Nemzeti Sport, 1922. június (14. évfolyam, 43-51. szám)

1922-06-17 / 47. szám

2­­__________________ !. elnöke kíséretében. Kertész II. ügyesen szökteti Pauluszt, centerét Jellinek átlépi, Orth lyukat rúg, de a következő percben már­­pompásan szökteti Bitzert, sajnos, ofszájci. Orth hatalmas lendülettel játszik, áttör a bekkeken, szorongatják, ezért 10 méteres bombája hajszálnyira fölé megy. Mindez két méteres olfszájcról megszökik,­­ de szerencsére kapu mögé centerez. Paulusz centerét Jellinek közelről mellé lövi. Merkl 16 méteres éles magas lövését Fehér szépen fogja, de a földre esik, mive­l a svájciak nyugati stílusban megrohamoz­zák. Retsb­urg hagyja. A lefutó Weisz el­­­­gáncsolását sem torolja meg. Ei­ser elfoultolásáért azonban a 16-osról szabad­rúgást ad. Orth elé odaáll az egész svájci , csapat, kivétel nélkül. A hátukról lepattanó labdát a gyors Minder kapja, kijátsza Mandl­t és Foglt, de gyenge lövését Fehér­­ fogja. Mandl megint komért vét.­­­­ A 18. percben meghal a közönségben ■ a vér. Merkl lövése a kapu mellé megy, de hogy-hogy nem, azonnal a hálóhoz pat­tan s a tribünön mindenki azt hitte, hogy belül van. De a ka­parúgás következik. A­­ svájciak gyors jobbszélsőjüket forszíroz- s­zák, akit Mandl nem tud kellően, tartani.­­ A 19. pe­r­ben pontosan ceinterez, a bek­­kek­ tétováznak és Merkt a 6-oson állva ,a kapásból kényelmesen a gólba helyezi a V­­ ■ 'labdát (1:0).­­ A gól után a két bekk még bizonytalan­ naibib, mint azelőtt, kétségbeejtő volt, Fehér egymásután kapja a lövéseket, de­­ csodálatosan íté. Egyszer négyet lép a labdá­val a rárohtamó svájciak között. Retsb­urg a reklamálásra szabadrúgást ítél a 6-os vonalról, de a svájciak elmulasztják a ked­vező alkalom kihasználását. A magyar vé­delem legkritikusabb perceit éli át, a svájci csatársor tetszése szerint jut el a kapuig, ehhez járul, hogy Retsb­urg az első úja­kat kissé könnyen ereszti el. A kiszökő Hirzert Haag durván fontolja, majd a fe­jelő Orth veséjébe ugrik bele durván. Weisz első komoly akciójából pompásan centerez. Most a magyarok jutnak fölénybe. Weisz ügyesen kezd mozogni, de mellette Eltzer puha és lassú. Merkt és Kertész 11, né­hányszor összeütköznek, egyre erősebben, Gottenkieny meginti Merkt-ot. Paulusz centerét Ceresole fogja. A kiszökő Pache-t Fogl a 16-oson belül­ oly barátságtalanul taszintja meg, hogy mindenki ijedten néz Resb­uryra, de ő is a nyugati stílus ba­rátja. Orth — Jelűnek pompás összjáté­­kából Paulusz kap labdát, de hiába cen­terez. Félidő 1:6 Svájc javára. Svájc kezd, de Leiber kiadását Minder kereszti. Paulusz vezet támadást, centeré­vel Orth kiugrik, de elveszti a labdát. Régen nem fogadta a csapatössze­­állítást oly megnyugvás, mint most, amikor a szövetségi kapitány egyesü­leti mérkőzéseiken legjobb formát mu­tató játékosokból válogatta az együt­test. Futballsportunk fejlettségének bizonyítására szolgáló kedvezőtlen ered­ményért gáncs nem érheti, a csapat gyenge játéka őt épten oly meglepe­­tésszerűen érte, mint mindannyiun­kat, kik a csapattól oly sokat vártunk.