Nemzet, 1889. december (8. évfolyam, 2609-2637. szám)

1889-12-08 / 2616. szám

litottak, melyeknek személyzete nagy tiszteletet és kiváló előzékenységet tanusitott irányunkban. Hálásan emlékezem meg azon vendégszeretetről és fejedelmi kegyről, melynek 1885-ben Potsdamban részese va­­lék. Jelenleg Afrikából való visszatérésem alkalmá­ból meg vagyok hatva felséged jósága és kegyelmes üdvözlése által és őszinte szívvel mondom: Soká éljen Vilmos a nemesszivü császár. Stanley.« — Mint Berlinből távirják, a »Reichsanzeiger« közzé­teszi a császárnak Emin pasához intézett, deczem­­ber­­éről kelt táviratát, mely szó szerint igy hang­zik : »Midőn végre visszatért azon állomásról, a me­lyen több, mint tizenegy éven át igazi német hűség­gel, kötelességérzettel vitézül kitartott, örömmel üd­vözlöm önt szerencsekivánataimmal és elismerésem­mel. Kiváló örömömre szolgált, hogy a német biro­dalmi biztos csapatai kisérhették önt a tengerparton tett útjában, éppen a mi védterületünkön.« — A csá­szárnak deczember 4-én Stanleyhez intézett táv­irata így szól: »Hála kitartásának és hajthatatlan bátorságának, az ismeretlen világrész ismételt keresz­­tül-kasul utazása után ön újból borzasztó veszélyek és majdnem elviselhetlen fáradalmak hosszú során ment keresztül. Hogy azokat legyőzte és hogy az ut a védnökségem alatt álló területeken át vezet, nagy megelégedésemre szolgál és szívből üdvözlöm önt, mi­dőn a civilisatio és a biztonság világába visszatér.« — Vilmos császár tudakolván Emin pasa ál­lapotát, "Veissmanntól deczember 6-iki kelettel a következő táviratot kapta: »Emin valamivel job­ban v­a­n és Bagomogóban marad. Megbízott, tudas­sam felségeddel, hogy munkásságáért császárja elis­merése a legszebb jutalom. Kéri ez okból, engedtes­sék meg neki, hogy legalázatosabb köszönetét kife­jezhesse.« — Személyi hírek. S­to­czek József, főrendi­házi tag, műegyetemi tanár, betegségéből már föl­épült s meg is kezdte előadásait a műegyetemen. — S­p­l­é­n­y­i Ödön báró, detectivfőnök már elhagyta ágyát s holnapután újból megkezdi hivatalos műkö­dését. — Szilágyi Dezső igazságügyminiszter — mint értesülünk — a hófúvások miatt nem megy holnap Pozsonyba. — A Zichyek és a budai vártemplom. A zichi és vásonkeöi gróf Zichy család a mai napon Zichy Ferencz gróf senior elnöklete alatt családi gyűlést tartott, melyben Zichy Jenő gr. hitbizományi gond­nok jelentése fonalán a divényi hitbizományi birtokot illető több rendbeli határozatok hozattak. A jelentés­nek egyik pontja a budai vártempl­omban levő Zichy kápolnának helyreállítása képezte, mely czélra Zichy Ferencz gr. tudvalevőleg tízezer forintot, Zichy Mihály pedig egy öt képből álló és szt. Imre életére vonatkozó képcyclus festését ajánlotta fel. A család úgy a senior gróf pénzbeli áldozatát, mint a jeles művész nemes ajánlatát örömmel vevén tudo­másul, köszönetének jegyzőkönyvileg adott kifejezést. Ősi szokás szerint a gyűlést fényes lakoma követte. — Az országos casinóban ma este társas­vacsora volt, melyen több vendég is vett részt. Az első poharat Péchy Tamás, a casino elnöke, hivatkozva a nemzeti casino alapítójának nagy czéljára, t. i., hogy magyar központot teremtsen a magyar fővárosban, — a két casinó e nagy czéljának megvalósulására emelte és éltettte a nemzeti casino jelenlevő igazgatóját, Károlyi István grófot. Utána Károlyi István gróf kö­szöntötte fel, mint uj tag az országos casino tagjait, sikert kívánván az előtte szólott elnök által hangoz­tatott törekvésekre, poharát Péchy elnökért,­­W­e­­k­e­r­r­e és Teleki Géza gr. miniszterekért ültte. Ezután Ábrányi Kornél Teleki grófot éltette, ki­től ígérete szerint az ország tetteket vár. Utána Ugrón Gábor szólott, egy hindu hasonlattal élve, mely szerint a könycsep, ha kagylóba esik, nemes gyöng­gyé válik, ellenben ha kigyó szájába hull, mé­reg lesz belőle, a nemzet intelligentiájára emelte po­harát. Dessewffy Gyula Wekerle és Teleki mi­nisztereket éltette. Ezután asztalbontás volt, de a társaság zene mellett késő éjjelig mulatott még együtt.