Nemzet, 1888. október (7. évfolyam, 2188-2218. szám)

1888-10-08 / 2195. szám

#*r«a«ilak-t»re, A.then»*um-4ptH*t, L •b*1«í 4 l»» és állami részét illető minden közlemény a szerkesztőin­l haz intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk «L Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK agy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek tera, ▲tbenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 for. 2195. (278.) szám. Reggeli kiadás: Budapest, 1888. Hétfő, október 8. SkLáSfl-Sff ATAiu. fMMtallkdirt, Atkmina-épíet, flllilist Előfizeti ai díj : A Ngg*U te Mtl kladja postán egyszerre küldve, vagy Buda­­pesten kétszer kázhss hordva: 1 hónapra .......................... StA I hónapra .......................... • * % hónapra....................................... IS­­­Aa asM Madós postát kt%önküldéseért felül- Sastós havenként üti kr., negyedévenként 1 * Egyas sióm B kr. VII. évi folyam. Budapest, október 7. Az elbizakodott, nagyhangú phrasisok nagyon hasonlítanak azokhoz a nótákhoz, melyeket a gyermekek szoktak dalolni, mi­kor a sötétségben félnek, hogy saját hangjuk lármájával oszlassák el szepegésüket. Azok a phrasisok pedig, a­melyek mostanában felénk hangzanak Európa keletéről és nyugatáról, nagyon hasonlítanak ezekhez az önámító dal­lamokhoz. Francziaországban Carnot el­nök, egyike a legszilárdabb jellemű, legtisz­tább elvű republicánus hazafiaknak, bizonyos zajjal hirdetgeti mindenfelé, a­merre csak uta­zik, hogy a köztársaság ellenségei minő tehe­tetlenek, — de maga alig hiszi el. S ha tehe­tetlenek volnának ők valóban, a köztársaság barátai viszont nem elég tehetségesek, hogy amazok, minden tehetetlenségük daczára, foly­ton ne fenyegetnék az ő biztonságukat. A ha­­zafiság magában véve még nem elég, mint kevés a jó­akarat arra, hogy háborgó tenger veszedelme között elkormányozzon egy hajót. Carnot elnök pedig és az ő minisz­terei eddig alig tudták bebizonyítani, hogy egyébbel is rendelkeznek jóakaratnál. Utaz­nak sokat, szónokolnak és lelkesítgetnek a hol lehet, de nem erővel, sem szilárdsággal annyira imponálni nem tudnak, hogy ma­guknak biztos parlamenti többséget szerezze­nek. Így támadnak aztán a tapogatózó fél­rendszabályok, melyek ki óhajtanak elégíteni minden pártot, tehát ki nem elégítenek egyet sem, aminő pl. a Floquet alkotmány-revisiója, mely azonban sem hús, sem hal, s ezért nem tetszhet; Így szaporodnak a Boulanger kivei folyton, mert ő abban legalább, a­mit tőle és általa remélnek, magát még nem compromit­­tálta. Ezért kelti bennünk némileg a szána­kozás érzetét, a­midőn olvassuk, hogy Carnot elnök és Davoust tábornok, az auerstaedti herczeg, minő szép beszédeket tartottak egy­máshoz; de másrészt nyugtalanító Franczia­­ország ez állapota a béke minden barátjára, mert amíg nem tudjuk, hogy a franczia kormány tétele nincs állandóan kitéve an­nak, hogy a pártok váltakozó szeszélyeitől megsemmisülhet, addig folyton el lehetünk készülve valami nagy, meglepő zavarra, melynek Francziaország áldozatává eshetik. A másik »danolgatás« Bulgáriából hallik felénk s mert sokkal hangosabb, mint a franczia chansonette, nagyobb nyugtalan­ságot árul is el. Arról a mac­edoniai kérdés­ről van szó ismét, melyet olyan furcsa, kész­séggel vetettek fel a bolgárok s tartanak a fel­színen, valószínűleg a saját kárukra s a kon­stantinápolyi orosz nagykövetség nagy örö­mére. Ezzel a kérdéssel, amelynek kapcsán olyan fenhéjázóan vállalkozik Bulgária arra, hogy ami provincziát Törökország adminis­­trálni nem képes, majd elkormányozza ő, folyton bőszítgeti maga ellen a portát, mely­nek pedig eddig is csak jóakaratú semleges­ségén