­­ Eldöntetlenül végeztünk, győzelmet nem is érdemeltünk, sőt örülhetünk, hogy az eredmény ily szerencsésen alakult. A gyenge játékot többféle kö­rülménnyel magyarázhatjuk. Ilyenek a két bekk indisponáltsága, Blum hibás helyezkedése, a balszárnyúak stílusá­tól eltérő játéka és végül a csapat lassú, sokszor állónak tetsző mozgása. A két hátvéd megbízhatatlanságának volt a következménye, hogy a halfsor­­nak a védelembe kellett visszavonulnia s a csatársor kellő támogatásban nem részesülhetett. Blum a középre húzó­dott, hogy Szabónak segítsen és állan­dóan szabadon hagyta a jobbszélsőt, kit társai túlzottan foglalkoztattak s joggal, mert minden akciója veszélyes­nek mutatkozott. Bz: A csatársorban már kettős hiba ma-Haag—Orth párharcában ezúttal Haag jár rosszul. Mandl még egy gikszert csinál, azután s­ántikálva kiáll és elfoglalja helyét Kovács. Ramseyer lefutja Fogl-t, de fölé lő. Jellinek szépen szökteti a balszárnyat, de i Weisz súlyosan paccol. Majd Hirzer rontja el Paulusz szép centerét. Újabb Orth—Haag kollizió, megint Haag rová­sára. Weisz akciójából Hirzer lő kedvező helyzetben mellé. A védelmünk új összetételében megbíz­hatóbb. Kovács erélyesen és jól dolgozik. Orth remek támadást vezet, a szöktetett Paulusz centerét Jellinek azonban erőtle­nül lövi. A két magyar bekk karamboljá­ból eredménytelen svájci korner. Orth— Paulusz szép akcióját Hirzer elrontja, kapu fölé lő. Fehérnek akad könnyű dolga, de a magyar ostrom most már erő­sen folytatódik. Hirzer beadását Orth ka­pásból lövi, de a bomba nem megy ka­pura, Pauluszt a 16-oson belül gáncsolják, Retsb­urg a 16-osról ítél szabadrúgást, korner. A Vili rúgja, Ceresole kiüti Blum elé, aki kapásból a svájci kapuba lő a 18. percben. P­­­ h­l Orth megcsókolja Blumot — az emberek az MTK—FTC-meccsre gondolnak , mindenki örül, na, most gyerünk a töb­bivel. Mindkét csapat erősíti az iramot. A svájciak egymásután két komért hagynak kiaknázatlanul, majd Weisz centerez szé­pen Orth-hoz, aki fordulásból élesen lő ka­pura, Ceresole azonban elvetéssel véd. Merkl és Fogl közt támad incidens, majd a 23. percben egy magas fejesnél megrán­dul az Orth lába, egy ideig próbál még ját­szani, de aztán kiáll. Helyét, illetve a jobbösszekötő pontját Rosa foglalja el. Jellinek áll a középre. Kertész 25 méteres s­­zabadrúgása­ kapulécre pattan. A svájciak­­ vehemens támadása az utolsó pillanatban Fehéren akad meg, Paulusz egy fejelésnél­­ könnyebben megsérül, de azért keményen küzd tovább és a 34. percben lefutása kornért hoz. A következő percben svájci korner, Fehér a svájci fejek elől szépen boxolja el a labdát. Hirmer—Jellinek össz­­játékából utóbbinak nagyszerű helyzete van, de lövése most is gyenge. A 39. perc­ben magyar korner. Kertészen a fáradtság jelei mutatkoz­nak, a jobboldalon támadt veszélyes hely­zetet Kovács tisztázza. Weisz beadását Hirzer fordulva lövi, Ceresole elvetéssel kornerre ment, amiből nagy, de eredmény­telen kavarodás lesz. Leiber -kézzel szök­teti magát, de Retsb­urg résen áll ezúttal. Az utolsó percekben Weisz vezet szép tá­madást, de Paulusz kapásból mellé lő. Az első félidő korneraránya: 13:2 a svájciak javára, a másodiké 4:4, latkozott. Az egyik a Törekvés-bal­­szárny­­csődje, a másik felűnek össze­kötőbe való állítása. Jól tudjuk, hogy Weisz­ Hirzer csak úgy jutottak a csa­patba, hogy kitűnő együttest alkotnak, külön-külön egyik sem éri el azt a nívót, melynek alapján válogatott játé­kos lehetne. Ezt az együttműködést mulasztották el a jelen esetben, mind­ketten egyénileg kívántak érvényesülni s ez volt éppen a vesztük nemcsak nekik, hanem az egész csatársornak. Több ízben kifejtettük már, hogy válogatott csapatban is csak­­ azon a ponton lehet valakit szerepeltetni, ahol megszokott, abbva már beletanult s­igy Jelűnek, bármennyire is intelligens futballt játszik, nem tudott kellően érvényesülni és ezáltal Paulusz sem fejthette ki kellően a kötelességét. Amint bizonyos volt tehát, hogy Orth játszani fog,a Molnár helyébe összekötő játékost kellett volna válogatni. A svájciak csütörtöki játékával szem­ben a mieink játéka lassúnak látszott. Háború előtt, — a régi jó időben — olyan játékkal érte el a magyar csapat legszebb eredményeit, mint amilyennel a svájci csapat csütörtökön újra bemu­tatkozott. Ez az a bizonyos gyilkos iramot diktáló, egy percre sem alábbhagyó, lelkese­déstől átitatott stílus, amely az álmo­san kombináló csapaton rajtaüt és minden technikai és taktikai fölényt kiegyenlít, semlegesít.­ Csak hibátlanul kombináló és emel­lett kellő testsúllyal rendelkező csatár­sor, — tehát mint a bécsi , tud az ilyen stílussal dolgozó csapat fölé ke­rekedni. Sajnos, a magyar csatázósor messze­­ volt attól, hogy ilyen összjátékot össze­­ tudjon hozni. Percekig h­asadékok tá­tongtak a magyar támadósorban és amikor Orth vagy Paulusz néha ked­vező alkalmat teremtettek, a hihetet­lenül agilis svájci védelem gyors és energikus közbelépésével leszerelte a kényelmes bajnoki stílusban lövésre készülődző összekötőket. Egy tanulságot mindenesetre ered­ményezett ez a mérkőzés. Erős fizikumú emberekkel kell felfrissíteni a válogatott csatársort, mert különben a nagy túra fiaskóval fog végződni. A Svájciak eredményessége csupán minden játékos fáradhatatlan pillanatig nem szűnő gyors mozgású játékának a következménye. Meglehetősen fejlett rugótechnikával, fej- és test játékkal bír­nak, de az adogatásuk még sok kívánni valót hagy hátra. Támadásaik vezetését többnyire a szélsőkre bízzák, kik ki­fogástalan centerezők, minden középre adott labdájuk veszélyt jelent. Nagy előnye a csatársornak, hogy nem ra­gadnak az ellenfél kapujához, hogy oda várjanak hosszan küldött labdákat, hanem nyomban visszavonulnak, ami­kor kapujuk veszélyben van s onnan indulnak együttesen, egységesen ellen­­­­támadásba. Leggyengébb része a csapat­­­­nak a halfsor s csak evvel magyarázhat­juk, hogy a csatársorunk erőtlen akciói­val is meg tudott velük birkózni. A magyar csapat. * Fénypont itt kevés volt , hamar vé­gezhetünk azokkal, akiket meg lehet dicsérni. " Elsősorban a kapust kell elővennünk. Nehezen jutott be Fehér a válogatott csapatba, annál biztosabban hódította meg minden hozzáértő szívét. Hatalmas alakja mellett rendkívül mozgékony és bátor. Bár még nem teljesen kiforrott stílusú játékos, hisz alig húszéves, de néhány csiszolandó hibájától eltekintve (néha feleslegesen veti el magát), ma két­ségtelenül a legjobb kapusunk. Az első félidőben néhány biztos gólnak