Nemzeti Sport, 1907. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-06 / 1. szám

V. évfolyam. 1907. január 1. 1. szám . Nemzeti s­port A vívással és minden egyéb sporttal foglalkozó hetilap. A Magyar Athletikai Szövetség, a Magyar Labdarúgók Szövetsége, a Magyar Athletikai Club, a Fővárosi Vívó Club, a Ferencvárosi Torna Club, a Műegyetemi Athletikai és Football Club, a „Balaton” Úszók Egyesülete és a Nemzeti Vivő Club hivatalos lapja. Szerkesztőség: JSS­­tín Kiadóhivatal: ISJ’i&SSÍSSSStái. A NAGYVILÁG VIVOMŰ­VÉSZETE. Irta : Nagy Béla dr. Olaszország elsőségét a vivónemzetek sorában elvitatni nem lehet. Tőrben a franciák, kardban talán mi magyarok felvehetjük velük a versenyt, de olyan nemzet, amely mind­k­ét fegyverben egyaránt nyomába léphetne, nincsen. Olasz­ország legfontosabb, legkedveltebb, sőt mondhatni egyetlen komolyan vehető sportja a vívás. Története évszázadokra nyúlik vissza s az olasz vívórendszer, amely meghódította az egész világot, nem egy ötletszerű találmány, nem is egy hirtelen támadt reform, hanem az éveknek hosszú során, kor­szakokon át leszűrődött és kikristályosodott művészet. Az olasz vívásban találjuk meg először a teljesen ki­képzett rendszert. Ilyennek nyomai a francia tőrvívásban fel­lelhetők ugyan, a régi magyar és osztrák mesterek is meg­­kísérlették egy-egy rendszernek megalkotását, de ezek a kí­sérletek csupán részletei annak, amit már jogosan lehet tel­jes rendszernek nevezni. A modern olasz vívásban ellenben megtaláljuk azt a bámulatos pontossággal és logikus követ­kezetességgel felépített hatalmas épületet, amely nemcsak a védő vagy támadó módok egyes részleteire terjed ki, nem­csak fogásokat és ötleteket tartalmaz, hanem felöleli a vivó­­művészet minden apró vagy kimagasló részletét és hatalmas , vonásokkal tömöríti egy szerves egésszé. Az olasz vivórend­­szerben megszűnik a csodálatos, a rejtélyes, amelyet a mes­terek hét lakattal elzárt rejtélyként őriznek és csak nagy kegy­képen nyújtanak egyes kiválasztott tanítványoknak. Az olasz rendszerben minden tétel egyszerű, szabatos, egymásból folyó és áttekinthető, kezdő, haladó és versenyvirtuóz egyaránt megértheti és alkalmazhatja azt. Az olasz tőrvívás rendszerének lényege a vonal. Az alapkiállás (garde), a vonalban történik. Karunk, csaknem nyújtott, tőrünk, melynek hegye az ellenfél mellének van irányí­tva, távol tartja azt tőlünk. Ez állás ellen a nyílt és testre intézett támadások ki vannak zárva, mert minden moz­dulattal belefutnánk ellenfelünk pengéjébe. Ha tehát tá­madni akarunk, elsősorban ezt a pengét kell utunkból eltá­volítani. Itt születik meg a pengetámadásnak számos vál­faja, mint aminek az elütések, kötések, nyomások és lefegy­verzések egész sorozata. Ezek ellen a védő kitérésekkel véde­kezik és ezek teszik lehetővé, hogy a pengetámadások dacára is a fenyegető tőrhegy ott maradjon a vonalban. Ekként jó létre az olasz vívóművészet legjellemzőbb sajátsága: a penge­­játék a vonalban. A vonaltartásból folyik szükségképen az olasz tőr alakja és fogása. Amíg a francia tőr a természetes tartásban a kinyújtott karral egy bizonyos szöget képez, ad­dig az olasz tar akként van alkotva, hogy a természetes tar­tás mellett is a karnak mintegy meghosszabbítását képezi. A mozgás tehát vagy egész, karból, vagy az ujjakból történik, amikor a vonal mint lényeges alapelv sértetlen maradhat. Ugyancsak a vonalban vívás lényegéből folyik, hogy a vé­dések is lehetőleg magában a vonalban vézetnek, gyakori, sőt mondhatni leglényegesebb védés a félkör (mezzo cerchio, demi cercle) és csak ritkábban, majdnem szükségvédés gya­nánt használtatik a mély quart, a francia iskolának ez a ked­velt védése. Mindebből folyik, hogy az olasz iskolában a nyílt vagy egyenes cseltámadások, melyek a francia iskola lényegét alkotják, másodrendű szerepet játszanak. Helyeket a zárt, pengetámadással és kizárással kez­dett akciók foglalják el. Ennek következményei az erélyes, határozott mozdulatok, ellentétben a francia iskola finom­ságával és könnyedségével. Amíg a francia iskolánál az egyes egyszerű akciók csodálatos művészettel való véghez­vitelét dicsértük, addig az olasz iskolában az akciók egész tömege, rengeteg változata jut előtérbe, melyeknek mind­egyike teljes tökélyre vihető. A láb és testtartás technikája az olasz iskolában eléri a tetőpontját. A szépség és plaszticitás teljessé válik, a test­tartás kezdő állásban vagy akció közben egyaránt szoborra méltó, a lábmozdulatok gyorsak és változatosan kifej­lesztettek. Az olasz kardvívásnak, épúgy, mint ezt a tőrnél láttuk, a vonaltartás a lényege. A kardhegy használata előtérbe nyo­mul és ez a fegyver valóságos szúró fegyverré válik a vívő kezében, az akciók jak­asága és változatossága még sokkal nagyobb kört ölel fel, mint a tőrnél, mert hiszen itt a szú­ráson kívül a vágás is belekerül a kombinációba. A magyar vívástól való különbözés tekintetében azt szokás elsősorban kiemelni, hogy amíg a magyar vívó csuklójával, az olasz vívó alkarjával vív. Ez lényeges kü­lönbség is, de nem egyet­len és nem is a legfontosabb. A lábtechnika óriási fejlettsége, a testtartás szépsége, a szúrások bőséges alkalmazása, penge­játék a vonalban, az akciók sokfélesége és magas fejlettsége sokkalta lényegesebb különbséget képeznek a régi magyar rendszerekhez képest, mint az, hogy a vágás és védés tényleg a csuklóból történik-e. Minden emberi számítás szerint az olasz vivórendszer­­a vivóművészet legtökéletesebb alapzata, amely fejlődni fog ugyan, de amely mint rendszer soha a sutba kerülni nem fog. A fejlődés irányai is kibontakoznak lassanként a szak­ember szemei előtt. Tőrben egy hajtás fog beállani a francia iskola finomságai, kardban pedig a magyar iskola reálitása felé. Az előbbi képviselője az olasz iskolát vívó francia De la Falaise, az utóbbinak az olasz mestertől kiképzett magyar bajnokvívók. Az olaszok bátran és büszkén mondhatják el, hogy meg­hódították a világot. E hódítás nem pusztán az eszmék diadala volt, hanem egy tervszerű nagyszabású hódító harc, melyet az olaszok gondosan megfontolva, gyakran nagy anyagi áldozatok árán a királyuk és kormányaik hathatós pártfogása mellett rendeztek. Kern a véletlen volt az, hogy 1895-ben Prágában, 1896-ban Budapesten pl. oly számban és Negyedik közlemény.

Next