Nemzeti Sport, 1911. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)

1911-10-01 / 40. szám

6. oldal,IX. évfolyam. Bíráskodási szabályok. 1. Bírák képesítése. 1. §. Vivóversenyen csak oly bíró bíráskod­ható, aki a szövetségi bírák lajstromába fel van véve. Kivételt képeznek a nemzetközi versenyekre meghívott külföldi versenybírók. 2. §. A bírák lajstromába saját vagy klub­juk kérelmére felvétetnek: a) akik a szabályszerű bírói vizsgát a szö­vetség által kiküldött bizottság előtt letették; b) akik a MASz által rendezett bajnoksá­gokban már bírák gyanánt szerepeltek; c) akik nemzetközi vagy magyar bajnoki vivó versenyen első díjat nyertek; d) a bécsújhelyi cs. és kir. katonai vivó­­tanfolyamon diplomát nyert tisztek, ha a ma­gyar vivószabályokat ismerik. 3. §. A bírák bizottsága öt tagból áll. Elnöke a MASz vivószakosztályának elnöke, tagjai a szakosztály által évenként választott négy tag. Egy vizsgára három tag jelenléte elegendő. Ha vidéken valahol sürgősen bírák kellenek és a jelöltek Budapestre utazása elháríthatat­lan nehézségekbe ütközik, a vizsgálat vidéken is tartható és e célra egy ad hoc bizottság is küldhető ki, melybe esetleg helybeli képesített bíró is választható be. 4.­­ §: A vizsga elméleti és gyakorlati. A vizs­gázónak ismernie kell a vivósport terminoló­giáját, a modern kard- és vitez vívás elméle­tét, a MASz általános- és vivószabályait, a versenyrendezés módját. A vizsgán minden tag intézhet hozzá e tárgy­ból kérdéseket. A vizsga e része egy fél órá­nál tovább nem tarthat. Utána a jelölt köteles egy előtte vivő pár akcióit megmagyarázni és a tusszámítás szempontjából értékelni. 5. §. Ha a jelölt a vizsgát legalább kielégítő eredménynyel letette, a bírák lajstromába fel­vétetik. Akinek eredménye nem kielégítő, 3 hónap múlva új vizsgát lehet. Aki a vizsgára indokolatlanul meg nem jele­nik, az 3 hónapon belül új vizsgahatárnapot nem kérhet. 2. A bíráskodás. 6. A szövetség által kibocsájtott nevezési blanketták egy nyilatkozatot tartalmaznak, mely szerint a nevező kijelenti, hogy a szabá­lyokat, feltételeket és a konkrét versenyre fel­kért bírák nevét ismeri, magát e bírák bírás­kodásának feltétlenül aláveti és azok működé­sét sem ellenvetéssel, sem gáncscsal, sem kri­tikával nem kiséri. E nyilatkozatot a vívónak személyesen alá kell írnia. Az a vivő, ki a nyilatkozatát szóval tettel megszegi, arról a versenyről azonnal és feltét­lenül kizárandó és versenyjogának további fel­függesztése céljából a szövetségnél feljelen­tendő. A verseny kezdetén a versenybíróság el­nöke valamennyi versenybíró nevében ünne­pélyesen kijelenti, hogy a bíróság igazságosan és pártatlanul fog ítélkezni. 7. A meghívott bírák a minősítési küzdelem­ben mindannyian bíráskodhatnak. 8. A körvívásban az egyes csapatokban résztvevő vívők a 3 tagú tussbíráló zsűrit maguk választják meg. E választás titkos szavazással akként törté­nik, hogy minden vívó egy papírlapra a meg­hívott bírák közül kettőnek a nevét írja. A nyert szavazatokat összeszámolják és a legtöbb szavazatokat nyert három lesz a bíró. Ha minden szavazat ugyanarra a két bíróra esett, úgy a harmadikra ú­jabb szavazás rende­lendő el. Szavazategyenlőség esetén a sors dönt. A három bíró maga kebeléből elnököt és ví­vás vezetőt választ, a harmadik bíró szavazó. Meg nem egyezés esetén a sors dönt. 9. § Ha csak két vívó van a küzdelemben, úgy mindegyik egy-egy bírót választ, akik ma­guk választják a harmadikat, azután szerepei­ket a 8. §-ban meghatározott módon elosztják. 10. §. A bírák lajstromából törlendők: a) aki azt maga kéri; b) aki meghalt; és aki 10 éven át nem bíráskodott; d) akinek törlését a MASz vivő szakosztá­lya, alapos okból, kétharmad többséggel el­határozza. 