Nemzet, 1895. március (14. évfolyam, 4496-4525. szám)
1895-03-12 / 4507. szám
MBSKBBVMH&i VdrtitiUbt»»*. Athenaeum-épttUt, X. tttiUt« A, lap wellem!résiát illető minden közlemény • szerkesztőség ken tntdnendg. Bérmentetien levelet ceak ismert késtől fogadónk sL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSrE agy mint előfizetések a kiadó-hivatalim fTnrsmnilsV finr^ Athenaeum-épület) küldendők. Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 1 kr.) Esti kiadás: ItfUfltlUUtlik Athenaeum-épülifl& ÉÉBUtlBlf Elötesítési DU 5 X reggeli fia érti kiadás postán egyszerű Wadsertjp MA*! pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra 333333333Si3fc * fci 8 hónapra 3 333333 3.3333 • 8 hónapra 33333 33 333333 Ha, Az esti kiadás postai különkfflddee&t felfb fizetés havonként 86 kr., negyedévenként 1 a Ara3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 ke) 4507. (71.) szám. Budapest, 1895. Kedd, márczius 12. XIV. évfolyam. Országgyűlés, Budapest, márcz. 12. Horánszky Nándor a meghiúsult fúzió ötletéből hosszadalmasan és érzékenyen rekriminált, nem is törekedvén különös összefüggésbe jönni a haldokló »költségvetési« vitával. Ezek az újra kiserkedt sebek felszólalásra bírták Pulszky Ágostot, aki az ideális követelményekkel a reális politikai kötelességeket állította szembe. Erős, nyomós argumentumokkal bélyegezte meg azt az eljárást, hogy »fúziót« óhajtván, ezt a pártegyesülést azzal akarják elősegíteni, hogy osztraczizmussal sújtják a mai, a tegnapi s az összes volt kormányokat, valamint a szabadelvű pártot is. Ez kétszínű játék és nem őszinte párttömörülési intenczió. Serbán Miklós nemzetiségi szempontból szólt hozzá a fúzió-törekvésekhez. Állítása szerint a románok passzivitásának, nem a románok szándékos abszinencziája, hanem a kormány zsarnoki elnyomása az igazi oka. Beöthy Ákos a hadseregre vonatkozó elvek különbözőségében látja a legfőbb elválasztó vonalat a 67-es pártok között. Ugron Gábor a vezérlet és vezénylet között vont distinkción kezdi érvelését, amelynek csúcspontja az a merész állítás volt, hogy törvényeinkben sehol sincs nyoma a hadsereg egységének s ennek elfogadása csak a közvélemény hanyatlása, a minek megint a Tisza Kálmán 1875-iki fúziója az oka. Bosznia okkupácziója, bankkérdés, véderő vita, korrupczió, tehetségek elnyomása, ezek valának ama kopottas eszközök, a melyekkel Ugrón a szokottnál sokkalta bágyadtabban debakkált Tisza Kálmán ellen. Helfy Ignácz tett még néhány személyes megjegyzést s azzal a vita véget ért. A hátralévő szakaszokat a ház vita nélkül fogadta el. A ház csütörtöktől hétfőig nem tart ülést. A legközelebbi ülés holnap, szerdán da 10 órakor lesz. Az ülésről szóló részletes tudósítást lapunk reggeli számában közöljük. AUSZTRIA. A képviselőház ülése. Bécs, márcz. 12. Schumarek indítványozza, hogy Baquehem belügyminiszternek tegnap a reichenbergi események ügyében adott válasza felett a vitát megkezdték. Ez indítványt elvetették. Ezután a belügyminiszter válaszol Exnernek a technikusok állásviszonyaira vonatkozó interpellácziójára és kijelenti, hogy a kormány elérkezettnek látja az időt arra, hogy a magántekhnikusokra vonatkozó intézkedéseket revízió alá vegye, miközben a bánya és kohómérnökök, elektrotechnikusok és vegyészek is figyelembe vétetnének. A kormány már előkészíti a diplomavizsgálatok új szabályozását. A további tárgyalások eredményétől fog függni, vájjon a diplomavizsgálatok ügye törvény útján szabályoztassék-e, és vájjon a doktor czímnek technikusok részére való odaítélése iránt tétessenek-e intézkedések. A ház azután folytatja az adórefom általános tárgyalását. TÁVIRATOK. Roseberry lemondása. Londoll, márcz. 