múlt, hogy a nagy államcsínyt keresz­­tülvihessék s annyiféle európai ellenséges európai áramlat közepette megmaradtak úgy a hogy. De ők nem nyugodtak, fejedelmük is, miniszterelnökük is szerte utazik az ország­ban foly­ton, az izgalom a lakosságban nőttön nő, sajtójuk pedig szitja azt a gonosz lángot, melytől ebben a szeles időjárásban nagyon könnyen elperzselődhetik a saját házuk te­teje is. A két szélső, nyugtalanító hullámzás közepette rendületlenül, mint a szikla, áll monarchiánk és Németország békeszövetsége. Az a pohárcsendülés, melylyel Bécsben egy­más felbonthatlan szövetségére koczintott ki­rályunk a németek császárjával, a népek millióinak szivében keltett örömteljes vissz­hangot. S a hatalmas vascancellár nagy te­hetségű fia, Bismarck Herbert gróf, aki ma hagyta el fővárosunkat, innen magával vihette azt a meggyőződést, aminek lángel­­méjű atyja rég tudója bölcsen, hogy Magyar­­ország nemcsak erős oszlopa e szövetségnek, de tántoríthatatlan hive is. ZQIEUX^ZE^ÖZLjJD. Budapest, okt. 7. (Pestmegye közgyülé­­s­e.) Pestmegye holnap, okt. 8-án tartandó közgyűlé­sére, az eddig megállapított tárgyakon kívül, a pót­tárgysorozat szerint még következő érdekesebb ügyek vannak tárgyalásra kitűzve: Csáky Albin gr. cultus­­miniszter leirata, melyben tudatja, hogy a miniszté­rium vezetését átvette. — A belügyminiszter rende­lete a tűzrendészeti szabályzat tárgyában. — A közlekedési miniszter leirata, a Visegrád és Nagy- Maros közötti komp-közlekedés ügyében. — Pestme­gye tanfelügyelőjének előterjesztése nehány tanító megjutalmazása iránt. — A megyei főorvos jelentése, Nagy-Kőrös városa által felállítani szándékolt har­madik gyógyszertár ügyében, — s ugyanannak jelen­tése a Tinnye községben levő fiók-gyógyszertárnak önnálló személyes jogú gyógyszertárrá leendő átala­kítása tárgyában. KZtTXjrCHL.ID­Budapest, okt. 7. (A lapok Vilmos csá­szár látogatásáról.) A »Norddeutsche Allge­meine Zeitung«, a »Vossische Zeitung« és a »Post« nyilatkozatait Vilmos császár bécsi látogatásáról táv­irataink már kimerítőleg közölték. A bécsi »Fr­emdenblatt« mai száma kü­lönösen méltányolja azt a hatást, melyet a császári látogatás Angliában keltett. »A nagy napok benyomása — úgymond a »Fremdenblatt« — még ha­talmasabban növekszik, minél élesebben lép azok hord­­ereje a köztudat elé, minél világosabban fogják fel a két császár találkozásának és az általuk mondott szavaknak jelentőségét. Közös czélok, közös gondolkozás, az érde­kek összhangja és a személyes barátság hatalmas von­zása : ezek oly kötelékek, melyek két nagy birodal­mat még sohasem csatoltak oly bensőséggel egymás­hoz, s melyek azokat azon mélyen meggyökerezett meggyőződésre juttatták, hogy az ő egyetértésük már egymagában is kimondhatatlan előnynyel bír mindkét birodalomra és Európára nézve. Ez a­ meggyőződés a bécsi ünnepélyeket rendkívül szívélyessé tette és II. Vilmos császárt e tapasztalat láthatólag boldogitá.« — A lap ezután szemlét tart a hatás felett, me­lyet a bécsi látogatás a különböző országok­ban keltett; s e szemlében áttérve Angliára, igy szól: »Hogy Ausztria-Magyarország mily súlyt" he­lyez Anglia befolyására és a barátság mily értel­mével viseltetnek a birodalom iránt, a melylyel már oly sokszor közös actio s az európai jog védelmének közös szükséglete egyesítette; erről legközelebb a walesi herczeg, Ausztriában és Magyarországon való tartózkodása alatt meggyőződhetett. Mint barát fogadtatva, ő maga szívesen időzött itt, mint barátsá­gos területen és bizonyára önmaga is jól tapasztalta, hogy mily érzelmek tápláltattak itt mindig Ang­lia iránt és constatálhatta saját hazája politi­kájának ugyanazonosságát