Nemzet, 1895. március (14. évfolyam, 4496-4525. szám)

1895-03-12 / 4507. szám

MBSKBBVMH&i VdrtitiUbt»»*. Athenaeum-épttUt, X. tttiUt« A, lap wellem!­résiát illető minden közlemény • szerkesztőség ken tntdnendg. Bérmentetien levelet ceak ismert késtől fogadónk sL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSrE agy mint előfizetések a kiadó-hivatalim fTnrsmnilsV finr^ Athenaeum-épület) küldendők. Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 1 kr.) Esti kiadás: ItfUfltlUUtlik Ath­enaeum-épülifl& ÉÉBUtlBlf Elötesítési DU 5 X reggeli fia érti kiadás postán egyszerű­ Wadse­rtjp MA*! pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra 333333333Si3fc * fci 8 hónapra 3 333333 3.3333 •­ 8 hónapra 33333 3­­3 333333 Ha, Az esti kiadás postai különkfflddee&t felfb­ fizetés havonként 86 kr., negyedévenként 1 a Ara3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 ke) 4507. (71.) szám. Budapest, 1895. Kedd, márczius 12. XIV. évfolyam. Országgyűlés, Budapest, márcz. 12. Horánszky Nándor a meghiúsult fúzió öt­letéből hosszadalmasan és érzékenyen rekriminált, nem is törekedvén különös összefüggésbe jönni a haldokló »költségvetési« vitával. Ezek az újra kiserkedt sebek felszólalásra bírták Pulszky Ágostot, a­ki az ideális köve­telményekkel a reális politikai kötelességeket állí­totta szembe. Erős, nyomós argumentumokkal bé­lyegezte meg azt az eljárást, hogy »fúziót« óhajt­ván, ezt a pártegyesülést azzal akarják elősegí­teni, hogy osztraczizmussal sújtják a mai, a teg­napi s az összes volt kormányokat, valamint a szabadelvű pártot is. Ez kétszínű játék és nem őszinte párttömörülési intenczió. S­e­r­b­á­n Miklós nemzetiségi szempontból szólt hozzá a fúzió-törekvésekhez. Állítása szerint a románok passzivitásának, nem a románok szán­dékos abszinencziája, hanem a kormány zsarnoki elnyomása az igazi oka. Beöthy Ákos a hadseregre vonatkozó el­vek különbözőségében látja a legfőbb elválasztó vonalat a 67-es pártok között. Ugron Gábor a vezérlet és vezénylet kö­zött vont distinkc­ión kezdi érvelését, a­melynek csúcspontja az a merész állítás volt, hogy törvé­nyeinkben sehol sincs nyoma a hadsereg egységé­nek s ennek elfogadása csak a közvélemény ha­nyatlása, a minek megint a Tisza Kálmán 1875-iki fúziója az oka. Bosznia okkupácziója, bankkérdés, véderő vita, korrupczió, tehetségek el­nyomása, ezek valának ama kopottas eszközök, a melyekkel Ugrón a szokottnál sokkalta bágyad­tabban debakkált Tisza Kálmán ellen. Helfy Ignácz tett még néhány személyes megjegyzést s azzal a vita véget ért. A hátralévő szakaszokat a ház vita nélkül fogadta el. A ház csütörtöktől hétfőig nem tart ülést. A legközelebbi ülés holnap, szerdán d­­a 10 órakor lesz. Az ülésről szóló részletes tudósítást lapunk reggeli számában közöljük. AUSZTRIA. A képviselőház ülése. Bécs, márcz. 12. Schumarek indítványozza, hogy Baquehem belügyminiszternek tegnap a reichenbergi események ügyében adott válasza felett a vitát meg­kezdték. Ez indítványt elvetették. Ezután a belügy­miniszter válaszol Exnernek a technikusok állásviszo­­nyaira vonatkozó interpellácziójára és kijelenti, hogy a kormány elérkezettnek látja az időt arra, hogy a magántekhnikusokra vonatkozó intézkedéseket revízió alá vegye, miközben a bánya és kohó­mérnökök, elektrotechnikusok és vegyészek is figyelembe vétet­nének. A kormány már előkészíti a diplomavizsgála­tok új szabályozását. A további tárgyalások eredmé­nyétől fog függni, vájjon a diplomavizsgálatok ügye törvény útján szabályoztassék-e, és vájjon a doktor czímnek technikusok részére való odaítélése iránt té­tessenek-e intézkedések. A ház azután folytatja az adórefom általános tárgyalását. TÁVIRATOK. Roseberry lemondása. Londoll, márcz. 