Nemzet, 1888. október (7. évfolyam, 2188-2218. szám)
1888-10-08 / 2195. szám
#*r«a«ilak-t»re, A.then»*um-4ptH*t, L •b*1«í 4 l»» és állami részét illető minden közlemény a szerkesztőinl haz intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk «L Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK agy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek tera, ▲tbenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 for. 2195. (278.) szám. Reggeli kiadás: Budapest, 1888. Hétfő, október 8. SkLáSfl-Sff ATAiu. fMMtallkdirt, Atkmina-épíet, flllilist Előfizeti ai díj : A Ngg*U te Mtl kladja postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer kázhss hordva: 1 hónapra .......................... StA I hónapra .......................... • * % hónapra....................................... ISAa asM Madós postát kt%önküldéseért felül- Sastós havenként üti kr., negyedévenként 1 * Egyas sióm B kr. VII. évi folyam. Budapest, október 7. Az elbizakodott, nagyhangú phrasisok nagyon hasonlítanak azokhoz a nótákhoz, melyeket a gyermekek szoktak dalolni, mikor a sötétségben félnek, hogy saját hangjuk lármájával oszlassák el szepegésüket. Azok a phrasisok pedig, amelyek mostanában felénk hangzanak Európa keletéről és nyugatáról, nagyon hasonlítanak ezekhez az önámító dallamokhoz. Francziaországban Carnot elnök, egyike a legszilárdabb jellemű, legtisztább elvű republicánus hazafiaknak, bizonyos zajjal hirdetgeti mindenfelé, amerre csak utazik, hogy a köztársaság ellenségei minő tehetetlenek, — de maga alig hiszi el. S ha tehetetlenek volnának ők valóban, a köztársaság barátai viszont nem elég tehetségesek, hogy amazok, minden tehetetlenségük daczára, folyton ne fenyegetnék az ő biztonságukat. A hazafiság magában véve még nem elég, mint kevés a jóakarat arra, hogy háborgó tenger veszedelme között elkormányozzon egy hajót. Carnot elnök pedig és az ő miniszterei eddig alig tudták bebizonyítani, hogy egyébbel is rendelkeznek jóakaratnál. Utaznak sokat, szónokolnak és lelkesítgetnek a hol lehet, de nem erővel, sem szilárdsággal annyira imponálni nem tudnak, hogy maguknak biztos parlamenti többséget szerezzenek. Így támadnak aztán a tapogatózó félrendszabályok, melyek ki óhajtanak elégíteni minden pártot, tehát ki nem elégítenek egyet sem, aminő pl. a Floquet alkotmány-revisiója, mely azonban sem hús, sem hal, s ezért nem tetszhet; Így szaporodnak a Boulanger kivei folyton, mert ő abban legalább, amit tőle és általa remélnek, magát még nem compromittálta. Ezért kelti bennünk némileg a szánakozás érzetét, amidőn olvassuk, hogy Carnot elnök és Davoust tábornok, az auerstaedti herczeg, minő szép beszédeket tartottak egymáshoz; de másrészt nyugtalanító Francziaország ez állapota a béke minden barátjára, mert amíg nem tudjuk, hogy a franczia kormány tétele nincs állandóan kitéve annak, hogy a pártok váltakozó szeszélyeitől megsemmisülhet, addig folyton el lehetünk készülve valami nagy, meglepő zavarra, melynek Francziaország áldozatává eshetik. A másik »danolgatás« Bulgáriából hallik felénk s mert sokkal hangosabb, mint a franczia chansonette, nagyobb nyugtalanságot árul is el. Arról a macedoniai kérdésről van szó ismét, melyet olyan furcsa, készséggel vetettek fel a bolgárok s tartanak a felszínen, valószínűleg a saját kárukra s a konstantinápolyi orosz nagykövetség nagy örömére. Ezzel a kérdéssel, amelynek kapcsán olyan fenhéjázóan vállalkozik Bulgária arra, hogy ami provincziát Törökország administrálni nem képes, majd elkormányozza ő, folyton bőszítgeti maga ellen a portát, melynek pedig eddig is csak jóakaratú