Nemzet, 1889. november (8. évfolyam, 2579-2608. szám)

1889-11-24 / 2602. szám

Páris, n­ov. 23. A kamara mai ülésében foly­tatta L­e­y­d­e­t indítványának tárgyalását, melyet a gyufagyártás szabaddá tétele iránt nyújt be. Tirard és Rouvier felszólalásai után, kik ellenezték az indítványt, a kamara elvetette annak harmadik pontját, mire L­e­y­d­e­t visszavonta az egé­szet, R­o­u­v­i­e­r miniszter kijelentette, hogy a kor­mány maga fogja kezelni a gyufamonopoliumot. Róma, nov. 23. (Eredeti távirat.) A trónbeszéd, melyet alapvonásaiban a f. hó 19 én tartott minisztertanácsban álla­pítottak meg, Olaszország közgazdasági helyzetének határozott javulását constatálja. A deficitet 32 millióra szállítot­ták alá, a­mely azonban csak 20 milliót fog kitenni, ha a füstnélküli puskapor be­szerzése 12 millió kiadását nem fogja szüksé­gessé tenni. E hiányzó összeg fedezésénél nem fognak hitelt igénybe venni s az adó­­zókra nem rónak újabb terheket. A fedezet­ről annak idején életbeléptetendő reformok­kal és más rendszabályokkal gondoskodnak. A pénzügyminiszter kimutatta, hogy az ál­lami bevételek láthatólag gyara­podnak, hogy e tekintetben a jövőre nézve a legjobb remények jogosultak. A pénz­ügyi expozé deczember első felében fog az olasz kamara elé terjesztetni. (P. C.) Róma, nov. 23. A pápa ma fogadta Simmons tábornokot, az angol kormány rendkívüli követét, Carbone máltai ügyész és Ross követségi titkár kíséretében. Valamennyien egyenruhában jelentek meg. Simm­on­s azután meglátogatta Rampolla bibornokot. Belgrad, nov. 23. Hiteles hírek szerint a detsani zárdát az arnauták körülfog­ták. A főnök bezárkózott a falakkal körülvett zárdába és ellenáll a támadóknak. Ipekből rendőrség ment a hely­színére, hogy a rendet helyreállítsa. Beszélik, hogy a zárdát elfoglalták és kifosztották, e hít azon­ban még megerősítésre vár. Pétervár, nov. 23. (Eredeti távirat.) Az orosz kormánykörökben a román kormány­vál­tozást meglehetős hidegséggel fogadják, ellentét­ben az orosz sajtó egy részével, a­melyet ez nagyon kínosan érint s a­mely ezt a hármas szövetség sike­rének tekinti. Oroszország, így nyilatkoznak az em­lített körökben, Catargiu bukásával alig szenvedett morális veszteséget, mert csak a legcsekélyebb mér­tékben valósultak meg azok a remények, melyeket az or­osz közvélemény a kormányelnök herczeg személyé­hez fűzött, az iránt, hogy alatta Románia és Orosz­ország között közeledés fog bekövetkezni. Annak a politikának, melyet Catargiu Oroszországgal szemben folytatott, nagyon bizonytalan jellege volt s így vis­­­szalépése Oroszország érdekeire Romániában semmi jelentőséggel sem bír. A román kormányváltozás meg­ítélésénél még az a körülmény is figyelembe veendő, hogy a megelőző kormány tagjai közül többen, kik az egész román politika irányára lényegesen elhatá­rozó befolyással vannak, tagjai maradtak az új kabi­­netnek is és igy nem valószínű, hogy Románia nem­zetközi magatartásába változás állhatna be. (P. C.) Konstantinápoly, nov. 23. A szultán megkegyelmezett mindazoknak, kik a krétai lázadásban bűnösök. Büntetés alá csak azok kerülnek, kik közönséges bűn­tényt követtek el. HÍREK. November 23. — Mai számunk mellékletének tartalma a következő : Országgyűlés : A képviselőház ülése. — Tárcza : Lauka Gusztáv. (Irta: Scossa Dezső.­ — Fővárosi ügyek. ) Sport. — Közgazdaság : Üzleti hetiszemle. Közlemények. — Köz­­gazdasági táviratok. — Naptár. — Színházak. — Nyílt tér. — Személyi hírek. Montebello gr. nagy­követ, a »P. C.« szerint Párisba utazik, hogy a franczia kormánynak szóbelileg tehessen jelentést a német császár Konstantinápolyi útjáról. — G­ruics szerb miniszterelnök gyengélkedése miatt nem végez­heti hivatalos teendőit. — Chotek Ottó gr. halála. Esti lapunkban rövi­den jeleztük már Chotek Ottó gr. halálát, melyről most még a következő részleteket közölhetjük : Ch­o­tek gr. tegnap Schenk Adolf lovag bankegyesületi aligazgatóhoz volt hivatalos ebédre, a­melyen a leg­­derültebb hangulatban mulatott a vendégekkel. A jókedvű társaság éjfélig maradt együtt. Egyszerre a gróf fölállt, elbúcsúzott a háziasszonytól és a­nélkül, hogy a többiekhez egyetlen szót is szólt