­­ A »Corvinák«-ról Vámbéry Ármin ma este érdekes előadást tartott a magánhivatalnokok körében. Bár a théma komoly, tudományos, jeles orientalistánk előadása iránt mindvégig feszült volt az érdeklődés s szellemes csevegését élvezettel hall­gatták. Előadása elején megemlékezett arról az időről, melyben Magyarországnak Európában politikailag körülbelül olyan kiváló szerepe volt, mint Franczia­­országnak XIV. Lajos idejében. Volt idő, midőn Magyarország a cultura terén is fölén­nyel rendelke­zett. Ez Mátyás király korára esik, arra az időpontra, melyről általánsan, mint a renaissance-korról em­lékeznek meg. Mátyás király gondos ápolója volt a tudományoknak, egész külön udvart képeztek körülötte a kor kiváló tudománya férfiak Törté­nelmi fontosságú könyvtára azonban az idők folytán szétzüllött, részben Ulászló elajándékozta, a megma­radt rész pedig a mohácsi veszedelem alkalmával a törökök kezébe került. A Corvinák visszaszerzé­sére már több ízben tettek kísérletet, azonban nem sok eredmén­nyel. Legelsőnek Kubinyi vállalkozott arra, hogy valamit visszakapjon a törököktől . Ipolyi Arnold és Henszlmann társaságában le is rándult Konstantinápolyba, azonban amit meg­szerezhetett, az mindössze egy Ulászló király­hoz intézett s pergamentre írott predicatio volt. Maga Vámbéry, ki a török szultánnal régi ismerős (fiatal ember korában franczia nyelvre taní­totta a szultán egyik nővérét) s a­kivel az ismeretsé­get utóbb megújította, tavaly tett először kísérletet arra, hogy e fontos könyvek közül valamihez jusson. A véletlen úgy hozta magával, hogy abból a magyar történelemből, amelyet Budavár bevétele után Solimán szultán három magyar és három török tudós által meghratott, az egyetlen fönmaradt példányt Törökor­szágban épen Vámbérynak ajánlotta egy jámbor mu­zulmán megvételre. Vámbéry természetesen kapott az alkalmon, a rendkívül nagybecsű munkát úgyszólván potom áron megvásárolta, elküldte az akadémiának, mely azt már ki is adta. A szultán utóbb megengedte, hogy kutathatnak abban a könyvtárban is, mely a tör­ténelmi ereklyékkel és kinccekkel együtt a konstanti­nápolyi régi palotában van elhelyezve s a melybe eddig keresztény ember lábát még nem tette. Így ment le aztán ez év folyamán Konstantinápolyba Vámbéry­vel Fraknói Vilmos, Thaly Kálmán, Csontossy János és Ábel. Hogy ez az expeditio lehetségessé vált, az rész­ben Tisza Kálmán miniszterelnöknek is érdeme. Megígérte Vámbérynek, hogy támogatni fogja őt tudományos működésében. Mivel azonban a budget már le volt zárva, a miniszterelnök a király elé terjesztette a dolgot, aki aztán a saját pénz­tárából 6000 forintot adományozott a tudományos expedíció költségeinek fedezésére. Hogy milyen elő­zékeny fogadtatásban részesültek tudósaink Kon­stantinápolyban és hogy a kutatásnak mi az ered­ménye, az tudvalevő. Vámbéry végül még csak azt jelentette ki, hogy a kutatással még nem hagy fel, hanem a közel­jövőben folytatni fogja s reméli, hogy eredmén­nyel. Élvezetes és tanulságos előadását a nagyszámú közönség zajosan megéljenezte. — A rabszolga-kérdés. A rabszolgaellenes moz­galom iránt, melyet Schlauch Lőrincz nagyváradi püspök kezdeményez, élénk érdeklődés nyilvánul a főváros előkelő köreiben. Schlauch erről szóló felol­vasását a Szt. László-társulat közgyűlésén deczember 14-én, szombaton d. u. fél 5-kor tartja meg ama je­lentések alapján, melyeket Lavigerie bíbornok, a rab­szolga-ellenes mozgalom vezetője Afrikában, Euró­pába küldött. Schlauch beszéde után Zichy Nándor gróf tesz majd positív indítványt, Magyarországon egy rabszolga-ellenes társulat alapítására vonat­kozólag. — Az írók és művészek társasága ma este saját helyiségében kedélyes mulatságot rendezett. Az elő­adások sorát Várady Antal nyitotta meg, elszavallva »Két koponya« czimü költeményét, mel­lyel nagy hatást aratott. Somogyi Mór művészi zongorajátéká­val mulattatta a szép számú közönséget, mely hálá­san