Nemzet, 1887. szeptember (6. évfolyam, 1797-1826. szám)
1887-09-04 / 1800. szám
Melléklet a „Nemzet“ 1800. (2421 szeptember 4. számához. A betelepített csángók. Az Al-Duna vidékére letelepített csángók múlt évi és idei helyzetéről és az aldunai telepítés állapotáról az »Orsz. Ért.« hiteles kútfőből merített értesülés alapján a következő adatokat közli. A telepítés mostani állapota a folyó évi működés következtében lényegesen változott. Jelenleg a hertelendyfalvi és nagy-györgyfalvi székhely telepesek már jóformán mind fedél alatt vannak és az utóbbi községben ez évben is sok s minden tekintetben kifogástalan építkezés történt, ami a jó termés következtében most is folytatódik. Építési anyaghiány van ugyan még Hertelendyfalván, de az anyag részben a megtakarított hitelösszegből, részben a jobb módú telepesek önerejéből, a kincstár újabb megterheltetése nélkül lesz beszerezhető. Nemzeti szempontból a beltelkek elhelyezése Nagygyörgyfalván és Székely-Kevén eszközöltetett a leghelyesebben, amennyiben az előbbi községben egy székely telepes mellett egy őstelepes, míg az utóbbiban — az új telepesek nagyobb számánál fogva — két székely telepes váltakozik egy őstelepessel; ellenben Hertelendyfalván a székely telepesek külön vannak az őstelepesektől elhelyezve, aminek részhatása többek közt abban is érezhető, hogy ott az őstelepesek gyermekei és a felnőttek is a magyar nyelvben sokkal kevesebb előmenetelt tettek, mint az előbbi, czélszerűbb beosztással bíró községekben. A földet a kormánybiztos már kiosztotta a nagygyörgyfalvi és gyurgyevói, illetőleg székelykevei telepesek közt és e két község telepesei járandóságaikat majdnem egészben mégis kapták, de a végleges kiosztás, különösen a gyurgyevói határban csak akkor eszközölhető, ha a bresztovácz-kubini csatorna elkészülése után a vízlevezetés hatása elbírálható lesz. A hertelendyfalviak azonban a vojloviczi erdő részletes kiirtása miatt nincsenek ily kedvező helyzetben. A telepesek anyagi állása az idei jó termés következtében lényegesen javult, amire különben nagy szükségük is van, mert tekintve az 1885. évi nagy jégverési elemi csapást és a múlt évi gyönge termést, a gazdaság folytathatására szükséges eszközök és kellékek nagyobb részének mindeddig díjával voltak és azokat eddig nem tudták beszerezni. Nem hagyható azonban megjegyzés nélkül az, hogy a folytonos szárazság miatt az idei tengeri termés nem lesz kielégítő, ami annál nagyobb baj, mivel a régi telepesek is, de különösen a székely telepesek a tengerit nagyban termelik, sőt az utóbbiaknak fő élelmi anyagát is képezi az. A marhaállomány a három telep községben 2200 darabon felül van, azonfelül minden község 4 tenyészbikával rendelkezik; a lóállomány szintén javult, valamint a juh- és sertésállomány is. A községek állatállomány a következő: Hertelendyfalván van 721 drb marha, 280 drb ló, 300 drb juh és 700 drb sertés. Nagygyörgyfalván van 792 darab marha, 412 darab ló, 2170 darab juh és 942 darab sertés és végre: Gyurgyevón, illetőleg Székely-Kevén van 800 darab marha, 497 darab ló 200 darab juh, és 900 drb sertés. Ezen állomány nagyobb része ugyan az őstelepesek tulajdona, de a székely telepesek gyarapodása ez irányban is tetemes haladást mutat. Az állattenyésztésre hátráltatólag hat a községek csekély legelő területe, mert pl. a fenti állományra Hertelendyfalvának 759 hold, Nagygyörgyfalvának 812 hold és Székely Révének 910 hold legelője van, mely területekből azonban egy rész bizonytalan, mivel a fakadó és esővíz elbontása miatt időnkint és területenkint nem használható. A mezei és községi utak kiépítésére kiváló gondot fordított a kormánybiztosság, mivel az esőzés folytán teljesen járhatatlan utakon, különösen a székely telepesek gyengébb igás marhájukban szenvedtek károkat. A három telepített község templomokkal nem rendelkezik, pedig valláserkölcsi szempontból most már rendkívül szükség volna rájuk. Nagygyörgyfalvára és Székely-Kevére egy-egy r. kath. templomot, Hertelendyfalván pedig egy ev. ref. templomot kellene építtetni. A templomok építési költségeinek fedezésére eddig befolyt adományok a következők: A két róm. kath. templomra Bonnár Sándor Csanádi