Nemzet, 1887. október (6. évfolyam, 1827-1857. szám)
1887-10-29 / 1855. szám
Szerkesztéség: Berencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. __________Egyes szám 2 kr.__________ Esti kiadás: Kiadó-hivatat : ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint, Előfizetési k.t . A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .. ........ .. .. •• ......... ~ r ^ 3 hónapra .. ............................................. ® * 6 hónapra .. .. .. ..................................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 _ ___________Egyes szám 2 kr._______ 1855. (297.) szám. Budapest, 1887. Szombat, október 29. VI. évi folyam. ..................................................... .......................................................................... .. ■ ............................. . . .. . --------------- ------- ................................................................ ■ ............................................. ■......................................................... .......... ................................ .... , ■ ----------rr==== A magyar delegatio a királynál. — Távirat. — Bécs, okt. 29. A magyar delegatio tagjait ma délben fogadta ő felsége a várpalotában. A delegatio tagjai díszmagyarba öltözve gyűltek össze a magyar minisztérium helyiségében, honnan kocsikon hajtattak a Burgba, hol Hay nad bibornok érsek, a magyar delegatio elnöke a szokásos szertartás mellett a következő megszólítást intézte ő felségéhez: Felséges Császár és Apostoli Király, Legkegyelmesebb Urunk! Kik mindenkor emelkedett érzetekkel, örvendve jövünk Császári és Apostoli Királyi Felséged boldogító közelébe, most egy nagy hazafias kötelességet teljesitendők gyűltünk itt egybe, a magyar országgyűlésnek küldöttei, azon legkegyelmesebb fejedelmi szó hallatára, melylyel Felséged, az alkotmányos törvények határozatai iránt példányszerüen fennragyogó hűségével s a népei érdekeinek, a monarchia nagy hatalmi állásának védelmére irányult fejedelmi gondosságánál fogva a monarchia közös ügyeinek a birodalmi tanácsban képviselt országok küldötteivel való tárgyalására ezen császári székhelyére minket fölhívni méltóztatott. Szivünkön hordjuk mi, mint hordja szeretve tisztelt fejedelmünk, sok anyagi nehézséggel küzdve népünknek szorongatott sorsát. Szivünkön hordjuk nemzetünknek, Európa legmiveltebb népeivel versenyezni hivatott haladását és anyagi erőinek ily irányú felhasználásával művészeti emelkedését. Tudjuk mi, hogy agriculturai szempontból főbb jelentőséggel biró országunknak, utolsó időkben több oknál fogva nyomasztóbakká vált s talán majd még inkább várandó gazdasági viszonyait javítani, élénkebb ipari törekvések vannak hivatva; ezeknek sikeresítésére pedig kiválóan fordittatni kell okos takarékossággal kezelendő s kímélendő anyagi erőinknek. De más részről nem lehet szivünkön nem viselnünk monarchiánk nagyhatalmi hivatását, erre megkívántató erejét s végeredményében épen az európai béke biztosabb megszerzésére szolgáló harcz készültségét. Miért is nem lehet megtagadnunk felséged gondos kormányának azon eszközöket, melyek a most mondott czélra elkerülhetetlenül szükségesek , miután mégis az épen elleneseknek látszó tekintetek egymás iránt való mérlegeléséből megértendettük, mit kíván parancsolólag a védelmi erő kellő kifejtése a nélkül, hogy a védelem eszközeinek a védelem tárgyai feláldoztassanak és végre készségesen hallgatandjuk meg felséged kormány férfiainak előterjesztéseit, ezeket komoly megfontolásunk tárgyaivá teendjük s mit fölséged trónjának, a monarchia