Nemzeti Hirlap, 1904. április-augusztus (1. évfolyam, 1-124. szám)

1904-05-09 / 32. szám

anyagot felvidéki útjában immár összegyűj­tötte. Ez az anyag pedig: egy csomó nép­monda, népies szólásformák, népszokások, ado­mák, tájképek stb. tarka vegyülékéből állt. Mindazt, a­mit tárgyakra vonatkozólag útköz­ben hallott vagy megfigyelt, hűségesen föl­jegyezte s esetleg reflekciókkal kísérte. Sőt engem is, a ki ama tárgyra nézve némi föl­­világositással szolgálhattam neki, kivallatott s egy pár megjegyzésemet ott nyomban beírta a könyvecskéjébe. Ily módon szerzett ada­tait azután kiegészítvén óriási és bámulato­san sokoldalú ismereteivel, hozzáfogott a munkához. Ekkor mondta nekem, hogy .Írni könnyű, de kellőképen előkészülni az Írás­hoz, ez az, a­mi mindig nagy fáradságába kerül.“ A fáradsággal azonban Jókai soha nem törődött. „Nem tartom semmi érdemnek, — mondta valamikor — hogy sokat dolgoztam, nem követelek érte se a jelenkortól, se az utókortól semmit, még azt sem, hogy olvas­sák. Magamnak írtam : gyönyörűségem telt benne“. Ugyde szellemének drága kincseit, a saját gyönyörűségére mennél nagyobb buzga­lommal tárta fel s mennél pazarabb hévvel ontogatta; annál gazdagabbá tette nemzetét, melynek soha el nem múló hálás kegyelete virraszt sírja felett. A Nemzeti Szövetség közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, május 8. Az Országos Nemzeti Szövetség ma dél­előtt tartotta rendes évi közgyűlését Bujá­­­vics Sándor elnöklete alatt, a­ki megnyitó beszédében szívesen köszöntötte a megjelen­teket, főkép a hölgyeket, a­kik a szövetség czéljait fokozott mértékben vannak hivatva kiküzdeni. Azután megemlékezett a nemzet nagy halottjáról, Jókai Mórról, a­kiben a szövetség egyik tagját gyászolja, azt a tagját, a­ki már akkor szolgálta nemes hévvel a szö­vetség czéljait, a mikor ez a szövetség még nem is létezett. Indítványára a közgyűlés el­határozta, hogy Jókai halálán érzett mély fáj­dalmát jegyzőkönyvbe iktatja s temetésen testületileg vesz részt. Ezután Balás Árpád bemutatta a szövet­ség évi jelentését, a­mely örömest konstatálja, hogy sikerült egy lépéssel közelebb jutni a szövetség egyik fontos feladatához, a­mely a külföldön élő magyarok csatlakozását tűzte ki. Igen sok külföldi magyar­ egyesület lépett a szövetség tagjai közé. A közgyűlés úgy a terjedelmes jelentést, mint az előterjesztett számadásokat és a költségvetést jóváhagyólag tudomásul vette. Ezzel a tulajdonképeni közgyűlés véget ért s következtek az előadások. Elsőnek Nagy Dezső dr. értekezett a ma­gyar értelmiségi osztályról. Kifejti, hogy a magyar értelmiségi osztály nem azonos a középosztálylyal, mert a magyar intelligenczia nem csupán a középosztályból kerül ki, ha­nem belenyúl az arisztokrácziába és az alsóbb néprétegekbe egyaránt. Épen ezért a magyar nemzet egysége a magyar intelligencziában nyer kifejezést. Nem úgy van ez Ausztriá­ban, a­hol az intelligenc­ia szakadozott, töredezett, s a­hol ez a töredezettség nemsokára politikai széttagoltságra is fog vezetni. Hogy mi az oka a két ország ellentétes fejlődésének hasonló viszonyok kö­zött, azt teljesen megoldani nem lehet. Ben­nünk bizonyára erősebb a hazaszeretet, a ma­gyar érzés, az összetartás érzete. A­ki ebbe az osztályba belép, annak magyarrá kell enni. A lelkes éljenzéssel fogadott