püspök által felajánlott, de még át nem adott készpénzadomány 20,000 frt, faanyag 100 frt, a kormánybiztossághoz befolyt adományok 920 forint, összesen 21,020 frt. Hertelendyfalván építendő ev. ref. templomra: Faanyag 100 frt, kormánybiztossághoz befolyt készpénzadományok 1440 frt, összesen 1540 főt. A telepített községek közigazgatása annyiban nehézkes, mivel községházával — bár Székely-Keve számára most engedélyeztetett — még nem bírnak, pedig erre úgy Hertelendyfalván, mint Nagygyörgyfalván szükség volna. A még telephelylyel nem rendelkezők száma 150 családra tehető, amelyeknek házhelyet sem Hertelendyfalván, sem Nagygyörgyfalván helyszűke miatt kiosztani többé nem lehet és számukra csakis Székely-Kevén lehetne még beltelkekre szánt területet vásárolni. A földek osztályozása ugyan megtörtént, de tekintve, hogy ezt mindenütt befejezni nem lehetett, és tekintve, hogy ott a hol meg is történt, a csatornázások befejezésének hatása folytán változások okvetlen mutatkoznak, ezt még újból kell átvezetni és pótolni. A fentiekben ismertetvén a telepítés ügyeit, illetőleg jelenlegi állapotát, a következőkben jelezzük azon fontosabb teendőket, amelyek a telepítés művének sikeres továbbfejlesztése érdekében okvetlen foganatosítandók volnának. Éspedig Hertelendyfalván és Nagygyörgyfalván községházak, továbbá mint fent jeleztük, templomok volnának építendők, illetőleg az ezekre való költségfedezet előállítandó volna. Kisdedóvodák felállítása nemzeti szempontból szükséges volna. A 150 család számára, melyek nagyrészt újonan jött székelyekből állanak, beltelkek volnának beszerzendők. A községek elegendő legelő területekkel volnának ellátandók. Eszközlendő volna a földek végleges kiosztása, melynek elérésére azonban mindenekelőtt szükséges, hogy a belvízszabályozás befejezve legyen, miután csak ennek alapján határozható meg a kiosztás alá jutandó földeknek mennyisége és minősége. Végül nagyon óhajtandó volna, hogy Gyurgyevó község és határa, melyek 1884-ben Torontálmegyéhez csatoltattak, továbbá a Gyurgyevó helyett épült Székely-Keve, mely Temesmegyében fekszik, tehát község és határ más-más megyéhez tartozik, egy megyébe olvasztassanak. Mindezen teendők keresztülvitelére megfeszített munka és szorgalom, de főként anyagi áldozatok szükségesek, melyeket elsősorban közadakozások útján lehetne előteremteni. S csak ily módon lehetne a csángó telepeket teljes virágzásra emelni, ami elsősorban nemzeti szempontból áll érdekében az országnak. A NEMZET TÁRCZÁJA. Szeptember 3. A NÍLUS AHAJA. REGÉNY. (Jogosított ford.) Irta: ÉBERS GYÖRGY. HARMADIK KÖTET. (Folytatás.) 87 Ezek üdítő pillanatok voltak az orvosra nézve, de mikor megpillanta Paulát és eszébe jutott, a mit vele tudatnia kell, visszaesett a régi, nyomott, szerencsétlen hangulatba. A kis Mária, aki piros arczát ismét visszanyerte és úgy nézett ki, mint egy egészséges, a rossz hírekre, melyeket Philippus hozott, zokogva borult Paula nyakába ; ez azonban nyugodtabbnak és erősebbnek látszott, mint ahogy Philippus várta. Jóllehet eleinte mélyen elhalványodott, csakhamar pedig nyugodtan és összeszedve magát, hallgatá a tudósítást és végre visszanyerte szabad, felmagasló tartását. Philippus e látványra kényszerülve volt szivéhez kapni és mihelyt lehetett, útrakelt. Úgy tetszett, mintha még egyszer világosan és fájdalmasan idéztetett volna elébe, hogy Paulában mit bírhatott volna, mert az valami magasztos érzelem által mintegy felemelve haladt tova és az ábrándos fény nemes arczának oly bájvarázst kölcsönzött, mely az orvosnak éppen annyira fájt, mint amenynyire elragadta. Orion egy javaitól megrabolt fogoly ! Csak rövid ideig ij észte meg Paulát e gondolat, azután pedig úgy érze, mintha éppen így volna helyes és az, ami első tekintetre borzasztó szerencsétlenségnek látszott, azért bocsáttatott reá, hogy szerelmét mintegy megszabadítsa burkától, azt teljes nagyságában és tisztaságában kimutassa és a mindenható segélyével megszentelje. Orion életét nem féltette, mert ő mondta, és megírta neki, mily atyai jóindulatúnak mutatkozott iránta Amr hadvezér és minden, ami történt, bizonyosan csak a vekilnek egy csinyje volt, akinek gonosz, gyűlölködő