Nemzeti Hirlap, 1904. április-augusztus (1. évfolyam, 1-124. szám)

1904-05-07 / 31. szám

1904. 1. évfolyam. Kolozsvár, szombat, május 7. 31. szám. Előfizetési árak 1 28 kor. — fITL 14 kor. — HU. 7 kor. — fill. 2 kor. 40 fill. — kor. 10 fill. Megjelenik naponként, — az ünnepek kivételével. Szerkesztőség: Farkas­ utcza 8. sz. — Telefon 49. sz. Kiadóhivatal: Deák Ferencz-u. 4. sz. — Telefon 364. —S*®— Hirdetések □ cm .-ként ... 10 fillér. Nyíl­ttér petit sora...............40 fillér Egész évre . . . Fél évre . . . . Negyed évre . . Egy hónapra . . Egyes szám­ára A nemzet halottja. Kolozsvár, május 7. Jókai Mór — a nemzet halottja. Tetemeit az ország költségén helyezik örök nyugalomra. A temetés körüli teen­dőket a kormány nevében Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi mi­niszter intézi. Szívünk teljes megelégedésével ol­vassuk a fentebbi hírt, mely elhunyt csillagunk nagyságának a legmegfele­lőbb elismerését foglalja magában. Jó­kai Mór valóban a nemzet halottja. A kormány valóban a nemzet üterén tartó kezét abban a pillanatban, midőn azt, a­mit a nemzet általában érez, hiva­talosan, az állam nevében is kifejezésre juttatta. De a kormány határozata, bármily nagyjelentőségű legyen is, senkit nem tehetne az országos temetés elrende­lésével a „nemzet halottjává“. Jókait sem ő, hanem a nemzet, a maga egé­szében nyilvánitá annak már abban a percében, midőn halálhíre, mint villám­­csapás, átjárta, megdobbantotta a nem­zet szivét. Mikor a nemzet megismerte, megszerette, a midőn egész pályáján át rajongó szeretetével magához kapcsolta, a mikor a költő-király írói jubileuma­kor a magáénak vallotta, műveinek nemzeti díszkiadásával és nagy érde­meihez mért, bár azzal fel nem érő nemzeti ajándékkal megtisztelte őt és még inkább önmagát, akkor jegyezte el a nemzet magának Jókait, hogy sok­kal inkább az övé legyen, mint bárki másé ; sokkal inkább a nemzeté, mint azoké, a­kiket hozzá a test és vér leg­közelebbi kötelékei kötöznek. A nemzet gyásza, melyben az elhunyt iránt érzett tisztelete, hálás szeretete ki­fejezésre jut, elborítja az egész nemzet arczulatát. A­merre nézünk, a­mit csak látunk, hallunk : minden arról beszél nekünk, hogy Jókai meghalt. A hírla­pok gyászkerete, komoly, mélabús hang­juk, az üde májusi szellőben lengedező gyászlobogók, a csendes, gondba, bá­natba borult arczok az utczán, a járó­kelők beszédei, a lelkek mélyéről fel­felszakadó sóhaj: ezek mondják, ezek beszélik a leghivatottabb módon, hogy Jókai valóban a nemzet halottja. A bánatnak, a gyásznak, ha az mély, igaz és őszinte, mindig felemelő, meg­tisztító, nemesítő hatása van. A mi gyá­szunk mély, igaz és őszinte. Vajha meg­láthatnék ennek nyomában ama fel­emelő, megtisztító, nemesítő eredmé­nyeket is. Ha az elhunyt nagy féfiú ne­mes idealizmusa, rajongó hazaszeretete, tettre, munkára ösztönző szelleme az ő nemzetében megsokszorozva, magasra hatványozva testet ölt, és akkor két­ségtelen, hogy Jókai a nemzet halottja, olyan halottja volt, a­kiből a nemzetre áldás és élet áradott. A ravatal. A temetést rendező intézet emberei fölra­­vatalozták a halottat ugyanabban a szobában, a­hol kiszenvedett. A nagy halott csak ideig­lenesen marad ezen a ravatalon, mert ma este, vagy holnap reggel átszállítják a Nem- I­­eti Múzeum oszlopcsarnokába, a­honnan hét­­­­főn délután három órakor temetik.