Nemzet, 1893. január (12. évfolyam, 3716-3746. szám)
1893-01-01 / 3716. szám
tása, ahoz szükséges, hogy a küzdő felek, azokba a kihagyásokba beleegyezzenek. A reformok olyan objektív természetű feladatok , és egyúttal oly hasznosak is, hogy a szenvedélyeknek, sem osztályok, sem felekezetek, sem nemzetiségek részéről, azokkal szemben helyük nincs; tehát azok tárgyalása közben a régi rendszernek és a régi ellentéteknek felszínre kerülniök nem volna szabad. Ezért mondjuk, hogy a kiindulási pont jó volt, csak az a hiba, hogy előkészítés helyett, meglepetés által akart a kormány győzedelmeskedni és félős, hogy épen ezzel támaszt magának nehézségeket. Pedig az eszme helyes és megfelel az osztrák viszonyoknak. A tekintetben ugyanis, hogy lehetőleg ki kell a programaiból zárni a közjogi és nemzetiségi vitás kérdéseket, egy közjogi Treuga Deit kell teremteni. Mi is tapasztaljuk, hogy mindig a közjogi harczok a legszenvedélyesebbek s egyúttal a legmeddőbbek. Plener pártja e téren már nagyon szomorú tapasztalatokat tett és ennek folytán simulékony. Mert illetékes lapjaiban (e kérdésben még a parlamentben a párt nem is nyilatkozhatott) most már első követelményképen csak a statusquo fentartását állítja fel; vagyis azt, hogy sem az állam, sem a német nyelv hatásköre, a tartományokban és különösen Csehországben meg ne szoríttassék, rosszabbá helyzete ne legyen. Ez méltányos kívánság, melylyel merő ellentétben áll a cseh államjogi követelmény és így az első kérdés az: hajlandók lesznek-e az ifjú csehek ezt napirendről — akármilyen fentartás mellett — a kitűzött programm valósításáig, avagy csak rövidebb időre is, levenni? A németek azután tovább mennek; a szabadelvű törvényhozás eddigi vívmányait sem az iskolai, sem az ipari törvényhozás terén veszélyeztetni nem engedik, tehát a konzervatívok által tervezett, felekezeti iskolát és mesteri képesítést a napirendről levétetni kívánják és e tekintetben biztosítékokat követelnek. Ez szintén olyan követelmény, melynek teljesítésére a programm készítői hajlandók; legalább a kiszivárgott hírek szerint ezt a követelményt, felvették a programoiba. Ezt a németek mellett, az ifjú csehek is támogatják, de kérdés, Hohenwart és pártja, a klerikálisokkal együtt, belemennek-e, a részükről való, nagy lemondásba ? Azután jön a bécsi cseh-német kiegyezés dolga. A programm szerint ezt el kellene temetni, az ifjú cseheknek ez jól esnék, de a cseh-németeket is meg kell nyerni a tervnek. Erre vezethet talán a status quora vonatkozó megállapodás, ha ugyan olyan formát és biztosítékokat nyerne, amely a németeket kielégítené és a cseheket kibékítené. Ami bizonyára nehéz feladat. De ekkor előállanak a németek és azt mondják, a fődolog a programoinál a megtartás és végrehajtás. Ez iránt kell nekik biztosíték. Nem akarnak úgy járni, mint a két év előtti cseh kiegyezéssel, melynek végrehajtására vállalkozott a kormány és szavának ura nem tudott lenni. lógusok s igazuk bizonyításául ők is egy martiriumra hivatkoztak. És az a martirium, csakugyan megrendítő egy történet. Volt egy férfiú. Csupa lángész, csupa hatalmas terv, csupa mélységes hazaszeretet Az országot kormányzó és megrontó hatalmasok rendelkezésére bocsájta magát, de nem hogy nekik, vagy önérdekének, hanem, hogy a magyar nemzetnek szolgáljon. Az országrontók, mert féltek a tiszta embertől s a lángésztől, sértő gőggel lökték vissza őt. Nem kellett nekik. S ez nem volt elég: üldözni is kezdték. Elüldözték hazájából, melyet annyira szeretett, messze délre. És még ott is üldözték. Nemcsak