Nemzeti Sport, 1924. május (16. évfolyam, 74-94. szám)
1924-05-22 / 86. szám
______ Fooifoa St, atlétikai, teamissfb. felszerelések Étms kém MM-nél y&sissgs. Öle Icenten is hozzászólnak, a zürichi fiaskóhoz (Az olvasóhoz. Méltóztassanak megbocsájtava, az alul következő párbeszédet gyorsírással jegyeztem fel s ezért van az, hogy a kifejezések megőrizve a maguk népi egyszerűségét, talán nem mindenben lesznek olyanok, amilyeneket a gondos és jól fésült írásművekhez szokott olvasóközönség elvár.) Tehát. Törfitészik egy pesti Ikariában, a svájci hunyó másnapján reggel 10 óra tájt. Szemben idő: (Csuda fölényes pasi — mint a pincér súgja — nézze, milyen' "■esztikulálva beszél és hogy szakért.) Hirbb. Velem szembenilő: (Most jött haza Szájreegerszegből, kéjesen szívja be a másik mondatait.) Mmmm? Sz.: Na, csecsem, mit szól, a zürichi megnyitáshoz. Jó kis ám? Mi? V.: (Megijed.) Tessék? Csak nem ... Sz.: Hehehe. De igen! Mi! Nevet?! No! V.: Tényleg? Jkhh?. Felment a korona? Sz.: Ugyan kérem. Maga, ha Zürichet hall, már koronát, lát? Ne tettesse magát! Ne tettesse nriffán!4—2! V.: Négy — kettő?..., úgy lecsúszott? Az a Korányi! Sz.: Ugyan, haggya már abba. Hát neon érti, hogy... nem tudja, hogy Zürichben vereséget szenvedtünk a svájci csapattól? V.: (Megjelenik feje fölött a guta, kering vele az egész feketekávé, nem tudja, hogy az orrát fújja-e ki, vagy részvétét fejezze-e ki, vagy lélegzetet vegyen.e. Egészen falig.) Ez... ez... és ez magának megnyitás, ez magának zri? Sz.: Nékem ,csak zri. Megnyitás a szövetségi kapitánynak V.: Szédület... Sz.: Mit beszél itt? Szédület! Hiszen ezt egyenesen vártam, ezt egyenesen előre meg is mondottam. Nézze fiam ... Ez a csapat. . Heteh: Ez a csapat. Én megmondtam. Én, aki ott voltam, a tornatermi munkától kezdve egészen a legutolsó szövetségi kapitány válásáig ,az MLSz előszobájában, hát éz csak tudom hogy ki mit tud?! V.: No és?... Sz.: Nézze, fiam, engem a csapatösszeállításnál i a következő szempontok vezettekvolna. Először is csak az játszhatott volna, aki minden kondíciótréningen részt vett, ezek a fiúk nem strapálták magukat, nem játszottak nehéz meccseket, fittek, nem úgy, mint azok, akik gubáért gürcölik ki a tüdejüket külföldön. Ezért állítanám én így össze a csapatot: Platkó, Emmerling, Balasits, Bánás, Gutmann; Obitz; Nemes, Konrád; Schaffer; Hirzer; Vélsz. Ezekre a gyerekekre mindig lehet számítania A szegény szövetségi kapitány szampontjából is kényelmesebb ezek megfigyelése, mert hiszen inkább ül fel egy express vonat Pullimamnjába s robog azon Bécsbe, mintsem hogy egy 36-oson kizorongjon a Hungária-uti pályára! V.: Tiszta munka. Sz.: És ez a fenti tizenegy összeszokott, egymást ismerő együttes. Elvtársak! — ha szanyad ezt a kifejezést használnám. Minden jóban, rosszban osztozkodnak. Hol a brünniek vannak Bécsben, hol a bécsiek Brünnben, folyton látják egymást, észreveszik egymás hibáit, kitemerie egymást, nem úgy, mint nálunk, ahol egy álló esztendő alatt csak kétszer látja egymást két különböző klubbeli válogatott. És akkor is! El tudja maga képzelni, hogy ha én nem láttamaz Orthot az osztrákmagyar meccsen, akkor mennyire láthatta őt a lilám!, aki pedig mellette állott. V.: (Bávatagul bólint.) Sz.: Na látja, ezek