12. Mint hírlik, a liberális párt nem tartja lehetetlennek, hogy Roseberry lord, egészségi okokból le fog mondani. Lázadó diákok. Belgrád márczius 12. A nis-i felsőbb tanintézet igazgatóságának a hallgatók által történt tettleges bántalmazása ügyében elrendelt vizsgálat serényen folyik és még számos hallgatót letartóztattak. A kormány, az intézetet valószínűleg be fogja záratni. (M. É.) Japán-kínai háború, London, márcz. 12. A »Times« jelenti Hai- Csengből. E hó 9-én a japánok megtámadták a kínaikat Chen-cso-tainál. A kínaiak hadereje 7000 főből állott 30 ágyúval. Kasura tábornok volt a japán közép hadosztálynak parancsnoka, mely igen vitézül harczolt. Oku tábornok vezette a jobb szárnyat és Yamassa tábornok a kaipingi csapatokat, melyek a bal szárnyat képezték. A japánok támadása sikeres volt. Két órai harcz után a kínaiak Kinchow irányában megfutamodtak. A kínaiak vesztesége 1400 ba- 1 o 11, míg a japánok részéről 10 ember (?) esett el. A japánok Chen-cso-tai városát felgyújtották és azután átkeltek a Lao folyón. Tokió, márcz. 12. A császárné ma meglátogatta a sebesült japániakat és kínaiakat a kórházban. A mikadó Nodzu tábornokot tábornaggyá nevezte ki. London, márcz. 12. A »Times« pekingi jelentése szerint ama pontok, amelyeknek megvitatásába a kínaiak beleegyeztek, Korea függetlenségére, egy territórium átengedésére és hadikárpótlás fizetésére vonatkoznak. Most általában, habár nem szívesen, elismerik, hogy daczára a Japán iránt táplált gyűlöletnek, a kínai politikára nézve az egyedüli lehetséges út: a békekötés. London, márcz. 12. Mint a »Times« Füadész fiából jelenti: A winchesteri fegyvergyár-társaság (Newhavenben) 2 millió töltényt küldött Kínába és a társaság még további szállításokat is fog eszközölni. Az angol alsóház ülése: London, márcz. 12. A vita folyamán Grey államtitkár kijelentette, hogy január elején néhány tisztet, akik tagjai a britt rendőrségnek, Buyuni folyó jobb partján elfogtak és Eldorado venezueli állomásra vitték, azonban január 20-án ismét szabadlábra helyezték őket, mire Délmoravába tértek vissza. A venezueli kormány vizsgálatot indított. Az angol kormány megfelelő határidőn belül be fogja várni a vizsgálat eredményét, mielőtt a felett határozna, hogy mily elégtételt követeljen. Buxton államtitkár kijelentette, hogy a Port of Spain a tűzről még nem kapott részletes jelentést. Attól tart, hogy a kár igen nagy. A kárt */* millió font sterlingre becsülik. Barcourt kijelentette, hogy a költségvetést húsvét után fogja előterjeszteni. A kormány ama felhívásánál, hogy a flotta költségvetését kezdjék tárgyalni, Förster Arnold határozati javaslatot indítványoz, mely szerint a ház, mielőtt a flottára szükséges hiteleket megszavazná, tájékozást igyekezzék szerezni a felől, hogy az előirányzatok egy háború lehetőségének megfontolásán alapszanak-e és hogy kikérték-e ama tisztek véleményét, kik háború esetén vezérletre vannak hivatva. Chensey a javaslat mellett szól. Robertson tengerészeti miniszter ellenzi Forster javaslatát, mely egyenes támadás a tengerészeti költségvetés ellen, habár Forster maga mondotta, hogy az előirányzat csodálatraméltó. Szóló indítványozza, hogy a javaslatot ne fogadják el, ami meg is történik. A horvát tartománygyűlésből. Zágráb, márcz. 