Nemzeti Közoktatás, 1938-1939 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1939-02-01 / 6. szám
88 NEMZETI KÖZOKTATÁS 1939 február hó. Himnusz. (Éneklik a karénekesek, esetleg a többiek is) ha pedig van az iskolának rádiója és jóhangú beszélőgépe, az is felhasználható.) 1. tanuló: A nagy természet felébredt téli álmából. Közeledik a tavasz. fAlig néhány héttel ezelőtt még vastag nótakaró borította gyönyörű fővárosunkat és édes hazánk hegyeit, síkságait. Hallgassuk meg azt a kedves kis tavaszi dalt, melyet karénekeseink énekelnek. így kezdődik: Köszöntelek ibolya, zengő tavasz mosolya. (A dal címe: JLavasz ébredése). Megtalálható: Kacsóh—Harmat—Karvaly: Az elemi iskolai énektanítás pedagógiája c. könyv 60. oldalán.) 2. tanuló: Szép volt ez a kis tavaszi dal! 1. tanuló: Szép, nekem is tetszett. Most már azonban szeretném tudni, hogy miért ünnepelünk ma? 2. tanuló: Ma március tizenötödike van. 1. tanuló: Március 15-ike nem olyan nap, mint a többi? 2. tanuló: Nem bizony. Látom pajtát, hogy te eddig nem tudtad, hogy miért van ma ünnep. Mindjárt megtudod. A sok pajtás között bizonyosan van Valaki, akit szépen megmagyarázza, hogy miért ünnepeljük március 15-ikét. 13. tanuló benn áll a tömegben, a többi gyermek között, de közel a dobogóhoz és hangosan a következőket mondja): Én tudom és el is mondom, ha meghallgatjátok. (Itt a rendező-tanító és sok gyermek egyszerre mondja — előzetes kioktatás után — ezt a két szót: „Halljuk, halljuk!“ A 13. tanuló is a dobogóra áll.) 3. tanuló: Az 1848. esztendőt megelőző években a magyar nem volt szabad nemzet. A magyar legényeket erőszakkal elhurcolták katonának az osztrák hadseregbe. Elvitték őket édes hazánktól messze, idegenbe és ott ontották drága vérüket másokért, de nem miértünk. Országunkat Bécsből kormányozták. Magyarországba idegen katonákat hoztak, akik a mi nyelvünket nem értették, a magyarokat nem szerették. Tanítt+r0i tízeit Jegyár emberek, akik hazájukat nagyon szerették, nem tűrték ezt tovább. 1. tanuló: Kik voltak ezek a derék magyar emberek? 3. tanuló: Mindjárt megtudod. (Itt a dobogóra felállított 6 tanuló elmondja a következő 6 nevet): Bulyovszky Gyula, Degré Alajos, Irányi Dániel, Jókai Mór, Petőfi Sándor, Vasvári Pál. 1. tanuló: A márciusi ifjak csak ilyen kevesen voltak? 3. tanuló: Nem, többen is voltak, de nem tudjuk minden márciusi ifjú nevét. 1848 március 15-én ezek a derék,uuwre+t emberek, akiknek a vét mo-t hallottátok, elhatározták, hogy megszabadítják édes hazunkat a szolgaságtól. 1. tanuló: Mit cselekedett a dérék márciusi ifjúság? 3. tanuló: 1848 március 15-,é^kavarog*u' gél egybegyűltek a Pillvax-kávéházban. Egyre többen és többen csatlakoztak hozzájuk. Mindnyájan érezték, hogy valómi nagy esemény készült A márciusi ifjak többek között arról beszéltek, hogy melyek a magyar nemek jogos kívánságai. A magyar nemzet kívánságait 12 mondatba foglalták, ez volt a híres 12 pont. 2. tanuló: Szeretném tudni, melyek voltak a magyar nemzet kívánságai! (Itt több tanuló, akiket erre előkészítünk, egyszerre kiáltja): Én is, én is! ^ lg. tanuló: Azt könnyen megtudhatod. H^yih bin magyar írat vérünk most fel, olvassa a 12 pont^szavegét. ^.Kiáll a középre az a kis tanuló, aki az előbb Jókai Mór nevét mondta és felolvassa a 12 pontot? „Mit kíván a magyar nemzet? 1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését. 2. Felelős minisztériumot Pesten. 3. Évenkénti országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereget. 6. Közös teherviselést. 7. Az úrbéri terhek megszüntetését. 8. Esküdtszéket, képviseletet az egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bankot. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra; a magyar katonákat ne vigyék külföldre; a külföldieket vigyék el tőlünk! 11. A politikai foglyokat bocsássák szabadon! 12. Kívánjuk az egyesülést Erdéllyel. Egyenlőség, szabadság, testvériség, 1. tanuló. Aztán feállt Petőfi Sándor, a kiváló magyar költő, és elszavalta híres költeményét, a Nemzeti dalt, melyet mindnyájan ismerünk. Közöttünk is van olyan tanuló, aki el tudja szavalni a Nemzeti dalt. (Több tanuló, akiket erre betanítunk, egyszerre kiáltja): „Halljuk, halljuk!