volna, távo­zott. Egyik barátja lekisérte a grófot a ház földszinti folyosójáig, a­hol a gróf össz­erogyott. Mire a háziak elősiettek, a gróf már haldokolt. Azonnal telephonoz­­ta­k orvosért és a mentőegyesületért, hanem ezek már későn érkeztek. A szélhüdés, mely Chotek grófot érte, életének pár percz alatt véget vetett. — A képviselőházból. Eddig az ellenzék a lár­májával tüntetett. Ma a hallgatásával. Ma meghall­gatott egy Tiszát! Ezt is bizonyosan Kaas Ivor báró rendelte meg, hogy kiírhassa a »Pesti Napló«-ba: Íme, az ellenzék hallgatni is tud. Mi nagyon szépen köszönjük ezt a figyelmet, sőt hozzá­tes­szük : más­kor is! Az a Tisza pedig, a­ki ma beszélt, Tisza István volt. A mai napot V­á 1l­y­i Árpád nyitotta meg egy olyan beszéddel, a­melyben sajátságosan össze­keveredett a casinoi jargon a széltali tájszólással.Olyan volt a dictiója, akár egy parfumeozott véres hurka. De az egész nap a Tisza Istváné volt. Ha ezt a fiatal szónokot hallja az ember, hajlandó elhinni, hogy a parlamentben eltöltött idő is, mint a háborús évek, duplán számít s duplán öregít. Egy fiatal szónok, a­kiben a fiatalos hibákból semmi sincs, semmi lámpa­láz, semmi tréfia, a gondolatok szép rendes csörge­­dezésben folydogálnak ajkáról, úgy, hogy a­mint az ember hallja, hát keresi a fején az ősz hajszálakat. Hogyan is beszélhet egy fi­atal ember ilyen okosan? x Az ember kénytelen mag­yarázatért a természettudo­mányhoz fordulni: Íme a tulajdonságok leszármazá­sának theoriája egy conkrét esetben bebizonyítva, a mit a közmondás népies nyelven úgy fejez ki, hogy »nem messze esik az alma a fájától.« Ugyanaz a vég­­hetetlen nyugalom, egyszerűség és természetesség s a hatásvadászatnak kerülése jellemzik szónoklatát, melyek Tisza Kálmánnak fényes tulajdonai. Ez a nyugalom az, mely öregit. De ez a nyugalom az, mely — imponál. — Ovatio. B­e­l­i­c­s­k­a Benedek zsombolyai fő­szolgabíró 30 éves szolgálati jubileuma alkalmából — mint a »P. Lloyd«-nak írják, •— fényes ovatióban részesült. 150 tagu küldöttség jelent meg lakásán és dr. Engelsz esperes a katholikus, Bálán György pedig a görög keleti lakosság nevében üdvözölte. Délben fényes lakomát ültek. — Híresztelések a spanyol királynéról. A »Köln* Ztt.« élesen kikel egyes franczia lapok híresztelése ellen, mintha a spanyol régens-királyné balkézre egyik miniszterével egybe szándékozott volna kelni. A régens-királyné eddig is minden cselekvésében annyi finom politikai tapintatot tanúsított, hogy ilyen híreket jóhiszemüleg senki sem terjeszthet felőle. — »Meissner válasza« czim alatt Meissner Alfréd sógora, Bayer százados röpiratban felelt Hed­­rich azon állítására, mintha Meissner műveinek ő lett volna az írója. A röpirat bevezető soraiban Bayer megemlíti, hogy Meissner már négy és fél éve halott. Ez idő alatt a legőszintébb kegyelettel említették ne­vét mindenütt s Hedrichnek csak most, négy és fél év után jutott eszébe, hogy állítólagos jogait érvénye­sítse. A röpirat legérdekesebb része az, melyben ma­gát Meissnert beszélteti a szerző és pedig arról a vi­szonyról, mely közte és Hedrich között fennállott. A két író a legjobb barátságban élt s Hedrich e szent érzelemmel gyakran visszaélt. — »Igen, nekem van egy bűnöm« . . . mondta Meissner halála előtt kevés­sel ; az, hogy összeköttetésekbe léptem Hedrichhel. Cselszövés vesz körül, üldözésnek vagyok kitéve. S mindez olyan embertől ered, a­kivel én csak jót tet­tem. Már évek óta tart ez, tovább már nem tudom elviselni.. . .« Jó barátok módjára eszméiket kicserél­ték és megvitatták kölcsönösen. Hedrich szegény és elhagyott volt, mi természetesebb, mint hogy Meiss­ner a jó barátság révén, tehetségéhez mérten gyámolí­totta anyagilag Hedrichet. Azonkívül nem egy mun­kájához is tőle kapta Hedrich az anyagot. Boldogulni azonban nem tudott. Egyénisége is oka volt ennek, de az is, hogy nagyon kevesett dolgozott. Meissner egy ízben azután levelet kapott Hedrichtől, melyben a sok jótétemény iránti hálából olyan formát állí­tott, hogy Meissner irodalmi sikereit ő­­ aspi­rálta, hogy az érdemnek legalább egy része őt illeti. A levél után nem sokára megjelent Meiss­nernél Hedrich s mintha mi sem történt volna, a régi barátság jogaira hivatkozott és élt is azzal. Egy re­génye volt nála s azt mondta, hogy nem tudja kiadatni. Abban állapodott meg a két jó barát, hogy a regényt majd Meissner neve alatt adják át valamelyik szer­kesztőségnek. ügy történt. Meissner, hírét véve annak, hogy a regényt elfogadták, tudatni akarta a szerkesz­tőséggel, hogy a regény a Hedriché. Ez azonban elébe állt: »Az ön könyvei az enyémmek kell, hogy legyenek — az ön pénze is az enyém!