Nemzet, 1891. szeptember (10. évfolyam, 3234-3261. szám)

1891-09-13 / 3246. szám

Melléklet a „Nemzet“ 3246. (251). szeptember 13. számához: Magyar királyok Temesvárott. Király ő felsége temesvári tartózkodása alkalmából nem lesz érdektelen megtudnunk, hány magyar uralkodó látogatta már meg Temesvárt s mikor, meddig időztek Délmagyarország törekvő szép fővárosának falai közt? Az árpádházi királyok első századaiból nincsenek okmányos bizonyítékaink arról, hogy e királyok valamelyike meglátogatta volna Temesvárt. Tekintve azonban a nevezetes hadi eseményeket, amelyek az aldunai végeken 1090-től 1173-ig lefolytak, alig lehet kételkednünk, hogy Szent László, II. István, II. Gréza és III. István a megerősitett Temesvárban is megfordultak, mely már a rómaiak alatt és a népvándorlások korában központi védőhelye volt a maros-dunaközi tartománynak. Kun Lászlóról pedig már írott emlék tanúskodik, hogy 1278-dik évi május havában huzamosabb ideig tartózkodott Temesvárott, honnan a Maros felé vonulva, június 9-én Csanádon állapodott meg. A temesvidéki kunkapitányságból szedte össze hatvanezer főnyi seregének azt a vitéz hadosztályát, amely a Morva mezején Habsburgi Rudolfot Ottokár ellen győzelemre segítvén, a habsburgi dinasztia uralmának megszilárdulását eszközlé. A vegyesházi királyok alatt gyorsan országos tekintélyre emelkedett Temesvár. A Csák Máté támasztotta zavarokban nem nyújthattak többé biztos helyet a királynak Magyarország északi és nyugati részei, mig ellenben a hatalmas Duna és Erdély bérczei által védett temesi tartomány, az azt átszelő kisebb folyókkal, valamint az avarok idejéből maradt sánczokkal, gyürüzetekkel és védvonalakkal, a tartományt minden irányban elárasztó terjedelmes mocsarakkal s lápokkal, majdnem megközelíthetetlen rejtekhelyül kínálkozott a megfélemlített udvarnak. A mindenféle terményekben bővelkedő föld elegendő élelmiszert szolgáltatott itt a királyi hadaknak, amelyek a népes vidék királypárti magyar és kun lakosságából nyerték a hadi állomány erősödését. Róbert Károly királyi székhellyé és Magyarország metropolisává tette tehát a jól megvédett Temesvárt; királyi kastélyt építtetett benne s régi várát, melyet az utóbbi századok viharai, főkép az országból kitakarodó és erre átvonult tatárok nagyon megrongáltak, új bástyákkal és szilárd körfallal látta el. 1307-ben márczius 31-én már Temesvárott találjuk őt és úgy látszik, hogy 15 éven át 1323-ig itt tartotta állandó székhelyét és királyi udvarát. Számos oklevele Temesvárról van keltezve, ezek közt az a nevezetes oklevél is, melyet 1316-ban január 7-én a magyar kereskedelem emelésére bocsátott ki, mely szerint minden délvidéki kereskedőnek szabad közlekedést és minden bántalom és károsodás ellen királyi oltalmat biztosított. Temesvárott halt meg 1317. decz. 15-én első neje Mária, vagy némelyek szerint Katalin királyné, Kázmér lengyel herczeg leánya, kinek holt teteme a volt Kis-Palánk városrészben 1758-ban lerombolt szt. Katalin zárdatemplomban temettetett el. Károly ezentúl, keveset törődve a kormány ügyeivel, gondtalan víg életet élt temesvári kastélyában. Fényes ünnepélyeket, lovagjátékokat rendezett, maga köré gyűjté a magyar nemességet, melynek egyik leghatalmasabb vezére volt a Chata nemzetségből eredő Becsey Imre kir. kincstartó, a vidék leggazdagabb oligarchája. Temesvárott született 1318-ban egy csallóközi szép magyar nőtől a király Kálmán nevű fia is. Innen hitta össze azon évi július 1-re a rákosi országgyűlést és ide vezető második nejét, Beatrixet, Henrik német császár árváját, ki azonban már a következő évben kisded magzatával együtt elhunyt. Temesvárról vezette 1319- ben a magyar hadakat Milutin Uros szerb fejedelem, majd a Brebiri Mladen tengermelléki és bosnya bán megalázására s ide hozta harmadik feleségét Erzsébetet is, Lokietek Vladiszláv lengyel király leányát. Temesvárról csak 1323-ban költözött el, mikor Visegrádon a nagy fénnyel épített királyi várlak elkészült. 