lényéről ijesztő képet vázolt előtte Orion, mialatt Rufinus a fejedelemasszonyt figyelmeztette. Mikor Philippus maga mögött hagyá barátja házát, fellélegzett. Milyen egészen másként találta e nőket, mint ahogyan várta! Öreg barátja ismeré az embereket! Apró jelekből sikerült az aggastyánnak helyesebb képet alkotni magának Pulcheriáról, mint a minőt ő nyert évekig tartó bizalmas közlekedés által. Azt is előre látta az öreg, hogy a veszélyek, melyek a helytartófiút fenyegették, Paula érzelmeit Orion iránt mint egy üde szellőrebbenés fogják felszítni és Johanna, a finom, gyönge Johanna, mily hősiesen viselé annak elvesztét, kiért oly sok éven át hű szerelemben élt! A szerencsétlen Neforissal kellett őt öszszehasonlítania és vájjon mi volt az, ami a legsúlyosabb veszteséget sokkal méltóbban elviselhetővé tette annak, mint ennek ? Mégis csak Pulcheriájának gyöngéd szive, a mely bánatát oly szépen és csöndesen viselte, oly szívesen és értelmesen osztá meg vele. Ez hiányzott a mukaukas özvegyének és boldog, aki ily szivet nevezhetett magáénak! Lehajtott fővel ment át a kerten ezúttal a nélkül, hogy jobbra vagy balra nézett volna. A masdakita, aki Mandanéval még mindig a sykomora alatt ült és oly kevéssé zavartatá magát a nap fokozódó heve által, mint a leány, utána nézett, rámutatott és felsóhajta: »Itt megy ő ! Alighanem először történik, hogy ő neked vagy nekem rossz szót adott, vagy talán nem is értetted ?« »De igen, igen!« mondá ő halkan és hímzésére nézett. Perzsául beszéltek egymással, mert a leány nem felejtette el e nyelvet, melyen anyja egészen haláláig beszélt vele. Az élet gyakran a legsajátságosabb rege és csutálatosnak lehetett nevezni azt a véletlent, mely épen e kettőt hozá össze a betegszobában ; mert a férfi távoli hazája volt a leány hazája is és az még Mandane nagybátját, atyjának fivérét és atyjának szomorú történetét is ismeré. Midőn a görög sereg elfoglalta az ő vidékét, a férfiak a csordákkal az erdőbe, a nők és gyermekek azon várba menekültek, mely az országutat védte. Ez csak rövid ideig állt ellent a byzáncziaknak és a nők, közöttük Mandane és anyja is, mint értékes hadizsákmány oszlattak el a katonák között. Ennek atyja azután egy fegyveres csapatot gyűjtött maga köré, hogy a nőket kiszabadítsa, de e közben társaival együtt, életét veszti. Még ma is beszéltek azon a vidéken a bátor férfi szomorú végéről és ifjabb fivérének tulajdonai most a jószág és a szép lólegelők melyeket amaz birt, így hát az üdülőtérben lévő két betegnek előre is sok mesélni valójuk volt egymásnak és figyelemre méltó volt, mily erősen vésődött be sok gyermekkori visszaemlékezés Mandane emlékébe. Elfátyolozott agygyal tétetett le sebesült feje a betegágy párnáira és mint a zivatar, mely a nyomasztó nyári nap fullasztó levegőjét megtisztítja, úgy vonta le az uj fájdalom a fátyolt elsötétült szelleméről. E szellem szívesen időzött gyermekkorában, abban az időben mikor még bírta anyját és a jelenben, ami e között volt úgy tűnt fel előtte, mint az éjszakai ég, sötéten, de megvilágítva egy borzasztó üstökös és fénylő csillagok által. Az üstökös Orion volt. Amit vele élvezett és általa szenvedett, azt őrültsége idejébe utasítá vissza, azt megszokta azon rögeszmékhez sorolni, melyektől meg volt szállva. Lelke nem volt gyűlöletre teremtve és ő nem akart és nem tudott ellenséges érzülettel viseltetni a helytartó fia iránt. E szerint úgy képzelő őt magának, mint valakit, aki részakarat nélkül nagy igazságtalanságot követett el ellene és kire még visszaemlékeznie sem volt szabad a nélkül, hogy veszélybe ne jusson. »Ez csak azt jelenti,« kezdé most újra a mazdakita, »hogy neked sem lesz közönyös, ha Hasim visszahr engem?« »Nem, Rustem, ezt nagyon is sajnálnám.« Oh!« kiáltá a másik és végig simitó nagy fejét, melyen az erős hajsörény, melyet levágtak, ismét nőni kezdett. »De hát akkor, Mandane, akkor. .. Már tegnap akartam beszélni, de még nem jött ki, de most, tulajdonképen miért sajnálod, hogy mennem kell?« »Mert — de ki találná ki mindjárt az okokat — mert te mindig jó voltál hozzám, és mert te földim vagy és perzsául beszélhetek veled, mint anyámmal.« »ügy, hát csak azért ?