Nemzeti Sport, 1924. június (16. évfolyam, 95-116. szám)

1924-06-01 / 95. szám

4 xsv. A BM&H&mi &Ampiász Paris, május 28. Ma végre hozzájutottam, hogy meg­nézzem a VIII. olimpiád művészeti ve­­télkedésének kiállítását. Meglehetősen eldugva fekszik, a Grand Palais be­járatán lehet csak hozzájutni. Plaká­tokat is csak nagyon gyéren lehet lát­ni a városban, eddig mindössze kettőt találtam a nagy boulevardon. Hétköz­nap lévén, érthető, hogy a nagy ter­mekben egyedül lézengtem, úgy lát­szik, Paris nem kiváncsi ilyesmikre. Pedig sok értékes dolog van felhal­mozva abban a négy teremben, amely egyesíti magában a művészi olimpiád pályázóinak műveit. Van persze sok selejtes munka, amik­nek azonban mégis­ helyet adtak, úgy látszik, itt érvényesítették azt az elvet, hogy az olimpiádra mindenki bene­vezhet. Az első nagy teremben kizárólag szobrok és plakettek vannak. A le­gcsá­­bistóbb téma természetesen a dobó­atléták alakjának problémája és a leg­több szobor ennek a megoldásával fog­lalkozik. Két szép súlydobó szobor mellett van egy diszkoszvető, aki épen mind a két kezével a feje fölött lendíti a diszkoszt. A legartisztikusabbak mégis a gerelyvető alakok, de ezek közt is vezet Obrovszky gerelyvetője, amely két végtelenül a kiállítás egyik legsi­kerültebb alkotása. A teljes iramban futó gerelyvető épen dobáshoz stoppol, felfelé nyújtott bal­karja, a gerely és az eldobó kar tel­jesen egy vonalban áll, balláb a leve­gőben, szinte várja az ember, mikor suhan ki a dárda az izmos tenyérből. Az egyik belső teremben Rivoire-mark is van egy szép gerelyvetője, de eleven­ségben nem éri el Obrovskynét. Egy kúttervezet is ott áll az első teremben, rajta egy régi római bokszolót ábrá­zoló relieffel. Jellegzetes munka egy knock-out ökölvívó földrezuhanó alak­ja. A terem közepén áll a római Ca­­taidi futó női szobra, amelynek a sporthoz kevés köze van. Több fénykép tárja elénk az ókori leletek sportvonatkozású képeit és szobrait, majd a párisi Clara-szobra vonja magára figyelmünket: vivő alak, honvédelem szempontjából felfogva. Egy nagy, esetlen gipsz-csoport elret­tentő példaként áll a terem egyik ol­dalán, miként nem szabad megjutal­mazni a sportembert, pedig a szobor­­csoport egyik tagja, a hölgy, épen vi­­rá­gcsokrot nyújt át egy tenyeres-talpas diszkoszvető zsák ólának. Ü­gyes mun­ka, Madsen sportemlékmű-terve, két finomvonalú oszloppal és oldaltfutó reliefekkel. Rengeteg a plakett, minden sportágat felölelve. Itt azután láthatunk gránátvető rohamsisakostól kezdve Isadora Duncanig mindenkit és mindent. A legszellemesebb Mascaux kivitelben is* artisztikus plakettjei az egyes sportnemekről. Az ugrásokat szöcske, az úszást bal, a repülést sas, a tornát majom, a futást nyúl, a súly­emelést elefánt stb. jelképezi. Még egy startoló futó gipszfigurája és egy ha­talmas birkózó alakja díszítik ezt a termet. Egy futurista diszkoszvető elől sietve menekülünk a másik terembe. Itt legelőször Charpentier nagyon szép birkózójelenete hívja fel a ügyei­met. Csipődobá­s után veszélyes hely­zetbe került az egyik birkózó és h­idba próbál menni, ltiviere-nek van, itt pár szép szobra, a két futó finise nagyon szép, de a cselező futballista is sike­rült munka, úgyszintén egy csatár éles lövés leadása után. Rinder hármas fini­se komoly vetélytársa Obrovsky­ ge­relyvetőjének. Cogné