a békeligává egyesült hatalmak politikájával. Várható volt tehát, hogy a bécsi császárnapok Angliában élénk viszhan­­got keltenek s azok jelentőségét a csatornán túl jól megértik. A »Morning Post« egy czikke azt bizo­nyítja, hogy e várakozásunkban nem csalódtunk. A conservatív lap kijelenti, hogy Anglia politi­kája teljesen összhangzik a békeliga politikájával és annak indokaival. Nagy­­britannia czéljai ugyanazonosak a szövetséges hatal­mak czéljaival. A­meddig­ az eddigiekhez hasonló czélokat követnek, a három hatalom biztos le­het Anglia támogatása felől. Minden angol — úgymond a »Morning Post« — örömmel látja tehát annak legújabb bizonyságát, hogy a béke­liga erősebb, mint valaha volt. A­mit a »M. P. e sza­vakkal mond, az kétségkívül teljesen kifejezi Nagy­­britannia hangulatát. A st.-jamesi cabinet többször bebizonyító, hogy helyesli a barátságos hatalmak czéljait és el van határozva azokat mindenütt elő­mozdítani. A »Morning Post« nyilatkozata mind­azok hangulatának kifejezéséül tekinthető, a­kik a békét igazán akarják és óhajtják Európa kitartó meg­maradását a törvényes, békés pályán. Mindezen népek a bécsi császárnapokat a saját óhajaik teljesedésének kezességéül tekinthetik. Örülhetnek a béke védvé­­nek, mely folyton erősebb lesz, s mely gyarapítja a béke barátainak hatalmát. A szövetséges hatalmakra nézve mindig a saját politikájuk helyességének próba­kövéül szolgálhat az, hogy minden nemzetnél teljes helyeslésre találnak, melyek érdekei a béke érdekei­vel ugyanazonosak, melyek az európai jogrend felfor­gatásától semmit sem várhatnak s ezért elmellőzni igyekeznek Európa békéjének minden veszélyezteté­sét. E czéloknak az összes békés érzületű államokéival való ugyanazonosságában — és különösen Nagybrit­­tanniával, — annak biztossága is rejlik, hogy e czélok mindenfelől támogatásra találhatnak, hogyha Európa érdekei azt megkívánják. Ez okokból megelégedéssel constatálják a hatást — végzi a »Fremdenblatt« — melyet a bécsi császárlátogatás Angliában föl­keltett.« A »Times« még nem méltányolja eléggé a császárlátogatás jelentőségét. Úgy véli, hogy Vilmos császárra nézve, ki személyesen intézi birodalma kül­politikáját, különös érdekkel bírhat megismerni sze­mélyesen más államok külügyi politikájának intézőit és egyelőre ebben látja e látogatások jelentőségét. Budapest, okt. 7. (Külföldi k­r­ó­n­i­k­a.) Az a hír, hogy­­Vilmos császár, Olaszországból jövet, ismét megállapodik Bécsben és egy vagy két napot tölt ott, még nincs hivatalosan megerősítve, de a bécsi lapok azt nem tartják valószínűtlennek. A »Times« azt is jelenti, hogy Vilmos császár, valószínűleg monarchiánk területén, találkozni fog a román királylyal. Említettük, hogy a »Times« párisi levelezője figyelmezteti az európai közvéleményt az új interna­zionale üzelmeire.­­ A táviratilag jelentett hírt, mely szerint jó lesz az olasz rendőrségnek a német császár római utazása alatt különös éber­séget tanúsítani, nehogy az anarchisták ez alka­lommal életjelt adhassanak magukról, mint a ma ér­kezett »Times«-ből látjuk, szintén e levelező röpite ki. Ő ismerteti az anarchisták legújabb robbanó lö­­vegét is. Szerinte ez kis bombából áll, mely akár zseb­ben hordható. A bomba közepén, üvegcsőben van a robbanó anyag, s az a legkisebb ütésre explodál. Rómából, okt. 6-ról távírják. Crispi lapja, a »R­iforma« azt mondja, hogy Olaszország csak ör­vendhet, ha Vilmos császár a pápával, mint souverain­­nel jár el, mert ez által önmagától elesik a pápa fogságáról szóló mese. — Garibaldi Menotti nyílt felszólalásában arra hívja fel a veteránokat, hogy vegyenek részt Vilmos császár fogad­tatásában. A »Figaro« egyik