megtapsolta. Szacsvainé Kiss Józsefnek »Roboz Ágnes« czimü balladáját szavallta el nagy hatással. Végül ismét Somogyi Mór zongorázott s ezzel az es­tély első felét befejezték. Azután következett a tulaj­­donképeni vidám mulatság, a táncz, mely a késő éjjeli órákig tartott. — Havazás. Ma egész nap szigorú téli időjárás borzongatta a fővárost, fagyott és havazott folyton. De éjfél után az időjárás hirtelen megeny­hült, a hó kezdett olvadozni, a­mi különösen azokra nézve hathat kellemetlenül, kik a korcsolyázás hol­napi megnyitása elé néztek a legszebb reménykedés­sel, mert ez a remény úgy látszik »elolvad«. Valószi­­leg holnap sem lehet korcsolyázni, mert a hőmérő az olvadási fok felett + 3-ra emelkedett Beaumur hő­mérőjén. Azért bizony a korcsolya­sport is csak ak­kor indulhat meg, »majd ha fagy.« — A cadetok mulatsága. A budapesti gyalog­sági cadet-iskola harmadéves növendékei az intézet­nek az »Ujépület«-ben levő helyiségeiben pompásan sikerült Mikulás-ünnepélyt rendeztek, melyen nagy­számú és előkelő közönség sereglett össze, melynek jelentékeny részét természetesen az intézet növendé­keinek szülei és hozzátartozóik képezték. A cadet­­mulatságok polgári közönsége különben évről-évre szaporodik, ma is sűrűén váltakozott a frakk az ércz­­gombos attilával. Az ünnepély értelmi szerzője Stein­­walter Sándor őrnagy, az intézet parancsnoka meg­hivatta az ünnepélyre a Ludovica-akadémia fel­sőbb osztályú hallgatóit is, kikkel egy csapat honvédtiszt is eljött az ünnepélyre, melyen meg­jelent Pejacsevich Miklós gróf hadtestparancs­nok, Sterneck vezérkari ezredes kíséretében. Az ünnepély két részből állott. Először legváltozatosabb humoros előadások kerültek elő. Voltak szavallatok, párbeszédek, néma képek. A legsikerültebb volt a párisi világkiállítás bezárása, il­etőleg utolsó napja. Háttérben az Eiffel-torony volt látható, a pavillonok között pedig a sokféle natio őgyelgett, sóhajtozva, sopánkodva, hogy most vége lesz a fényes napoknak. Természetesen aztán nagy bánatukban ivásnak adták magukat. Igen érdekes volt a Mikulás-felvonulás, melyben ördögök, népség, katonaság, püspökök vettek részt. Az öreg Mikulás püspök osztogatta ki az ajándékokat az intézet tanárai közt, kiknek mind­egyike valami humoros vonatkozású tárgyat ka­pott, melyen comicus versek voltak az illetőhöz in­tézve. Pejacsevich Miklós hadtestparancsnok szép bokrétát kapott. Ezután a szabad productiok követ­keztek, ki mit tudott előadni. Ennek pedig vége­­hossza nem lett volna, ha bele nem szól a katona­zene, mely megadta a jelt a tánczra, mely ezután következett és mindvégig a legvidámabb kedélyhan­gulatban folyt le. A négyeseket 126 pár tánczolta. A mulatság késő éjjel ért véget. — Cselédjutalom hirdetés. Az »Orsz. erkölcsne­­mesitő-egyesület« hűséges cselédek jutalmazására egy 50 frtos és két 25 fitos jutalmat tűz ki; és pedig ez évben a tiszáninneni kerület területére. Jutalomban részesülnek az olyan nő, vagy férfi belső cselédek, a kik ugyanazon gazdánál, vagy családnál legalább 30 esztendő óta megszakítás nélkül szolgál­tak s magukat ezen idő alatt hűségesen és jó erköl­­csüleg viselték; elsőség adat ván azoknak, akik a gaz­dát, vagy annak családja tagjait ragályos betegség­ben önfeláldozással ápolták, vagy saját életük veszé­lyeztetésével valamely más veszedelemből kimentet­ték. A pénzbeli jutalmon kívül, dicsérő oklevelek is fognak kiadatni. A jutalmak, illetőleg oklevelek el­nyerésére a személyes pályázat helyett az illető gazda írásbeli bejelentése is elegendő, de mulhatlanul meg­­kivántatik, úgy a pályázatnál, mint bejelentésnél a cseléd gazdájától s az illető hatóság és lelkésztől ki­állított bizonyítványok beterjesztése. A pályázat, vagy bejelentés határnapja 1890-ik év január 1-eje. Kérvé­nyek, vagy bejelentések az »Országos Erkölcsneme­­sitő Egyesület« hez, Budapestre (országház) czim­­zendők. Az elnökség. — Párbaj. Mint lapunknak Pozsonyból távir­ják, a 72. gy.