Nemzet, 1889. november (8. évfolyam, 2579-2608. szám)
1889-11-24 / 2602. szám
Páris, nov. 23. A kamara mai ülésében folytatta Leydet indítványának tárgyalását, melyet a gyufagyártás szabaddá tétele iránt nyújt be. Tirard és Rouvier felszólalásai után, kik ellenezték az indítványt, a kamara elvetette annak harmadik pontját, mire Leydet visszavonta az egészet, Rouvier miniszter kijelentette, hogy a kormány maga fogja kezelni a gyufamonopoliumot. Róma, nov. 23. (Eredeti távirat.) A trónbeszéd, melyet alapvonásaiban a f. hó 19 én tartott minisztertanácsban állapítottak meg, Olaszország közgazdasági helyzetének határozott javulását constatálja. A deficitet 32 millióra szállították alá, amely azonban csak 20 milliót fog kitenni, ha a füstnélküli puskapor beszerzése 12 millió kiadását nem fogja szükségessé tenni. E hiányzó összeg fedezésénél nem fognak hitelt igénybe venni s az adózókra nem rónak újabb terheket. A fedezetről annak idején életbeléptetendő reformokkal és más rendszabályokkal gondoskodnak. A pénzügyminiszter kimutatta, hogy az állami bevételek láthatólag gyarapodnak, hogy e tekintetben a jövőre nézve a legjobb remények jogosultak. A pénzügyi expozé deczember első felében fog az olasz kamara elé terjesztetni. (P. C.) Róma, nov. 23. A pápa ma fogadta Simmons tábornokot, az angol kormány rendkívüli követét, Carbone máltai ügyész és Ross követségi titkár kíséretében. Valamennyien egyenruhában jelentek meg. Simmons azután meglátogatta Rampolla bibornokot. Belgrad, nov. 23. Hiteles hírek szerint a detsani zárdát az arnauták körülfogták. A főnök bezárkózott a falakkal körülvett zárdába és ellenáll a támadóknak. Ipekből rendőrség ment a helyszínére, hogy a rendet helyreállítsa. Beszélik, hogy a zárdát elfoglalták és kifosztották, e hít azonban még megerősítésre vár. Pétervár, nov. 23. (Eredeti távirat.) Az orosz kormánykörökben a román kormányváltozást meglehetős hidegséggel fogadják, ellentétben az orosz sajtó egy részével, amelyet ez nagyon kínosan érint s amely ezt a hármas szövetség sikerének tekinti. Oroszország, így nyilatkoznak az említett körökben, Catargiu bukásával alig szenvedett morális veszteséget, mert csak a legcsekélyebb mértékben valósultak meg azok a remények, melyeket az orosz közvélemény a kormányelnök herczeg személyéhez fűzött, az iránt, hogy alatta Románia és Oroszország között közeledés fog bekövetkezni. Annak a politikának, melyet Catargiu Oroszországgal szemben folytatott, nagyon bizonytalan jellege volt s így visszalépése Oroszország érdekeire Romániában semmi jelentőséggel sem bír. A román kormányváltozás megítélésénél még az a körülmény is figyelembe veendő, hogy a megelőző kormány tagjai közül többen, kik az egész román politika irányára lényegesen elhatározó befolyással vannak, tagjai maradtak az új kabinetnek is és igy nem valószínű, hogy Románia nemzetközi magatartásába változás állhatna be. (P. C.) Konstantinápoly, nov. 23. A szultán megkegyelmezett mindazoknak, kik a krétai lázadásban bűnösök. Büntetés alá csak azok kerülnek, kik közönséges bűntényt követtek el. HÍREK. November 23. — Mai számunk mellékletének tartalma a következő : Országgyűlés : A képviselőház ülése. — Tárcza : Lauka Gusztáv. (Irta: Scossa Dezső. — Fővárosi ügyek. ) Sport. — Közgazdaság : Üzleti hetiszemle. Közlemények. — Közgazdasági táviratok. — Naptár. — Színházak. — Nyílt tér. — Személyi hírek. Montebello gr. nagykövet, a »P. C.« szerint Párisba utazik, hogy a franczia kormánynak szóbelileg tehessen jelentést a német császár Konstantinápolyi útjáról. — Gruics szerb miniszterelnök gyengélkedése miatt nem végezheti hivatalos teendőit. — Chotek Ottó gr. halála. Esti lapunkban röviden jeleztük már Chotek Ottó gr. halálát, melyről most még a következő részleteket közölhetjük : Chotek gr. tegnap Schenk Adolf lovag bankegyesületi aligazgatóhoz volt hivatalos ebédre, amelyen a legderültebb hangulatban mulatott a vendégekkel. A jókedvű társaság éjfélig maradt együtt. Egyszerre a gróf fölállt, elbúcsúzott a háziasszonytól és anélkül, hogy a többiekhez egyetlen szót is szólt volna, távozott. Egyik