« Tehát Hedrich már Meissner életében előkészítette az alapot támadásá­hoz s olyan jól szőtte a cselt, hogy a látszat talán mellette is van. Addig azonban, míg Meissner emléke még élénken foglalkoztatta a közvéleményt, hallga­tott. Most, a­mikor már sírját benőtte a fü, a­mikor ellenfele egy halott, előáll és a maga számára köve­teli az elhunyt dicsőségét.« — Szarvasvadászat lóháton. A budapesti par­­force-vadásztársaság ma szarvasvadászatot tartott, először az idén Sikátornál, a­hol eleresztendők voltak a Káposztás-Megyerről hozott szarvas sutát. Déltáj­ban nagyszámú társaság találkozott, valamennyien vörös kabátban. Kevéssel a vadászat kezdete előtt érkezett meg a találkozás helyére Gizella főher­­czegnő, ki egészen feketébe volt öltözve. A szarvast körülbelől negyedóráig engedték futni, aztán utána eresztették a kópékat, melyek csakhamar nyomára is akadtak és Gödöllőig űzték. Itt aztán a szarvast el­ejtették. Gizella főherczegnő vadászat után Gödöllőre tért vissza, megígérve, hogy hétfőn ismét eljön a vadászatra. — Wippchen fölolvasás. Stettenheim Gyula, a kiváló berlini humorista, ma felolvasást tartott a VI—VII. ker. kör dísztermében. Válogatott és nagy közönség hallgatta végig a szellemes írót, a­ki a humor jóízű hangján csevegett arról, hogy mekkora művészet a házasság, mennyi tragicomikus órát sze­reznek a házasfelek egymásnak szeszélyeikkel, papucs­­kormánynyal, féltékenységgel stb. Olvasása befejezté­vel zajosan megtapsolták. — Sulkowsky herczeg ügyében tudvalevőleg a leidersdorfi tébolyda felügyelőjét, Weitschachert és betegápolóját, Krautgartnert, a kik segédkeztek a herczeg szökésében, fölmentették. Ennek következté­ben a szökés értelmi szerzőit: Vecseghy Lujzát és Briedländer Saroltát is fölmentették az ellenük emelt vád alól s most már visszatérhetnek hazájukba, a köröző levél daczára, melyet csak később vonhat­nak vissza, miután a bécsi törvényszék még nem kapta meg az ítéletet. — Alapítvány. Egy ausztriai asszony Zürich­ben — mint onnan írják — alapítványt tett a zü­richi egyetemen egy nő-hallgató számára. Az alapít­vány 6000 frt s ennek a kamatai adandók valamelyik osztrák-német egyetemi hallgató kisasszonynak. Ab­ban az esetben, ha osztrák-német hölgy nem pályázna, akkor más nemzetiségűek is elnyerhetik. — Halálozás: Kopácsy Árpád országgyűlési képviselőt súlyos csapás érte, atyja kopácsi Kopá­csy György birtokos, Veszprém megye bizottsági tagja és városi képviselője november 21-én, este 76-ik évében meghalt. — Bányaszerencsétlenség. Mint mai kelettel Recklinghausenből távirják, ott a »Schlägel und Eisen« tárnában tegnap este óta baleset következté­ben 250 munkás van elzárva. Élelmezésük szeren­csére lehetséges. Reményük, hogy holnapig sikerülni fog megmenteni a munkásokat. — A sómonopolium Szerbiában. Belgrádból a »B. C.« a következő tudósítást közli: A pénzügymi­niszter vizsgálatot indított azon consortiumok ellen, melyek Szerbiában szerződésszerűleg a sómono­­poliumot kezelik. E vizsgálatnak meglepő s a kor­mányra nézve fölöttébb kellemetlen eredménye volt. Számos szabálytalanságnak jöttek nyomára és kiderült, hogy a vállalatnál szerződésellenes állapo­tok uralkodnak. A sóállomány sem mennyiségileg, sem minőségileg nem felel meg a szerződés határo­zatainak s a kezelés is kifogás alá eshetik. A pénz­ügyminiszter ennek folytán a vizsgálatot a consortium üzleti könyveire is ki fogja terjeszteni. — Sikkasztás a lottóhivatalnál. Az odiosus sik­kasztási­ ügy, melyről már megemlékeztünk, még min­dig élénken foglalkoztatja a rendőrséget. Radler Ká­roly lottóigazgatósági számvevő és helyettes ellenőr sikkasztása immár világos: beismeri, hogy 16,772 frtot sikkasztott, de annál nagyobb homály fedi Zakay Géza ügyét. A rendőrség ma délután Radlert ki­hallgatta és vallomásából a következőket közli: Radler Károly 37 éves, nős, 3 gyermek atyja 1876-ban nyert alkalmazást a lottó­ igazgatóságnál. A sikkasz­tást az általunk nemrég említett sikkasztó postaszol­gához hasonlóan leplezte. 