semlegességén múlt, hogy a nagy államcsínyt keresztülvihessék s annyiféle európai ellenséges európai áramlat közepette megmaradtak úgy a hogy. De ők nem nyugodtak, fejedelmük is, miniszterelnökük is szerte utazik az országban folyton, az izgalom a lakosságban nőttön nő, sajtójuk pedig szitja azt a gonosz lángot, melytől ebben a szeles időjárásban nagyon könnyen elperzselődhetik a saját házuk teteje is. A két szélső, nyugtalanító hullámzás közepette rendületlenül, mint a szikla, áll monarchiánk és Németország békeszövetsége. Az a pohárcsendülés, melylyel Bécsben egymás felbonthatlan szövetségére koczintott királyunk a németek császárjával, a népek millióinak szivében keltett örömteljes visszhangot. S a hatalmas vascancellár nagy tehetségű fia, Bismarck Herbert gróf, aki ma hagyta el fővárosunkat, innen magával vihette azt a meggyőződést, aminek lángelméjű atyja rég tudója bölcsen, hogy Magyarország nemcsak erős oszlopa e szövetségnek, de tántoríthatatlan hive is. ZQIEUX^ZE^ÖZLjJD. Budapest, okt. 7. (Pestmegye közgyülése.) Pestmegye holnap, okt. 8-án tartandó közgyűlésére, az eddig megállapított tárgyakon kívül, a póttárgysorozat szerint még következő érdekesebb ügyek vannak tárgyalásra kitűzve: Csáky Albin gr. cultusminiszter leirata, melyben tudatja, hogy a minisztérium vezetését átvette. — A belügyminiszter rendelete a tűzrendészeti szabályzat tárgyában. — A közlekedési miniszter leirata, a Visegrád és Nagy- Maros közötti komp-közlekedés ügyében. — Pestmegye tanfelügyelőjének előterjesztése nehány tanító megjutalmazása iránt. — A megyei főorvos jelentése, Nagy-Kőrös városa által felállítani szándékolt harmadik gyógyszertár ügyében, — s ugyanannak jelentése a Tinnye községben levő fiók-gyógyszertárnak önnálló személyes jogú gyógyszertárrá leendő átalakítása tárgyában. KZtTXjrCHL.IDBudapest, okt. 7. (A lapok Vilmos császár látogatásáról.) A »Norddeutsche Allgemeine Zeitung«, a »Vossische Zeitung« és a »Post« nyilatkozatait Vilmos császár bécsi látogatásáról távirataink már kimerítőleg közölték. A bécsi »Fremdenblatt« mai száma különösen méltányolja azt a hatást, melyet a császári látogatás Angliában keltett. »A nagy napok benyomása — úgymond a »Fremdenblatt« — még hatalmasabban növekszik, minél élesebben lép azok hordereje a köztudat elé, minél világosabban fogják fel a két császár találkozásának és az általuk mondott szavaknak jelentőségét. Közös czélok, közös gondolkozás, az érdekek összhangja és a személyes barátság hatalmas vonzása : ezek oly kötelékek, melyek két nagy birodalmat még sohasem csatoltak oly bensőséggel egymáshoz, s melyek azokat azon mélyen meggyökerezett meggyőződésre juttatták, hogy az ő egyetértésük már egymagában is kimondhatatlan előnynyel bír mindkét birodalomra és Európára nézve. Ez a meggyőződés a bécsi ünnepélyeket rendkívül szívélyessé tette és II. Vilmos császárt e tapasztalat láthatólag boldogitá.« — A lap ezután szemlét tart a hatás felett, melyet a bécsi látogatás a különböző országokban keltett; s e szemlében áttérve Angliára, igy szól: »Hogy Ausztria-Magyarország mily súlyt" helyez Anglia befolyására és a barátság mily értelmével viseltetnek a birodalom iránt, a melylyel már oly sokszor közös actio s az európai jog védelmének közös szükséglete egyesítette; erről legközelebb a walesi herczeg, Ausztriában és Magyarországon való tartózkodása alatt meggyőződhetett. Mint barát fogadtatva, ő maga szívesen időzött itt, mint barátságos területen és bizonyára önmaga is jól tapasztalta, hogy mily érzelmek tápláltattak itt mindig Anglia iránt és constatálhatta saját hazája