12. Ma fogadták el harmadik olvasásban a buccari-i járásbíróság kibővítésére, a báni tanácsosi állások létesitésitésére, és a közös törvények kihirdetésére vonatkozó javaslatokat. A legközelebbi ülés holnap lesz. Napirendre ki van tűzve: Az 1893. évi zárszámadások. Sztrájk. Páris, márcz. 12. A pantini gyufagyár munkásai a munkát beszüntették. Azt kívánják, hogy a gyárvezetőség a rigai fa használatához térjen vissza, vagy pedig emelje fel béröket. A kereskedelmi czikkek ellenőrzése. Berlin, márcz. 12. Mint a »Tageblatt« Bernből jelenti, az olasz kormány megkereste a szövetségtanácsot, hogy az élelmiszerek a fontosabb kereskedelmi czikkek egészségügyi ellenőrzése és egységes vizsgálati rendszer létesítése czéljából, nemzetközi konferenczia hivassék egybe. A havannai lázadás, Madrid, márcz. 12. Havannai hivatalos jelentések szerint, ott a helyzet javult. A felkelőket több csatában megverték. Azt hiszik, hogy több felkelő banda meg fogja adni magát. Magánjelentés szerint a felkelők száma szaporodott. A limai háború. Lima, márcz. 12. A Cabanillas közelében történt összeütközésnél a kormánycsapatokat a felkelők 300 halott veszteséggel visszaverték. HÍREK. Márcz. 12. A hivatalos lapból. Érdemkereszt. A király Bujkovszky Gusztáv lajosfalvi evangélikus lelkész és a temesvári esperesság alesperesének, a közügyek, különösen pedig az egyház és népoktatás terén kifejtett hasznos működése elismeréséül, a koronás arany érdemkeresztet adományozta. Az egyház köréből. A király az erdélyi károly-fehérvári róm. kath. székeskáptalanban dr. Fodor József esperes-kanokot éneklő kanonokká, Búzás Mihály csikszentmártoni esperes-plébánost és Steiniczer Ede gyulafehérvári papnöveldéi lelki igazgatót tiszteletbeli kanonokokká kinevezte, és Durdik Alajos nyitrai székesegyházi kanonok és zsolnai főesperesnek a boldogságos szűz Máriáról nevezett Béla-forrási czimzetes apátságot, Katona György nyitrai székesegyházi kanonok és gradnai főesperesnek a boldogságos szűz Máriáról nevezett prinóni czimzetes apátságot, továbbá Nécsey András nyitra városi alperes-plébánosnak a boldogságos szűz Máriáról nevezett pest-ujhegyi czimzetes prépostságot, Stieber Vincze budapest-terézvárosi plébánosnak a szt Jakabról nevezett beremi czimzetes apátságot adományozta, továbbá Perlsberg Ede alesperest és tőke-terebesi plébánost zempléni főesperessé kinevezte. A bíróság köréből. A király dr. Bócz Vilmos hátszegi járásbírósági albírót a tordai törvényszékhez bíróvá, Mészáros Dániel szolnoki törvényszéki jegyzőt a mezőtúri járásbírósághoz, Lázár Sándor kecskeméti törvényszéki jegyzőt a szolnoki törvényszékhez, Gergely József a győri Ítélőtáblához berendelt bírósági jegyzőt a nagyigmándi, dr. Székely Miklós a nagyváradi ítélőtáblához berendelt bírósági jegyzőt a rózsahegyi, Turtsányi Károly nyitrai törvényszéki aljegyzőt a czaczai, dr. Bede Bla budapesti gyakorló ügyvédet a znióváraljai és dr. Benczúr Miklós miskolczi gyakorló ügyvédet az edelényi járásbírósághoz albirákká kinevezte. Ezenkívül Weszelowszky János nagy igmándi járásbirósági albirónak a komáromi járásbírósághoz, Bácskay Sándor borosjenői ás dr. Csány Iván mohácsi járásbirósági albiráknak a telekkönyvi betétszerkesztési albirák létszámába, Nizsa- lovszky Endre békés-csabai járásbirósági albirónak , a nagyvárad-városi és