Nemzet, 1888. október (7. évfolyam, 2188-2218. szám)

1888-10-18 / 2205. szám

fi szó legszorosabb értelmében persona grata volt. Mikor Depretisnek a hármas szövetség megalakítá­sára czélzó tárgyalások közepette külügyminiszterre volt szüksége, Robilant hazafiságára apellált, ki sok rábeszélés után vállalkozott is a tárcza átvételére. Honfitársai azonban hamarosan megfeledkeztek arról, hogy ő illesztette be Olaszországot, érdekeinek teljes megóvása mellett, a hármas szövetség keretébe, de annál erősebben terhére rótták a dongali szerencsét­lenséget, holott a massovai expeditio tervezésében a grófnak semmi része sem volt. Ez időtájban egészsége is megrendült. Külügyminiszterségének befejezte után azonnal szóba jött, hogy őt kellene Londonba kül­deni, tekintettel a még fenforgó kényes megállapodá­sokra Olaszország és Anglia között, de a kiváló di­plomatát betegsége hónapokon át hátráltatta a lon­doni nagyköveti állás elfoglalásában. Végre egészsége visszatért annyira, hogy a tavasz kezdetén Londonba mehetett, de folytonosan gyöngélkedett s ma elköltö­zött az élők sorából. Robi­lant Carlo Felice Nicolis gróf 1826-ban Tu­­r­inban született és már kora ifjúságában a hadseregbe lépett. Tevékeny részt vett az olaszországi hadjárat­ban és Kőváránál fél karját vesztette. Az 1866-ki hadjáratban, mint vezérkari alezredes szerepelt. A háború után a hadiakadémia igazgatójává neveztetett ki, majd a nyugtalan Ravennába küldték praefectnek. 1871-ben Bécsben mint követ, 1876 óta mint nagy­követ képviselte Olaszországot. 1885-ben, junius 29-én, Depretis kívánságára elvállalta a külügyi minisz­teri tárczát, a­melyet a dongali catastropháig vi­zelt, a­melynek megtörténte után, elkeseredve egy ellene intézett igaztalan támadás által, azonnal le akart köszönni, de királya kérésére megmaradt mindaddig, míg a hármas szövetség alapját ké­pező tárgyalások befejezésre nem jutottak, a­me­lyek után visszalépett. Ekkor kapta Robilant gróf, még I. Vilmos német császártól, a fekete sas­­zemlét. Londonban mint nagykövet csak rövid ideig képviselhette Olaszországot. Diplomatiai mű­ködését kiváló tapintat jellemezte s feladatának megoldásában segélyére volt szeretetreméltó egyéni­sége, széles látóköre és katonás erélye. Nyugodjék békével! — Rökk Szilárd végrendeletei. A budapesti kir. törvényszék polgári osztályánál f. hó 5-én hirdették ki Rökk Szilárd végrendeleteit. A nagy lelkű ember­barát 1862. április 12. és 1888 augusztus 16. közti időközben összesen öt végrendeletet készített, melyek egymást kiegészítik, csupán a végrendeleti végrehaj­tók iránt vannak változtatások. A végrendeleti okira­tok közül az első kivételével, valamennyit Rökk Szilárd sajátkezűleg írta. Az elsőnek záradéka szin­tén Rökk sajátkezű írása, elejét azonban más írta. A Végrendeletekben taxatíve felsorolt hagyományok azonban csak­­egy kis részét képezik azon összegeknek, melyeket Rökk Szilárd köz- és jótékony czélokra ha­gyott, mert ezekre nézve a végrendeletekben csak általános utalás történik, midőn általános örököseinek testvéreinek szivükre köti, hogy mindazon csomagokat és boríték alatti leveleket, melyeket hagyatékában találnak, a czímzetteknek haladéktalanul átszolgál­tassák. Most már tudva van, hogy ezen csomagokban annyi különféle köz- és jótékony czélokra nagy össze­gek foglaltattak, melyeket Rökk Pál, az elhunyt test­vére, mint most már egyetlen általános örököse, ren­deltetési helyükre juttatott. Az 1862. évi április 12-én Budapesten kelt vég­rendeletében a következő közczélú hagyományok foglal­tatnak: 1. Magyar tudományos akadémiára 10,000 frt. 2. Muzeum alaptőkéjére (a képcsarnok) 2000 frt. 3. A nemzeti színházi intézet javára 2000 frt. 4. A nem­zeti színházi nyugdíjintézetnek gyámolitására 500 frt. 5. A zenedének 105 frt. 6. A pesti vakok intéze­tének 100 frt. 7. A pesti bölcsödének 100 frt. 8. A pesti józsefvárosi római kath. plébániának 100 frt. 9. A pesti református evangelicus egyházaknak 100 frt. 10. A pesti Rókuskórháznak 500 frt. 11. A dunaföld­­vári külső iskolának 200 frt. 12. A dunaföldvári sze­gény ápoldának 100 frt. 13. A czinkotai r. kath. templomnak 100 frt. 14. A czinkotai elemi iskola ja­vára 50 frt. 15. A pesti Josephinum fia-írvaintézet alaptőkéjére 500 frt. 16. A pesti