1882 ben ugyanis azzal bízták meg, hogy a vidéki kisebb és nagyobb lottó­­gyűjtőkből a postautalványnyal érkezett pénzkülde­ményeket vegye át s a pénztárnoknak kézbesítse. Csakhogy azóta minden nap sikkasztott s üzelmeinek leplezése végett, meghamisította a könyveket s a nagyobb tételeket mindig csak akkor vezette be, mikor elegendő pénz jött a postán arra, hogy a pénztárnoknak kifizethesse. Zakaynak tehát úgy látszik csak annyi része van a dologban, hogy nem vigyázott eléggé magára s az ellenőr megcsalta. A sikkasztó Radler, mikor ma reggel a kapitánysághoz ment jelentkezni, 104 darab postautalvány szelvényt és 33 darab ellennyugtát vitt magával, melyekkel azt akarja bizonyítani, hogy éppen 16,772 forintot sik­kasztott és nem többet. A fölmutatott szelvények és ellennyugtákból tényleg ennyi hiány tűnik ki, de va­lószínű, hogy nem állt elő az összes bűnjelekkel. Föltűnő Radlernek az a vallomása, mely a pénz el­költésére vonatkozik. Azt mondja, hogy ő sikkasztott ugyan 16,772 frtot, de azért az állam nem igen káro­sodik, mert ő a pénznek nagy részét a kis lottón el­játszotta s ilyen formán az elsikkasztott pénz ismét a lottópénztárba került. A kis lutri minden egyes hú­zását 8—10 frtjával rakta; továbbá sorsjegyeket és államkötvényeket vásárolt, de sohasem nyert. — A londoni ocsmány bünpör, Euston lord, Grafton herczeg legidősebb fia, mint táviratilag je­lentik, felsőbb helyről jött engedél­lyel pert indít a a »North London Press« lap ellen a fenyítő bíró­ságnál rágalmazás miatt. A lap ugyanis azt írta, hogy Euston lord is kompromittálva van az úgynevezett Cleveland utczai botrányban.­­ A családi viszály vége. Psenkó János czi­­pész nyolcz évvel ezelőtt örök hűséget esküdött Mercz Zsófiának. A házasság nem volt szerencsés, mert férj és feleség minden nap veszekedtek. A viszás állapotot az asszony megunta s két hónappal ezelőtt kijelen­tette férjének, hogy mivel a dohánygyárban minden­napi kenyerét úgy is megkeresi, ezután elköltözik tőle, de az összeköttetést teljesen nem bontja meg; menjen el férje ő hozzá minden héten s olyankor ki fogja cserélni a fehérneműit. Psenkó ma délelőtt el­ment neje lakására s kérte, váltsa be ígéretét, adjon tiszta fehérneműt. Az asszony ingerülten kijelentette, hogy most nincs ideje, jöjjön el estére, majd akkor kap ruhát. E miatt heves szóváltás támadt köztük és Psenkó olyan dühbe jött, hogy zsebkését előrántotta s felesége hátán, nyakán, fején s a kezein mély sebe­ket ejtett. A halálosan megsérült asszonyt a mentők a Rókusba szállították. Psenkó ellen a rendőrség megindította a vizsgálatot. — Vérmérgezés tintával. Baumgartenben Ka­ Iivoda Barbara tanítónőnek a felsőajakán egy kis ját. Meg is tette. Még pedig egy kissé nyalkán a hu­nyorító szeme fölé félrehúzva. — Hát azt akarom mondani, hogy még ez a bizonyítvány maga nem teszi meg. Ti, édes öregeim bizonyosan a szegények házába akartok felvétetni, a­hogy Ádám apó felsóhajtásából megértettem. Hát arra még egy folyamodás is kell, a­mire ráírhassák az undoklátát. Hát nehogy még egyszer visszaküldjék az öreget a városházától, majd gondoskodom én ma­gam a ti folyamodástokról. Megint csak levette a kalapját, úgy gyönyörkö­dött benne. — No majd irok én egy olyan .... Itt félbeszakita a szót, észrevéve, hogy a konstábler még mindig ott van. — Ugyan, édes Paczal János konstábler ur, le­gyen szives megnézni, hogy nem lopta-e el valaki az esernyőmet, a folyosón hagytam kifeszitve. A János megtette a kérését. — »Ez« előtt nem beszélhetek. Mert ha meg­tudja valaki, hogy én folyamodást írok, bevádolnak zugirászat miatt. — Oh­a János nem olyan ember. — Csak hagyjátok, édeseim! Hétszáz­nyolcz­­vanhét olyan paragraphus van, a­mit egy hivatalnok­nak tudni kell, hogy mitől féljen ? Mit nem szabad neki cselekedni. Félek én már akkor is, a­mikor a nyakravalómat felkötöm, de még jobban, a­mikor leoldom. A­hányat lépek, annyiszor félek. No hát azt nem szabad senkinek megtudni, hogy a folyamodásto­­kat én írtam. — Olyan instantia lesz az, fogadom, hogy mikor azt elolvassa a tanácsnok úr, bömbölni fog mint egy tengeri oroszlán! — Beleírom, hogy ötven esztendeig éltek példás házasságban, most is a jó er­kölcsöt istápolják: a­mi kérésük van, azt is megoszt­ják a maguknál még szegényebbekkel. Belejön az árva czigánygyerek is, meg a szorgalmas Lidi kisasszony, a­ki csodaszépsége mellett keze munkája után él és nincsenek »bizonyos valakijei.