át megreked. Az ujan épült házakban pedig, melyekbe a behurczolkodhatás ideje úgy is rövid három hónapi határidőre van engedélyezve, midőn még a szobák festéke, az ajtók s ablakok mázolása is alig szárad meg, a különbféle szagokból származó gőzöket, melyek az egészségre kártékonyan hatnak: kell leginkább az udvari lakóknak hosszú időn át tűrni, mert az épületek teljes kiszáradásához legalább két év szükségeltetik. A házak levegőjének megrekedése ellen kellene segíteni, az eddigi rossz szokás a csukott kapuk mellőzése által. De a mostani zárt kapuknál nem is szellőzhet az udvarban a levegő, különösen a mostani záridő fenntartása mellett, mely esteli 10 órától reggeli 6 óráig tart. A közönség közegészségügyeinek érdekében szükséges lenne e bajokon azzal segíteni, hogy a légzárólag csukott fakapuk helyett vasrácsokból készültek alkalmaztassanak, és addig is, míg ezek behozatala elrendeltetnék, nappalra a kapuk mindkét szárnya nyitva hagyassák, és a közönség érdekében felette kívánatos, hogy az eddigi szokásos zárórák ideje máj. hó 1-től okt. hó 1-ig estek 11 órától reggeli 5 óráig határoztassék meg. Egyúttal szükséges volna már a házmestereket is megfegyelmezni és a közönség érdekeit, a házmesterek önkénye ellen nyomtatásban kiadott és minden házban kifüggesztendő szigorú rendőri szabályok által megóvni. LELESZI KOVÁCS KÁLMÁN: KÜLFÖLD. Budapest, ápril 7. (Stoilow missiója.) A bolgár igazságügyminiszternek bécsi idézése alkalmából a »Köln. Ztg.« a következőket írja: Valószínű, hogy nem Stoilow, sem Kálnoky gróf valami különösen nem sietnek a gyanított diplomatiai tárgyalások befejezésével. Azt mondják, a Ballplatzon, hogy a két diplomata nem mondott egymásnak egyebet, mint amit már úgyis tud mindenki. Bulgáriában a helyzet annyira új, amennyiben eddig Bulgáriában a köztársaságot tartották eszményképnek a megboldogult Sándor, t. i. II. Sándor czár fönhatósága alatt, míg most a köztársaságot a jövő Sándorra, Battenberg herczeg fönhatósága alá álmodják, három év tartamára. A hatalmak, közöttük Ausztria, elvetik ugyan a jövő Sándorét, de a három évi ideiglenesség legtöbbnek, talán mindenkinek tetszik. A főkérdés egyelőre az marad, hogy a régensség tekintélyét fenn tudja-e jövőre is tartani. Stoilow határozott igennel felel, de az időtartamra megjegyzi, hogy annak megállapítása törvény szerint a nagy sobranje elé tartozik. — A régensségnek néhány évre újonnan megválasztása a pártok között való fegyverszünetnek tekinthetők, s legalább megszerez némi békét az országnak is, melyre annak amúgy is nagy szüksége van. A három évi szünetre legjellemzőbb egy diplomata fölkiáltása: »Három év valóságos öröklét ránk nézve, három évi béke az örök békét jelenti !« A fejedelem választást egyelőre Oroszország úgyis lehetetlenné teszi, s tisztességes herczeg meg nem engedi magát választatni, amig Oroszország öszszeesküvéseit be nem szünteti s az egyesülés kérdése Kelet-Ruméliával rendezve nincsen. Táviratok. Bécs, ápril 7. (Eredeti távirat.) A P. C.