politikájának ugyanazonosságát a békeligává egyesült hatalmak politikájával. Várható volt tehát, hogy a bécsi császárnapok Angliában élénk viszhangot keltenek s azok jelentőségét a csatornán túl jól megértik. A »Morning Post« egy czikke azt bizonyítja, hogy e várakozásunkban nem csalódtunk. A conservatív lap kijelenti, hogy Anglia politikája teljesen összhangzik a békeliga politikájával és annak indokaival. Nagybritannia czéljai ugyanazonosak a szövetséges hatalmak czéljaival. Ameddig az eddigiekhez hasonló czélokat követnek, a három hatalom biztos lehet Anglia támogatása felől. Minden angol — úgymond a »Morning Post« — örömmel látja tehát annak legújabb bizonyságát, hogy a békeliga erősebb, mint valaha volt. Amit a »M. P. e szavakkal mond, az kétségkívül teljesen kifejezi Nagybritannia hangulatát. A st.-jamesi cabinet többször bebizonyító, hogy helyesli a barátságos hatalmak czéljait és el van határozva azokat mindenütt előmozdítani. A »Morning Post« nyilatkozata mindazok hangulatának kifejezéséül tekinthető, akik a békét igazán akarják és óhajtják Európa kitartó megmaradását a törvényes, békés pályán. Mindezen népek a bécsi császárnapokat a saját óhajaik teljesedésének kezességéül tekinthetik. Örülhetnek a béke védvének, mely folyton erősebb lesz, s mely gyarapítja a béke barátainak hatalmát. A szövetséges hatalmakra nézve mindig a saját politikájuk helyességének próbakövéül szolgálhat az, hogy minden nemzetnél teljes helyeslésre találnak, melyek érdekei a béke érdekeivel ugyanazonosak, melyek az európai jogrend felforgatásától semmit sem várhatnak s ezért elmellőzni igyekeznek Európa békéjének minden veszélyeztetését. E czéloknak az összes békés érzületű államokéival való ugyanazonosságában — és különösen Nagybrittanniával, — annak biztossága is rejlik, hogy e czélok mindenfelől támogatásra találhatnak, hogyha Európa érdekei azt megkívánják. Ez okokból megelégedéssel constatálják a hatást — végzi a »Fremdenblatt« — melyet a bécsi császárlátogatás Angliában fölkeltett.« A »Times« még nem méltányolja eléggé a császárlátogatás jelentőségét. Úgy véli, hogy Vilmos császárra nézve, ki személyesen intézi birodalma külpolitikáját, különös érdekkel bírhat megismerni személyesen más államok külügyi politikájának intézőit és egyelőre ebben látja e látogatások jelentőségét. Budapest, okt. 7. (Külföldi krónika.) Az a hír, hogyVilmos császár, Olaszországból jövet, ismét megállapodik Bécsben és egy vagy két napot tölt ott, még nincs hivatalosan megerősítve, de a bécsi lapok azt nem tartják valószínűtlennek. A »Times« azt is jelenti, hogy Vilmos császár, valószínűleg monarchiánk területén, találkozni fog a román királylyal. Említettük, hogy a »Times« párisi levelezője figyelmezteti az európai közvéleményt az új internazionale üzelmeire. A táviratilag jelentett hírt, mely szerint jó lesz az olasz rendőrségnek a német császár római utazása alatt különös éberséget tanúsítani, nehogy az anarchisták ez alkalommal életjelt adhassanak magukról, mint a ma érkezett »Times«-ből látjuk, szintén e levelező röpite ki. Ő ismerteti az anarchisták legújabb robbanó lövegét is. Szerinte ez kis bombából áll, mely akár zsebben hordható. A bomba közepén, üvegcsőben van a robbanó anyag, s az a legkisebb ütésre explodál. Rómából, okt. 6-ról távírják. Crispi lapja, a »Riforma« azt mondja, hogy Olaszország csak örvendhet, ha Vilmos császár a pápával, mint souverainnel jár el, mert ez által önmagától elesik a pápa fogságáról szóló mese. — Garibaldi Menotti nyílt felszólalásában arra hívja fel a veteránokat, hogy vegyenek részt Vilmos császár