­ezredbeli K­o­s­t­y­á­l százados és G­e­r­­z­i­c­s hadnagy között véres kardpárbaj volt. Kostyál százados jobbkarján és mellén súlyos sebet kapott. A párbaj okát nem tudják. — Orosz vasúti kocsik Romániában. Nemrég az a sensatiós hir látott napvilágot több európai lap­ban, hogy a román vasutakon orosz vasúti kocsikat vettek észre s azokat álöltözetben orosz tisztek kisér­ték. A »Pol. Corr.« bukaresti levelezője arra utal, hogy azok a nagy, de mivel sem indokolt feltűnést keltett kocsik, IV-ed osztályú személyszállító kocsik, a­melyeket a román kormány Nürnbergben készítte­tett s rajtok legföljebb jámbor román parasztok utaz­nak. E kocsik annyiban érdekesek, a mennyiben há­ború esetén betegek és sebesültek szállítására fognak alkalmaztatni, minthogy minden ily kocsi teljesen be­rendezett nyolcz ág­gyal van ellátva, de azokat bé­keidején a kocsikból kiszedik s az egyes közbeneső állomásokon helyezik el. Az említett híresztelge­­tésre talán az szolgált indokul, hogy ezen uj kocsikat egyelőre csak a moldvai vonalrészeken hozták for­galomba. — Eljegyzések: Dr. Szendeffy Aladár or­vostudor eljegyezte dr. Fodor József orvoskari dé­­kán s egyetemi tanár bájos leányát, Gizellát. — Kális Lajos, hadnagy a Mollinary ezredben, elje­gyezte Hoffmann Anna kisasszonyt, Hoffmann Mór budapesti magánzó leányát. — Hid a Manche csatornán át. Egyik párisi táviratunk már jelezte, hogy egy angol társaság kér­vényt nyújtott be a franczia kereskedelmi miniszter­hez engedélyt kérve, hidat építeni a Manche csator­nán át. E kérvényt bizonyára az az angol-franczia consortium nyújtotta be, mely már régóta foglalkozik ez üg­gyel és ez óriási műre vonatkozó terveit a pá­risi kiállításon be is mutatta; e consortium a »Chan­nel British Company.« A terv, H. Hersent és Schnei­­dertől, Francziaország két legkiválóbb iparosától ered. Az első híressé vált már évtizedek óta épített nagy hídjai által, a második a creuzot-i óriási aczél­­öntő tulajdonosa. Részesek a tervben sir John Backer és Fowler angol mérnökök a Forth-híd megalkotói. A szóban levő terv technicai részleteiről a »Prome­theus« a következőket írja: Tudvalevő, hogy a Man­che csatorna legkeskenyebb Folkestone és a Boulog­netól nem messze fekvő Griz­ rez-fok között. E két pont közt az egyenes távolság 35 kilométer. Itt építtet­nék a híd is, a­melyet azonban nem lehet egyenes vonalban vezetni, hanem görbe lesz, hogy a le Varne és le Colbart nevű közbeeső sekélyebb helyeket az oszlopok alapjául fel lehessen használni. Az ez által okozott görbület a hid hosszát 38,000 méterrel növeli. A hidat teljesen aczélból akarják készíteni és 118 c­ementmészből rakandó oszlopon fog nyugodni. A tenger medre a franczia parton meredeken mélyed s nem nagy távolságban eléri az 55 méterre menő leg­nagyobb mélységet dagály idején. E ponttól kezdve a meder emelkedik és a Colbart nevű sekély helynél fél méternyire marad csak a tenger színe alatt. A Yarne nevű sekély hely már mélyebb, de azért e ponttól kezdve az angol partig a tenger sehol sem mélyebb 25 méternél. A tenger fenekét, szilárd kréta-réteg al­kotja, a­melynek vastag rétege alatt szilárd jura­ kőzet vonul. A fő feltétel, a szilárd alap, tehát meg­volna. Erre jönnének a hadoszlopok, számszerin­ 118 és pe­dig a viszonyok szerint száz métertől ötszáz méterig terjedő közökben: természetesen ott lesz a távolság legnagyobb, a­hol a csatorna legmélyebb. Az egyes oszlopok ovális, üres cementfalazatból lesznek alkotva, a­melyeket vaskazánok (caissons) öveznek körül. A csatorna 55 méter mély helyén építendő legnagyobb oszlop alapjának területe 1604 négyszögméter lesz. A tervezet szerint a híd alsó­ építménye 380, a felépít­ménye 480 millióba, az egész tehát 860 millió francba kerülne. — Disztornázás. A budai tornaegylet ma dél­után nagy közönség jelenlétében disztornázást tartott, mely kitünően sikerült. A korlát-verseny tornázásban különösen Bély, Csepely és Richter tűntek ki. A kor­láton az első díjat nyerte: Csepely Sándor, a másodi­kat