állásának, a nemzet dicsőségének és népei jólétének érdekei követelni fognak, azt határozatainkkal érvényre emelni hajlandók leszünk.Háromoljék le ilyetén munkásságunkra a minden jók kútfejének, a mindenható istennek áldása, de báromoljék le gazdag mértékben fölségedre is úgy, mint ezt eddig történtnek mutatja nagy tettekben gazdag élete, fenséges családjának boldogsága, uralkodásának dicsősége, kormányzásának sikere, hogy mindezen a lelket és a sziveket meghódító jelenségek jövőre is körülragyogván fejedelmi személyét, fölséged a legkésőbb emberi korig boldogul és boldogítva éljen. (Hosszantartó lelkesült éljenzés.) Ő felsége a király, Haynald beszédére következőleg válaszolt: „Ha ragaszkodásuk kifejezését, mely mindenkor őszinte örömömre szolgál, köszö- nettel fogadom. Megelégedéssel mondhatom, hogy a monarchia külső viszonyai változatlanul kedvezők és örvendetesek és hogy kormányom politikája, mely ernyedetlenül a béke, valamint a szerződéseken alapuló jogállapot fentartására van irányozva, nemcsak elismerésre, hanem nyomatékos támogatásra is talál. A bolgár kérdés sajnálatomra még nem nyert befejezést, de szeretem reményleni, hogy e kérdés, helyi jellegét tovább is megtartván, oly módon fog megoldásra jutni, mely a bolgár nép teljesíthető kívánságait az európai szerződésekkel és érdekekkel összhangzásba hozza. Habár a bizonytalanság érzete még folyton uralkodik az európai helyzeten s ezen körülmény kormányom kötelességévé teszi, hogy a monarchia véderejéről való gondoskodásában magát túlszárnyalni ne engedje, mégis van jogunk hinni, hogy a béke fentartásáért fáradozó hatalmak buzgó törekvése és szoros összetartása annak megzavarását ezentúl is el fogja hárítani. Hazafias áldozatkészségük lehetővé tette, hogy a folyó évben a hadsereg új felfegyverezése megkezdessék; hadügyi kormányom kénytelen lesz e czélra a jövő évben nagyobb összegeket igénybe venni; de viszont azon volt, hogy administratív téren eszközlendő megtakarítások által a költségek ama fokozását lehetőleg apaszsza. Bosznia és Herczegovina közigazgatási költségeit ez évben is ez országok saját jövedelmei fedezik, szintúgy a jövő évre is az ott állomásozó csapatok költségeinek újabb leszállítása van kilátásba véve. Azon meggyőződésben, hogy kormányom előterjesztéseinek tárgyalásánál kipróbált belátásuk, hazafias buzgalmuk újabb tanúságát fogják adni, munkájuknak áldásos sikert óhajtok és szivemből üdvözlöm mindnyájukat. « (Lelkesült éljenzés.) Ezután következett a delegatio tagjainak bemutatása. A NEMZET TÁRCZÁJA. Október 28. Csokonai-ünnepély. Csurgó, okt. 27. A csurgói ev. ref. főgymnasium, mely immár százéves fennállásához közeledik és sok változáson keresztül ment, most megerősödve teljesíti Somogy délnyugati szegletében, a horvát határ szélén, a magyar közművelődés terjesztésének feladatát. f. hó 26-án egyikét ülte a legszebb iskolai s egyúttal nemzeti ünnepélyeknek: Csokonai Vitéz Mihálynak, a múlt század Petőfijének — mint sokan méltán nevezik — a gymnasium egykori (1799) tanárának Aggházy által festett arczképét leplezte le, a költő életéhez méltó nemes, megható egyszerűséggel. Iskolai ünnepély volt ez első sorban, melynek czélja volt az ifjúság kegyeletes érzésének ápolása, de nemzeti ünnep is, mert a messze vidékről összesereglett vendégek előtt a múlt idők egyik kimagasló alakjának, a jobb sorsra érdemes költőnek elevenítette fel emlékét. Az ünnepély a gymnasiummal szemközt levő csinos ref. templomban folyt le, hol a kép a szószék előtt megkoszorúzva borostyán és cserkoszorúkkal, akként helyeztetett el, hogy