1330-ban szept. havában ismét Temesvárott találjuk öt, hol Bazarád Mihály havasalföldi vajda ellen intézi hadait. Az oláh vajda ellen viselt szerencsétlen hadjárata után még csak egyszer, 1332 ben deczember 27-én látogatta meg Temesvárt. Róbert Károly fia, Nagy Lajos, 1358. október 14-én és 1368-ban járt Temesvárott. Özvegye, Erzsébet királyné, 1385-ben tartózkodott itt. Zsigmond király hosszú uralkodása alatt ismét megélénkült a temesvári királyi palota. Zsigmond Temesvárt tette a szerbek, oláhok és törökök ellen intézett hadműveleteinek központjává s nemcsak maga tartózkodott itt, huzamosb ideig 1389., 1390., 1396., 1397., 1409., 1411., 1428. és 1436. években, de nejét, Mária királynét is magával hozta Temesvárra az udvarral együtt; sőt 1397-ben szent Mihály napjára ide hirdette ki és itt tartotta meg a következő október hó folytán a magyar országgyűlést is, mely a királyi kényuralom korlátozására és a honvédelem fejlesztésére nevezetes törvényeket alkotott. Ugyancsak Temesvárott kelt ez évi október 26-kán a zengi gyűlés egybehívó levele is. I. Ulászló 1444-ben, szeptember hó közepén pihent meg rövid időre Temesvárott, midőn a magyar sereget Murád szultán ellen a gyászos emlékű várnai vérmezőre vezette. Hunyadi János már gyermekkorában ismerkedett meg Temesvárral. Apja, Vak, már 1380. táján földesura volt Hollós várnak, mely birtok az akkori Csanád megye területén, a kunok földjén, a mostani Torontóiban, Nagy-Kikinda és Szöllős közt feküdt. Czimerét a méhben hagyott Lászlónak egy 1453. évi oklevele említi: kék mezőben a fekete hollót arany gyűrűvel cserében. Történelmileg bizonyos tény, hogy 1409-ig Hollósvár volt a Hunyadi-család törzsfészke. Ennek közelében, de már temesi földön, Vizesgyán falu tőszomszédságában állott Horogszeg vára, 1408. óta a Szilágyiak birtoka. Hollósról ismerkedhetett meg az ifjú Hunyadi János a szomszéd Horogszegi Szilágyiak egyik nővérével, a bájos Erzsébettel, kit aztán feleségévé tett. Ifjúkorát a délvidéki magyar főurak és a király udvarában töltvén, Zsigmond alatt többször tartózkodott Hunyadi János a temesvári váriakban. Mint temesi főispán a saját és családja kényelmére épitteté át a temesvári ősi királyi várlakot, az ezentuli Hunyadikastélyt, mely 1849-ig állott fenn, midőn Temesvár bombáztatása alkalmával tisztes falai végleg összezuzattak. Nincs kétség benne, hogy a kereszténység nagynevű hőse gyakran tartózkodott temesvári kastélyában, főkép amaz években, midőn szülői tűzhelyének a haza sorsával egybefüggő megmentése, családi vagyonának, temesközi és erdélyi birtokainak biztosítása állandóbb tartózkodásra utalták őt a déli végszéleken. Temesvárott volt 1447-ben május 8-tól 18-ig, s innen küldé Csuport a moldvai vajda ellen. 1448-ban augusztus 11-én is Temesvárott volt s innen ment a Rigómezőre. A következő 1449. évi január 24-én ismét Temesvárott találjuk s ekkor hosszabb ideig tartózkodott itt családja körében, a török elleni haditervek készítésével és seregeinek fölszerelésével elfoglalva. Midőn 1451-ben Brankovics György deszpota ellen készült, az egész telet és a tavasz nagyobb részét is itt tölté. 