barátja lekisérte a grófot a ház földszinti folyosójáig, ahol a gróf összerogyott. Mire a háziak elősiettek, a gróf már haldokolt. Azonnal telephonoztak orvosért és a mentőegyesületért, hanem ezek már későn érkeztek. A szélhüdés, mely Chotek grófot érte, életének pár percz alatt véget vetett. — A képviselőházból. Eddig az ellenzék a lármájával tüntetett. Ma a hallgatásával. Ma meghallgatott egy Tiszát! Ezt is bizonyosan Kaas Ivor báró rendelte meg, hogy kiírhassa a »Pesti Napló«-ba: Íme, az ellenzék hallgatni is tud. Mi nagyon szépen köszönjük ezt a figyelmet, sőt hozzátesszük : máskor is! Az a Tisza pedig, aki ma beszélt, Tisza István volt. A mai napot Vá 1lyi Árpád nyitotta meg egy olyan beszéddel, amelyben sajátságosan összekeveredett a casinoi jargon a széltali tájszólással.Olyan volt a dictiója, akár egy parfumeozott véres hurka. De az egész nap a Tisza Istváné volt. Ha ezt a fiatal szónokot hallja az ember, hajlandó elhinni, hogy a parlamentben eltöltött idő is, mint a háborús évek, duplán számít s duplán öregít. Egy fiatal szónok, akiben a fiatalos hibákból semmi sincs, semmi lámpaláz, semmi tréfia, a gondolatok szép rendes csörgedezésben folydogálnak ajkáról, úgy, hogy amint az ember hallja, hát keresi a fején az ősz hajszálakat. Hogyan is beszélhet egy fiatal ember ilyen okosan? x Az ember kénytelen magyarázatért a természettudományhoz fordulni: Íme a tulajdonságok leszármazásának theoriája egy conkrét esetben bebizonyítva, a mit a közmondás népies nyelven úgy fejez ki, hogy »nem messze esik az alma a fájától.« Ugyanaz a véghetetlen nyugalom, egyszerűség és természetesség s a hatásvadászatnak kerülése jellemzik szónoklatát, melyek Tisza Kálmánnak fényes tulajdonai. Ez a nyugalom az, mely öregit. De ez a nyugalom az, mely — imponál. — Ovatio. Belicska Benedek zsombolyai főszolgabíró 30 éves szolgálati jubileuma alkalmából — mint a »P. Lloyd«-nak írják, •— fényes ovatióban részesült. 150 tagu küldöttség jelent meg lakásán és dr. Engelsz esperes a katholikus, Bálán György pedig a görög keleti lakosság nevében üdvözölte. Délben fényes lakomát ültek. — Híresztelések a spanyol királynéról. A »Köln* Ztt.« élesen kikel egyes franczia lapok híresztelése ellen, mintha a spanyol régens-királyné balkézre egyik miniszterével egybe szándékozott volna kelni. A régens-királyné eddig is minden cselekvésében annyi finom politikai tapintatot tanúsított, hogy ilyen híreket jóhiszemüleg senki sem terjeszthet felőle. — »Meissner válasza« czim alatt Meissner Alfréd sógora, Bayer százados röpiratban felelt Hedrich azon állítására, mintha Meissner műveinek ő lett volna az írója. A röpirat bevezető soraiban Bayer megemlíti, hogy Meissner már négy és fél éve halott. Ez idő alatt a legőszintébb kegyelettel említették nevét mindenütt s Hedrichnek csak most, négy és fél év után jutott eszébe, hogy állítólagos jogait érvényesítse. A röpirat legérdekesebb része az, melyben magát Meissnert beszélteti a szerző és pedig arról a viszonyról, mely közte és Hedrich között fennállott. A két író a legjobb barátságban élt s Hedrich e szent érzelemmel gyakran visszaélt. — »Igen, nekem van egy bűnöm« . . . mondta Meissner halála előtt kevéssel ; az, hogy összeköttetésekbe léptem Hedrichhel. Cselszövés vesz körül, üldözésnek vagyok kitéve. S mindez olyan embertől ered, akivel én csak jót tettem. Már évek óta tart ez, tovább már nem tudom elviselni.. . .« Jó barátok módjára eszméiket kicserélték és megvitatták kölcsönösen. Hedrich szegény és elhagyott volt, mi természetesebb, mint hogy Meissner a jó barátság révén, tehetségéhez mérten gyámolította anyagilag Hedrichet. Azonkívül nem egy munkájához is tőle kapta Hedrich az anyagot. Boldogulni azonban nem tudott. Egyénisége is oka volt ennek, de az is, hogy nagyon kevesett dolgozott. Meissner egy ízben azután levelet kapott Hedrichtől, melyben a sok jótétemény iránti hálából olyan formát állított, hogy Meissner irodalmi sikereit ő aspirálta, hogy az érdemnek legalább egy része őt illeti. A levél után nem sokára megjelent Meissnernél Hedrich s mintha mi sem történt volna, a régi barátság jogaira hivatkozott és élt is azzal. Egy regénye volt nála s azt mondta, hogy nem tudja kiadatni. Abban állapodott meg a két jó barát, hogy a regényt majd Meissner neve alatt adják át valamelyik szerkesztőségnek. ügy történt. Meissner, hírét véve annak, hogy a regényt elfogadták, tudatni akarta a szerkesztőséggel, hogy a regény a Hedriché. Ez azonban elébe állt: »Az ön könyvei az enyémmek kell, hogy legyenek — az ön pénze is az enyém!