árvaleányház évi kiadására 500 frt. 17. A pesti gyermekkórház ala­pítványául 500 frt. Rökk Szilárd második vég­rendelete 1874. november 20-án kelt Budapesten. Ebben a többek között azon végső óhajtásának ad ki­fejezést, hogy aktiv kötelezvényeit, váltóit, részvé­nyeit, szóval követeléseire vonatkozó okmányait test­vérei örököljék és hajtsák be. Társulati részvényei (action) a következők: 12 drb első hazai takarék­pénztártársulati részvény; 13 drb Budapest fővárosi takarékpénztári részvény; 6 drb hengermalom társu­lati részvény ; 2 magyar biztosító társulati részvény; 3 drb »Pannónia« viszonbiztosítási társulati rész­vény ; 9 drb kereskedelmi bank társulati részvény; 5 drb pesti lóvonatú vasúti társulati részvény. Ezen részvényei mind Rökk Szilárd nevére szólanak. A végrendelkező azt kívánja, hogy testvérei halálukig húzzak ezen aditák után járó osztalékot, de elhalálo­zásuk esetére mindannyi részvény a budapesti városi tanács, illetőleg főpolgármester kezeihez tétessék át, azon czélból, hogy mindezen részvények értékéből Rökk Szilárd neve alatt örök­ alapítványtőke formál­­tassék a pestvárosi elemi iskola-tanítók segélyezésére.­­ De a végrendelkező megszabja a segélyezés módját is. E szerint az egész örök alapítványi tőké­nek egész évi kamata öt egyenlő részre osztandó és pályázat útján öt városi elemi iskolai tanítónak adandó ki és pedig akként, hogy a fővárosi tanács által öt tanító, két egymásután következő évig élvezhesse a segélyt. De jövőre ismét pályázhatnak a már egyszer segélyben részesültek. Ha pedig a pályanyertes tanító a két évi időközben elhaláloznék, járandósága özve­gyének és árváinak kiadandó. De,ha a tanitó fegyelmi büntetés alá kerül, a segély tőle elvonandó. Rökk Szilárd ugyanezen végrendeletében több barátjáról és ismerőséről, cselédjéről megemlékezik, kiknek bútorokat és egyéb tárgyakat hagyományoz. Ezen kívül 1880. október 27-én, 1886. február 20-án és végül 1888. augusztus 16-án készített három újabb végrendeletet, melyekben több magán ügyéről intézkedik és örököseinek szivére köti, hogy mindazon papircsomagokat és boríték alatti leveleket, melyeket szekrényeiben találnak, kerülve minden közhirrétételt mert »Nekem — úgymond nincs semmi vágyódásom vagy szükségem hírnévre, dicsőítésre« — a szerint, a mint czimezve vannak, kinek-kinek kezéhez szolgál­tassák. »Lelkiismeret ellenes tett fogna lenni — úgy­mond — azoknak átadását késleltetni vagy pláne visszatartani.« »Adósságaim nincsenek. Egy fillérrel sem tartozom senkinek, bárki lépjen is fel ellenem követeléssel, örökösöm bátran elutasíthatja. Én pénz­viszonyban senkivel sem állottam« stb. Utolsó vég­rendeletében (1888. aug. 16.) miután nővérei is el­haltak, kijelenti, hogy elégségesnek tartja, az előbbi végren­deletekben kinevezett végrendeleti végrehajtók mellőzésével, hogy egyedül öcscse, Rökk Pál végezze a végrendeletének pontos végrehajtása körüli teendőket. — A Tompa-utczai rablógyilkosság áldozata özvegy Sándor Albertné az üllői­ úti sebészeti kli­­nikán haldoklik. Esti 8 órakor sebláza 39­8 fokra emelkedett. A reggelt aligha éri meg. Tegnap óta eszméletét még pillanatokra sem nyerte vissza. A rejtélyes rablógyilkossági ügyben a rendőrség szaka­datlanul nyomoz, de a vizsgálatot rendkívül megne­hezíti az a körülmény, hogy a bűntényt rendkívüli kiszámítással követték el, sőt egyes bűnjelekkel a rendőrséget tévútra vezették. Nagy munkát adott a rendőrségnek, még a bűnjelek jelentőségét megálla­píthatta. Ma megállapították, hogy a padláskulcs, melyet a kapuzárban megtaláltak, egyszer fordítható meg a lakatban és ha a reteszeket megnyomják, a kapu ki is nyitható vele. Tehát a rablógyilkos a ka­put ezzel a kulcsal nyitotta ki.