a leleplezés pillanatában minden oldalról szemlélhető legyen. Két órakor már megtelt a templom közönséggel. Az első padokban foglaltak helyet Barna Ferdinánd a m. tud. academia, Rákosi Jenő a Kisfaludy-társaság, Balogh Ferencz a debreczeni ref. főiskola, Géressy Kálmán Debreczen város törvényhatósága és az ottani főiskola, Baló Gyula, Beksits Ignácz és Priiszauer Adolf a kaposvári áll. főgymn., Körmendy Sándor esperes, Szabó Kálmán ig. tanácselnök, Bara József, Héjas Zsigmond és Szűcs Mihály lelkészek a b. somogyi ref. egyházmegye képviseletében; ezeken kívül a helybeli áll. tanítóképző-intézet egész tanári kara és ifjúsága, a város értelmisége s nagyszámú vidéki közönség. Az ünnepély a hymnusszal nyittatott meg, melynek elhangzása után az igazgató következő rövid beszéddel üdvözölte az ünneplő közönséget és ifjúságot: Annak az örömnek, mely e pillanatban, midőn egyik kiváló nemzeti költőnknek s a mi szerény intézetünk egykori tanárának arczkép-leleplezési ünnepélyét üljük, lelkemet eltölti, nem vagyok elég erős, hűs kifejezést adni, mert az öröm éppen úgy elfogja egész lényünket, megakasztja gondolkozásunkat és beszédképességünket, mint a bánat, s ezért, ha ezen iskolai és nemzeti ünnepélyen nem is tudom válogatott kifejezésekkel, virágos nyelven üdvözölni távoli s közeli kedves vendégeinket s az általunk igen-igen szeretett ifjúságot, de tudom igazi magyar barátsággal fogadni, mely otthont nyújt a vendégnek — s azzal a komoly szeretettel, mely ragaszkodást s bizalmat kelt az ifjú lelkében! A fény, a pompa eltakarná szemünk elől a lényeget és igazságot s nem látszanánk azoknak, a mik vagyunk, már pedig nekünk, ha méltóan akarjuk megünnepelni nagy költőnknek s dicső emlékű elődünknek, Csokonai Vitéz Mihálynak emlékét, ki egyszerű, de igaz nyelven hirdette költészetét s ki vándorbottal kezében érkezett ide, hogy még egyszerűbb, de annál meggyőzőbb módon oktassa az ifjúságot, csak azt kell mutatni, a mik vagyunk, azt t. L, hogy az egyszerű falak fogékonyak minden iránt a mi szép, jó és nemes s a nagy férfiúnak szellemét, a lángoló szeretetet kedves hazánk s nagyjaink iránt, nemcsak hiven megőrizték, de nemzedékről-nemzedékre átörökölték s bár komoran tekintenek feléd, de ha egyszer beléptél, ott fogadnak téged a költő és a nagy alapitó (Festetics György gróf) testvériesen ölelkező szellemei, jeléül az itt mindig honos testvériség-, egyenlőség- és az egymás iránti szeretet nemes érzetének; ez összeforrt szellemből mindenkinek s minden időben jut egy-egy szikra, mely gyújt, lelkesít, nemesit s ha kell, tettre készt. Ennek a szellemnek vagyunk mi boldog és gazdag örökösei, ebből táplálkozunk s ebből merítette ifjúságunk is azt az erőt, melynek segítségével buzgón közreműködött ezen egyszerű, de lelkesítő ünnepély meggartásában. E szellem védelme alatt maradjon az ifjúság mindig, az a csillag ragyogjon szemünk előtt s vezérelje a hosszú életpályán, melyet akkoron a mi költőnk s kedves emlékű tanártársunk és tanárunk gyújtott lánglelkével; mert ennek fényénél soha sem fogják eltéveszteni az egymás iránti szeretet s" mindenek felett az igaz hazafiság ösvényét, még akkor sem, ha az élet küzdelmei annyira próbára teszik is mint ünnepeltünket, ki széles e hazában csak vándorolt, csak vándorolt anélkül, hogy valahol nyugalmat találhatott volna!