előadás után Zseni József, a­ki tudvalevőleg két évvel ezelőtt elvitte az amerikai magyaroknak a szövetség zászlaját, tartott előadást az am°rikai magyarok visszatelepítéséről, valamint a nem­zeti vagyonnak a kivándorlás okozta csökke­néséről, a­mi számítása szerint 1320 millió koronát tesz ki. Az érdekes előadást nagy figyelemmel hallgatta a közönség és lelkesen megtapsolta az előadót. Gámán Zsigmond jubileuma. Kolozsvár, május 9. Lélekemelő szép ünnepélynek voltunk teg­nap meghatott tanúi. Pihenéstelen munkában telt félszázados pálya gazdag érdemeinek ju­tott ki az elismerés pálmája. Gámán Zsig­mond kamarai titkár ötven éves titkárságá­nak jubileumán az összes kamarák ünneplése országos jelentőségűvé tette az ünneplést és a koszorúba, a­melyet az ünnepelt fejére fon­tak. Ő felségének a kitüntetése, valamint a kereskedelmi kormány elismerése képezték az első leveleket. A tegnapi ünnep lefolyásáról a következő tudósításunk számol be : Jubileumi díszközgyűlés. Országos jellegű nagy ünnepély volt az, melylyel tegnap a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara a kereskedelemügyi miniszter kép­viselőjének és az összes kamarák küldöttségei­nek jelenlétében ünnepelte meg nagyérdemű titkárának Gámán Zsigmondnak 50 éves tit­kári jubileumát. A lelkes szép ünnepély egy díszközgyűlés keretében folyt le, melyet délelőtt 1­1 órakor a kereskedelmi akadémia dísztermében tar­tottak. Az emeleti terembe vezető csinosan fel­­díszítet lépcsőzeten már jóval 11 óra előtt sűrűn haladtak fel az érkező vendégek, vidéki és helybeli küldöttségek. A terem csakhamar szorongásig megtelt a résztvevő közönség nagy számával. Lelkes éljenzés fogadta a kereskedelmi miniszter kiküldött képviselőjét Szterényi József miniszteri tanácsost, ki dr. Fodor Jenő mint fogalmazó kíséretében jelent meg. Megjelent gr. Bélai Ákos főispán, Szvacsini Géza kir. tanácsos polgármester a tanács több tagjával. Az ország csaknem valamennyi kamarása elküldötte képviselőit a jubileumra. Őt voltak: Budapestről: dr. Krejcsi Rezső másodtitkár Hubert Ferencz, Aradról: dr. Marschall La­jos titkár, Beszterczebányáról: dr. Hollesch István titkár, Brassóból : Thomas Móricz tit­kár, Simai György, Debreczenből: Szabi Kálmán elnök, Szávay Gyula titkár, Sipos Gyula, Szegedről : Kulinyi Zsigmond titkár a Vidéki Hírlapírók Orsz. Szövetségének el­nöke, Nagyváradról: dr. Sarkady Lajos tit­kár, Marosvásárhelyről: Tauszik B. Hugó elnök, Szakáts Péter titkár, Kassáról: Ded Jenő titkár, Temesvárról: lovag West Ede elnök, Mága János titkár, Pozsonyból : dr. Wolf Gerő titkár, Sopronból : Kirchknopf Frigyes titkár, Győrből: Szendrei Mór titkár, Miskolcb­ól: Radványi István elnök, dr. Su­gár Ignácz titkár, Pécsről : Kindl József el­nök, dr. Záray Károly titkár. A kolozsvári kamara tagjai testületileg jelentek meg. Képviselve voltak a kereske­delmi akadémia felügyelő-bizottsága, az ipari szakiskolák, Magyar Endre igazgatóval, az iparos tanonc-iskolák dr. Széchy Ákos igazgató­val, a kiváltságos kereskedők társulata Ta­­másy István elnökkel, a kereskedők és ke­reskedő ifjak köre Haraszty Jenő elnök­kel, a kis- és középkereskedők társulata Ha­vas Lázárral, a kolozsvári iparosegylet, a csizmadia ipartársulat. Ott voltak továbbá : Sándor József ország. képviselő, dr. Márki