« kérdé a másik vontatottan és homlokát dörzsölé. »Nem, nem! Azért is, mert... Ha egyszer elhagytál minket, akkor mégsem vagy te már itt... « »Igen, épen ez az, ez az! És ha te ezt sajnálod, akkor mégis tetszeni kellett itt neked — igy velem együtt élve.« »Miért is ne ? Bizonyára szép volt«, viszont a leány és pirulva igyekezett kikerülni a férfi tekintetét. »Az is volt és még mindig az!« kiáltá Rustem és széles öklével baljába ütött »és éppen ezért egyszer ki kell mondani, ezért nem is szabad nekünk többé elválnunk, ha okosak vagyunk.« »De a te uradnak szüksége lesz reád!« szólt a leány fokozódó elfogultsággal »és mindig csak nem lehetünk terhükre e jó embereknek itt. Szőnöm még nem szabad, de nem sokára munka után kell néznem, miután szabad vagyok és meg van nálam az az irás, mely szabaddá tesz és egy olyan erőteljes, egészséges férfi, mint te, szintén nem ápolhatja magát mindig.« »Mit ápolni!« nevetett föl az kellemesen. »Szerezni fogok, szerezni és pedig három helyett!« »Tevéidnél, mindig útban?« »Annak azután vége lesz«, viszontá a férfi mosolyogva. »Visszamegyünk hazánkba, én ott egy jó darab legelőt veszek magamnak, mert jószágocskánkat legöregebb fivérem bírja és hogy értek-e a tevetenyésztéshez, azt kérdezd meg Hasimtól.« »De Rustem, gondold meg csak!« »Meggondolni! Gondolni ide, gondolni oda! Akarni és bírni, ettől függ! És ha azt véled, a vételhez pénz kell és e legfőbb jóban lesz hiány, úgy azt mondhatom neked .. . Értesz az olvasáshoz ? Nem, én sem, de itt e kis táskában van leszámolásom uramnak saját kezéből. Tizenegyezer háromszázhatvan drachma volt a legutolsó terminuskor bér fejében, tudod-e és mint nyereség, melyben uram résztvenni enged, mióta a karavánt vezetem. Körülbelül mindent megtartott, mert ellátás volt, egy darab szövet a testemre, mindig maradt az árukból és korhely soha sem voltam. Tizenegyezer háromszáz hatvan drachma! Hé, kis galambom, igy áll a dolog, és mit mondasz most ? Lehet-e ezért valamit venni ? Igen, vagy nem ?« Diadalmasan nézett a leányra ez pedig hévvel viszonzá: »De igen, igen és nálunk a mi vidékünkön gondolom, valami nagyon csinosat.« »És mi — te és én — mi — most egész új élet fog kezdődni. Tizenhét éves valék, mikor az urat követtem és napfordulatkor huszonhat lettem. Hány évig voltam hát után ?« Mindketten gondolkoztak egy ideig, azután Mandane félénken mondá: »Ha nem csalódom, nyolcz évig.« »Már kilencz is van, úgy hiszem,« viszonzá hévvel Rustem. »Lássuk csak, ide a kacsával! Látod, a tizenhéttel kezdem — ilyen idős valék, mikor szolgálatba léptem. A kis ujj legelőször — ilyen kedves kis holmi! — és most a másik!« Ezzel megfogta a leány jobbját és tovább számlált ujjain, míg a balkéz utolsójához is elért. Az eredmény csodálkozásba ejté és fejét rázva, mondá: »Mindkét kezünkön tíz ujjunk van talán és még sem lehet tiz év, legfölebb kilencz!« És most újra kezdé a számlálást, amely igen tetszett neki, de az eredmény ugyanaz maradt; a leány azonban erősíté, hogy csak kilencz, ő kiszámolta és Rustem elfogadó véleményét és úgy vélte, hogy ujjacskái bizonyosan meg vannak boszorkányozva. Igen, a játék még sokáig tartott volna, ha Mandanénak eszébe nem jut, hogy a tizenhetet nem szabad beleszámítani, hanem mindjárt a tizennyolczon kell kezdeni. Rustem azonban ezt nem tudta jól felfogni és ha daczára ennek engedett, meg sem bocsátá szabadon kezét és derülten folytatá: »És, leányom, látod e kis kezet — nem bánom, vond vissza most — e kezet meg akarom tartani és vele a csinos leánykát és a mi vele együtt jár. És én téged és két kezedet a megboszorkányozott ujjakkal együtt haza viszlek. Ott szorgalmasan szőhetnek és hímezhetnek azok, mint férj és feleség nem válunk el többé és oly életet fogunk folytatni — oly életet, — a paradicsom örömei olyanok legyenek hozzá képest, mint olajfahasábbal a fejre mért ütések; én éreztem azokat!« Ezzel ismét Mandane keze után nyúlt, de ez elvonta tőle és zavarodottan és lesütött szemekkel mondá: »Nem, Rustem, már tegnap is féltem ettől, de ennek soha, de soha sem szabad megtörténni. Én oly hálás, oly hálás vagyok, de nem, nem, ez nem lehet és e mellett kell maradnunk. Ned, Rustem, nem lehetek.