1456. nyarán a török által szorongatott Nándorfehérvár megmentésére készült s a junius hónapot ekkor is Temesvárott töltő hadszedéssel. Még azon évi november közepén érkezett Temesvárra Nándorfehérvárról V-ik László király. Hunyadi László temesi gróf s nándori várparancsnok nagy pompával kisérte a királyt atyja hires kastélyába. Hunyady János özvegye mély gyászba öltözve, a kastély kapujában fogadta fejedelmi vendégét, kegyelmet kérve,fiai számára az álnok Czilley megöletése miatt. A király november 23-án a kastély keleti szárny sarkán levő házi kápolnában esküdött meg, hogy az özvegyet anyjává, a két ifjú Hunyadyt, Lászlót és Mátyást pedig testvéreivé fogadja, drága bíbor öltönyökkel ajándékozván meg őket. Víg lakomák, lovagjátékok és tánczmulatságok folytak a kastélyban a király szórakoztatására, ki csak deczember 1-én vett búcsút Temesvártól. Hunyady Mátyás, bár 32 évig uralkodott e hosszú idő alatt csak egyszer, országlása első évében 1458-ban látogatta meg Temesvárt. Tizenöt napig tartózkodott ekkor atyja várlakában, november 15-től november 30-áig. Innen Szegedre ment az országgyűlésre, melyet Temesvárról hívott egybe. Itt tartózkodásának közelebbi körülményei ismeretlenek. Úgy látszik, nem vonzotta őt e vidék, melyet a török és oláh szüntelen nyugtalanított, s mely az ő világhírű királyi udvarának elegendő biztonságot nem nyújthatott többé. Trónutódja, Dobzse László 1494. évi szeptember 25-dikén nagy pompával vonult be Temesvárra, Erdélyből jövet. Kíséretében voltak: Drágfy Bertalan erdélyi vajda, az egri pécsi és váradi püspökök. Kinizsy Pál temesi főispán a megye határán fogadta az érkező királyt, aki a néma hős seregei fölött szemlét tartott. Ulászló a következő évben, november 5-én és 6-án még egyszer ellátogatott Temesvárra. A utána következő magyar királyok közül, még csak Szapolyay János ellenkirály látta Temesvárt, 1533. évi október 31-én. A várost és várat, amely annyi dicső napokat látott, 1552-ben július 30-án a török foglalta el, és ezentúl 164 évig maradt a félhold uralma alatt. Magyar király meg nem közelíthető. Visszafoglaltatván 1716-ban, a török iga alól a XVIII. század közepétől napjainkig, hétszer részsült a legmagasb kitüntetésben, uralkodóinkat megifjodott és átváltozott várfalai közt tisztelhetni. II. József császár 1768. május 14-én, másodízben 1770. évi tavasszal és harmadizben 1773. évi május 10-én járt Temesvárott. Megtekinté akkor a temesi Bánság minden részeit s behatóan szemügyre vette az embereket és a tartományi kormányzás rendszerét, amelynek időszerű, üdvös reformjára vonatkozólag javaslatokat terjesztett Mária Terézia elé. József császár harmadik látogatása után 34 évig nem fogadott Temesvár uralkodó fejedelmet. 1807. nyarán I. Ferencz király látogatá meg újból Temesvárt, Károly főherczeggel, s az akkori »trombita« czimü vendéglőben szállott meg. Jelenleg dicsőségesen uralkodó apostoli királyunk, I. Ferencz József ő felsége, először 1852. junius 14, 15 és 16-án szerencséltette legmagasb látogatásával Délmagyarország fővárosát. Másodszor 1872-ben május 6-dikán érkezett a király Temesvárra, hogy — mint mondák — »tulajdon szemeivel győződjék meg a Délmagyarországot akkor sújtott vízkárok nagyságáról, és a mennyire lehetséges, enyhítse ha alattvalóinak ínséges helyzetét.« Harmadszor a szegedi árviz alkalmával 1879. évi márcziusban tüntette ki ő felsége Temesvárt kegyes látogatásával. Atyai nemes szive sugalatát követve, a Temesvárra menekült hajléktalan szegediek vigasztalására utazott le akkor a nagylelkű uralkodó. Most negyedszer megy a felség Temesvárra. Ezúttal azért, hogy boldogító jelenlétével Délmagyarország kulturális igyekezetét s munkaszorgalmának eredményeit megkoszorúzza ! Dr. Szentkláray Jenő: Vidéki élet. Zólyom vármegyéből. Beszterczebánya, szept. 9. Zólyomvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 5-én Beszterczebányán a vármegyeház nagytermében rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésen báró Radvánszky Béla főispán elnökölt. A napirend előtt Csipkay Károly alispán felhatalmazást kért a közgyűléstől arra nézve, hogy a zólyom vármegyei gyermekmenhely készpénzéből értékpapírokat vásárolhasson, mivel ezek többet fognak kamatozni, mint a takarékpénztárban deponált kész tőke. A közgyűlés a felhatalmazást megadta s utasította az alispánt, hogy 15 ezer frt erejéig értékpapírokat vehessen. Felolvastatott a kir. belügyminiszternek a temetők és temetkezés iránti szabályrendeletre vonatkozó leirata, mely tudomásul vétetett. Herritz Rezső és társainak Beszterczebánya sz. kir. város képviselőtestülete által a tanácsnoki állásra 1. évi julius hó 2-án megejtett választás ellen benyújtott felebbezése ügyében a közgyűlés olyképen határozott, hogy a választást megsemmisítendőnek véli s annak újból való megejtését javalja, mert a választásnál némi szavazati, kihirdetési és jelzési szabálytalanságok fordultak elő. A vármegyei pénztár megvizsgálására kiküldött bizottság jelentésére a közgyűlés elhatározta, hogy az értékpapírok ezentúl csak »névértékük« szerint a fővezettessenek könyvekben. A vármegyei Irod aljegyzői állás betöltése — lemondás folytán — szabályszerű nyílt pályázat és választás útján fog annak idején eszközöltetni. Az árvapénztári tartalék alapból egy tanulónak 150 frt ösztöndíj megszavaztatott. Több községnek bérletkötési, úgyszintén faeladási s korcsmaépület bérbeadási szerződése tudomásul vétel mellett helybenhagyatott és megerősittetett. Beszterczebánya sz. kir. város tisztviselőinek, nyugdijszabályzata, tárgyában melynél hosszabb vita keletkezett az állandó választmány javaslata fogadtatott el, t. i. hogy nem, mint a városi javaslat szerint évi 2 százalékot s előléptetés esetén a többlet után egy évi 10 °/„járulékot s ugyanannyit a városi is tartozik befizetni a nyugdíjalapba, hanem évi 2 °/F járulékot és előléptetés esetén 30 °/„ járulékot fognak fizetni s a város pedig semmit sem, mert a város úgyis eléggé igénybe van véve azon nyugdíjak fizetésével, ameddig még nyugdíj szabályzat nem létezett. A szabályzatnak életbe léptetési idejére nézve pedig az fogadtatott el, hogy nem a jóváhagyás napjától számíttassák a nyugdíjjárulék, hanem bírjon 2 évi visszaható erővel is, mikor t. i. a városi tisztviselők illetményei rendezve lettek.Lopér, Alsó- és Felső-Lehota,Ocsova és Dobró-Ocsova községek tűzrendészeti szabályrendeletei helybenhagyattak. Breznóbánya sz. kir. város határozatát, amely szerint a város 90 ezer forinttal járul a Zólyombrezó-breznóbánya-tiszolczi vasút építési költségeihez, a közgyűlés jóváhagyólag megerősítette. Beszterczebánya sz. kir. város ama határozatát, hogy a rendőrök számát szaporította és illetményeiket szabályozta, a közgyűlés tudomásul vette. Badin község határozatát a községi ház átalakítása s e czélra 1200 frtnyi kölcsönnek felvétele tárgyában a közgyűlés helybenhagyta. Rásztó község határozata az iskola építésére fordított kölcsönnek átvállalása, továbbá Lakócza község határozata a törzsvagyon elidegenítését illetőleg s végre Nagyrét község határozata ingatlan vásárlása tárgyában, a közgyűlés által megerősíttetett. A pest-megyei útadó kivetése tárgyában a reklamácziók már beérkeztek. Miután a kivetés