direkte, hanem indirekte is. Üldözték, kínozták — legjobban azzal, hogy mind nyomorultabbá, mind menthetetlenebbé tették a magyar nemzetet. "Végre is a szegény, üldözött nem bírta ki a kint, melyet neki annak tudása okozott, hogy megölik nemzetét. Bujdosott továbbtovább, mígnem a roppant Páris ember és ház rengetegében végre is keresztül lőtte a szivét és meghalt. Meghalt, mint vértanú, de fennmaradtak iratai örök vádolására azoknak, akik őt halálba kergették. Ezt a történetet, mély megilletődött csend követte. A kormánypártiak csak maguk elé néztek és sóhajtoztak. Az ellenzékiek hátravetették kipirult orczáikat, szemük megnedvesedett, orrszimpáik lihegtek. Magam is mély szomorúsággal ültem helyemen. Csak a démon rázta gonosz fejét, mintha nagyon botránykoznék valamin.Eölkelt, én fizettem és mentem vele. Künn az éjben ismét ő beszélt. — Hát látod barátom, milyen emberek vagytok! . . Most már én mondom el neked igen röviden azt a történetet, melyet az imént hallottál. Még szomorúbb az valóságban, mint ama legendás alakban. A történet boldogtalan hőse valóban nemes, hű, igaz magyar volt és valóban lángész. Lángész annál bizonyosabban, mert a híres Lombroso-féle tan, mely szerint a lángelme és a lelki betegség közt vajmi vékony az elválasztó vonal, félreismerhetlenül betelt rajta. Ő maga is érezte, tudta, hogy a téboly remeléséig rá és követi orvgyilkosként lépteit. Ez a tudat hajtotta őt varázserővel a legnagyobb magyar bús katasztrófájának tanulmányozására. Ott szeretett állni a legmélységesebb és legsötétebb vizek felett. Bonczolgatni szerette ama Biztosítékot pedig egyébben nem látnak, mint a hatalmi tényezők bizlalásában, vagyis a minisztérium átalakításában. Itt van a főnehézség! Mert ennek az az értelme, hogy a Taaffe-kabinet németliberális irányzatban alakuljon át. Hogy ehhez mit mondanak a konzervatívok és a klerikálisok, a szlovének és a csehek, a kormány eddigi támogatói, nem tudjuk, de, hogy a természetes nehézség itt van, az kétségtelen. Azonban lehetetlen nem konstatálnunk hogy mindezekben a pontozatokban a Plener pártja nagyon sokat engedett eddigi követelményeiből és ha a status quo alapjára korábban helyezkedett volna, talán régen véget vetett volna a nemzetiségi viszálynak és hasznossá tette volna az osztrák parlamenti életet! Mert a nemzeti és közjogi harcz teszi meddővé a parlament működését és akadályozza a reformokat Ausztriában is. A tanárok fizetése. A tanári fizetések mozgalmaira vonatkozólag a következő nyilatkozat közlésére kérettünk föl: A »Magyar Hírlap«-nak decz. 29-iki számában »Tanárok forradalma« czím alatt, a brassói tanári körnek az Országos középiskolai tanáregyesület elnöksége és választmánya ellen intézett támadására vonatkozólag, melyről azonban mindeddig csak a hírlapok útján értesültünk van szerencsénk a következőkben válaszolni. 1. Határozottan vissza kell utasítanunk a brassóiak vádjait, amelyekről különben csak a napilapok útján értesültünk. Mi a nagybizottság határozatait lelkiismeretesen és sürgősen végrehajtottuk, sőt azokon kívül nem mulasztottunk el semmit, amit közös érdekeink előmozdítására jónak láttunk. Memorandumunkat, melynek egyik sarkalatos pontját épen a rangosztályokba sorozás elleni tiltakozásunk képezte s amelyben körülményesen kifejtettük, hogy mily káros hatással fog járni, ha a tanárok között rangkülönbséget teremtenek, még a gyűlés hetében személyesen benyújtottak a miniszterelnöknek vallás- és közoktatásügyi és pénzügyminiszternek és az államtitkároknak, megküldöttük a pénzügyi bizottság minden