« »Nem?« kérdé a masdakita tompán és keskeny homlokán dagadt az ér. »Úgy az előbb bolonddá tettél ? És a mit itt háláról fecsegsz...« Hevesen felizgatva kelt fel, a leány azonban megragadá karját és visszahúzta a padra, gyöngéd kéréssel merészelt szemeibe tekinteni, melyek soha sem voltak képesek sokáig haragosan fényleni és igy szólt: »Hogy felpattansz mindjárt! Minden bizonynyal fájni fog nekem, tőled elválni, és nem látod-e rajtam, hogy jó vagyok hozzád ? De mégsem megy, nem megy! Én, én... ah, vajha szabad volna ismét visszatérnem hazámba, veled, éppen te veled ! És a te feleséged! Mily szép, büszke gondolat ez és mennyire szeretném kettőnkért mozgatni kezeimet, melyek pedig ügyesek és szorgalmasak, de...« »De?« kérdé a férfi és oly kifejezéssel fordítá feleje nagy, kipirult arczát, mintha szét akarná morzsolni. »De te éretted nem megy, nem szabad meglenni, nem, éppen nem, mert így, ily rosszul nem akarom meghálálni sok jóságodat. Hát egészen elfelejtetted-e, hogy mi valók, mi vagyok ? és te, mint szabad férfi nemsokára szép vagyonnal térsz haza és mindenkitől tiszteletet és becsülést kívánhatsz; de ez másként lesz, egészen másként, ha te oly feleséget czipelsz magaddal, mint én, egy — és ha egy előbbi rabszolganő volna is csak !« (Folyt. köv.) Tramway-congress us. — Saját tudósítónktól. — Bécs, 1887. szept. 2-án. Az osztrák mérnök- és épitész-egylet helyiségeit a közúti vasutak egyesületének második közgyűlésére megjelent tagok foglalták el. Az egylet hivatalos czíme »Union Internationale permanente de Tramway« és rövid, egy évi fennállása daczára 233 tagot számlál. A continens minden részéről összesereglett tagok a tegnapi ismerkedési estély folyamán, melyet a »Grand Hotel«-ben tartottak, barátságosan és kedves ismerősök gyanánt üdvözölték egymást. Legtöbben jelentek meg Németországból, de Hollandia, Belgium is szépen volt képviselve. Magyarországból a hivatalos jegyzéken csak a temesvári közúti vasút igazgatója van felemlítve. Az egylet hivatalos statisticai rovataiban Magyarország elő nem fordul, hanem Autrichien elnevezés alá veszik hazánkat is. Pontban 9 órakor az elnöki csengetyű megszólalt. A kedélyesen társalgó résztvevők padokon, asztalok mellett és emelvényen elfoglalták helyeiket. Michelel, a brüsseli tramway igazgatója mint elnök franczia nyelven nyitotta meg a gyűlést és üdvözölte a megjelenteket, figyelmet kér a napirendre tűzött fontos kérdések tárgyalása részére, hogy az elnökség, illetve az egylet munkássága hasznos és czélszerű legyen. Michelet elnök, a jelenvoltak egyhangú helyeslése mellett, a bécsi lóvasút-társulat elnökét, Koppe Ede dr.-t kérve a gyűlés további vezetésére, miután ő a német nyelvet nem érti. Koppe dr. elfoglalva az elnöki széket, azon reményének ad kifejezést, hogy addig is míg a közlekedés számára nem nyílik meg a levegő határtalan területe, a közúti vasutak szerepe lényeges marad. Ha a ló nyugalomba vonul, ugyanazon uton gőz, villám fogja a közlekedést eszközölni. A kereskedelmi miniszter képviselőjét, Buschmann báró személyében bemutatva, az egyesület állapotáról való jelentés felolvasására kéri Nonnenberg (Brüssel) vezértitkárt. E szerint a 233 tag közül: 91 közúti vasút-társulat és 54 magános rendes tag; 41 társulat és 47 magános rendkívüli tag. Vita nélkül fogadták el az elnökség 1886-dik évi számadását és 1888-dik évi költség-előirányzatát. Az átalános statistica vezetésére nézve Ditmann és Tischer Dick részletes tervezetet dolgoztak ki, mely a gőztramwaykra vonatkozólag Lindheim Vilmos által kiegészítve nyomtatásban is megjelent és a tagok között szétosztatott. Lindhem V. (Bécs) a statistikai megállapítások további tárgyalásával a múlt évi bizottságot bízná meg, miután még lényeges adatok hiányzanak úgy az átszállási forgalom, mint a jövedelmezőség tekintetében. — Nonnenberg (Brüssel) Michelet nevében ajánlja, hogy legalább azokat az elveket állapítsa meg a közgyűlés, amelyeket a bizottság működésében követni hivatva legyen. A statistiának nagy fontosságot tulajdonít, mert az tükre a helyi viszonyoknak, melyek között a közúti vasutak tengődnek vagy virágzanak. B ü s i n g (Breslau) szerint minden társulat, a