« Majd Kondor József, a magyar nyelv és irodalom egyik kiváló tanára s az ifjúság »Csokonai kör«-ének lelkes vezetője vette át a szót s egy szépen irt beszédben ecsetelte a költőnek dunántúli, különösen somogyi és csurgói tartózkodását ; lépésrőllépésre követi a költő életét azon pillanattól kezdve, melyben mély bánattal szivében, hütelen »Lilájának, kit oly forrón szeretett s kihez annyiszor és oly melegen dalolt, Komáromban istenhozzádot mondott s vándorbottal kezében Somogynak indul, hogy Sárközynek, a csurgói gymn. gondnokának meghívására, egy újonnan felállítandó tanszéket elfoglaljon. Vándor útjában a szép Balaton felséges vidékére érkezik hol »a tihanyi ekhóhoz« énekelve kesergi bánatát s megirja egyikét legszebb s ma is elterjedt költeményeinek. Innen tovább vándorol a Balaton partján, hol a szelíd regényes táj gyönyörűségei üdítően hatnak beteg lelkű költőnkre s némileg megnyugodva érkezik Keszthelyre, az ottani »Georgicon« s a csurgói gymn. alapítójához, a nagy Festetich György grófhoz, ki szokott nyájasságával, leereszkedő módon fogadja az akkor már hirneves költőt s nem sokára szép reményekkel ellátva Somogy felé inditja. Megtudjuk a tartalmas emlékbeszédből azt is, hogy az uj tanszék felállítása egyre késik, mely idő alatt a költő Somogy különböző helységeiben időzik, legtovább Kisasszondon, hol a máig is róla nevezett »Csokonai-fa« alatt megirja gyönyörű elegiáját »a magánossághoz«, majd másfelé veszi útját, névnapról-névnapra megy s a vidék kedvencz költőjévé lesz, vig kicsapongásban tölti életét s hitelen »Lillá«-ját egyre feledi. Történik e közben, hogy a csurgói gymnasium egyik tanára külföldi útra megy s az ígért uj tanszék helyett, Sárközy ennek helyére alkalmazza. Csokonai nagy reményekkel eltelve, s nagy reformokon törve fejét 1799. júniusban megkezdi a tanítást, a kisebbeket oktatja a számvetésben, történelemben, földrajzban, deák nyelvben, a nagyobbakat a költészetben, nem egyszer kiviszi tanítványait a szabadba, különösen a »poétákat« kedveli s gyakorta vig órákat tölt velük a máig is róla nevezett ligetben. Sűrűen ir színdarabokat s előadatja tanítványaival, ir egy magyar verstant magyar nyelven tanítványainak, megirja »Dorottyá«-ját stb. Nyomról-nyomra követi Kondor a költő és tanár működését s kimutatja költeményeinek keletkezési idejét és sokszor okát is. A költő 1800. telén, visszaérkezvén Császári Lózsi Pál, búcsút mond tanítványainak, e szép búcsúbeszéd az academia irattárában található, a honnan Kondor is lemásolta, álljon itt belőle kis részlet, mely oly nemes hangon van tartva, hogy méltó az elolvasásra : »Kedves régi tanítványaim!s szenvedő társaim.) Talán mikor ebbe a rám nézve szomorú órába, a melybe tőletek búcsút venni kivánok, papirossal megjelenve szemléltek engemet, azt gondoljátok, hogy mesterségesen előrekészített czikornyás mondókával akarok, nem annyira szivemnek és tinektek, mint az üres ceremóniának tenni áldozatot. De változtassátok vélekedésteket; az igazság és jóindulat kevés szóval él. Menjetek már hajdanában Kedves nyájam menjetek ! . . . Menjetek . . . vagy én megyek. Ti pedig maradjatok és az isten, a tudományoknak és a jó rendnek istene viseljen gondot úgy rólatok, hogy jövendőben magatoknak boldogságát, embertársatoknak kölcsönös segélését, a hazának díszét vagyis a hármat együtt foglalván, az úristen dicsőségét a veletek együtt élő emberiség szemlélhesse . . .« És a költő ismét vádolatra kelt, lelke visszavágyott Debreczenbe, szülőföldjére. Hosszas és fáradságos utazás után érkezett haza, megtört testtel, háborgó lélekkel. Soha többé igazában fel nem épült s a múlt századnak és századunk elejének kiváló alakja s legtehetségesebb költője 1806. jan. 28-án örökre lehunyta szemeit. E szép emlékbeszédet, mely sok uj adatot mutat fel Csokonainak dunántúli s különösen somogyi életéből mindvégig nagy figyelemmel hallgatta a közönség. Ezután a »Tihanyi echót« énekelte a főgymn.