­­ Az Erzsébet­ körúti halottas házon fekete égók lengenek s a kapubejáratot sűrű fbskrapéria takarja. Jókaiék lakásának be­jártját, az előszobát is teljesen bevonták fekete , 8*övettel s ezen az előszobán át van a I bejárás az ideiglenes ravatalhoz. Pálmák, I főövek és babérfák egész erdeje köríti az I alacsony ravatalt, a melyen kettős, fekete R érczkoporsóban fekszik a halott. Hófehér feje elevent tekint ki a koporsó üvegfedelen. Fekete díszmagyar ruhába öltöztették s be­írták vele a koporsó kedves virágait : egy I csomó halványpiros rózsát és kék liliomot, a melyet gyászba borult özvegye rakott az i fára A koporsót délben beólmozták, hogy a le- I ,é­s ne férjen a holttesthez, a melyet nem­­ hámozták be. A koporsó erős érczből ké­­®2ült, belül üvegfedeles betéttel, míg a küls­ő ‘''^1 díszes zöldre márványozott szarkofágot s Arizol. A ravatal mellett nem gyújtanak 1 gyertyát. A ravatalos szoba mellett van Jókai­nak hatalmas dolgozó szobája, a­melynek aj­taja nyitva marad, úgy, hogy a ravatalt láto­gatók betekinthetnek a nagy költő otthonába. A mint a ravatalt fölállították, az özvegy és húgai bementek a szobába s Jókainé ros­kadozva kapaszkodott föl a koporsóhoz. Gör­csös zokogásba tört ki s átölelve a koporsót, perczekig hullatta könnyeit az üvegfödélre. Csakhamar megérkezett a ravatalra az első koszorú: Arany Lászlóné küldötte s a ba­bérból és rózsából font koszorú kék szalag­ján ez volt a fölirás : Arany Lászlóné — ke­gyelete jeléül. A második koszorút volt házi orvosa küldötte. A fölállított ravatal előtt fejezték ki rész­vétüket az özvegynek Herczeg Ferencz, Seana Tamás és Ábrányi Emil, a Petőfi­ Társaság nevében. A ravatalt a nagyközönség délután négy órától kezdve tekintheti meg. A temetés. Mint tegnapi táviratunk már jelentette a kultuszminisztériumban tegnap délben érte­kezlet volt a temetés helyének, idejének, va­lamint a gyászpompa módozatainak megálla­pítása végett. Az értekezletet Berzeviczy Albert kultuszminiszter hívta egybe, a család képviseletében Hegedűs Sándor, Feszty Árpád és ifj. Hegedűs Sándor jelentek meg. Az érte­kezlet — mint már szintén jelentettük — el­határozta, hogy a temetést hétfőn délután 3 órakor tartják meg. Az értekezlet elhatározta azt is, hogy a ravatalozás és a gyászszertartás a Múzeum előcsarnokában történjék. A miniszter arra kérte a megjelent művészeket, hogy ha lehet, a szokottnál nagyobb és művésziesebb gyász­pompát fejtsenek ki. Somló Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója fölajánlotta az Opera ének­es zenekarát s ajánlatát elfogadta az értekez­let. Ezután a gyászszertartásról folyt a szó Papp Károly lelkész előadja, hogy az ev. ref. egyház méltó pompával óhajtja Jókait el­temetni. Antal Gábor, mint a református egyház legidősebb püspöke és Baksay Sándor püspök mondanak gyászbeszédet. Papp Ká­roly imádságot mond a