Sándor, dr. Haller Ká­roly egyet, tanárok, dr. Mannsberg Sándor, Lendvay Emil, Ferenczy Gyula, Pákey La­jos, Szekula Ákos, Nagy Lajos, Virányi Ist­ván, Tokaji László, Nagy Gábor, Kanitz Jenő, László Albert, Hirschfeld Sándor, A­ndrá­­sof­szky Dániel, Szele Márton, Hirsch Ödön, Kovács János, Kreutzer Lipót, Megyeri De­zső, dr. Papp József, Mihályi Zoltán, Gombos Ferencz, Mattay Kálmán, Gombos László, Képes László (Abrudbánya) stb. A családtagok és rokonok közül : Gámán Zsigmondné, dr. Gámán Béláné, Gámán De­­zsőné, Misicsné Gámán Jolán, dr. Gámán József, dr. Gámán Béla, Gámán Dezső. A hölgy közönség között: Kiss Sándorné, Ma­gyar Endréné, Sarkady Józsefné, Csiky Mar­git, és mások. A megjelent díszes közönség zsúfolásig megtöltötte a terem minden helyét. Pontban 11 órakor Weisz József, a ko­lozsvári keresk. és iparkamara elnöke elfog­lalta a díszközgyűlés elnöki székét, oldalán Weisz Mór és Reményik Károly alelnökökkel. Weisz elnök meleg szavakkal üdvözölte a kereskedelmi miniszter kiküldöttjét Szterényi József mint tanácsost, úgyszintén gr. Béldi Ákos főispánt, Szvacsina polgármestert, vala­mint a társkamarák kiküldötteit és a megje­lent küldöttségeket. Méltatván a jubiláns Gá­mán Zsigmond titkár nagy érdemeit, felol­vasta a díszközgyűlés napirendjét, melynek egyetlen tárgya a jubiláns titkár ünneplése. A jegyzőkönyv vezetésére dr. Gámán Jó­zsef 8. titkárt és Balázs Gyula jegyzőt hite­lesítésére pedig Weisz Mór és Reményik Ká­roly alelnököket kérvén fel indítványozza, hogy a jubilánst egy küldöttség hívja meg a díszközgyűlésre. A küldöttség tagjai: B. Bakk Lajos vezetésével Tamási István és Gombos László kamarai kültag voltak. Riadó, lelkes és hosszantartó éljenzés és taps zúgott fel, mikor pár perc­c­el fél 12 óra előtt az ünnepelt Gámán Zsigmond a küldöttség élén, mellén a Ferencz József-rend lovagkeresztjével a teremben megjelent. Min­denki felállott helyéről és a legőszintébb ová­­cziókban részesítették az érdemes ősz titkárt, ki az elnöki emelvényen az elnök jobbján foglalta el a számára kijelölt helyet. Az éljenzés csillapultával Reményik Ká­roly alelnök üdvözölte a kamara nevében a jubilánst. Visszapillantva a kamara történe­tére, vázolta Gámán titkár pályáját és köz­életi tevékenységét, a­mely élő megtestesítője a kamara egész történetének. Fölsorolta elért sikereit a vasút építés, a hitelegyesület a zá­logkölcsön társulat, az osztrák-magyar bank fiókintézetének fölállításában. Különösen ki­emelte azon halhatatlan érdemeket, melye­ket a kereskedelmi és ipari szakokta­tás szervezésében és fejlesztésében, mint kez­deményező és folytonos buzdító kifejtett. A tanoncz-iskolák szervezésében annyira elől­járt, hogy megelőzte a fővárost. Mikor ké­sőbb országosan szervezték a tan­nczoktatást, Kolozsvárt már kész szervezetet találtak, a­mi részben a többinek is mintául és alap­vetőül szolgált. Hasonlókép­p teremtette meg az iparos tanulók kiállítását, melyet azóta or­szágosan átvettek és sok üdvös eredménynyel mindenütt folytatnak. Gámán titkár volt az, a­ki Kiss Sándor igazgatóval együtt kivitte a kolozsvári kereskedelmi akadémia létesíté­sét. Méltatja a jubiláns félszázados pályá­jának gazdag érdemeit, a­miknek elismeré­séül a kamara nevében már a múltkor emlí­tett közgyűlési határozatokat tartalmazó ok­mányt nyújtott