12. Mint hírlik, a li­berális párt nem tartja lehetetlennek, hogy Roseberry lord, egészségi okokból le fog mondani. Lázadó diákok. Belgrád márczius 12. A nis-i felsőbb taninté­zet igazgatóságának a hallgatók által történt tett­leges bántalmazása ügyében elrendelt vizsgálat serényen folyik és még számos hallgatót letartóz­tattak. A kormány, az intézetet valószínűleg be fogja záratni. (M. É.) Japán-kínai háború, London, márcz. 12. A »Times« jelenti Hai- Cseng­ből. E hó 9-én a japánok megtámadták a kínaikat Chen-cso-tainál. A kínaiak hadereje 7000 főből állott 30 ágyúval. K­a­­­s­u­r­a tábornok volt a japán közép hadosztálynak parancsnoka, mely igen vitézül harczolt. Oku tábornok vezette a jobb szárnyat és Yamassa tábornok a kaipingi csapatokat, melyek a bal szárnyat képezték. A ja­pánok támadása sikeres volt. Két órai harcz után a kínaiak Kinchow irányában megfuta­modtak. A kínaiak vesztesége 1400 ba- 1 o 11, míg a japánok részéről 10 ember (?) esett el. A japánok Chen-cso-tai városát felgyúj­tották és azután átkeltek a L­­­a­o folyón. Tokió, márcz. 12. A császárné ma megláto­gatta a sebesült japániakat és kínaiakat a kór­házban. A mikadó Nodzu tábornokot tábornag­gyá nevezte ki. London, márcz. 12. A »Times« pekingi jelen­tése szerint ama pontok, a­melyeknek megvitatá­sába a kínaiak beleegyeztek, Korea függet­lenségére, egy territórium átengedé­sére és hadikárpótlás fizetésére vonatkoz­nak. Most általában, habár nem szívesen, elismerik, hogy daczára a Japán iránt táplált gyűlöletnek, a kínai politikára nézve az egyedüli lehetséges út: a békekötés. London, márcz. 12. Mint a »Times« Fü­adész fiából jelenti: A winchesteri fegyvergyár-társaság (Newhavenben) 2 millió töltényt küldött Kínába és a társaság még további szállításokat is fog eszközölni. Az angol alsóház ülése: London, márcz. 12. A vita folyamán Grey államtitkár kijelentette, hogy január elején néhány tisztet, a­kik tagjai a britt rendőrségnek, Buyuni folyó jobb partján elfogtak és Eldorado venezueli állomásra vitték, azonban január 20-án ismét sza­badlábra helyezték őket, mire Délmoravába tértek vissza. A venezueli kormány vizsgálatot indított. Az angol kormány megfelelő határidőn belül be fogja várni a vizsgálat eredményét, mielőtt a felett határozna, hogy mily elégtételt követeljen. Buxton államtitkár kijelentette, hogy a Port of Spain a tűzről még nem kapott részletes jelentést. Attól tart, hogy a kár igen nagy. A kárt */* millió font sterlingre becsülik. Barcourt kijelentette, hogy a költségvetést húsvét után fogja előterjeszteni. A kormány ama felhívásánál, hogy a flotta költség­­vetését kezdjék tárgyalni, Förster Arnold ha­tározati javaslatot indítványoz, mely szerint a ház, mielőtt a flottára szükséges hiteleket megszavazná, tájékozást igyekezzék szerezni a felől, hogy az előirányzatok egy háború lehetőségének megfon­tolásán alapszanak-e és hogy kikérték-e ama tisztek véleményét, kik háború esetén vezérletre vannak hivatva. Chensey a javaslat mellett szól. Robertson tengerészeti miniszter ellenzi Forster javaslatát, mely egyenes támadás a tengerészeti költségvetés ellen, habár Forster maga mon­dotta, hogy az előirányzat csodálatraméltó. Szóló indítványozza, hogy a javaslatot ne fogadják el, a­mi meg is történik. A horvát tartománygyűlésből. Zágráb, márcz. 