­­ Újabban gyanú­­okok merültek fel, hogy a rablógyilkosságot asszony követhette el, valamint erős támpontot nyer azon né­zet is, hogy a véres bűntény bérgyilkos boszú műve volt. Kezdetben egy házaspárt gyanúsítottak a bűn­tett elkövetésével de kihallgattatásuk az ellenük irá­nyuló gyanút eloszlatta. E házaspárra különösen Sándor Albertné fiai gyanakodtak, mert az asszony bejárós volt az öreg házi asszonyhoz és teljesen isme­rős volt viszonyaival. Ma a rendőrség ismét több he­lyen házmotozást tartott, de eredmény nélkül. Az öreg asszony fukarságára jellemző azon körülmény, hogy a rablógyilkosság előtti napon idősebb fiának csakis erős jótállás mellett volt hajlandó 50 frtot kölcsön adni. Mivel pedig az egyik kikötött jótálló el nem jött, menje, ki a kölcsönért eljött, nem is kapta meg a pénzt. — Törökök Budapesten, Konstantinápolyból, e hó 25-én előkelő társaság érkezik Budapestre. A tár­saság vezetői Széchenyi Ödön gróf pasa, Black bey perui polgármester, Sevfik bey a szultán hadsegéde és Mashar pasa. A fővárosi önkéntes tűzoltótestület egy értesítő szerint meghívót is intézett hozzájuk, való­színűleg így óhajtva jelezni, hogy a törököket a tű­zoltó­­testület vendégeinek óhajtja tekinteni. A budapesti tűzoltóság ennek folytán élénk részt vesz a vendégek fogadásában. A központi személy-pályaudvarban az érkező vonat elé egy fél díszszázad önk. tűzoltó vonul ki, az összes fővárosi tűzoltótestületek parancsnokai­val. Széchenyi pasát és a vele érkező urakat először az orsz. tűzoltószövetség nevében Follmann Alajos alelnök, azután Széchenyit külön, mint a budapesti önk. tűzoltótestület alapítóját és első főparancsnokát Bárány N. Ernő főparancsnok s végül a városi tűz­oltóság nevében Scserbovszky Szaniszló főparancsnok üdvözli. Másnap reggel 8 órakor az újépület udvarán az összes fővárosi tűzoltó - testületek valószínűleg tisztelgést és gyakorlatot rendeznek a vendégek tiszte­letére. — Hírek a múzeumból. A Svábhegyen egy ró­mai sírt fedeztek fel, találva benne egy római bronz fibulát, olyant, a­milyent a rómaiak nagy számban ki­vitelre készítettek. A kiásott sírt beszállították a nemzeti múzeumba. :— Herglocz Antal pancsovai kir. törvényszéki elnök nagy érem-és régiség gyűjteményét azon kijelentéssel ajánlotta fel a nemzeti múzeumnak, hogy abból a múzeumban használható tárgyakat vá­logassa ki, a fenmaradó­­rész hova ajándékozására nézve pedig ajánljon múzeumokat. A régiségtár szá­mára különféle érmeket és régi pecsétgyűrűket vá­lasztottak ki, a többire nézve pedig a temesvári és szegedi múzeumokat ajánlották Herglocznak, a­ki azokat az ajánlott múzeumoknak ajándékozta. Her­glocz nagybecsű fegyvergyűjteménye is, melyet szintén a nemzeti múzeumnak ajándékozott, napokban fog megérkezni.-------Torma Károly a zsuppai birto­kán talált két darab régi római téglát ajándékozott a nemzeti múzeumnak. A téglák C. I­V. (Cphors I Vbciorum) bélyeggel vannak ellátva. — Gyászünnepály. A pesti izr. nőegylet leány­­árvaházában ma délután gyászünnepet rendezett Deák Ferencz, továbbá elhunyt alapitói és alapítvá­­nyozói emlékére. Az ünnep az árvaház nagytermében folyt le, melynek oszlopai és szószéke gyászlepellel voltak bevonva. — Rabszökevény. Spiegelhalter Tivadar budapesti születésű, 40 éves mézeskalácssütő, ki sú­lyos testi sértés és más vétségek miatt fogságban volt, a budapesti kir. törvényszék épületéből, hol előállí­tották, ma délelőtt megszökött. — Eljegyzés. Özvegy Rosmayer Ferenczné leánya, Róza, jegyet váltott siebenburgi báró Eliatschek Ede sz.á. cs. kir.sorhajó zászlóssal, a dunagőzhajózási-társaság másodkapitányával. — Öngyilkosság. Pessik János abonyi lakos, köztiszteletben álló jómódú sütő és hentesmester e hó 14-én agyonlőtte magát. Az öngyilkosság oka tel­jesen ismeretlen. Pessik halálát özvegye és 7 árvája siratja. — Fővárosi krónika. Öngyilkosság. Szarka Tamás blarczkói születésű, 46 éves lakatoslegény tegnap este a Hermina-úton agyonlőtte magát. Megszökött őrült. Boznai Ignácz aradi szü­letésű 28 éves czuk­ász a lipótmezei országos tébolydából, hol ápolták, megszökött. Szinház és művészet. — A nemzeti színház legközelebbi eredeti új­donsága Csiky Gergely »D­i­v­a­t­k­é­p« czimű szín­műve lesz, melynek főszerepei Márkus Emilia, Csillag Teréz, Alszegi Irma, Szacsvayné, Szathmáryné, Ná­­day, Mihályffy, Bercsényi, Vizváry és Gabányi kezei­ben vannak. — A »Divatkép« után első újdonságul Mérai-Horváth Károly »Falusi délutánok« cz. vígjá­­téka kerül szinre. — A meiningeniek színtársulatának mai elő­adása ismét diadala volt a színpadi korhűségnek, a gazdag, fényes kiállításnak és a hatásos rendezésnek. Stuart Mária 5 felvonásának folyamában megeleve­nedni láttuk angol Erzsébet érdekes, mozgalmas kor­szakát. A második felvonásban a királyné bevonulása és a franczia követek kihallgatása egészen az akkori