kivételes miniszteri engedély folytán, az 1888-iki alapon történt, oly nagy mennyiségben érkeztek be a reklamácziók, hogy azok tárgyalása több napot fog igénybe venni. A tárgyalások e hó 16-án fognak megkezdődni. Egyesületek és társulatok. — Népkönyvtár-egylet Budán. Üdvös czélú mozgalom indult meg a főváros II. kerületének polgárai körében, akik arra a körülményre való tekintettel, hogy a kerület polgárságának 40 °/„-a még mindig németajkú, elhatározták, hogy egy kerületi magyar népkönyvtárt létesítenek, mely a vasárnapi munkaszünet által nyert pihenési napon, gondoskodni fog a németajkú polgárságnak hazafias irányú szellemi szórakoztatásáról. E hó 17-én délután 4 órakor a Toldy Ferencz-utczai közs. elemi iskolában tartják meg az alakuló ülést. Közlekedés. Az első cs. kir. szab. Dunagőzhajózási társaság a következő menetrendváltozásokat teszi közhírré: Bécs és Lincz között a folyó évadban az utolsó személyhajó f. hó 27-én, lefelé f. hó 29-én megy. Bécs és Budapest között a 1. évadban az utolsó személyhajó fölfelé október 9-én, lefelé október 11-én megy. Bécs és Pozsony között a 1. évadban az utolsó személyhajó lefelé november 1-én, fölfelé november 2-án megy; indulás Pozsonyból naponkint 6 órakor reggel, Bécsből (Weissgärben) naponkint 4 órakor délután — október 11-étől fogva már 3 órakor délután. A Tiszán a vegyes szolgálatú személyhajók f. hó 28-ától fogva további intézkedésig a következő menetrend szerint közlekednek: Szolnokról Szegedre: kedden, csütörtökön, szombaton, 3 órakor délután. Szegedről Zimonyba: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken 7 órakor reggel. Először f. hó 29-én. Zimonyból Szegedre: hétfőn, szerdán, pénteken, vasárnap délben. Először f. hó 28-án. Titelből Szegedre: hétfőn, szerdán, pénteken, vasárnap 4 órakor délután. Először f. hó 28-án. Török-Becséről A NEMZET ZÁEOZÁJA Szeptember 12. Rideg tűzhelyek. — Regény, az angol társadalmi életből. — írta : Morris M. E. ELSŐ KÖTET. (Folytatás.) 12 — Nem mehetnék én ? — kérdező Claud. Megpróbálom a kis lázongókat rendbeszedni s nagyon örülnék, ha a perzselő nap hevétől megkímélhetném. — Óh megtenné ön azt ? Mily szeretetreméltó ! De legyen elkészülve minden kellemetlen eshetőségre. Előre is kijelentem, hogy neveletlenségükről ezek a gyermekek széles e világon ismeretesek. — Nem félek tőlük, — nevetett Claud. —■ Gyere Tommy, mutasd meg az utat. Genovéva figyelmét ki nem kerülte a változás, amely e rövid párbeszéd alatt Elemyng kisasszony hangján és modorán véghez ment. Szavait lágy remegés hatotta át, midőn Clauddal beszélt s ez annál szembetűnőbb volt, mert mindekkoráig sem szóval sem tekintettel el nem árulta, hogy tudomása van Claud jelenlétéről. Talán attól félt, hogy oly felötlő mellőzés sérthetné a fiatal embert s ezért volt szívesebb később iránta. Ha valóban ilyesmit tételezett róla föl, akkor csalódott. Claud sem félénk, sem hiú nem volt, s megelégedett azzal, hogy az árnyékból az oly rendkívül csodált lánykát szemlélhette. Amint rövid idő múltán visszatért, a belekapaszkodó gyermekekkel, a két hölgyet egy alacsony asztal mellett találta, mely teakészlettel s gyümölcsös csészékkel volt megrakva. Nina feléje fordult s meglátva kíséretét kaczagva vállat vont. — Figyelmeztettem jókorán. S ön annak daczára barátságot kötött e neveletlen gyerkőczőkkel. Biztos lehet abban, hogy mostantól fogva ebben a házban nem lesz nyugalma. — Sebaj! Kedvem telik benne, — felesé Claud. Nina újból vállat vont s nevetve némileg gúnyosan mondá : »Kinek kinek tetszése szerint! s kérem, hogy van lovagló ruhám ? — Szerencsére nem esett benne kár. Egy veszekedő kislány, valószínűleg szobalánya, vitte el nagy diadallal, mikor megérkeztem. Különben Jack mondja, hogy az egész terv már magának a tehénnek ellenszegülésén is hajótörést szenvedett! Most a gyermekek Genoveva köré csoportosultak s egyikük máris hatalmába kerítette a napernyőjét. — Szereti ön is a gyermekeket Gervis kisasszony ? — kérdezé Nina s ez alkalommal Claud figyelte meg hangjának változását. — Ha illedelmesek — felelé Nina oly méltósággal, hogy magának Potts kisasszonynak is becsületére vált volna. — Gén illedelmesekké tudja tenni — vélte Claud. — Ő ért hozzá. Ezzel fölvett egy kampót a fűről s a levegőben játszott vele. — Jól tudja ezt a játékot ? — kérdezi szomszédnőjétől. — Legalább középszerűn játszom minden bizonnyal, mert nem ismerek nőt, ki fölülmúlna. Ön nagyon ért hozzá ? — ellenkezőleg, nagyon rosszul játszom. Már több év óta nem gyakoroltam. — Annál jobb, alkalomadtán játszania fog kelleni velem. Egypár keztyü lesz a díj. — Játszanak mindjárt most. — kérte Genovéva.— Nagyon szeretném látni játékukat.— S midőn Nina vonakodott, hozzátéve: —• Kérem miattam sohse ceremóniázzék A gyermekek majd mulattatni fognak, ha a játék nem lesz reám nézve elég mulattató. Nina nem várt további rábeszélésre. Talán érezte, hogy társalgásával nem képes elég szórakozást nyújtani vendégének. Ha Genovévát Flemyng kisasszony játéka el nem ragadta, úgy annak oka csak az lehet, hogy érzéke nem volt kifejlesztve az iránt. A gyönyörű nyúlánk termet megpillantásánál hidegen nem maradhatott az, kinek szeme a formásság és kecsesség iránt fogékony volt. Száz féle helyzetbe hozta a lapda ide-stova repülése s mindenik méltó minta lett volna a szobrász vésőjére. Mozdulatai oly természetesek voltak, minők a természet gyermekeié. A szép alaknak talán még az is emelte bájait, hogy a fiatal athléta-nőn nem volt semmi parasztos, hanem a legújabb divat törvényei szerint öltözködött. Claud annyira el volt ragadtatva, hogy ellenfelének az első játékot nevetséges könnyűséggel engedte menyerni. Aztán maga is jobban hozzálátott. Nina játéka hasonló mértékben lett jobb, s a másodikban is ő lett a győztes. Épen úgy történt a következő háromnál. Bármiként igyekezett is, nem volt képes a lapdáját elütni s az volt még a legboszantóbb a dologban, hogy míg ő fölhevül s lélegzete is kifárad, Nina teljesen hideg maradt, futnia csak alig kellett, de mintegy ösztönszerűen megérezni látszik merre repül a lapda. Midőn a hatodik játékban is teljes győzelmet aratott, Claud kelletlenül dobta el kampóját. — Hagyjunk inkább föl, — monda. — Semmi kedvem tovább is nevetségessé tennem magamat. Önnel nem lesz bátorságom addig játszani, míg eleve magán leczkéket nem veszek. Miért nem mondta, hogy művészileg játsza e játékot? Ha legalább be akarná ösmerni, hogy kimerült, úgy sértett hiúságom megbékülne. — Legkevésbé sem! — kacsagott a fiatal hölgy. — Ha tetszik, még egy keveset játszhatunk. — Az isten szent nevére! Nem tartom szégyennek bevallani, hogy elfáradtam, s árnyékban ülni és pihenni vágyom. — Lehet, hogy az még kellemesebb. Hová lett nővére ? — A gyermekkel ment el innét. Röviddel előbb láttam amint összefogódzva tovamentek. Sohse aggódjék miatta. Bizonyára jól érzi magát közöttük. — Azt hiszi ? Nina félig a függő ágyon feküdt, kicsi lábai szabadon lebegtek ide s tova nehány ujnyira a föld felett. Jobb kezét feje alá tette s mi alatt baljával hébe-korba egy cseresznyét szakasztott s tett a szájába, a magas czédrusok lombsátorán keresztül látszó kék égre tekintett. — Teljes