egyes tagjának, kiket azonfelül személyesen is informáltunk. Darányi I. orsz. képviselő úr által benyújtottuk a képviselőházhoz. Megküldöttük az állami középiskolák testületeinek, hogy az illető képviselőket ők is informálhassák és általuk a memorandumot ők is benyújthassák a Háznak s megküldöttük végre 287 orsz. képviselőnek is. A kérdést 6 hétig napirenden tartottuk s el is értük azt, hogy a már-már veszendőbe menő ötödéves pótlékokat megmentettük s kivittük azt, hogy a fizetések alsó fokozatait ránk nézve eltörölték. Egyszersmind a pénzügyi bizottság olykér akarta a különbséget a fővárosiak és a vidékiek között enyhíteni, hogy a vidéken is legyenek VIII. s a fővárosban is legyenek IX. rangosztályba tartozók. Igaz, hogy nem értünk el mindent és hogy az elért eredményekkel mi sem érjük be. Hanem, hogy emiatt azzal vádoljanak, hogy nem jártunk el legálisan és energikusan és hogy ebből a brassóiak azt a konzekvencziát vonják le, hogy a tanáregyesületet még inkább gyengíteni kell, oly eljárás, mely előttünk megfoghatatlan és csak annak a túlságosan izgatott kedélyállapotnak tudandó be, mely a brassóiak nyilatkozatának minden sorából kinr. Hogy tisztelgésünket a vallás- és közokt. miniszter úrnál az új kabinet megalakulása alkalmával a brassóiak servilismusra magyarázzák és mint a miniszter urnak hamis informálását tüntetik fel, holott ez alkalommal ezekről a dolgokról nem volt és nem lehetett szó: oly alant járó vád, mely ellen nem tartjuk szükségesnek védekezni. 2. E méltatlan támadás azonban távolról sem riaszt vissza bennünket attól, hogy a fegyvert letögyük és küzdelmünkkel felhagyjunk. M megmaradunk amaz álláspontunk mellett, melyet kezdettől elfoglaltunk. Küzdeni fogunk a húsvéti nagybizottsági ülésünk határozatai szerint szerkesztett memorandumunk pontjai mellett s különösen ama pont mellett, amely a rangosztályokba sorozás káros voltát ecseteli, küzdeni fogunk, daczára annak, hogy ama gyűlésen épen néhány vidéki testület részéről emeltetett szó a rangosztályok megteremtése érdekében. Egyebeket a január 2-án tartandó választmányi ülésre bízunk. Az orsz. középiskolai tanáregyesület elnökségének nevében Berecz Antal, elnök, másokon már betelt borzasztó tragédiát, melyre — igy és jól sejté — ő is predestinálva volt. A közszereplést, a bírálat élességeit, a harczot beteg lélek nem birja meg. Őt jobban kímélték politikai ellenfelei, mint bárki mást; jobban, mint ahogy ö kímélte őket.— És ő mégis feladta a politikai küzdelmet s eliszonyodva a rémtől, mely üldözé, világgá ment. Mint a hasonló borzalmas lelki baj minden betege, ő is a könnyelműséggel akart tragikus sorsán enyhíteni. Mulatott, játszott, elszórta apai, anyai vagyonát — s még ezzel is szaporította kétségbeesésének súlyos okait. S aztán megölte magát mindez okokból — és nem más okból. S telt volna bár be a politikában mindaz, amit ő valaha csak álmodott, akkor is az lett volna a vége, ami lett. Az ő bajában az ő halála a természetes halál. — De hát — felelém a démonnak — ha ez így történt, mert nem írják és mondják ezt meg legalább azok, akik ellen ma fegyvert kovácsolnak ama boldogtalan halott leveleiből? — Miért nem ?. . . Nos, itt van megint a hipokrízis. Azért nem, mert egy szegény halottról érzékeny és megragadó történeteket eleven emberek kárára forgalomba hozni — az legfeljebb kegyetlen dolog, hanem egy szegény halottal szemben bármely kíméletes vitatkozás is kegyeletlen dolog. Ti emberek ezt így tartjátok, ez is egyik konvenczionális hazugságtok. Szerencse, hogy bizalmas körben mégis