Nemzet, 1893. március (12. évfolyam, 3775-3804. szám)
1893-03-25 / 3799. szám
Temesvár, márcz. 24. (A románok a kormány egyházpolitikája ellen.) A temesvári román esperességi zsinat dr. Puticiu Traián esperes indítványára elhatározta, hogy megkéri az aradi püspököt, miszerint a kormány egyházpolitikája ellen a koronához felterjesztést intézzen. Minthogy a zsinatnak politikai dolgokkal foglalkoznia nem szabad, néhány hazafias tag a határozat ellen óvást emelt. Ausztria. Az urakháza mai ülésén, mint Bécsből távírják, elfogadta változatlanul a képviselőház által már elfogadott törvényjavaslatok nagy részét és megválasztotta a delegáczió tagjait, mire Taaffe gróf miniszterelnök, ő felsége megbízásából, elnapoltnak nyilvánította a Reichsrathot. A delegáczió tagjaivá megválasztották : Auersperg Károly herczeg, Badeni gr., Catti b, Conrad b., Czedik b., Dumba, Dunajevszky, Julian lovag, Falkenhayn gr., Gombert lovag, Hartel lovag, Hauswirth, Helfert b., Klevenhüller herczeg, Königswarter b., Ledebur gr., Montecucculi gr., Starhemberg herczeg, Trauttmannsdorff Miksa gr., Walterskirchen b. és Windischgrätz herczeg; póttagokká : Giuliani, Franckenstein b., Hangwitz gr., Hlaska, Lobmayr, Siemenski gr., Stöger dr., Sylva- Taroucca gr., Vetter gr. és Zamoyski gr. A képviselőház ülése. Bécsből távírják. A képviselőház ülésén a kereskedelmi miniszter egy interpelláczióra válaszolva kijelenti, hogy a déli vasút ellen felhozott panaszok alaptalanok. Majd a kassaoderbergi vasút elsőbbségi konverziójának keresztülvitelénél követett eljárás tárgyában beterjesztett interpelláczióra válaszolt, s kijelentette, hogy a kérdéses kötvények nem voltak forgalomból kivont kötvények. Itt oly társulatról van szó, amely elsősorban a magyar kormány felügyelete alá tartozik. Az osztrák földhitelintézetnek ez ügyben követett eljárása miatt a kormány nem léphetett közbe. Ezután a ház az élelmiszerek hamisítása ellen irányuló törvényjavaslatot harmadik olvasásban elfogadta. Végül számos kérvényt intéztek el. Pattal és Morsey interpellácziót intéztek a közoktatásügyi miniszterhez az iránt, hogy a keresztvetésre és az iskolai imára vonatkozó nyilatkozatainak szándékozik-e a leghathatósabban érvényt szerezni. Az elnök kijelenti, hogy a jövő ülés napját nem határozhatja meg. A tartománygyűlések Bécsből távírják. A 13 koronaország tartományi marsalljai gyűlést tartottak, amelyen a következő pontokban állapodtak meg: Okvetlenül szükséges, hogy a tartománygyűlések a rendezett pénzügyi kezelés fenntartása érdekében rendes időközökben egybehivassanak. A tartománygyűlések lehetőleg december elején hivassanak egybe hat vagy hét heti ülésszakra. A tartománygyűlés külön kívánatéra az ülésszak húsvét után legyen tartható. Bécs, márcz. 24. Az őszi nagy hadgyakorlatokra vonatkozó előkészületek már annyira előrehaladtak, hogy az informatív határozatokat már közölték is azon csapattestekkel, melyek az éjszaki, illetőleg a déli hadtestnél működni fognak. Az ordre de bataille már megállapíttatott. Ennek értelmében a csapatok a tartalékosok és honvédcsapatok behívásával akkép egészítendők ki, hogy az operácziók a harczi állományt amennyire lehetséges, megközelítsék. A fegyverkötelesek legnagyobb részben a gyakorlatok idejére be fognak hivatni, úgy, hogy minden gyalogsági század 140 emberből fog állani. (M. E.) München, márcz. 24. (Eredeti távirat.) A »N. Fr. Presse« jelentése. A müncheni »Allgemeine Zeitung« berlini értesülése szerint a birodalmi gyűlés feloszlatásának eszméje háttérbe szorul. Ellenben tárgyalásokat indítottak meg, melyben a szabadelvű párt és a centrum tagjai is részt vesznek. Ezeknek a tárgyalásoknak az a czélja, hogy az öszszes katonai javaslatok elvben való elfogadása mellett, azoknak tényleges elfogadását részletekben és évek sorára felosztva, biztosítsák. A franczia szenátus elnöke, Páris, márcz. 