12. Ma fogadták el harmadik olvasásban a buccari-i járásbíróság kibővítésére, a báni tanácsosi állások létesitésitésére, és a közös törvények kihirdetésére vonatkozó javaslatokat. A legközelebbi ülés holnap lesz. Napirendre ki van tűzve: Az 1893. évi zárszámadások. Sztrájk. Páris, márcz. 12. A pantini gyufagyár munká­sai a munkát beszüntették. Azt kívánják, hogy a gyárvezetőség a rigai fa használatához térjen vissza, vagy pedig emelje fel béröket. A kereskedelmi czikkek ellenőrzése. Berlin, márcz. 12. Mint a »Tageblatt« Bern­ből jelenti, az olasz kormány megkereste a szö­vetségtanácsot, hogy az élelmi­szerek a fontosabb kereskedelmi czikkek egészségügyi ellenőrzése és egységes vizsgálati rendszer létesítése czéljából, nemzetközi konferenczia hivassék egybe. A havannai lázadás, Madrid, márcz. 12. Havannai hivatalos jelen­tések szerint, ott a helyzet javult. A felke­lőket több csatában megverték. Azt hiszik, hogy több felkelő banda meg fogja adni magát. Magán­jelentés szerint a felkelők száma szapo­rodott. A limai háború. Lima, márcz. 12. A Cabanillas közelében történt összeütközésnél a kormánycsapatokat a fel­kelők 300 halott veszteséggel visszaverték. HÍREK. Márcz. 12. A hivatalos lapból. Érdemkereszt. A király Bujkovszky Gusztáv lajosfalvi evangélikus lelkész és a temesvári esperesság al­­esperesének, a közügyek, különösen pedig az egyház és nép­oktatás terén kifejtett hasznos működése elismeréséül, a ko­ronás arany érdemkeresztet adományozta. Az egyház köréből. A király az erdélyi károly-fehér­­vári róm. kath. székeskáptalanban dr. Fodor József es­­peres-kanokot éneklő­ kanonokká, Búzás Mihály csik­­szent­mártoni esperes-plébánost és Steiniczer Ede gyu­lafehérvári papnöveldéi lelki igazgatót tiszteletbeli kano­nokokká kinevezte, és D­u­r­d­ik Alajos nyitrai székesegy­házi kanonok és zsolnai főesperesnek a boldogságos szűz Máriáról nevezett Béla-forrási czimzetes apátságot, K­a­­tona György nyitrai székesegyházi kanonok és gradnai főesperesnek a boldogságos szűz Máriáról nevezett prinóni czimzetes apátságot, továbbá Nécsey András nyitra­ vá­­rosi alperes-plébán­osnak a boldogságos szűz Máriáról neve­zett pest-ujhegyi czimzetes prépostságot, S­t­i­e­b­e­r Vincze budapest-terézvárosi plébánosnak a szt Jakabról nevezett beremi czimzetes apátságot adományozta, továbbá Perls­­b­e­r­g Ede alesperest és tőke-terebesi plébánost zempléni főesperessé kinevezte. A bíróság köréből. A király dr. Bócz Vilmos hát­szegi járásbírósági albírót a tordai törvényszékhez bíróvá, Mészáros Dániel szolnoki törvényszéki jegyzőt a mező­túri járásbírósághoz, Lázár Sándor kecskeméti törvény­­széki jegyzőt a szolnoki törvényszékhez, Gergely József a győri Ítélőtáblához berendelt bírósági jegyzőt a nagy­­igmándi, dr. Székely Miklós a nagyváradi ítélőtáblához berendelt bírósági jegyzőt a rózsahegyi, Turtsányi Károly nyitrai törvényszéki aljegyzőt a czaczai, dr. Bede B­la budapesti gyakorló ügyvédet a znió­váraljai és dr. Benczúr Miklós miskolczi gyakorló ügyvédet az edelényi járásbírósághoz albirákká kinevezte. Ezenkívül W­e­sze­lo­w­s­z­k­y János nagy­ igmándi járásbirósági albirónak a komáromi járásbírósághoz, B­á­c­s­k­a­y Sándor borosjenői ás dr. C­s­á­n­y Iván mohácsi járásbirósági albiráknak a te­lekkönyvi betétszerkesztési albirák létszámába, Nizsa- l­o­v­s­z­k­y Endre békés-csabai járásbirósági albirónak , a nagyvárad-városi és Petrovics Ferencz vaskohi járás­birósági albirónak a belényesi járásbírósághoz saját kérel­mükre leendő áthelyezését megengedte, továbbá az igazság­miniszter dr. E­n­d­­­e­r Miklós budapesti ügyvédet a buda­pesti törvényszékhez jegyzővé, dr. Szűcs Ödön budapesti ügyvédet a pestvidéki, dr. V­i­d­a Zoltán budapesti ügyvé­det a budapesti, Nagy Imre marosvásárhelyi törvényszéki joggyakornokot a marosvásárhelyi és dr. Tariczky Jenő budapesti ügyvédjelöltet az egri törvényszékhez aljegyzőkké, Csorba Mihály nagyszőllősi járásbirósági dijnokot az ilotvai, Be­in­dl József hátszegi járásbirósági telekkönyvi átalakító dijnokot a szászvárosi és Ambrus József már­­marosszigeti dijnokot a huszti járásbírósághoz írnokokká nevezte ki. — Személyi hírek. Frigyes császárné, mint a connaughti herczegnek és nejének vendége meglátogatja az aldershoti katonai tábort. — Sa­rolta császárné, Miksa mexikói császár öz­vegye, tüdőgyuladásban súlyosan megbetegedett. A belga királyi pár folytonosan a beteg­nél van. A betegség eddig rendesen folyik. — Mintegy újabb távirat jelenti, Sarolta császárné, most már jobban van. — Frigyes főher­­c­z­e­g 1000 frtot ajándékozott a pozsonyi szegé­nyek számára. — Mária Immaculata főher­­czegnő, ki leánya Mária Terézia főherczegnőnek, Ká­roly István főherczeg nejének látogatására hosszabb ideig Polában tartózkodott, ma délelőtt Bécsbe visszatért. — Albrecht fhg. emlékezete: Bécsből távirják. A hadügyminiszter és a vezérkari főnök nejei ma délelőtt a motivtemplomban, a helyőrség tisztjeinek nejei részére ünnepélyes rekviemet rendeztek Al­brecht főherczeg lelkiüdvéért, melyen 500 hölgy volt jelen. — »Hova tegyük a grófot, bárót, doktort ?« E czím alatt a »Fővárosi Lapok« mai számában Jókai Mór, lapunk főszerkesztője a következőket írja: A Bach-korszak elején egy nagy felföldi váro­sunkban meghonosodott egy Csehországból betelepült hivatalnok. Derék ember volt, előkelő állást foglalt el; Herr von Kotz volt a neve. Volt már egy hu­maniórákba járó fia, a­kit további tudományos képzés végett felküldött a helybeli gimnáziumba. Az első leczke után sírva jött haza a fiú, elpanaszolta az apjának, hogy őt a professzor kicsúfolta, azt mondta neki, hogy »Kotzur«, a­mi csehül annyit jelent, hogy »kandúr«. — Herr von Kotz felháborodva sietett fel a professzor lakására, a koszpedjét is felkötötte s támadt közöttük a következő szóváltás: — Professzor úr az én fiamat igy szólította meg »Kotzur« , miért tette ezt ? — Mert a rhetorikába járó tanulók neve után az »ur« czimet szokás ragasztani, a­mi németül annyit tesz, hogy »Herr« , csehül pedig »Pan«. — Az helyes; de hát a »Herr«, a »Pan« elől ragasztatik a névhez. — Az »ur« azonban hátul: ez a magyar nyelv szokása. — Én nem tűröm a szokásokat! az én fiamat urazza ön elötrül, így lett a kis Kotz rhetorbul, felsőbb kíván­ságra »Urkotz«, a mi aztán még tréfásabban hangzott. * A negyvenes években erős hírlapi vita volt a fölött, hogy egy nagyhatású Dumas irta franczia da­rab czimének »Lázár a pásztor«, helyes-e a szórakása ! A nyelvészeti tagegyengetők azt álliták, hogy rosz­­szul iratik eként, magyarul igy helyes »A pásztor Lázár,« Mikor aztán «Phastor Lázár» »»JTM alatt, fúl­ták a darabot, akkor senki sem ment a színházba: a at Cm­nib­i­ól U­rmnagita irta mysterium. Elől járjon-e hát, vagy hátul a gróf, meg a doktor ? Én azt mondtam, hogy ha czim, akkor elől, mert ez a szokás a magyarban; ha pedig minőség, akkor