szertartás előtt. Berzeviczy Albert miniszter bejelentette, hogy több beszéd lesz. Ő maga a kormány részéről és megbízásából beszél. Eötvös Lóránt báró indítványára az iro­dalmi társaságok és hírlapírók nevében Beöthy Zsolt fog beszélni. Somló Sándor azt óhajtotta, hogy a szín­házak is búcsúztassák el Jókait. A gyászme­net álljon meg a Nemzeti Színház előtt, a­hol az összes színházak nevében beszéljen valaki. Az indítványt elfogadták és Somló Sándort kérték föl a beszéd elmondására. A temetőben Herczeg Ferencz mond gyász­beszédet. Az Opera énekkara ott a „Hunyadi László“ opera gyászindulóját és végül az „Is­tenek alkonya“ operának gyászdalát énekli el. Végül az értekezlet szűkebb körű végre­hajtó-bizottságot választott. A miniszterelnök levele. Tisza István gróf miniszterelnök a követ­kező résztvevő levelet intézte Jókai özve­gyéhez : Jókai Mórné ő méltóságának. Méltóságos Asszonyom ! Engedje meg, hogy az egész or­szágot ért súlyos gyászeset leverő hírére azok sorába siessek én is, kik Jókai Mór ravatalát gyászba borult lélekkel veszik körül. Midőn a magyar kormány legmélyebb részvétét tol­mácsolom Méltóságod előtt, egyúttal, mint a boldogulnak hosszú évtizedeken át igaz tisztelője : biztosítom Méltóságodat, hogy em­lékét változhatatlan kegyelettel fogom meg­őrizni. Méltóságos Asszonyom kész szolgája: Tisza István. A temetésrendező bizottság. A Jókai temetésének rendezésével megbí­zott végrehajtó bizottság tegnap délután 5 órakor alakult meg a magyar nemzeti mú­zeum igazgatósági helyiségében. Jelen vol­tak: Molnár Viktor államtitkár, a bizottság elnöke, Szalay Imre a múzeum igazgatója, Boda Dezső rendőrkapitány, Lippink Elek min osztálytanácsos, Viola Imre székesfővá­rosi tanácsos, Vész­ József orsz képviselő, Cziklay Lajos szerkesztő, «omló Sándor a nemzeti szinház igazgatója Mader kava az re­f 5 1’ Ödön tanár, Strobl Alajo. .aobrá»­­ tanár Pap Károly ref. lelkész. eUUr* . ««.kérte a b.-a. vágot, hog, maradjon perm­anenci­ ába. metés lefolyásáig olyképen, hogy a bizottság 2 tagja állandóan a múzeumban tartózkodjék, hogy a kérdezősködőknek felvilágosítást ad­hassanak. Azután a temetés részleteire vonat­kozólag megállapította a bizottság, hogy kö­vetkező színű és számú jegyeket bocsátja ki a temetési szertartáson résztvevők számára. A magyar nemzeti múzeum kertjébe 4000 résztvevőt bocsát be. A jegyek színe zöld lesz s a bejárat a Muzeum körúti főkapukon lesz. A múzeum nagy szabadlépcsőjére és ter­­raszára 1500 jegyet ad el. Ezen jegyek színe kék s a bejárat ugyanezen kapukon lesz. A nagy lépcsőcsarnokba 500 jegyet ad ki a bizottság. A jegyek színe barna. Bejárat a Sándor-utczai kerti ajtón s az azon oldalon levő kapun történik. Végre a csarnokból vezető belső díszlép­csőkre 300 jegy adatik ki. Ezen jegyek szine fehér s a bejárat a Sándor-utczai kerti ajtón s az azon oldalon levő kapun tör­ténik. A belső lépcsőn a kormány, törvényhozás, legfőbb bíróságok, tábornoki kar tagjai szá­mára tartanak fönn helyet; a csarnokban a család tagjai s a helvét hitvallású papság küldöttei, az ugyanott levő fülkékben az írói társulatok tagjai, a szabad lépcsőn s a ter­­raszon a törvényhatóságok küldöttei és a honorácziorok állanak. A tanuló ifjúság és az egyesületek küldöttei az utc­ákon alkotnak sort. A rend föntartására a főváros törvény­hatóságának ötven fiatal tisztviselőjét kérik föl. Vészi József országgyűlési képviselő elő­terjesztésére, elfogadta a végrehajtó­ bizottság Fekete Ignácz dr.