Richter Antal, a távugrás és súlydobásban az első díjat Éder Imre, a másodikat Dürr Károly nyer­ték el. Az érdekes mutatványokat nagy és előkelő közönség nézte végig, többek között Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter, Teleki Géza gróf belügy­miniszter, Darányi Ignácz orsz. képviselő és Bogisics plébános. A cisztornázás után fényes dús s lakoma volt. — A szerető csontváza. Ponta­háza pécskai lakos állott ma az aradi törvényszék előtt, ki régi szeretőjét meggyilkolta és lakásán elásta, hol évek múlva csontvázát megtalálták. A törvényszék három évi fegyházra ítélte. — Szétmarc­angolt gyermek. Pozsonyból a »P. Lloyd« a következő rémséges esetet jelenti: Teg­nap este egyik tiszti szolga, ura két szelindekével ment az utczán ; a veszedelmes állatok sem pórázon nem voltak, sem szájkosarat nem viseltek. Egyszerre észrevették egy arra menő tizenkét éves fiút, ráro­hantak, földre teperték és marc­angolni kezdték, úgy hogy a szerencsétlen fiúról csakhamar lecsüngöttek a húsdarabok és számos sebéből csörgött a vér. A fiút kocsin azonnal a kórházba vitték. A tiszti szolga tétlen nézője volt a borzasztó jelenetnek s mintha mi sem történt volna, folytatta sétáját a kutyákkal. (Hírek folytatását lásd mellékletünkön.) Színház és művészit. Festők és szobrászok érmei s díjai: Az aranyérmek és a pályadíjak felett ma ha­tároztak a műcsarnokban a pályabiróságok. Első sorban a Trefort Ágoston által alapított két aranyérem pályabírósága tartotta ülését. Ez ér­mek tudvalevőleg a kiállításon legjelesebbnek elismert hazai és illetőleg külföldi művek kitüntetésére szolgálnak. A magyar művész­nek szánt aranyéremmel a pályabíróság titkos szavazás utján ritka egyértelműséggel az összes nyolcz szava­zattal Fesz­ty Árpád »Kesergő asszonyok Krisztus sírjánál« czimü festményét, a külföldi művésznek rendelt aranyéremmel pedig Da want Albert »Hajótöröttek mentése« czimü festményét szintén nyolcz szavazattal találta ki­tüntetésre legméltóbbnak. E javaslat felett a vallás- és közoktatásügyi miniszter fog végleg határozni. Az ezer forintos társulati díj odaítélésénél a pályabíróság szavazatai már megosz­lottak, a­mennyiben Spányi Bélának »Őszi reg­gel« czimü festményére 5 szavazat esett, 3 ellenében, melyek arra szólottak, hogy a társulat díja is F­e­s­z­t­y Árpád művének kitüntetésére szolgáljon. Az ezer forintos Rökk Szilárd-jutalom pá­lyázati feltételei szerint, csak az arra beje­lentett művek voltak figyelembe vehetők. Az összesen 16 pályamű közül a pályabíróság az ezer forintos jutalmat négy szavazattal Róna Józsefnek ítélte meg »A megszorult Faun« czimü szobormüvé­ért; két szavazat Pállik Bélának »Juhok és bárá­nyok az akolban« czimü festményére esett, egy sza­vazat pedig a díjnak ki nem adására s a jövő évben újra kitűzése mellett szólt. Végül a Ráth-féle 300 forintos díj került sorra, mely ez évben történelmi vagy életkép díjazására volt kitűzve. A pályabiróságban megejtett titkos szavazásnak ered­ménye az volt, hogy az összes 5 szavazat Margitay Tihamér »Mézes­hetek« czimü képének kitünte­tésére esett. — Az operaházban ma este Aubernek »Az ördög része« czimü régi operája került színre új betanulással először. Az operát, melyről részletesen lapunk tárczájában szólunk, uj korában 1846-ban adták először a nemzeti színházban, hol megérte az 1863-ik évet és aztán a könyvtárba került. Most azu­tán újból elővették s Sem­be unalmas szövegét Zárai Sándor újból lefordította, de gördülékeny, magyaro­san zamatos verseivel sem tudta elevenebbé tenni, melyet szinehagyott zenéje sem emel. Tulajdonképen B­i­a­n­c­h­i Bianka kisasszony kedvéért vették elő az operát, melyben a művésznőnek rendkívüli kedves és hatásos szerepe van, »Carlo Broschi«, a romantikus vándordalnok. Valóban az ódon operát csakis akkora művészettel lehetett megmenteni, mint a­milyennel Bianchi kisasszony rendelkezik, ki a mai estén nemcsak a közönséget ragadta el, hanem lelket öntött a többi szereplőkbe is, kik különben