megmondjátok, ha csak suttogva is a »kegyeletien« igazat. — Lefőzlek démon! Azonnal visszamegyek abba a kávéházba, s ott menten, egész nyíltsággal felvilágosítom a szomorú történet igaz mibenlétéről épen azokat az urakat, akik a téves versziót ismerik és adták elő, — Naiv ember! — kaczagott a démon. Azok az urak ép olyan jól tudják, hogy miként is történt az egész, mint ép, mint te, mint mindenki. Hisz az köztudomású, hanem azért nyilván csak a legendás versziót szokás elmondani. # A toronyórák csengve-bongva egymásután verték a tizenkettőt. Magam ballagtam az utczán Puncsszagú volt az egész világ. Egy szunyókáló bolti őrben elestem. Mind aketten igen megütöttük magunkat, hanem azért boldog újévet kívántunk egymásnak. Hipokrizis! Csupa hipokrizis! Andeonicus. Táviratok. A horvát ellenzék programmja. Zágráb, decz. 31. Az egyesült horvát ellenzék programmja, melyet az »Obzor« és a »Hrvatska« ma közzétesznek, a következő pontokból áll: 1. A horvát államjog megvalósítása a monarkia keretén belül. 2. Az öszszes horvát országok egyesítése és függetlensége. 3. Parlamentáris és szabadelvű intézmények behozatala. 4. A horvát nyelv kizárólagos uralma a közigazgatás összes ágaiban. 5. Mindkét párt a fenti programmra nézve egységes és szolidáris eljárásra kötelezi magát más politikai pártokkal szemben és 6. E megállapodások keresztülvitelével mindkét frakció bizalmi férfiaiból kinevezendő végrehajtó bizottságot bíznak meg. Szarcsevics maga, hír szerint, nem helyesli a fúziót és nem vett részt az ülésen, melyen az létrejött. A Rajna szabályozása, Bécs, decz. 31. Az Ausztria-Magyarország és Svájcz által közösen eszközlendő Rajna-szabályozásra vonatkozó állami szerződést tegnap írták alá Kánoky gróf külügyminiszter és Repli svájczi követ. A francziaországi események. Páris, decz. 31. (Eredeti távirat.) Az orleansi herczeg, ki most Ázsiában utazik, a párisi eseményekről folyton távirati értesítéseket kap. A párisi gróf legutóbbi távirati értesítésére valószínűleg mielőbb visszatér Európába. Lessepset és társait hír szerint már holnap szabadon bocsátják, de csak ideiglenesen. A »Libre Parole« szerint a szenátorok és képviselők elleni vizsgálatot már január 10-én elejtik. Ma reggel hirdetményeket ragasztottak ki a falakra, melyben Carnot, köztársasági elnököt határozottan felszólítják, hogy a Panama-társulat tolvajai ellen tegye meg a szükséges lépéseket, adjon ki dekrétumot arra nézve, hogy mindazoknak, akik a Panama-vállalatnál jogtalan utón vagyont szereztek, valamint ezek feleségei és gyermekei vagyonát is foglalják le és kobozzák el. A bűnösöket mindaddig zárják el, míg a Panama-társaság hitelezői és részvényesei pénzükhöz jutnak, de azután se nyerhessék vissza politikai és hivatalviselési jogaikat,nevüket pedig keretbe fogdalva e felírással: »csalók«, 20 éven át függeszszék ki a képviselőház ésa szenátus üléstermében. A különös hirdetményt tömérdek ember nézte és olvasta, mígnem a rendőrség azokat eltávolította. Delahaye képviselő egy hírlapíró előtt kijelentette, hogy az ügy eltussolását nem tűrik el, s ha a kormány a vizsgálat beszüntetésére határozná el magát, lesznek emberek, akik az egész ügyet ú SDOT felszínre fogjük nézni, meg — mond — a tíz képviselő és szenátor kiadatásával sem elégszünk meg, mert tudjuk, hogy száz embert vesztegettek meg s addig nem nyugszunk, mig ezeket kivétel nélkül meg nem büntetik. A Welf-alap, Berlin, decz. 31. A »Nationalzeitung« írja: Kormánykörökben azt beszélik, hogy a »Vorwärts«-ben megjelent nyugta-jegyzék csupa koholmány s hogy