Nemzeti Közoktatás, 1935-1936 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1935-09-01 / 1-2. szám

•i NEMZETI KÖZOKTATÁS 1935 szept.—oki. hu. /i áéff „A tudás fegyver!“ — mondja a közmondás. A tudás birtokába pedig a tapasztalat, tanulás, illetőleg a „betűn“ keresztül jut el az ember. A „betű“ a leghatalmasabb kifejezési eszköz az ember kezében. A „betű“ — mint kifejezési eszköz — formáinak kialakulásával nem feladatom foglalkozni. Jelenleg — bizonyos szempontok szerint — a meglévő, a mai napig kialakult betűformáik összehasonlítása által egyes nemzetek birtokában lévő betűformák hódító erejéről lesz szó. Mielőtt rátérnénk a mai betűformák vizsgálatára, jegyezzünk meg egy pár szempontot, amelyek szerint ezt véghezvisszük: 1. nemzeti szempont, 2. művészi szempont, 3. gyakorlati szempont, 4. egyéni szempont, 5. tanítási szempont. A betűforma a faji, nemzeti jelleget kifejezi. A leghansogóbb példa erre a német „gót“-betűfajta, s a szláv „cyrill“-forma. A számtalan nemzeti jellegű betűformák közül ezekkel találkozunk legközelebb, azért tüzetesebb vizsgálatunk tárgyául ezeket alkalmazzuk. A német, ahol nemzeti erőt akar kifejezni, ott mindenütt ma is a gót alakokat használja. Ezt, azt hiszem, fölösleges példákkal illusztrálni. A szláv nemzetek ugyanezt teszik a cyrill-formával, sőt más formákat meg sem tűrnek! Azt tudjuk, hogy a kifejezési eszközök megválogatása teszi az elvont gondolatot valóvá, — ez adhat értéket, lelket a gondolatnak, vagy ugyanannyit ronthat is rajta. Egy rossz forma megölheti a jó gondolatot. Mindenben és mindenütt a „forma“ uralkodik, legyen az tudomány, technika, ipar, művészet, vagy bármi más. Ezen fornauraban alapja a mérhetetlen változatú, isten alkotta természet. Az Isten képére teremtett emberi arcnak milliónyi változata sem véletlen, hanem egy csodálatos, meghatározott, ember által ki nem számítható tökéletes formák változatainak elrendeződése. Ezen megszámlálhatatlan formáik közt ami mérhető, az a faji forma és jelleg. A fajta ereje a formában bontakozik ki minden téren. A német nép így nyomta rá jellegét még betűformáira is. A „gót“ betűforma, mint kifejezési eszköz határozottan szép, tetszetős, mondhatni hivalkodó, hízelgő forma. Valamikor régen mi is rabjaivá estünk. (Példák erre régi írásaink.) A germán esztétikai forma hódított mindenfelé. Nyomtatásban a ,,gót“ betű ma is megállja a helyét. De hogy kézírásos alakjuk a gyakorlati akkal utazásiban ma már alkalmatlan, erről saját maga a német nép győződik meg és írott formáiban a latinhoz folyamodnak! Nem ment ez olyan egyszerűen, mint ahogy ezt elképzeljük. A „Redhs“ stb. írásmódokkal kezdődik a német kézírásnak egy reformkorszaka. Ezekben a metódusokban a német művészet összpontosul! Hatása az egész világra kiterjed, de ami a kézírást, hogy úgy mondjam az általános gyakorlati kézírást illeti, nem érte el célját. Díszírásmódok, szépírásmódok teremtődtek, melyek helyretaláltak iparban, művészetekben, de ott, ahol és amiért teremtődtek — az általános népies kézírásért, — céljukat vesztették. Művészi szempontból ezek az írásmódok kifogástalanok, de kézírás szempontjából túlzottan rajzos formák, melyek írásához rengeteg fajta toll szükséges. Tehát ezek az írásmódok jók a német tollgyáraiknak, de nem az általános iközszellerűnek, mert nehézkes mind és az egyszerűbb kezeket bilimesbe verik! A szépírástanítás a díszítőművészet köréhez tartozik. Az írástanítás pedig általános, kialakult művészi formáikat kíván, melyek mindenki számára elsajátíthatók. Ilyen szabványos formák, melyeket majdan ki-ki egyéniségének megfelelően saját maga alakíthat, a latin betűforimiák, melyek uralma az összes nyugateurópai nemzetek fölött nem is annyira a valamikor hatalmasabb latin nép nyers erejében, hanem művészetének örökkévalóságában rejlik! A nyomtatott latin betűformák könnyen megengedik a változást. Tűrik a stilizálást. Nézzük meg például az üzletfelírások mai formáit. Vannak köztük szebb, csúnyább formák, de az írott latin formákhoz, azaz megváltoztatásához, egy nép sem nyúlt, sőt szükségképpen régi alakjaiktól közeledtek feléje, vagyis még ma is az „átmeneti“ írásmodoraiknál tartanak! Újabban a keleti népeiknél (kivéve a szlávokat) tapasztalhatunk ilyen jelenségeket. Hogy írni az előidézője ennek a jelenségnek! — erre feleljen egy példa. A latin és cytrill betű harca. Az olvasó vonja le a következtetést: A horvát nép (Zágráb) latin betűvel ír, a szerb (Belgrad) stb. szláv nép cyrill betűvel. Hol van több tudós, művész és hol, milyen műveltségű a nép! Kérdem: Nem a betűn keresztül történik-e minden!! Sok-sok példa van rá! Sajnos, illusztrációikkal ezeket itt nem bizonyíthatom. De akinek alkalma van rá, tegyen egymás mellé betűfajorcait: latin, cyrill, gót, török, kínai stb. formákat és számoljon érzéseivel, hogy melyiknél marad! A forma vonz és taszít, akár a mágnás! így egy ízléses betűforma népeket meg tud nyerni! A betű formája harcol és hódít. Míg más oldalról egy hideg, tanítóforma a sötétségbe, talán a megsemmisülésbe ránthat nemzeteiket! Hozzánk is eljutott már sok formában a betű idegen, divatos alakja. Hála Istennek, — anélkül, hogy kárt okozott volna. Ezután is hiszem, hogy a magyar tanítóság meg tudja csodálni az idegen betűalakokat, tud talán gyönyörködni még a kínai betűkön is, de az idegen betűformainváziótól meg fogja őrizni ezt a nemzetet. Petró Ernő: MAGYAR IGAZSÁG című ifjúsági irredenta-füzet megrendelhető a Magyar Tanítók Otthonában (IX., Kinizsi u. 16 Telefon : 86-1-93). Kérjük az igazgató és kartárs urakat és költ jeket, hogy a tanításnál is felhasználható, értékes és szép kiállítású füzetet terjeszteni szíveskedjenek. Ára példányonkint 20 fillér.