24. A demokrata balpárt próbaválasztást ejtett meg a szenátusi elnökségre. Magnin 12, Constans 9 és Challemes- Lacour 3 szavazatot kapott. A Panama-botrány. Külföld. * A brüsszeli érmeértekezlet. Az Egyesült Államoknak a brüsszeli érmeértekezletre kiküldött megbízottjai valamennyien beadták lemondásukat az új kabinetnek. A kormány ma tanácskozott, azon, hogy nevezzen-e ki új megbízottakat. Hír szerint Cleveland elnök nem fog Brüsszelbe új megbízottakat küldeni, hanem valószínűleg a brüsszeli követ fogja az Egyesült Államokat az értekezleten képviselni. Taviram A német császár Rómában Berlin, márcz. 24. A »Post« alaptalannak, nyilvánítja a bel- és külföldi sajtó azon hírét, mintha a császárnak a Vatikánban teendő látogatásával követendő szertartásra nézzve jegyzékváltás folyt volna, hogy a látogatás bejelentésénél, mint az arra adott válasznál kölcsönösen magától értetődőnek tekintették azt, hogy a már korábban szem előtt tartott formák aövőre is érvényben maradnak. Ezt iránt tehát tárgyalások nem folytak. A pápa abbeli elhatározásáról szóló hírek, hogy a jubileumi zarándoklatokat a német császár római tartózkodása alatt szüntessék be, annyiban felelnek meg a valóságnak, hogy a német zarándoklatokat, melyeknek április 18-án kellett volna Rómába érkezniük, kivételképen május 8-ára halasztották el. A pápai jubileumi zarándoklatok programmja különben marad a régiben. Bismarck, Hamburg, márcz. 24. (Eredeti távirat.) A »N. Fr. Presse« jelentése: Bismarck megbetegedéséről mit sem tudnak. Vasárnap még mindenesetre jól érezhette magát, mert választóinak küldöttségén kívül fogadott több képviselőt, kikkel beszélgetve, a gazdasági pártok létesítésének szükségét hangsúlyozta. Kiemelte, hogy a gyomor kérdése mindenekfelett fontos. Az ember a magasabb politikáról csak jóllakott gyomorral beszélhet alaposan. Az asztalszomszédjuk, a pezsgő és a meztelen leánykarok hatása alatt olvadozni kezdett, azt mondták neki: beszéljen az édesmamával. Ilyen módon a leányok sorra férjet találtak, és mondják, hogy mindannyiból jó feleség lett. Mikor a kelengyéjük ki volt állítva a vácziutczai kirakatokban, az emberek a czímeres *) asztalkendők és a csipkepongyolák láttára találgatni kezdték , hogy vájjon mennyire rúghat egy-egy leánynak a hozománya. A beavatottak csak mosolyogtak, mert tudták, hogy a pongyolákon kívül még csak egy plüs-szalonra telik, az apanage pedig abból a húsz üveg baraczklekvárból áll, amit ő nagysága őszszel a menyecske leányainak küldeni szokott. .. Két óra hosszat, míg csak a vonat Tamásra nem ért, folyton a Gyurkovics-leányokról beszélgettünk. Az az, hogy Horkay beszélt csak, én két füllel hallgattam. Jól ismerte embereit és szelíd maliczia hangján szellőztette viselt dolgaikat, mint a fiatal apa, ha leánygyermekei csinyjeivel kérkedik. Közbe meg hangot adott benne a társszerző hiúsága, mely részt követel magának egyik-másik csattanósabb léhaság szellemi tulajdonjogából. Mikor a vonat keresztülrobogott a tamási hídon, már be voltam avatva hat Gyurkovics-leánynak a történetébe. Ezek a történetek tulajdonképpen nem is voltak történetek, mert egy-egy kisasszonynak az első báljával kezdődtek és az eljegyzésével végződtek. Első báljuk előtt a leányok a gyermekszoba homályában folytattak talányos exisztencziát, a lakodalmuk után pedig — nos, akkor megint a gyermekszoba homályába tűntek el. Be voltam avatva Sári, Ella, Katinka, Terka és Liza asszonyok történetébe és ismertem Gyurkovics Mrczi, a mostani menyasszony, mátkaságának előzményeit is. A hatodik leányról nem tudhattam meg semmit, de Klárikával még nem is történt semmi. Bálo*) A tamási Gyurkovics-család ezimere : Koronás vörös pajzsban fehér macskafej. A német katonai javaslat. Páris, márcz. 