olyan hibáik, amelyeket a vak is meglát. Apropós vak! Mit szól a szövetségi kapitányhoz? V.: Mit szóljak. Hiszen én nem értek hozzá, azt sem tudom, mi a neve? Sz.: Irigylem magát. De annyit csak tud róla, az isten szerelméért, hogy megnősül ? V.: áS8z! Ez egy karrier. És kit vesz el? Sz.: (Jelentősen hallgat.) V.: (Most már kiváncsi.) De legalább a nevét mondja meg Sz.: (Odahajol hozzá, a fülébe súgja.) Nagy Margit. V.: Nem a szövetségi kapitányét kérdeztem, hanem a menyasszonyét! Grand Tsebully. Székelyvér Egy sportkarrier története (T) A Nemzeti Sport eredeti regénye írta: Munkácsy Márton Imre teljesen nyugodt volt. Illedelmesen megfogadta a tanácsot, ámbár titokban arra gondolt, hogy jobb volna sóikat enni, nehogy éhes legyen a versenyen. — Úgy látszik a trénerem gondolkodását Aurél bácsi is átvette, é — fűzte a gondolatait tovább. Az ő ■ bogara, hogy a verseny napján keveset kell enni. Hiába, nem tudnaka trénerek mást, csak masszírozni. Ez és a hasonló gondolatai a telki forradalom szimptómái voltak;azt bizonyították, hogy bensőjében az önállóság érzete fokozódik. E folyamat szimptomái egyre gyarapodtak, gyakrabban és gyakrabban nyilvánultak meg úgy, hogy hovatovább egyre ritkábban fogadta meg tanítóinak az utasítását s inkább a „saját esze" szerint eseredett... Ez már az önállóságba való beleélés kezdete volt s csakhamar fel is festett az igazi nagyság bimbója s kinyílt belőle a ■ miidökilő rózsa, a Zseni. Szilárd Aurél, a nagy pszichiáter, a fiú arcába pillantott s őszintén megkérdezte: — Ugye, nem tetszik a tanácsom, gyermekem? A skórdás őszinte és jóságos volt, ki választ is, aszerint szabta. Imre. — De tetszik, Aurél bácsi... csak szeretném, ha nem kellene megfogadnom. Az orvos és felesége felnevettek. — Szóval tetszik is, meg nem ás, ugye? — kérdezte „Irma néni11." a Szilárd Aurél felesége s a test termetét fedő delén pongyolán* eligazított egy-skét ráncot, éppen csak azért, hogy valamit csináljon. — Igaz is, Irma néni — válaszolt a fiú, kinek beszédjén már nyoma sem volt a székely tájszólásnak, de nyelvezete azért, zamatos, magyar maradt. Könnyű a trénereknek, akik kitalálták, hogy miikor kell éhezni annak is, akinek különben volna mit ennie! Bezzeg ők teli gyomorral nézik a versenyt. Ha futnának, tudom, hogy megváltoztatnák az összes paragrafus okai... A vitának a csengő hangja vetett gátat. Azazobaleány egy levelet hozott be. — Imre úrnak hozta egy hordát. Imre feltépte a levelet, átfutotta a sorokat, majd átnyújtotta Szilárdnak. — Forte tréner úr küldi, két, hogy keressem fel azonnal a lakásán.— Az utolsó utasításokat szeretné megadni. — tette hozzá pár lenge szóval. A főorvos is elolvasta az írást. — Természetesen elmegy, s a mérkőzés kezdetéig nála maradsz. — El kell mennem. A trénerem utóvégre s mégis csak sokat köszönhetek neki... Elköltötte az ebédjét, megcsókolta az Irma néni ujjait a miután kezet szorított Aurél bácsival is, könnyű világos felöltőt vetett a karjára s a kilincsre tette akezét.. Ebben a pillanatban furcsa érzet fogta meg a szívét. Úgy érezte, hogy valamit még mondania kell. — A pályán találkozunk. _ Aurél bácsiékkal, ugye? — kérdezte halk szóval, feleslegesen. — Természetesen — felelte Szilárd Aurél, de valahogy úgy