hátul, mert ez a valóság. A szokás dirigál minden nyelvben. Az oroszban a családi névhez hozzá ragasztják még a szülő keresztnevét is, még­pedig a férfi nevé­hez az apáét, a nő nevéhez az anyáét. Ott az a szokás,­­ a szokás a törvény. A magyar (százados szokás szerint) a név elé teszi a »nemes«, a »gróf«, a »báróc, a »doktor« czímet, másodiknak jön a predikátum, harmadiknak a vezetéknév, negyediknek a keresznév; latinban elsőnek jön a czim, másodiknak a keresztnév, harma­diknak a vezetéknév, utolsónak a predikátum. »Gróf Kriptavári Dörgedelmy Uzindur.« »Comes Uzindur Dörgedelmy de Kriptavár.« De hátul is jöhet. Például: »Jelen volt a népgyűlésen Gróf Dörgedelmy U­zindur.« »Adfuit in congregatione populi Comes Uzindur Dörgedelmy.« így helyes. Ez csak czim. Hanem aztán: »A gyűlés végeztével jól lakatta az egész soka­ságot Dörgedelmy Uzindur gróf.« »Finita congregatione bene habitavit totam mul­­titudinem Uzindur Dörgedelmy, comes munificentis­­simus.t Ez meg igy helyes. Ez már minőség. Azonban a grófnak hitvestársa is lesz. Hát azt hogyan lássuk el titulussal és minő­sítéssel ? A teljesen korrekt név igy hangzanék: »Gróf Kriptavári Dörgedelmy Uzindurné, szüle­tett Terrahegyi Rákosfavy Orsolya grófnő.« Ez nagyon hosszú: sem társalgásban, sem iro­dalomban meg nem szokható. »Dörgedelmy Uzindor grófné?« Ez abszurdum Férfinév után női jelző. No hát akkor: »Dörgedelmy Uzindorné grófné.« Ez lehetetlen! Tehát német módra »Dörgedelmi Orsolya grófnő.« Így meg a sógorasszonyát hívják. E szerint a legmagyarabbul van írva igy: »Gróf Dörgedelmi Uzindurné.« A hölgyek iránt való tekintetből kénytelenek vagyunk az eddigi czimrendet megtartani. * Még csak egyet. Ha én igy írom a nevemet »Doktor Jókai Mór«, az helyes, mert igaz; de ha úgy irom, hogy »Jókai Mór doktor,« az már nem igaz, igy csak a torokpartiban hinak, ha valakin evet találok vágni (de az nagy ritkaság!). — A tanár utolsó szava. A nemrég elhunyt Blackie edinburgi tanárról, a­ki a görög nyelvtant tanította, beszélik a következőt, a­mely emlé­keztet az ott 10 évvel előbb elhunyt Plötz tanár­nak, több franczia tankönyv kiadójának hasonló esetére. A­midőn ez utóbbi utolsó óráját élte, a következő szavakat mondta környezetének: »Je mours, vagy je me meurs, mind a kétféleképen lehet ezt mondani«. A haldokló Blackienak pedig azt mondta a felesége: »Te mindig oly szívesen beszéltél hitről, reményről és szeretetről, »hé agape« a­mint magadat kifejezted. A tanár kija­vította a helytelen hangsúlyozást és közbevágott: »hé agape, kedves feleség«. Aztán egyet sóhajtott és meghalt. — Osztrák-magyar bank. A király­hídvégi gróf Nemes Vinczének az osztrák-magyar bank részvényesei közgyűlése által a bank főtanácsosává, az alapszerű időtartamra történt újból való meg­választását, és a közgyűlés által újból megvá­lasztott Sness Frigyes és Wiesenburg Adolf főtanácsosokat, e minőségükben az alapszabály­­szerű időtartamra megerősítette. Szerencsétlenség. A Cadixban dühöngött vihar következtében három hajó elmerült. A le­génységet megmentették. — Felvétel a Ludovika­ Akadémiába. A hiva­­talos lap keddi száma közli a pályázati hirdet­­ményt és a felvételi feltételeket a honvédségi Ludovika-Akadémiába, az 1895—96. tanév kez­detén betöltendő magyar állami, illetőleg alapítvá­nyi és fizetéses helyekre. — Összeütközés a »Vasbikával.