Nemzeti Sport, 1922. november (14. évfolyam, 96-108. szám)
1922-11-01 / 96. szám
2 Válogatott mérkőzések Újpesten Az UTE beadványa az MLSz-hez Schwarz Jenő, az UTE intézője tegnap este érdekes beadványt nyújtott át az MLSz igazgatójának. Az UTE elnöksége, miután utal azokra az áldozatokra és arra a megfeszített munkára, melynek eredményeképpen ma már nagyjában készen áll újpest pompás sporttelepe, azt kériaz MLSz-től, hogy méltányolja az UTE és az újpesti társadalom áldozatait és adjon válogatott meccset az újpesti pályának! Az UTE elnöksége azt kívánja, hogy az UTE-pálya essék az FTC és MTK- pályával azonos elbírálás alá és sorrendben minden harmadik válogatott mécseset Újpesten rendezzen az MLSz. Az UTE beadványa igen nyomós érveket sorakoztat fel kérése támogatására. Az esetleg felmerülő ellenvéleményekre mind szorgalmasan kitér a beadvány. 8000 ülőhelyet garantál az UTE válogatott mérkőzés esetén, azonkívül a teljes jegykészletet az MLSz rendelkezésére bocsájtja, még pl. az örök áron eladott páholyok jegyeit is, úgy, hogy ezeket a tulajdonosok készpénzfizetés ellenében kötelesek megváltani az MLSz-től. Ami a közlekedést illeti, hivatkozik a beadvány a pályamegnyitó meccs forgalmának lebonyolítására. Az UTE garantálja, hogy egy órán belül 20.000 embert szállít ki a pályára és be a pályáról. Közvetlen villamosokat állíttat be az UTE, melyek Zuglóból, Kelenföldről stb. átszállás nélkül szállítanák az érdeklődőket. Azonkívül három hajó is (egyenként 1500 ember befogadóképességgel) a közönség rendelkezésére állana. Az UTE — úgymond — semmi áldozattól sem riad vissza, hogy a válogatott meccsek közönségének ugyanazt a kényelmet nyújtsa, mint a másik két nagy pálya. Az UTE nagy figyelmet érdemlő beadványa — a jelek szerint — nagyobbacska hullámokat fog felverni az MLSz mostanában csendesen folydogáló életében. Az UTE kérelmének legérdekesebb része az, hogy már a nov. 26-iki magyar-osztrák meccset is Újpesten rendezzék. Az UTE beadványával az intézőbizottság fog foglalkozni, értesülésünk szerint azonban az UTE utóbb említett óhaját az MLSz elnökségében nem tartják teljesíthetőnek, mert a nov. 26-iki meccstől reméli az MLSz üres kasszájának rendbejövetelét és ezért ezúttal nem igen megy bele kísérletezésekbe. A BTK a másodosztályban nehezen kapott lábra az ősz folyamán. Ennek oka a régi, maradi rendszer volt, mely nem tudott fölülemelkedni a helytelen, kicsinyes klubpolitikán, melyet a klub kebelében eddig követtek. Most kedvező fordulatotvett a klub irányítása és mindenáron azon van, hogy megtalálja azokat az embereket, akik az egyesületet előbbre vinni, fejleszteni tudják. Bödiig intéző helyett iparkodnak mindenekelőtt agilis, megfelelő embert találni; addig is Székely Márton (Damjanich u. 30.) és Iicz János látják el az intézői teendőket. A lembergi „Pogon" nyerte a lengyel bajnokságot a poseni Warta felett aratott 4:3 arányú győzelmével. A mérkőzés— döntő jellegének megfelelőig — igen heves, helyenként durva volt. Az első gólt a Warta érte el, Prymka lövése révén. Szünet után még egy gólt szereznek a poseniek ezután, azonban a lembergiek összeszedik magukat és egy negyedórán belül kiegyenlítenek. Az utolsó percekben Kuchar és Baer szerzi meg Pogonnak a győzelmet, amit a Warta már nem tud megakadályozni, bár az utolsó percben Dabert egy harmadik góllal szépít az eredményen. A REAC közgyűlésének terminusát kétszeri elhalasztás után véglegesen november 1-jben állapította meg az