« Nem azokat az urfia­­kat sajnálja meg, a­kik fénymázos kamáslit hordanak a czipőjük felett és a keztyüiket az oldalzsebükből fitogtatják, az egyik szemükkel monoklisak, a másik szemükkel szemtelenek; — hanem azt a szegény ör­dögöt sajnálja, a­kinek félre van gázolva a csizma­sarka. Írok én olyan instantiát, hogy Hirsch báró megirigyli, ha elolvassa s felcsap szegénynek. Kapor Ádám diserét ember volt. — Sietett felhasználni azt az időközt, a­míg a konstábler kívül van — odasúgott Makárnak. — Aztán én nem kívánom ám i­n­g­y­e­n azt az instantiát. — Hát természetes. — Mondá Makár. — Kinek-kinek meg kell a munkája díjat kapni. — Az rendén van. — Mennyiért tetszik azt irni ? — No hát mit mondjak, öreg. Egy ebédért. — Nagyon jó lesz ! — Kapott rajta az öreg. A feleségem nagyon jól főz. — Hja nem itt nálatok ! Ide én nem jöhetek, mert akkor kitudódik. — Hát hol? — Valami közhely­en, ahol nem tűnik fel Ott azután a folyamodást átadhatom, Ádám apó nagyon felhúzta a két vállát. »Va­­lami közhelyen?« Vendéglőt ért alatta? — Jaj, ha a Grand Hotelt találja kívánni. — Igen is. Hát hol kívánja, hogy ebédeljünk ? — Hát hol ? A hol a magamforma rangbeli férfiak szoktak ebédelni. A népkonyhában. Ott tíz krajczárért olyan pompás gulyáslevest adnak, hogy a prímás se eszik különbet. Ergo holnap egy órakor a népkonyhában. Te fizeted az ebédet. Ennél a szónál Zsuzsa asszony megkapta a Ma­kár kezét s nagy zokogva csókolta meg. »Óh drága jó uram.« — Mi ez ? Mondá Makár. Ne bolondozzatok! Valaki megcsókolta a kezemet. Ilyet is megértem! De nemcsak ezt érte meg, hanem még azt is, hogy a Lidi kisasszony, az az oltári szépség átölelte a fejét, s ezzel a szóval: »Maga derék ember!« egy ha­talmas csókot czuppantott a tíz krajczáros patronus ordináró arczára. Az csak ámult és bámult. — Hát ez mi volt ? Egy szép leány csókja! Az én kicsúfolt pofámon! —Milyen gazdagok ezek a szegények! daganat támadt, melynek azonban nem tulajdonított jelentőséget. Egyszerűen felszurta. Három nap mulva azonban a 24 éves leány meghalt. Az orvosok con­­statálták, hogy a halált vérmérgezés idézte elő. A tűre, mel­lyel ajakát megszurta, vörös tinta foltok voltak tapadva s a vért a tinta mérgezte meg. Egyesületek és társulatok. — Az országos honvédgyülést megelőzőleg, mely holnap, vasárnap délelőtt fog megtartatni, ma este előértekezlet volt a megyeháza tanácstermében Tisza László elnöklete alatt. Az elnök röviden ismertette a holnapi országos gyűlésen tárgyalandó központi indítványokat, a­melyek oda irányulnak, hogy ezentúl új honvédegyletek ne alakulhassanak és az eddig kiadott honvéd igazolványok közöltessenek a központtal, továbbá, hogy a vidéki honvédegyletek le­hetőleg még újévig tagjaik létszámáról részletes ki­mutatást terjes­szenek be a központba, mert csak így lesz lehetséges az országos segélyezésbe bizonyos rendszert hozni. Ismertette röviden 5 vidéki egylet­nek idejekorán beküldött indítványait, melyek azt czélozzák, hogy a segélyezési ügy kezelése lehetőleg gyorsittassék, a segélyezés már a hetvenedik éven alól vegye kezdetét és a pénzhasználatról időnként kimutatások tétessenek közzé. — Inczédy Sámuel azt indítványozta, hogy az 1861. óta már keletkezett, de időközben anyagi körülmények miatt megszűnt honvédegyletektől ne vonják meg az újra fölélesztés jogát. (Tetszés.) Resensust keltett az aradi honvéd­egylet elnökének felszólalása, a­ki kissé élesen bírál­­gatta a központnak eddigi magatartását a honvéd­segélyezés ügyében. Fölemlítette, hogy ő ma a minisz­terelnöknél járt, a­ki kijelentette, hogy a honvédsegé­lyezés