11. §. A bírák lajstroma és annak minden pót­lása a szövetség hivatalos lapjában közzé te­endő, versenyzőket, mint ahogy a derék svédek ter­vezik, úgy egyszerűen itthon maradunk. A stockholmi elszállásolás. — Levél a szerkesztőhöz. — Igen tisztelt szerkesztő úr! Helyesen mondotta a Nemzeti Sport leg­utóbbi számában, hogy vívó körökben élénk megdöbbenést fog kelteni az a hir, hogy Stockholmban az olympiádra kiküldöttek is­kolatermekben lesznek elszállásolva. Én, aki részt vettem az athéni olympiádon és végig szenvedtem annak minden sanyarúságát, jog­gal mondhatom, hogy vivőink ottani kisebb si­kerének (egy harmadik hely) egyedüli oka a lehetetlen lakás és élelmezési viszonyokban keresendő. Az athéni vivő konkurrencia olyan volt, hogy ott a gyenge ellenfelekkel szemben feltétlenül egész vonalon győztünk volna, ha nem letörve, részben betegen, kiéhezve, ál­mosan állottunk volna ki. Egész napi fárasztó munka után Fiuméban egy tornateremben tértünk nyugvóra vagy hatvanan, tessék elképzelni, hogy lehetett-e szó alvásról ott, ahol 60 ember mozgolódik, jár ki és be (mezítláb a folyósó kövén) és e­miatt lámpa is ég. Ezután négy él a hajón erős viharban, hatvanan egy lyukban, a szom­szédban csirkeolak hihetetlen bűzzel, végre el­jutottunk Athénba. Ott óriási márványcsarno­kokban felépített uszodakabinokban laktunk kettesével, 60—80 ember egy teremben, rette­netes rossz ágyak, szemünkbe sütő égő lám­pák. Az egyik vívó állandóan nyitott esernyő alatt aludt. Ugy­e mulatságos. Azután egész éjjel zaj, nem egyszer veszekedés. Voltak, akik éjjel jöttek haza, csattogtatva ajtóikat, mások reggel 4—5 órakor mentek trenírozni, mosdottak a dübörgő bádogvályukban. Nem is kell még a rossz kosztot emlegetnem, mindenki belátja, hogy így nem lehet világ­­bajnokságokon indulni . Nem fog lehetni Stockholmban sem. Iskola­termekben lakni világbajnokságokért induló athlétáknak, valóságos szárnygondolat. Ért­hetetlen, hogy juthattak ilyenre a svédek. Ha elvállalták az olympiád rendezését, tessék nekik szállodákról is gondoskodni. Ha máskép nem, hát építsenek. Ha csak hat-nyolc ember lakik is egy terem­ben, pedig annál többet kell berakniok, már nem alszik senki. Az olympiád nem katonaság, ahol trombitaszóra fekszenek és kelnek az em­berek, hanem elkényesztetett testű­­ és idegzetű emberek találkozása, akik azt akarják meg­mutatni, hogy mi az a maximum, amire az emberi fizikum képes. Ezt pedig, ha már utazni kell, csak úgy érhető el, ha azt a kényelmet, amelyet az otthon nyújt, azzal a bár jóval ki­sebb kényelemmel pótoljuk, amit egy jó szál­loda nyújthat. Ez minden athlétára nézve így van, szinte nem merem megemlíteni azt a szempontot, hogy a vívókra kétszeresen áll ez. A vívók túl­nyomó többsége ugyanis harminc év körül já­ró, vagy azt túlhaladott, meglett úri­emberek, akik itthon teljes kényeréshez vannak szokva, akik tehát legjobban megérzik, ha oly lehetet­len viszonyok közé kerül. Ismételten azonban, nem a vívóknak kell extraverst, hanem mindenkinek, aki komoly esélyekkel indul. Sajnos azonban, nem minden kiküldött lesz ilyen, sőt kétharmada teljesen esély nélküli szokott lenni. Ezeknek teljesen mindegy, hogy hol alszanak, mit esznek, mert rájuk nézve az egész egy szép turista kirándu­lás. Persze az egyes sportok és klubok kép­viselői arra törekszenek, hogy minél több em­berüket vigyék ki, ez pedig csak az igények le­szállítása mellett lehet. Ez volt a baja mindig az olympiai kiküldetéseknek, 30 esélylyel in­duló ember helyett küldöttek 60—80-at, amivel tönkre tették a 30 sanszait is. A londoni