munkatársa megkérdezte Flou­­rens-t a volt külügyminisztert, hogy mi a véleménye az idegenekről szóló kormányrendelet tárgyában. Flou­­rens azt mondta, hogy a rendeletet igazságtalannak és valósu­hatlannak tartja. Igazságtalannak azért, mert egyforma bánásmód alá vet minden idegent, így az angolokat is, bár Angliában igen jól bánnak az ott levő francziákkal és azok teljes szabadsá­got élveznek. A rendelet valósu­hatlan is. A Francziaországban levő orosz vagy japáni idegen pél­dául, mint szerezze be hazulról egy hónap alatt a megkívánt okmányokat. Kiszámították, hogy Páris­­ban a rendőrségnek naponkint mintegy három­­ e­z­e­r idegen okmányait kellene átvizsgálnia és az tel­­­­jességgel lehetetlen. A londoni »Echo« teljesen alaptalannak jelenti ki a Németországon dívó felfogást, mely szerint Victoria királynő, a franczia-német háború alatt a fran­­cziák iránt viseltetett volna rokonszenvvel. A királynő leírta érzelmeit nyilvánosságra került naplójában. Az első német győzelmet e naplóban oly öröm­mel jegyzé fel, hogy egy franczia lap, erről szólva, azt mondá, »hogy a királynő úgy irt, mintha porosz her­­czegnő lenne.« Nyilvánvaló volt az ő öröme a »hősies Vilmos« és a »Mi Fritzünk« felett. S a németek iránti milyen mély rokonszenv nyilatkozik azon saj­nálatában, hogy »Albert herczeg, s az ő férje« nincs életben, »ki oly jó hazafi volt, hogy bizonyára diadal­mi öröm fogta volna el a napon, melyen Franczia­­országot a német fegyverek megalázták.« A felől, hogy a királyné Francziaország iránt viseltetett volna rokonszenvvel, nem létezik semmiféle írásbeli bizo­nyíték. Bulgáriából különös hírek érkeznek. A moszkvai »Vjedomosti« ruscsuki levelezője úton jelenti, hogy a bolgár függetlenség ki fog kiáltatni és pedig legkésőbben okt. 10-dikéig. Ez az időpont nincs messze, tehát már legközelebb kisül, kinek volt igaza? Az orosz lapoknak-e, melyek e hirt újra meg újra kikürtölik, vagy a bolgár sajtónak, mely azt me­sének nyilvánítja. Ugyan a levelező azt is tudhatja, hogy közelebb orosz nihilisták érkeztek Bulgáriába, közöttük Balamesov, ki Libe­­r­i­á­b­ó­l szökött meg. A bukaresti bolgár ügyvivő látta el az illetőket útlevéllel, hol őket ünnepel­ték, pénzzel ellátták, de hogy miként jutottak a nihilisták Bukarestbe — e tekintetben a levelező adós marad a felvilágosítással. Feltűnést kelt, hogy a bolgár hadügyminiszter újra elrendelte az orosz ünnepek megülését. A sobranje két évvel ezelőtt eltörölt minden ünnepet, mely különös orosz jelleggel bírt. Most ismét elrendeltetik, hogy minden városban s általában minden nagyobb helységben ünnepélyesen megüljék a napot, a­melyen legutóbbi háborúban az oroszok ott diadalmasan bevonultak. Helyi ünnepek rendeltettek el tehát, ösz­­szesen vagy ö­t­v­e­n, melyek egész kalendáriumot tesznek ki. A franczia opportunisták és a Floquet-kormány közötti viszonyt élesen jellemzi a »Repl. Fangaise«­­nak támadása a kormány ellen. Azt mondja, Fran­­cziaországnak van ugyan kabinetje, de nincsen kor­mánya. Annak bizonyságául, hogy a Floquet-kor­­mány gyönge és tehetetlen, a lap idézi a párisi mun­kásbörze ismért megnyitását és néhány történetet a kormány hivatalnokainak fegyelmetlen voltáról, úgy, hogy egy polgármester, nyilvános lakomán, Bou­­langert éltette. A kormány gyöngeségét az al­kotmány revisióját illetőleg általa tervezett ja­vaslat is bizonyítja. Ez nem elégítheti ki a ra­­dicálisokat, a mérsékeltek pedig azt nem fogad­hatják el. Floquet el akarja ismerni a congressus csorbítatlan souverainitását. Ez azt jelenti, hogy a revisióra megnyittassanak az ajtók oly gyűlésben, a­hol az alkotmány 300 ellensége és 200 oly barátja