egyesület elnöksége. Szigorú büntetést szabott ki a bankszövetség fegyelmi bizottsága Fenyőre, a Hitelbank játékosára. Szándékos durvaságért április 15-éig tiltotta el a játéktól. A büntetéshez még hozzátették, hogyha még egyszer a fegyelmi elé kerül Fenyő, tekintve, hogy negyedízben büntették most, örökre el fogják tiltani a bankmérkőzéseken való részvételtől. A BEAC csapatában alkalmasint változások lesznek. Szalay, a csapat amatőrtrénere, főleg a kilissorral nincs megelégedve s valószínűleg már vasárnap a második csapat kitűnő hakjai közül fogy egyet-kettőt az egyben játszatni. Irány — Amerika! A teplitziek sikerén felbátorodva, a prágai Viktória Ziskow is amerikai túrát tervez. A teplitziek nyeresége különben — a drezdai Kampf becslése szerint — körülbelül 30 millió márkára rúg. Mankós Peti *— rA Nemzeti Sport eredeti tárcája. ■— Péternek hívták, így azonban azédesanyja szólította utoljára. Akkor még két lábon járt és fürgén futkosott, kergetőzött apró pajtásai közt. Szomorú, téli reggelen ütötte el a villamos és mikor pajtásai közé visszakerült a kórház fehér, furcsa szagú terméből, a bal lába helyett mankója volt. Azóta ő a mankós Peti. A Rezső-tér egész gyerekhada jóbarátja volt, minden csínyben, ebiben szerepe volt. Néha azonban futni kellett és ilyenkor, hiába minden ügyesség, szegény Peti lemaradt s lassankint egyre jelentéktelenebb, kevésbé hasznos tagja lett a kompániának. Mellőzni kezdték s a nagy csatáknál, merész, kalandos vállalkozásoknál csak alantos szerepet kapott a mankós Peti. Alig volt rá szükség a gyerektáborban, a nagy haditerveknél nem is igen vették számításba. Lenézték már, ki is gúnyolták nem egyszer és ha bősz bosszújában neki-neki ugrott egyikmásik gúnyolódzó, csúfolódzó utcabelijének, mindig ő húzta a rövidebbet. Egyszer a mankót hajította a rücskös Karcsi után. A mankó eltörött, nagy kínnal vergődött csak haza. A mostohája megverte keményen, kegyetlenül s azóta még jobban gyűlölte, megvetette. Nem is járt haza Peti, jóformán csak éjszakára. A Rezső téren élt reggeltől estig, senki sem tudta, miből. A futballt nagyon szerette. Naphoszszal elnézte a fiukat, mint rúgták a labdát és ha csak szerét tehette, belebelerúgott ő is a labdába. Egészen ügyesen mozgott, bár ha nem vigyázott, hamar elesett és hangos társai ilyenkor nagyot kacagtak rajta, csak egy kapura engedték játszani, akkor is csak a szélen, ahova ritkán jutott el a labda. Középen nem is boldogult volna, mert még a legkisebbek is elvitték előle a labdát, hisz gyorsabban, biztosabban mozogtak. Mikor pedig két kapura kezdődött a játék, Peti rendszerint csak bíró lehetett, ha más nem akadt. Néha ugyan, ha kevesen voltak, beállították valamelyik kapuba, de ez sem vált javára. Ha gólt kapott a csapata, a lármás gyerekhad rendszerint összeveszett, mert a vesztes nem akart belenyugodni a gólba. — Mi kevesebben vagyunk, — mondották. — Peti nem számít. És újra kezdték, másként állították össze a csapatokat, Petit persze kihagyták már ilyenkor. Évek teltek el így és Peti egyre jobban érezte a lába hiányát, egyre jobban vágyott a kimondhatatlan boldogság után, hogy rendesen futballozhasson. Gólt szeretett volna rúgni rendes, nagy pályán, hálós kapuba. Dresszben, futballcipővel a lábán, milyen fürge, ügyes, bátor és vakmerő lenne ő bent a pályán, ahonnan meccsek idején diadalmas hangorkán, tapsvihar csapódik ki a kerítéshez, ahol ő lesi, figyeli kitartóan a játékot. Barátai, régi játszótársai már