udvari szertartás szerint volt rendezve és igen nagy ha­tást tett a közönségre. A Fotheringham-i kastély, mely­ben Stuart Mária fogva volt, egykorú rajzokról volt má­solva ; a kastély bútorát, melyet még most is őriznek Angliában, hiven láttuk másolva a színpadra. Sőt még az induló is, melyet Mária kivégzésekor játszot­tak, hangjegyről hangjegyre azonos az akkori boszor­­kány­égető indulóval, melyet az angol urak Mária szégyenére játszottak, midőn a vesztőhelyre ment. Az előadás nagy hatást tett, atalán elismerték a kiállítás díszét és a rendezés szépségét. Az előadók közül Otto Lorenz (Mária), Wasserburger (Erzsébet), Teller (Talbot), Knorr (Leicester), Richard (Burleigh), Bartel (Mortimer) váltak ki előnyösen. Tudomány és irodalom — Am. kir. természettudományi társulatban ma vették kezdetüket a szakülések. A t. akadémia kis termében d. u. 5 órakor S­z­i­­­y Kálmán elnök nyitotta meg az ülést a következő beszéddel: Tisztelt társulat! Társulatunk ez évi első nyilvános ülését, melyet a nyári szünetek után tart, fájdalom most nem, mint egyébkor, a viszontlátás örömének kifejezésével, hanem súlyos veszteségek bejelentésével kell meg­nyitnom. A lefolyt szünetek alatt nagy veszteség érte tudományos irodalmunkat s egy nagy veszteség köz­életünket és egész hazánkat. Mindkettőnek súlyát a mi társulatunk is mélyen érzi. Július hó 15-ikén el­vesztettük D­r. Balogh Kálmánt, a tudomány­­egyetem orvosi karának egyik főoszlopát, s ugyanott az orvos­tudományi oktatás mai rendszerének szerve­zőjét, az orvosi irodalom legtevékenyebb munkását, társulatunknak egyik legbuzgóbb tagját, ki fiatal évei­ben előbb mint könyvtárnok, azután mint titkár, s végül hosszú évek során mint alelnök s több, mint ne­gyedszázadon át mint lankadatlan munkatárs, széles­körű tudományával, termékeny tollával és szelleme egész hevével szolgálta társulatunkat. Áldás legyen emlékén! Alig egy hónappal utóbb elvesztette társu­latunk, elvesztette közéletünk, elvesztette hazánk egyik legnagyobb jóttevőjét, Trefort Ágostont, ki nemcsak a magyar cultus- és közoktatásügynek, ha­nem a szó szoros értelmében, a magyar culturának volt mindvégig fáradhatatlan minisztere. Igaz, hogy a históriai alakok működését az a kor, a­melyben él­tek, sohasem tudja tárgyilagosan megítélni, de azt ma is már, a­nélkül, hogy az utókor ellentmondó íté­letétől tartanunk kellene, bátran kimondhatjuk, hogy Magyarországon ez ideig a természettudományok ér­dekében senki annyit nem tett, annyit nem alkotott, annyit nem teremtett, mint ő. Nemcsak tollal és élő­szóval, meggyőződése szent hevével hirdette minden alkalommal a természettudományok nagy fontosságát Magyarország újjáalkotásában, hanem tett is annyit, amennyit ez irányban előtte senki sem. Hajlékokat, ké­nyelmes otthonokat alapított a természettudományok minden ágának, beleértve orvosi és technikai alkalma­zásaikat is. A­mit fél századdal ezelőtt is gróf Szé­chenyi István tett az ország közlekedésügye és köz­gazdasága érdekében, azt tette Trefort napjainkban a természeti tudományok terén. Meg vagyok győződve, hogy ha alkalom nyílik reá, társulatunk minden tagja kész örömmel fogja meghozni a tőle telhető áldozatot, hogy Trefort Ágoston emléke iránt külsőleg is lerój­­juk hálánkat. Engedje meg a t.­szakülés, hogy e mai nyilat­kozatom, melyre nézve társulatunk minden tagja bi­zonyára egyetértett velem, a mai ülés jegyzőkönyvébe beiktattassék. A minek egyhangú elfogadása után követke­zett dr. Daday Jenő múzeumi tiszt előadása, a­melyben a »Cladocerák«-ról éppen most megjelent munkáját ismertette. A felette lelkiismeretes mun­kálkodásról tanúskodó előterjesztés után, ifj. Jankó János tartott szabad előadást Sahara flórájá­ról és bemutatta nagy fáradtsággal és gonddal készült speciális növénygyűjteményét. Ezzel a fel­olvasó ülés véget ért. A szakülést választmányi ülés követte. Törvényszéki csarnok Tizenhat rendbeli csalás és többrendbeli sik­kasztás miatt helyezték vád alá Tóth Vincze hely­szerzőt, a »Képviselők albuma« és a »Miniszterek arczképcsarnoka« czimű szédelgő vállalatok szerkesz­tőjét, kinek bűnperét november 6-án fogja tárgyalni a budapesti kir. törvényszék büntető osztálya. A vád­­határozat szerint Tóth Vincze ezen irodalmi vállala­tokat minden tőke nélkül akarta