érezte, hogy ez nem is olyan természetes. S arra gondolt, hogy mi lenne, ha elveszítené a vagyonát, amit tulajdonképpen nemcsak Imre mellett, de a sors ellen is kockára tett? Hiszen kötelességei vannak a feleségei s a lefogadott fiúval szemben is!... Elűzte a kellemetlen gondolatait. — Ülj kocsira, gyermekem. Fóris lakása messze van — intette Imrét s dolgozószobájába tért. Imre a lépcsőházban kivette zsebéből a tárcáját, a „fuvarpénzt" külön rekeszbe tette. — Na, ezt is megspóroltam — szólt nevetve maga elé — nemsokára meglesz az összeg... Elővett zsebéből egy kis naptárkát, fellapozta az Éva nevét. A név melletti üres rovátkába írta volt be Éva születésnapjának a dátumát. Megelégedetten mosolygott, majd aggodalmasan azon gondolkozott, hogy milyen születésnapi ajándékot vásárolhat a megspórolt pénzen Évának... Mit illik és mit nem illik ajándékozni? Majd megkérdezi annak idején Aurél Mesit: Vagy talán Irma nénithívja el segítségül a vásárláshoz!... Ilyesmin törte a fejét, amikor csupán órák választották el élete legjelentősebb eseményétől, ilyen csekélységeken!... íme a Zseni! Szőke haj, kék leányszemek, de eszményi férfi fejben, divatosan aprólékosan szabott kockás nyári ruha, de egészségtől, élettől duzzadó testen feszülő. Kifelé szépség, befelé erény és tudásbeli tökély... Az utcára ért le. Szilárd Aurél a Liszt Ferenc-térfin lakott, míg Fóris tréner lakása az István-úton volt, a Városligetben elterülő pompás Stadion közelében. A Királyutca felé tartott. Az őszelői nap szűrt sugarai langyosan világítottak az úttesten. Imre kellemes érzéssel lépdelt előre . . . A Király utca felől most ügető konflisió tűnt fel, mögötte a kopott járómű gördült. Imre Csodálkozással pillantott a kocsira. A kocsi száma azonos volt az ő születési évével: 190__ Érdekes véletlen, gondolta magában... De lehet-e véletlent hinnem, ha Istent hiszek? — fűzte tovább a gondolatait. — Nem. E kettő kizárja egymást. Ahol Isten van, ott nincs Véletlen. s Véletlen csak ott lehet, ahol Isten nincs ... Isten pedig van, Véletlen tehát nincs. — No, ugye? — gondolta frissült élénkséggel, mert a' konflis megállt, s a kocsiból Menyhért'lépett ki. — Ez is véletlen volna? ... — Szervusz Imrikó! — szólt az élénk köszöntés Menyhért 'ajkáról sssar (Mitörtök 1924 május 22. Kik vezetik Parisban a selejtező mérkőzéseket? Mutters a bíró, a belga Pate és Cristophe a határbírák a magyar-lengyel meccsen A Nemzeti Sport tudósítójától. Közölte már a Nemzeti Sport apárisi selejtező mérkőzések pályáit és tegnapi számában elsőnek megírta azt is, hogy a holland Mutters, a szomorú emlékű bécsi 4:1-es vereségünk egyébként minden tekintetben korrekt bírája fogja vezetni első mérkőzésünket. Ma hivatalos párisi jelentés alapján módunkban van a vasárnap és hétfőn eldöntésre kerülő összes mérkőzések bíráit és határbíráit közölni. Megállapítsható ebből, hogy legnagyobb számmal (is) a francia bírákat foglalkoztatja a kiküldést intéző FIFA s utána Belgium (3), Olaszország (2) és Jugoszlávia (2) következnek. A magyar—lengyel meccs ha-tárbírája a hivatalos jelentés szerint a belga Pitis, más Christophe lesz, Putz vezette Brüsszelben lejátszott a:1-es Belgium—II. osztály és a 6:0-ás B válogatott—Belgium mérkőzést és mind a