ül, kik az alkotmányt szintén megsemmisíteni akar­ják. A senatus költségvetési jogait kétségbevonni oly időben, midőn sem az országban, sem a kamarában a többség nem kívánja a revisiót, annyit jelent, mint meggyöngíteni a fegyvereket, melyekre az államfő­nek egykor szüksége lehet olyan czélból, hogy reac­­tionárius többségnek ellentálljon. A senatus feloszla­­tási jogának megtámadása pedig egyenest az árulás­sal egyértelmű és azt jelenti, hogy a köztársaságot és a szabadságot előre kiszolgáltassák a bonapartisták­­nak és boulangeristáknak. Az ilyen csínyt nem he­lyeselheti Carnot elnök, a­kinek védenie kell az al­kotmányt. Róma, okt. 7. A görög király és a dán trón­örökös ma Brindisiben hajóra szálltak, hogy Korin­­thusba utazzanak. Pétervár, okt. 7. A czáripár és a trón­örökös tegnap délután Novorussisskbe megér­keztek. Sophia, okt. 7. Mint a Reuter-ügynökség jelenti, Stambulov miniszterelnök tegnap Ferdinánd herczeghez Burgasba utazott, honnan október 15-ike táján tér vissza Sophiába. Sophia, okt. 7. A »Svoboda« Bulgária és Macedonia helyzetére vonatkozó czikkét folytatván, azt mondja, hogy Radovitzból 11 bolgár már egy év óta le van tartóztatva azért, mert a görög derűst egyházi ügyekben elismerni vonakodtak, de mindez ideig ügyükben a török hatóság ítéletet nem hozott. A »Svoboda« azt hiszi, hogy az­­ilyen eljárás Törökország helyzetét nem fogja Európában megszi­lárdítani. Táviratok: Bécs, okt. 7. Berlini hírekkel szemben a leg­megbízhatóbb értesülés alapján állítják, hogy a né­met császár, Potsdamba való visszautazása alatt, nem fogja Bécs városát érinteni, minthogy az utazás programmja már előlegesen meg lett állapítva és Vilmos császár október 21-én Potsdamba, a követ­kező napon pedig Hamburgba óhajt megérkezni. Lyon, okt. 7. Auerstaedti Davoust her­­czeg tábornok, a 14-ik hadtest parancsnoka bemutatta a lyoni helyőrség tisztikarát az e­l­­nöknek, kihez beszédet intézett,melyben a következőket mondá: A »C a r n o t« név különösen drága a hadse­regre, mert emlékeztet az egyesült Európa felett ki­vívott diadalokra, az ország védelmében tanúsított lángoló hazaszeretetre, a tántoríthatlan kitartásra, a rossz napokban és a haza sorsába vetett feltétlen bi­zalomra : oly emlékek, melyek mindenkor lelkesíteni fognak, ha a kormány — mihelyt Francziaország ve­szélyeztetnék — bennünket a határra küldene. Carnot elnök a következőket válaszolta: »Bí­zom az egész hadsereg ragaszkodásában és szeren­csésnek érzem magam, hogy e biztosításokat az auer­staedti herczeg ajkairól hallhatom.« A consulok fogadtatásánál, kiket az olasz con­sul mutatott be, Carnot válaszában kiemelte, hogy a kifejezett jókívánságok annál inkább megelégedésére szolgálnak, minthogy biztosítékát képezik a békés kapcsoknak, melyek minket valamennyi itt képviselt nemzettel egyesítenek. Lyon, okt. 7. A Carnot elnök tiszte­letére adott lakomán a polgármester Carnot elnökre emelte poharát, hazafiasságát és áldo­zatkészségét magasztalván. Carnot válaszolta, hogy úgy a haza, mint a szabadság és a köz­társaság számíthatnak odaadására. Lyon vá­rosa példája, melynek lakossága a békét, a biztonságot és az egyetértést óhajtja, hivatva van arra, hogy az ország iránt bizalmat ger­­jeszszen és a köztársaság ellenségei­nek tehetetlenségét bebizonyítsa. Közgazdasági táviratok. Fiume, okt. 7. (Eredeti távirat. A »Bud. Corr. jelentése.) »Adria« nevű Adria-gőzös ma teli rakománynyal elindult Barcellona-Bordeaux felé. Pétervár, okt. 7. A birodalmi bank pénzkészletének szaporítására azon mó­don, miként ez a július 8/20-án kelt czári ukáz értel­mében terveztetett, a pénzügyminiszter megengedte, hogy a birodalmi bank további 15 millió rubel erejéig ideiglenes hiteljegyeket bocsáthasson ki, melyek ezút­tal a bank tulajdonát képező pénzzel volnának fe­­dezendők. HÍREK: Október 7. — Erzsébet királyné, — mint lapunknak Trieszt­ből távirják, kíséretével ma reggel Miramareba érke­zett és a kastélyba szállt; délben a »Miramare« jachton tovább utazott. — Királyi adomány. Ő felsége a király a s­z­t.