Nemzeti Sport, 1922. december (14. évfolyam, 109-121. szám)

1922-12-02 / 109. szám

2 A Slavia felmondja a sportbarátsá­got a bécsi Amatőrökkel, mert Aloisi Vilmos dr., az Amatőrök intézője, a legutóbbi prágai Amatör—Slavia mér­kőzés alka­mából olyan éles sajtó­kampányt indított a Slavia durva já­téka és a prágai bírók „haza-bírásko­­dása" ellen, hogy annak hullámai még a svéd Sdrottsbladet-be is eljutot­tak. Ezt már megsokalta a Slavia és most kurta levében közölte az Ama­tőrökkel, hogy addig nem érintkezik vele, amíg Meisl dr. így gázol becsüle­tükben. A zágrábi SK Gradjanski nyilatko­zatban cáfolja azt a hírt, hogy Schlos­­serral akár közvetlenül, akár közvetve tárgyalt volna tréneri szerződtetés vé­gért-300 millió osztrák koronába kerül a Hohe Warte-pály­a vízlevezető be­rendezésének kiépítése. A csehek által megszállva tartott Felvidéken a Szlovenszkói Magyar Labdarúgó Szövetséghez tartozó egye­sületek között lefolyt bajnoki küzde­lem, az elmúlt héten a kerületekben befejezést nyert. Az első helyre a pozsonyi (nyugati) kerületben a Ligeti SE, az ér­se­kúj­vári (közép) kerületben az Érsekújvári SE, a losonci kerület­ben pedig a LAFC került. A bajnok­ságért folytatandó további küzdelem­ben az erőlteti három egyesület csa­pata fog résztvenni és pedig olyként, hogy a december hónapban megtar­­tandó középdöntőben a LAFC az Ér­sekujvári SE­-e mérkőzik s ennek a mérkőzésnek a győztese fog Pozsony­ban a Ligeti SE-el játszani. Ez az ered­mény azonban nem­ fogja hű képét adni a Felvidék futballsportjának, mert a bajnoki küzdelemben a két legerősebb kerület, nevezetesen Kassa és Ungvár neoe vettek részt, ami azzal magyarázható, hogy a SzLSz feloszla­tása után az említett kerületek műkö­dése egy ideig stagnált. Sőt a kerüle­tek szervezetének kialakulása még most sem történt meg s az összes ügyeket jelenleg is teljhatalommal Várnai Ernő egyedül intézi. E kerüle­tek mindegyikében a bajnoki mérkő­zések helyett egyfordulós díjmérkőzé­­seket rendeztek, amelyet a kassai ke­rületben a KSC gólaránnyal nyert meg a KAC ellen, az ungvári kerületben pedig az UMTE vezet. Denhoffer, a fiatalabb birógeneráció egyik ambiciózus és tehetséges tagja vasárnap vezeti századik mérkőzését- Denhoffer egyike a leglelkiismerete­sebb birókna­k, akit mindenkor szíve­sen látnak a csapatok. Ha szorgalma és ambíciója továbbra is megmarad, még találkozunk vele nagy mérkőzése­ken is. Stampfer Sándornak jegyzőkönyvi köszönetet szavazott a bankszövetség intézőbizottsága, mert az egész szezon alatt a bíróküldést és a pályák meg­szerzését, valamint elosztását közmeg­elégedésre intézte. A bankszövetség alig tudja lebonyo­lítani mérkőzéseit az ősz folyamán. Egymásután maradnak el a mérkőzé­sek: Angol-Magyar—Pesti Hazai, Ha­zai—Belvárosi, Angol-Osztrák—Hitel és a kényes, azonkívül nagyon elfog­lalt bankfiók a téli rövid napokban már aligha jelennek meg a fagyos pá­lyákon . A válogatott mérkőzés után Kiss­­ Gyula, a magyar szövetségi kapitány­­ a következőiket mondta: e­l• Nem a csapatban csalódtam, hanem 8 az egész magyar futballsportban. Most­­ nyílt ki igazán a szemem, most láttuk , csak meg igazán, hogy mennyire elmara-­­ dottak vagyunk. Óriási a differencia a két c­­sapat között. A mi játékunk nem említ-­­ hető egy napon az osztrákokéval. A mi­­ stílusunk primitív az osztrákoké mellett, a mi munkánk kontármunka, a szó szoros­­ értelmében véve nem tudunk futballozni.