a Welf-alapból való fizetésekről való nyugták sohasem is léteztek. (M. E.) Berlin, decz. 31. (Eredeti távirat.) A »N. Er. Presse« jelentése: A »Vorwärts -sínek a Welfs-alapról közölt czikke nagyon gyanúsnak látszik, mert a szóban forgó száz nyugtatón szereplő embereket nem nevezi meg, hanem csak úgy írja őket körül, hogy a leírás mindenkire ráillik. Az állítólagos nyugták az 1868—1890-iki évből valók. Elfogadóként azokon különböző államok előkelő hivatalainak viselői, szerkesztők (ezek közt több franczia) 24 hanoveri és dél-németországi képviselő, továbbá H . . . grófnő és egy másik előkelő hölgy szerepel, kinek férje a porosz udvar szolgálatában áll. Különösen három 1866. junius hó 21-éről keltezett nyugta van föltűnően kiemelve, melyeken egy nagy délnémetországi újság és három kiváló bajor egyéniség szerepel. E három bajor közül az egyik II. Lajos király előkelő tisztviselője, a másik kettő pedig ugyane körből való. Az első 35,000, a második 30,000 márkával. Lajos király legbizalmasabb környezetének egy alantas tisztviselője 10,000 márkáig van érdekelve. Ezeken kívül mint elfogadók szerepelnek: orvosok, egy katonai attaché, rendőrtisztviselő s egy 6000 márkás nyugtán egy szolgálaton kívüli kapitány. Egy würtembergi birodalmi gyűlési képviselő 1872. szeptemberében állítólag 20,000 tallért, egy pfalz bajor nemzetiszabadelvű párti képviselő 1872. augusztusában 4000 tallért, egy porosz konzervatív képviselő 1881. áprilisban 10,000 márkát kapott. Az Ahlwardt szabadon bocsátása. Berlin, decz. 31. Ahlwardt rektort tegnap szabadságolták pretzensei fogságából. (M. É.) Francziaország és Belgium kereskedelmi viszonya. Brüsszel, decz. 31. Jól értesült körökben mondják, hogy a svájczi kereskedelmi egyezménynek Francziaország által történt visszautasítása következtében Francziaország részéről várható, hogy Belgiummal sem fog kereskedelmi-politikai tárgyalásba bocsátkozni. Belgium ez esetben csaki érdekeit követve, foganatba venné cselekési szabadságát. Belgium és Francziaország közt úgysem létezik semmiféle kereskedelmpolitikai egyezmény, hanem csak egyserű modus vivendi, melynek mindig éget lehet vetni. A déli vasút évi jövedelme. BOCS, decz. 31. (Erdeti távirat.) A »N. Fr. Presse« jelentse. A déli vasút évi tiszta jövedelme igen jelentékeny öszszeggel marad mögötte a mit évi jövedelemnek. Strikedle bányászok. Saarbrücken, decz. 31 Ma 15,000-nél több munkás strikeol, tehát több az egész személyzet felénél. A hatóságok kifüggesztették minden bányában a megfelelő rendőri rendeleteket. A Maybads bányában a strikeolé bányászok komoly kihágásokat követtek el azok ellen, akik a munkát folytatni akarták. Warkens-t, a jogvédelmi egylet elnökét, elfogták és a vizsgálóbíró leé vezették. Közgazdasági táviratok. Pétervár, decz. 31. Az 1893-ik évben négy uj sorozat kincstári jegy adatik ki és pedig két 1889. évi kincstári sorozat és három 1885. évi sorozat fedezésére. — A közlekedési minisztérium a birodalmi tanácshoz törvényjavaslatot terjesztett elő, a Perekop-csatornának magánvállalkozás útján való kiépítése tárgyában. Hírek. Deczember 3. Új regényünk. Az újévet új regény közlésével kezdjük meg. Életet életért a címe és szerzője ugyanaz, aki a nagyhatású , Tola Halifax-ot írta. Olvasóinknak ez új, két vaskos kötetet kitevő regényünkkel jó szolgálatot ülünk teljesíteni. Az Életet életért a világirodalom legkedveltebb regényeinek egyike, amely még minden nyelven, melyen fordítása eddig megjelent, szerzőjének csak népszerűséget és tisztelhet, az olvasóknak pedig élvezetet