Nemzeti Kalendárium, 1944
Csokonai Vitéz Mihály: Szegény Zsuzsi a táborozáskor
öregapja talán már régen halott volt, mikor ő megszületett, így van ez az egész nemzettel is. A hősi tettek, vértanúságok ereje nem tűnik el: láthatatlan hullámokon át áramlik nemzedékrőlnemzedékre. Idők folyamán ilyen módonnagy nemzeti erőtartalék alakul ki, amelyből mindig meríthetünk. Nemzeti életünk táplálótalaja ősi hagyományunk, amit az egymásután következő nemzedékek gyarapítanak a maguk cselekedeteivel, amint a falevelek hullása évről-évre gazdagabbá és termőbbé teszi a talajt. Minél gazdagabb, minél élőbb a hagyomány, annál erősebb a nemzet. Vannak nemzetek, amelyek lázas buzgalommal mindent elkövetnek, hogy ösztövér hagyványukat gyarapítsák, sőt a másokét is eltulajdonítsák, mi pedig gyakran a magunkét is gyengülni és értelméből kiforgatni hagyjuk. Előfordul, hogy a jóhiszemű és kiváló tudósok munkájának értelmét kiforgatva az a hiedelem terjedt el, hogy nekünk kétféle hagyományunk van: van egy »nemzeti« hagyományunk, amely valami úri, szép és nagyon magasztos dolog és van egy másik, .a »népi« hagyomány, amely szintén szép, de kezdetleges és parasztos. Pedig csak egyféle hagyományunk van, az oszthatatlan magyar hagyomány! Természetes azonban, hogy ennek a hagyománynak rendkívül változatos színei vannak. Éppen ez a változatosság, sokszínűség egyik legfőbb bizonyítéka hagyományunk erejének. A hagyomány kialakulásában elsősorban a faji sajátosságok működnek közre. A faj szilárd és tartós közösség, s egyrészről arra törekszik, hogy saját életét biztosítsa, másrészről arra, hogy minél jobban megőrizze eredetiségét. Minden fajnak meg van a maga sajátos jellege és ennek összefoglalója, kifejezője a hagyomány. Kétségtelen, hogy a magyarságnak gazdag és ősi faji gyökerekből táplálkozó hagyománya van, mely eredetiségét a különféle európai hatások közepette is megtartotta. Ez az eredetiség igen könnyen bizonyítható, ha Ázsiában maradt rokonaink hagyományát a mienkével összevetjük. Ennek az összehasonlításnak a világánál derült ki a magyar hagyomány több évezredes ősisége, de kiderült egyben az is, hogy sok hagyományelemet, aminek átvételével minket vádoltak és ezzel a magyar hagyomány eredetiségét kisebbítették, a környező népek vették át tőlünk. A faji gyökerekből táplálkozó hagyományt módosítják a földrajzi körülmények, elsősorban a táj. A mai Oroszország végtelen síkságain vándorló magyarság lelkülete már akkor módosult, amikor a nemzet a Kárpátok zárt medencéjébe került. Itt bent, a tájak hatása következtében, megint különféle árnyalatok alakultak ki. Más az alföldi ember, más a szűk völgyekben, sötét erdőkben járó hegyvidéki ember szokása, járása, viselkedése. Más talaj, más éghajlat, műéletmód különböző szólásokat alakít ki. Hasonlóképpen módosítja a faji hagyomány örökségét a történelmi sors. A nagy események, közös vállalkozások, dicsőség, veszedelem, hőség, éhínség, bujdosások mind-mind mély nyomot hagynak a hagyomány kialakulásában. A majdnem kétszázadon török dúlás nyoma megtalálható az alföldi élet csaknem minden megnyilvánulásában. Amint kétségtelen, hogy az ősi, gazdag hagyomány a magyarság legnagyob fenntartó ereje, épp úgy nyilvánvaló, hogy hagyományok megbolygatása, elvetése a közösség bemásával, szét- ft* C 7