« A keleti pályaudvarban ma reggel baleset történt. A fél nyolcz órakor megérkezett 1303. számú gráczi sze­mélyvonat, a­melyet F­i­g­u Károly mozdonyvezető vezetett, nagyon sebesen robogott be a pálya­udvarba és igy nekiment az a sínek végén levő úgynevezett vasbikának. Az összeütközés oly erős volt, hogy a vonat visszazökkent, a kocsik ablakai összetörtek s a már kiszállni akaró uta­sok közül többen megsérültek, így súlyosabb sérülést szenvedett Baranyai Istvánná a kelen­földi postamesterné, Kun­te­lek Antal lakatos és S­z­é­k­e­ly Zsigmond kereskedő. A sérültek sebeit Mably és Chyzer orvosok kötözték be. A vizsgálat megindult. — Hymen. Báji Patay István f. hó 9-én vezette oltárhoz Fackl Gabriellát, Fackl Ká­roly miniszteri tanácsos leányát. — A szegedi árvíz évfordulója. Mint Szeged­ről távirják, az árvíz 16-ik évfordulója alkalmából ma, mint közgyűlési határozattal örök időkre fo­gadalmi ünnepé avatott napon, a város valameny­­nyi templomában ünnepélyes isteni tisztelet volt, nagy közönség jelenlétében. A belvárosi templom­ban a városi hatóság testületileg jelent meg. Az éjjel egy órától kettőig, a víz beözönlésének emlé­kére az összes templomok harangjai szólottak. — A lavinában. Gráczból távirják lapunk­nak, hogy Pratter Ferencz 15 éves tanulót Flad­­nitz közelében egy lavina eltemette. A szerencsét­len fiút a tűzoltók ásták ki a hótömeg alól. Da­czára annak, hogy huszonöt óráig feküdt a Vlö fllofi márt­ól f­amíli.. — A néptribun tragédiája. A »P. Hírlap« ma a következő táviratot közli: »Hajdu-Szoboszló, márcz. ll. A Debreczenben időző Polónyi Géza magához rendelte az itteni függetlenségi és 48-as párt elnökeit, hogy nyilatkozzanak az iránt, váljon a márcz. 15-iki ünnepet választói körében töltse-e? A függetlenségi kör tagjai bizalmasan megbízták elnökeiket, hogy Polónyinak tudtára adják, miszerint lejövetelét sem most, sem a jövőben, már a közbot­rány elkerülése szempontjából sem óhajtják, de ha mégis eljönne, a szokásos bankettet sem tartják meg. Különben is a helyzet tisztázása ügyében a füg­getlenségi kör legközelebb gyűlést tart, a­melyen egyúttal nyilatkozni fognak a pártválság ügyében is és valószínűleg bejelentik a Justh-Eötvös-féle függet­lenségi és 48-as párt támogatását. — Hajók összeütközése. Odessából távírják. A »Vladimir« és »Columbia« összeütközése ügyé­ben indított perben a bíróság mindkét kapi­tányt vétkesnek mondta ki. A polgári per útján érvényesítendő igények részben el vannak intézve, részben pedig a szenátus fog dönteni azok felett. Halálozások. Herberstein Teréz özvegy grófnő, született Dietrichstein grófnő ma éjjel 1 órakor, a Herren­­gasseban levő palotájában, öt napi betegség után meghalt. Színház és művészet. — A színész-kongresszus első napja. A szí­nészek kongresszusa ma délelőtt vette kezdetét a színész-egyesület házában. Kaffka László, a­kinek elnöki mandátuma a mai nappal lejárt, Bokody An­talt javasolja a korelnöki tisztre, a­mit egyhangúlag el is fogadtak. Bokody ezután felkéri az igazgató bizottságot, hogy a megjelentek megbízó leveleit vizsgálja át és ez időre a gyűlést felfüggesztette. Az igazgató bizottság az ülés újból való megnyitásakor kijelenti, hogy a megbízó leveleket mind rendben ta­lálta és egyúttal felolvastatnak az igazolt képviselők nevei. Kollinus Aurél indítványát, hogy Krasznainak, a kolozsvári színtársulat tegnap elhunyt érdemes tagjának temetése alkalmával a közgyűlés részvét­táviratot küldjön, elfogadták. Következett az elnök, 2 alelnök és 2 jegyző választása. Elnöknek újból egyhangúlag Kaffka Lászlót választották meg, alelnö­­kök