át. (Szterényi min. tan. beszéde.) Szterényi József min. tanácsos, a keres­kedelmi miniszter képviselője emelkedett ez­után szólásra és a következőket mondotta: Tisztelt Kamarai Díszközgyűlés ! Höl­gyeim és Uraim! A kereskedelmi miniszter úr ő Nagyméltó­sága nekem juttatta azt a megbízást, hogy e díszgyűlésen képviseletében részt vegyek. Nem­csak kötelességszerűen teszem ezt a felsőbb­­ség parancsát követve, hanem örömmel és szeretettel is, mert felsőbbségem ezen meg­tisztelő megbízatása egy negyedszázados mun­kának betetőzését képezi egyúttal. Szeren­csésnek érzem magamat, hogy e negyedszá­zadon át az önök ünnepeltjével, mindnyájunk tisztelt barátjával e szűkebb hazarész közgaz­dasági területén együtt találkoztunk és együtt dolgoztunk. A­ki e negyedszázad történetét tárgyilagosan fogja megírni a. díszközgyűlés, az nem fog megfeledkezhetni arról a tevé­kenységről, a­melyet a kolozsvári kér­­kamara az ő pennájával, szellemi vezetésével az er­­délyrészi közgazdaság javára együttesen is közösen önökkel e szűkebb hazarész közgaz­dasági felvirágzása érdekében kifejtett. Megbízatásomnak tisztelt díszközgyűlés há­rom ágát kell teljesítenem. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik ő exc­ellencziájának, a kereske­delmi miniszter úrnak teljes elismerését nyil­vánítom a kolozsv. kér. és iparkamara iránt, a­mely megmutatta ezen ünnepélyével és az ezt megelőző elhatározásával, mint kell­­ az igaz érdemet jutalmazni, mint kell az igaz érdem előtt meghajolni és mint kell az elis­merés adóját azzal szemben leróni, a­ki éle­tének egyetlen feladatát oly bámulatraméltón töltötte be és végezte el, mint a kér kér. és iparkamara érdemes titkára. (Élénk él­jenzés.) Megbízatásom másik része­­. közgy. höl­gyeim és uraim! (Halljuk, halljuk.) az ország különböző vidékeiről és összes részeiről egy­­lereglett kér és iparkamarák előtt zászlót hajtani. Zászlót hajtani azon testület előtt, a­mely mai együttes megjelenésével is megmu­tatta, hogy ott a­hol iparról és kereskede­lemről van szó az ország minden részében egy szív lüktet, egy érzés domborodik ki : az ipar- és keresk. munkáját egyenlő szere­tettel és ragaszkodással megbecsülni. Napjaink­ban tiszt, uraim, midőn még nem is oly régen az ipari és keresk. foglalkozást majdnem a dehonesztáló foglalkozások közé akarták le­­sülyeszteni, felemelő tudat az, hogy az ország minden részében egy szív lüktet, ha az ipar- és keresk. komoly érdekeiről van szó. (Úgy van ! Élénk helyeslés.) És az a testület, a­melynek képviselőit itt üdvözölhetjük, bizony­ságát adja annak, hogy veterán vezérét, a kamarai titkárok érdemes Nesztorát, szeretet­tel övezi körül és mint egy test, egy lélek sorakozik melléje akkor, a­midőn az ő ka­marája, az ő közönsége őt ily fényesen ünnepli. Tisztelt közgyűlés! Megbízatásom har­madik része ő exczellencziájának, a keresk. miniszt­ urnak őszinte szívből jövő üdvözletét tolmácsolom az önök, vagy helyesebben a mi ünnepeltünknek. Azt az üdvözletét, a­me­lyet elismeréssel a legmagasabb méltánylással és a legnagyobb szeretettel tolmácsoltat ál­talam, azért a sok­oldalú messze elágazó tevé­kenységéért, a­melyet G. Zs. kamarai titkár egy fél századon át a szűkebb hazarész köz­gazdasági felvirágzása érdekében kifejt. Bár­milyen legyen véleménye bárkinek a helyi ér­dek