szerzett. A regény fordítását avatott toll végezte, amelynek közvetítésével úgyszólva közvetlenül élvezhetik olvasóink a regénynek élethíven nyelvünkre átültetett szépségeit. Kab Amerika«, arab nyelven az első újság, melyet az új világban írnak és nyomatnak. A »Kawkab Amerika« minden pénteken jelenik meg a Pearl Street 45. számú házában, ahol egy keleti könyvkiadóhivatal van. A kiadó szobája egy darab a távol keletből. A falak, melyek mentén alacsony kerevetek húzódnak, mindenféle keleti fegyverekkel, kardokkal, kétélű görbe tőrökkel, pajzsokkal, lőfegyverekkel vannak teleaggatva, köztük gyöngygyei hímzett szandálok, bőr tábori üvegek, keleti hangszerek, s mindenféle régiségek lógnak, a terem közepén lévő asztal pedig tarka keleti szőnyeggel van beborítva. »Mikor beléptem ide — írja egy utazó — európai ruházatú, de félreismerhetlenül keleti jellegű férfiak czigarettáztak ott, s arab betűkkel teleírt papírszeleteket hasonlítottak össze. A legidősebb ember fölkelt, s tiszta angol nyelven üdvözölt. Dr. Abrahám Arbibi volt, aki öcscsével, Naghibbal a lapot, »Amerika csillagé«-t megalapította. Mind a kettő Damaszkuszban született, Ábrahám kitűnő orvos, ki Amerikában szerezte diplomáját, s Los Angelesben évek során át praktizált, Naghib pedig elsőrangú linguista, ki itt élő nyelvet folyékonyan beszél, s a Maryville college-ben (Tennessee állam) az európai nyelvek tanára. Elvezettek először a nyomdába, hol angol s arab szedők dolgoznak, s megmutatott egypár új lapszámot. A rendkívüli szép s világos nyomású lapnak négy oldala van, mindegyiken négy hasábbal. Három oldalt arab, egyet pedig angol szöveg foglal le. — Azt hisszük, hogy újságunk prosperálni fog, mondá Naghib. A világon mintegy 275 millió ember beszél, vagy ért arabul. Észak- és Dél-Amerikában 150 ezer arab él, az Egyesült Államokban 75 ezer, magában New-Yorkban pedig legalább 7000. S miután lapunk a legtisztább korán arab nyelven van írva, mindenki meg fogja érteni. De a keleti szemináriumokban s európai egyetemeken is előnyösen használhatják, mint taneszközt. Arra igyekszünk, hogy úgy Indiában, mint Szíriában s Afrikában elolvassák hitrokonaink. Meg lesz benne minden, amit az Amerikába érkező araboknak az itteni viszonyokról tudniok kell s mivel amerikai újság kép nélkül alig képzelhető, a mi lapunk is illusztrálva lesz, kezdetben nagyobbára a chicagói kiállításról adván ismertetéseket. — Az új pénz. A «B. C.« jelenti. A kivert ezüstkoronásokból az első küldemény tegnap érkezett Körmöczbányáról a pénzügyminisztériumba. A körmöczbányai pénzverde most már hetenként körülbelül 100.000 darab ezüstkoronát fog szállíthatni, forgalomba azonban e pénzek csak márczius hó folyamán jönnek. A pénzügyminiszter valamennyi pénzügyi hatósághoz és hivatalhoz egy körrendeletet intéz, mely magában foglalja a koronaérték czímeinek leírását és rajzát tartalmazó hirdetményt. — Philippovics és Raiffel. A közelebbről elhunyt Raiffel tábornok a boszniai hadjárat alkalmával a 39. gyalogdandár parancsnoka volt, s derék részt vett az okkupáczióban. Csapatai a főhadoszlophoz tartoztak, amely tudvelevőleg Philippovics táborszernagy közvetlen parancsnoksága alatt állott. Ez a két férfiú, akiket a véletlen együvé vetett, a lehető legellentétesebb természetű ember volt. Emez rideg, alárendeltjeivel szemben szigorú, sokszor a kegyetlenségig szigorú. Raiffel ellenben a lehető jogszeretetreméltóbb, barátságos, mindenki iránt jó indat**Pihenő volt. A Zeniek partján a pihenővel szomszédos dűlőn Kaidei megpillantja régi ezredét, ajö0^’ ttc Volt j»n»tnnnnrm1rn üld O Dl p+. 