Nemzeti Sport, 1907. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
b. o 3al Sport A legelső dolog, amit meg kell tanulni az, hogyan kell a golyót helyesen tartani. Kétségtelen, hogy kissé furcsa egy atlétát arra tanítani, hogyan kell egy vasgolyót tisztességesen tartani, de a helyes tartás annyira összefüggésben van a dobás eredményével, hogy egy bizonyos jó stílus elsajátítása után, néhány e lemm-el jobb eredményhez juthatunk. Ha a golyó már a kézben van, nem szabad görcsösen megmarkolni, mert ez által a csuklók inai megfeszülnek és ennek folytán az alsó kar szükségszerüleg jó adagot veszít rendes és máskülönben még felhasználható erejéből. Az ujjak és a tenyér serlegformát (cup) képezzenek s a golyó kényelmesen pihenjen benne, úgy hogy súlyának jelentékenyebb része a mutató, középső és gyűrűs ujjak gyökeire és a tenyérnek ezt közvetlen környező részeire essék. A hüvelyk- és kis ujjak nem jónak fontosabb aktív szerephez, azokat a golyó súlyával megterhelni egyáltalán nem szabad és feladatuk csupán az, hogy megakadályozzák a golyónak jobbra vagy balra csúszását. Ha a golyót így a fent leírt módon tartjuk, az ujjakat (mutató, közép és gyűrűs) szorosan össze kell zárni és különösen arra kell vigyázni, hogy a golyó hátrafelé ne csúszszék, mert ez végzetes lehet a kilökés erejére nézve. Hogy miképen tartsuk a kart, ha, a golyó kézben van, ez általában szabad választás dolga, tényleg azonban a legjobb módszer mégis az, ha a könyököt olyan helyzetbe hozzuk, hogy a golyó a váll csúcspontja és a kulcscsont között pihenjen. (1. ábra.) Sok atlétának rövidebb karja van és igy a fent leírt tartás sokaknál nehézséget okoz, de még ez esetben is a súlydobó legyen rajta, hogy a golyót oly közel tartsa a vállhoz, amennyire csak bírja, a könyököt pedig szorítsa a bordákhoz. Minél közelebb áll a kéz a Valihoz, annál nagyobb erőt lehet beadni a végső lódításba és minél messzebb tartjuk a golyót a váltól, a karizmok annál kisebb erőkifejtésre lesznek képesek a kidobásnál. Ha az atléta azt találja, hogy a folyót ezek szerint már jól tudja tartani, akkor néhány helyből való dobást kell megpróbálnia, még pedig a következőképen: álljon fel a kör közepe táján, arccal a dobás irányától 90°-nyira elfordulva, úgy, hogy ha jobbkezes a jobb kar legyen hátul. A lábak szétnyitandók, hogy egymástól kb. 45 cm.-nyíre legyenek. A golyót helyesen kézben tartva, a dobás úgy viendő keresztül, hogy a súlydobó villámgyors félfordulatot csinál olyképen, hogy jobb lába a kör mellső széléhez kerüljön (a bal láb ezáltal oldalt és hátra kerül.) A felső testét előre tolja és a fordulat gyorsaságából keletkező lendülettel a kar eldobó erejét fokozza. A fősúly mindenkor a fordulat gyorsaságára fektetendő, mert az sokkal fontosabb, mint a kar gyors kilökéséből származó erő. A golyót mindig felfelé kell dobni , pedig úgy, hogy a kar teljesen kinyújtva, az eldobás pillanatában a föld felületével 45° szöget zárjon be. Ha a súlydobó azt tapasztalja, hogy állóhelyzetből már egyenes irányban tudja dobni a golyót, akkor a körnek teljes kihasználására kell törekednie. Mindig szem előtt kell azonban tartania azt a körülményt, hogy a hajtóerő, mely a golyót előre viszi, egy hirtelen előreugrásból és a test gyors félfordulatából keletkezik; a karmunkát csak az erőkifejésnek végső szakaszában kell használni. A mellékelt ábra (2. ábra) mutatja, hogy a 213 cm. átmérőjű körben a lábak milyen helyzete mellett lehet a dobást tökéletesen keresztül vinni. A súlydobó a kör hátsó részén áll, a golyót a bal kézben tartva, s jobb lábbal az 1-es számon, bal lábával a 2-es számon helyezkedik el. Ez