Nemzeti Sport, 1907. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-06 / 1. szám

b. o­ 3al Sport A legelső dolog, amit meg kell tanulni az, hogyan kell a golyót helyesen tartani. Kétségtelen, hogy kissé furcsa egy at­létát arra tanítani, hogyan kell egy vasgolyót tisztességesen tar­tani, de a helyes tartás annyira összefüggésben van a dobás ered­ményével, hogy egy bizonyos jó stílus elsajátítása után, néhány e lemm-el jobb eredményhez juthatunk. Ha a golyó már a kézben van, nem szabad görcsösen meg­markolni, mert ez által a csuklók inai megfeszülnek és ennek folytán az alsó kar szükségszerüleg jó adagot veszít rendes és máskülönben még felhasználható erejéből. Az ujjak és a tenyér serlegformát (cup) képezzenek s a golyó kényelmesen pihenjen benne, úgy hogy súlyának jelentékenyebb része a mutató, középső és gyűrűs ujjak gyökeire és a tenyérnek ezt közvetlen környező részeire essék. A hüvelyk- és kis ujjak nem jónak fontosabb aktív szerephez, azokat a golyó súlyával megterhelni egyáltalán nem szabad és feladatuk csupán az, hogy megakadályozzák a golyónak jobbra vagy balra csúszását. Ha a golyót így a fent leírt módon tartjuk, az ujjakat (mutató, közép és gyűrűs) szorosan össze kell zárni és különösen arra kell vigyázni, hogy a golyó hátrafelé ne csúszszék, mert ez végzetes lehet a kilökés erejére nézve. Hogy miképen tartsuk a kart, ha, a golyó kézben van, ez általában sza­bad választás dolga, tényleg azonban a legjobb módszer mégis az, ha a könyököt olyan helyzetbe hozzuk, hogy a golyó a váll csúcs­pontja és a kulcscsont között pihenjen. (1. ábra.) Sok atlétá­nak r­övidebb karja van és igy a fent leírt tartás sokaknál ne­hézséget okoz, de még ez­ esetben is a súlydobó legyen rajta, hogy a golyót oly közel tartsa a vállhoz, amennyire csak bírja, a kö­nyököt pedig szorítsa a bordákhoz. Minél közelebb áll a kéz a­ Vali­hoz, annál nagyobb erőt lehet beadni a végső lódításba és minél messzebb tartjuk a golyót a váltól, a karizmok annál kisebb erő­kifejtésre lesznek képesek a kidobásnál. Ha az atléta azt találja, hogy a folyót ezek szerint már jól tudja tartani, akkor néhány helyből való dobást kell megpró­bálnia, még pedig a következőképen: álljon fel a kör közepe tá­ján, arccal a dobás irányától 90°-nyira elfordulva, úgy, hogy ha jobbkezes a jobb kar legyen hátul. A lábak szétnyitandók, hogy egymástól kb. 45 cm.-nyíre legyenek. A golyót helyesen kézben tartva, a dobás úgy viendő keresztül, hogy a súlydobó villám­gyors félfordulatot csinál olyképen, hogy jobb lába a kör mellső széléhez kerüljön (a bal láb ezáltal oldalt és hátra kerül.) A felső testét előre tolja és a fordulat gyorsaságából keletkező lendület­tel a kar eldobó erejét fokozza. A fősúly mindenkor a fordulat gyorsaságára fektetendő, mert az sokkal fontosabb, mint a kar gyors kilökéséből származó erő. A golyót mindig felfelé kell dobni , pedig úgy, hogy a kar teljesen kinyújtva, az eldobás pillanatá­ban a föld felületével 45° szöget zárjon be. Ha a súlydobó azt tapasztalja, hogy állóhelyzetből már egyenes irányban tudja dobni a golyót, akkor a körnek teljes ki­használására kell törekednie. Mindig szem előtt kell azonban tar­tania azt a körülményt, hogy a hajtóerő, mely a golyót előre vi­szi, egy hirtelen előreugrásból és a test gyors félfordulatából ke­letkezik; a karmunkát csak az erőkifejésnek végső szakaszában kell használni. A mellékelt ábra (2. ábra) mutatja, hogy a 213 cm. átmé­rőjű körben a lábak milyen helyzete mellett lehet a dobást töké­letesen keresztül vinni. A súlydobó a kör hátsó részén áll, a go­lyót a bal kézben tartva, s jobb lábbal az 1-es számon, bal lábá­val a 2-es számon helyezkedik el. Ez