létesíteni és ezen kívül a vállalatok üzleti köréhez semmi esetre sem szükséges 19 személyt alkalmazott, mi mellett a válla­latok természete sem indokolta azt, hogy minden egyes alkalmazottól 20— 200 írtig terjedő óvadék­összeget követeljen és végül tekintettel arra, hogy a nála letett óvadékösszegre nézve a szabad rendelke­zési jogot magának biztosította, kétségtelen, hogy Tóth Vincze a panaszosokat ravasz fondorlattal té­vedésbe ejtette, megcsalta. Ezen kívül nem csak a pa­naszosok munkáját ki nem fizette, hanem a nála de­ponált óvadéköszegeket is saját czéljaira fordította, tehát sikkasztást követett el. A nála alkalmazottak megkárosításán kívül, még más sikkasztás is terheli. A végtárgyaláson, melyre 51 panaszost és tanút idéz­tek be, Kossutányi Géza bíró fog elnökölni. Ólomöntő szabó: Gnädig Ottó ügyében dr. A­j­t­a­y Sándor törvényszéki orvos már beterjesztette véleményét a törvényszékhez. Az orvosi vélemény sze­rint, valószínűtlen az, hogy a Gnadigné gyomrában talált tűket Gnädig gyilkossági szándékból adta be nejének. A sérült asszony histericus, s így nagyon könnyen megtörténhetett, hogy a varrótűket histe­ricus rohama alatt, maga vette be. Az orvosszakértői vélemény hangsúlyozza, hogy a varrótű nem olyan esz­köz, a­mely egy élet kioltására alkalmas lenne. — Gnädig Ottó azt vallotta, hogy a varrótűket neje ön­gyilkossági szándékkal vette be, míg a sérült azt ál­lítja, hogy azokat férje ostyában adta be neki. — Gnä­­digné tegnap kiment a Rókuskórházból s csak fül­baja maradt meg, melyet az ólomöntés következtében kapott. Gnädig Ottó még mindig betegen fekszik a külső váczi­ uti fogházban. A vizsgálatot ez ügyben Puscariu törvényszéki biró vzeti. Fővárosi ügyek. A regale-megváltás. A regale-megváltás tárgyában kiküldött fővá­rosi bizottság ma délután 4 órakor az új városház társalgási ter­mében Vid­a Imre tanácsnok elnök­lete alatt ülést tartott. Az elnök megnyitja az ülést és jelenti, hogy a vendéglősök társulatának elnökét Gundel János fővárosi bizottsági tagot, ki a közgyűlésben a fenn­forgó tárgyban interpellált, az értekezletre szintén meghívta és Gundel úr meg is jelent. Ezután dr. Mattyasovszky tanácsjegyző ismerteti a törvényjavaslat azon pontjait, melyek a fővárost érdeklik. A tárgyhoz elsőnek hozzászól Havas Sándor, ki azon nézeten van, hogy a regaleadó szedését a törvényhatóságoknál meg kellene hagyni. Kifejti to­vábbá, hogy a regale-jövedelem igen expansív, úgy hogy 1876 óta 70 ezer forintról több mint három­­százezer forintra emelkedett, a­miért a főváros mél­tán igényelhet nagyobb megváltási összeget, mint a kormány neki szánt. Hogy az összeg nagyobb legyen, indítványozza, hogy a kezelési költségek levonása czímén csak 5 százalékot javasoljanak a kormánynak 15 százalék helyett. Fenyvessy Adolf hangsúlyozza, hogy az in­direct jövedelem képezi a főváros főbevételét és hogy úgy látszik, hogy a kormány a főváros és átalában a városok rovására saját jövedelmét akarja szaporítani. Keressék meg a kormány, hogy a törvényhatósági joggal felruházott városok a javaslatból vétessenek ki. Miután azonban nem valószínű, hogy a kormány ebbe belemegy, engedné meg, hogy a főváros leg­alább az előreláthatólag nagy összegekre menő ital­mérési adó után községi pótlékot szedhessen s hogy ez lehetővé tétessék, hagyják ki a törvényjavaslatból azon pontot, mely a pótlék beszedését tiltja. Gundel János az italmérők érdekében indít­ványozza, hogy azok, kik a fővárostól megváltották az italmérési engedélyt, ne fizessenek évenkénti enge­délyilletéket, a­mint ezt a törvényjavaslat contemplál­­ja. Szaló kiszámítja, hogy a főváros a megváltás foly­tán több, mint 100.000 frtot fog veszíteni. Lampl Hugo főszámvevő kijelenti, hogy a minisztert tisztán fiskális indok indítja a regale-meg­­váltásra. A főváros ma sem az iskola követelményei­nek, sem a köztisztasági igényeknek nem tud megfe­lelni. A követés teljesen meg van akadva s ez mind azért van, mert a kormány minden lehető jövedelmet a maga számára vesz igénybe. Minden egyenes adót a kormány a községi pótlék kizárásával vesz igénybe. Egyedül a regaleadó volt az, a­melyből lehetett volna pénzhez jutni. A kormány mégis már 14 év előtt meg­tagadta, hogy a regaleadó a vámnál szedessék, ma pe­dig saját érdekében