Nemzeti Közoktatás, 1935-1936 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1935-09-01 / 1-2. szám
A BUDAPESTI TANÍTÓTESTÜLET ÉS A MAGYAR TANÍTÓK OTTHONA HIVATALOS TÁRSADALMI ÉS TANÜGYI LAPJA MEGJELENIK HAVONKINT SZERKESZTŐSÉG: JÚLIUS és augusztus KIVÉTELÉVEL főszerkesztő: I., Németvölgyi út 46. Telefon : 55-670 előfizetési ára ÖLVECZKY PÁL KIADÓHIVATAL: Egész évre.. 6 P Tagoknak .. 2 P V., Honvéd-utca 10. sz. Tel.: 127-47 1/KuHUaiác^cUmUo^! Ida: de,ósa Béla „Területünk egy részét elvesztettük, országunk külső tekintélye és hatalma süllyedt, gondoskodnunk kell tehát arról, hogy belső tekintélyünk és hatalmunk emelkedjék. Ezért a nevelésre a legnagyobb figyelmet kívánjuk fordítani“, — állapította meg szomorúan, de nemzete, birodalma jövőjébe vetett hittel az 1806—1807-iki háború elvesztése után III. Frigyes Vilmos porosz király. Az az értelme ennek a megállapításnak, mely programmot is foglal magában, hogy a fegyvereken esett csorbát a nevelésnek kell kiköszörülnie, hogy a területében, erejében megcsonkított ország a nevelés írtján nyerheti vissza régi nagyságát és hatalmát. Mily találó az idézett megállapítás a mi szétszabdalt hazánkra is és mennyire egyezik a porosz király programja is a mi célkitűzésünkkel. A múltból vett példa mindenesetre azt mutatja, hogy jó utat választottunk akkor, amikor a nevelésre esett tekintetünk. Igazuk van azoknak, akik másfél évtized óta szóban és írásban, iskolában és azon kívül hirdetik, hogy tisztább erkölcs, edzettebb akarat, odaadóbb hivatásszeretet, kitartóbb munka, fokozottabb nemzeti önérzet s a jövőnkbe vetett mélyebb hit vezethet el bennünket régi dicsőségünk és régi nagyságunk magaslatára. A nevelők feladata fölszerelni a lefegyverzett magyar nemzetet ezekkel a belső, lelki fegyverekkel, melyek nélkül nem állhatjuk meg helyünket a mai küzdelmes időkben s nem haladhatunk előre. Olyan nemzedéket kell nevelnünk, mely az élet értelmét és célját nem a maga egyén érdekeinek hajszolásában találja, hanem abban az emelkedett felfogásban, hogy minden ember annyit, amennyit nemzetének használ. Bármerre nézünk, mindenütt azt látjuk, hátak azok a nemzetek állják meg helyeket a nagy világ versenyében, amelyeknek tagjai egyéni érdekeiket alárendelik a közösség, a nemzet céljainak. Az erre való hajlandóságot elsősorban önmagunkban kell kifejlesztenünk, ha azt akarjuk, hogy nevelő munkánknak meglegyen a kívánt eredménye. A példaadás a nevelésnek legősibb és legeredményesebb módja. Erről egy állapatra sem szabad megfeledkeznünk. A magyar nemzet zseniális fajta, kiváló erények hordozója, de sajnos, nagy hibákkal is terhes. A mi kötelességünk felfedni az erényeket és továbbfejleszteni, kifürkészni a hibákat és lenyesegetni. Ma csak egy vétkünkről akarok beszélni, az egység hiányáról. A baj forrása nyilvánvaló, tehetséges népünk minden polgára önállóan gondolkozik és a maga feje szerint akar cselekedni. De végre el kell hinnünk azt, hogy a kevésbbé jó gondolat is sikert arat, ha milliók támogatják és közös akarattal áldoznak élte. Teremtsünk hát harmóniát az országban! Sokan dolgoznak már ezen, én azzal kapcsolódom ebbe a munkába, hogy először magam és munkatársaim közt teremtem meg az egyetértést, nagy nemzeti céljaink érdekében. Ha mi megértjük egymást, a harmónia a tanítótestületek minden egyes tagjára is kiárad és a tanítók szétsugározzák az áldást hozó összhangot tanítványaikra, akik ezt szüleik házába viszik. Legyen az iskolaközpont, melyből az egyetértés hatalmas folyamata az egész országra szétárad. Ha minden tantestületben harmónia honol, sikert sikerre halmozunk, mert az eredményes munkának ez a legfontosabb feltétele. Vívjuk meg saját nagy harcunkat önmagunkkal, alakuljunk át lelkileg nagy céljaink érdekében. Bízom benne, hogy velünk alakul a nemzet gondolkozása és ez meghozza nemcsak belső, de külső intélyünket és hatalmunkat is! 729059 ( JSflNTVTSR