Petrovics Ferencz vaskohi járásbirósági albirónak a belényesi járásbírósághoz saját kérelmükre leendő áthelyezését megengedte, továbbá az igazságminiszter dr. Ender Miklós budapesti ügyvédet a budapesti törvényszékhez jegyzővé, dr. Szűcs Ödön budapesti ügyvédet a pestvidéki, dr. Vida Zoltán budapesti ügyvédet a budapesti, Nagy Imre marosvásárhelyi törvényszéki joggyakornokot a marosvásárhelyi és dr. Tariczky Jenő budapesti ügyvédjelöltet az egri törvényszékhez aljegyzőkké, Csorba Mihály nagyszőllősi járásbirósági dijnokot az ilotvai, Beindl József hátszegi járásbirósági telekkönyvi átalakító dijnokot a szászvárosi és Ambrus József mármarosszigeti dijnokot a huszti járásbírósághoz írnokokká nevezte ki. — Személyi hírek. Frigyes császárné, mint a connaughti herczegnek és nejének vendége meglátogatja az aldershoti katonai tábort. — Sarolta császárné, Miksa mexikói császár özvegye, tüdőgyuladásban súlyosan megbetegedett. A belga királyi pár folytonosan a betegnél van. A betegség eddig rendesen folyik. — Mintegy újabb távirat jelenti, Sarolta császárné, most már jobban van. — Frigyes főherczeg 1000 frtot ajándékozott a pozsonyi szegények számára. — Mária Immaculata főherczegnő, ki leánya Mária Terézia főherczegnőnek, Károly István főherczeg nejének látogatására hosszabb ideig Polában tartózkodott, ma délelőtt Bécsbe visszatért. — Albrecht fhg. emlékezete: Bécsből távirják. A hadügyminiszter és a vezérkari főnök nejei ma délelőtt a motivtemplomban, a helyőrség tisztjeinek nejei részére ünnepélyes rekviemet rendeztek Albrecht főherczeg lelkiüdvéért, melyen 500 hölgy volt jelen. — »Hova tegyük a grófot, bárót, doktort ?« E czím alatt a »Fővárosi Lapok« mai számában Jókai Mór, lapunk főszerkesztője a következőket írja: A Bach-korszak elején egy nagy felföldi városunkban meghonosodott egy Csehországból betelepült hivatalnok. Derék ember volt, előkelő állást foglalt el; Herr von Kotz volt a neve. Volt már egy humaniórákba járó fia, akit további tudományos képzés végett felküldött a helybeli gimnáziumba. Az első leczke után sírva jött haza a fiú, elpanaszolta az apjának, hogy őt a professzor kicsúfolta, azt mondta neki, hogy »Kotzur«, ami csehül annyit jelent, hogy »kandúr«. — Herr von Kotz felháborodva sietett fel a professzor lakására, a koszpedjét is felkötötte s támadt közöttük a következő szóváltás: — Professzor úr az én fiamat igy szólította meg »Kotzur« , miért tette ezt ? — Mert a rhetorikába járó tanulók neve után az »ur« czimet szokás ragasztani, ami németül annyit tesz, hogy »Herr« , csehül pedig »Pan«. — Az helyes; de hát a »Herr«, a »Pan« elől ragasztatik a névhez. — Az »ur« azonban hátul: ez a magyar nyelv szokása. — Én nem tűröm a szokásokat! az én fiamat urazza ön elötrül, így lett a kis Kotz rhetorbul, felsőbb kívánságra »Urkotz«, a mi aztán még tréfásabban hangzott. * A negyvenes években erős hírlapi vita volt a fölött, hogy egy nagyhatású Dumas irta franczia darab czimének »Lázár a pásztor«, helyes-e a szórakása ! A nyelvészeti tagegyengetők azt álliták, hogy roszszul iratik eként, magyarul igy helyes »A pásztor Lázár,« Mikor aztán «Phastor Lázár» »»JTM alatt, fúlták a darabot, akkor senki sem ment a színházba: a at Cmnibiól Urmnagita irta mysterium. Elől járjon-e hát, vagy hátul a gróf, meg a doktor ? Én azt mondtam, hogy ha czim, akkor elől, mert ez a szokás a magyarban; ha pedig minőség, akkor hátul, mert ez a valóság. A