teszi. Jó lesz a kormányt meg­kérni, hogy hagyja meg ezt a jövedelmi forrást és engedje meg, hogy az adó a vámnál sze­dessék. Ha pedig megváltási díjt fizet, legyen ez méltányos. A kormány által felvett időköz­ben az átlagbevétel 307,000 frt volt a regále-adónál, 35,285 frt az új engedélyek után és 8000 frt az ipar­­engedélyekért. Az utóbbi jövedelemtől a város majd egészen elesik. Végül a községi illetőségű jogért, me­lyet az italmérőknek ki kellett venniük, szintén 8000 frt folyt be, melytől a főváros szintén elesik. Az ösz­­szes jövedelem volt tehát 358.000 forint, melyből lemegy 15°/0 kezelési díj, úgy, hogy 304.000 fo­rint marad. Ennek húszszorosa 6.800.000 forint. Ez pedig kevés, mert ez a jövedelmi forrás tete­mesen fejleszthető volna. Azért kérni kell a kor­mányt, hogy a város 1889. évi budgetje vétessék a megváltás alapjául, mert ez esetben a megváltási összeg körülbelül 8.000.000 frtot tenne. Igazságta­lannak tartja azt is, hogy illetékkel megrovatnak, kik már egyszer s mindenkorra megvették az engedély­­díjt. A legutóbbi passust Vidla Imre helytelennek tartja, de szóló felvilágosítja álláspontjának helyes­ségéről. H­a­v­a­s J. helyesli, hogy az 1889. évi budget vétessék alapul, miután tényleg ki lehet mutatni, hogy a főváros regalejövedelme 1886 óta folyton emel­kedik. Fenyvessy Adolf úgy tartja, hogy egy évet sehol sem vesznek alapul és nem várható, hogy a kor­mány ezt elfogadná. Az egész dolgot kicsinyesnek tartja és azt hiszi, hogy csak elvi dolgokat hozza­nak fel. Lampl főszámvevő kijelenti, hogy akkor leg­alább oly átlag vétessék, mely 1888-tól megy vissza és ne az 1882—1886. évi átlag. Viola Imre tanácsnok reassumálja az indítvá­nyokat. Először Fenyvessy indítványozta, hogy a tör­vényhatósággal felruházott városok kivézessenek a javaslatból. T­o­­­d­y főügyész közbeszól, hogy az in­dítvány a fővárosra szoríttassék. Az indítvány a megszorítással elfogadtatik. A többi városokat csak az indokolásban fogják meg­említeni. Fenyvessy másik indítványa, hogy a pótlékra vonatkozó pont elhagyassék, elejtetik. Azon indítvány, hogy a kártalanítás tekinteté­ben az 1888. évi tényleges eredmény vétessék alapul, nagy többséggel elfogadtatik. Havas indítványához, hogy a kezelési költség 5°/0-ra leszállítassék, a többség hozzájárul, esetleg a tényleges költségek vétessenek tekintetbe. Határozatba megy, hogy a regale-engedély­eit is bevétessék a megváltási összeg számításának alapjába. Qualificatióul vétessék be, hogy az italmérési jog fővárosi illetőséghez legyen kötve. Ezzel be vannak fejezve azon pontozatok, me­lyek iránt a főváros saját érdekében fog a kormánynál kérvényezni. Az italmérők érdekében per tangentem meg fogják említeni, hogy azon fővárosi italmérőknek, kik az engedélyt egyszer s mindenkorra megvették, a fő­várostól évenkénti engedélyilletéket ne kelljen fizetniök. Ezzel az ülés véget ért. — Személyzeti változás. A polgármester Vesz­­t­r­ó­c­z­y István tanácsjegyzőt, ki eddig az adóügy­­osztályban működött, az I. ügyosztályba osztotta be. — A tápszerkészitő műhelyekről szóló szabály­rendeletet a közgyűlés tudvalevőleg nem vette tár­gyalás alá, hanem visszaadta a tanácsnak oly felhí­vással, hogy a szabályrendelet némely intézkedéseire nézve hallgassa meg előbb az érdekelt ipartestülete­ket s az ahhoz képest újra átdolgozott szabályren­deletet terjeszsze elő. Haberhauer János taná­csos ennek folytán ma délelőttre meghívta a sütők, c­ukrászok és mézeskalácsosok, továbbá a hentesek ipartestületeit. Az értekezleten az előbbi ipartes­tület részéről Matheidesz István, Müller Ká­roly és Dobrovszky János, az utóbbi részéről pedig Porszász Gyula vettek részt, azonkívül jelen volt Gebhard Lajos főorvos, Kovács Gusztáv mérnök és Szili József fogalmazó, mint értekezleti jegyző. A tár­gyalás során meghallgatott szakértők kijelentették, hogy a tápszerkészítő műhelyeknek a pinczékből való kihelyezése az illető iparosoknak nagy kárt okoz, de nemcsak az ipart, hanem a fogyasztókat is sújtja. Minthogy a jelenlegi bajokon egyéb közegészségi és köztisztasági intézkedésekkel is lehet segíteni, kérik a szabályrendeleti tervezet módosítását. Az értekez­let hosszabb, beható tanácskozás után egyhan­gúlag a következő javaslatban állapodott meg. Az ezentúl nyitandó műhelyekre nézve, bár czélsze­­rűbb, ha a földszinten nyernek elhelyezést, az érte­kezlet mégis megengedhetőnek tartja, hogy azok a föld szine alatti helyiségekben legyenek, kikötendő volna azonban, hogy a helyiségek egyenes menye­­zetnél­ legalább 2,60 méter, bolthajtásos menyezet­­nél pedig 3 méter magasak és a földszinből 60 cm.