fogadtatásában. A »Figaro« egyik munkatársa megkérdezte Flourens-t a volt külügyminisztert, hogy mi a véleménye az idegenekről szóló kormányrendelet tárgyában. Flourens azt mondta, hogy a rendeletet igazságtalannak és valósuhatlannak tartja. Igazságtalannak azért, mert egyforma bánásmód alá vet minden idegent, így az angolokat is, bár Angliában igen jól bánnak az ott levő francziákkal és azok teljes szabadságot élveznek. A rendelet valósuhatlan is. A Francziaországban levő orosz vagy japáni idegen például, mint szerezze be hazulról egy hónap alatt a megkívánt okmányokat. Kiszámították, hogy Párisban a rendőrségnek naponkint mintegy három ezer idegen okmányait kellene átvizsgálnia és az teljességgel lehetetlen. A londoni »Echo« teljesen alaptalannak jelenti ki a Németországon dívó felfogást, mely szerint Victoria királynő, a franczia-német háború alatt a francziák iránt viseltetett volna rokonszenvvel. A királynő leírta érzelmeit nyilvánosságra került naplójában. Az első német győzelmet e naplóban oly örömmel jegyzé fel, hogy egy franczia lap, erről szólva, azt mondá, »hogy a királynő úgy irt, mintha porosz herczegnő lenne.« Nyilvánvaló volt az ő öröme a »hősies Vilmos« és a »Mi Fritzünk« felett. S a németek iránti milyen mély rokonszenv nyilatkozik azon sajnálatában, hogy »Albert herczeg, s az ő férje« nincs életben, »ki oly jó hazafi volt, hogy bizonyára diadalmi öröm fogta volna el a napon, melyen Francziaországot a német fegyverek megalázták.« A felől, hogy a királyné Francziaország iránt viseltetett volna rokonszenvvel, nem létezik semmiféle írásbeli bizonyíték. Bulgáriából különös hírek érkeznek. A moszkvai »Vjedomosti« ruscsuki levelezője úton jelenti, hogy a bolgár függetlenség ki fog kiáltatni és pedig legkésőbben okt. 10-dikéig. Ez az időpont nincs messze, tehát már legközelebb kisül, kinek volt igaza? Az orosz lapoknak-e, melyek e hirt újra meg újra kikürtölik, vagy a bolgár sajtónak, mely azt mesének nyilvánítja. Ugyan a levelező azt is tudhatja, hogy közelebb orosz nihilisták érkeztek Bulgáriába, közöttük Balamesov, ki Liberiából szökött meg. A bukaresti bolgár ügyvivő látta el az illetőket útlevéllel, hol őket ünnepelték, pénzzel ellátták, de hogy miként jutottak a nihilisták Bukarestbe — e tekintetben a levelező adós marad a felvilágosítással. Feltűnést kelt, hogy a bolgár hadügyminiszter újra elrendelte az orosz ünnepek megülését. A sobranje két évvel ezelőtt eltörölt minden ünnepet, mely különös orosz jelleggel bírt. Most ismét elrendeltetik, hogy minden városban s általában minden nagyobb helységben ünnepélyesen megüljék a napot, amelyen legutóbbi háborúban az oroszok ott diadalmasan bevonultak. Helyi ünnepek rendeltettek el tehát, öszszesen vagy ötven, melyek egész kalendáriumot tesznek ki. A franczia opportunisták és a Floquet-kormány közötti viszonyt élesen jellemzi a »Repl. Fangaise«nak támadása a kormány ellen. Azt mondja, Francziaországnak van ugyan kabinetje, de nincsen kormánya. Annak bizonyságául, hogy a Floquet-kormány gyönge és tehetetlen, a lap idézi a párisi munkásbörze ismért megnyitását és néhány történetet a kormány hivatalnokainak fegyelmetlen voltáról, úgy, hogy egy polgármester, nyilvános lakomán, Boulangert éltette. A kormány gyöngeségét az alkotmány revisióját illetőleg általa tervezett javaslat is bizonyítja. Ez nem elégítheti ki a radicálisokat, a mérsékeltek pedig azt nem fogadhatják el. Floquet el akarja ismerni a congressus csorbítatlan souverainitását. Ez azt jelenti, hogy a revisióra megnyittassanak az ajtók oly gyűlésben, ahol az alkotmány 300 ellensége és 