látszó labdát nagy br­avúrral fogott. . Az első félidő 13. percében gyönyörűen fogta az ujjaival (!) Merült rendkívül éles és ve­szélyesen helyezett lövését. Rögtön utána valóságos lövészáport hárított el , egy, pillanatra sem vesztve el fejét. Különösen emeli teljesítményének értékét, hogy két­­ilyen bizonytalan hátvéd mögött még ta­­lán soha nem védett magyar válogatott kapus. Orthot is meg kell dicsérnünk. Bár láthatólag kimélte magát, technikai és taktikai tudásának legjavát adta. Part­nerei­ — sajnos —­ eredménytelenné tet­ték minden fáradozását. Mikor a sikerte­lenségen elkeseredve minden erővel bele­feküdt a játékba, inhúzódása egy nagy energiával keresztülvitt áttörésnél ki­újult és levonulásra kényszerítette. Amit produkált, elsőtagon futbal-művészet volt. Fejeseivel nem volt szerencséje. Egyéb­ként a svájci védelem megkülönböztetett figyelemmel tüntette ki. Orth mellett csak Pauhiszról lehet megemlékezni a csatársorban. Számta­lanszor elfutott halljától és csakis az ő támadásai jelentettek veszélyt a Svájci kapura. Beadásainak nagy része igen jól volt irányítva, a tehetetlen összekötőknél azonban minden centerezése meghal­­. Mozgása szemre lassú, ami a laikust­ könnyen megtéveszti, ez azonban kiváló­ tempóérzékéből következik, ami megen­gedi neki, hogy minden felesleges moz­dulatot kikapcsolhasson. A második fél­időben súlyosan elgáncsolták, ami azután erősen hátráltatta képességeinek további kifejtésében. Egyébként ezért a gáncsért, még Dassmann, svájci szövetségi titkár szerint­­a 11-es járt volna. Még a két szélső halfot is meg kell dicsérnünk. Bár sem Kertész, sem Blum, nem produkálta azt a jó játékot, amit tőlük már megszoktunk, ennek ellenére is igen hasznos munkát végeztek és kü­lönösen a második félidőben az ő válla­­­kon nyugodott a védelem teljes munkája. Mind aketten erősen angazsálva voltak hátrafelé és a közép irányában is, nem csoda tehát, ha a csatársor támogatása részükről nem volt olyan kiadás, mint rendesen. Blumnak talán csak azt lehet a rovására írni, hogy — különösen az első félidőben — kissé szabadon hagyta szélsőjét, ami azután sok veszélyes hely­zetet teremtett a magyar kapu előtt. Viszont el kell ismerni, hogy az ő szár­nya nehezebb munkát adott, mint a svájci baloldal. Itt azután készen is­-vagyunk a dicsé­retekkel. Szabónak már csak páratlan agilitását ismerhetjük el. Kapcsolásai nem sikerül­tek, ha küzdelembe keveredett az ellen­féllel a labdáért, majdnem mindig a vö­­röstrikós svájci került ki a párharcból győztesen. E mellett gyakran ellenfélhez passzolt egészen tiszta helyzetekben is. Újra bebizonyosodott, hogy óriási handi­­cap-et jelent egy nemteghialfra, ha kister­metű. Csak nagyméretű erőpazarlással lehet ezt a hiányosságot pótolni, ami azután egy olyan erős iramú mérkőzés­nél, mint a csütörtöki volt, halálos biztossággal megbosszulja magát. A Hirzer—Weisz szárny teljesen cső­döt mondott.