elaltatták volna a telt lázat. Mindjárt az első felvonásban belépőjével, kü­­önösen a gyorsabb menetű befejezéssel keltett nagy látást és idézett elő zajos tapsokat. Mégis azonban a Madonna-dal volt az est legszebben előadott száma. De aztán is ő maradt az előadás központja, róla fény és melegség sugárzott a különben egykedvű közön­ségre, mely ma kizárólag csak Bianchi kisasszonynak tapsolt, ki a nagyobb prózai szöveget is kifogástalan magyar hangsúl­lyal mondotta. Ezért külön is meg­tapsolták. Pauli Richard szép igyekezettel ját­szotta Rafael szerepét és játékával tetszést ara­tott, éneke azonban kissé hiányos volt. Csakis a vélt ördöggel való paktálás hatásos fináléjában ! Ranchi kisasszony segítségével, keltett hatást, mely után háromszor kihívták a lámpák elé; Bianchi kisasszony két szép bokrétát is kapott. A második felvonásban ismét és folyton Bianchi kiasszony állott előtérben szívlágyító dalával, me­lyért a nyílt színen megtapsolták. A harmadik felvonás elején énekelt magán­dalára hangzott fe azonban a legzajosabb tetszésnyilvánítás. Odry Le­hel (II. Ferdinánd) szépen énekelte kis szerepét, Fü­redi Eszter (Izabella) igen szép királyné volt, de sze­repének prózája nagyobb, mint éneke, melyet azon­ban szépen adott elő. Hegedűs (Gil Vargas) jó alakot csinált a tanítóból lett udvari hivatalnokból, valamint Fleiszig k. a. (Casilda), a­hol lehetett, jó érvényesítette hangját. A közönség egészen megtöl­tötte a színházat. — »Az ördög része« f. hó 12 én csütörtökön fog másodszor színre kerülni. — Megem­lítjük egyúttal, hogy az igazgatóság megszerezte a bé­csi udvari opera balletújdonságának a »Nap és föld«­­nek előadási jogát. Az előkészületek a fényes balletre már nagyban folynak. Az első előadás deczember második felére van kilátásba helyezve. — A népszínházban ma este adták először Szi­geti Józsefnek »Viola, az alföldi haramia« czimü régi népszínművét, mely pár évtizeddel ezelőtt a nem­zeti színház kedves emlékezetű vasárnapi népszínmű­­előadásai között szívesen látott vendég volt. E darab teljesen elüt az újabb fajtájú népszínművektől s nincs benne Blaha Lujza asszonynak egy domináló fősze­repe : ebben kell annak okát keresnünk, hogy csak most került színre először a népszínházban. Hogy a népszínház publicuma mennyire elszokott az ilyen ko­molyabb népszínművektől, az ma is szemmel lát­ható volt, midőn a nézőtéren kevés számú pub­licum foglalt helyet. Pedig Szigeti József minden darabja s a »Viola« is megérdemli, hogy szinrehozzák s maga az előadás is általában véve ki­elégítő volt. »Viola« azok közül a régi jó népszínmű­vek közül való, melyek a magyar népélet igaz isme­retével írattak; benne a népies elemet nem holmi irodalmi »betétek«, népies tánczok, tájszólások s egyes figurák alkotják; hanem az egész cselekmény a népélet talajából nőtt ki s ha a darabnak belső meg­alkotása, valamint külső szerkezete is egy ma már Szigeti József által is túlhaladott kor kezdetleges­ségeit tüntetik is föl, becsét nem vesztette el az idők folyásával a darab, mert valóságos korfestő dráma, mely a magyar népélet egy elmúlt korszaká­nak mindig hű tükrét fogja képezni. Annak a magyar rabló-romanticának tükre ez, mely a külföld előtt sokáig szégyenfoltja volt Magyarországnak, de a­mely irodalmi szempontból annyi érdekeset tartalmazott, hogy belőle Szigligetitől Abonyiig minden népszínmű­írónk bő zsákmányt aratott. »Viola« is abban a korban játszik, melyben a magyar nép a maga elnyomatásában an­nyiszor jött összeütkö­zésbe a társadalmi renddel, a mely időben a »szegény legényeknek,« a futó betyároknak egész kis társadalmi osztálya keletkezett és a mely társadalmon kívüli társadalomban megszületett az a »betyár becsület,« mely vonással egyetlen nemzet rabló-világa sem dicsekedhetett, csak a magyar. Ez a betyár-becsület, melynek annyi ideális vonását je­gyezte föl a bünkrónikák hagyománya, ez tette iroda­lomképessé a magyar rabló romanticát s ez teszi Violát is Szigeti darabjában