200 oly barátja ül, kik az alkotmányt szintén megsemmisíteni akarják. A senatus költségvetési jogait kétségbevonni oly időben, midőn sem az országban, sem a kamarában a többség nem kívánja a revisiót, annyit jelent, mint meggyöngíteni a fegyvereket, melyekre az államfőnek egykor szüksége lehet olyan czélból, hogy reactionárius többségnek ellentálljon. A senatus feloszlatási jogának megtámadása pedig egyenest az árulással egyértelmű és azt jelenti, hogy a köztársaságot és a szabadságot előre kiszolgáltassák a bonapartistáknak és boulangeristáknak. Az ilyen csínyt nem helyeselheti Carnot elnök, akinek védenie kell az alkotmányt. Róma, okt. 7. A görög király és a dán trónörökös ma Brindisiben hajóra szálltak, hogy Korinthusba utazzanak. Pétervár, okt. 7. A czáripár és a trónörökös tegnap délután Novorussisskbe megérkeztek. Sophia, okt. 7. Mint a Reuter-ügynökség jelenti, Stambulov miniszterelnök tegnap Ferdinánd herczeghez Burgasba utazott, honnan október 15-ike táján tér vissza Sophiába. Sophia, okt. 7. A »Svoboda« Bulgária és Macedonia helyzetére vonatkozó czikkét folytatván, azt mondja, hogy Radovitzból 11 bolgár már egy év óta le van tartóztatva azért, mert a görög derűst egyházi ügyekben elismerni vonakodtak, de mindez ideig ügyükben a török hatóság ítéletet nem hozott. A »Svoboda« azt hiszi, hogy azilyen eljárás Törökország helyzetét nem fogja Európában megszilárdítani. Táviratok: Bécs, okt. 7. Berlini hírekkel szemben a legmegbízhatóbb értesülés alapján állítják, hogy a német császár, Potsdamba való visszautazása alatt, nem fogja Bécs városát érinteni, minthogy az utazás programmja már előlegesen meg lett állapítva és Vilmos császár október 21-én Potsdamba, a következő napon pedig Hamburgba óhajt megérkezni. Lyon, okt. 7. Auerstaedti Davoust herczeg tábornok, a 14-ik hadtest parancsnoka bemutatta a lyoni helyőrség tisztikarát az elnöknek, kihez beszédet intézett,melyben a következőket mondá: A »C a r n o t« név különösen drága a hadseregre, mert emlékeztet az egyesült Európa felett kivívott diadalokra, az ország védelmében tanúsított lángoló hazaszeretetre, a tántoríthatlan kitartásra, a rossz napokban és a haza sorsába vetett feltétlen bizalomra : oly emlékek, melyek mindenkor lelkesíteni fognak, ha a kormány — mihelyt Francziaország veszélyeztetnék — bennünket a határra küldene. Carnot elnök a következőket válaszolta: »Bízom az egész hadsereg ragaszkodásában és szerencsésnek érzem magam, hogy e biztosításokat az auerstaedti herczeg ajkairól hallhatom.« A consulok fogadtatásánál, kiket az olasz consul mutatott be, Carnot válaszában kiemelte, hogy a kifejezett jókívánságok annál inkább megelégedésére szolgálnak, minthogy biztosítékát képezik a békés kapcsoknak, melyek minket valamennyi itt képviselt nemzettel egyesítenek. Lyon, okt. 7. A Carnot elnök tiszteletére adott lakomán a polgármester Carnot elnökre emelte poharát, hazafiasságát és áldozatkészségét magasztalván. Carnot válaszolta, hogy úgy a haza, mint a szabadság és a köztársaság számíthatnak odaadására. Lyon városa példája, melynek lakossága a békét, a biztonságot és az egyetértést óhajtja, hivatva van arra, hogy az ország iránt bizalmat gerjeszszen és a köztársaság ellenségeinek tehetetlenségét bebizonyítsa. Közgazdasági táviratok. Fiume, okt. 7. (Eredeti távirat. A »Bud. Corr. jelentése.) »Adria« nevű Adria-gőzös ma teli rakománynyal elindult Barcellona-Bordeaux felé. Pétervár, okt. 7. A birodalmi bank pénzkészletének szaporítására azon módon, miként ez a július 8/20-án kelt czári ukáz értelmében terveztetett, a pénzügyminiszter