« Tehát Hedrich már Meissner életében előkészítette az alapot támadásához s olyan jól szőtte a cselt, hogy a látszat talán mellette is van. Addig azonban, míg Meissner emléke még élénken foglalkoztatta a közvéleményt, hallgatott. Most, amikor már sírját benőtte a fü, amikor ellenfele egy halott, előáll és a maga számára követeli az elhunyt dicsőségét.« — Szarvasvadászat lóháton. A budapesti parforce-vadásztársaság ma szarvasvadászatot tartott, először az idén Sikátornál, ahol eleresztendők voltak a Káposztás-Megyerről hozott szarvas sutát. Déltájban nagyszámú társaság találkozott, valamennyien vörös kabátban. Kevéssel a vadászat kezdete előtt érkezett meg a találkozás helyére Gizella főherczegnő, ki egészen feketébe volt öltözve. A szarvast körülbelől negyedóráig engedték futni, aztán utána eresztették a kópékat, melyek csakhamar nyomára is akadtak és Gödöllőig űzték. Itt aztán a szarvast elejtették. Gizella főherczegnő vadászat után Gödöllőre tért vissza, megígérve, hogy hétfőn ismét eljön a vadászatra. — Wippchen fölolvasás. Stettenheim Gyula, a kiváló berlini humorista, ma felolvasást tartott a VI—VII. ker. kör dísztermében. Válogatott és nagy közönség hallgatta végig a szellemes írót, aki a humor jóízű hangján csevegett arról, hogy mekkora művészet a házasság, mennyi tragicomikus órát szereznek a házasfelek egymásnak szeszélyeikkel, papucskormánynyal, féltékenységgel stb. Olvasása befejeztével zajosan megtapsolták. — Sulkowsky herczeg ügyében tudvalevőleg a leidersdorfi tébolyda felügyelőjét, Weitschachert és betegápolóját, Krautgartnert, a kik segédkeztek a herczeg szökésében, fölmentették. Ennek következtében a szökés értelmi szerzőit: Vecseghy Lujzát és Briedländer Saroltát is fölmentették az ellenük emelt vád alól s most már visszatérhetnek hazájukba, a köröző levél daczára, melyet csak később vonhatnak vissza, miután a bécsi törvényszék még nem kapta meg az ítéletet. — Alapítvány. Egy ausztriai asszony Zürichben — mint onnan írják — alapítványt tett a zürichi egyetemen egy nő-hallgató számára. Az alapítvány 6000 frt s ennek a kamatai adandók valamelyik osztrák-német egyetemi hallgató kisasszonynak. Abban az esetben, ha osztrák-német hölgy nem pályázna, akkor más nemzetiségűek is elnyerhetik. — Halálozás: Kopácsy Árpád országgyűlési képviselőt súlyos csapás érte, atyja kopácsi Kopácsy György birtokos, Veszprém megye bizottsági tagja és városi képviselője november 21-én, este 76-ik évében meghalt. — Bányaszerencsétlenség. Mint mai kelettel Recklinghausenből távirják, ott a »Schlägel und Eisen« tárnában tegnap este óta baleset következtében 250 munkás van elzárva. Élelmezésük szerencsére lehetséges. Reményük, hogy holnapig sikerülni fog megmenteni a munkásokat. — A sómonopolium Szerbiában. Belgrádból a »B. C.« a következő tudósítást közli: A pénzügyminiszter vizsgálatot indított azon consortiumok ellen, melyek Szerbiában szerződésszerűleg a sómonopoliumot kezelik. E vizsgálatnak meglepő s a kormányra nézve fölöttébb kellemetlen eredménye volt. Számos szabálytalanságnak jöttek nyomára és kiderült, hogy a vállalatnál szerződésellenes állapotok uralkodnak. A sóállomány sem mennyiségileg, sem minőségileg nem felel meg a szerződés határozatainak s a kezelés is kifogás alá eshetik. A pénzügyminiszter ennek folytán a vizsgálatot a consortium üzleti könyveire is ki fogja terjeszteni. — Sikkasztás a lottóhivatalnál. Az odiosus sikkasztási ügy, melyről már megemlékeztünk, még mindig élénken foglalkoztatja a rendőrséget. Radler Károly lottóigazgatósági számvevő és helyettes ellenőr sikkasztása immár világos: beismeri, hogy 16,772 frtot sikkasztott, de annál nagyobb homály fedi Zakay Géza ügyét. A rendőrség ma délután Radlert kihallgatta és vallomásából a következőket közli: Radler Károly 37 éves, nős, 3 gyermek atyja 1876-ban nyert alkalmazást a lottó igazgatóságnál. A sikkasztást az általunk nemrég említett sikkasztó postaszolgához hasonlóan leplezte. 