szereplésük vívóinkra súlyos er­kölcsi kötelezettségeket ró. Hogy győzünk-e Stockholmban, az az „Istenek térdein fekszik", de ha megvernek, kard verjen meg, ne a háló­szoba. Turista kirándulásra nem mehetünk. Ha csakugyan lehetetlen másként látni el a HÍREK. A Szegedi Vivó Egyesületben a szezon a ta­gok eddig nem tapasztalt lelkes érdeklődése mellett vette kezdetét, amiben főrésze van Ar­­mentano Ede vivómester művészetének. Ar­­m­entano a nyári vakációt nem pihenésre hasz­nálja, hanem a legerősebb tréningre. A Nápoly­ban töltött napokat nagyrészben a nápolyi „Academia Nazionale di Scherma" nagyszerű termeiben töltötte a leghíresebb olasz meste­rekkel és amatőrökkel való assautvivással. Rendes partnere volt kardban a világhíres Marchese Mastellani. Tőrrel és epec de combat-al (párbajvitéz) kiváló mesterekkel és amatőrökkel dolgozott, többek között a kiváló San Malate mesterrel s a legutóbbi nagy nem­zetközi római tőrvivóverseny győztesével, a vivő körökben igen ismert dr. Lombardi balke­zes tőrvivóval. Armentano mester főleg a pár­­bajvitelben gyakorolta magát s az idei szezon­ban rendes tanfolyamot is nyit, úgy hogy a Szegedi Vivő Egyesület idei országos verse­nyén párbajviterversenyt is rendeznek. Az egysü­leti tagok nagyszámban látogatják vívó­termét. Szeged legjobb vivői adnak ott egy­másnak találkozót. A napos vendégek között van dr. Bauer Ervin, tőrvívó bajnok, ki önkén­tességi évét most szolgálja, erősen treníroz, Párisba készül, egy nagyobb versenyen kíván résztvenni. Reméljük, dicsőséget fog szerezni régi mesterének, Armentano Edének. Szorgal­mas látogatói a teremnek Urbanek István, Fischer Marcell, a fővárosi versenyeken is előnyösen ismert vivők.­­ Az epec de combat és hölgy kurzusokat is megkezdette már Ar­mentano mester. A középiskolai tanulók részé­re külön kurzusok tartatnak igen mérsékelt díjak mellett. A Hungária Vivő Club Gyár­ utca 4. szám a­ levő modernül berendezett helyiségeiben nagy az élénkség. A vivők egész sereg iskolavivást folytat. Lovas vivómester a versenyvivókkal és haladókkal foglalkozik, míg Peér segédvivő­mester a kezdőket oktatja. Szeptember elseje óta közel 20 új tag jelentkezett felvételre. A versenyvivók nagyban készülnek a klubközi és házi vivőversenyre, míg a klub vezetőkre dr. Farkas Pál, országgyűlési képviselő el­nökkel az élén a közel­jövőben megtartandó nagyszabású nyílt hendikep-verseny feltételeit állítja össze. A klub ügyeire vonatkozó felvi­lágosításokkal a klub titkára, dr. Fodor József, VI., Gyár­ utca 4. szám alatt bármikor áll az érdeklődőknek rendelkezésére. Vasárnapi kesergések. Súlyos szavakkal kezdjük: azt hisszük, hogy Ausztria footballsportja magasabb nívón áll, mint a miénk. Régóta félünk ettől, csak nem mertük eddig kimondani. Most már azt is meg­tehetjük, nem reszkírozunk vele semmit. Nem­csak abból merítjük a szomorú hiedelmet, hogy előző héten a MTK — most a FTC kap ki Bécsben egy-egy könnyű csapattól. Általában ami bécsi mérkőzést az utolsó időkben lát­tunk, — mindig azt a benyomást keltette ben­nünk, hogy az ő tudományuk nagyobb, s a mieink vad mongol száguldozással csak ideig­­óráig tudják ezt a fölényt ellensúlyozni. Ha valami, — akkor a football a sportban az, amelyik hű tükre a nemzetek természetének. Aki látta a bécsiek okos passzait, — ravasz, de ha kell elszánt összjátékát az ellenség kapuja felé, aki látja, milyen lelki energiával fölfegy­verkezve küzdenek azok az utolsó percig min­den balszerencse dacára, annak az eszébe kell, hogy jusson Ausztriának az a ravaszsággal, vagy mondjuk eszélyességgel telített politikája, amivel 400 esztendő óta az orránál fogva van­

Next