helyi viszonyokhoz képest más - más irányban kénytelen nyilvántartásokat vezetni; az eddigi bizottság bekérné az egyes társulatoktól abbeli kívánságaikat , melyek szerint azután -"czélszerűen volna eldönthető, hogy mely adatokat kellene az általános statistia számára gyűjteni. Hippe (München) osztozik előtte szóló nézetében, de feleslegesnek tartja a társulatokat külön munkával terhelni, miután Németországban a részvénytörvény novella óta minden társulat oly részletes évi jelentést készít, hogy abban minden adat megtalálható. Koppe dr. elnök ajánlatára kimondatik, hogy az általános statistiai tervezet hiányai a holnapi gyűlés folyama alatt nyernek kiegészítést. Következett hat kérdés megbeszélése, mert megjegyzendő, hogy a jelenlegi alapszabályok értelmében a hozott határozatok kötelező erővel csak anynyiban bírnak, amennyiben egyik vagy másik tagnak azt gyakorlatban érvényesíteni tetszik. A hat kérdés: a) A kettős kocsiosztály, b) Az egységes díjtétel, c) A használt út hosszával változó díjtétel, d) A használt út hosszával változó maximális díjtétel, e) Az átszálló jegyek rendszere, f) A bérletjegyek. E kérdéscsoport felett érdekes eszmecsere fejlődött, mely, ha eredményre nem is vezetett, nyilvánosságra hozta azon különleges viszonyokat, melyek Európa nagyobb városai közlekedési eszközeinél fennállanak. A kocsik két osztálylyal való ellátása ellen határozott állást foglal Hippel (Berlin), ámbár megengedi, hogy helyi viszonyok azt néhol megkívánják, mint p. o. Brüsselben. Singer B. (Bécs) azt hiszi, hogy a lóvasút democratikus intézmény lévén, megkülönböztetést nem tűr, azonkívül károsnak tartja ezt a kocsikihasználás tekintetében is. Michelet (Brüssel) élénken ecseteli a brüsseli viszonyokat, hol a város határozottan megkülönböztethető két részből áll, az egyik rész a gazdagok, a másik rész a középosztály lakásául szolgál. Ezek megkívánják a kettős kocsiosztályt, úgy az ár, mint hely tekintetében. Hasonló értelemben nyilatkozik Hamelink S. (Hollandiából), azt fejtegeti, hogy miután a gőztramway nagyobb távolságokra fut mint a lóvasút a kettős kocsi osztály a gőztramwaynál szükséges. Dr. Hermann (Bécs) elismeri, hogy ott hol a népesség lakás tekintetében határolható rétegekre van osztva a kettős kocsi osztály szükséges, de Bécsben hol szegény, gazdag vegyest lakik és hol a munkás is szívesen ad 1—2 kv borravalót ott a különböző kocsiosztályt feleslegesnek tartja. A csomag kérdését is megpendíti, mert a munkás nép csomaggal együtt szokta a kocsikat használni s ezeknek elhelyezhetéséről a lóvasutaknál gondoskodva nincs. Lipke (Stuttgart) elmondja, hogy néhány évvel ezelőtt a közönség kívánságára kettős kocsiosztályt rendeztek be, mit a folyton csökkenő használat folytán a társulat kénytelen volt beszüntetni, mert mig a drágább helyen alig volt közönség az olcsóbb mindig zsúfolva volt. Lorenz (Bécs) különbséget kíván tenni a városok belső területen és a környékekre messzebbre menő kocsik között. Az elsőknél osztály különbség nem szükséges míg ez utóbbiaknál a kettős kocsiosztályt kívánatosnak tartja. Koppe dr. elnök kimondja a határozatot, mely szerint városokban a kettős kocsiosztály nem ajánlandó. Következett a turista kérdés, hol szinte Hippe (München) vitte a szót. Szerinte az egységes díjtétel elvetendő, és a használt út hosszával változó dijak állapítandók meg. Szintúgy a maximális díjtételt sem tartja elfogadhatónak és a helyett a menetdíjak megállapításával minimál tételeket ajánl. Nonnenberg (Brüssel) Lindheim V. (Bécs) a maximális díjtétel mellett foglalnak állást mit a többség határozattá emelt. Az egységes díjtétel nem ajánltatik, de az út hosszával változó díjtételek fogadtattak el. A bérletjegyek kérdését nem tárgyalták bővebben miután Hippe (München) szerint azokra nézve egyedül a helyi viszonyok mérvadók s minden intézet úgy kezeli ezeket amint a közönség igényeit és saját érdekeit össze tudja egyeztetni. Az átszálló jegyek kérdése a napirendre tűzött másik kérdéssel függ össze, ezzel együttes megoldást nyer. Stuttgartban levő két közúti vasutat kényszerítette a hatóság átszálló jegyek kiszolgáltatására, melynek díjai a vonal valódi hossza szerint