pedig Pázmándy Dénes és Tiszai Dezső lettek ismét; jegyzők Szilágyi Vilmos és Halasi Béla. Bo­­kody az elnöki székét újból elfoglaló Kaffkát meleg szavakban üdvözölte. Nem tudja, ki volna alkalmasabb e tisztséget elfoglalni és Kaffkának eddigi, az önzésnek még árnyékát is kerülő vezetése biztosíték a jövőre nézve is. Kaffka László most harmadszori megválasztása alkal­mával nem tartja helyén, hogy programmját kifejtse, mert jelen megválasztatása ismét bizonyítéka annak, hogy ő első ízben tartott programmját beváltotta. Nagyot két esztendő alatt nem tehetett, de azt örömmel konsta­tálja, hogy a viszonyok fokozatosan jávulnak. Ezzel a köz­gyűlést megnyitottnak jelenti ki. Fölolvasták ez­után a központi igazgató tanács kilépett tagjai név­sorát. Kisorsoltattak a következők: A fővárosiak kö­zül : Kaffka László, Berényi Gyula, Csiszár Kálmán, Szirmai Imre, Feleky Miklós és Kiss Mihály; a vi­dékiek közül: Kollinusz Aurél, Leszkay András, Pe­­terdy Sándor, Rónaszéky Gusztáv, Kiss Ferencz és Tiszai Dezső. Ezután a bizottságot alakították meg, melyek az elmúlt év ügykezelését felülvizsgálják s a beérkezett kérvények, javaslatok, felebbezések fölött tanácskozik. E szerint a számvizsgáló bizottság tag­jai: Gyarmathy, Megyeri, Leszkay, Halasi és Brez­­nay. A javaslattevő bizottság tagjai: Bácskai Pálf­fy György, Tiszai, Bokodi és Bart. A kérvényi bizottság tagjai: Somogyi, Fenyvesi, Molnár, Tapolczai. A jelentéstevő bizottság tagja :­Hevesi Gábor, Monori, Pintér, Hatvani és Kollinusz. A felebbezési bizottság tagjai: Csiszár, Füredi, Gyöngyi, Székács. A mai ülés végén még két interpellác­iót jelentettek be. Breznay azt kérdezi, hogy a tavalyi ülésen nagy többséggel elfogadott reformjavaslatot mért nem hajtották végre. Baghi Gyula azt kérdezi, hogy igaz-e, hogy magán­­színésziskolát végzett növendékeket egyesületi vizsga nélkül felvették az egyesület kötelékébe, holott a szabályok ezt tátják ? A két interpelláczióra, holnap adják meg a választ. Kaffka László elnök végül föl­­kérte a bizottságokat, hogy a délután folyamán tanács­­kozzanak, hogy holnap jelentést tehessenek. Törvényszéki csarnok. A hódmezővásárhelyi zavargás. — Saját tudósi­tónk távirata. — Hódmezővásárhely, márcz. 12. A mai tárgyalás megkezdése előtt Dobák ügyész bemutat két levelet, melyek közül az egyiket ő, a másikat Póka rendőrkapitány kapta Budapest­­ről, melyben fenyegetik őket. Pollák ül és dr. védő ez inczidenst sajnálja és kéri, hogy ne rójják azt a vádlottaknak terhükre, mert bizton tudja, hogy nincs róla tudomásuk sem. Következik a tanuk kihallgatása. Eddig Szántóra a legterhelőbb a Varga Dezső tanuló vallomása. Szemébe mondja Kovácsnak, hogy nagy tömeg előtt azt mondta, hogy: 1848-ban nem vív­tak ki igazi egyenlőséget, mert az ma sincs; ő fogja azt kivívni, ha kell, még vér árán is, mert ő egyformán tudja forgatni a kaszát és a kardot. Megölte az anyja szeretőjét. Érdekes bűnpert tárgyalt ma a budapesti törvényszék Lenk Gyula elnöklete alatt. A vádlottak padján Rossu Titusz 22 éves kereskedősegéd ül, a­kit a bíróság a btk. 278. §-ába ütköző gyilkosság büntette czímén helyezett vád alá. A vádlottnak volt egy pajtása, a vele egykorú Tremmel Sándor kereskedőinas, a kit m­e­gf&jának flZJE Ör£mest-á-r-eJ^t"ftősBUnak’'az anyja meg­ismerkedett a gyermekifjuval s közöttük benső viszony fejlődött ki. Rossu Titusz persze rossz szemmel nézte édes anyja ballépését, s mikor Tremmel napos bejáró lett házukban, mindent