1882 ben ugyanis azzal bízták meg, hogy a vidéki kisebb és nagyobb lottógyűjtőkből a postautalványnyal érkezett pénzküldeményeket vegye át s a pénztárnoknak kézbesítse. Csakhogy azóta minden nap sikkasztott s üzelmeinek leplezése végett, meghamisította a könyveket s a nagyobb tételeket mindig csak akkor vezette be, mikor elegendő pénz jött a postán arra, hogy a pénztárnoknak kifizethesse. Zakaynak tehát úgy látszik csak annyi része van a dologban, hogy nem vigyázott eléggé magára s az ellenőr megcsalta. A sikkasztó Radler, mikor ma reggel a kapitánysághoz ment jelentkezni, 104 darab postautalvány szelvényt és 33 darab ellennyugtát vitt magával, melyekkel azt akarja bizonyítani, hogy éppen 16,772 forintot sikkasztott és nem többet. A fölmutatott szelvények és ellennyugtákból tényleg ennyi hiány tűnik ki, de valószínű, hogy nem állt elő az összes bűnjelekkel. Föltűnő Radlernek az a vallomása, mely a pénz elköltésére vonatkozik. Azt mondja, hogy ő sikkasztott ugyan 16,772 frtot, de azért az állam nem igen károsodik, mert ő a pénznek nagy részét a kis lottón eljátszotta s ilyen formán az elsikkasztott pénz ismét a lottópénztárba került. A kis lutri minden egyes húzását 8—10 frtjával rakta; továbbá sorsjegyeket és államkötvényeket vásárolt, de sohasem nyert. — A londoni ocsmány bünpör, Euston lord, Grafton herczeg legidősebb fia, mint táviratilag jelentik, felsőbb helyről jött engedéllyel pert indít a a »North London Press« lap ellen a fenyítő bíróságnál rágalmazás miatt. A lap ugyanis azt írta, hogy Euston lord is kompromittálva van az úgynevezett Cleveland utczai botrányban. A családi viszály vége. Psenkó János czipész nyolcz évvel ezelőtt örök hűséget esküdött Mercz Zsófiának. A házasság nem volt szerencsés, mert férj és feleség minden nap veszekedtek. A viszás állapotot az asszony megunta s két hónappal ezelőtt kijelentette férjének, hogy mivel a dohánygyárban mindennapi kenyerét úgy is megkeresi, ezután elköltözik tőle, de az összeköttetést teljesen nem bontja meg; menjen el férje ő hozzá minden héten s olyankor ki fogja cserélni a fehérneműit. Psenkó ma délelőtt elment neje lakására s kérte, váltsa be ígéretét, adjon tiszta fehérneműt. Az asszony ingerülten kijelentette, hogy most nincs ideje, jöjjön el estére, majd akkor kap ruhát. E miatt heves szóváltás támadt köztük és Psenkó olyan dühbe jött, hogy zsebkését előrántotta s felesége hátán, nyakán, fején s a kezein mély sebeket ejtett. A halálosan megsérült asszonyt a mentők a Rókusba szállították. Psenkó ellen a rendőrség megindította a vizsgálatot. — Vérmérgezés tintával. Baumgartenben Ka Iivoda Barbara tanítónőnek a felsőajakán egy kis ját. Meg is tette. Még pedig egy kissé nyalkán a hunyorító szeme fölé félrehúzva. — Hát azt akarom mondani, hogy még ez a bizonyítvány maga nem teszi meg. Ti, édes öregeim bizonyosan a szegények házába akartok felvétetni, ahogy Ádám apó felsóhajtásából megértettem. Hát arra még egy folyamodás is kell, amire ráírhassák az undoklátát. Hát nehogy még egyszer visszaküldjék az öreget a városházától, majd gondoskodom én magam a ti folyamodástokról. Megint csak levette a kalapját, úgy gyönyörködött benne. — No majd irok én egy olyan .... Itt félbeszakita a szót, észrevéve, hogy a konstábler még mindig ott van. — Ugyan, édes Paczal János konstábler ur, legyen szives megnézni, hogy nem lopta-e el valaki az esernyőmet, a folyosón hagytam kifeszitve. A János megtette a kérését. — »Ez« előtt nem beszélhetek. Mert ha megtudja valaki, hogy én folyamodást írok, bevádolnak zugirászat miatt. — Oha János nem olyan ember. — Csak hagyjátok, édeseim! Hétszáznyolczvanhét olyan paragraphus van, amit egy hivatalnoknak tudni kell, hogy mitől féljen ? Mit nem szabad neki cselekedni. Félek én már akkor is, amikor a nyakravalómat felkötöm, de még jobban, amikor leoldom. Ahányat lépek, annyiszor félek. No hát azt nem szabad senkinek megtudni, hogy a folyamodástokat én írtam. — Olyan instantia lesz az, fogadom, hogy mikor azt elolvassa a tanácsnok úr, bömbölni fog mint egy tengeri oroszlán! — Beleírom, hogy ötven esztendeig éltek példás házasságban, most is a jó erkölcsöt istápolják: ami kérésük van, azt is megosztják a maguknál még szegényebbekkel. Belejön az árva czigánygyerek is, meg a szorgalmas Lidi kisasszony, aki csodaszépsége mellett keze munkája után él és nincsenek »bizonyos valakijei.