osztatnak el. Miután az egyik vonal határozottan kedvezőbb emelkedési viszonyokkal bír, kéri ennek tekintetbe vételére határozatot hozni! Ez a kérdés ismét huzamos vitát idézett elő, s szinte fontos nyilatkozatokra szolgáltatott alkalmat. Lipke (Stuttgart), Hippe (München), Dunkel (Stuttgart), Nonnenberg (Brüssel), Lindheim (Bécs), Baader (Temesvár) által folytatott eszmecsere után dr. Koppe kimondja a határozatot, mely szerint azon feltevés mellett, hogy az egyes hálózatokon az átszálló jegyekkel használt útvonalak hossza meghatározható, menetdíj elosztás ne a távolság hanem a tényleges üzemi forgalmi (virtuell) viszonyok tekintetbe vételével történjék. Ezt megelőzőleg dr. Koppe és Sonnenberg javaslatára a gyűlés elhatározta, hogy jövőben minden fontosabb kérdés az elnökség által előadóknak adatik ki, kik részletes tanulmányokat téve, minden egyesületi tagtól véleményt kérnek és javaslataikat aszerint fogják a közgyűlés elé terjeszteni. Néhány tag indítványára, miután Michelel elnök kijelenti, hogy a jövő évi kiállítás alkalmából különben is szándékában volt a tagokat Brüsselbe közgyűlésre meghívni, Brüssel jelöltetett ki a jövő évi gyűlés színhelyéül, melynek napját és programmját az elnökség fogja meghatározni. Ezzel az ülés véget ért. BÖLCSKEY PÁL: HÍREK. Szeptember 3. — Háromszékmegye küldöttsége a király előtt. Háromszékmegye törvényhatósága a napokban tartott közgyűlésén elhatározta, hogy ő felségét erdélyi látogatása alkalmából szintén küldöttség által fogja üdvözölni. A küldöttség tagjai, a főispán vezetése alatt: br. Apor Gábor alispán, id. gróf Nemes János, Seethal Ferencz, br. Szentkereszty Béla, Benkő Sándor, Béldy Tivadar, Kökösy Endre, gróf Nemes Vincze, Könczei Miklós, Bálint László kath. főesperes és if. gróf Nemes János. — Egyházi zene. Az angol kisasszonyok káposztásmegyeri templomában holnap, vasárnap, f. hó 4-én, délelőtt 10 órakor Kaiár (Kintner) Károly D-dúr miséjét adják elő. A magánrészeket éneklik Maybaum Berta, Igercsics Kat., Wald Anna urhölgyek, továbbá Keller Béla, Kintner Antal és Kőszeghy Károly, a szerző saját vezetése mellett. — Törvényszéki orvosok értekezlete. A törvényszéki orvosi eljárás szabályozása és egyöntetű rendtartás megállapítása végett a törvényszéki orvosok országos értekezletet tartanak Budapesten. Az értekezlet szeptember 13-án nyílik meg s két napig fog tartani. Előadó dr. Kun Tamás kir. törvényszéki orvos lesz. Szeptember 12-én az értekezletet ismerkedési estély előzi meg a Szikszay- vendéglőben. — A műegyetem megnyitása. A műegyetem ünnepélyes megnyitása nem e hó 7-én lesz, mint tévesen közölték, hanem csütörtökön, e hó 8-án délelőtt 10 órakor. A Mária-szobor gyémántjai. Párisból írják a következő érdekes jogi esetet: Néhány éve egy dúsgazdag párisi polgár neje halálos ágyán azt hagyta meg, hogy nagy értékű gyémántos függőit halála után annak a boldogságos szűzanyát ábrázoló szoborműnek adják, mely előtt életében oly sokszor imádkozott. Végrendeletében kijelentette, hogy a brillantos solitaireket tegyék a notredame-i templomban álló szobor nyakára. A nő férje a végső akarat értelmében eljárt és a papnak átadta a hagyományt, egyszersmind értesítette őt a végrendelet záradékáról. Évek múltak el azóta; a férj egy alkalommal arról győződött meg, hogy boldogult neje akaratát nem teljesítik. Rögtön a papi irodába ment, hogy felvilágosítást nyerjen, de ott egész egyszerűen azt mondották neki, hogy manapság 7-8 ezer frankot érő gyémántok még akkor sincsenek biztonságban, ha egy szent szobor viseli is azokat, titkos rendőrt pedig csak nem lehet melléje állítani. A pap hivatkozott még a kezében levő rendőri szakvéleményre, mely szintén osztozik az ő nézetében. Mindezek daczára a férj megmarad kívánsága mellett és az ügyet azon esetre, ha neje akaratát nem teljesítenék, a pör útjára szándékozik vinni. — Királyi költő. A Rio de Janeiroban megjelenő lapok Don Pedro brazíliai császár egy sonettejét közüik. Az uralkodó akkor írta a költeményt, amikor legutóbb Európába jött, és elmondja ebben mindazt, amit birodalmáért tett. A diplomatiai körök az agg uralkodó hattyúdalát látják e költeményben. Don Pedro, gyönge egészségi