énekkar, melynek végeztével egy Vili. oszt. tanuló a Kondor József tanár által irt »Csokonai emlékezete« czimü alkalmi költeményt szépen elszavalta. A lendületes költemény utolsó versei igy hangzik: Hisz most egész sereg oly lesve várja. Hogy nyissa meg beszédes ajkait: ha nem talált, ki őt meghallja,értse »Hanyáját« most is feltalálta itt. Majd néha elvonulva zöld fa árnyán — Mint fülemile — panaszát sírja ki, Vagy baját humor tengerébe fojtva Pohár csengés közt lantját pengeti. Alig pihen meg vándorbotja s indul; Szülőhonát meglátogatni megy; Mert űzi őt a Musának szerelme És gyógyulást nem adhat más csak egy : Megzengi még Árpádnak hősi tettét, 8 ha fáradt fővel sirba rogynak le, A végső álmon édes anyja virraszt , megáldja majd egy jobb kor gyermeke. A jós-álom beteljesült. álm itten A Musák népe szivdobogva áll, Hogy homlokára koszorút övezzen, 8 a régi dal, nevét harsogva száll. Óh szállj le közénk glóriába vonva 8 maradj velünk Vitéznek szelleme, Hogy géniuszod a Musák szellemét Szivünkbe lángbetűkkel vésse be ! Megszólalt ekkor az orgona s Bátori Lajos az áll. képzőintézet jeles zenetanára eljátszotta Csokonai a »reményhez« czimü költeményének dallamát, miközben lehullt a lepel s megjelent előttünk a költő hű képe. Még a »magánossághoz« czimü költeményét szavalta el egy Vili. oszt. tanuló s a »Szózat« végeztével a legnagyobb megelégedéssel távozott el a közönség. De nemsokára ismét összejött, hogy egy százterítékű közvacsorán, víg pohár csengés közt még egyszer fölújítsa a költő szellemét. A közvacsorán jelen voltak a küldöttségek tagjai, a város intelligens hölgyei és férfiai. A harmadik fogás után Vida Károly dr. igazgató éltette ő felségét, a magyar királyt és felséges családját; mert úgymond, magyar ember soha sem ült nemzeti ünnepet és lakomát a nélkül, hogy az első poharat ne az ő királya és családjára köszöntötte volna. A közönség felállva hallgatta meg a köszöntőt s háromszoros éljennel éltette a királyt. Héjas Pál a gymn. veterán tanára, a Csokonai szellemével kapcsolatban az irodalom felvirágozására, annak jelen levő képviselőire, az academia s a Kisfaludytársaság küldötteire, a debreczeni főiskolára és Debreczen városára s ezek küldötteire; Lázár István főgymn. tanár különösen a kaposvári áll. főgymn. tanári karának képviselőire s a testvér kaposvári intézetre; majd Rákosi Jenő a csurgói főgymn. tanári karára mondott köszöntőt; sok fényes emlékünnepélyt látott ő, mondja köszöntőjében, a hazában és a külföldön, de ily egyszerű s mégis ennyire megható és lélekemelő ünnepélyt sehol; Andorka Gyula járásbiró és Barna Sándor dr. orvos — utóbbi verses felköszöntőben — Debreczen városát és a főiskolát éltették ; Barna Ferdinand és Körmendy Sándor Treformminisztert, Verbay István a művészettel kapcsolatban Bátori Lajost; igen hatásos felköszöntőt mondtak továbbá Géressi K. és Balogh F., Baó Gy. küldőik nevében s még mások. Ezt követte egy kis rögtönzött táncz, melylyel a Csokonai arczképének leleplezési ünnepély véget ért. BELFÖLD, Budapest, okt. 29. (Választási hírek.) Gyulafehérvárról távirják lapunknak, hogy a magyar-igeni választókerületben Kemény Géza dr. a szabadelvű párt jelöltjével szemben Rosenberg Gyula dr. budapesti ügyvéd lépett föl, hogy micsoda programmal, azt táviratunk nem említi. 2011TILE^C3LID. Budapest, okt. 29. (A szerb kormányválság.) Ristics még mindig nem ura a helyzetnek. A radicális párt erősen tartja magát s igényeiből mit sem akar engedni. A válságra vonatkozólag a »N. Fr. Pr.