-nak, a Magyarországi Hír­lapírók Nyugdíjintézete titkárának azt a ja­vaslatát, hogy a Nyugdíjintézet készíttessen nemzeti színű koporsó­fedőt, a­mely először Jókai ravatalára helyeztetvén, jövőre minden elhalt hírlapíró nyugdíjintézeti tag ravatalára boríttassék. Elfogadta a bizottság azt a javaslatot, hogy a fővárosi háztulajdonosokat és lakókat fölhívják, hogy a nagy nemzeti gyászra való tekintettel, a házakat gyászlobogókkal és dra­périákkal díszítsék. Szombaton délelőtt 9 órá­tól délutáni 4 óráig a bizottság képviseleté­ben Szalay Imre múzeumigazgató és Tóth Árpád múzeumi titkár, délután 4 órától 9 óráig Cziklay Lajos újságíró egyesületi alel­­nök és Rónay Zoltán dr. miniszteri fogal­mazó tartja az inspekc­iót. A ravatalozás és diszítés munkálatát holnap egész nap folytat­ják s igy a közönség csak vasárnap reggel 8 órától kezdve járulhat a ravatalhoz. A gyász­menet útjára vonatkozólag megállapította a bizottság, hogy az a Muzeum-köruton, Kere­pesi-uton s Köztemető-uton vonul ki a Ke­­repesi-uti temetőbe. A menetet három katonai zenekar fogja kísérni, egyik a menet elején, a másik a kö­zepén, a harmadik pedig a vége felé. A mú­zeumi előcsarnok művészi gyászdíszítésének tervezetét Lechner Ödön és Stróbl Alajos ta­nárokra bízták. A ravatalra szánt koszorú­kat szombat reggeltől kezdve veszi át a bi­zottság. A Tudományos Akadémia gyásza. Tegnap délután a Tud. Akadémia a ta­goknak nagy számban való részvétele mellett, báró Eötvös Lóránt elnöklésével összes ülést tartott, hogy megállapítsák ama módozatokat, a­melylyel leróhassák kegyeletüket Jókai Mór, az Akadémia igazgatósági tagjának halála al­kalmával. Báró Eötvös Lóránt a következő beszéd­del nyitotta meg az összes ülést: Tisztelt Akadémia! Szomorú esemény az, mely arra késztetett, hogy az Akadémia tagjait ez ülésre egybehívjam. Abban az élet és halál közötti harczban, melynek kimenetelét a múlt napokban remény és félelem között ingadozó érdeklődéssel kö­vettük, a kérlelhetetlen halál lett a győztes. Jókai Mór, a nagy költő, nemzetünk ke­gyeltje, ki még egy nappal azelőtt nagy con­­ceptiókról álmodott, örök álomra hunyta le szemét. Vele sírba száll az ő lángoló szive, mely Petőfi szivének lüktetésére­ együtt kezdett dobogni és dobogott mindvégig a hazáért és a szabadságért. Vele sírba száll az 5 nagy képzelő tehet­sége, mely érdekes alakok ezreivel népesí­tette be irodalmunkat, s a mely még abban a szomorú időben is, mikor nemzetünk csak az irodalmában élt, vigasztalásként a dicsőbb múltnak, a reményteljesebb jövőnek képét va­rázsolta szemei elé. Vele sirba száll az ő tollát finoman ve­zető keze, melylyel a magyar ember ízlése szerint úgy tudott irni, mint előtte senki más.Az iskola megtanította, ő megszerettette