24. Carnot Ernő, a köztársasági elnök fia, az »Eclair« czimű lap igazgatóságához a következő levelet küldte: »Ön egy német lapból átvett egy ellenem irányuló gyűlöletes rágalmat. E lap azt mondotta rólam, hogy 1888. évben egy Panama-hegyet állítottak ki az én nevemre. Minthogy az ön lapja visszhangjául szolgált a gyalázatos hazugságnak, kérem önt, tegye közzé formaszerü és feltétlen czáfolatomat. 1888. évben 21 éves voltam és a bányásziskola padjain ültem. De ha valaki a Carnot nevet viseli, úgy nem szennyezi be kezeit, bármely korban van is. Fogadja stb. stb.« Páris, márcz. 24. A »Journal des Debats« közzé teszi azon levelet, melyet Reinach báró olasz nyelven Crispihez intézett, a midőn az ismeretes 50,000 frankot az utóbbinak megküldötte. E levél egyik pontja igy szól: »Használja fel az összeget a tudvalevő czélra.« A »Journal des Debats« ehhez hozzáfűzi, hogy e pénzküldemény nyilvánvalóan nismudi Siwával. ezután elérendő eredményre vonatkozik. (M. É.) Nemzet 1893. április hó 1-vel uj előfizetést nyitunk a Nemzet-re. A Nemzet előfizetési ára az esti lappal együtt: egy hónapra..........................2 frt negyedévre...........................6 . félévre....................................12 » egész évre........................24 » Az esti lap naponkénti külön megküldésére: egy hónapra .... 2 frt. 35 kr. negyedévre. ... . 7 » — » félévre.....................14 » — » egész évre................28 » — » Helyben újonnan belépni szándékozó előfizetők részére kívánatra a kiadóhivatal házhoz küldi az előfizetési nyugtát; vidékről az előfizetési összeg legczélszerűbben postautalványnyal küldendő következő czimmel : A Nemzet kiadóhivatala , Budapest, Ferencziek tere 3. Kérjük azokat a. t. ez. vidéki előfizetőket,kiknek előfizetésük márczius hó végével lejár, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. zott, kikosarazott egypár jóravaló embert és pártában maradt. Miért ? Senki nem tudja, ő maga talán legkevésbbé. - Szerelmes valakibe'? találgattam Horkay elcsodálkozva nézett rám, mintha nem értené meg ezt a két szót. A pályaudvaron hangos társaság várta a vőfélyt. Egypár jókedvű asszony és leány, egész raj matróz-sipkás gyerek, egypár gavallér, és két-három zöldlibériás hajdú a háttérben. A kerekek dübörgésébe és a gép sistergésébe czigányzene ezmozogása vegyült; az országút felől, hol néhány négyesfogat várakozott, lenyerítés és toporzékolás hallatszott. Egy huszárezredes türelmetlenül kutatta végig a kocsikat. Mikor a szép asszonyok ablaka alá ért, egy marék rózsát szórtak az arczába. — Itt vagyok! Horkay kezet fogott velem, aztán a kutyájának szólt és kilépett a perronra. Utána hajoltam és láttam a zöld vadászkalapját, amint eltűnik a tarka, asszonyi napernyők közt, a melyeknek tulajdonosnőire olyan szeretetreméltó csípősségeket, tudott mondani. A gyorsvonat tovább sietett, és én a töltést szegélyező sürkakáczos faltól már nem láttam semmit. Reáértem gondolkozni, és miközben a sárga repczetáblák és a zöld vetések szédítő sebességgel repültek el mellettem és a nyitott kocsiablakon arezomba csapott a bársonyos, tavaszi levegő : a Gyurkovics-leányok és megint csak a Gyurkovics-leányok jártak az eszemben. Mikor pedig messziről megláttam a péterváradi citadellát, mely merészen fúródik a déli égboltozat azúrjába, már megcsináltam magamnak valamennyi leány történetét. íme, elmondom ezeket az együgyű történeteket, melyek még a pointjükkel sem hatnak, mert hiszen előre megmondtam, hogy lakodalommal végződik mindannyi. Különösen figyelmeztetjük t. vidéki előfizetőinket, hogy minden reklamáczióhoz, lakóhelyváltozás bejelentéséhez és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalásokhoz egy-egy czímszalagot mellékelni szíveskedjenek. A fürdőidény alatt a kiadóhivatal pontosan megküldi a Nemzetet az esetben is, ha az előfizető tartózkodási helyét többször változtatja. Levelezőlapon nyilvánított kívánságra a kiadóhivatal a lapot 8 napon át díjtalanul és előfizetésre való kötelezettség nélkül bárkinek megküldi. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala. (Elzán rovat alatt, kötötteknek sem tartalma, sem alakjáért nem felelős a szerkest.ítségi. Országos m. clmmiai és SE közp.vegykisérleti állomás (Földmivelésügyi m.lj királyi ministerium ) 1437/1892. IGAZOLVÁNY. Az. országos m. kir. chemiai intézet és központi vegykisérleti állomás részéről ezennel hivatalosan igazoltatik, hogy a Cognac-ipar részvénytárssaiig- cognac-gyára *) az egészségügyi követelményeknek megfelelőleg van berendezve s az ott gyártott készletből f. hó 21. napján hivatalosan vett (öt féle) cognac minták mindegyike kifogástalan Jó bősegítnek találtatott 649. Budapesten, 1892. október 28-án. Az igazgató helyett: TÓTH sk *) melynek gyártmányai az utolsó oldalon megnevezett elárusítóknál kaphatók. A kiadóhivatal (Duna-gőzhajózási társaság*) Tekintettel az ez idő szerinti rendkívül nagy uszályhajó-szükségletre, indíttatva érzi magát a társaság, hogy a rakodási idők túllépése számára az általános teherárú, — a külön- és kivételes díjszabásokban megállapított várópénzeket f. btt 27-étől fogva további intézkedésig- a kétszeresére emelje fel és pedig 4000 q-nál nagyobb rakomány kirakásánál 80 frt 2500 q » » » »60 frt 2500 q » » kisebb » 40 frt frtnyi váltópénzt fog naponként és uszályonként felszámítani s ez illetékek minden napért, a mely az engedélyezett rakodási időre túl esik, tehát az esős-, vasár- és ünnepnapokért is járnak. — (6352) Budapest, 1892. márczius 24-én. A forgalmi igazgatósig. MAGYAR ipar én ker^skedeliui bank részvénytársaság. Részvényeink 2-ik számú szelvénye f.é. márczius 27-től kezdve főpénztárunknál (V. Nádor u. 4.) V— VI. ker. fiókosztályunknál (Podmaniczky u.2. Váczi körút sarkán. VI— VII. ker. fiókosztályunknál (Teréz körút 2. Király utcza OO VÜQTI 17 írttal o. é. váltatik be. Budapest, 1893. márczius 24. Az igazgatóság Tekintettel arra, hogy a hitközségünk tagjai részére való húsvéti kenyér (maczoth) szolgáltatásának joga a fennálló magas miniszteri rendeletek értelmében kizárólag az allirt hitközségnek van fentartva, indíttatva érezzük magunkat arra figyelmeztetni a t.. hitközségi tagokat, hogy maczoth-szükségletüket csakis a hitközség ma CZOth sütőitől szerezzék be, minthogy a húsvéti kenyérnek úgy a vidékről leendő behozatalát, mint a budai részekből, Kőbányáról és az elővárosokból való beszállását, valamint a netalán megkisérelt csempészetét avagy ügynökök általi illetéktelen elárusítást szigorúan ellenőrizni és hatósági elkobzás által megakadályozni fogjuk. (6731) Budapesten, 1893. márczius havában. A pesti szt. hitközség elöljárósága. A Magyar Orsi Központi Takarékpénztár igazgatósága ezennel közhírré teszi, hogy részvényeseinek f. é. február hó 25-én tartott rendes közgyűlésén hozott határozata értelmében a társaság részvénytőkéje 600,000 írttal, tartaléktőkéje szinte 600,000 frttal szaporittatnak a következő módozatok mellett : 1. Kibocsáttatik 2000 darab új 300 frtos névértékű részvény. 2. A részvényesek az uj részvényekre elővételi joggal bírnak és pedig akképen, hogy négy régi részvény után egy új részvény jár. 3. Minden uj részvényért a részvénytőkére 300 frt és a tartaléktőke javára 300 frt fizetendő; azonfelül 600 frtnak f. é. január 1-től a befizetés napjáig járó 5°/0 kamatja és a részvények után járó bélyegilleték. 