előkészületek alatt a súly állandóan a bal kézben marad és pedig azért, hogy a jobb kéz felesleges terhelés következtében bármi csekély erőt se veszítsen. Ha az ember már jól elhelyezkedett s az egyensúlyt megtalálta, akkor a golyót késedelem nélkül a jobb kézbe kell átadni, s egy gyors ugrást (helyesebben szökést) tenni a kör közepére, úgy hogy a jobb láb a 3-as, a bal láb pedig a 4-es számra érkezzen. Ez­után egy gyors felugrással a lábak helyzetét fel kell cserélni, vagyis a testnek jobb felét gyorsan előre kell hozni (fél fordulat), mely mozgás után a kar villámgyorsan és teljes erejéből kiló­­dítja a golyót. E mozgás alatt a jobb láb az 5-ös számra kerül, a bal láb pedig átlendül a 6-os számra, hogy a test egyensúlyát biztosítsa és megakadályozza, hogy a test kiessen a körből. Min­den késedelem, amelyet az ember a kör közepén (tehát a lábak 3. és 4. helyzete mellett) csinál, végzetes a dobásra; itt a jobb láb épen csak hogy érintse a földet, mielőtt a végső ugrást meg­csinálja. Jobbkezes dobónál a fő erőkifejtés a jobb csuklóra esik, ezért balesetek megelőzése céljából legcélszerűbb gunomikötést használni gyakorlás közben. A napi munka anyagát néhány szóval meg lehet mondani. Az atléta sohasem, dobhat eleget mindaddig, amíg meg nem ta­nulta a dobás fortélyait. Ha azonban ezeket már némileg elsa­játította, akkor a dobások számát fokonként csökkenteni kell. Ha azután a kezdet nehézségeit teljesen legyőzte, 6—8 dobás na­ponta teljesen elegendő, melyek mellett még könnyű súlyzókkal is gyakorolja magát este vagy reggel. Az atléta mindenkor a lehető legjobb stílusban dobjon és minden egyes dobásába adja bele a teste alia.l kifejthető leg­nagyobb gyorsaságot és tüzet. Álljon itt végül néhány jó tanács: 1. Ne hajolj le túlsá­gos mélyen, ha kezded a dobást. 2. Ne késlekedj egy pillanatra sem, h­a a kör közepe felé szököl. 3. Mindig fordulj meg testeddel egészen, mielőtt a karod megkezdené a golyó kidobását. 4. Mindig vasgolyót használj, ne pedig ólmot. 1. ábra: A golyó helyes tartása. 2. ábra : A lábak helyzete a körben. 1. szám A­tlétikai teendők. E cím alatt a múlt számunkban Rácz Gyulának egy hozzánk intézett levelét közöltük, melyben igen sok megszívlelésre méltó dolog van. Azonban néhány megjegy­zésünk van nekünk is az egyes részekre. A kerületi bajnokságok­ban való részvételre való jogosultságot nem tanácsos annyira megszorítani, mint azt általában igen sokan óhajtják. Erre most nem térünk ki részletesen, mert a jövő hó elején úgyis megtart­ják ebben az ügyben a már említett értekezletet, melyen a vi­déki érdekeltek kifejthetik nézetüket és előadhatják fontos ér­veiket. Ez értekezlet után fogunk majd végleges állást foglalni. A hendikepelésre vonatkozó fejtegetésben bár sok igazság van, még­sem lehet azt oly módon elintézni, hogy szabálylyá vál­jon az, hogy a mindenkori maximális előny az országos rekord­nak csak 10 százaléka lehessen. Tévedés volna azt hinni, hogy ez az intézkedés egymagában a hendikepversenyek realitását na­gyon elősegítené. A lefolyt hendikepversenyeket különben sem szabad még túlságos szigorú bírálat tárgyává tenni, mert ez ellen első­sorban is az intézmény fiatalsága tiltakozik. Jó hendikepet csak úgy lehet készíteni, ha az előnyosztó lisztát vezet minden szereplő versenyzőről, s annak képességét illetőleg tisztában van s ami a legfőbb, a hendikepelés terén kellő gyakorlat által meg­felelő tapasztalatra tesz­ szert. Hogy a múlt évben lefolyt hen­dikepversenyek nem mindig voltak kielégítők, az nem az intéz­mény rosszaságában vagy a hendikeperek szaktudásának hiánya­ „LE DÉLICE" VERGÉ CIGARETTAPAPÍR VERGÉ CIGARETTAHÜVELY ----- MINDENÜTT KAPHATÓ. ===?

Next