megpróbált az áldatlan viszony megbontására. Ez azonban nem sikerült. Hiába kö­­nyörgött anyjának, hiába korholta barátját, nem is hederítettek reá. A fiú nagy fájdalommal szívében el­hagyta a szülői házat, melyben kisebb testvéreire is rész napok virradtak ezután. Természetes, hogy elke­seredése még csak fokozódott azzal, a­midőn hal­lotta, hogy anyja egy gyermeket szült. Egyik­nek is , másiknak is szemrehányásokat tett­­ végre, miután már három éven át kerülte anyját, a múlt évi szeptember 14-én Tremnelre az új vásártéren kétszer rálőtt. Tremnel hetednapra meghalt, a gyilkos fiú pedig, noha az első napokban úgy vallott, hogy minden előzetes megfontolás nélkül követte el tettét, megvallotta, hogy boszújára 12 napon át készülődött, mert ennyi ideig hordta zsebében a pisztolyt. Rossu Titusz (22 éves, gör. keleti vallású, kereskedősegéd), a vádlott, kihallgatásával kezdik meg a tárgyalást. Vallomását azon kezdi, hogy az anyja és Tremmel között fenállott viszonyt előbb csak sej­tette, s arról bizonyosságot akart szerezni. Erről utóbb több körülmény győzte meg. Tremmel, bár még segéd sem lett, felhagyott pályájával és tisztán abból élt, a­mit anyja, ki virágeladással kereste kenyerét, adott neki. Az asszony fizette érte a lakást is, mert utóbb nem náluk volt szálláson. Mikor Tremmel há­zukba jött, ő 19 éves volt és nem ment üzletbe, mert nem volt nyugta s meg akarta tudni, mi történik otthon. Elnök: Ön 3 hónap múlva Bécsbe ment, majd visszajött. Hol szállt meg ismét a fővárosban? — Anyám kétszobás lakást tartott, a melyek egyikében Jenny Ágnes lakott. Éhez mentem, ő pártfogásába vett. — Mi volt ez a leány? — Mosónő, s mert én a számlákat írtam neki, kitartott. — Hol volt ekkor az anyja? — Ő otthagyta a házat s összevissza buj­dosott Tremmellel. — Mivel foglalatoskodott? — Virágot árult az utczán, noha ekkor pénz dolgában jól állott. De Tremmel mindenből kipusztította. — Tudta ön, hogy anyja egy kis gyermeket szült? — Igen, körülbelül most egy éve. — Mi történt azután, hogy anyja újra lakást vett? — Elmentem hozzá s kértem, ne engedje be a házba Tremmelt. Nem hall­gatott rám s mikor a gyermeket szülte, némán hall­gatta szemrehányásomat. — Gyakran találkozott azzal az emberrel ? — Igen, meg is vertem néhányszor. Anyámnak pedig könyörögtem, hogy hagyjon fel vele már, hisz az fiatal gyerek hozzá képest. — Maga azzal védekezett, hogy bosszújára részben a kis 14 éves húgának a sorsa indította ? — Úgy van. Mert észrevettem, hogy Tremmel a kis testvéremet is megrontj­a.— Miből vette ezt észre ? — A leányka naphosszant vele volt szobájában s beszédük is azt mutatta. — A gyilkosság szept. 14-én történt. Ez időtájt volt maga az anyja lakásán s igaz, hogy ekkor meglopta? — Körülbelül 10 nappal előbb ott voltam, s mert elhatároztam, hogy magamat megölöm, a mit lehetett eladtam az a­nyám holmijaiból. Tizenhárom forintot kaptam s a pénzből egy revolvert vettem az egyetem­ téren. — Miért nem mondta igy ezelőtt is, hogy csak önmagát akarta elemészteni? — Kimen­tem Újpestre, de ott nem magamra lőttem, hanem csak úgy elpuffogtattam vagy nyolc­ töltényt. Eddig maga azt mondta: Azért vettem a revol­vert, hogy Tremmelt megbüntes­sem. — Ezt sohasem mondtam. — Majd megmondják a tanúk is. — Magamat akartam csak elpusztítani, mert nagyon el voltam keseredve. — Mit tett azután a revolverrel? — Két napig rejte­gettem, harmadnap magamhoz vettem s elmentem Tremmelhez , könyörögve kérdeztem: »Mit akarsz!

Next