4. Az új részvények a régiekkel mindenben egyenlők, a folyó év jövedelmeiben is részesülnek és az 1894-iki május 1-től járó szelvényekkel vannak ellátva. 5. Részvényesek, kik négynél kevesebb részvény birtokában vannak, ha az elővételi jogot gyakorolják, részvényutalványokat kapnak, melyek négyenként egy részvényre becseréltetnek. Felhivatnak ennélfogva mindazon részvényesek, kik az új részvényekre való elővételi jogot gyakorolni akarják, részvényeiket f. é. márczius hó 16-tól kezdve f. é. márczius hó 30-ig bezárólag számszerint rendezett kimutatások kíséretében az intézet pénztáránál (Budapest, IV. ker., Deák Ferencz-utcza 7. sz.) délelőtt 9—1 óráig lebélyegzés végett bemutatni és az átveendő új részvényekre való befizetéseket teljesíteni, mert ezen határidő letelte után az át nem vett részvények tőzsdeszerűleg eladatnak és az átvételi jognak későbbi gyakorlása nem érvényesíthető. 6702 Budapest, 1893. márczius hó 13-án. Az igazgatóság. Az 1890. évben Bécsben megtartott erdészeti és mezőgazdasági kiállításon a cognacgyártás terén bemutatott kiváló eredményekért díszoklevéllel kitüntetett * ** -«*** és **** Gróf KEGLEVICH ISTVÁN COGNAC JPromontoron (Alapítva: 1882-ben) mindenütt kapható. 6748 Divat és kultusz. Még akad itt-ott egy-egy ezüstös fürtü matróna, a ki anno egyben, honszerelme nagy fellángoltéban segített követ, földet hordani az első magyar Operette színház falaihoz, melybe a »Hazafiság a nemzetiségnek« büszke jeligéje alatt röppent be az Offenbach mester trikós múzsája. Körülbelül a falanszter-korig fejlődött azóta a közizlés. Sarkantyus csizmás oroszlánnak nézzük a magyar fajta művészetet, a népszínmű felvirágzott és lejárta magát. A hazafiság és nemzetiség nevében pedig már koldulni sem szokás. Különösen halva született minden olyan irodalmi vállalkozás, mely erre a két, hajdan erős oszlopra építkezik. De, ni des. Hoczczi, nesze. Adok két forintot egy könyvért, hanem megkövetelem, hogy megfelelő mennyiségű szórakozást, szellemi élvezetet nyújtson ezért az árért az író. Már nem csak politikai, hanem irodalmi divataink, mi több, divatos íróink is vannak. Munkáikat elkapkodja a mind jobban növekvő közönség, tisztességesen, egész a megélhetésig terjedő liberalitással fizetik a kiadók. Igenis, már nemcsak olyformán lehet megélni a tollból, ha az ember hátán czipeli batyuban. Nagy és őszinte örömet érzek, valahányszor olvasom, hallom, hogy Herczeg Ferenczet most ez, majd egy más nagy magyar város műveit, előkelő közönsége ünnepli; nem kuriózumkép, mint a néhai »írók és művészek« kiránduló csizmadiáit, hanem, mint egyik kiváló érdemes munkáját az irodalomnak. Ez a divat azt jelenti, hogy immár nem szükséges egy valódi talentumnak 25, vagy 50 évig várakoznia, hogy egy jubileummal lekvittelje iránta »hálás nemzete« mindazt, amivel adósa maradt. A siker, az édes, közvetlen, mámorító közelismerés felkeresi immár az ereje, alkotó képessége delelőjén álló magyar írót is, és a rangos, meleg verőfényével megérlel sok olyan gyümölcsöt, mely e nélkül nyilván satnyán lehullott volna. Ha már a »divat« ilyen áldásos befolyással van az irodalom fejlődésére, hogy idestova lesz akkora becsülete egy jóravaló írónak a publikum szemében, mint amennyit ma még úgyszólván kizárólagosan élveznek az országgyűlési képviselők: mekkora közértékkel bír minden magyar íróra nézve, teszem a Jókai-kultusz? Belső, maradandó műbecs dolgában olyan arány van a kultusz és a divat között, mint egy eredeti Cellini-rélzet s annak galvanoplasztikai utánképzése között. A kultusz nem zártkörű mulatság, mindenki részt vehet és vesz benne, akinek lelkületében van annyi rajongás, amennyi az entrée megváltásához szükséges. És