-nek írják Budapestről, hogy a magyar quota-bizottság albizottsága, mely közvetlen érintkezésbe lép az osztrák bizottság albizottságával, csak néhány napig marad Bécsben. Magyar körökben remélik, hogy a tárgyalások eredményre fognak vezetni, ha nem, a magyar quota-bizottság azonnal jelentést tesz erről a képviselőháznak, azután a kormány feladata lesz új javaslatokkal előállani. Bizonyosra veszik, hogy a quotát a két kormány javaslatai alapján meg fogják állapítani, anélkül, hogy a kúrára kellene hivatkozni. Az állambevételek az első negyedévben, eltekintve a spiritus-adótól, mely 11 2—2 milliót jövedelmezett, kedvezőbb eredményt mutat föl, mint a megelőző évnegyed. Berlin, ápril 7. A »Reichsanzeiger« a márczius 17-ről kiállított, s az osztrák-magyar kormány megfelelő nyilatkozata ellenében kicserélt nyilatkozatot közöl, mely szerint a vasutak közlekedési eszközeinek le nem foglalhatására vonatkozó törvényes megállapodások alkalmazásánál a kölcsönösség biztosíttatik. London, ápr. 7. A »Daily News« értesülése szerint Battenberg Sándor elhatározta nemsokára proclamatiót kibocsátani, melyben tudtul adja, hogy a bolgár trónról egyszer s mindenkorra lemond. Pétervárott e lap szerint a politikai helyzet a legutóbbi időben lényegesen javult. Oroszország minden befolyását arra használja föl Berlinben és Párisban, hogy új bonyodalmak támadását megakadályozza. Egyúttal Pétervár, Berlin és Bécs között tárgyalások folynak, hogy a bolgár kérdés a kiengesztelődés szellemében oldassák meg. A veszélyes benső viszonyok láthatólag összeköttetésben állanak e békés törekvésekkel. London, ápril 7. A »Reuter-ügynökségnek Calcuttából mai kelettel következőket távírják: Afghanistánból érkezett hírek szerint a Grhilzia törzs Ghuzni közelében fekvő magaslatot megszállotta, mely a Kabulból Kandaherre vezető utat uralja. Az emír azon reményének adott kifejezést, hogy sikerülni fog a lázadást levernie. Sophia, ápril 7. O’Connor angol diplomatiai ügynök ma reggel Londonba utazott, hova hétfőn megérkezik. Páris, ápr. 7. A »Havas-ügynökség« a következő jegyzéket teszi közzé: Egy l hírlap újabban hivatkozik arra a hírre, mely szerint a helybeli német nagykövetség egyik katonai attachéjának visszahívását követelték volna. Ezen, különben is már megczáfolt hír minden alapot nélkülöz. Az említett katonai attaché magatartása semmiképen sem szolgáltatott a franczia kormánynak panaszra okot. Berlin, ápril 7. A »Norddeutsche Alig. Ztg.« az »Epoca« czikkét közli,mely a chinai spanyol követnek a Francziaország fényes revanche-győzelmére irányuló pohárköszöntőjét vastag hibának mondja, főleg oly állam képviselője részéről, mely valamennyi hatalmassághoz a legjobb viszonyt óhajtja föntartani. Strassburg, ápril 7. Kable birodalmi képviselő, ma délután meghalt. London, ápril 7. Az alsóház üléseit keddig elnapolta. London, ápril 7. A Reuter-ügynökség jelenti Bombayből mai kelettel. A Lahore-ban megjelenő hírlap azon hírét, mintha az afghán emír az indiai kormányhoz fordult volna támogatásért, hivatalosan megcáfolják. London, ápril 7. (Eredeti távirat.) Az ír kérdés folyton élesbül, s az angol kormány a következő alternatíva előtt áll: a parlament feloszlása vagy coalitio. Gladstone pártja elhatározta, hogy az egész országban erős izgatást fog megindítani a tervezett kényszerbili ellenében, ezzel kényszerítve a kormányt a képviselőház feloszlatására, minthogy Gladstone meg van arról győződve, hogy az új választásoknál többséget kap. Mr. Balfour, indiai államtitkár, hír szerint Randolph Churchill javára le fog mondani. (»P. C.«) Madrid, ápril 7. (Eredeti távirat.) A nemrég megkísérlett petárda-merényletre itt nem fektetnek súlyt, minthogy az valószínűleg magánboszú műve a belügyminiszter és a városi praefectus ellen, és mögötte sem anarchismust, sem socialismust keresni nem lehet. Épp úgy teljesen távol látszanak