szokás dirigál minden nyelvben. Az oroszban a családi névhez hozzá ragasztják még a szülő keresztnevét is, mégpedig a férfi nevéhez az apáét, a nő nevéhez az anyáét. Ott az a szokás, a szokás a törvény. A magyar (százados szokás szerint) a név elé teszi a »nemes«, a »gróf«, a »báróc, a »doktor« czímet, másodiknak jön a predikátum, harmadiknak a vezetéknév, negyediknek a keresznév; latinban elsőnek jön a czim, másodiknak a keresztnév, harmadiknak a vezetéknév, utolsónak a predikátum. »Gróf Kriptavári Dörgedelmy Uzindur.« »Comes Uzindur Dörgedelmy de Kriptavár.« De hátul is jöhet. Például: »Jelen volt a népgyűlésen Gróf Dörgedelmy Uzindur.« »Adfuit in congregatione populi Comes Uzindur Dörgedelmy.« így helyes. Ez csak czim. Hanem aztán: »A gyűlés végeztével jól lakatta az egész sokaságot Dörgedelmy Uzindur gróf.« »Finita congregatione bene habitavit totam multitudinem Uzindur Dörgedelmy, comes munificentissimus.t Ez meg igy helyes. Ez már minőség. Azonban a grófnak hitvestársa is lesz. Hát azt hogyan lássuk el titulussal és minősítéssel ? A teljesen korrekt név igy hangzanék: »Gróf Kriptavári Dörgedelmy Uzindurné, született Terrahegyi Rákosfavy Orsolya grófnő.« Ez nagyon hosszú: sem társalgásban, sem irodalomban meg nem szokható. »Dörgedelmy Uzindor grófné?« Ez abszurdum Férfinév után női jelző. No hát akkor: »Dörgedelmy Uzindorné grófné.« Ez lehetetlen! Tehát német módra »Dörgedelmi Orsolya grófnő.« Így meg a sógorasszonyát hívják. E szerint a legmagyarabbul van írva igy: »Gróf Dörgedelmi Uzindurné.« A hölgyek iránt való tekintetből kénytelenek vagyunk az eddigi czimrendet megtartani. * Még csak egyet. Ha én igy írom a nevemet »Doktor Jókai Mór«, az helyes, mert igaz; de ha úgy irom, hogy »Jókai Mór doktor,« az már nem igaz, igy csak a torokpartiban hinak, ha valakin evet találok vágni (de az nagy ritkaság!). — A tanár utolsó szava. A nemrég elhunyt Blackie edinburgi tanárról, aki a görög nyelvtant tanította, beszélik a következőt, amely emlékeztet az ott 10 évvel előbb elhunyt Plötz tanárnak, több franczia tankönyv kiadójának hasonló esetére. Amidőn ez utóbbi utolsó óráját élte, a következő szavakat mondta környezetének: »Je mours, vagy je me meurs, mind a kétféleképen lehet ezt mondani«. A haldokló Blackienak pedig azt mondta a felesége: »Te mindig oly szívesen beszéltél hitről, reményről és szeretetről, »hé agape« amint magadat kifejezted. A tanár kijavította a helytelen hangsúlyozást és közbevágott: »hé agape, kedves feleség«. Aztán egyet sóhajtott és meghalt. — Osztrák-magyar bank. A királyhídvégi gróf Nemes Vinczének az osztrák-magyar bank részvényesei közgyűlése által a bank főtanácsosává, az alapszerű időtartamra történt újból való megválasztását, és a közgyűlés által újból megválasztott Sness Frigyes és Wiesenburg Adolf főtanácsosokat, e minőségükben az alapszabályszerű időtartamra megerősítette. Szerencsétlenség. A Cadixban dühöngött vihar következtében három hajó elmerült. A legénységet megmentették. — Felvétel a Ludovika Akadémiába. A hivatalos lap keddi száma közli a pályázati hirdetményt és a felvételi feltételeket a honvédségi Ludovika-Akadémiába, az 1895—96. tanév kezdetén betöltendő magyar állami, illetőleg alapítványi és fizetéses helyekre. — Összeütközés a »Vasbikával.