-nyire kinn legyenek. A már meglevő műhelyek­nél az értekezlet az utóbbi feltételt elengedi, hogy t. i. a földszin felett 60 cm.-nyire künn legyenek, e he­lyett azonban kiköti, hogy az ablakok legalább egy méter területtel bírjanak. Az értekezlet egyébként a szabályrendelet többi intézkedését a köztisztaság és közegészség szempontjából örömmel üdvözli s azok­hoz készségesen hozzájárul. — Színházi vizsgálatok. Beniczky Ferencz kormánybiztos leírt a fővároshoz, hogy az operaház­ban a hideg időnek beállta folytán a légfűtést meg akarják kezdeni, a­miért is a színházi szabályzat 50. §-a alapján felkéri a tanácsot, hogy a fűtési készülé­kek előzetes vizsgálatát mielőbb ejtesse meg. Eme leirat folytán H­o­r­v­á­t tanácsos, mint a színház­­vizsgálati bizottság elnöke, hétfőre az összes színhá­zak fűtőkészülékeinek megvizsgálását rendelte el. — A községi választásokhoz. A VI. ker. vá­lasztópolgárai mai értekezletükön R­a­d­o­c­z­a János indítványára elhatározták, hogy a választások lajstro­mának elkészülte után közgyűlést fognak tartani a községi választások ügyében. KÖZGAZDASÁG. Közlemények. A pesti magyar kereskedelmi bank saját 41/* °/C-kal kamatozó 110°/o-kal visszafizetendő községi kötvényeinek 4 millió frtnyi tételét — a­mint a »Bud. Corr.« értesül, a bécsi Wiener Bank­­vereinnak a berlini Dresdner Bank ve­zetése alatt álló consortiumnak eladta. A neve­zett községi kötvények ez összegének kibocsátása azon kölcsönök alapján történt, melyeket a kereske­delmi bank a nyár folyamán különféle magyar közsé­geknek és szabályozási társulatoknak nyújtott. A­mint értesülünk, a nevezett syndicátus a czimleteket, mi­helyt a pénzviszonyok javulnak, a­mi előreláthatólag nemsokára be fog következni, Bécsben, Buda­pesten és Berlinben szándékozik aláírásra bocsátani. A lipótmezei gőzvasút. A Házmán Ferencz és érdektársai által a zugligeti úton levő szép Iloná­tól a Lipótmezőn át a hűvös­völgyig tervezett gőz­mozdony a helyi vasút építési és üzleti feltételeinek megállapítása czéljából ma délelőtt a közlekedésügyi minisztériumban Lukács Béla államtitkár elnök­lete alatt engedélyezési tárgyalás tartatott. A mi­nisztérium részéről még jelen voltak: Gyöngyössy János és Vörös László osztálytanácsosok, K­o­­v­á­c­s főfelügyelő és Bodnár főmérnök. Lukács Béla államtitkár ismertetvén az eddigi eljárás ered­ményét és kiemelve, hogy ezen már 1886 ban terve­zett vasút a fővárosi közönség érdekében kívá­natos, megnyitja a tárgyalást s mindenek előtt az átalános megjegyzések megtételére hívja fel a bi­zottságot. Házmán Ferencz engedélykérő erre ama kérelmét fejezi ki, hogy a közigazgatási bejárásnál megállapított egynémely súlyosabb feltétel elejtessék. Kun Gyula tanácsnok kijelenti, hogy a főváros a műszaki kikötményeket a közforgalom és a gyalog­járó közönség érdekében tette. Rup­p Imre mint ta­nácsos, Lechner építészeti igazgató, To­­­dy fő­ügyész és Wohlfahrt felügyelő megjegyzései és nyi­latkozatai után Lukács Béla államtitkár kijelenti, hogy a történt megjegyzések és felszólalások jegyző­könyvbe fognak vétetni s a kérdéses dolgok az enge­délyes és a főváros közt a szerződés megkötésekor lesznek elintézendők. Az engedélyezési feltételek ez­után meghatároztattak, az engedély tartama 40 évre, az építési határidő 10 hónapban s az óvadék 5000 írtban lett megállapítva. Az államtitkár felhívására a buda­pesti közúti vasút részéről Jellinek Henrik igazgató a csatlakozás tekintetében kijelentette, hogy ehhez a társulatnak szerződésbeli jogai érintése nélkül elvileg beleegyezését megadja. A­mi a zugligeti vonalon való gőzvonatok közlekedését illeti, erre nézve a főváros­sal 1879-ben kötött szerződés értelmében a társulat­nak előbb is a fővárossal tárgyalásokat kell folytatni. Általában jelzi, hogy az igazgatóság ezen, a közönség érdekében fekvő vonal létesítését lehetőleg előmozdí­tani fogja. Minthogy elvi nehézségek most már fenn nem forognak, kilátás