közönséges zsi­­ványból drámai hőssé. »Viola« mai előadása örvendetes bizonyságát adta annak, hogy a­­ nép­színház drámai személyzete eléggé megerősödött már arra, hogy énekesnők segélye nélkül is acceptál­­ható előadást tud producálni. Viola szerepét Szir­mai Imre játszotta s zamatos jó magyar betyár alakot csinált belőle; a másik drámai szerepet, Vio­­lánét, Lukács Juliska játszotta a tőle megszokott igaz érzéssel; különös dicséretet érdemelnek még Szabó (Peti czigány) s Horváth (Nyúzó főbíró). A darab nótáit Hunyady és Kósa énekelték s mindkettő dalait megismételtette a publicum. Kisebb szerepeket játszottak Csongori Mariska, Kl­á­r­né, Lubinszki, Gyöngyi és Follinus. — A negyedik philharmoniai hangverseny Gold­­marck Károly közreműködésével, Erkel Sándor kar­nagy vezénylete alatt szerdán, decz. 18-án, esti 1/28 órakor tartatik meg a fővárosi vigadó nagytermében. A műsor a következő: 1. Mozart: »Symphonia«, D-dúr (menüett nélkül), először. 2. Goldmarck : »Der gefesselte Prometheus«, nyitány, először, a szerző vezénylete alatt. 3. Berlioz: »Harold en Italie«. Symphonia, Viola-magánszólam: Krancsevics D. — Jegyek válthatók Rózsavölgyi és társa zene­­műkereskedésében. — A népszínházban »Orpheus a pokol­ban« Offenbach operetteje szombaton kerül először új betanulással színre. A főszerepeket F. Hegyi Aranka, Német, Vidor, Kassai, Gárdai, Frank Boriska, M. Csatai Zsófi fogják játszani. — A »Négy király« Rákosi és Szabados ere­deti operetteje a nagy kiállítás miatt elhalasztatott, s január elején fog színre kerülni.­­ A Hubay-quartett f. hó 9-én esti 7 és fél óra­kor rendezi a fővárosi vigadó kis termében 3-ik ka­mara estélyét Hubay, Bloch, Grünfeld, Popper és Essipoff Leschetitzky Anette zongoraművésznő köz­reműködésével. A hangverseny érdekes műsora a következő: I. »Vonós négyes« 18. mű (G-dúr) Beethoven, a) Allegro, b) Adagio cantabile, Allegro, c) Scherzo, d) Allegro molto quasi Presto. — II. »Zongora-ötös« 44. ma Schumann, a) Allegro bril­lante, b) In modo d’una Marcia, c) Scherzo, d) Allegro, ma non troppo. — III. »Vonós­négyes« 35. mű (E-moll) Volkmann, a) Allegro commodo, b) Scherzo, c) Andantino, d) Finale. — Ernest van Dyck, a bécsi operaház első teno­ristája, deczember hó 13-án dalestélyt rendez a fővá­rosi vigadó nagytermében. Különféle dalokon kívül, részleteket fog énekelni »Parsával«-ból és a »Szigethi vazallus« új operából is egy nagy áriát. A rendezést a »Harmonia« zeneműkereskedés vállalta magára, a­melynél a jegyek is kaphatók. — A pozsonyi színház. Mint a »P. Lloyd«­­nak Pozsonyból távírják, a belügyminiszter nem hagyta jóvá a városi közgyűlésnek azt a határo­zatát, a­mel­lyel a pozsonyi színház igazgatójává Mestrozzi, a bécsi Fürst-színház és a bécs­újhelyi színház igazgatója választatott meg. A miniszteri le­irat indokul azt hangsúlyozza, hogy az említett ha­tározatot törvényellenesen titkos szavazattal hozták s másrészt Mestrozzi vagyona zár alatt van. E dön­tésre a pozsonyiak el voltak készülve. Most a színhá­zat vagy városi kezelésbe veszik, vagy a magyar és a német saisonra külön-külön igazgatót fognak vá­lasztani, de azok nem akartak a pénzről tudni. Végre sok fag­­gatás után az asszony a falban megmutatta azt a he­lyet, a­hol egy dobozban el volt a 22,000 forint rejtve. Megosztoztak rajta, mindegyiknek jutott 5000 forint, de Maczonkának 7000 forint ma­radt. Az ezreseket Balázs Bartusnál váltották föl. Korbecz János vádlott Rádai idejében nyolcz évet töltött fegyházban s akkortájban csendbiztos volt Petrovoszellán. Ez a vizsgálat során már beismert valamit, de most azt állítja, hogy maga sem tudja miért, a zsiványoktól 5000 forintot kapott. •— Faragó József mindent beismer s Korbeczre terhelőleg vall. Szerinte a pénzt Löwi Jakabnál váltották föl.