« A keleti pályaudvarban ma reggel baleset történt. A fél nyolcz órakor megérkezett 1303. számú gráczi személyvonat, amelyet Figu Károly mozdonyvezető vezetett, nagyon sebesen robogott be a pályaudvarba és igy nekiment az a sínek végén levő úgynevezett vasbikának. Az összeütközés oly erős volt, hogy a vonat visszazökkent, a kocsik ablakai összetörtek s a már kiszállni akaró utasok közül többen megsérültek, így súlyosabb sérülést szenvedett Baranyai Istvánná a kelenföldi postamesterné, Kuntelek Antal lakatos és Székely Zsigmond kereskedő. A sérültek sebeit Mably és Chyzer orvosok kötözték be. A vizsgálat megindult. — Hymen. Báji Patay István f. hó 9-én vezette oltárhoz Fackl Gabriellát, Fackl Károly miniszteri tanácsos leányát. — A szegedi árvíz évfordulója. Mint Szegedről távirják, az árvíz 16-ik évfordulója alkalmából ma, mint közgyűlési határozattal örök időkre fogadalmi ünnepé avatott napon, a város valamenynyi templomában ünnepélyes isteni tisztelet volt, nagy közönség jelenlétében. A belvárosi templomban a városi hatóság testületileg jelent meg. Az éjjel egy órától kettőig, a víz beözönlésének emlékére az összes templomok harangjai szólottak. — A lavinában. Gráczból távirják lapunknak, hogy Pratter Ferencz 15 éves tanulót Fladnitz közelében egy lavina eltemette. A szerencsétlen fiút a tűzoltók ásták ki a hótömeg alól. Daczára annak, hogy huszonöt óráig feküdt a Vlö fllofi mártól famíli.. — A néptribun tragédiája. A »P. Hírlap« ma a következő táviratot közli: »Hajdu-Szoboszló, márcz. ll. A Debreczenben időző Polónyi Géza magához rendelte az itteni függetlenségi és 48-as párt elnökeit, hogy nyilatkozzanak az iránt, váljon a márcz. 15-iki ünnepet választói körében töltse-e? A függetlenségi kör tagjai bizalmasan megbízták elnökeiket, hogy Polónyinak tudtára adják, miszerint lejövetelét sem most, sem a jövőben, már a közbotrány elkerülése szempontjából sem óhajtják, de ha mégis eljönne, a szokásos bankettet sem tartják meg. Különben is a helyzet tisztázása ügyében a függetlenségi kör legközelebb gyűlést tart, amelyen egyúttal nyilatkozni fognak a pártválság ügyében is és valószínűleg bejelentik a Justh-Eötvös-féle függetlenségi és 48-as párt támogatását. — Hajók összeütközése. Odessából távírják. A »Vladimir« és »Columbia« összeütközése ügyében indított perben a bíróság mindkét kapitányt vétkesnek mondta ki. A polgári per útján érvényesítendő igények részben el vannak intézve, részben pedig a szenátus fog dönteni azok felett. Halálozások. Herberstein Teréz özvegy grófnő, született Dietrichstein grófnő ma éjjel 1 órakor, a Herrengasseban levő palotájában, öt napi betegség után meghalt. Színház és művészet. — A színész-kongresszus első napja. A színészek kongresszusa ma délelőtt vette kezdetét a színész-egyesület házában. Kaffka László, akinek elnöki mandátuma a mai nappal lejárt, Bokody Antalt javasolja a korelnöki tisztre, amit egyhangúlag el is fogadtak. Bokody ezután felkéri az igazgató bizottságot, hogy a megjelentek megbízó leveleit vizsgálja át és ez időre a gyűlést felfüggesztette. Az igazgató bizottság az ülés újból való megnyitásakor kijelenti, hogy a megbízó leveleket mind rendben találta és egyúttal felolvastatnak az igazolt képviselők nevei. Kollinus Aurél indítványát, hogy Krasznainak, a kolozsvári színtársulat tegnap elhunyt érdemes tagjának temetése alkalmával a közgyűlés részvéttáviratot küldjön, elfogadták. Következett az elnök, 2 alelnök és 2 jegyző választása. Elnöknek újból egyhangúlag Kaffka Lászlót választották meg, alelnökök pedig Pázmándy Dénes és