­­ Gyökeresen meg kell változtatnunk játék-­­ stílusunkat. Évtizedekkel ezelőtt futballo­­­­zott így Európa, a múlt romjaiból nem lehet megélni. Az osztrákok már átalakul­tak, átvették a modern futballt, mi még nem. Nem dicsérek senkit, nem­ kritizálok senkit, mert nem emiatt a 11 játékos miatt vesztettük el a mérkőzést, hanem a stílusunk, a szisztémánk, a futballunk rendszere és játéktudásunk elmaradott-­­­sága okozta vereségünket. Ez a leglasujtóbb kritika, ami a magyar futballsportot hosszú évek óta „hozzáértők" részéről érte. Ho­gyan, hát annyira sülyedt volna a magyar futbalsport azóta, hogy Kiss Gyula szövetségi kapitány? Hiszen — emlékezzünk csak vissza­ — azelőtt kritikusi minőségében, sohasem a magyar futballsportot, vagy a válo­gatott játékosokat, hanem a válogatás rendszerét hibáztatta. Vagy igaza van tehát a szövetségi kapitánynak és ak­kor a magyar trénerek nem értik a dolgukat és igazán csodáljuk azt a külföldi egyesületet­, mely magyar trénert alkalmaz, vagy magyar játé­kost szerepeltet csapatában, vagy pe­dig nincs igaza és akkor másutt kell a kudarc okát keresni, nem a magyar futball visszamaradottságában. Megkérdeztük tehát a vezetőcsapa­tok trénereit, mint akiket ez a nyilat­kozat bizonyára a legkellemetleneb­bül érint, hogy saját közvetlen ta­pasztalatuk mennyiben fedi a szövet­ségi kapitány m­­gállapításait. FP­ ONTZ DÖME, az MTK és a Vasas trénere a következőket mondta lapunknak: — Nem kell félteni a magyar futball­­sportot. Olyan tehetségek nőnek, gyara­podnak, amilyenekre bizton lehet fölépí­teni a jövőt és jó kezekben, jól összeválo­gatva nehéz perceket szereznek majd az osztrákoknál keményebb ellenfélnek is. Ehhez azonban a játékosok tudásán kívül az, is kell, hogy azokat állítsák a megfelelő helyekre, akik tényleg odavalók. Tóthról például mindenki tudta,­ hogy formán kívül vag, ugyanez fokozott mértékben köztudomású volt Zatykó Ferencről is. Ha tehát a csapatból ki is hagyták Kovácsot (VII. ker.), tartalék­ként mást nem is lehetett volna beállí­tani. A meccs elvesztése egyetlen szeren­csétlen körülményen múlt: vannak kitűnő kapusaink, hátvédeink és csatáraink , de fedezeteink nincsenek. Könnyű dolga volt tehát az osztrák halfsornak, hiszen a mi csatársorunk felőrlődött a labda mes­szerzéséért folytatott küzdelemben, holott azt hiszem, tálalva­ kellett volna kapnia a halfoktól. Ezenkívül, a futball 30%-ban szerencsejáték. Ha ez a 30% történetesen a mi részünkön van, könnyen megfordított lehetett volna az eredmény. A modern futball? Én hosszabb ideig voltam Pozsonyban, láttam játszani a Spártát. Hát kérem, nem az az igazi fut­ball. Mi sokkal inkább megközelítjük az ideálist és ha megfelelő halfok fejlődnek és az illetékesek nem hagyják