Nemzeti Közoktatás, 1934-1935 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 1-2. szám

6 NEMZETI KÖZOKTATÁS 1934 szept.—okt. hu. Elek, a Ferencvárosi Keresztény Polgári Kör alelnöke, Ekamp Nándor, Bay Jó­zsef és Józsa Rezső mondottak beszédet. Csor­a Zsigmond az üneplést meghatott hangon köszönte meg, hangoztatva, hogy a tanító legszebb jutalma a tanít­ványok és kartársak szeretete, bolt területek visszaszerzésére irá­nyuló jogos és kiirthatatlan elhatá­rozások és törekvések legszebb virá­gait. Az évtizedes munka generáció­kon át viharálló erdővé sokasította az apró palántákat. Csorna Zsigmond 1923-ban igazga­tóvá lépett elő, nemsokára pedig tanulmányi felügyelő lett. A tanító­ság és igazgatói kar széles rétege ismerkedett meg közelebbről az ő tapasztalatokban és pedagógiai érté­kekben gazdag, rokonszenves egyéni­ségével, mellyel nemcsak őszinte nagyrabecsülést és tiszteletet, ha­nem ragaszkodó szeretetet is éb­resztett maga iránt. Valóban megható volt látni, ha iskolalátogatásai alkalmával olyan kollégára bukkant, aki szintén Er­délyből származott ide. Hogy égett az arca, hogy ragyogott a szeme a hazagondolás, a visszaemlékezés szent tüzétől! Szűkebb környezete, az ipar utcai elemi iskola tantestülete, melynek egy ideig igazgatója, majd tanul­mányi felügyelője volt, — itt volt az irodája is, — különösen élénk együttérzést tanúsított nemcsak az ő személye, hanem a példás, szép családi életet élő családfőn keresz­tül poétalelkű hitvese és gyermekei iránt is, kik annak idején ennek az iskolának voltak növendékei, ma ösztöndíjas egyetemi hallgatók. A múlt tanév elején, amikor az ipar utcai iskolát megszüntették, könnyes szemmel búcsúzott egy­mástól az összeszokott, régi tantes­tület és atyai barátja, az arany­szívű Csorna Zsigmond. A IX. kerü­let igazgatói versengtek előzékeny­ségben, hogy ki adjon irodahelyisé­get a tanítóság rokonszenves nesz­torának. Most, nyugalomba vonulásakor, a kartársai, barátai és tisztelői szá­zainak jókívánságait óhajtják tol­mácsolni a visszaemlékezésnek ezen szerény sorai is! Nem feledjük bú­csúsorait sem, melyekben ezt is mondja: „Igen sok szép és felemelő emléket és példát viszek magammal, amikre mindig szívesen gondolok s ha ne­kem is sikerült jó emléket hagynom magam után, úgy ez engem bol­doggá tesz, ez az én legszebb elégté­telem. Én megértésre törekedtem, de há­látlan lennék, ha nem mondanék leg­forróbb köszönetet Önöknek azért a benső és szíves támogatásért, kitün­tető bizalomért, megbecsülésért és ragaszkodásért, amelyben engem testületenként és egyénenként része­sítettek. A Mindenható áldja meg Önöket jóságukért. Szívből kívánom, hogy az ő kegyelméből legyenek birtokán­ban mindazon kedvező feltételeknek, melyek életüket úgy egyéni, mint családi és hivatásbeli vonatkozás­ban széppé, megelégedetté és bol­doggá teszik. Abban a reményben, hogy még lesz alkalmam Önökkel baráti szót váltani, ismételten hálás szívvel kö­szönetet mondok és szívélyes üdvöz­léssel hivatalosan búcsúzom Önök­től.“ Kedves Zsiga Bátyánk! Élvezd a nyugalom áldásait jó erőben, kitűnő egészségben és meghitt boldogság­ban, az emberi kor legvégső hatá­ráig! Varga Imre.­­ A székesfőváros tanulmányi felügyelő és a IX. kerület tanítói társadalma többszáz terítékes társasvacsorával egy­bekötött kitűnően sikerült búcsúünnep­séget rendezett a Ferencvárosi Keresz­tény Polgári Kör Bakáts-téri helyisé­geiben Csor­a Zsigmond tiszteletére. Az érdemekben gazdag pedagógusnak emel­kedett hangú beszédek kíséretében May Vilmos adta át a Budapesti Tanítótes­tület értékes ajándékát, majd dr. Nagy Zsigmond miniszteri tanácsos, a székes­­főváros királyi tanfelügyelője, dr. Nagy Az új elemi iskolai tantervről nyilatkozott legutóbb dr. báró Babarczy István tanácsnok, a következőkben: “ Mo­st, hogy végetért­­ a beosztás nagy munkája, kezdhetünk hozzá tulajdonképpen az előttünk tornyo­suló problémák megoldásához. E te­kintetben a legfontosabb, hogy folytassuk és befejezzük a Szendy alpolgármester által kezdeménye­zett nagy munkát:­­az ele­mi iskolai tanterv megfelelő módosítását. A helyzet e tekintetben az, hogy a kultuszminisztérium által készített állami tanterv, amely az egész or­szágban egységes, nem felel meg a budapesti tanulók életszempontj­ai­­nak. Mást kell tanulnia egy isten­­háta mögötti ki­s­­alföldi faluban a hatesztendős elemi iskolai tanuló­nak, mint a Fővárosban. Az állami tanterv szerint például hat héten át kell foglalkozni az elemi­­ iskolában a tehénnel, ezzel szemben Budapes­ten sokkal fontosabb a közlekedési rend megtanulása, amire vonatko­zóan­­ az állami tan­terv nem tartal­maz intézkedést. Számos ilyen el­lentét van az állami­­ tanterv és a fővárosi közoktatás szempontjai kö­zött, amelyeket természetszerűen ki kell küszöbölni a budapesti elemi iskoláik tanterv­éből. A munka első fejezete, az adatgyűjtés, már véget é­rt, most kezdődik az anyag feldol­gozása és annak kapcsán a készí­tendő új tante­rvnek az állami fel­ügyeleti hatósággal való megbeszé­lése. Dausz Gyula ünneplése Meleg és bensőséges keretek kö­zött ünnepelte f. hó 4-én a X. ker. Szent László-téri el. leányiskola tanítótestülete Dausz Gyula igaz­gatót azon alkalomból, hogy 30 éve van a főv. tanügy szolgálatában. Dausz Gyula, neve minden fővárosi tanító lelkében az önzetlen — a köz­jóért dolgozó, — fáradtságot nem ismerő, — igazlelkű jó kolléga gya­nánt él. Az ünnepség egyik érde­kessége, hogy abban a tornaterem­ben folyt le, ahol Dausz Gyula mint kis elemista tanult és mint tanító, tanított. Dausz Gyulát a jubileum alkalmából barátai, tisztelői és kar­­társai elhalmozták szeretetük meg­nyilatkozásaival, gratulációikkal, amelyekhez most a Nemzeti Köz­oktatás szerkesztősége is őszinte lélekkel csatlakozik.

Next