kinek volna több jussa a rajongó kultuszhoz, ha nem annak az istenadta zseninek, aki ötven esztendő óta uralkodik korlátlanul a fantázia birodalmában ? Valami bűbájosság, a kedélynek és szellemnek elkoptathatatlan harmonikus naivsága kell ahoz az írói egyéniséghez, amely kultuszt teremt. Ebben csak egy versenytársa volt a mi koszorúsunknak : az örökifjan maradt Hugó Viktor. Tegyük fel például, minden profonálási szándék nélkül, hogy Petőfi nem áll rézcsizmában a görög templom előtt, hanem mint erőteljes aggastyán és poéta laureatus köztünk éldegél, tagja a »Tiazaklikknek«, vagy az Abbáziában kibiczeli a próféta szaftos mondásait, elnököl a Petőfi-társaság gyűlésein, S VGSZ6.ksZik AZ ELKKCTéljulÁban a. oagui&vwrl «- chutt-ti csak felényi is az a Petőfi-kultusz, mely ma minden magyar ember szívét büszkén dobbantja meg ? Bizonyára nem. A fülöpszállási kerület érdemes, veterán képviselője (Ha ugyan most is meg nem buktatta volna Baky István?) személyes extravagancziáival a tapsolók és a pisszegők ellenséges táboraira osztotta volna most békés egyezségben rajongó tisztelőit. Az emberi természetben fekszik, hogy nem kedveli az eleven lángelmét, mely lépten-nyomon saját törpeségére emlékezteti. Jókai körülbelül olyan távolságban él tőlünk, a mi köznapi felfogásunktól, mint Kossuth, aki legfőként a Kossuth-kultusznak hozott legtetszőbb áldozatot azzal, hogy nem jött haza, a politika küzdelmes, szennyes hullámzást sodrálta. És várjon ki tett annyit a magyar faji önérzet emelésére, istápolására, mint Jókai, aki Berend Ivánban, Zárkány Napóleonban, Tímár Mihályban, Tatrangi Dávidban, minden emberi és emberfölötti erények és tehetségek inkarnácziója gyanánt tüntetett fel magunkat magunk előtt, újabb, hatalmas tápot adván ama régi nemzeti jelszavunknak, hogy a magyar a legkülönb náczió a világon. Ezért a kis önámításért örökre lekötelezettje Jókainak az új Magyarország. Régi igazság, hogy a lelki nagyságnak egyik legfőbb alkotó eleme a naivitás. A Jókai genie-jének ez az uralkodó vonása ma is megvan a maga teljes, szűzies épségében. Ez a magyarázata annak, hogy már életében méltó, megfelelő központja egy olyan impozáns, merőben önkénytes, általános kultusznak, amely rendszerint csak a halott halhatatatlanoknak szokott az utókortól kidukálni. Ez a Jókai-kultusz olyan régen itt lüktet mindannyiunk ereiben, úgy együtt nőtt velünk, hogy szinte csak kedvező alkalomra várt, hogy helyes, dicső formában kitörhessem Nagyon jól emlékszem még rá, mikor egészen kis diák koromban édes jó apám a néhai Hont olvasgatván, elszunnyadt, dobogó szívvel kicsentem kezéből az újságot s aztán egy jó pajtásommal valóságos szellemi lakomát csaptunk az Arany ember ama fejezetéből, mely ép kifutotta a tárcza öt lábát. Micsoda hőstettnek tekintettük aztán, mikor a kalendáriumból sikerült kihalásznunk szent Móricz püspök és hitvalló névünnepét s ez alkalomból nyolcz sűrűn beirott oldalon gratuláltunk Jókai Mórnak, csak azért esedezvén, hogy ezentúl legalább még egyszer annyit írjon naplójában. Most olvasom, hogy ez az én gyermekkori jó pajtásom és szent Móricz napját köszöntő bűntársam, aki jelenleg jónevű fiatal fiskális Szegeden, az első volt, aki megtette az alföld fővárosában az indítványt a Jókai díszpolgársága s egyéb méltó megünneplése körül. Az élet zűrzavaros küzdelmeiben, hányattatások közepette sok-sok idealizmus kipusztult a szívünkből, hanem úgy látom, a Jókai-kultusz csak egyre izmosodott. Még a politika sem volt képes kipusztítani. Pedig arra is igen élénken emlékezem néhány esztendővel egy tiszta magyarságára és törhetetlen kuruczságára felettébb büszke magyar városban azzal korteskedtek, sikeresen Jókai Mór ellen, hogy nem is magyar, ha’ zsidó s azelőtt Gutmann Móricznak hitták. Tudom, szívesen eltagadnák most, akik akkor megtették, hanem hiszen nincs belőle senkinek semmi kára, a Jókai nimbuszából bizony nem vett el csak egy sugárkát sem. Hanem annyi elégtétellel az a magyar város is tartozik Jókainak, hogy ő is siessen megválasztani díszpolgárának, ami felől egyébként egészen biztos és nyugodt vagyok. A század egyik legszebb, legtökéletesebb költ alkotásának tartom és vallom az Arany »Széchenyi emlékezetét.