8 barátságosan üdvözli a tiszteket és legénységet: »Üdvözöllek, — kiáltá feléjük Kaiffel, — üdvözöllek teljes lelkemből; büszkén gondolok vissza arra az időre, melyben parancsnokotok voltam.« — Raiffel hirtelen elhallgat. Ugyanakkor a közeli bozótból kilépett Philippovics, aki tanúja volt a jelenetnek s messze hallható hangon, az összes csapatok előtt így szólt Raiffelhez: »Tábornok úr ! Az ilyesmit kikérem magamnak! Hagyja ön az ezredet pihenni! Pihenő van. Az ezred nem tartozik az ön dandárjához. Sokkal komolyabb időket élünk, semhogy enyeleghetnénk. Végezze az ilyesmit máshol és máskor!« — Raiffel az izgatottságtól halott halványan szalutált s azzal odébb állt. Panaszt akart emelni goromba fölebbvalója ellen, Tegethoff altábornagy azonban közbevetette magát s a panasz elmaradt. Ennek a mozzanatnak már mind a három szereplője a legnagyobb egyetértésben lent pihen a föld alatt. Tegethoff tudvalevőleg öngyilkossá lett. Philippovics meghalt s őt most követte a jókedvű, annyiak által szeretett Raiffel is. — Leánykereskedés Konstantinápolyban. A Konstantinápolyban megjelenő »Corrier des Etats- Unis« azt írta nemrég, hogy bizonyos lelketlen ügynökök Galicziából több lányt mindenféle ürügyek alatt a török fővárosba csalnak, s ott török családoknak eladnak, úgyhogy az osztrák-magyar nagykövetség már több ízben volt kénytelen ily lányokat megszabadítani. Eddig vagy hatvanat mentett meg. E hírre vonatkozólag azt írják egy bécsi lapnak, hogy ha az évek óta divó leánykereskedést nem is lehetett még teljesen elnyomni, az nem áll, hogy ezeket a szerencsétlen teremtéseket rabnőknek adják el a török családoknak. — Menüett a farsangon. A menüettet, melyet tavaly télen a berlini udvarnál ismét meghonosítottak, a német társadalmi körök mindinkább fölkapják s az idén több elite-bálnak fogja képezni a fénypontját. Legutóbb Kelet-Poroszország egy kis helyőrségi városában tánczolták. Az e táncznál elkerülhetetlen rococo-csokor, a bottal és watteau-szalaggal természetesen nem hiányzott. A csokrokat a 12. ulánus ezred tisztikara hozatta Berlin egyik elsőrendű virágkereskedéséből. — Heine és a tőzsde. Heine tudvalevőleg sokat veszített a tőzsdén. Az 1847-iki válság alatt vagyonának nagy része elúszott. Erre nézve Bernstein a következőket beszéli el: »Látom most is,, amint vele az operában találkoztam és, arra a kérdésemre, várjon vesztett-e valamit, így válaszolt: »Valamit? Nagyon, sokat. De hát meg is érdemeltem, és a prágai rabbinak is egészen igaza van.« »Hogyan?« — kérdem bámulva. »Lássa, — folytató Heine — ez egy régi történet, még gyermekkoromban hallottam és még ma is emlékezem reá. Az öreg prágai rabbi keresztül megy a Moldva hídon. Elébe rohan egy zsid 5_ asszony és éktelenül kiabál: »Az istenért, az istenért, édes rabbi, nagy szerencsétlenség történt. A fiam eltörte a lábát.« " »Aztán miként törte el? — kérdé a rabbi. »Mert felmászott a létrára, hogy . , »Mit:* — közbevág a rabbi — létrára mászott ? úgy kell neki, minek mászik a zsidó a létrára!« »Lássa — teszi hozzá Heine — ezt mondhatom én is. Miinek megy a költő a tőzsdére ?