állapota miatt már régóta le akarja tenni koronáját, hogy a magánéletben pihenje ki uralkodása fáradalmait. Az következtetik ebből a sonetteből, hogy ez a szándéka most megvalósulása előtt áll. — A legédesebb kaland. Alig fordul meg Bécs salonjaiban hölgy, aki ne ismerné W. lovagot. A legtöbben nagyon is jól ismerik. Dandy, gentleman a szó igaz értelmében; előnyös külseje és ügyessége immár sok diadalra juttatta a nők közül. Salonban és coulissák mögött egyaránt ünnepelt hős volt. Amiről most szólunk, az a kalandja a coulissákkal van szoros összeköttetésben. Ámbár kezdetben maga a lovag úr sem sejtette. Levelet kap egy napon s a levélben egy színházjegyet a földszintre azzal a romantikus kecsegtetéssel, hogy várják.........Xij kaland, nos, természetes, hogy ott volt. Pontosságánál csak a meglepetése volt nagyobb: szomszédnője egy csókolásig kedves négy éves leányka volt. Egész este tapsolt, nevetgélt s vidámsága egész este mulattatta környezetét. Még a csalódott lovag urat is, a ki aztán hamar barátságot kötött a kicsikével s csakhogy nem vette a tenyerére, úgy dédelgette. Nehezére esett előadás után, hogy válnia kell kedves szomszédnőjétől, hogy még pár percre együtt lehessen vele, felajánlotta a kocsiját. A lányka kísérője elfogadta az ajánlatot s útközben olyan felvilágosítást adott az udvarias lovagnak, amitől ez csakhogy kővé nem meredt. Az újabb meglepetés sem tartott sokáig: a lovag úr hévvel magához ölelte és megcsókolta a leánykát s mámorosan tördelte hozzá: »Igen! Az én Gizám! Az én gyermekem!« A lovag ur másnap levelet irt ügyvédjének, hogy egy négy éves Gizát adoptált s átalános örökösévé óhajtja tenni. A boldog anyja egyik bécsi színháznál statistáné. — Állásközvetítés szegény egyetemi hallgatók részére. A budapesti kir. magyar, tudományegyetemi bölcsészethallgatókat segítő egyesület felhívja a t. szülők, tanárok és tanítók figyelmét azon munkásságára, mely szerint az egyetemi bölcsészethallgatókat és okleveles tanárokat különösen, általában pedig minden egyetemi polgárt nevelői s más állomások kiosztásával segélyez. E czélból elfogad közvetítés végett helybeli és vidéki nevelői, correpetitori s tanári, továbbá helybeli irodai, írnoki s más teendőkkel járó állomásokat. A közvetítés a bejelentőkre nézve díjtalan, mivel a bejelentés segélyezésnek vétetik. Az egylet ily módon eddig évenkint 70—80 egyetemi polgárt látott el kenyérrel s a bizottság kötelességének ismeri mindenkor a legjobb igyekezettel, pontosan megfelelni a t. szülők kívánalmainak. A bejelentés levélben vagy élőszóval, személyesen az egyleti irodába (központi egyetem, uj épület II. em.) intézendő. — Katonai ellenőrzési szemlék. Jász-Nagykun- Szolnok megyében az idei katonai ellenőrzési szemlék a következő sorrendben lesznek. Tiszaföldváron okt. 6-án, Kun-Szt-Mártonban okt. 10-én. Mezőtúron okt. 13-án. Déva-Ványán okt.17-én. Turkeviben okt. 19-én. Kis-Ujszálláson okt. 22-én. Karczagon okt. 24-én. Madarason okt. 27-én. Kunhegyesen okt. 30-án. Kenderesen november 1-én. Török-Szent-Miklóson nov. 3-án. Nagy-Abonyban október 6-án. Nagy-Kátán okt. 12-én. Jászberényben okt. 17-én. Árokszálláson okt. 23-án. Jákóhalmán okt. 26-án. Jászapátiban okt. 28-án. Jász-Kiséren okt. 30-án. Jász-Ladányban november 1-én. Jász-Alsó-Szt.-Györgyön nov. 3-án. Az utószemle f. évi november hó 19-én és 20-án lesz Szolnokon. — Nyaraló építő szövetkezet Czinkotán. A főváros lakásviszonyainak javítása képezi egyik czélját azoknak a különféle építőszövetkezeteknek, melyek az utóbbi két-három év alatt a főváros területén vagy szomszédságában létesültek. Családi házaknak olcsón, az egyesek különösebb megterhelése nélkül való építése, ez a törekvés vezette az eddigi szövetkezeteket, s ez feladata a most keletkezett s máris örvendetes fejlődésnek indult czinkotai szövetkezetnek is, melynek megteremtője és vezetője a központi tejcsarnok igazgatója, Kunke Imre. A nyaralótelep a főváros legszebb pontjainak egyikén, Czinkotán innen, a a kerepesi országút mentén fog épülni, a már munkálatban levő budapest-czinkotai h. é. vasút állomáspontján. Egyelőre 141 telek (600—900 □ ölelek) van beépítésre kiszemelve, melyek, homlokkal az or-