Tiszai Dezső lettek ismét; jegyzők Szilágyi Vilmos és Halasi Béla. Bokody az elnöki székét újból elfoglaló Kaffkát meleg szavakban üdvözölte. Nem tudja, ki volna alkalmasabb e tisztséget elfoglalni és Kaffkának eddigi, az önzésnek még árnyékát is kerülő vezetése biztosíték a jövőre nézve is. Kaffka László most harmadszori megválasztása alkalmával nem tartja helyén, hogy programmját kifejtse, mert jelen megválasztatása ismét bizonyítéka annak, hogy ő első ízben tartott programmját beváltotta. Nagyot két esztendő alatt nem tehetett, de azt örömmel konstatálja, hogy a viszonyok fokozatosan jávulnak. Ezzel a közgyűlést megnyitottnak jelenti ki. Fölolvasták ezután a központi igazgató tanács kilépett tagjai névsorát. Kisorsoltattak a következők: A fővárosiak közül : Kaffka László, Berényi Gyula, Csiszár Kálmán, Szirmai Imre, Feleky Miklós és Kiss Mihály; a vidékiek közül: Kollinusz Aurél, Leszkay András, Peterdy Sándor, Rónaszéky Gusztáv, Kiss Ferencz és Tiszai Dezső. Ezután a bizottságot alakították meg, melyek az elmúlt év ügykezelését felülvizsgálják s a beérkezett kérvények, javaslatok, felebbezések fölött tanácskozik. E szerint a számvizsgáló bizottság tagjai: Gyarmathy, Megyeri, Leszkay, Halasi és Breznay. A javaslattevő bizottság tagjai: Bácskai Pálffy György, Tiszai, Bokodi és Bart. A kérvényi bizottság tagjai: Somogyi, Fenyvesi, Molnár, Tapolczai. A jelentéstevő bizottság tagja :Hevesi Gábor, Monori, Pintér, Hatvani és Kollinusz. A felebbezési bizottság tagjai: Csiszár, Füredi, Gyöngyi, Székács. A mai ülés végén még két interpellációt jelentettek be. Breznay azt kérdezi, hogy a tavalyi ülésen nagy többséggel elfogadott reformjavaslatot mért nem hajtották végre. Baghi Gyula azt kérdezi, hogy igaz-e, hogy magánszínésziskolát végzett növendékeket egyesületi vizsga nélkül felvették az egyesület kötelékébe, holott a szabályok ezt tátják ? A két interpelláczióra, holnap adják meg a választ. Kaffka László elnök végül fölkérte a bizottságokat, hogy a délután folyamán tanácskozzanak, hogy holnap jelentést tehessenek. Törvényszéki csarnok. A hódmezővásárhelyi zavargás. — Saját tudósitónk távirata. — Hódmezővásárhely, márcz. 12. A mai tárgyalás megkezdése előtt Dobák ügyész bemutat két levelet, melyek közül az egyiket ő, a másikat Póka rendőrkapitány kapta Budapestről, melyben fenyegetik őket. Pollák ül és dr. védő ez inczidenst sajnálja és kéri, hogy ne rójják azt a vádlottaknak terhükre, mert bizton tudja, hogy nincs róla tudomásuk sem. Következik a tanuk kihallgatása. Eddig Szántóra a legterhelőbb a Varga Dezső tanuló vallomása. Szemébe mondja Kovácsnak, hogy nagy tömeg előtt azt mondta, hogy: 1848-ban nem vívtak ki igazi egyenlőséget, mert az ma sincs; ő fogja azt kivívni, ha kell, még vér árán is, mert ő egyformán tudja forgatni a kaszát és a kardot. Megölte az anyja szeretőjét. Érdekes bűnpert tárgyalt ma a budapesti törvényszék Lenk Gyula elnöklete alatt. A vádlottak padján Rossu Titusz 22 éves kereskedősegéd ül, akit a bíróság a btk. 278. §-ába ütköző gyilkosság büntette czímén helyezett vád alá. A vádlottnak volt egy pajtása, a vele egykorú Tremmel Sándor kereskedőinas, a kit megf&jának flZJE Ör£mest-á-r-eJ^t"ftősBUnak’'az anyja megismerkedett a gyermekifjuval s közöttük benső viszony fejlődött ki. Rossu Titusz persze rossz szemmel nézte édes anyja ballépését, s mikor Tremmel napos bejáró lett házukban, mindent megpróbált az