« (Ez a kis történet eszünkbe juttat egy másikat, amely egészen hazai. Egyik régibb intendánsunk egyszer egész nyugodtan sétálgat a nemzeti színház udvarán, amikor betipeg a színház legkényesebb baritonistája, s Ingyen nyöszörög : »Kérem alásssn, ... én «ta nem gap* Lapunk legközelebbi száma héten délután jelenik meg. Mai számunk mellékletének tartalma A következő : Diplomácziánk a Balkán-félszigeten. Irta Szokolay Kornél. A Garai-pályázat. Irta : Paulay Eco . — Ibis. redibis. — Baross szobra. Tárcza : Az uralkodó planéta. Irta: Keszler József. Életet életért. (Regény.) — Közgazdaság : Deczember 31. Üzleti hetiszemle. Közlemények. Külföldi áru- és értéktőzsdék. Budapesti áru- és értéktőzsde. Kőbányai sertésüzlet. — -'Szállás. — Időjárási táblázata — Színházak és mulatság* I -Kantár. — nyílt tér. — — Az új év az udvarnál. Bécsb., távirják. Hohenlohe herczeg főudvarmester van esro az Augarten teremépületében átvette az u.évi üdvözleteket a király részére; a királyné részére Goess grófnő főudvarmesternő vette át azokat a burgban. — Ferencz Ferdinánd főherczeg világkörüli útjáról Triesztből a következőket jelentik: A Kairóból érkezett táviratok szerint Ferencz Ferdinánd és Lipót föherczegek Pont-Saidnál a legélénkebb érdeklődésnek volt középpontja. Az ottani ősz osztrák-magyar telep ünnepélyes fogadtatást rendezett, a khedive pedig első hadsegédét, Fuad pasát küldte a föherczegek üdvözlésére. A hajó zenekara a föherczeg rendeletére hangversenyzett Port-Saidban a Lesseps-téren. A főherczegek a khedive díszhajóján krokodilvadászatra mentek. — Személyi hírek, Reichensberger Péter, a német birodalmi gyűlés és a porosz országgyűlés tagja és a czentrumpárt vezére, ma este Berlinben meghalt. — A chicagói világkiállítás török bizottságának biztosa Hakki bey visszatért Konstantinápolyba és eljárásáról jelentést tett a szultánnak. — Ivlrbe kerül az angol királynő utazása ? Az angol királynő küszöbön álló olaszországi útja alkalmából a »Herold« közli, hogy mibe kerül a királynőnek egy kontinensi útja. Egy rendes tavaszi út 11 ezer font sterlingbe kerül, azaz 132 ezer forintba. A királyné az idén Florenczben szándékozik tartózkodni, s egy előre küldött udvari hivatalnok már alkudozott is egy nagy, kényelmes villa tulajdonosával. De mivel az illető nem kevesebb, mint heti 9600 frt bért követelt a villáért, hát nem vették ki. Erre Ladi Crawford ingyen fölajánlotta a tulajdonát képező Palmiezi villát, mit azután a királynő el is fogadott. — Wekerne díszpolgári oklevele. Székesfehérvár városa — mint már jeleztük. — Wekerle Sándor miniszterelnököt, Fehér megye szülöttét, díszpolgárává választotta. Az erről szóló oklevél már elkészült. Vannak rajta képek a város történetéből, a királyi koronázásokról és temetésekről, Szent István jobbjáról, a városban koronázott és temetett királyokról, továbbá a város látképe, czimere stb. Az oklevelet remek bőrtokba helyezték és ezüst sarkokkal láttak el. — Új bíborosok. Az egy év leforgása alatt immár hatodszor elhalasztott konszisztórium végleges határidejét a pápa január 15-ikére tűzte ki. S mivel ebben többek közt Galimberti bécsi nunczius és Vaszary Kolos herczegprimás is megkapják a bibornoki méltóságot, a bibornoki kalapot ő felsége Galimberti nuncziusnak január végén Bécsben, Vaszary herczegprimásnak pedig február elején Budapesten fogja feltenni. — »Kawkab Amerika *.New-Yorkban mindenféle nemzetiségű ember keresi szerencséjét; a világ minden tájáról nemcsak ideiglenesen fordulnak meg ott a különféle nemzetek fiai, hanem állandó letelepedés czéljából is. Lakosság tekintetében semmi sem mutatja jobban New-York tarkabarkaságát, mint az, hogy a világ minden műveit nyelvén jelenik meg ott hírlap. Az új jövevénynek, aki még nem jártas az angol nyelvben, szinte nélkülözhetlen egy anyanyelvén irt hírlap. Van ott franczia, olasz, spanyol, svéd, norvég, dán, magyar, tót, örmény újság, de egy sem okozott megjelenésekor akkora feltűnést, mint a »Kan