­­ Ez ügyben Balázs Bartus és neje, valamint Lőwi Jakab orgazdasággal vannak vádolva. Lőwi beismeri, hogy provisió mellett néhány ezres bankót fölváltott, de véleménye szerint a pár forintot fáradtságáért meg­érdemelte. Arról, hogy a pénz honnan került, csak későn lett tudomása. A szembesítésnél Faragó és Csonka azt mondják, ő maga kérte, hogy nála ne váltsanak. Az elrablott pénzből csak alig 2000 forint került meg, mert a többit a tolvajok elprédálták. Ez ügyben a tanúkat hétfőn hallgatják ki. (E rovat folytatását lásd mellékletünkön.) Törvényszéki csarnok. A szabadkai negyedmilliós lopás végtárgyalása, mint Szegedről jelentik, ma nagyon érdekes volt. A fővádlott, Vucsetics, ugyanis, mint károsult szerepelt, mert tudvalevő dolog, hogy a gonosztevő rablott pén­zét, mintegy 22,000 forintot, czinkostársai Maczonka Bálint és mások furfangos módon elrabolták. A tör­vényszék sorompója előtt legelőször Csonka Bálint jelent meg. Elbeszéléséből kitűnik, hogy Rózsa Sán­dornak kortársa volt, húsz esztendőt fegyházban töl­tött. Szerinte ezen rablás tervezője Macsonka volt, a­ki még most is szökésben van, ő csak a rendőrbiz­tos szerepét vállalta magára. Beállítottak Bezdán Antal és neje Törköly Piros házához Gyulafalván, mert tudták, hogy ott van elrejtve Vucsetics 22,000 forintja. Csonka kikindai csendbiztosnak adta ki ma­gát, mig Korbecz és Maczonka segédei gyanánt sze­repeltek s hátul álltak. Az ál-csendbiztos azt mondta, Bezdánéknak, hogy Törköly Vera mindent bevallott. A meteorologiai magyar kir. központi intézet időjárási jelentése. 1889. deczember 7-én, reggeli 7 óra. Budapes­ten a megelőző nap legnagyobb hőfoka 2 Cels legkisebb 7 Cels. Felhőzet : 0 — egészen derült, X — többnyire derült 2 — részben felhős, 3 — többnyire borult, 4 — egészen borult #­­= eső, Xfő­l hó, — = köd, (~3 ■=* zivatar. Megjegyzések : A légnyomás általánosan sülyedt, Hamburgban 18 mm. A •minimum (55—60) Izland, a maximum (80 — 85) Közép-Oroszország fölött terül el. A hőmérséklet szabálytalanul változott. Kilátás: Túlnyomóan borult, hideg idő , havazás. (E rovat alatt közlötteknek sem tartalma, sem alakjáért nem felelős a szerkesztőség.) (Legjobb karácsonyi ajándék gyermekek számára.) Valamely játékszer választásánál, értelmes szülők méltán, nem fektetnek fősúlyt a tárgy külsejére vagy nagyságára, hanem annak belső becsére. Azért, évek hosszú során át, a Horgony-Épitőkő-Szekrények jobban kedveltetnek, a sokkal nagyobb faszekrényeknél stb.-nél. Meggyőződtek arról, hogy nem a szekrény nagyságától, hanem a kövek helyes megvá­lasztásától és alakjától, mindenekelőtt pedig a mint ala­poknak szakszerű ki­v­i­telétől függ minden. A Richter-féle Építőkő-Szekrény­ gyár Bécsben, azért iparkodott 10 év óta szakadatlanul, a köveket és mintalapokat tökéletesí­teni, mi által annak hírneves Horgony-Építőkő-szekrényei felülmulhatlanokká lettek. Elismerésre méltó, miszerint nem ragadtatta el magát azon szenvedélytől, hogy a versenytársa­kat értéktelen kövekkel és rész mintalapokkal ellátott nagyobb szekrények szállítása által felülmúlja. Kívánatos, hogy a gyár tovább­ra is azon elvének , a gyermekeknek csak a legjob­bal szolgálni, hű maradjon, hogy a pompás Építőkő- Szekrény ne fajuljon el közönséges játékszerré, hanem az ifjúság javára mindig tökéletesittessék. Az olvasók érdeké­ben, említésre méltónak találjuk, hogy minden Richter-féle Horgony-Épitőkő-Szekrény, a valódiság bizonyságául, a »Hor­gony« gyári jeg­gyel van ellátva. (2030) SZT. LUKÁCS-FÜRDŐ. Az iszap-fürdő egyik része téli használatra átalakíttatott. (2079) Gróf Keglevich István Promontor (20­­9) több ízben legmagasabb kitüntetéssel díjazva, SV" eredeti üvegekben mindenütt kapható.­­Tyüg Hazánk legkedveltebb savanyuvize a Borral használva kiterjedt kedvelt­­ségnek örvend Legjobb"1^^ asztali és Üdítő­ital-Hazánk legszénsavdu­­sabb vize Kitűnő szolgálatot tesz az emésztési zavaroknál. Ő fensége József főherczeg asztalán rendes italul szolgál, r FRISS TÖLTÉSBEN MINDENKOR KAPHATÓ : ill.­vr­z, magyar kir. és szerb királyi udvari ás­­ványviz-szállitónál Budapesten. Úgyszintén minden gyógyszertárban, fűszerkereskedés­­ben és vendéglőben.

Next