megengedte, hogy a birodalmi bank további 15 millió rubel erejéig ideiglenes hiteljegyeket bocsáthasson ki, melyek ezúttal a bank tulajdonát képező pénzzel volnának fedezendők. HÍREK: Október 7. — Erzsébet királyné, — mint lapunknak Triesztből távirják, kíséretével ma reggel Miramareba érkezett és a kastélyba szállt; délben a »Miramare« jachton tovább utazott. — Királyi adomány. Ő felsége a király a szt.leányfalvai róm. kath. egyházközségnek, iskolaépitkezési czélokra, száz forintot, a duszinai gör. kath. hitközségnek, temploma helyreálllitására, száz forintot, a kisnyiresi gör. kath. hitközségnek, templomépitkezésre, száz forintot, az orosz-hrabóczi gör. kath. hitközségnek, temploma helyreállítására száz forintot, a pánczélcsebi gör. kath. hitközségnek, temploma helyreállítására, nyolczvan forint segélyt, a záborbi gör. kath. hitközségnek, temploma helyreállítására és felszerelésére, nyolczvan forintot, a dévai szent-ferenczrendieknek a kolostor-templom helyreállítására háromszáz forintot, az ujpesti ág. ev. egyházközségnek, temploma vételárának kifizetésére, ötszáz forintnyi segélyt, a pöszönyi önkéntes tűzoltó egylet részére száz forintnyi segélyt adományozott. — Rudolf főherczeg trónörökös, gyalogsági főfelügyelő, ma délután 1 óra 30 perckor a magyar államvasutak gyorsvonatával Budapestre érkezett. A pályaudvarban fogadtatására megjelentek: Jókai Mór, Török János főkapitány, Tóth Lajos vasúti főfelügyelő és Merk 1 állomásfőnök. A jelzett időre pontosan robogott be a Janik Béla felügyelő és Schandl Mihály főmérnök által vezetett vonat. A salonkocsi ablakánál állott Rudolf trónörökös, viszonozva a jelenvoltak üdvözlését. A trónörökös, akit Ottó és Frigyes főherczegek, Wurmbrand gróf és Károlyi István gróf kisért, egészen polgári öltözetben volt; fekete magyar pörge kalapot, sötét zöldszinü kabátot, s ugyanoly szinü mellényt és nadrágot viselt. Amint a vonatról leszállt, beszélgetett néhány perczig Jókaival, majd Török Jánost és Merklt tüntette ki megszólítással. Kíséretével, melyhez Esterházy Lajos herczeg is csatlakozott, átment ezután az érkezési oldalra, ott megreggeliztek, s délután 2 órakor tovább utaztak Szász-Régenbe. A vonat vezetését Budapesttől Pekár főfelügyelő és az aradi üzletvezető vette át. — Rudolf trónörökös, — mint lapunknak távírják, — ma este 7 órakor a gyorsvonattal Nagyváradra érkezett. Kíséretében voltak: Ottó és Frigyes főherczegek, Károlyi István gróf, Wurmbrand gróf, Esterházy gróf, Rosenberg szárnysegéd és Lányi udvari orvos. Ugyane vonattal utazott velük a Berkes bandája is. A pályaudvarban nagyszámú közönség várakozott, de a trónörökös nem szállt ki. A vonat, tíz percznyi itt időzés után Virányi István központi felügyelő vezetése alatt Kolozsvárra indult. A trónörökös részére Kolozsvárott az indóháznál nyolcz terítékű vacsorát rendeltek meg. A trónörökös Marosvásárhelyre reggel 7-kor érkezik, hol Győrfy polgármester és Lázár kapitány fogadják. A radnótiai pavilion feldíszítését a kolozsvári üzletigazgatóság és a vásárhelyi osztálymérnökség vezetik. A kincstárt Girsik miniszteri osztálytanácsos fogja képviselni. A trónörökös, holnap reggeli nyolcz órakor érkezik Görgénybe. — A trónörökös fogadtatására Görgényszentimrén az előkészületek már teljesen be vannak fejezve. Gir- 8 ik erdőigazgató megvizsgálta a kastélyt és a parkot s azt teljesen rendben Ifinek találta. Bene posta- és távirda-igazgató a posta és távirda helyiségeit szemlélte meg és gondoskodott a kezelő személyzet szaporításáról. Kovács Gyula nagyszebeni posta- és táviró főtiszt vezeti a hivatalt s kisegítőkül Kovács