javára kifejtett tevékenységről, az az egy kétségtelen, hogy ha partikuláris érdeket is szolgál valaki, az országos érdek közepette, a­ki a maga kötelességét a maga helyén szűkebb körben teljesíti, az az államnak tesz vele szolgálatot, mert ha minden ember a maga helyén kötelességét teljesíti, egy ország felvirágzásának vetettük meg alapját. (Úgy van. Élénk helyeslés.) Ezt a kötelességet teljesítette és teljesíti erejét messze meghaladó módon a mi T. ba­rátunk, ez a kötelesség teljesítést, ez a ko­moly munka az, a­mi méltánylást talált a legfelsőbb helyen is. Engedjék meg tisztelt uraim, hogy ő Exczell. üdvözlete tolmácso­lása mellett a koronás király legfelsőbb elis­merését is (Élénk éljenzés. A jelenlevők fel­állónak.) kifejezésre juttassam. (Olvassa), Budapest, 1904. április 30. aláírva Hieronymi. Nagys. G. Zs. urnak, a kol. k. és ip. k. titkárának, a cs. és apost. kir. felsége folyó év április 15-én Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával titkár urnak a köz­­gazd. terén kifejtett sok évi műkö­dése elismeréséül a királyi tanácsosi czimet méltóztatott kegyelmesen díj­mentesen adományozni. Erről Nagy­ságodat ezennel örvendetes tudomá­sul értesítem. (Élénk éljenzés és taps.) Lelkes, hosszantartó éljenzés és viharos taps kisérte Szterényi min. tanácsos beszédét. Ő­ felsége elismerése, a királyi tanácsosi czim­ adományozása igazán a legkedvesebb megle­petésszámba ment, a­melyről senki sem tudott előre. Magát a jubilánst is mélyen megha­totta a legfelsőbb elismerésnek ez a nyilvá­nítása és az egész közönség meg-megújuló éljenzéssel adott kifejezést örömének a meg­­érdemlett kitüntetés fölött. [Üdvözlése k.) Majd Szabó Kálmán a debreczeni kamara elnöke a társkamarák nevében mondott üd­vözletet a jubilánsnak és átnyújtotta a kama­rák jubileumi emléktárgyát, az összes kamarák üdvözletét egy művészi készítésű ezüst lapra bevésve. Az iparművészet remekeként készült dom­­bormivű veretes ezüst lap gyönyörű onyx keretbe foglalva egy asztalkán áll. Az ezüst lapon következő a felírás : Gámán Zsigmond kamarai titkár Kolozsvár. Szivünkbe vésett szeretetünket átvéstük e nemes éretbe, hogy tiszta tükörében a te szerető és tisz­telő híveiddel környezve lásd magad mindenkor. A munkával kötött erényes és gyümölcsökkel áldott frigyed félszázados fordulóján üdvözölnek a kamarák 1­903. deczember havában. Aláírva facsismileben az összeg kamarák el­nökei és titkárai. Az egész díszmüvet Beck Fülöp tervezte nemes ízléssel. Szvacsina Géza polgármester Kolozsvár város üdvözletét hozta el egyik nagyérdemű polgárának s tolmácsolja az elismerést és nagyrabecsülést a kamara fáradhatatlan te­vékenységű titkárának Ha valaki — Úg­y­­mond a lefolyt félszázadban a közpályán kifejtett buzgó munkásságával Kolozsvárt meg­­érdemelte a közbecsülést, ekkor bizonyára Gámán Zsigmond az a polgára városunknak a ki a kötelességét mindig híven teljesítette­ ki egész életét a munkának szentelte és a ki a közpályán mindig a közérdeket tartotta szem előtt és megérdemli, hogy a polgárság is meghajtsa előtte zászlaját. Ez a férfi bizo­nyára rászolgált arra, hogy ne csak a kolozs­vári kereskedelmi és iparkamara, ne csak az ország minden részéről ide összesereglett ka­marák az ő pályatársai, hanem az a városié, a­melynek fellendülésén és felvirágzásán