“ (Az a tanuló, aki a márciusi ifjak közül Petőfi Sándor nevét mondta, elszavalja a Nemzeti dalt, úgy, hogy az 1. versszakot végigmondja egyedül, a 2. szakasztól kezdve azonban az állandóan ismétlődő esküt az ünnepélyen megjelent összes tanulók esküre emelt kézzel karban mondják, így érjük el, hogy minden tanuló szerepel.) 1. tanuló: Én már énekelni is hallottam a Nemzeti dalt. (Itt többen hangosan mondják): „Én is, én is!“ 2. tanuló: Azt is hallottam, hogy a karénekesek is énekelték. (Most a karénekesek felé fordul az 1. 2. 3. 4. tanuló és ezt kérdezi): — Igazán, ti is tudjátok? A karénekesek ezt felelik: „Bizony, tudjuk. 1. tanuló: Énekeljétek el! (A karénkesek elénekelik a Nemzeti dalt. Kottája megtalálható a fentebb már említett énekeskönyv 128. oldala.) 2. tanuló (a Nemzeti dal eléneklése után megszólal): Szép volt. 5. tanuló: Szeretném tudni, hogy mi történt ezután? 4. tanuló: A nagy embertömeg a márciusi ifjak vezetésével elment a tudományegyetemre. Az egyetemen megszüktették a tanítást és az egyetemi hallgatók is csatlakoztak a nagy sokasághoz. 5. tanuló: Hová ment ezután ez a nagy sokaság? 4. tanuló: Elment a „Tanderer és Heckenast“-nyomda elé. Az ifjúság vezérei bementek a nyomdába és rávették a nyomdatulajdonost, hogy a cenzor engedélye nélkül nyomtassa ki a 12 pontot és a Nemzeti dalt. Meg is tette Amikor a sok nyomtatott papírlap megjelent a nép között, az emberek könnyeztek örömükben. Este a színházban díszelőadás volt, amelyen a Nemzeti dalt is elszavalták. 5. tanuló: Mit szólt a magyar nemzet kívánságaihoz a főváros polgármestere és mit szólt a király? 4. tanuló: A nemzet kívánságait jóváhagyta a király is, meg a főváros polgármestere is. 2. tanuló: Akkor ez bizonyára nagy örömet jelentett a magyar nemzet számára. 5. tanuló: Igen, de ez az öröm nem tartott sokáig. 2. tanul: Miért? 5. tanuló: Alig múlt el néhány hét, az osztrák politikusok megirigyelték szabadságunkat. Fellázították ellenünk :1% elért*+**+**4 Birkát, szerbeket, horvátokat. ^Ezek az EU után raboltak, gyújtogattak, gyilkoltak drága hazánk területén.? 2. tanuló:Senki sem akadt, aki meg tudta volta akadályoznif^zt a gazságot?! 5. tanuló: De akadt. 2. tanuló: Ki volt az? 5. tanuló: Kossuth Lajos. Az országgyűlésen és hazánk nagyobb városaiban tartott gyönyörű, lelkesítő beszédeiben elmondta, hogy a haza veszélyben van. Ezért minden magyar ember siessen a nemzeti zászló alá, hogy megvédje drága hazánkat. Siettek is lelkesedéssel, énekszóval. Ilyenforma nótát énekeltek a magyar zászlóról (mondja a szöveget): Lobogjon a magyar zászló, magasan az égre. Hír, dicsőség koszorúzza, győzelem kísérje. Lángra gyűl a magyar nemzet, ha látja a színét, Szent örömre lobbantja fel minden magyar szívét. (Most megszólal az egyik karénekes:) Ezt is el tudjuk énekelni. Ha akarjátok, elénekeljük. 5. tanuló: Énekeljétek el! („A magyar zászló“ c. dal megtalálható a már fentebb említett énekeskönyv 44. oldalán. Eléneklik a karénekesek.) 5. tanuló: Katonák járták be az országot. Megkezdődött a toborzás. 2. tanuló: Hogyan történt a toborzás? 5. tanuló: Katonák mentek városrólvárosra, muzsikaszó mellett táncoltak, daloltak és felszólították a legényeket, hogy álljanak be katonának, siessenek a bajbajutott haza védelmére. Országszerte énekelték a Kossuth-nótát. 2. tanuló: Karénekesek! Tudjátok-e a Kossuth-nótát? Karénekesek: Tudjuk bizony és el is énekeljük. (A karénekesek eléneklik: Kossuth Lajos azt üzente ... Megtalálható a fentebb említett énekeskönyv 232. oldalára.) 5. tanuló: Táncoltak is szép magyar táncokat, amilyen pl. a toborzó. 2. tanuló: Én még sose láttam toborzót. 5. tanuló: Bizony, ma már csak szép, magyar ünnepségeken táncolják. (Egy tanuló több táncos nevében így szól): Mi megtanultuk?3 tudjuk a toborzót.(*Meg is mutatnák, ha valaki zenével kísérne. ) Többen: Jaj, de jó lesz! (Ide beillesztünk egy toborzót, melyet a „Toborzó“ c. ének dallamára táncolhatnak a tanulók. Megtarlható pl. dr. Harrach József „Arany lant“ c. gyűjteményében, így kezdődik: „A szép fényes katonának gyöngy, arany élete...“) 2. tanuló: Szép volt. 5. tanuló ,ezt mondja a Kossuth-nóta: „Ha még egyszer azt üzeni, mindnyá-