a magyarral az olvasást. Értjük, miért gyászolja halálát ma egész nemzetünk, s ebben a gyászban nagy a mi részünk is. Még nagyobb mint másoké, mert Jókai Mór, kit Akadémiánk 1858-ban vá­lasztotta levelező, később rendes, majd tisz­teleti és igazgatósági tagjává, közel egy fél­századon át az Akadémia kötelékében fejtette ki gazdag irodalmi munkásságát. Gyászunknak adjunk méltó kifejezést. In­dítványozom : 1. Fejezzük ki mély fájdalmunkat Jókai Mór halála felett e mai ülés jegyzőköny­vében. 2. Határozzuk el, hogy felette ünnepélyes közülésen tartassák emlékbeszéd. 0. Tegyünk indítványt a közgyűlésnek, melyben arczképének képcsarnokunkban el­helyezését kérjük. 4. Helyezzünk koszorút a ravatalra. 1­. A hétfőn, f. hó 9-én délután 3 órakor a Muzeum oszlopcsarnokában tartandó gyász­szertartáson vegyünk testületileg részt, s kér­jük fel Beöthy Zsolt tisztelt társunkat, hogy ott nevünkben és általában az irodalmi intézetek nevében a nagy halotthoz búcsúbeszédet in­tézzen . 6. A temetés napján az Akadémia ülést ne tartson. Az akadémikusok mély meghatottsággal hallgatták az elnök javaslatait, s azokhoz egyhangúlag hozzájárultak. V­égül Szily Kálmán főtitkár bemutatta a lembergi Oszolinszky intézet igazgatóságá­tól érkezett részvét-táviratot. A Kisfaludy-Társaság­ gyásza. A Kisfaludy-Társaság tagjai Jókai Mór halála alkalmából tegnap délután rendkívüli ülést tartottak. Az ülést Beöthy Zsolt nyitotta meg. Nem­csak társaságunknak, — úgymond — hanem a magyar irodalomnak, nemcsak az irodalom­nak, hanem az egész magyar közéletnek pó­tolhatatlan veszteségéről kell jelentést tennem. Hogy Jókai pályája a magyar irodalmi élet fejlődésében mit jelent, azt talán mi öregek jobban tudjuk, mint a fiatalok. A reformkor nagy nemzeti munkájában, a­melyet írók és politikusok vállvetett erővel végeztek a nem­zeti lélek irányában, ennek a korszaknak három különféle időszakában három feladat várt a honfiakra: a nemzeti lélek ébrentar­tása, a nemzeti lélek felgyújtása és a nemzeti lélek megtartása. Politikusok és írók három nemzedéke végezte azt a munkát, a­melyek mindegyikében Jókainak előkelő része volt. Végigküzdötte fejlődésünk egész harczát. Tár­saságunknak Jókai 44 évig tagja volt, nem­csak név szerint, de valóban munkás tagja­ként. Törekvéseiben, küzdelmeiben kiváló rész illeti őt s a nemzeti gyászban, mely hazánkra borult, kiváló rész illet meg bennün­ket. Indítványozza a következőket: 1. Fejezze ki a társaság mély részvétét az elhunyt családja iránt. 2. Helyezzen ko­szorút Jókai ravatalára. 3. Adjon ki külön gyászjelentést a halálesetről. 4. A társaság testületileg vegyen részt a temetésen. 5. A társaság gondoskodik emlékbeszédről, a­me­lyet egy külön, Jókai emlékének szánt ülés keretében f®g a társaság egyik tagja elmon­dani. 6. Készíttessék el Jókai márványszobra a társaság számára. 