félszázad óta kitartással dolgozott: lerójja iránta a hála és elismerés adóját. A­kik visszatekintenek az utolsó évtizedek ipari és kereskedelmi fejlődésének történetére, az alkotók sorában mindenütt megtalálják Gá­mán Zsigmond nevét. A kultúra, kereskede­lem, ipar és humanismus terén vagy az al­kotás bármely ágában tevékeny részt vett ki ő magának. Dolgozott feltűnés nélkül, szol­gálatokat tett érdek nélkül, igazságos volt részrehajlás nélkül és segített személyváloga­­tás nélkül. Nem az eltöltött idő, nem csu­pán az 50 évi munkásság, hanem ezt a hosz­­szú pályát betöltő hazafiai és polgári erényei teszik az ő személyét oly nagyra becsültté és munkásságát oly nagy értékűvé. És Kolozs­vár város választó közönsége épen ennek a nagyrabecsülésének adta tanújelét azáltal, hogy 30 éven át minden tisztújítás alkalmá­val mindig megválasztotta Kolozsvár város törvényhatósági bizottságának tagjául, ez­ál­tal bebizonyította azt, hogy az ő munkássá­gát a város közügyeiben, tekintet nélkül a pártpolitika hullámzásaira, minden érdemes ügyben kivenni óhajtja. Nagyságos titkár úr! Mint Kolozsvár város polgármestere, midőn a város nevében hivatalosan üdvözlöm Nagyságodat, nemcsak hivatalos kötelességet teljesítek, hanem igazán szívem érzésének adok kifejezést. Legyen meg­győződve Nagyságod, hogy Kolozsvár város minden igaz polgára szívvel lélekkel, teljes örömmel vesz részt Nagyságod jubileumi ünne­pélyen és kéri a Mindenhatót, tartsa meg Nagyságodat még igen sokáig a haza és vá­rosunk és közügyünk javára. Sokáig éljen ! Kulinyi Zsigmond a szegedi kamara tit­kára lendületes beszédben méltatja Gámán Zsigmond hervadhatatlan érdemeit és szépen jellemzi egyéniségét. Nem a tisztes életkor hanem a valódi hivatottság állította Gámán Zsigmondot a titkárok élére, az ő nemesen egyszerű egyénisége volt az, a­mi magához vonzotta a lelkeket. Ha a kamarák valam együttes akc­iót akartak indítani, valami esz­mét akartak kifejteni, mindig ő volt a tol­mács és sohasem kapott ebben még csak ál­talános irányelveket sem. Mert mindnyájan tudták, hogy az ő tudása, tapasztalata kor­rekt felfogása meg fogja találni a leghelyesebb irányt és a legmegfelelőbb formát. Ennél az alkalomnál szóló is kétségtelenül az összes kamarák felfogását és őszinte érzelmeit jut­tatja kifejezésre, mikor tolmácsolni kívánja a tisztelet, szeretet, nagyrabecsülés és hála ér­zelmeit, melylyel a kamarák Gámán Zsigmom iránt viseltetnek. Kiss Sándor a kolozsvári kereskedelmi akadémia nevében üdvözli lelkes szép be­széddel a jubilánst, kinek nevéhez fűződik ez intézet létesítése. Vázolván Gámán titkár örök érdemeit, melyeknek elismerésül a fel­ügyelő-bizottság már 1880 óta tiszteleti tag­jának választotta, bejelenti, hogy a felügyelő­bizottság most „Gámán Zsigmond jubileumi alapítvány“ czím­en egy tandíjmentes alapít­ványi helyet létesített az akadémián és a ju­­bilánsot a felügyelő­bizottság örökös elnökévé egyhangúlag megválasztotta. Magyar Endre igazgató az ipari szakis­kolák nevében mond üdvözletét Széchy Ákos dr. az iparost­anon az-iskolák ré­széről üdvözli, mint ez áldásosan működő in­tézmény megalkotóját. Tamási István a kiváltságos kereskedők társulatának nevében üdvözli. Alatucsek József az ipartestület részéről díszalbumot nyújt át, Hevesi József az ipar­egyesület nevében