ügyében a legtávolabbra menő jóindulat által fogja vezéreltetni magát. (Zajos éljenzés.) Indítványozza, hogy a segélyezés a 70-dik év­ről legalább a 60. évre szállíttassák le, mert pél­dául az aradi honvédegyletnek eddig elhalt 300 tagja közül alig 2 százalék érte meg a 70. évet. Kívánja to­vábbá, hogy új honvédigazolványt többé ne állítsanak ki, mert a­ki 61 óta mostanig nem érdeklődött a hon­védügy iránt, az többé ily igazolványt nem is érdemel. A segélyt csak olyanoknak kívánja nyújtani, kiket a vidéki egyletek ajánlanak. Végül azt indítványozza, hogy a jövő évi orsz. honvédgyülés az aradi honvéd­szobor leleplezése előtt Aradon tartassák meg. Tisza László erélyesen tiltakozott a központ ellen intézett támadás ellen, mivel a központi bizottság és az orsz. segélyegylet teljesen különálló két testület és a köz­pontnak eddigelé a segélyezési ügyre nem volt befo­lyása. Az aradi honvédegylet elnöke erre kijelentette, hogy nem volt szándéka sérteni, mire Tisza László az értekezlet színe előtt bajtársiasan kezet fogott vele a jelenvoltak éljenzése közepette. Ezután még a hitele­sítő és kijelölő bizottság tagjainak névsorát állapí­tották meg. Színház és művészet. — A magyar kir. operaház jövő heti újdonsága: »Az ördög része«, mely iránt élénk érdeklődés mutat­kozik, a következő szereposztással kerül színre: A ki­rály Odry, a királyné Henszler H., Rafael Pauli, Gil Vargas Hegedűs, Carlo Broschi Bianchi k. a., Casilda Eleiszig M. k. a, Gray Antonio Szendrői. — Mahler symphoniai költeménye. A müncheni philharmoniai társulat, mely Levi zeneigazgatónak, a bayreuthi díszelőadások rendezőjének vezetése alatt áll, elfogadta Mahler operaházi igazgató legutóbb be­mutatott »Symphoniai költeményét« s meghívta, hogy művét személyesen vezényelje. Mahler, ha ideje engedi, eleget tesz a meghívásnak. — A népszínházban, holnap vasárnap Hegyi Aranka rekedtsége miatt »Náni« kerül Bzinre Bl­a­h­a Lujza asszon­nyal. — A népszínház legköze­lebbi újdonsága Rákosi­­ Jenő és Szabados Béla új operette-je »A négy király« lesz. — Pálmay Ilka a hétfői gyorsvonattal utazik Temesvárra, a­hol f. hó 26-án kedden fogja megkez­deni 7 estén tartó vendégszereplését. A legjobb szere­peiben mutatja be magát u. m. a »P­á­r­i­s­i éle­t,« »Szép Heléna«, »Gerolsteini nagy her­­czegnő,« »A k­er­t­é­s­z­l­e­ány,« »Nebánts virág,« »Vadgalamb« és a »Boccaccio« cz. darabokban. Temesvári vendégszereplése után pár napra a fővárosba fog visszatérni, honnan Bécsbe utazik hogy az amerikai útja alatt színre kerülő daraboknak próbáit megkezdhessék. — A műcsarnokból. A képzőművészeti társulat művásárló bizottsága 21-én tartott ülésében Szalay Imre miniszteri osztálytanácsos, Pulszky Ferencz, a nemzeti múzeum igazgatója és Ligeti Antal képtárőr hozzájárulásával kiválasztotta a nemzeti múzeum képtára számára a külföldről érkezett e czélra alkal­mas műveket. Első­sorban Thoren Ottónak, »Tehe­nek, zivataros tájon« czimü nagyobb szabású festmé­nyét ajánlja a bizottság megvételre. A kiállításból Leemputten Frans-nak »A legelőn« czimü olajképét, Rótta G. Silvionak »A régész« czimü vizfestményét és Bazzani Luiginak két, Pompeiből merített vizfest­ményét találta a bizottság a nemzeti muzeum részére megvásárlandónak. Gróf Csáky Albin cultusminisz­­ter már értesítette a társulatot, hogy e választást jó­váhagyja. A kiállítás, különösen az esti órákban rendkívül látogatott. Az első hat nap alatt 3574-re ment a látogatók száma. Néhány vásárlás is történt már, így újabban Martinettinek »Csibék« czimü fest­ménye, Pállya Celestinnek »Szőlő« czimü kis képe kelt el. Más nagyobb vételek iránt a tárgyalások még folyamatban vannak. A kezdet után ítélve, a kiállí­tásnak szép sikere lesz. — A harmadik philharmoniai hangverseny Denis Ágnes k. a. weimari udv. operaénekesnő és Stavenhagen Bernát zongoraművész közreműködésé­vel Erkel Sándor elnök-karnagy vezénylete alatt szerdán, deczember 4-én, esti x/28 órakor tartatik meg a vigadó nagy­termében. A műsor a következő: 1. Götz : »Tavaszi nyitány.« (először.) 2. Liszt: »Zon­goraverseny« Es-dur, előadja Stavenhagen B. 3. Stavenhagen: »Suleika« énekjelenet, előadja Denis Ágnes k. a. (először.) 