­­leányfalvai róm. kath. egyházközségnek, iskola­­épitkezési czélokra, száz forintot, a duszinai gör. kath. hitközségnek, temploma helyreálllitására, száz forintot, a kisnyiresi gör. kath. hitközségnek, templomépitkezésre, száz forintot, az orosz-hra­­b­ó­c­zi gör. kath. hitközségnek, temploma helyreál­lítására száz forintot, a pánczélcsebi gör. kath. hitközségnek, temploma helyreállítására, nyolczvan forint segélyt, a záborbi gör. kath. hitközségnek, temploma helyreállítására és felszerelésére, nyolczvan forintot, a dévai szen­t-ferenczrendieknek a kolostor-templom helyreállítására háromszáz forin­tot, az u­j­p­e­s­t­i ág. ev. egyházközségnek, temploma vételárának kifizetésére, ötszáz forintnyi segélyt, a p­ö­s­z­ö­n­y­i önkéntes tűzoltó egylet részére száz fo­rintnyi segélyt adományozott. — Rudolf főherczeg trónörökös, gyalogsági fő­felügyelő, ma délután 1 óra 30 perc­kor a magyar államvasutak gyorsvonatával Budapestre érkezett. A pályaudvarban fogadtatására megjelentek: Jókai Mór, Török János főkapitány, Tóth Lajos vas­úti főfelügyelő és M­e­r­k 1 állomásfőnök. A jelzett időre pontosan robogott be a Janik Béla felügyelő és Schandl Mihály főmérnök által vezetett vonat. A salonkocsi ablakánál állott Rudolf trónörökös, viszo­nozva a jelenvoltak üdvözlését. A trónörökös, akit Ottó és Frigyes főherczegek, Wurmbrand gróf és Károlyi István gróf kisért, egészen pol­gári öltözetben volt; fekete magyar pörge kalapot, sötét zöldszinü kabátot, s ugyanoly szinü mellényt és nadrágot viselt. Amint a vonatról leszállt, beszélge­tett néhány perczig Jókaival, majd Török Jánost és Merklt tüntette ki megszólítással. Kíséretével, mely­hez Esterházy Lajos herczeg is csatlakozott, átment ezután az érkezési oldalra, ott megreggeliztek, s délután 2 órakor tovább utaztak Szász-Régenbe. A vonat vezetését Budapesttől Pekár főfelügyelő és az aradi üzletvezető vette át. — Rudolf trónörökös, — mint lapunknak távírják, — ma este 7 órakor a gyorsvonattal Nagyváradra érke­zett. Kíséretében voltak: Ottó és Frigyes fő­­herczegek, Károlyi István gróf, Wurmbrand gróf, Esterházy gróf, Rosenberg szárny­segéd és Lányi udvari orvos. Ugyane vonattal uta­zott velük a Berkes bandája is. A pályaudvarban nagyszámú közönség várakozott, de a trónörö­kös nem szállt ki. A vonat, tíz percznyi itt időzés után Virányi István központi felügyelő vezetése alatt Kolozsvárra indult.­­ A trón­örökös részére Kolozsvárott az indóháznál nyolcz terítékű vacsorát rendeltek meg. A trónörö­kös Marosvásárhelyre reggel 7-kor érkezik, hol Győrfy polgármester és Lázár kapitány fogadják. A radnótiai pavilion feldíszítését a kolozsvári üzlet­igazgatóság és a vásárhelyi osztálymérnökség ve­zetik. A kincstárt Girsik miniszteri osztályta­nácsos fogja képviselni. A trónörökös, holnap reggeli nyolcz órakor érkezik Görgénybe. — A trónörökös fogadtatására Görgényszentimrén az előkészületek már teljesen be vannak fejezve. Gir- 8 i­k erdőigazgató megvizsgálta a kastélyt és a parkot s azt teljesen rendben Ifinek találta. B­e­n­e posta- és távirda-igazgató a posta és távirda helyiségeit szemlélte meg és gondoskodott a kezelő személyzet szaporításáról. Kovács Gyula nagyszebeni posta- és táviró főtiszt vezeti a hivatalt s kisegítőkül K­o­­v­á­c­s Géza Kolozsvárról, M­o­k­o­s­i­n­y­i Marosvásár­helyről és Cserei helybeli postamester vannak melléje rendelve. — A vadnyomozók az adorjáni és kasvai erdőségből három medvét jeleztek. Holnapra hatvan hajtó van kirendelve és három hajtás van ter­vezve. A főintéző Kemény báró főispán lesz. — Államsegély. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter , a kis-debreczeni gör. kel. román egy­házközség részére ötven és Herman Miklós macs­kamezei gör. kel. román lelkész részére negyven fo­rint államsegélyt engedélyezett. — Bismarck Herbert gróf államminiszter ma reggel Szögyény-Marich László első osztály­főnökkel és Plessen báró főconsullal elutazott Zichy József gróf vedrődi birtokára. Bismarck gróf, mint a »Bud. Corr.« írja, ma reggel is ismételve kijelentette, hogy ez az egy napi tartózkodása Buda­pesten állandóan megmarad emlékében, s atyja na­gyon fog örvendeni, ha majd elmondja azon nyilatko­zatokat, melyeket a magyar államférfiaktól az osz­­trák-magyar-német szövetséges viszonyról hallott és különösen Tisza Kálmán miniszterelnök szives szavainak, melyekkel a tegnapi ebéden Bismarck herczeget éltette. — Személyi hirek. Tisza Lajos gróf tegnap érkezett meg Szegedre, hol a polgárság, élén Kállay főispánnal és Pálfy polgármester a lehető legszivélye­­sebben fogadták. Ma délelőtt, mint lapunknak táv­irják, átnyújtották a grófnak a számára készült disz­­albumot. Este a Tisza-szállóban banquet lesz. Hol­nap a gróf a királyhalmi és erdőőri iskolákat fogja meglátogatni és este elutazik. — Schlauch Lő­­rincz nagyváradi püspök tegnapelőtt Csabán volt, hol a polgárság ünnepélyesen üdvözölte. A népszerű fő­pap meglátogatta egyúttal Wenckheim Frigyes gró­fot kigyósi birtokán. — Hirsch báró, mint Lem­­bergből távirják, 30,700 frtot küldött a nemrég le­égett galicziai városok tűzkárosultjainak. — A walesi herczeg a görgényi vadászatokról. Angol előkelő körökben azt beszélik, hogy a walesi herczeg, király anyja és több más európai fejedelem példájára, az irodalommal akar foglalkozni. Egy lon­doni sport­lapnak ugyanis határozottan megígérte, hogy az erdélyi medvevadászatokat, melyekben részt veend, le fogja írni. A herczeg, mikor e végett egy küldöttség járt nála, először kissé meg volt lepve, és azt mondá, nem tudja, váljon képes-e sajtó alá írni. A küldöttek azonban megjegyezték, hogy egy olyan kitűnő társalgó, mint a herczeg, okvetlenül kell, hogy jó író legyen, mire a herczeg megígérte, hogy a lap számára a vadászatokat leírja. — Újabb Rökk-hagyomány. Mai számunkban említettük, hogy Rökk Szilárd a főpolgármester kezébe is tett le egy csomagot. A főpolgármester a csomagot ma felbontván, kitűnt, hogy abban 20 db, egyenként 1000 írtról szóló takarékpénztári kötvény van a hagyományozónak azzal az akaratával, hogy annak kamataiból főv. tanárok, tanítók és tanítónők hátramaradottjai segélyben részesüljenek. Az alapít­ványi oklevél elkészitésével és a részletes intézkedé­sek megtételével hagyományozó a főpolgármestert bízta meg.­­ Gróf Batthyány Lajosné hamvainak átszállí­tása. Batthyány Lajos gróf özvegyének hamvait, mint Zichy Nepomuk János gróf a kérdezősködő országos iparegyesületet értesítette, f. hó 11-én délelőtt 11 óra­kor fogják örök nyugalomra helyezni a Kerepesi úti te­metőben levő Batthyány-mausoleumban. Az országos iparegyesület a koporsó ünnepélyes áthelyezésénél, va­lamint a boldogult özvegy grófné emlékére e hó 8 án, d. e. 11 órakor a Ferencziek templomában tartandó gyász-isteni tiszteleten testületileg jelenik meg. — III. Frigyes naplójának közzététele. A Geffcken gondnokság alá helyezése iránti kérvényt, ennek fia Geffcken bölcselettanhallgató, Nolte ügyvéd