nyújtja át az örökös tisz­teletbeli tagul választásról szóló diszokmányt. Havas Lázár a kis- és középkereskedők, Sla­­vaszthy Jenő a kereskedők és kereskedő ifjak nevében, Szilágyi Lajos pedig a csizmadia társulat részéről mondottak meleg üdvözletet. Az üdvözletek végeztével szólásra állott fel az ünnepelt Gámán Zsigmond. Zúgó taps­vihar és éljenzés tört ki, a meghatott, ősz férfi perczekig nem juthatott szóhoz az ová­­cziók harsány zajában. Majd elfogódott han­gon szólni kezdett. — Lelkem mélyéig meghatva állok önök előtt és nem találok szavakat, hogy e nagy megtiszteltetésért köszönetemet kifejezzem. Mi­kor a kamara elhatározta, hogy ezt az 50 éves jubileumot megüli, abban a felfogásban volt, hogy ez is, mint a 25 és a 40 éves csak szűk családi körben fog történni De a kamarák csatlakozása kiterjesztette ennek a jubileumnak kereteit. Most azt kérdi magá­gától, mivel szolgált rá, hogy ennek az ün­­nepeltetésnek központja legyen . Mindaz, a­mit tett, csak a kamara intézkedéseinek végre­hajtása volt. Minden érdem tulajdonképen a kamaráé, mert neki csak az volt a feladata, hogy végrehajtsa a hozott határozatokat. Saj­­nálja, hogy nem lehetett elég gyors a mun­kálkodásban. Mert égett a lelkében az a gondolat, hogy nem használjuk fel eléggé a béke évtizedeit, hogy hazánkat a közgazda­­sági téren megerősítsük. Most mégis úgy érzi, hogy ez az ünnep a munkának szól, mert a kamara mindig a munkát képviselte. A munka mellett eltűnik­ az ő szerény­ egyé­nisége, de a munka áldása az, a­mi ennek az ünnepnek az alaphangulatát adja. Ő csak jelképezője annak. A lelkes, szinte elkényez­tető, dicsérő szavakra nem adhat egyébb fe­leletet, minthogy a munka jelszavát hangoz­tatja. A munka és ismét csak a munka az, a­mivel el fogjuk érhetni hazánk boldogulását és közgazdasági függetlenségét. Jobbágyi hódolattal fogadja Ő felsége leg­­kegyelmesebb kitüntetését és mély hálával mond köszönetet a kereskedelmi miniszternek és képviselőjének Szterényi mint tanácsosnak a tolmácsolt elismerésért. Köszöni a társkamaráknak ezt a fényes ünneplést, a rokon intézményeknek, üdvözlők­nek, megjelenteknek igaz szívből jövő köszö­­netet mond. A kamarának pedig felajánlja kü szolgálatát, a­míg él és kíván maradni továbbra is a közügynek közlegénye. A hosszantartó éljenzés után Hirschfeld Károly indítványára kimondották, hogy a kereskedelmi miniszterhez üdvözlő táviratot küldenek és a jubileumi beszédeket jegyző, könyvben örökítik meg. Végül a beérkezett üdvözlő iratok felol­­vasását a bankettre halasztotta. Weisz József elnök kifejezvén köszönetét a kormány kép­viselőinek, a társkamaráknak és az összes megjelenteknek, valamint a házi­gazdának Kiss Sándor igazgatónak, a diszgyűlést be­rekesztette. Diszebéd. Délután 2 órakor a New-York-szállófő­ 4. szinti termében társas diszebéd volt a jubi­láns Gámán Zsigmond tiszteletére. A dísz­­ebéden mintegy 150-en vettek részt s ott voltak a kamarák küldöttein kívül közéle­tünk, kereskedelmi és ipari társadalmunk előkelő tagjai. Az asztalfőn a jubiláns mel­lett jobbról Szterényi József mint tanácsos és gr. Béldi Ákos főispán, balról Weisz József elnök és Szvacsina Géza polgármester fog­­laltak helyet. A bankett folyamán Weisz József mon­dotta az első felköszöntőt a királyra, melyet a társaság állva hallgatott