előkészületek alatt a súly állandóan a bal kézben marad és pedig azért, hogy a jobb kéz felesleges terhelés következtében bármi csekély erőt se veszítsen. Ha az ember már jól elhelyezkedett s az egyensúlyt megtalálta, akkor a golyót késedelem nélkül a jobb kézbe kell átadni, s egy gyors ugrást (helyesebben szökést) tenni a kör közepére, úgy hogy a jobb láb a 3-as, a bal láb pedig a 4-es számra érkezzen. Ezután egy gyors felugrással a lábak helyzetét fel kell cserélni, vagyis a testnek jobb felét gyorsan előre kell hozni (fél fordulat), mely mozgás után a kar villámgyorsan és teljes erejéből kilódítja a golyót. E mozgás alatt a jobb láb az 5-ös számra kerül, a bal láb pedig átlendül a 6-os számra, hogy a test egyensúlyát biztosítsa és megakadályozza, hogy a test kiessen a körből. Minden késedelem, amelyet az ember a kör közepén (tehát a lábak 3. és 4. helyzete mellett) csinál, végzetes a dobásra; itt a jobb láb épen csak hogy érintse a földet, mielőtt a végső ugrást megcsinálja. Jobbkezes dobónál a fő erőkifejtés a jobb csuklóra esik, ezért balesetek megelőzése céljából legcélszerűbb gunomikötést használni gyakorlás közben. A napi munka anyagát néhány szóval meg lehet mondani. Az atléta sohasem, dobhat eleget mindaddig, amíg meg nem tanulta a dobás fortélyait. Ha azonban ezeket már némileg elsajátította, akkor a dobások számát fokonként csökkenteni kell. Ha azután a kezdet nehézségeit teljesen legyőzte, 6—8 dobás naponta teljesen elegendő, melyek mellett még könnyű súlyzókkal is gyakorolja magát este vagy reggel. Az atléta mindenkor a lehető legjobb stílusban dobjon és minden egyes dobásába adja bele a teste alia.l kifejthető legnagyobb gyorsaságot és tüzet. Álljon itt végül néhány jó tanács: 1. Ne hajolj le túlságos mélyen, ha kezded a dobást. 2. Ne késlekedj egy pillanatra sem, ha a kör közepe felé szököl. 3. Mindig fordulj meg testeddel egészen, mielőtt a karod megkezdené a golyó kidobását. 4. Mindig vasgolyót használj, ne pedig ólmot. 1. ábra: A golyó helyes tartása. 2. ábra : A lábak helyzete a körben. 1. szám Atlétikai teendők. E cím alatt a múlt számunkban Rácz Gyulának egy hozzánk intézett levelét közöltük, melyben igen sok megszívlelésre méltó dolog van. Azonban néhány megjegyzésünk van nekünk is az egyes részekre. A kerületi bajnokságokban való részvételre való jogosultságot nem tanácsos annyira megszorítani, mint azt általában igen sokan óhajtják. Erre most nem térünk ki részletesen, mert a jövő hó elején úgyis megtartják ebben az ügyben a már említett értekezletet, melyen a vidéki érdekeltek kifejthetik nézetüket és előadhatják fontos érveiket. Ez értekezlet után fogunk majd végleges állást foglalni. A hendikepelésre vonatkozó fejtegetésben bár sok igazság van, mégsem lehet azt oly módon elintézni, hogy szabálylyá váljon az, hogy a mindenkori maximális előny az országos rekordnak csak 10 százaléka lehessen. Tévedés volna azt hinni, hogy ez az intézkedés egymagában a hendikepversenyek realitását nagyon elősegítené. A lefolyt hendikepversenyeket különben sem szabad még túlságos szigorú bírálat tárgyává tenni, mert ez ellen elsősorban is az intézmény fiatalsága tiltakozik. Jó hendikepet csak úgy lehet készíteni, ha az előnyosztó lisztát vezet minden szereplő versenyzőről, s annak képességét illetőleg tisztában van s ami a legfőbb, a hendikepelés terén kellő gyakorlat által megfelelő tapasztalatra tesz szert. Hogy a múlt évben lefolyt hendikepversenyek nem mindig voltak kielégítők, az nem az intézmény rosszaságában vagy a hendikeperek szaktudásának hiánya „LE DÉLICE" VERGÉ CIGARETTAPAPÍR VERGÉ CIGARETTAHÜVELY ----- MINDENÜTT KAPHATÓ. ===?