Nemzeti Kalendárium, 1944
A megbilincselt Tisza
mert azt hitte, hogy alattvalóinak számát növeli és a vizimadarak milliói és a mocsárvilág többi lakói mellett most az ember is alázatos szolgájává szegődik. Nyilván eaiért kínálta fel neki a felmérhetetlen menynyiségit hallal, vizimadarak ízletes húsával és más alkalmas táplálékkal megrakott élelemraktárait. Az ember utóbb még háziállatokat is szerzett magának. Ezekről sem feledkezett meg a nagyhatalmú folyó. Vízjárta, kövér legelőivel az állatokat táplálta. Ma már másképpen cselekedne! Akkor azonban még nem sejtette, hogy a gyámoltalannak Nemzeti Kalendárium 7 hitt ember halálos veszedelmet zúdíthat nyakába. Hiszen ebben az időben még rabszolgájának tekintette őt. Kénye-kedve szerint rendelkezett vele, néha pedig csapadékosabb esztendőben, hogy hatalmát is éreztesse, az árvízmentesnek hitt magaslatok némelyikét is elborította hullámaival. Ilyenkor az ember nem ellenkezett, tovább ment némán, szótlanul. .Tól tudta, hogy ebben a víziországbam egyetlen parancsoló akarat van: a Tiszáé. Lassanként azonban az ember megváltozott. Sokasodni kezdett, ezzel pedig arányosan nőtt a batoraga is. Állandó házakat épített a magaslatok tetejére és kezdetleges földhányásokat hordott össze falvai védelmére. Az Ármentesített területek a Tisza környékén.