végig, Kiss Sándor igazgató Gámán Zsigmondot köszöntötte. Weisz Mór Hieronymi kereskedelm­i minisz­tert és képviselőjét Szterényi miniszteri taná­csost éltette. B. B­ikk Lajos Béldi Ákos úr főispánra, Hirschfeld Károly a társkamarák képviselőire és a vendégekre, Tamási István Szvacsina polgármesterre, Radványi István miskolczi kamarai elnök Szterényire mondot­tak köszöntőt. Harasethy Jenő a most tollal harczoló hős honvédet, Gámán Zsigmondot éltette. Szö­­rényi József mint tanácsos az agráriusok és merkantilisták összhangzatos működésének kiemelésével Béldi főispánt köszöntötte. Bélát Ákos főispán meleg szavakkal Gámán titkár egészségére, Szvacsina polgármester a vendé­gekre ürített poharat. Köszöntőt mondtak még a jubilánsra Kirchknopf és Záray titkárok, s közben Tompa Kálmán színész egy üdvözlő költeményét szavalta el. A kitűnő ebéd menüje a következő volt: Erőtévés. Fogas tartármártással. Bélszín körözve. Zöld töltött káposzta. Rántott csirke. Zöld fejes saláta. Tejhab fagyaték. Saj­t. — Alma. Kávé. Borok. Balaczk Asztali. , Czelnai tipus. , Ásványvíz. Törley Talisman. Üdvözletek. A bankett során dr. Gámán József fel­olvasta a rengeteg nagyszámban érkezett üd­vözlőtáviratok és levelek sorozatát. Üdvöz­letet küldtek többek közt: Hegedűs Sándor v. b. t. t. Budapest, báró Beilitsch Arthur Budapest, Eszterházy Kálmán képviselőházi jegyző Budapest, Bulyovszkyné Abbázia, Thék Endre Budapest, Farkasházi Fischer Vilmos N.­Szőllős, Zelkovitz Emil Budapest, Vikár Béla Budapest, Böhm Mihály és neje Székesfehérvár, özv. Finály Henrikné Bu­dapest, Gopcsa László Budapest, Deil Jenő kamarai titkár Lassa, Kormos Alfréd Buda­pest, Péterfy miniszteri osztálytanácsos Buda­pest, Gyalui Rozenberger család Gyalu, Csengery János Kolozsvár, Gidófalvy István Szeged, Kristyor­ János kamarai elnök Arad, Fináli Lajos, Gábor, György, István Budapest, Pur­­jesz Ignácz egy. tan. Kolozsvár. Az eszéki kereskedelmi iparkamara. A zengi kereske­delmi és iparkamara. A zágrábi kereskedelmi és iparkamara és még igen sok más egyesü­let és testület, vl­amint a tisztelők nagy száma. NEMZETI HÍRLAP, 1904. május 9. HÍREK. Kolozsvár, május 9. — Kolozs vármegye a temetésen Jókai Mór ma délután végbemenő temetésén Kolozs vármegyét hattagú küldöttség kép­viseli. A küldöttség vezetője gr. Esterházy Kálmán orsz. képviselő; tagjai Sombory La­jos főrendiházi tag, Barcsay Domokos, gróf Bán­ffy Miklós, Rónay Elemér orsz. képvise­lők és Felszeghy Ferencz máv. felügyelő, Ko­lozs vármegyei törvényhatósági bizottsági tagok. — A kamarai titkárok a Má­tyás szobornál. Meghatóan szép hazafias ünnepélyt rögtönöztek tegnap délben Mátyás király lovasszobra előtt a Gámán Zsigmond kolozsvári kereskedelmi és iparkamarai titkár ötvenéves jubileumára az ország különböző kereskedelmi és iparkamarai részéről Kolozs­várra érkezett kiküldöttek. Egy hatalmas babérkoszorút készítettek, melyet testületileg vittek ki Mátyás király szobra elé. Itt az elég szép számban összeverődött közönség jelenlétében Szakács Péter marosvásárhelyi iparkamarai titkár hazafias lendületű szép be­széd kíséretében a szobor talapzatára helyezte a koszorút. A kamarák képviselői ezután el­énekelték a Himnuszt, melyet a közönség kalaplevére hallgatott végig. A szép hazafias megemlékezés ezzel véget ért.

Next