«-nek a következőket távirják Belgrádból: A király tegnap Ristics miniszterelnökkel értekezett s később magához hivatta a cabinet radicalis tagjait. A radicalisok azt kívánják, hogy az előző megegyezés értelmében a korona 29 liberális és 23 radicalis skupstina tagot nevezzen ki, hogy a választások eredménye, (65 liberális és 71 radicalis) akkér egészíttessék ki, hogy minden párt 94 szavazattal, tehát a szavazatok felével rendelkezzék. — Daczára a liberálisok körében hangoztatott ama reménynek, hogy sikerülni fog a megegyezés, a cabinet-crisis még mindig tart. Ép oly kevéssé vehető azonban biztosra, hogy Ristics győzedelme végleges és teljes lesz, mert elvitathatalan tény, hogy az országban a radicálisok túlnyomó többségben vannak a liberálisok felett, amit az irányadó helyen bizonyosan nagyon is tekintetbe fognak venni az eldöntés pillanatában. Politikai körökben tehát azt a kérdést vetették föl, hogy a radicálisok állítólagos kormányképtelenségét nem akarják-e ad absurdum vinni, ha tiszta vagy legalább túlnyomó többségében radicalis kormány elegendő garantiát nyújtana egy mindenkit kielégítő külpolitikát illetőleg. E combinatioban emlegetik a haladó pártnak is több kiváló pártemberét és államférfiát. E combinatiot most annyival komolyabban veszik, minthogy a cabinet radicalis tagjai a király előtt a tegnap esti conferentiában a legnagyobb készségnek adták tanújelét, hogy lojalitásukat minden irányban manifestálják. A tegnap tartott minisztertanács a koronaképviselők ügyében nem vezetett eredményre. A király még nem határozott. Tegnap estére ugyanez ügyben a két párt megbizottainak ülése volt kitűzve, melyben a liberális részről Avakumovic igazságügyminiszternek, a radicálisok részéről Milosavljevics közgazdasági miniszternek, mint pártatlan bizalmi férfiúnak pedig Gruic hadügyminiszternek kellett résztvenni. Ristics ragaszkodik kívánságához, hogy a liberális pártból 40 királyi képviselőt kell kinevezni, hogy ily módon az absolut többséget magának biztosítsa. A cabinet radicális tagjai az ismeretes követelésük mellett megmaradnak és 23 tagot kívánnak. A válság acuttá lett. Ma ugyanebben az ügyben ismét minisztertanács lesz. Táviratok. Bécs, okt. 29. Az itteni Coburg palotában mit sem tudnak a Ferdinand fejedelem elleni merényletről. Sophia, okt. 29. Külföldi lapoknak az a híre, hogy Ferdinánd fejedelemre rálőttek volna, itt meglepetéssel találkozott, mert mi sem fordult elő, mi e bit keletkezésére okot adhatott volna, s így az egész hirlelés nem tekinthető egyébnek, mint irányzatos koholmánynak. Páris, okt. 29. A »Justice« szerint Griévy, ki lemondani szándékozott, elhalasztotta elhatározása végrehajtását, mivel Rouvier, Leroyer és Floquet azon nézetüknek adtak kifejezést, hogy számos képviselő első szavazatától eláll, mihelyt bizonyítva lesz, hogy a szavazat kétértelmű felfogást engedhet. A »Siécle« és »Soleil« arról biztosítanak, hogy Grévy lemondásáról egyátalában nincs szó. — Wilson kijelente, hogy nem kezdte meg az átköltözködést, de az esetre, ha az enquete előtt meg kellene jelenni, az elyseei palotát el fogja hagyni. Páris, okt. 29. Itt az a hír van elterjedve, hogy Clémenceau, aki tegnapelőtt visszatért Párisba, egyelőre nem akar kormányválságot, mert ez esetleg a kamara föloszlatását vonná maga után, amit ebben a pillanatban a radicálisok is aggasztónak találnak. (K. Ztg.) Berlin, okt. 29. A »Berliner Tagblatt«-nak jelentik, hogy Crispi szerdán beszédet mondott T. Novemberi előléptetések a honvédségnél. A király ő felsége, f. évi október hó 27-én Gödöllőn