4. Schumann: »Symphonia«. C-dúr. Jegyek válthatók a »Rózsavölgyi és Társa« zeneműkereskedésében (Kristóf-tér 3.) — A kir. zeneakadémia zeneszerzési főtanszaká­nak tanárát: Koessler Jánost, ki nálunk 1882 óta a szaktekintélyek s a nagy közönség elismerése mellett működik s a­kit négy évvel ezelőtt, szerzett érdemeinél fogva, Trefort Ágost miniszter Volkmann Róbert tanszékére nevezett ki, abból az alkalomból, hogy a szigorúan classicus modorban 16 szólamra s kettős karra irt zsoltárával Bécsben az első díjat nyerte el, a bécsi zenekedvelők egyesületén kívül, Brahms János, dr. Gänsbacher, Grün J. M., Pergen R. s több más külföldi szaktekintély üdvözölte. Tudomány és irodalom­ — »Petőfi élete és mű­vei«, a korán elhunyt Fischer Sándor nagyértékü irodalomtörténeti munkája, mely eredetileg német nyelven jelent meg, most Tolnai Lajostól megjelent jeles magyar for­dításban is. J­ó­k­a­i Mór előszava mellett, melyet an­nak idején egész terjedelmében közöltünk, a magyar fordításhoz a »Petőfi-társaság« részéről a következő előszó íratott:­­ »Ezt a könyvet, mely eredetileg azért iratott német nyelven, hogy Petőfi cultusának a haza hatá­rain túl is minél számosabb híveket szerezzen, maga az érdemes szerző szándékozott irodalmunkba átül­tetni. Érezvén azonban korai végét, Tolnai La­jost, a Petőfi-társaság tagját bízta meg szép szándéka végrehajtásával, szabadságot adván neki, hogy rövi­díthessen azokon a részleteken, melyekre szükség volt a német közönségnek szánt könyvben, melyek azon­ban feleslegesek ennek magyar fordításában. Tolnai Lajos, Neugebauer László buzgó tá­mogatása mellett, nagy tapintattal eleget tevén fel­adatának, íme bemutatjuk Petőfi Sándor első kime­rítő élet- és jellemrajzát, melynek tulajdonjogát, az irodalom nagy kárára oly korán elhunyt életrajzíró a Petőfi-társaságnak hagyományozta. A könyv először idegen nyelven jelent ugyan meg, de azért legtöbb jo­gunk nekünk van hozzá, mert minden sorában el­árulja, hogy igazi nemes érzület és gondolkozásmód nemes terméke.« A díszes kiállítású s negyven ívre terjedő munka a Franklin-társulat nyomdájából került ki. Ára fűzve 5 irt, diszkötésben 6 frt 50 kr. — Az akadémiából. Az Akadémia hétfőn dél­után öt órakor összes ülést tart. Tárgyai: 1. Tóth Lőrincz 1. tag emlékbeszéde Okröss Bálint 1. tagról. 2. Berczik Árpád 1. tag jelentése a Koczán-drám­ai pályázatról. 3. Folyó ügyek. — A jogi szakoktatás reformja tárgyában érde­kes felolvasást tartott a magyar jogászegyletben V­é­­c­s­e­y Tamás, egyet, tanár, a­melyből kifolyólag, ma kezdték meg a vitát a jogászegyletnek C­s­e­m­e­g­i Károly elnöklete alatt tartott ülésében. Mindenek­előtt Pl­ó­s­z Sándor szólalt fel. Előadásában nem­csak a mai tanrendszer ellen kél ki, de egyúttal hang­súlyozza azt is, hogy a tanárok előadása és tankönyvei is kifogás alá esnek. Az ifjú­ság nem tud miből tanulni; nem tudja, miként kell­jen a nyers­anyagot megemésztenie. Utalt arra a fonákságra is, mely egyetemünkön dívik, hogy t. i. az egyes tantárgyakat két-három tanár adja elő a legkülönfélébb módon. Mindenekelőtt a theoreticus és practicus jogi oktatás közötti kü­lönbséget fejtegeti és arra az eredményre jut, hogy az uralkodó praxisnak a jó theoriát kell követnie; meg kell tanítani a jogászokat arra, hogy miként kelljen a theoriát csinálni és hogyan kell egyes jogeseteket eldönteniük. A mai rendszer fő baja, hogy sok tárgyat, sok főtárgyat adnak elő s e­mellett kissé elhanyagolják azokat a tárgyakat, a­melyeknek a jogász az életben hasznát veszi. Aztán minden tár­gyat több tanár ad elő, mindegyik másféleképen, más theoriákkal, úgy, hogy a hallgató a sokféle fogalmak között alig tud eligazodni. Több tárgy fölösleges is ; ilyen az észjog, a politika; sokat foglalkoznak például az egyházjog forrásaival, szigorúan megkövetelik minden jogásztól, pedig köztudomású dolog, hogy há­rom hónappal a vizsga után egészen elfeledik. Négy főtantárgy van: a római jog, magánjog, büntetőjog és perrend; a többi tantárgy mind specialitás. Jó jogá­szaink például a kereskedelmi jogot megtanulták, a­nélkül, hogy azt az egyetemen hallgatták volna. Az­tán a mi főbaj : a tanárok közül többen maguk sem jól adják elő a tételes tárgyakat; nem írnak jó köny­vet, a­melyből a hallgató tanulhatna. Hangsúlyozza továbbá, hogy a múlhatatlanul szükséges tárgyakra nézve föl kell állítani a kényszert; bizonyos dolgokat okvetetlenül kell tudnia a jogásznak. Végül a mai vizsgarendszert kárhoztatja, a­melyen minden esetre változtatni kell s előadását ekkép fejezte be: »Én is úgy vagyok, mint a mai tanrendszer. Sok mindenfélével vagyok elfoglalva, s ha rosznak találták előadásomat, az azt bizonyítja, hogy rosz a tanulmányi rendszer.