« Mikor a Jókai-kultuszban a magyar irodalom apoteózisát érzem, önkéntelenül ajkamra jönnek ama halhatatlan versek: »Nép, mely dicsőt, magasztost igy magasztal. Van abban élni hit, jog és erő.« Pasquito. Hírek. Márczius 24. mi Lapunk legközelebbi száma a kettős ünnep miatt hétfőn délután jelenik meg. Mai számunk mellékletének tartalma a következő : I. Oroszország kudarczai. Irta: Szokolay Kornél. — Tárcza: Színház. Irta: Keszler József. — Országgyűlés: A képviselőház ülése márczius 24-én. — Közgazdaság: A tőzsde közgyűlése. Üzleti hetiszemle. — Hirdetés. — II. Budapestről Csikagóig és . . . tovább. Irta: Miklós Ödön. Közgazdaság: Közlemények. Budapesti áru- és értéktőzsde. Kőbányai sertésüzlet. — Színházak és mulatságok. — Hirdetések. — Mezőgazdaság. — Személyi hírek. Ferencz Ferdinánd főherczeg márczius 29-én idul el az »Elisabeth« czirkálóhajón Kalkuttából Szingapúréba. — Mária Anna firaganzai herczegnőt, a luxemburgi trónörökös jegyesét ma Bécsben a király ő felsége meglátogatta. — Ferdinand bolgár fejedelem egészségi állapota állandóan kielégítő. — Wekerle miniszterelnök értesülésünk szerint vasárnap délután rövid időre Bécsbe utazik. — Koessler János zeneakadémiai tanár a zeneakaémia olvasóköre javára 100 ritot ajándékozott. — Az angol királynő Olaszországban, Rómából jelentik a »Pol. Corr.«-nak, hogy Viktória angol királynő Flórenczbe érkezése alkalmával az olasz királyi pzár és az angol királyné között rendkívüli szívélyes távirat-váltás volt. Azt beszélik, hogy az olasz királyi párt Brin külügyminiszter el fogja kísérni Flórenczbe, az angol királyné látogatására. Ugyancsak ekkor Brin külügyminiszter esetleg találkozni fog Giers orosz külügyminiszterrel, feltéve, hogy Giers addig még Flórenczben marad. — Pápai delegátus Washingtonban. Említettük, hogy a pápa apostoli delegátusi hivatalt állíttatott fel az Egyesült Államok részére Washingtonban és erre az állásra Satolli prelátust nevezte ki. Ennek a hivatalnak felállítását, kezdetben néhány püspök ellenezte. Most az északamerikai katholikusok gyűjtést indítottak, hogy a pápai delegátusi hivatal számára pompás palotát vásároljanak Washingtonban. E mozgalom, mely az új intézmény népszerűségét bizonyítja, a Vatikánban kellemes benyomást gyakorolt. — A szegedi plébániák: Szeged városa az osztálytanácsossá kinevezett Ivánkovics János és az elhalt Rózsa Ferencz plébánosok helyeinek betöltésére, a Rókus- és belváros plébánia javadalmakra Ápril hó 10-ig terjedő határidővel pályázatot hirdet. — Az új tisztviselői fizetések. Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról szóló 1893. évi IV. törvényczikket az országos törvénytár ma, márczius 24-én megjelent harmadik száma hirdette ki s holnap megjelenik a hivatalos lapban is. A törvény 1893. ápr. 1-én lép életbe. A törvény életbeléptetéséhez szükséges intézkedések megtörténéie és az uj kinevezési okmányokat még e hó folyamán kézbesítik az érdekelt tisztviselőknek, hogy mugosoi Ajnr Lencir v. 11,--, 1,a felvehessék. — A kenyérkereső vakok kiállítását Csáky Albin gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter, gróf Wenckheim Frigyesné és gróf Szapáry Gézáné védnöknek jelenlétében, folyó hó márczius 26-án (virágvasárnap) délelőtt 10 órakor személyesen