Nemzeti Közoktatás, 1942-1943 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1942-09-01 / 1. szám

II­I. ÉVFOLYAM 1. SZ . FELELŐS SZERKESZTŐ: ELEKES BOLDIZSÁR IMRE 1942 SZEPTEMBER A MAGYAR ÉLET PÁRTJA FŐVÁROS! SZERVEZETE TANÜGYI HIVATÁSRENDJÉNEK HI­VATALOS LAPJA MEGJELENIK HAVONKINT SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ■ BUDAPEST, IX . MESTER:UI­CA 5 TELEFONSZÁM : 141—766 POSTATAKARÉKP. CSEKKSZÁMLA: 38 038 ELŐFIZETÉSI ARI: Pedagógusoknak Budapesten 2 p, vidéken 4 P, iskoláknak, intézeteknek és jogi személyeknek so­k egy évre 7// nik­%lah% . Jtfa: Szektrényi (Jijitln T­) iskolaév küszöbén állunk. A Gondviselés kegyelméből pihent lélek­kel lóghatunk a munkánkhoz. A lel­künk tele van a legszebb akarással.­­Három hónappal ezelőtt még mun­kától megviselt idegzettel vártuk a pihenést, ma újból szellemi és er­kölcsi javaink átadásának, ifjúi lelkek formálásának olthatatlan vágyával te­lik meg a­­ szívünk. A legmagasztosabb hivatáshoz útravalóul nyert isteni szikra ez a nevelő számára, hogy ve­le a Teremtő rendezése szerint fenn­tartsa és sokasítsa e földi élet értékeit és szépségeit. A nevelés feladatát joggal csak azok­­ vállalhatják, akik ezt az isteni szikrát mélységes felelősséggel akarják és tudják nemzetünk javára felhasználni. Ezért volt mindenkor nehéz a­ nevelői­­ hivatást jól betölteni. Ma sokszorosan az. Hiszen az a szörnyűséges élet-ha­­lálharc, amely az egész világot renge­ti, a magyar életet is erősen támadja. Állást foglaltunk, helyünk és felada­tunk megmásíthatatlanul ki van jelöl­ve. Úgy nézzük­ e tényt, mint paran­csoló adottságot, melyet földrajzi hely­zetünk, történelmi hivatásunk és a világpolitikai erők sodrása együtt szabtak meg számunkra. Természetes, hogy a világháború vérzivatarában a résztvevő nemzet előtt álló viz tele van akadályokkal. Tengernyi probléma súlya alatt gör­nyednek ma a magyar országvezetők és ha a nemzet közössége nem siet segítségükre, legszebb terveiket ve­szély fenyegeti. Elháríthatatlan fele­lősség terhel ma ezért minden egyes magyart. Nekünk, nevelőknek a magunk prob­lémáival kell szembenéznünk. Sajnos, van belőlük elég, talán sok is ahhoz, hogy régi módszereinkkel megoldásuk­hoz eljussunk. Pedig az élet mai rit­musa gyors cselekvést sürget. A há­borúban való részvételünk honvédelmi kötelezettségei, gazdasági kihatásai mélyen belenyúlnak a magyar csalá­dok életébe és ugyanakkor nevelői in­tézményeinket is új követelmények elé állítják. Az iskola rögtön megérzi, ha a családfőt kötelességek vonják el a családtól. A háború okozta lelki iz­galmak, megélhetési gondok is sötét árnyékot vetnek az iskolaélet derűt, szeretet követelő hangulatába. A ne­velő lelkében, akaratában kell meg­lenni annak a többletnek, amely az egyre súlyosodó életkörülmények mel­lett is kitartást, áldozatkészséget tud fakasztani az ifjúi lélekben. Íme ezek új színei, mai tehertételei a nevelői munkának . Mindezekhez hozzájárulnak a saját magunk növekvő bajai. Hasztalan tudjuk, hogy a bajok orvoslására a mai idők kevéssé alkalmasak, fájó se­beink ezzel meg nem gyógyulnak, jö­vőnkért aggódó lelkünk meg nem nyugszik. Csüggednünk azért mégsem sza­bad. A magyar nevelőt nem nyom­hatja el a maga nyomasztó gondja akkor, amikor százak és százak hősies áldozatot is vállalnak a hazáért! Magyar nevelők, ne a csüggedés, hanem a helytállás,, a bajok orvoslási módjának felkutatására való elszánt­ság legyen a fegyverünk­. Ez a fegy­ver azonban csak akkor segít bennün­ket győzelemhez, ha erősek, egysége­sek leszünk; ha félretéve a mindmáig magunk közt felejtett kasztszellemet, nem szétválasztó érdekekért küzdünk, hanem megbonthatatlan egységbe tö­mörülve nézünk szembe problémáink­kal. Ezt akarja és ehhez kér segítséget az új évad küszöbéin a Tanügyi Hiva­tásrendi 72905!) • a

Next