Géza Kolozsvárról, Mokosinyi Marosvásárhelyről és Cserei helybeli postamester vannak melléje rendelve. — A vadnyomozók az adorjáni és kasvai erdőségből három medvét jeleztek. Holnapra hatvan hajtó van kirendelve és három hajtás van tervezve. A főintéző Kemény báró főispán lesz. — Államsegély. A vallás- és közoktatásügyi miniszter , a kis-debreczeni gör. kel. román egyházközség részére ötven és Herman Miklós macskamezei gör. kel. román lelkész részére negyven forint államsegélyt engedélyezett. — Bismarck Herbert gróf államminiszter ma reggel Szögyény-Marich László első osztályfőnökkel és Plessen báró főconsullal elutazott Zichy József gróf vedrődi birtokára. Bismarck gróf, mint a »Bud. Corr.« írja, ma reggel is ismételve kijelentette, hogy ez az egy napi tartózkodása Budapesten állandóan megmarad emlékében, s atyja nagyon fog örvendeni, ha majd elmondja azon nyilatkozatokat, melyeket a magyar államférfiaktól az osztrák-magyar-német szövetséges viszonyról hallott és különösen Tisza Kálmán miniszterelnök szives szavainak, melyekkel a tegnapi ebéden Bismarck herczeget éltette. — Személyi hirek. Tisza Lajos gróf tegnap érkezett meg Szegedre, hol a polgárság, élén Kállay főispánnal és Pálfy polgármester a lehető legszivélyesebben fogadták. Ma délelőtt, mint lapunknak távirják, átnyújtották a grófnak a számára készült diszalbumot. Este a Tisza-szállóban banquet lesz. Holnap a gróf a királyhalmi és erdőőri iskolákat fogja meglátogatni és este elutazik. — Schlauch Lőrincz nagyváradi püspök tegnapelőtt Csabán volt, hol a polgárság ünnepélyesen üdvözölte. A népszerű főpap meglátogatta egyúttal Wenckheim Frigyes grófot kigyósi birtokán. — Hirsch báró, mint Lembergből távirják, 30,700 frtot küldött a nemrég leégett galicziai városok tűzkárosultjainak. — A walesi herczeg a görgényi vadászatokról. Angol előkelő körökben azt beszélik, hogy a walesi herczeg, király anyja és több más európai fejedelem példájára, az irodalommal akar foglalkozni. Egy londoni sportlapnak ugyanis határozottan megígérte, hogy az erdélyi medvevadászatokat, melyekben részt veend, le fogja írni. A herczeg, mikor e végett egy küldöttség járt nála, először kissé meg volt lepve, és azt mondá, nem tudja, váljon képes-e sajtó alá írni. A küldöttek azonban megjegyezték, hogy egy olyan kitűnő társalgó, mint a herczeg, okvetlenül kell, hogy jó író legyen, mire a herczeg megígérte, hogy a lap számára a vadászatokat leírja. — Újabb Rökk-hagyomány. Mai számunkban említettük, hogy Rökk Szilárd a főpolgármester kezébe is tett le egy csomagot. A főpolgármester a csomagot ma felbontván, kitűnt, hogy abban 20 db, egyenként 1000 írtról szóló takarékpénztári kötvény van a hagyományozónak azzal az akaratával, hogy annak kamataiból főv. tanárok, tanítók és tanítónők hátramaradottjai segélyben részesüljenek. Az alapítványi oklevél elkészitésével és a részletes intézkedések megtételével hagyományozó a főpolgármestert bízta meg. Gróf Batthyány Lajosné hamvainak átszállítása. Batthyány Lajos gróf özvegyének hamvait, mint Zichy Nepomuk János gróf a kérdezősködő országos iparegyesületet értesítette, f. hó 11-én délelőtt 11 órakor fogják örök nyugalomra helyezni a Kerepesi úti temetőben levő Batthyány-mausoleumban. Az országos iparegyesület a koporsó ünnepélyes áthelyezésénél, valamint a boldogult özvegy grófné emlékére e hó 8 án, d. e. 11 órakor a Ferencziek templomában tartandó gyász-isteni tiszteleten testületileg jelenik meg. — III. Frigyes naplójának közzététele. A Geffcken gondnokság alá helyezése iránti kérvényt, ennek fia Geffcken bölcselettanhallgató, Nolte