Nemzeti Sport, 1920. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1920-02-17 / 7. szám

NEMZETI SPORT Érdekes újítást tervez az F. T. C. a tavaszi idők beálltával. Birkózó és ökölvívó versenyeket akarnak a sza­badban rendezni olyképen, hogy emelvényt állítanának a pályán a tribün elé, föléje ponyvából sátort készíttetnének, miáltal alkalmassá tennék arra, hogy esőben is meg lehes­sen tartani a versenyeket. Régi szép terv ez, mely idők folyamán újra és újra felbukkant, hogy a birkózók a szabad levegőn sportoljanak és versenyezzenek. Ez azonban egy­részt annyi technikai nehézségel jár, másrészt az ilyenféle kísérleteket annyiszor tönkre tette már az időjárás, hogy nincs sok reményünk ennek megvalósulásához. Végül pedig még egyet. Ha az F. T. C. lelkes nehéz athletikai vezető emberei mindezt a sok nehézséget leküzdik, még mindig visszamarad a legnehezebb : a futball. Amíg futball játék folyik a pályán, addig oda nem engednek se állványt, se sátort, se szőnyeget. A­mikor pedig nincs labdarúgás, akkor olyan bőség van, hogy nem lehet birkózni és nem lehet boxolni. A futballal — ezzel a nagyhatalommal — min­dig számolni kell. Ökölvívó háziverseny rendezését vette tervbe az F. T. C. február 22-ére, vasárnapra, melyet vagy a Vas­utcai felsőkereskedelmi iskola tornatermében, vagy pedig az F. T. C. pálya tribünépületében levő tornateremben ren­deznek meg. Mint értesülünk az F. T. C.-ben most körül­belül 20-an járnak a boxoló-tréningekre, akik között több régi szenior versenyző is van, úgy hogy a háziversenyen junior és szenior számok kerülnek eldöntésre. Ez mintegy bevezetése lesz az F. T. C. országos boxoló-versenyének, melynek terminusa gyanánt március 25-ét emlegetik. A MASz birkózó szakosztálya­ február 2- án, pén­teken délután 5 órakor tartja első ülését Napirendje : Folyó ügyek és az évi programm megbeszélése. Talán sohasem volt a Magyar Athlé­­tikai Clubnak a lovardás vivóhelyiségében olyan élénk vivóélet, mint jelenleg.­­ Most nemcsak a MAC vivők treníroznak itt, hanem a MOVE vivó­­szakosztálya is, a BETLE-ből is látni egy-két tagot, sőt az a sok kitűnő vívó, akik itt adnak most egymásnak találkát, néhány vendéget is idecsábítanak. Már amint a Nemzeti Lovardához értem, az utcára kihallatszó kardcsattogásból és a vívóknak hangos lármájából következtettem, hogy szokatlan erős munka folyik fent a vívó­teremben. Amint a csigalépcsőn felfelé haladok, a csattogás zaja, lábak dobogása mindig erősebb lesz. Ki akarom nyitni az ajtót, de egy pillanatig várnom kell, mert épen ott csapkodnak egy vívópárnak a kardjai, akik már csak az ajtó mellett kaptak helyet. Szemkápráztató látvány kapja meg a belépőt. Álmélkodva mara­dok állva az ajtóban, annyira megkapott az a kép, amelyet hir­telen át sem tekinthettem. Mindenfelé kard és tőrpengék villong­­nak, minden talpalatnyi helyen, minden sarokban folyik a tusa. Egy-egy kis csikón a mesterek tanítanak. Ismerős arcokat veszek észre a fejvédek alatt, rég nem látott alakokat ismerek fel a moz­dulatokban. Mindjárt ott közelemben látom Trestyánszky szá­zadost, a kitűnő balkezes vivőt, Gellert mesterrel viv­­­ott Hein­rich Aladár hatalmas alakja, mily fürgén mozog ez az erős test s a keze most is mint