7. Tegyen a társaság kez­deményező lépést arra, hogy Jókai halhatat­lan érdemeit az ország fővárosában emlék­szobor örökítse meg. E végből a társaság megkeresi a közoktatási kormányt, az Aka­démiát és a Petőfi-társaságot a szoborbizottság alakítása iránt, a­mely fölhívást intézzen a nemzethez a gyűjtés megindítása végett. Az indítványokat a társaság tagjai egy­hangúlag elfogadták. Nyomban az ülés után megindult a gyűj­tés a tagok között a szobor czéljaira s két­­ percz alatt 300 korona gyűlt össze. Adakoz­tak: Beöthy Zsolt 50 koronát, Ágai Adolf 20 koronát, Vargha Gyula 40 koronát, Radó Antal 40 koronát, Endrődy Sándor 30 koro­nát, Jakab Ödön 20 koronát, Hegedűs István 30 koronát, P. Theiwrewk Emil 30 koronát, Fiók Károly 20 koronát és Ábrányi Emil 20 koronát. Összesen 300 korona. A részvét. A nemzet nagy halottját a nép millióinak igaz részvéte kíséri sírjába. A költő személyes ismerősei elzarándokolnak a gyászházba, hogy ott fejezzék ki részvétüket a gyászoló család­nak. Sokan levélben és táviratban nyilvánít­ják részvétüket. Lukács László pénzügyminiszter tegnap bensőséges részvétlevelet intézett az özvegy Jókainéhoz. A költő lakásán kitett ívre kora reggel­től a résztvevők sokasága írta föl nevét. Az elsők között voltak: Berzeviczy Albert kul­tuszminiszter, Zsilinszky Mihály államtitkár, Frilitzsch Arthur báró, képviselőházi alelnök, Beöthy Zsolt miniszteri tanácsos, Földváry Miklós koronaőr, Polonyi Géza, Juszh Gyula, Horváth Zoltán dr., Morzsányi Károly dr., Weisz Bertold udvari tanácsos, Rákosi Szidi, Révai Mórné, Horánszky Lajos dr., Zichy Ágost és József grófok, Nagy Miklós, Révai Ödön, Adorján Sándor, Wlassics Gyula, Born Frigyes báró és neje, Miklós Ödön és még sokan. Bánffy Dezső báró, Földváry Miklós, Emich Gusztáv táviratban fejezték ki rész­vétüket. Hegedűs Sándorhoz, Jókai unokaöcscséhez, tömérdek részvétet kifejező távirat és levél érkezett. Kondoleáltak a többi közt: a Petőfi- Társaság részéről Herczeg Ferencz, Szana Tamás és Ábrányi Emil , Rakovszky István állami számvevőszéki elnök, Harkányi Fri­gyes báró, Navratil Imre, Schmidt József volt államtitkár, Wlassics Gyula, Sonnenfeld Zsig­­mond dr. (Pária), Förster Kálmán, Reissig Ede, Földváry Miklós, Széchy Károly és neje (Kolozsvár), Gotthard Sándor és neje, Berczik Árpád táviratot küldött, mely igy szól: * Az írók családja édes atyját vesztette el a nagyban, a kiért most minden m­agyar ember gyászol. Mint e család egyik szerény tagja, leg­mélyebb részvétemet fejezem ki a vérszerinti családjának. Bérezik Árpád.“ A sajtó részvéte A nemzeti gyászban természetesen orosz­lán részt vesz a magyar sajtó. Nincs olyan napi, hetilap, szakközlöny, mely akár Buda­pesten, akár a vidéken jelenik meg, akár magyar, akár más nyelven ne hirdetné mély szomorúsággal a nemzet pótolhatatlan vesz­teségét. A budapesti Otthon írók és hírlapírók köre tegnap Gelléri Mór alelnök vezetésével rend­kívüli választmányi ülést tartott, melyen meg­állapította, hogy mi módon fejezi ki Jókai Mórnak, a kör tiszteleti elnökének elhunyta felett érzett részvétét. Elhatározták, hogy 1. Az Otthon jegyzőkönyvbe iktatja mélyen érzett részvétét s a jegyzőkönyvi kivonatot megküldi Jókai özvegyének, továbbá leányá­nak , Keszty Árpádnénak és rokonának , Hegedűs Sándornak ; 2. küldöttséggel koszorút helyez Jókai rava­talára ; 3. temetésén testületileg vesz