kelt legfelső elhatározásával f. évi november hó 1-ével kinevezte altábornagyokká a következő tábornokokat : Forinyák Gyulát, a pozonyi IV. honvédkerület parancsnokát, ezen alkalmazásában való meghagyás mellett, felső-kubinyi és deményfalvi Kubinyi Jánost, egyúttal a szegedi II. honvédkerület parancsnokává és madi Kovács Györgyöt, az erdélyi VI. honvédkerület parancsnokát, ezen szolgálati állásában való meghagyás mellett. A király ő felsége, továbbá 1. évi november hó 1-ével, a magyar honvédségnél kinevezte a gyalogság tettleges állományában. Ezredesekké Graenzenstein Arthur alezredest, a 23-ik és Petényi Sándor alezredest, a 14-ik féldandár parancsnokát, jelenlegi szolgálati állásukban való meghagyás mellett. Alezredesekké, a következő őrnagyokat: Láner Győzőt, a 8-ik féldandár 4-ik, kis jeszenei Jeszenszky Istvánt, az 1-ső féldandár 1-sé, Sassy Frigyest, a 22. féldandár 2-ik, Popovics Jánost, a 8. féldandár 2-ik, szokoláczi Boxichevich Lajost, a 6-ik féldandár 3-ik zászlóaljának parancsnokát és jekel- és margitfalvi Jekelfalusy Lajost, a honvéd főparancsnokság 2-ik segédtisztjét, valamennyit szolgálati alkalmaztatásukban való meghagyás mellett. Őrnagyokká: a következő I-ső osztályú századosokat: Szájer Istvánt, a 23-dik féldandár 3-ik, Tagányi Jánost, az 5-ik féldandár 2-ik, makárvölgyi Weidinger Alajost, a 17-ik féldandár 2-ik és Soldos Barnabást, a 16-ik féldandár 1-ső zászlóaljának parancsnokát; továbbá , jelenlegi rangfokozatukban egyelőre való meghagyás mellett, az őrnagyi rangfokozat számára megállapított illetéket a következő 1- ső osztályú századosoknak: Ruttner Kálmánnak, egyúttal a 3-ik féldandár 3-ik zászlóalj parancsnokává való kinevezés mellett; nagypestyéni Alsó Sándornak, a 11-ik féldandár 1-ső zászlóalj parancsnokának; Hofbauer István honvédségi Ludovica Academiabeli tanárnak, egyelőre ezen alkalmazásában való meghagyás mellett; Schreiner Imrének, egyúttal a VI-ik honvédkerületi parancsnokság segédtisztjévé való kinevezés mellett; Körmendi Lajosnak, a 10-ik féldandár 3-ik, Draskovic Mihálynak, a 27. féldandár 2-ik, Virányi Gézának, az 1-ső féldandár 3-ik, Bobics Józsefnek, a 18. féldandár 2-ik zászlóalj parancsnokának és Szmrecsányi Károlynak, a honvéd törzstiszti tanfolyam tanárának, ezen alkalmazásában való meghagyás mellett; végül: jelenlegi rendfokozatukban való meghagyás mellett. Zászlóalj-parancsnokokká, hason kinevezésnek Parac Lukács százados számára való fentartása mellett, a következő 1-ső osztályú századosokat, éspedig: Boczkó Károlyt, a 19-dik féldandár 2- ik, Kerner Pált, a 3-ik féldandár 1-se, Comensoli Hermant, a 17-ik féldandár 3-ik zászlóaljánál; továbbá hason kinevezésnek Thallac István százados számára való fenntartása mellett: Hackenschmidt Antalt a 14-ik féldandár 2-ik, Czakó Károlyt a 23-ik féldandár 1-ső, Pachner Szilárdot a 13-ik féldandár 1-ső, Berdenich Jánost az 5-dik féldandár 1-ső, Kőödi Lázár Sándort a 21-ik féldandár 1-ső, és Wolnhoffer Emilt, a 10-ik féldandár 2-ik zászlóaljánál. A lovasságnál, ezredesekké: Huberth Andor alezredest s a 7-ik, és Klobucár Vilmos alezredest, s a 10-ik honvéd-huszárezred parancsnokát, ezen szolgálati alkalmazásukban való meghagyás mellett. A helyi alkalmazásbeliek állományában: ezredessé: győry Farkas Fidél alezredest, a honvédelmi minisztérium katonai előadóját, a honvéd gyalogság állományából való áthelyezés mellett. I. oszt. századosokká, a gyalogság tettleges állományában: a következő tettleges állománybeli Il-od osztályú századosokat: Thury Sándort 12-ik, Kynszburg Alfrédot a 22-ik, Sármir Jánost a 