Nemzeti Közoktatás, 1935-1936 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1935-09-01 / 1-2. szám

A BUDAPESTI TANÍTÓTESTÜLET ÉS A MAGYAR TANÍTÓK OTTHONA HIVATALOS TÁRSADALMI ÉS TANÜGYI LAPJA MEGJELENIK HAVONKINT SZERKESZTŐSÉG: JÚLIUS és augusztus KIVÉTELÉVEL főszerkesztő: I., Németvölgyi­ út 46. Telefon : 55-6­70 előfizetési ára Ö­LV­E­C­Z­K­Y PÁL KIADÓHIVATAL: Egész évre.. 6 P Tagoknak .. 2 P V., Honvéd-utca 10. sz. Tel.: 12­7-47 1/KuHUaiác^cUm­Uo^! Ida: de,­ósa Béla „Területünk egy részét elvesztettük, országunk külső tekintélye és hatalma süllyedt, gondoskod­nunk kell tehát arról, hogy belső tekintélyünk és hatalmunk emelkedjék. Ezért a nevelésre a legna­gyobb figyelmet kívánjuk fordítani“, — állapította meg szomorúan, de nemzete, birodalma jövőjébe ve­tett hittel az 1806—1807-iki háború elvesztése után III. Frigyes Vilmo­s porosz király. Az az értelme ennek a megállapításnak, mely programmot is foglal magában, hogy a fegyvereken esett csorbát a nevelésnek kell kiköszörülnie, hogy a területében, erejében megcsonkított ország a nevelés írtján nyerheti vissza régi nagyságát és hatalmát. Mily találó az idézett megállapítás a mi szét­szabdalt hazánkra is és mennyire egyezik a porosz király programja is a mi célkitűzésünkkel. A múlt­ból vett példa mindenesetre azt mutatja, hogy jó utat választottunk akkor, amikor a nevelésre esett tekintetünk. Igazuk van azoknak, akik másfél évtized óta szóban és írásban, iskolában és azon kívül hirdetik, hogy tisztább erkölcs, edzettebb akarat, odaadóbb hivatásszeretet, kitartóbb munka, fokozottabb nem­zeti önérzet s a jövőnkbe vetett mélyebb hit vezet­het el bennünket régi dicsőségünk és régi nagysá­gunk magaslatára. A nevelők feladata fölszerelni a lefegyverzett magyar nemzetet ezekkel a belső, lelki fegyverekkel, melyek nélkül nem állhatjuk m­eg helyünket a mai küzdelmes időkben s nem halad­hatunk előre. Olyan nemzedéket kell nevelnünk, mely az élet értelmét és célját nem a maga egyén érdekeinek hajszolásában találja, hanem abban az­­ emelkedett felfogásban, hogy minden ember annyi­­t, amen­­­nyit nemzetének használ. Bármerre nézünk, mindenütt azt látjuk, h­átak azok a nemzetek állják meg helyeket a nagy világ versenyében, amelyeknek tagjai egyéni érdekeiket alárendelik a közösség, a nemzet céljai­nak. Az erre való hajlandóságot elsősorban önma­gunkban kell kifejlesztenünk, ha azt akarjuk, hogy nevelő munkánknak meg­legyen a kívánt ered­ménye. A példaadás a nevelésnek legősibb és leg­eredményesebb módja. Erről egy állapatra sem szabad megfeledkeznünk. A magyar nemzet zseniális fajta, kiváló eré­nyek hordozója,­­­­ de sajnos, nagy hibákkal is ter­hes. A mi kötelességünk felfedni az erényeket és továbbfejleszteni, kifürkészni a hibákat és lenyese­getni. Ma csak egy vétkünkről akarok beszélni, az egység hiányáról. A baj forrása nyilvánvaló, tehet­séges népünk minden polgára önállóan gondolkozik és a maga feje szerint akar cselekedni. De végre el kell hinnünk azt, hogy a kevésbbé jó gondolat is sikert arat, ha milliók támogatják és közös akarat­tal áldoznak él­te. Teremtsünk hát harmóniát az országban! Sokan dolgoznak már ezen, én azzal kap­csolódom ebbe a munkába, hogy először magam és munkatársaim közt teremtem meg az egyetértést, nagy nemzeti céljaink érdekében. Ha mi megértjük egymást, a harmónia a tanítótestületek minden egyes tagjára is kiárad és a tanítók szétsugározzák az áldást hozó összhangot tanítványaikra, akik ezt szüleik házába viszik. Legyen az iskola­központ, melyből az egyetértés hatalmas folyamata az egész országra szétárad. Ha minden tantestületben harmónia honol, sikert sikerre halmozunk, mert az eredményes mun­kának ez a legfontosabb feltétele. Vívjuk meg saját nagy harcunkat önmagunk­kal, alakuljunk át lelkileg nagy céljaink érdekében. Bízom benne, hogy velünk alakul a nemzet gondol­kozása és ez meghozza nemcsak belső, de külső intélyünket és hatalmunkat is! 729059 ( JSflNTVTSR

Next