áldatlan viszony megbontására. Ez azonban nem sikerült. Hiába könyörgött anyjának, hiába korholta barátját, nem is hederítettek reá. A fiú nagy fájdalommal szívében elhagyta a szülői házat, melyben kisebb testvéreire is rész napok virradtak ezután. Természetes, hogy elkeseredése még csak fokozódott azzal, amidőn hallotta, hogy anyja egy gyermeket szült. Egyiknek is , másiknak is szemrehányásokat tett végre, miután már három éven át kerülte anyját, a múlt évi szeptember 14-én Tremnelre az új vásártéren kétszer rálőtt. Tremnel hetednapra meghalt, a gyilkos fiú pedig, noha az első napokban úgy vallott, hogy minden előzetes megfontolás nélkül követte el tettét, megvallotta, hogy boszújára 12 napon át készülődött, mert ennyi ideig hordta zsebében a pisztolyt. Rossu Titusz (22 éves, gör. keleti vallású, kereskedősegéd), a vádlott, kihallgatásával kezdik meg a tárgyalást. Vallomását azon kezdi, hogy az anyja és Tremmel között fenállott viszonyt előbb csak sejtette, s arról bizonyosságot akart szerezni. Erről utóbb több körülmény győzte meg. Tremmel, bár még segéd sem lett, felhagyott pályájával és tisztán abból élt, amit anyja, ki virágeladással kereste kenyerét, adott neki. Az asszony fizette érte a lakást is, mert utóbb nem náluk volt szálláson. Mikor Tremmel házukba jött, ő 19 éves volt és nem ment üzletbe, mert nem volt nyugta s meg akarta tudni, mi történik otthon. Elnök: Ön 3 hónap múlva Bécsbe ment, majd visszajött. Hol szállt meg ismét a fővárosban? — Anyám kétszobás lakást tartott, a melyek egyikében Jenny Ágnes lakott. Éhez mentem, ő pártfogásába vett. — Mi volt ez a leány? — Mosónő, s mert én a számlákat írtam neki, kitartott. — Hol volt ekkor az anyja? — Ő otthagyta a házat s összevissza bujdosott Tremmellel. — Mivel foglalatoskodott? — Virágot árult az utczán, noha ekkor pénz dolgában jól állott. De Tremmel mindenből kipusztította. — Tudta ön, hogy anyja egy kis gyermeket szült? — Igen, körülbelül most egy éve. — Mi történt azután, hogy anyja újra lakást vett? — Elmentem hozzá s kértem, ne engedje be a házba Tremmelt. Nem hallgatott rám s mikor a gyermeket szülte, némán hallgatta szemrehányásomat. — Gyakran találkozott azzal az emberrel ? — Igen, meg is vertem néhányszor. Anyámnak pedig könyörögtem, hogy hagyjon fel vele már, hisz az fiatal gyerek hozzá képest. — Maga azzal védekezett, hogy bosszújára részben a kis 14 éves húgának a sorsa indította ? — Úgy van. Mert észrevettem, hogy Tremmel a kis testvéremet is megrontja.— Miből vette ezt észre ? — A leányka naphosszant vele volt szobájában s beszédük is azt mutatta. — A gyilkosság szept. 14-én történt. Ez időtájt volt maga az anyja lakásán s igaz, hogy ekkor meglopta? — Körülbelül 10 nappal előbb ott voltam, s mert elhatároztam, hogy magamat megölöm, a mit lehetett eladtam az anyám holmijaiból. Tizenhárom forintot kaptam s a pénzből egy revolvert vettem az egyetem téren. — Miért nem mondta igy ezelőtt is, hogy csak önmagát akarta elemészteni? — Kimentem Újpestre, de ott nem magamra lőttem, hanem csak úgy elpuffogtattam vagy nyolc töltényt. Eddig maga azt mondta: Azért vettem a revolvert, hogy Tremmelt megbüntessem. — Ezt sohasem mondtam. — Majd megmondják a tanúk is. — Magamat akartam csak elpusztítani, mert nagyon el voltam keseredve. — Mit tett azután a revolverrel? — Két napig rejtegettem, harmadnap magamhoz vettem s elmentem Tremmelhez , könyörögve kérdeztem: »Mit akarsz!