« Nem azokat az urfiakat sajnálja meg, akik fénymázos kamáslit hordanak a czipőjük felett és a keztyüiket az oldalzsebükből fitogtatják, az egyik szemükkel monoklisak, a másik szemükkel szemtelenek; — hanem azt a szegény ördögöt sajnálja, akinek félre van gázolva a csizmasarka. Írok én olyan instantiát, hogy Hirsch báró megirigyli, ha elolvassa s felcsap szegénynek. Kapor Ádám diserét ember volt. — Sietett felhasználni azt az időközt, amíg a konstábler kívül van — odasúgott Makárnak. — Aztán én nem kívánom ám ingyen azt az instantiát. — Hát természetes. — Mondá Makár. — Kinek-kinek meg kell a munkája díjat kapni. — Az rendén van. — Mennyiért tetszik azt irni ? — No hát mit mondjak, öreg. Egy ebédért. — Nagyon jó lesz ! — Kapott rajta az öreg. A feleségem nagyon jól főz. — Hja nem itt nálatok ! Ide én nem jöhetek, mert akkor kitudódik. — Hát hol? — Valami közhelyen, ahol nem tűnik fel Ott azután a folyamodást átadhatom, Ádám apó nagyon felhúzta a két vállát. »Valami közhelyen?« Vendéglőt ért alatta? — Jaj, ha a Grand Hotelt találja kívánni. — Igen is. Hát hol kívánja, hogy ebédeljünk ? — Hát hol ? A hol a magamforma rangbeli férfiak szoktak ebédelni. A népkonyhában. Ott tíz krajczárért olyan pompás gulyáslevest adnak, hogy a prímás se eszik különbet. Ergo holnap egy órakor a népkonyhában. Te fizeted az ebédet. Ennél a szónál Zsuzsa asszony megkapta a Makár kezét s nagy zokogva csókolta meg. »Óh drága jó uram.« — Mi ez ? Mondá Makár. Ne bolondozzatok! Valaki megcsókolta a kezemet. Ilyet is megértem! De nemcsak ezt érte meg, hanem még azt is, hogy a Lidi kisasszony, az az oltári szépség átölelte a fejét, s ezzel a szóval: »Maga derék ember!« egy hatalmas csókot czuppantott a tíz krajczáros patronus ordináró arczára. Az csak ámult és bámult. — Hát ez mi volt ? Egy szép leány csókja! Az én kicsúfolt pofámon! —Milyen gazdagok ezek a szegények! daganat támadt, melynek azonban nem tulajdonított jelentőséget. Egyszerűen felszurta. Három nap mulva azonban a 24 éves leány meghalt. Az orvosok constatálták, hogy a halált vérmérgezés idézte elő. A tűre, mellyel ajakát megszurta, vörös tinta foltok voltak tapadva s a vért a tinta mérgezte meg. Egyesületek és társulatok. — Az országos honvédgyülést megelőzőleg, mely holnap, vasárnap délelőtt fog megtartatni, ma este előértekezlet volt a megyeháza tanácstermében Tisza László elnöklete alatt. Az elnök röviden ismertette a holnapi országos gyűlésen tárgyalandó központi indítványokat, amelyek oda irányulnak, hogy ezentúl új honvédegyletek ne alakulhassanak és az eddig kiadott honvéd igazolványok közöltessenek a központtal, továbbá, hogy a vidéki honvédegyletek lehetőleg még újévig tagjaik létszámáról részletes kimutatást terjesszenek be a központba, mert csak így lesz lehetséges az országos segélyezésbe bizonyos rendszert hozni. Ismertette röviden 5 vidéki egyletnek idejekorán beküldött indítványait, melyek azt czélozzák, hogy a segélyezési ügy kezelése lehetőleg gyorsittassék, a segélyezés már a hetvenedik éven alól vegye kezdetét és a pénzhasználatról időnként kimutatások tétessenek közzé. — Inczédy Sámuel azt indítványozta, hogy az 1861. óta már keletkezett, de időközben anyagi körülmények miatt megszűnt honvédegyletektől ne vonják meg az újra fölélesztés jogát. (Tetszés.) Resensust keltett az aradi honvédegylet elnökének felszólalása, aki kissé élesen bírálgatta a központnak eddigi magatartását a honvédsegélyezés ügyében. Fölemlítette, hogy ő ma a miniszterelnöknél járt, aki kijelentette, hogy a honvédsegélyezés