kettőn kitűnt kiváló képességeivel és pártatlanságával. Christophe is európai hírű bíró s ennek a triumvirátusnak a kezében körülbelül bizonyosra vehető a mérkőzés pártatlan és szakértő levezetése. A részletes beosztás egyébként a következő: Május 25., vasárnap: Spanyolország— Olaszország (Starte Colombes). Bíró: Slawick (Franciaország). Határbíráló: Fourgous és Langres (Franciaország). Svájc—■ Litvánia (Stade Pershhíng). Bíró: Mauro (Olaszország). Határbarák: Scamoni (Olaszország) és Fabris (Jugoszlávia). Egyesült Államok - Észtország (Stade Pershing). Bíró: Putz (Belgium). Határbiráik: Jurszuf Mohamed (Egyiptom) és dolina (Spanyolország). Csehország— Törökország (Stade Bergeyre). Bíró: Andersen. (Norvégia). Határbírák: Mazie (Jugoszlávia) és Ohra dan síky (Lengyelország). Május 26-án, hétfőn: Jugoszlávia—Uruguay (Stade Collembes). Bíró: Vallat (Franciaország). Határbírák: Jeanmehard és Balivar (Franciaoszág). Magyarország —Írtgyelország (Stade Bergeyere). Bíró: Mutters (Hollandia). Határbírák: Putz és Christophe (Belgium). Szolcsánszky Vilmos, az FSE jóképességű hátvédje a vasárnapi III. ker. TVE elleni mérkőzésen súlyos térdrándulást szenvedett, úgy hogy jó ideig nem játszhat. Baja város olimpiai adományát tegnapi számunkban tévesen 2.200.000 koronának jeleztük,holott a derék város tíz millió és 200 ezer koronát küldött a MOB-nak. Tegnapi mérkőzés III. osztály Kárpáti-csoport: MÁV-FTK 4:0 (1:0) MÁV-pálya. Bíró: Szelfi. MÁV: Klein— Kiavora, Szlanina,— Nagy, Purcel, Szomorú —Vági, Ivannits, Madarász, Ruff II, Kapcsolyák. FTK: Egyed, — Spinner, Fabinger, — Skarka, Leinhardt, Sörös, — Breuer, Goschi, Idei, Váradi, Jelinek. A saját pályáján első bajnoki mérkőzését játszó MÁV nagy fölénnyel könnyen győzte le ellenfelét, amely már úgy látszik belenyugodott sorsába. A gólokon Madarász 2, Kupesolyák és Ivanits osztozkodtak. A mezőny legjobb embere Purcel (MÁV) volt, kívüle Vági, Ivanits, Kapcsolyák és a közvetlen védelem vált ki a vasutasokból, az FTK-ból pedig Spinner, Váradi és Jeliinek volt a legjobb. Mensinkásszaigotparkba Sipőcz-serleg állása május 21-én Vizmüvek 8 7 1 — 25:4 15 L Eelektr. m. 8 6 — 2 23:15 12 II. BSzKRT. 8 5 12 16:3 11 TIT. Gázmüvek 7 4 2 1 21:4 10 IV. III. kér. elölj. 8 1 1 6 11:35 3 V. Házinyomda 7 1 — 6 3:20 2 VL VI-VII. k. élj. 8 — 1 7 2:20 1 VII A föloszlott IV. kér. elölj. és VIII—IX. ker. elölt, ellen elért eredmények leszámítva. VII. TSE—SPAC 2:0 (1:0). A VIL ker. állandó fölényben játszik, a 17. percben Pólya szerzi meg a vezetést, ugyancsak Pólya lövi a második gólt A VII. ker.-ből jó volt Fuchs, Klein, Kant és Retek. A Svábhegynek védelme és csatársora vált ki. Debrecen—Nyíregyháza városok közötti mérkőzés eszméje vetődött fel, amelyet a keleti kerület vezetősége szívesen fogadott s előreláthatólag a két város válogatottjai közötti mérkőzés létrejövetele elé nem fognak akadályok gördülni. Egyetlen román volt Románia csapatában, amely Ausztria ellen kiállt és ez az egy is (Guga) — erdélyi. A Sparta ellen játéktilalmat rendelt el tegnap este az osztrák szövetség. A zárlat addig tart, amíg a cseh egylet Plhak bécsi bírót az emlékezetes Sparta—Vienna meccsen elkövetett sértésekért meg nem követi, — úgy látszik, odaát ,.dühöng" a sport