« (Hosszantartó éljenzés.) Csemegi Károly elnök kö­szönetét és elismerését fejezte ki Plósznak, nagy szakismeretről tanúskodó, szép előadásáért és ő is hangsúlyozta, hogy a helyes praxis nem más, mint a jó theoriának helyesen alkalmazása. Kiemelte to­vábbá, hogy a trná tanrendszer felett már mindenki pálctát tör. Herich Károly a kérdésnek helyes meg­oldását főként a leczkepénzek szabályozásától várja. Szükséges, hogy a tanárok jó fizetést húzzanak, a magántanári habilitatio szigoríttassék. Osztja Gold­­schmiedt ama nézetét, hogy minden tanár lehetőleg csak egy szakra szorítkozzék. De szükséges a mai rendszer megváltoztatása is. Nemcsak a Plósz által említett tárgyakra, de a közgazdaságtanra is súlyt kíván helyezni, és fontosnak tartja a római jognak intensívebb művelését. Óhajtandó a »kényszer« fel­állítása is, nehogy a jogászok szünidőnek tekintsék a négy évet, örökösen a kávéházban üljenek, és csak »bravourból« járjanak az egyetemre. Végül az egye­temi decanatus állandósításának szükségét fejtegette. Csemegi Károly rövid hozzászólása után az ülés vé­get ért. — Új német szótár. Füredi Ignácz tanártól, kinek neve a tanügyi irodalom terén eléggé ismere­tes, uj magyar-német és német-magyar szótár jelent meg, még pedig egyszerre két kiadásban. Az egyik kiadás nagyobb terjedelmű s ennek ára díszes kötés­ben 3 frt, a másik zsebszótár s ára diszkötésben 1 frt 60 kr. (Fűzve mindkettő tetemesen olcsóbb.) Mind­kettőt Méhner Vilmos adta ki. Eddig a leghasznave­­hetőbb német szótár a Ballagié volt az egész iroda­lomban, de ennek is számos hibája és hiánya volt. A Füredi uj szótára e hiányokat pótolni s a hibákat ki­javítani igyekszik. Szótárába fölvette a rossz képzésű magyar szavakat is, de ezeket külön megjelölte s mindjárt melléjök irta a helyes kitételt s igy a szó­tár mindkét kiadása igen hasznavehetőnek látszik. — Történelmi kor- és jellemrajzok. Irta: Lán­­czy Gyula. Budapest kiadja Hornyánszky Viktor akadémiai könyvkereskedés. 1889. Ára 3 frt. A 480 lapra terjedő munka a középkor politikai és közmű­veltségi történelméről szól s azokban Magyarország művelődési viszonyaival foglalkozik a XVI. századtól fogva az újabb időkig. Törvényszéki csarnok. Fölségsértés. Minda Pável macedóniai (to­­rontál-m­gyei) oláh paraszt ez év elején, veszekedés Bugarin Petrut gyalázván, oláh nyelven e szavakat mondta: »ha a »császárnak« mind ilyen adófizetői volnának mint te, elmehetne a pokolba.« E szavaiért került azután ma a budapesti kir. törvényszék elé felségsértés vádja miatt. A mai végtárgyaláson vád­lott beismerésben volt. A kir. ügyész, bár vádlott nem a királyt, hanem a császárt, — aki azonban Magyarország királya is, — illette tiszteletlen sza­vakkal, vádját fentartotta, melynek alapján a tör­vényszék vádlottat 8 napi fogházbüntetésre ítélte. Az ítélet nyomban jogerőre emelkedett. Furcsa eset. A Curia e napokban 630. sz. a. megsemmisítette a marosvásárhelyi kir. tábla í­t­é­­letét, mivel annyira érthetetlen volt, hogy alaposan felülvizsgálni nem lehetett. Utasította ennél­fogva a kir. táblát, hogy hozzon uj ítéletet. Tánczolni szabad engedély nélkül is. Ha a mu­lató vendég tánczra kerekedik, az magában véve nem büntethető. Ezt mondta ki nemrég a belügyminiszter egy concret esetben. A IX. ker. kapitányság ugyanis elitélte M. J. korcsmárost, a miért helyiségében be­jelentés nélkül tánczmulatság tartatott. A belügymi­niszter azonban fölmentette a korcsmárost, mert az­zal, hogy eltűrte, hogy vendégei éjjeli 11 órakor a zene hangjai mellett jó kedvükben tánczra kereked­jenek, nem követett el büntetendő cselekményt. V

Next