ügyében a legtávolabbra menő jóindulat által fogja vezéreltetni magát. (Zajos éljenzés.) Indítványozza, hogy a segélyezés a 70-dik évről legalább a 60. évre szállíttassák le, mert például az aradi honvédegyletnek eddig elhalt 300 tagja közül alig 2 százalék érte meg a 70. évet. Kívánja továbbá, hogy új honvédigazolványt többé ne állítsanak ki, mert aki 61 óta mostanig nem érdeklődött a honvédügy iránt, az többé ily igazolványt nem is érdemel. A segélyt csak olyanoknak kívánja nyújtani, kiket a vidéki egyletek ajánlanak. Végül azt indítványozza, hogy a jövő évi orsz. honvédgyülés az aradi honvédszobor leleplezése előtt Aradon tartassák meg. Tisza László erélyesen tiltakozott a központ ellen intézett támadás ellen, mivel a központi bizottság és az orsz. segélyegylet teljesen különálló két testület és a központnak eddigelé a segélyezési ügyre nem volt befolyása. Az aradi honvédegylet elnöke erre kijelentette, hogy nem volt szándéka sérteni, mire Tisza László az értekezlet színe előtt bajtársiasan kezet fogott vele a jelenvoltak éljenzése közepette. Ezután még a hitelesítő és kijelölő bizottság tagjainak névsorát állapították meg. Színház és művészet. — A magyar kir. operaház jövő heti újdonsága: »Az ördög része«, mely iránt élénk érdeklődés mutatkozik, a következő szereposztással kerül színre: A király Odry, a királyné Henszler H., Rafael Pauli, Gil Vargas Hegedűs, Carlo Broschi Bianchi k. a., Casilda Eleiszig M. k. a, Gray Antonio Szendrői. — Mahler symphoniai költeménye. A müncheni philharmoniai társulat, mely Levi zeneigazgatónak, a bayreuthi díszelőadások rendezőjének vezetése alatt áll, elfogadta Mahler operaházi igazgató legutóbb bemutatott »Symphoniai költeményét« s meghívta, hogy művét személyesen vezényelje. Mahler, ha ideje engedi, eleget tesz a meghívásnak. — A népszínházban, holnap vasárnap Hegyi Aranka rekedtsége miatt »Náni« kerül Bzinre Blaha Lujza asszonnyal. — A népszínház legközelebbi újdonsága Rákosi Jenő és Szabados Béla új operette-je »A négy király« lesz. — Pálmay Ilka a hétfői gyorsvonattal utazik Temesvárra, ahol f. hó 26-án kedden fogja megkezdeni 7 estén tartó vendégszereplését. A legjobb szerepeiben mutatja be magát u. m. a »Párisi élet,« »Szép Heléna«, »Gerolsteini nagy herczegnő,« »A kertészleány,« »Nebánts virág,« »Vadgalamb« és a »Boccaccio« cz. darabokban. Temesvári vendégszereplése után pár napra a fővárosba fog visszatérni, honnan Bécsbe utazik hogy az amerikai útja alatt színre kerülő daraboknak próbáit megkezdhessék. — A műcsarnokból. A képzőművészeti társulat művásárló bizottsága 21-én tartott ülésében Szalay Imre miniszteri osztálytanácsos, Pulszky Ferencz, a nemzeti múzeum igazgatója és Ligeti Antal képtárőr hozzájárulásával kiválasztotta a nemzeti múzeum képtára számára a külföldről érkezett e czélra alkalmas műveket. Elsősorban Thoren Ottónak, »Tehenek, zivataros tájon« czimü nagyobb szabású festményét ajánlja a bizottság megvételre. A kiállításból Leemputten Frans-nak »A legelőn« czimü olajképét, Rótta G. Silvionak »A régész« czimü vizfestményét és Bazzani Luiginak két, Pompeiből merített vizfestményét találta a bizottság a nemzeti muzeum részére megvásárlandónak. Gróf Csáky Albin cultusminiszter már értesítette a társulatot, hogy e választást jóváhagyja. A kiállítás, különösen az esti órákban rendkívül látogatott. Az első hat nap alatt 3574-re ment a látogatók száma. Néhány vásárlás is történt már, így újabban Martinettinek »Csibék« czimü festménye, Pállya Celestinnek »Szőlő« czimü kis képe kelt el. Más nagyobb vételek iránt a tárgyalások még folyamatban vannak. A kezdet után ítélve, a kiállításnak szép sikere lesz. — A harmadik philharmoniai hangverseny Denis Ágnes k. a. weimari udv. operaénekesnő és Stavenhagen Bernát zongoraművész közreműködésével Erkel Sándor elnök-karnagy vezénylete alatt szerdán, deczember 4-én, esti x/28 órakor tartatik meg a vigadó nagytermében. A műsor a következő: 1. Götz : »Tavaszi nyitány.« (először.) 2. Liszt: »Zongoraverseny« Es-dur, előadja Stavenhagen B. 3. Stavenhagen: »Suleika« énekjelenet, előadja Denis Ágnes k. a. (először.) 