igazam volt, — jegyző meg rövid szünet múlva. — Hogyan ? — Nem rég mondtam önnek, hogy Genovéva valószínűleg nem fog engem szenvedhetni. És úgy van. — Hogy jut ily gondolatra? Bizonyos vagyok benne, hogy csalódik. Gén nem szeret tüntetni. Hosszú időre van szüksége, míg valakivel tisztába jön. — Velem tisztában van. Kár pedig, mert én roppantul szeretem. Ily eszményképet alkottam magamnak a nőről. Azok közé tartozik, kiket imádnék, ha férfi volnék. Szép arcza van; tudja, szép, mert meglátszik rajta, hogy szellemes. Tudom hogy az, s ez engem érdekel. Én részemről végkép szellemtelen vagyok. Jószívü többé, kevésbé, de végkép szellemtelen. Mindezt mintegy magában mondá, rövid mondatokban, s mindenik után kis szünettel. Inkább monolog volt, mint párbeszéd. Claud nem szólt semmit. Még előbb elmerült volt az elragadó lányka szemléletébe s ránézve mindegy volt, vajjon van-e annak értelme, vagy nincs, mit a hasonlithatatlan ajkak kiejtettek. Nina folytató: — Az a legrosszabb az asszonyok barátságában, hogy oly sok időt vesznek igénybe . . . Az élet rövid a sok lárifárival szemben ... s ők egy betűt sem engednek el belőle. Természetesen, ha az ember még reméli, hogy előbb-utóbb jó barátságot köthet valakivel, akkor örömest siet feléje a legnyájasabb arczulattal, de ha ez nem helyezhető kilátásba, akkor jobb ha fölhagy vele . . . Önnek is ez a véleménye ? Félek, hogy nővérével úgy kell tennem. — Remélem, hogy meg nem teszi. — Oh, én csak bizonyos tekintetben értem ezt. Férfiakkal, föltéve, hogy jóravalók, ebben a tekintetben könnyebben boldogulunk. Ilyennel szemben mindig bizalommal mondhatom: »Mi teljesen megértjük egymást s idővel valószínűleg jó barátok leszünk! Nem lenne jobb, ha e bevezető fejezetet átugorva úgy tennénk, mintha már sok, sok év óta ismerősök lennénk ? Nem mentenők meg ez által sok felesleges unalomtól magunkat ? — kérdező Nina. — És a férfiak bele szoktak egyezni ? — volt a Claud kérdése. — Tíz közül kilencz szívesen áll rá s azonnal titkait kezdi nekem kibeszélni. A férfi halálosan vágyik maga magáról beszélni. — És a tizedik ? — A tizedik rendesen kiállhatatlanul büszke. Meg vagyok győződve, hogy ön nem kíván a tizedik lenni. — Nem tudom. Csak attól félek, hogy nincs semmi elbeszélendő titkom. —• Oh, ön mégis nagyravágyó; vannak egyéni elvei s élete sem czéltalan. — Talán, de mindezek önt mit érdekelnék ? — Már hogy ne érdekelnének ? Hiszen ez érdekel engem a legjobban. Kérem, fogjon tüstént hozzá. — Sokkal szívesebben hallgatnám, ha ön beszélne magáról. — Ugyebár, én már eleget beszéltem magamról ? Bepillantást akartam engedni önnek, az én jellemembe. — De semmit sem beszélt vágyairól, élete czéljáról s több hasonlóról. — Nem tudtam, hogy vágyaim is lennének, azon az egyen kívül, hogy pénzhez szeretnék jutni. Életem főczélja, hogy az élevezeteket annyira bírjam, amennyire csak lehetséges, amennyire képes vagyok rá. Meg van már nyugtatva ? — Teljességgel nem. Megbocsásson, de ki kell jelentenem, hogy leírását nem tartom hűnek. — Biztosítom, hogy az. Nem használ az semmit, ha az ember jobbnak testi magát, mint aminő, mert előbb-utóbb kiismerik. Jószívü vagyok, ez természetem, de legkisebb hajlamot sem érzek magamban arra, hogy a felebarátok jóltevője legyek. Egy lépést sem tennék a végett, hogy valakinek jó szolgálatot tegyek, s mindenki iránt igen szigorú lennék, ki akaratomnak ellenszegülni akarna. — Szabad kérdenem, miben nyilvánul az ön akarata? — Természetesen — felesé Nina. — Minthogy sóvárgok a társaságokért, szívesen tánczolok s öltözékeimre nagy gondot szoktam fordítani, akarom, hogy mindezek ízlésem szerint valók legyenek. Ezeken kívül van még egy foglalkozás, melyet mindeneknek elébe teszek s csaknem sportszerűen űzök; de ha valódi nevén nevezem meg, ön megretten erkölcsi romlottságomtól. Claud kaczagott. — Nem árt semmit. Szeretném egyszer oly leírását hallani, a minő a valóságnak megfelel. — Nos tehát — szeretek udvaroltatni magamnak. íme — ön meg van lepetve — sőt egészen önkívületbe esett. Azt gondolja magában: »Ez egy teljesen közönséges leány.