a villám ; mellette Filotás alezredes, az elegáns vivő fürge alakja mint a gummilabda mozog előre-hátra, még most is a régi ; és azután sorba néztem valamennyit, Kem­csey Géza, Mészáros Lóránt, Kóczy Aladár, Lichteneckert István, dr. Uhlvarik Jenő és egy sereg fiatal vivő, mind-mind úgy dolgoznak, oly hévvel és tűzzel, hogy csak csurog róluk az izzadtság. A túlsó sarokban figyelek két vívót, műértő szem mind­járt megakad rajtuk. Tőrrel iskoláznak, gyönyörű a pengemun­­kájuk. Hatalmas atléta alak az egyik, mint egy kifaragott vivó­­szobor úgy áll a fal mellett. Ez Schenker Zoltán százados, a vivó­­herkules, a másik vékony, karcsú alak, elegáns mozdulatokkal. Rég nem láthattam, mert nem ismerem meg az első pillanatban, most csinál egy egyenes szúrást, mint a puskagolyó, úgy pattan ki a vivóállásból, de hisz ez Berty Laci, pardon már Berty al­ezredes úr, más nem tudja így az egyenes szúrást. A stockholmi olympiai tréning óta nem láttam ennyi kitűnő vivőt együtt. Igazi vivóinyencnek való látvány. És valamennyi vívó között kitűnik Santelli mester hatalmas fekete alakja, amint kipirult arccal és villámló szemekkel gyúrja ellenfelét és „brávó“­­zik, ha néha-néha egy tust kap. Sajnáltam, hogy dr. Nagy Bélát nem üdvözölhettem, kiről részvéttel hallom, hogy beteg, siet­tem volna neki gratulálni, — mert hiszen mindig az ő ér­deme, ha valami nagy dolog történik a magyar vivóéletben, ez a munka pedig, ami itt szemem előtt lefolyt, igazán nagy dolog. Dr. Bányász Jenővel, a MAC vivószakosztályának fáradhatlan igazgatójával együtt örültünk és boldogan gyönyörködtünk a magyar vivők pompás munkájában. Most már nem félek attól, hogy az idei versenyek nem sikerülnek és bízom abban, hogy a magyar kard, hamarosan kiheverve a háború csapásait, újra a régi fényben fog tündökölni. (Dr. Gerentsér.) A Magyar Vívó Szövetség közgyűlése. Február hó 18-án, szerdán délután 5 órakor a Magyar Vivó Szövetség a Magyar Folyam- és Tengerhajózási R.­T. tanácstermében közgyűlést tart. A közgyűlés fontosabb tárgyai a tanács­tagok és a tisztikar megválasztása, a bajnokságok (egyéni és csapat) terminusainak megállapításai, továbbá a tanács­nak a tiszteletdíjak eltörlésére vonatkozó indítványa. Armentano Ede. Olaszországból származott hozzánk, de Szeged levegője, amely már oly sok torontáli sváb tanulóból nevelt jó magyar embert, őt is teljesen megmagyarositotta s feleségül is magyar leányt választott, mint kollégája, Toricelli Angelo. Vivómesteri diplomáját a római Scuola Magistrale di scherma-ban szerezte, honnan három évi tanulás után Livornóba nevezték ki vivótanárrá s egy év múlva már tanárnak volt jelölve a római mesteriskolában. Hét nemzetközi mesterversenyen vett részt. Velencében háromszor, továbbá Verseidben, Grácban, Milanóban és Paduában. Úgy a minősítést, mint a tussverseny­­ben is mindenütt az első helyezettek közt foglalt helyet s több aranyéremmel és tiszteletdíjjal tüntették ki. "Legszebb eredmé­nyeit Milanóban, Grácban és Paduában érte el, különösen Milanóban, ahol több mint 100 vivómester vett részt a konkur- Vivóélet a Lovardában. LOVAS GYULA vívóterme, női- és gyermek­­svédtorna-intézete. VI., Liszt Ferenc-térl0. I.em.­ ­ A/IVA­J Armentano Ede. 15

Next