4. Schumann: »Symphonia«. C-dúr. Jegyek válthatók a »Rózsavölgyi és Társa« zeneműkereskedésében (Kristóf-tér 3.) — A kir. zeneakadémia zeneszerzési főtanszakának tanárát: Koessler Jánost, ki nálunk 1882 óta a szaktekintélyek s a nagy közönség elismerése mellett működik s akit négy évvel ezelőtt, szerzett érdemeinél fogva, Trefort Ágost miniszter Volkmann Róbert tanszékére nevezett ki, abból az alkalomból, hogy a szigorúan classicus modorban 16 szólamra s kettős karra irt zsoltárával Bécsben az első díjat nyerte el, a bécsi zenekedvelők egyesületén kívül, Brahms János, dr. Gänsbacher, Grün J. M., Pergen R. s több más külföldi szaktekintély üdvözölte. Tudomány és irodalom — »Petőfi élete és művei«, a korán elhunyt Fischer Sándor nagyértékü irodalomtörténeti munkája, mely eredetileg német nyelven jelent meg, most Tolnai Lajostól megjelent jeles magyar fordításban is. Jókai Mór előszava mellett, melyet annak idején egész terjedelmében közöltünk, a magyar fordításhoz a »Petőfi-társaság« részéről a következő előszó íratott: »Ezt a könyvet, mely eredetileg azért iratott német nyelven, hogy Petőfi cultusának a haza határain túl is minél számosabb híveket szerezzen, maga az érdemes szerző szándékozott irodalmunkba átültetni. Érezvén azonban korai végét, Tolnai Lajost, a Petőfi-társaság tagját bízta meg szép szándéka végrehajtásával, szabadságot adván neki, hogy rövidíthessen azokon a részleteken, melyekre szükség volt a német közönségnek szánt könyvben, melyek azonban feleslegesek ennek magyar fordításában. Tolnai Lajos, Neugebauer László buzgó támogatása mellett, nagy tapintattal eleget tevén feladatának, íme bemutatjuk Petőfi Sándor első kimerítő élet- és jellemrajzát, melynek tulajdonjogát, az irodalom nagy kárára oly korán elhunyt életrajzíró a Petőfi-társaságnak hagyományozta. A könyv először idegen nyelven jelent ugyan meg, de azért legtöbb jogunk nekünk van hozzá, mert minden sorában elárulja, hogy igazi nemes érzület és gondolkozásmód nemes terméke.« A díszes kiállítású s negyven ívre terjedő munka a Franklin-társulat nyomdájából került ki. Ára fűzve 5 irt, diszkötésben 6 frt 50 kr. — Az akadémiából. Az Akadémia hétfőn délután öt órakor összes ülést tart. Tárgyai: 1. Tóth Lőrincz 1. tag emlékbeszéde Okröss Bálint 1. tagról. 2. Berczik Árpád 1. tag jelentése a Koczán-drámai pályázatról. 3. Folyó ügyek. — A jogi szakoktatás reformja tárgyában érdekes felolvasást tartott a magyar jogászegyletben Vécsey Tamás, egyet, tanár, amelyből kifolyólag, ma kezdték meg a vitát a jogászegyletnek Csemegi Károly elnöklete alatt tartott ülésében. Mindenekelőtt Plósz Sándor szólalt fel. Előadásában nemcsak a mai tanrendszer ellen kél ki, de egyúttal hangsúlyozza azt is, hogy a tanárok előadása és tankönyvei is kifogás alá esnek. Az ifjúság nem tud miből tanulni; nem tudja, miként kelljen a nyersanyagot megemésztenie. Utalt arra a fonákságra is, mely egyetemünkön dívik, hogy t. i. az egyes tantárgyakat két-három tanár adja elő a legkülönfélébb módon. Mindenekelőtt a theoreticus és practicus jogi oktatás közötti különbséget fejtegeti és arra az eredményre jut, hogy az uralkodó praxisnak a jó theoriát kell követnie; meg kell tanítani a jogászokat arra, hogy miként kelljen a theoriát csinálni és hogyan kell egyes jogeseteket eldönteniük. A mai rendszer fő baja, hogy sok tárgyat, sok főtárgyat adnak elő s emellett kissé elhanyagolják azokat a tárgyakat, amelyeknek a jogász az életben hasznát veszi. Aztán minden tárgyat több tanár ad elő, mindegyik másféleképen, más theoriákkal, úgy, hogy a hallgató a sokféle fogalmak között alig tud eligazodni. Több tárgy fölösleges is ; ilyen az észjog, a politika; sokat foglalkoznak például az egyházjog forrásaival, szigorúan megkövetelik minden jogásztól, pedig köztudomású dolog, hogy három hónappal a vizsga után egészen elfeledik. Négy főtantárgy van: a római jog, magánjog, büntetőjog és perrend; a többi tantárgy mind specialitás. Jó jogászaink például a kereskedelmi jogot megtanulták, anélkül, hogy azt az egyetemen hallgatták volna. Aztán a mi főbaj : a tanárok közül többen maguk sem jól adják elő a tételes tárgyakat; nem írnak jó könyvet, amelyből a hallgató tanulhatna. Hangsúlyozza továbbá, hogy a múlhatatlanul szükséges tárgyakra nézve föl kell állítani a kényszert; bizonyos dolgokat okvetetlenül kell tudnia a jogásznak. Végül a mai vizsgarendszert kárhoztatja, amelyen minden esetre változtatni kell s előadását ekkép fejezte be: »Én is úgy vagyok, mint a mai tanrendszer. Sok mindenfélével vagyok elfoglalva, s ha rosznak találták előadásomat, az azt bizonyítja, hogy rosz a tanulmányi rendszer.