mind klubokban vannak. Rendes csapatokban játszanak és őt, a mankós Petit, már alig ismerik meg. Jegyet is hiába kér töltik a meccsekre, nem adnak neki, mert már új ismerőseik, új barátaik vannak, azokat viszik be a meccsre. Neki még nézni is csak a paláink repedésein lehet a forró játékot. Onnan is alig-alig lát valamit, pedig hogy szeretné kiáltozni ő is a tempót, hogy tapsolna, éljenezne a gólra. Egyszer aztán hétköznapom, esős őszi délután bejutott a pályára. Mérkőzés volt. Igazi, bajnoki. Tudta, hogy meccs lesz, korán kiment s még a jegyszedők nem álltak a nyitott kapuban. Félénken húzódott meg egy pad sarkában és diflexegve, remegve aláírta a mérkőzést. Lassan gyülekeztek a mezők. Nem akadt sok érdeklődő a nyirkos, hideg időben. Nagysokára megkezdődött a játéfék. Az eső is megeredt, de a labda csak pattogott jobbra-balra. • A futballistáik ördöngős ügyességgel mozogtak, játszottak és Peti egyre jobban bővült. A szíve majd kiugrott, amikor a kapu felé rohant a csatár. Lelkendezve tapsolt a kapusoknak és megbámulta az erős, szép rúgásokat. Nem tudott helyén maradni. Lement a korláthoz és hiába esett az eső sűrűn, szaporán, onnan figyelt minden mozdulatot. Az egyik csapat tudott csak gólt rúgni. Az lett a kedvence, megszerette, úgy érezte, hogy ez a csapat, amelyet már oly régen szeret, ebben, csak ebben játszana, ha lehetne és úgy vágyódott a játékosok közé a pályára. Az eső egyre szakadt, Peti már bőrig ázott. A játék hevesen tombolt, hullámzott jobbra-balra. A játékosok ügyet sem vetettek az esőre. Villám, gyors akciók követték egymást, boszorkányos ügyességgel vitték, rúgták a labdát, pedig néha meg-meghemperegtek a sárban, vízben. Az egyik center erős, éles lövést küldött a kapu felé. A bekk vágta vissza a labdát keményen, de az leperdült és a vonalon túl éppen Peti elé perdült. Petit izgalom szállta meg, a szíve verése majd elállt és fürgén, ügyesen kapta fel a sáros, vizes labdát. Egyet-kettőt lépett előre, a mankóra támaszkodott erősen és a jobblábával elrúgta a labdát. Piros lett, égett az arca, zihált a melle, maga sem tudta miért. A labdát leste csillogó, nedves szemmel, amint az éppen a pályára repült. A tribünről i.sps hallatszott. Tetszett a nézőknek Peti ügyessége, őt meg kimondhatatlan boldogság fogta el. Ezernyi érzés ,kavargott benne s szirén mámoros ütemekben láncok -Jókedv. / Nemzeti Sport Szerda, 1922 november 1. JÓ FORMÁBA JÖN, 9 fia. utcai cipőjét is KERTÉSZ J1-nel csináltatja. Tizenhárom játékost szerepeltetett az Amateure a Slavia ellen. Az Amateure súlyos prágai vereségét nem igen tudják mentegetni a bécsi lapok. A 10 ezer főnyi közönség előtt lefolyt erős iramú mécsesén a bécsi csapat Konrád II., Cutti és Kurz kivételével teljesen csődöt mondott. Az első gólt a Slavia 11-esből érte el Vauik lövésével. A másodikat Lastovicka, a harmadikat pedig a II. félidő legelején Mazal. A megsérült Cutti helyére ekkor Vecera állt be, sőt a mérkőzés vége felé Konrád I. centerhalf is áldozata lett a csehek túlerős játékának. Helyette Fuchs játszotta végig a mécsesét, aki tehát a tizenharmadik Amateure játékos volt a mezőnyben. A kispesti profik állandó tréningben állnak, mert hiszen már a derekán vagyunk a második esztendőnek is, amit az MLSz előtr a megtérő profik számára. A KAO természetesen számít mindegyik profijára (Jemitől eltekintve, aki nem igen tér vissza régi egyesületéhez) és szerepelteti őket a szövetségi díjért nem játszó II. csapatának tréningjellegű