* Először is túl könnyűek voltak a masszívan dolgozó svájci véde­lemmel szemben, másodszor olyan ide­genül, olyan meg nem értéssel operáltak egymás mellett, mintha csütörtökön lát­ták volna először egymást. Egyrészt ez a fizikai hiányosság, másrészt a súlyos tak­tikai hiba teljesen eredménytelenné tette ezt a két különben kvalitásos játékost. Hirzer ettől eltekintve, igen talentumos játékos, aki egy-két év alatt kétségtelenül legjobbjaink közé küzdheti fel magát. Csütörtökön sokat cselezett feleslegesen, lövései pedig rosszak voltak. Weisz olyan álmosan, tétovázva ját­szott, hogy a nézők idegei néha a maxi­­mumig voltak feszítve. Volt emellett né­hány szép beadása, amelyekkel azonban már rendszerint elkésett. Jellinekről bebizonyosodott, hogy ki­váló technikájú játékos, aki azonban a jó átlagon nem emelkedik túl. Az igazi vá­­log­ott klasszistól messze van. Jellnek csaló jó mesterembere a futballnak, de nem mestere. Még soha nem láttunk bizonytalanab­bul dolgozó hátvédpárt a magyar váloga­tott csapatban, mint egykori erősségün­ket, a Fogle Mandl kettőst. Mandl nem volt ftt, ezt látni lehetett első perctől fogva, így azonban nem lett volna szabad kiállania. Kovács lényegesen jobb játékot produkált helyette a második félidőben. Kovácsnak nagy előnye nagy gyorsasága, amivel hibáit könnyen korrigálni tudja. Kirúgásai azonban laposak, úgy, hogy az ellenfél könnyen elfoghatja azokat. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy Fogl II., a ma­gyar válogatott védelem egy­­kori főosalopa, már nem a régi. Kapcso­lásai nem a megszokott biztosak, párhar­cokban gyakran alul marad, emellett többször megtörtént vele, hogy túlbecsülte a labdát. Bizony fájt a szívünk, mikor láttuk, hogy egymásután hogyan húznak el mellette a fürge svájci csatárok. A svájci csapat. Mindenek előtt dicsérettel kell megem­lékeznünk a svájci csapat minden egyes tagjáról. A bécsi súlyos vereséget minden áron ki akarták reparálni és ezért olyan páratlan lelkesedéssel küzdöttek, mintha az életük lett volna kockára téve. Egyé­­nenként néhány játékos kiváló munkát végzett. Kifogástalanul oldotta meg feladatát a hátvédpár, a zürichi Grasshoppers kiváló kettőse. Gottenkieng jó rugótechnikájú, erélyes játékos, aki egy-két gáncstól sem­ riad vissza a cél érdekében. Agilitás terén egyike volt az elsőknek. Társa Haag volt, akin meglátszott, hogy tulaj­donk­ép­­pen csatárjátékos. Elegánsan és bravúro­san tisztázta a legveszélyesebb helyzete­ket ifj.­­ Ceresole kapus,­ szintén a Urasshoppers tagja, jó kvalitású játékos, bár a nyuga­lom nem erénye. Nem igazi first elass. A halfsor és a csapat lelke Schmiedad (FC Bern), centerhalf volt, önfeláldozó, A játékról. Hajtsár-út Vasárnap d. u. 6 órakor Zugló-33 FC bajnoki mérkőzés FUTBAlH­L-L­e0/ team­s-és sportcikkek RASONAL, a IV. kerület, Egyetem­ tér 5. sí. Veszek használt racketteket. Nemzeti Sport , Szombat, 1922­. június 17. Futball-labdák. F­utb­all -cipők. Futballf­elszerelések. Futócipők, SS KEGLER sportárugyára BUDAPEST, PETŐFI-U. 1. in ........m­Mwmwti UJ" Bel- és külföldi gyártmány­okból állandóan nagy EKE r a let á­r. Lóversenytér Vasárnap d. u. 6 órakor BAE-BSE D. u. 4 órakor Postás-BEVV bajnoki mérkőzések Bertalan­n. Vasárnap d. u­. 6 órakor (Műegyetem) MAFC-RTK bajnoki mérkőzés JF* «Like »»31L elsőrendű zsiros hírből 1 2 3 4 5 1 tömlővel (nem bazáráru) 600 660 720 800 900 k­m-os meccslabda 1000 K, belsík 120 K-tól 150 K-ig. Ren­

Next