14-ik, Szebeni Zsombort a 3-ik, Lázár Lajost a 24-ik féldandár, Kupferschmidt Samut az V-ik honvéd kerületi parancsnokság, Glatz Nándort a 2-ik, Farkas Sándort a 12-ik féldandár, Nagy Győzőt a Ludovica- Academia, Hován Istvánt a 15-ik, botfalvi Both Györgyöt a 9-ik féldandár, Kuesz Károlyt a Ludovica- Academia, Csergedy Györgyöt a 22-ik féldandár, Major Kálmánt a honvédfőparancsnokság, Lőrinczy Dénest a 3-ik féldandár és Balás Györgyöt a Ludovica-Academia állományában. II. oszt. századosokká: Lorencz Róbert 2-ik féldandárbeli szabadságolt állományú főhadnagyot, továbbá következő tettleges állománybeli főhadnagyokat : Hartmann Emilt a 9-ik, Kovács Sándort a 16-ik, csukár-pákkai Láági Károlyt a Ludovica-Academia, Schlesinger Ignáczot a 27-ik, Kerner Miklóst az 1-ső, Deák Miklóst a 3-ik, Csipkés Albertet a 22-ik, Gidófalvy Kázmért a 23-ik, Krautil Károlyt a 11-ik, kenesei Kenessey Gézát a 13-ik, Gaál Istvánt a 20-ik, Szécsi Mórt az 1-ső féldandár, Klein Istvánt a Ludovica Academia és Lencz Győzőt a 11-ik féldandár állományában. Főhadnagyokká a következő tettleges állományú hadnagyokat: Dálik Adolfot a 21-ik, Tagányi Bernát a 14-ik, Kozsokár Gábort a VI-ik honvéd kerületi parancsnokság, Tóháti Miklóst a 17-ik féldandár, Nagy Pétert a központi honvéd lovasiskola, székesfehérvári Fehérváry Albertet a 22-ik, Karlovitz Antalt a 17-ik, Baráth Kálmánt a 6-ik, Schenerl Józsefet a 26-ik, Andrássy Endrét a 12-ik, Pajtás Gyulát a 26-ik, ajtizsi Horváth Gézát a 13-ik, Balázs Lászlót a 15-ik, Teminic Károlyt a 26-ik, Karátsonyi Lajost a 7-ik, Nilgesz Jánost a 8-ik, Keresztes Mártont a 7-ik, gyerkényi Pyber Ignáczot a 13-ik, Wittenberger Aurélt az első, Bösendorfer Jánost a 17-ik, Kleischhacker Gusztávot a 17-ik, Drakulics Novákot a 28-ik, Rudolf Jánost a 19-ik féldandár, László Istvánt a 70-ik gyalogdandár törzs, Pünkösty Miklóst a 7-ik, Alexy Gézát a 9-ik, Bozán Jenőt a 13 ik, Haám Alajost a 20-ik féldandár, Petrovics Szávát a 84-ik gyalogdandár törzs, Schuster Alfrédot a 9-ik, Farkas Jánost a 20-ik, Hirsch Mórt a 18-ik, Pavek Lajost a 13-ik és Borosnyay Gábort a 24-ik féldandár állományában. Hadnagyokká a következő tettleges állományú hadapród tiszthelyetteseket: Kutnyák Józsefet a 24-ik, Sieráczky Arpádot a 7-ik, Popovics Miklóst a 22-ik, Mály Pált a 28-ik, Ágoston Istvánt a 23-ik, Duronelly Károlyt a 3-ik, Wurum Bélát a 26-ik, Lenk Frigyest a 2-ik, Papp Ferenczet a 6-ik, Kovács Ferenczet a 23-ik, Vickovic Pált a 27-ik, DAndrée Györgyöt a 20-ik, Darvas Nándort a 24-ik, Krómer Pált, a 13-ik, Rótberger Ágoston Gyulát a 15-ik,Orosz Istvánt a 12-ik, Hozják Nándort a 17-ik, Oreskovics Ferenczet a 26-ik, Stojkó Antalt a 27-ik, Hunka Rikárdot, a 11-ik, Mesorics Ferenczet a 12-ik, Mikasinovics Manót, az 5-ik, Canjevác Tamást az 5-ik, Baksy Pált a 18-ik, Pinterics Lajost a 18-ik és Betlenfalvy Gyulát a 10-ik féldandár állományában. I. oszt. századossá a lovasságnál: felpestesi és vizszentgyörgyi Makray Aladár, 2-ik honvéd huszárezredbeli tettleges állományú H. oszt. századost. II. oszt. századosokká, a következő tettleges állománybeli főhadnagyokat: Tomasevics Márkot a 10-ik andenhoveni gróf Normann Károlyt az 5-ik honvéd huszárezred állományában,rnnban, a munkásegyletben. Emlékeztette a munkásokat arra, hogy ő a szabadságért és a hazáért együtt harczolt velük a torlaszokon. Grispi magasztalta az olasz munkások erényeit. Annak a reményének adott kifejezést, hogy Olaszországban a sociális kérdés békés megoldást fog nyerni, mert a lakosság összes osztályai egymással szemben engesztelő magatartást tanúsítanak.