meccsén. Vasárnap nem volt a profiknak szerencséjük, kikaptak a BTC II-től, igaz, hogy Varga még nem játszott és Eisenhoffer csak a játék végére állt be. Vasárnap délelőtt a Hungária után azonban az MTK II. ellen már Varga is fog játszani. Az FTC tagjai ma délután 2 órakor, volt elnökük, Springer Ferenc sírját megkoszorúzandó, a kerepesi régi temető kápolnájánál találkoznak. Mi történt Bécsben? Bécs, okt. 29. Nemcsak a közönséges fák, hanem még a legszédületesebben növő futball- fajtások sem nőnek az égig. Ezért nem volt az Admira veresége meglepetés, mert szomorú karrikatúrája lenne az osztrák futballsportnak, ha a nemrégiben még leggyengébb volna hirtelenében első legény a csárdában. Az Admira tulajdonképpen nem sokat fejlődött tavaly óta, friss erői sincsenek s így azt kellene következtetni, hogy a többi csapat tört le egészen az Admira színvonala alá. De ez sem igaz. Az Admira Üstökösszerű pályafutása nem más, mint hirtelen fellobbanás, amelyet lélektanilag is meg lehet érteni. Az állandóan gyenge csapatot papírforma szerint sokkal erősebb ellenfelei nem vették komolyan, mert „holtbiztosra" mentek, az Admira pedig rössel és határtalan lelkesedéssel megnyerte első mérkőzéseit. Ennek újabb erő, kedv és határtalanabb lelkesedés lett a következménye, amely nagyon is elég volt a technikailag elsőbbrangú, de beszáradt lélekkel és érzéketlen idegekkel játszó egyletekkel szemben. Ezen állításomat éppen az erősíti, hogy ime az Admirát az utolsó helyen kullogó WAF verte meg, mert most már az előbbi ment holtbiztosra. Ez a vereség most már nem lesz az utolsó. Megingott az önbizalom, az ilyen „szégyenteljes" vereség nagyon megbolygatja azt az idegmunkát, amely a 11 játékos idegrendszerén keresztül a csapat teljesítményeiben, mint egy egységes eredőben mutatkozik. Épp ily kevésbbé volt a Sportclub budapesti veresége meglepetés, mert hiába volt a véletlenségek sorozatától szült bajnokcsapat, Bécset mégis csak a Rapid és az Amatőrök reprezentálják. A Sportclub veresége nem Bécsnek fáj, csak egy kerületének, de a Rapid az a Bécsé, mint ahogy az egykori híres FTC is az egész országé volt. Ezt meg kell érteni. És hosszú ■ideig kell egy másik csapatnak a szimpátiát gyűjteni és eredményeket elérni, míg a Rapid egészen kiesik a mégsem „örökké hálás" szívekből. Az Amatőrök prágai elnadrágolása sokkal nagyobbat markolt a bécsiek hangulatán, vagy mondhatnám Bécsnek hangulatán, mert nincs ebben a városban ember, akinek idegen és ismeretlen lenne a sport. Az azonban vigasztalja őket, hogy Prágában nagyon is finom a loledói penge s talán nem is szégyen ott kdsebb-nagyobb karcolást kapni. A Rapid a Herthával csak eldöntetlenül végzett (3:3), pedig a Hertha a félidőben már 2 góllal vezetett. Nem remélhető, hogy a Rapid az őszi szezonban még megtalálja önmagát, talán majd tavasszal. Az őszi szezon itteni várakozás szerint az Amateuröket sodorja az első helyre. Hasonlóképpen eldöntetlen volt a XVAC— Fioridsdorf (2:2) találkozása. A II. osztályban nincs változás, nem volt meglepetés, a Slovan és Sturm is megerősítenék pozíciójukat. Az összes mérkőzések papírforma szerint végződtek. Az elsőosztályú bajnokság állása különben ez: Admira7 5 i 126 1211 AmateureG 4 2 . 25 810 Wacker fi9 3 115 87 Hertha fi,2 3 111 97 Rapid5 2 2 120 126 Hakoah ti 3— 318 136 Vienna5 3— 2 8 136 SportclubG 2 1 312 175 Simmering7 2 1 4 9.155 WACS 2 512 225 WAF0 2— 4 5 194 FioridsdorfG 1 2 412 204 Rudolf shiigelG 2— 4 6 114