« (Hosszantartó éljenzés.) Csemegi Károly elnök köszönetét és elismerését fejezte ki Plósznak, nagy szakismeretről tanúskodó, szép előadásáért és ő is hangsúlyozta, hogy a helyes praxis nem más, mint a jó theoriának helyesen alkalmazása. Kiemelte továbbá, hogy a trná tanrendszer felett már mindenki pálctát tör. Herich Károly a kérdésnek helyes megoldását főként a leczkepénzek szabályozásától várja. Szükséges, hogy a tanárok jó fizetést húzzanak, a magántanári habilitatio szigoríttassék. Osztja Goldschmiedt ama nézetét, hogy minden tanár lehetőleg csak egy szakra szorítkozzék. De szükséges a mai rendszer megváltoztatása is. Nemcsak a Plósz által említett tárgyakra, de a közgazdaságtanra is súlyt kíván helyezni, és fontosnak tartja a római jognak intensívebb művelését. Óhajtandó a »kényszer« felállítása is, nehogy a jogászok szünidőnek tekintsék a négy évet, örökösen a kávéházban üljenek, és csak »bravourból« járjanak az egyetemre. Végül az egyetemi decanatus állandósításának szükségét fejtegette. Csemegi Károly rövid hozzászólása után az ülés véget ért. — Új német szótár. Füredi Ignácz tanártól, kinek neve a tanügyi irodalom terén eléggé ismeretes, uj magyar-német és német-magyar szótár jelent meg, még pedig egyszerre két kiadásban. Az egyik kiadás nagyobb terjedelmű s ennek ára díszes kötésben 3 frt, a másik zsebszótár s ára diszkötésben 1 frt 60 kr. (Fűzve mindkettő tetemesen olcsóbb.) Mindkettőt Méhner Vilmos adta ki. Eddig a leghasznavehetőbb német szótár a Ballagié volt az egész irodalomban, de ennek is számos hibája és hiánya volt. A Füredi uj szótára e hiányokat pótolni s a hibákat kijavítani igyekszik. Szótárába fölvette a rossz képzésű magyar szavakat is, de ezeket külön megjelölte s mindjárt melléjök irta a helyes kitételt s igy a szótár mindkét kiadása igen hasznavehetőnek látszik. — Történelmi kor- és jellemrajzok. Irta: Lánczy Gyula. Budapest kiadja Hornyánszky Viktor akadémiai könyvkereskedés. 1889. Ára 3 frt. A 480 lapra terjedő munka a középkor politikai és közműveltségi történelméről szól s azokban Magyarország művelődési viszonyaival foglalkozik a XVI. századtól fogva az újabb időkig. Törvényszéki csarnok. Fölségsértés. Minda Pável macedóniai (torontál-mgyei) oláh paraszt ez év elején, veszekedés Bugarin Petrut gyalázván, oláh nyelven e szavakat mondta: »ha a »császárnak« mind ilyen adófizetői volnának mint te, elmehetne a pokolba.« E szavaiért került azután ma a budapesti kir. törvényszék elé felségsértés vádja miatt. A mai végtárgyaláson vádlott beismerésben volt. A kir. ügyész, bár vádlott nem a királyt, hanem a császárt, — aki azonban Magyarország királya is, — illette tiszteletlen szavakkal, vádját fentartotta, melynek alapján a törvényszék vádlottat 8 napi fogházbüntetésre ítélte. Az ítélet nyomban jogerőre emelkedett. Furcsa eset. A Curia e napokban 630. sz. a. megsemmisítette a marosvásárhelyi kir. tábla ítéletét, mivel annyira érthetetlen volt, hogy alaposan felülvizsgálni nem lehetett. Utasította ennélfogva a kir. táblát, hogy hozzon uj ítéletet. Tánczolni szabad engedély nélkül is. Ha a mulató vendég tánczra kerekedik, az magában véve nem büntethető. Ezt mondta ki nemrég a belügyminiszter egy concret esetben. A IX. ker. kapitányság ugyanis elitélte M. J. korcsmárost, a miért helyiségében bejelentés nélkül tánczmulatság tartatott. A belügyminiszter azonban fölmentette a korcsmárost, mert azzal, hogy eltűrte, hogy vendégei éjjeli 11 órakor a zene hangjai mellett jó kedvükben tánczra kerekedjenek, nem követett el büntetendő cselekményt. V