van arra, hogy a vasút a jövő évben ki fog építtetni. Az Adria tengeri hajózási részvénytársaság ál­tal f. évi október havában rendezett hajójáratok ki­mutatását lapunk mai számának hirdetési rovatában közöljük. Budapesti áru-­ás értéktőzsde. Október 17. Gabonaüzlet. A délutáni gabonatőzsdén a jegyzések következők voltak: Búza tavaszra 8.65—8­67 forinton, búza őszre 7.83—7.85 forinton. Tengeri május—júniusra 5.39— 5.40 forinton. Zab tavaszra 5.67—5.69 forinton, zab őszre 5.04—5.06 forinton. Értéküzlet. (U t­ó t­ő z­s d­e.) Az utótőzsde ingadozó volt. Osztrák hitelrészvény 312.40—311.70 - 312.25 forinton, magyar 4 százalékos aranyjáradék 100.65— 100.70—100.65 forinton, magyar 5 százalékos papír­­járadék 91.60 forinton köttettek. Délután 2 óra 30 p. zárulnak. Osztrák hitelrészvény 312 20 forinton, magyar hitelrészvény —... Magyar 4 százalékos aranyjá­­radék 100.65— forinton. Magyar 5 százalékos papír­­járadék 91 60— forinton. Leszámítoló- és pénzváltó­bank —.— forinton. Magyar jelzáloghitelbank ------forinton. (E­s­t­i t­ő z­s d­e.) Az esti tőzsde szilárd volt. Osztrák hitelrészvény 312.70—313.25 forinton, magyar 4 százalékos aranyjáradék 100.721/2—100.90 forinton, magyar 5 százalékos papirjáradék 91.65— 91.80 forinton köttetett. Délután 8 órakor zárulnak. Osztrák hitelrészvény 313.20 forinton. Magyar 4 százalékos aranyjáradék 100.90 forinton. Magyar 5 százalékos papirjáradék 91.80 forinton. Magyar leszámítoló- és pénzváltóbank —.— forinton. Magyar hitelbankrészvény —.— forinton. Magyar jelzálog­hitelbank —.— forinton. NAPTÁR. Csütörtök, október 18. Sóm. cath : Lukács ev. — Prot. Lukács. — Görög-orosz : (okt. 6.) Tamás ap. — Zsidó: (c­esvan 13.) Cha­mischi b. Kap kél: 6 ó. 25 p. nyugsz. 5 6. 5 p. — Hold kél 5­­. 1 p. d. u. nyugsz. 4 ó. 29 p. reggel. Igazságügyminiszter fogad d. u. 5—6-ig. Horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2-ig. »Jósziv« igazgató választmányának ülése délután fél 5 óra­kor a miniszterelnöki palotában. Műcsarnok őszi kiállítása (Andássy út 69.) d. e. 9— d. u. 5 óráig. Skleptidis 50 kr. Főszerkesztő: Tók­aui Zstór. Felelős szerkesztő :­­Visi Imire. Színházak. Budapest, 1888. csütörtök, október 18. Nemzeti színház. Évi bér­. 212. Havi bér­. 16. A KÓKAI-HÁZ. Vígjáték 3 felvonásban. Irta : Gabányi Árpád Személyek : Kókai Tamás Vízvári Éva, neje Hegyesi M. Aranka ) ... Lánczy I. Piroska ) Seagyal G. Csillag T. Barna László Benedek Kenderesi, ügyvéd Náday Vonneburg, báró Egressy Zsoboki, festő Mihályi­ Dagadó Bertalan Gabányi Biri, neje Szathmáryné Bóczi, mindenes Sántha Berta J. Gaál I. Kezdete 7 órakor. Műsor: Péntek : A vasgyáros ; bf. Szomb.: Kolostorból. Nőura­lom ; bf. Vasárnap: Thurán Anna ; bf. M. kir. operaház. Bérlet 10. szám. Perotti Gyula ur vendégjáté­kával : A TROUBADOUR. Opera 4 felv. Zenéjét szer­zette Verdi. Személyek: Luna, gróf Takács Leonora Botter G. Azueena Fleisig M. Manrico Perotti Gy. Fernando Tallián Ines Doppler I. Ruiz Kiss D. Hírnök Szegedi Egy czigány Váradi Kezdete 7 órakor. Műsor: Vasárn.: A zsidónő. Arkel T. és Perotti Gy., bf. Várszínház. Nagy­ bérlet 8. Havibérlet 8. Aranylakodalom. Dramolet 1 felv. Irta: Almási Tihamér. Személyek: Gróf Szigeti J. Grófné Sz. Prislie C. Báró Újházi Komornyik Pintér Mindennapi történet. Dráma 3 felvonásban. Irta : Costetti József. Fordította : Radó Antal. Személyek: Amerigo herczeg Nagy Imre A herczegné Helvey L. Donáti gróf Gyenes Boncibello Béresény­i Felice, komornyik Faludi Van der Husem Szigeti I. Giorgetta Békéssi I. Szolga Tompa Udvarmester Magyari Postatiszt Latabár Kezdete 7 órakor. Műsor: Vasárn­a­p : A kletta. Egy bol­dogtalan asszony. Hármas szövetség. Népszínház. Kisvárosi hírességek. Énekes bohózat 3 felvonásban, írták : Raymond és Boucheron. Fordította : Rákosi Viktor. Ze­néjét szerzette: Konti József. Személyek : Bicoquet, gyáros Szirmai Tarrassier Kassai Malgachon Boránd Dubonnel Horváth V. Jaquin, ügyvéd Gyöngyi Benoit Újvári Egy hivatalnok Fodor Tamerlan asszony Pártónyiné Francine, leánya Pálmai I. Teodora Arányi I. Klára GyurmannA. Tringlot asszony M. Csatai Zs. ?•') \mygyeákgi Z. ) lgy® Molnári: Kezdete 7 órakor. Műsor: Péntek : A gubancz. Blaha L. Szombat: Kisvárosi hírességek. Vasárnap : Az uzsai gyöngy. Blaha L.

Next