fogja megnyitni. — A hét könyv. A »Hét« által fölvetett hét könyv kérdésében, melyről legutóbb közöltük többek levelével együtt a Jókaiét is, újabban Jókai Mór a következő levelet intézte a »Bét« szerkesztőjéhez : Kedves Barátom! Az eddigi közleményekből azt látom, hogy a legtöbb kollégánk egészen félreértette a témát, amit Te feladtál. Az én felfogásom szerint Te nem azt akarod tőlük megtudakolni, hogy melyik írónak, költőnek alkotását tartjuk legbámulatraméltóbbnak, hanem hogy mely könyvek azok, amelyeknek beirása, ránk, mint írókra, eminens érdekkel bir ? Mert ha azt kérdeznéd tőlem, hogy kik azok az írók, akiknek műveit legtöbbször olvastam, legjobban bámultam ? Hát én is elsorolnám neked Petőfit, Aranyt, Hugó Viktort, Heinét, Shakespearet, Cervantest, Byront. — Aztán meg Boz-Dickenst, Schillert, Göthét, Bérangert, Hornért, Vergiliust, Horáczot. — Aztán meg Shelleyt, Dantét, Miltont, Humboldtot, Macaulayt, Vörösmartyt, az Ezeregyéjszakát. De én bizony ezekért a művekért egy égő házba be nem rohannék, mert a tartalmukat könyv nélkül tudom, s ha elvesznek, a legelső könyvárusnál újra megvehetem. Ha pedig azt kérdeznéd tőlem, hogy minő könyvek azok a tékámban, amelyeket legnagyobb kegyelettel őrzök, mint emlékereklyéket vagy unikumokat, akkor elsorolnám Rudolf utazási könyvét, Stefánia Lacromáját, József czigány nyelvészetét, Coburg Fülöp és Ágost utazási művét, Salvator Lajos karinthi monográfiáját, magyar írótársaimnak sajátkezűleg kiszedett jubiláns albumát és a Heltai Gáspár Cancionaléját, Vámbéry keleti utazásával, Herman halászati könyvével, meg az Emich Marcus-krónikájával együtt. Vagy ha azt kérdeznéd, hogy melyek azok a könyvek, melyeket irodalmi működésemben gyakran segélyül kell vennem, arra elszámlálnám: Welcher és Rotteck Staatslexikonát, Nagy Iván magyar családok történetét,Katona polgári lexikonát,Décsi ozmonografiáját, Fényes Elek Magyarország helynévtárát, Kossuth emlékiratait, Orbán Balázs székelyföld leírását s a Le tour du monde nyolcvan kötetét, meg a Stieler Atlaszát és a Corpus Juris Hungáriát. De ha jól fogtam fel a kérdéseket, hogy melyek azok a könyvek, a melyeknek elvesztését mint íó legjobban megsínyleném s helyre nem pótolhatnám, hát erre a kérdésre válaszoltam a feljegyzett czimekkel. Hiszen például, ha azt kérdezed, hogy a könyvtárban levő három biblia közül melyik a legérdekesebb (könyvészetileg) ? azt felelném: a Doré-féle. Ha azt kérded: »nekem« melyik a legkedvesebb ? arra azt felelném: azaz egyszerű Károlyi Gáspár-féle, amit gyerekkorom óta magammal hordok. De ha azt kérded, hogy az »írónak« melyik a legértékesebb , arra felelem azt, hogy a De Lacy-féle, mert abban mind meg vannak az apokrif könyvek, két század előtti nagy művészek aczélmetszeteivel. — A buzgó anachoréta Szent Dávid zsoltáraiból énekel, de az istentelen poéta az apokrifokból. Kérlek, ezt a magyarázó töprengéseket légy szíves szintén közzétenni, ha már meglódítottad ezt a bolondos lavinát. Igaz barátod Jókai Mór. — Nemzeti viszály Zágrábban. A zágrábi gimnáziumi ifjúság közt nagy a forrongás. Pár nappal ezelőtt egy VI. osztálybeli tanuló, egy Mihajlovics országban általánosan dúló elégedetlenségre vonatkozólag azt jegyzi meg Bismarck, hogy a kormányzás nagyon bürokratikus. Képviselői mandátumára vonatkzólag azt mondá, hogy volna kedve a parlamentbe járni, de csak úgy, ha ő is nyugodtan ülhetne helyén és hallgathatna, miként azt MOLTKE tette. Csakhogy vele szemben a képviselők más eljárást tanúsítanának. Támadnák állandóan és szidnák, vagy huzódzkodnának tőle, nehogy kitegyék magukat a kompromitáltatás lehetőségének. Reggelijénél rendkívül jókedvű volt a herczeg és borozgatás közben többször ivott választóinak egészségére.