teljesen figyelmen kívül az olyan kiválóságokat, mint például Berkes, akik nincsenek foly­ton a nyilvánosság előtt, de akiket a ké­pességük folytán már régen „felfedezhet­tek" volna — ismét nagy nemzetközi győ­zelmeknek lehetünk hőse’ POZSONYI IMRE, a Zuglói AC trénere ezeket mondta! — Kérem, én harminc éve ismerem Kiss Gyulát, nagyon­­jóban vagyok vele, egy­általán nem­ akarok vele polemizálni. Én is azt mondom, hogy nagyon leromlott a magyar futball nívója, de ennek egye­düli oka az, hogy a középiskolákban el­hanyagolják a német tornát. Olyan gyenge a felsőtesttel, mint amilyen a "mi játéko­sainknak van, nem lehet eredményes já­tékot produkálni. Tessék a klubbotnak elővenni télen is a játékosokat, legyen az a téli torna olyan kötelező, mint a pá­lyatréning, pótolják a klubbok azt, amit az iskola elmulaszt. Elnéztem az ifjúsági meccs szereplőit. Igen csekély kivétellel cingár, erőtlen gyerekek. Ez a jövőnk?! Ilyenekből nehéz nagy futballistákat ne­­velni? Miért voltak az osztrákok eredmé­nyesek! — Mert minden emberük atléta a szó klasszikus értelmében. Hifsoruk azt a folytonos romboló munkát végezte, melyet én is tanítok és ellentétben a mi halfsorunkkal,­ minden labdát stoppolt. Nem az a hakinak a feladata, hogy ka­pásból elvágja magától a labdát, hanem hogy odatálalja annak a partnerének, aki momentán a legkedvezőbb helyzetben van. Én most láttam Tóthot először játszani — de azt mondhatom, hogy ez az ember nemcsak hogy most nem nagy játékos, de sohasem lehetett és véleményem sze­rint nem is lesz az. Addig nem lesz tisztességes futball Magyarországon, amíg a játékosok felső testük fejlesztésére nem fordítanak ugyanannyi gondot, mint teszem azt a fejelésre, vagy más technikai részre. Az előforduló alattomos, durva faultok is erre vezethetők vissza. A játékos érzi, hogy a test a test elleni férfias küzde­lemben alulmarad, meg nem engedett esz­közöket vesz tehát igénybe, hogy a „kölcsönt" visszaadja, a következő érdekes nyilatkozatot tette: — Igaza lenne a szövetségi kapitánynak akkor, ha a magyar futballsport nívóját a válogatott csapatnak az osztrákok ellen mutatott játéka jelezné. Ez azonban sze­rencsére távolról sincs így. Győztek az osztrákok, mert az ellenük felállt magyar csapatnak olyan volt a halásora, hogy le­hetetlen volt nem győzni ellene. Győztek az osztrákok, de ez a győzelem nem a „modern stílus“ diadala volt egy szintén stílussal, mondjuk „ami elavult" stlusunk­­kal játszó együttes ellen, hanem legázo­­lása egy csapatnak, melyben nincs egység, akarat és egyetértés. A legegyszerűbb el­lenszere ennek a belerobogó „modern" stílusnak, ha nem játszom magas labdák­kal és rögtön passzolok, tehát nem adok alkalmat a testi erőfölény és súlytöbblet kihasználására. A magyar csapat ezt nem ismerte föl, ami nem nagy futballintelli­­genciára vall, viszont a szövetségi kapi­tánynak hivatalból tisztában kell ezzel lenni és például a félidőben figyelmeztet­hette volna erre a játékosokat- Az pedig már nem stílus, hanem jellemhiba, ha va­laki a válogatott mérkőzésen partnereit klubszínek szerint osztályozza