« — Nincs ember, ki önről így gondolkozhatnék, Flemyng kisasszony. — Ah, látom, hogy ön kevésbbé őszinte, mint én, jó lehet, nincs oly asszonyi teremtés, legyen bár jó, vagy rossz, aki nem udvaroltatna magának szíves örömest. De hát azzal éppen nem lehet hódítani, ha az ember a valódi nevén nevez meg valamit. Ezt előre is tudtam. — Valóban, Flemyng kisasszony, nem oly könnyen vagyok én meghódítható, mint ahogy ön hiszi. — S valóban Gervis úr, én nem nagyon törődöm azzal, vájjon önt én meghóditottam evagy sem ? Claud kaczagott s vidáman mondá: — Kérem, ha ezen az uton haladunk, elvégre is hajba fogunk kapni! Nina leszállt a függőágyról és fölállt. Ki nyújtózott, ásított s szemeit dörzsölte kezeivel, de mindezt varázskellemmel téve. — Azt gondolom, — mondá — a nap heve annyira megsütötte a fejemet, hogy egészen elbutultam. Vagy, mit gondol, nem az ön társalgásának hatása ez? Egyébiránt fecsegésem alatt jobban megismerkedtünk, ha ismét együtt leszünk, önön lesz a sor. Amott jön nővére egy urnák társaságában, ki lovát a kötőféken vezeti. Valami ebben a jelenségben Ninát nevetésre ragadhatta s halkan kaczagott magában. — Hisz az csak .Croft Freddy, a mondá a könyökére támaszkodó Claud, tekintetének irányát kisérte. — Miért nevet hát? Nina nem felelt, de jókedve fokozódott. Még ki sem kacagta magát, midőn a szóban forgó pár oly közel jött, hogy szavuk hallható jön. Freddy kifejezésteljes vonásait tüstént rokonszenves mosoly futotta el. Úgy látszott, hogy most Southlandból lovagolt át, hol utasítást nyerve, visszatérésének útját az »átkos ház« felé vette. — Halld, Gervis, mindnyájatoknak hozzánk kell jönnötök, hogy a legközelebbi hetet nálunk töltsétek. Nővérednek meg kell ösmernie a kricketjátékot. És atyád számtalan vízözön előtti ösmerősére talál nálunk. — Atyám is eljön ? — kiáltá Claud fölötte meglepetve. — Hát persze, hogy jön. Épen nála voltam s megmondtam neki, hogy néhány vén ficzkót fog föllelni nálunk, kikkel sétálhat majd és fecseghet, így aztán beleegyezett. Ha az idő így tartja magát, akkor pompás egy hetünk lesz. Flemyng kisasszony is ott lesz, természetesen. — Ha nem hívják meg, akkor nem. — felesé a fiatal hölgy nyugodtan. — Ha meg nem hívják ? Anyám már hetek előtt hívta meg. — Valóban? Egészen elfelejtettem. Egy vagy más okból, Nina azonnal csaknem komollyá s hideggé vált. Ettől a pereztől folytonosan Genovévával társalgott, s midőn eljött a válás ideje, Claudnak oly elutasító, hideg istenhozzádot mondott, mintha létezéséről alig vett volna tudomást. Útjában, hazafelé, a fiatal Gervis sokat töprengett e ritka leány felett, természetesen anélkül, hogy gondolatait nővérével közölte volna. Egészen elvakitva s egyszersmind elidegenitve érezte magát, de egészben véve sokkal kevésbbé volt nyugodt, mint várta volna. Végre is, nem volt-e egy paránya a kirívónak fesztelen őszinteségében és modorában ? Az egyedüli érzelem, melyet, hogy Nina iránt táplált, arról önmagával tisztában volt, testi bájainak mély csodálata lehetett. »Annál jobb, lelkem nyugalmára nézve,« gondolá. (Folyt, köv.)