által nyújtotta be és kérvényében öt különböző orvos véle­ményére támaszkodik, ezek között van azon orvos is, kinek gyógyintézetében Geffcken már egy alkalom­mal nagyfokú idegesség miatt gyógykezelés alatt ál­lott. Az egyik vélemény a többek között azt mondja, hogy Geffcken, mint strassburgi tanár, tudományos becsű irodalmi munkákat irt, később azonban csupán attól a vágytól eltelve, hogy a társaságban ragyogjon, más téren is tett kísérletet és egy regényt irt, melyet azonban kinyomatása előtt, egy barátjának teljesen át kellett dolgozni. Geffeken igen csöndesen viseli ma­gát fogságában s nyilatkozataiban egyaránt óvatos és tartózkodó. Eddig nagyon keveset élt azokkal a kedvezményekkel, melyeket neki a fogházszabályok megengednek. Nem szabad sem nejét, sem más ro­kona látogatását fogadnia. — Gorcsakov herczegnő perét tárgyalják köze­lebb M. m. Frankfurtban. A herczegnő azzal vá­dolja R­ü­ck­er­­ Ottó nevű biztosítási felügyelőt, hogy néhány évvel ezelőtt tőle Párisban mintegy száz­húszezer frt értékű gyémántot lopott. A vádlott, ki viszonyban állott a herczegnő komornájával, a lopást tagadja és a vádat a herczegnő szeretőjére, az angol származású All free házitanítóra hárítja. Rückert továbbá azzal vádolja a herczegnőt, hogy anyjától Baden-Badenben több milliót elrabolt és testvérét, Gergelyt, öröksége legnagyobb részében meg­csalta. Gorcsakov, született Sturdza herczegnő — állítja Rückert — már válása előtt viszonyban állott a család előbbeni házi tanítójával, az angol Allfreevel. 1885-ben megszökött férjétől s azóta több európai fővárosban élt, Budapesten is. Egyetlen gondo­lata a válás volt s Allfreenek megengedte, hogy mint férje viselkedjék. Sorrentóban Aulfree »Kegyelmes ur­nak« czimeztette magát s úgy járt el, hogy őt a her­­czegi milliók korlátlan urának lehetett tekinteni. Párisban igen rossz néven vették a hölgy viszonyát és egyik legközelebbi rokona, herczeg Brankovan tiltakozott ellene, midőn a házi tanítót a herczegnő saját palotájába akarta fölvenni. A herczeg ha­lála után minden másként lett. Au­free a f­erczeg­nőhöz költözött és rendelkezett pénze felett. Mi­dőn a herczegnő anyja, Sturdza herczegnő Ba­den-Badenben meghalt, a herczegnő komornájával, Annisev asszonynyal jött oda, Párisból táviratilag el­­hivató Landré lakatost, feltöretett minden szekrényt és elvett minden­ értéket és ékszert, a­mit csak talált. Anyja testéről leoldott egy övet, melyben értékek voltak, így több milliót harácsolt el s azokat egy ber­lini bankárra bízta megőrzés czéljából. Segélyére volt testvére Dömötör, a­mig Gergely testvérét megcsalta. Ez­­ pert is kezdett­­ellene, de nem birt semmit bizonyítani. Később, midőn a ko­­morna elhagyta a herczegnő szolgálatát, Ger­gely herczeg megtudta Landré lakatos nevét és lopással vádolta nővérét. Rückert tagadja, hogy a gyémántokkal dolga lett volna, de bizonyos nyilvános helyeken, a­hol ő hölgyekkel mulatott, ezek látták a a sok gyémántot nála s el is nevezték »gyémántki­rálynak.« A törvényszéki tárgyalás alatt Rückert előreláthatólag nagy botrányra készül; a herczegnő, Au­free és Annisev komorna tanúként vannak beidézve. — Esküvő. S­e­n­n­y­e­y Pál báró, páczini (zem­­plénmegyei) fiatal birtokos, mint a nagyváradi »Sza­badság« írja, ma vezeti oltárhoz Klobusiczky Irma kisasszonyt, Klobusiczky Béla birtokos leányát Mo­­nospetriben. —Kern Tivadar dr., ma esküdött örök hűséget Bischitz Irma kisasszonynak, Bischitz Sala­mon földbirtokos leányának. Az esküvőn díszes kö­zönség volt jelen, többek között Kozma Sándor fő­ügyész, Csemegi Károly és Manoilovich Emil curiai tanácselnökök, Hirschler Mór dr. főrendiházi tagj­a.

Next