és a neki kevésbbé szimpatikusakról tudomást sem vesz. Tény, hogy sok úgynevezett „nagy játékos" nincsen tisztában a stílus-ábécé­­­vel, de hiszen az idén tíz válogatott mér­kőzés volt, néhány trial-mérkőzéssel és szövetségi tréninggel, amelyeken kevés kivétellel ugyanazok a játékosok vettek részt,­ — ha valaki komolyan törődött volna a válogatott csapat egységes stílusával, ezt eddig már elérhette volna. Hiszen ezeknek a játékosoknak a technikája csak­­nem tökéletes, amit tehát mondanak ne­kik, meg is tudják csinálni. Aki a klub­meccseket is figyelemmel kísérte, az ez­után a tényleg gyászos mérkőzés után sem törhet pálcát a magyar futballsport fölött. Az MTK impozáns győzelme a WSC és a Rapid fölött mindenre inkább alkal­mas, mint az osztrák fölény bebizonyítá­sára.. Azt hiszem, a szövetségi kapitány is csak első meglepetésében nyilatkozott­­ ily elkeseredetten, komolyabb megfonto­lás után ő is belátja állítása igaztalansá-­­ gát- SCHLOSSER IMRE, a VÁC trénere a következőket mondta: — Annyira keserű ez a nyilatkozat és úgy halmozódnak benne a kövek a ma­gyar futballsport állítólagos sírjára, hogy azt kell hinnem, a­­szövetségi kapitány Bécs óta nem látott magyar cspatot ját­szani. Ez a válogatott meccs tényleg alkal­mas volt arra, hogy lehangolja azokat, akik a győzelmet biztosra vették. És az volt a legnagyobb baj, hogy a játékosok is ezek közé tartoztak és mikor látták, hogy nem megy minden úgy, ahogy szeretnék,­­ hogy erősebb ellenállásra találnak, mint várták, elvesztették kedvüket és bizalmu­kat nem­ a stílus hiányzott a csapatban, hanem a kedv és lendület. Nem tudok az­­ osztrákok stílusáról sem olyan töltetlen elragadtatással szólni. Ezt a meccset nem az osztrákok nyerték meg, hanem a ma­gyarok veszítették el. SCHÖFFER IMRE, az NSC trénere: — Csak egyet ismerek el Kiss Gyula nyilatkozatából, hogy „óriási differencia van a két csapat között". De nem úgy, ahogy ő gondolta, az osztrákok előnyére, hanem a miénkre. Merem állítani, hogy a tudás tekintetében nincs egyetlen egy já­tékos sem az osztrák csapatban, amelyik a mieinknél jobb volna. A mi stílusunk nem primitív azt osztrákoké mellett, mi igenis tudunk futballozni, a mi játékunk az igazi futball és nem az osztrákoké, akik a modern futballnak megfelelően már átalakultak . A vasárnapi játékban óriási volt a dif­ferencia a két csapat között, de csak ab­ban, hogy az osztrákok játszottak elle­nünk, a jobbnak tartott csapat ellen úgy, ahogyan mi játszottunk Bécsben a jobb­nak tartott osztrák csapat ellen. Nekik szerencséjük volt akkor, hogy ki tudtak egyenlíteni, holott több góllal győzhet­tünk volna, nekünk azonban most nem­­ volt szerencsénk. Tudunk-e futballozni ! A magyar trénerek válasza a szövetségi kapitánynak HOLITS ÖDÖN, az UTER trénere RADOCZY k­riléz ML [MAC] St. I­V., Arany János-u. 18. II. Telefon: 198-00 és 154-52 Varrott talpú footballcipő 350011 1208 MACHER-nál, Podmaniczky-u. 45, I­asznált plaszé-liBzIyHJiel lesk­ink­! ^ Testvéreit !, Rákóci-tér 10, Karptemtein-u. 31 és Cserhát- t­. 