részt s halá­láról gyászjelentést ad ki; 4. egy később meghatározandó időben Jókai­­ünnepet rendez; 5. Felszólítja az összes irói és hírlapírói köröket, hogy közösen inditsanak mozgalmat, hogy Jókai emlékét minél előbb szobor hir­desse ; 6. összegyűjti mindama napilapokat, he­tilapokat és folyóiratokat, a melyek Jókairól írnak s ezeket egybefüzve, mint Jókai-albumot megőrzi az utókor számára. A temetés ügyében, a kultuszminiszté­riumban tartott konferenczián az Otthon-kört Beöthy Zsolt alelnök, Márkus Miksa főtitkár és Csajtk­ay Ferencz vál­­tag képviselték. A Budapesti Újságírók Egyesülete tegnap Vészi József elnök indítványára elhatározta, hogy Jókai halálán érzett mély fájdalmának jegyzőkönyileg ad kifejezést s a jegyzőkönyvi kivonatot az elnökség az elhunyt özvegyének átadja. Az egyesület indítson akcziót a Jókai szobor ügyében és sürgős átiratban kérje fel a testvéregyesületeket összhangzatos közremű­ködésre. Az egyesület díszes koszorút helyez a ravatalra s testületileg jelenik meg a vég­­tiszt­ességen. A Konkordia bécsi irók és hírlapírók köre küldöttséggel vesz részt Jókai temetésén. Az egyesület küldöttségét Spiegel Ede, a Konkor­dia elnöke vezeti. Egyesületek. Az Országos Irodalmi Szövetség ma dél­előtt rendkívüli igazgató­tanácsi ülést tartott, melyen elhatározta, hogy elhunyt elnökének, Jókai Mórnak ravatalára koszorút helyez és a temetésen küldöttségileg képviselteti magát. A Társadalomtudományi Tár­saság tegnap esti vita­ülésén Pikter Gyula elnök meleg szavakban emlékezett meg arról a nagy veszteségről, mely az országot Jókai halálá­val érte. Mielőtt a mai ülés tárgyára átmennénk — úgymond — lehetetlen mélyen megilletődött szívvel meg nem emlékeznem azon lesújtó veszteségről, a­mely nemzetünket és — joggal mondhatjuk — az egész művelt világot Jókai Mór halálával érte. E társaságnak a mellett, hogy az általános gyászban teljes szívvel részt vesz, különös oka is van gyászt ölteni. Sokszor mondották már, hogy a költő mű­ködése rokonabb a tudomány munkájával, mint­sem első pillanatra látszik. E rokonságból a többi tudományokénál nagyobb rész illeti a pszichológiai tudományt és annak azon á t­át, a­melyet társadalmi tudománynak nevezünk. Két ponton érintkezik evvel minden költő. Egy­fe­lől leírja a valódi emberi lelket, gyakran meg­világítja annak minden más számára rejtett mélységeit, szétoldja legfinomabb czéljait. Más­felől idealizálja, felmagasztosítja és ez­által fo­kozza az emberiség nagy törekvéseit. Mindkét pszichológiai működés megvan min­den költőben; a­kiben az első a hatalmasabb, azt realistának, a­kiben ez utóbbi az erősebb, azt idealisztikus ivónak szoktuk nevezni. Jókai Mór az utóbbi osztályba tartozott. Petőfivel együtt költővezére volt ő a múlt század azon meghaladó és felszabadító mozgalmának, a mely­nek e haza mai jólétét és műveltségét köszöni. És élete végéig nem szűnt meg a haladás soha nem nyugvó harczosa a felvilágosodás ragyogó szövetneke lenni. Halhatatlan emlékét a nem­zet és emberiség millióival együtt meg fogja őrizni a társaság is. Mély gyászunk jeléül felfüggesztem az ülést.

Next