ügyvéd által nyújtotta be és kérvényében öt különböző orvos véleményére támaszkodik, ezek között van azon orvos is, kinek gyógyintézetében Geffcken már egy alkalommal nagyfokú idegesség miatt gyógykezelés alatt állott. Az egyik vélemény a többek között azt mondja, hogy Geffcken, mint strassburgi tanár, tudományos becsű irodalmi munkákat irt, később azonban csupán attól a vágytól eltelve, hogy a társaságban ragyogjon, más téren is tett kísérletet és egy regényt irt, melyet azonban kinyomatása előtt, egy barátjának teljesen át kellett dolgozni. Geffeken igen csöndesen viseli magát fogságában s nyilatkozataiban egyaránt óvatos és tartózkodó. Eddig nagyon keveset élt azokkal a kedvezményekkel, melyeket neki a fogházszabályok megengednek. Nem szabad sem nejét, sem más rokona látogatását fogadnia. — Gorcsakov herczegnő perét tárgyalják közelebb M. m. Frankfurtban. A herczegnő azzal vádolja Rücker Ottó nevű biztosítási felügyelőt, hogy néhány évvel ezelőtt tőle Párisban mintegy százhúszezer frt értékű gyémántot lopott. A vádlott, ki viszonyban állott a herczegnő komornájával, a lopást tagadja és a vádat a herczegnő szeretőjére, az angol származású All free házitanítóra hárítja. Rückert továbbá azzal vádolja a herczegnőt, hogy anyjától Baden-Badenben több milliót elrabolt és testvérét, Gergelyt, öröksége legnagyobb részében megcsalta. Gorcsakov, született Sturdza herczegnő — állítja Rückert — már válása előtt viszonyban állott a család előbbeni házi tanítójával, az angol Allfreevel. 1885-ben megszökött férjétől s azóta több európai fővárosban élt, Budapesten is. Egyetlen gondolata a válás volt s Allfreenek megengedte, hogy mint férje viselkedjék. Sorrentóban Aulfree »Kegyelmes urnak« czimeztette magát s úgy járt el, hogy őt a herczegi milliók korlátlan urának lehetett tekinteni. Párisban igen rossz néven vették a hölgy viszonyát és egyik legközelebbi rokona, herczeg Brankovan tiltakozott ellene, midőn a házi tanítót a herczegnő saját palotájába akarta fölvenni. A herczeg halála után minden másként lett. Aufree a ferczegnőhöz költözött és rendelkezett pénze felett. Midőn a herczegnő anyja, Sturdza herczegnő Baden-Badenben meghalt, a herczegnő komornájával, Annisev asszonynyal jött oda, Párisból táviratilag elhivató Landré lakatost, feltöretett minden szekrényt és elvett minden értéket és ékszert, amit csak talált. Anyja testéről leoldott egy övet, melyben értékek voltak, így több milliót harácsolt el s azokat egy berlini bankárra bízta megőrzés czéljából. Segélyére volt testvére Dömötör, amig Gergely testvérét megcsalta. Ez pert is kezdettellene, de nem birt semmit bizonyítani. Később, midőn a komorna elhagyta a herczegnő szolgálatát, Gergely herczeg megtudta Landré lakatos nevét és lopással vádolta nővérét. Rückert tagadja, hogy a gyémántokkal dolga lett volna, de bizonyos nyilvános helyeken, ahol ő hölgyekkel mulatott, ezek látták a a sok gyémántot nála s el is nevezték »gyémántkirálynak.« A törvényszéki tárgyalás alatt Rückert előreláthatólag nagy botrányra készül; a herczegnő, Aufree és Annisev komorna tanúként vannak beidézve. — Esküvő. Sennyey Pál báró, páczini (zemplénmegyei) fiatal birtokos, mint a nagyváradi »Szabadság« írja, ma vezeti oltárhoz Klobusiczky Irma kisasszonyt, Klobusiczky Béla birtokos leányát Monospetriben. —Kern Tivadar dr., ma esküdött örök hűséget Bischitz Irma kisasszonynak, Bischitz Salamon földbirtokos leányának. Az esküvőn díszes közönség volt jelen, többek között Kozma Sándor főügyész, Csemegi Károly és Manoilovich Emil curiai tanácselnökök, Hirschler Mór dr. főrendiházi tagja.