11 Megét»fc&ztek &'• JC. Po­oper* cipő újdonságai Bauer, Gyár­ utca IS &S©ms©fi $gs©srft Szombat, 1922 december 2. Az osztrák-magyar szépséghibái Még hétfői számunkban megemlékez­tünk arról, hogy a válogatott meccs la­komáján a jubileumra való tekintettel kölcsönösen megajándékozta egymást és játékosait a két szövetség. Tapintatból nem akartuk összehasonlítani, mit adott az egyik és mit a másik szövetség, most azonban, hogy a bécsi sajtó is foglalko­zik ezzel az üggyel, fölmentve érezzük magunkat és leközöljük a W. S. Tagblatt idevonatkozó híradását. Az osztrák játékosok az u. n. Co­­rinthian plakettet kapták bronzból már­­ványlapon, az osztrák szövetség pedig hatalmas nagy márványlapot hasonló, de sokszorosan nagyított mértékű bronz pla­kettel. Az osztrák játékosok nagyon örül­tek a gyönyörű ajándéknak, a magyar játékosok már kevésbé voltak elragad­tatva attól a szegényes plakettocskától, amit az osztrák szövetségi kapitány alig- alig mert nekik átnyújtani. Már ez is elég kínos volt az osztrák vezetők részére*, de egy még kellemetlenebb jelenettől a ma­ gyar szövetség vezetőség mentette meta őket. Szerencsére gondoskodtak ugyanis nemcsak csokorról, hanem megfelelő, sza­­lagról is és így Meislék hamar eldughat­­ták a magukkal hozott piros-fehér-piros papír­szalagot, amely így visszavándorolt Bécsbe. A W. S­. T. ajánlja a szalagnak az osztrák sportmúzeumban való elhelyezé­sét, az utódok legalább elővehetők majd az 500-ik mérkőzéskor, hisz csak egy nullát kell majd hozzányomtatni . Jellemző a­z osztrák szövetség elnöksé­gének fösvénységére, hogy mindössze 30.000 koronát adtak Schwetz mérnök­nek, az expedíció managerének, aki az­után kénytelen volt Minder pénztárost megpumpolni. Az osztrák játékosok kü­lönben a győzelmi mámorban meg is fe­ledkeztek a zsebpénzről és csak amikor hétfőn hajnalban Bécs tornyai feltünedez­tek és a szürke, hideg reggel a rideg va­lóra ébresztette őket, annál erélyesebben kezdek követelni a megszolgált diétákat. A Belveder-kávéházban, ahol a Bécsbe visz­­szaérkező csapatok a reggelit szokták elköl­teni, a megijedt vezetők hamar kifizették legalább részben az „illetmény­ek­et", mire a hátralék sürgős kifizetésének esküvel való­ megígérésére a játékosok elálltak ab­beli szándékuktól, hogy az ÖFV elnöké­nek lakása elé vonulva tüntessenek a zsebpénz késedelmes kifizetése miatt A csapat egyik sok vihart látott tagja így nyugtázta az összeget: Hála Istennek, már azt hittem, hogy ezúttal semmit sem kapunk. Pedig jól ellátta volna a fe­leségem a hajómat, ha megtudta volna, hogy ingyen játszottam!! Nincs többé drága ruházkodás! POPPER TESTVÉREKNÉL Szondy­ u. 23. Telefon 126-59 uraságoktól levetíti férfi-, fiúruha nagyáruházában Az ÉGISZERFÉMHArc brilliáns, ezüstért óriási árat fizet, alsóerácsor 3. (Rákóczi-út sarok)E­ss neműt a­­ palást, sarkalást, javítást mindenféle sportcipőkre, elismerten legjobban készít VEZUV S&s5nmis8p@tauil6 1211 Vt. Felsőprácsor­ utca 43. ntm. __ ____ kitűnő cikkei sportolók részére a&sg? -w­.? sésborszesz, merthol­sősborszesz Mm&st JKTQL AA JaL Brazm-fluid MILÁN GYI. SPORT EMJ3ROCATION

Next