ügyesen lesett el a rugbyból egy érdekes momentumot. A belső termek közül kettő áll­t a festők rendelkezésére, de ez a kiállítás legsitányabb része. Rengeteg sok primitív és erőltetett kép lóg itt a falakon, nagyrészt csak he­venyészett vázlat, de a legtöbbön épen az nem sikerült, amit el akar érni, a mozdulat jellegzetes megrögzítése. Ja­­coby futball és rugby képeiben van csak élet és elevenség, ezeken kívül még Walter evezőse komoly művészi munka. Lhole és Latapie kubista ten­­nisz- és rigby-képei ízlés-aberráció ■szüleményei. A képek tárgyában ter­mészetesen képviselve van minden sportág, az ijjászattól a golfig és a vitorlázástól a síig. Az egyik belső teremben muzeális­­ képek laknak a falon. Itt látjuk K­egas Fiatal spártai leá­nyait, az angol impresszionista Sisley képét a Sjoulsey-i regattáról. Idehozták a Rodin-múzeumból Puvis de Ghavan­­nes nagy képét, a Ludus pro Patria-t. A többiek közü­l Moreau knock outolt bokszolója Simon bretagni birkózójele­nete és­ Helleu coves-i regattája érté­kes művészi munka. Az építészeti rész talán a leg­ke­rültebb része a kiállításnak úgy mennyiség, mint minőség szem­pontjából. Az első teremben a svéd Ollerup testnevelési iskoláját látjuk, azonkívül egy higiénikus sport­lakóház ■tervezetét. Carsteisson fedett tennisz­­pályája, Lansdorp amsterdami úszó­­pályája és evezőscsarnoka egyaránt ér­tékes művészi munka, anélkül azon­ban, hogy különleges babérokra pá­lyázhatna akármelyik is. K­loot egy csónakházzal, a­ dán Peterse­n egy sab­lonos velodrommal szerepel. Sporttelepterveze­tével pályázik a pá­risi Guerbois és Cambrun, akik a pá­risi egyetemi hallgatók klubja részére épített pályával jelentek meg a poron­don. A másik pályaterv az olasz La­vini és Monat­eri-é, akik a túrius Ju­­ventus pályájának tervével szerepel-, nek. Mind a két munka praktikus és főként a helyi viszonyokhoz alkalmaz­kodó terv, mind a kettőnek számolnia kellett a szabálytalan telekkel és ezért nem kelthet nagyobb benyomást. Négy Stadionter­v futott be a ne­mes versenyre és minden elfogult­ság, vagy sovinizmus nélkül büsz­kén állapíthatjuk meg, hogy Ha­jós Alfréd terve messze kimagasló mindegyik között, Cleroy és Broem­ sch­eveningeni sta­dionja esetlen bérkaszárnya, a dán Rotord terve sablon, minden, invenció nélkül. Annál tetszetősebb a monacói stadion terve, amely Medecin munkája és amely egyetlen vetélytársa Hajós tervének. Szellős, művészi vonalvezeté­sű, tetszetős terv ez, amely azonban nem éri el koncepcióban és nagyvona­lúságban Hajós tervét. Ha hasonlattal akarnám megvilágítan­­i, Medecin sta­dionja úgy viszonylik Hajóséhoz, mint a Komné villéi harangok az Istenek al­konyához. Gyönyörűen kidolgozott terv a Ha­jós-féle stadion terve. Meglátszik minden vonásában az évti­zedes tapasztalatokkal bíró szakember ludása, de az építészeti rész is klas­­­­szikusan szép és nagystílű. Ha már tehát Délamerika elviszi a pálmát a zöld gyepen, öreg Európának megmarad a művészeti dicsőség. J­r. Maiuusieh. »#»*•**»« m» A kudarcot vallott válogatási rendszer A szövetségi kapitány bikái - Rövidlátó csapatösszeállítás — A lelkesen készülő itthoni jelölteket elhanyagolta a külföldiek ked­véért — A külföldiek közül is éppen a legjobbakkal nem törő­dött — Párisi utazás a sok kudarc jutalmazására — A Nemzeti Sport tudósítójától — A csúfos 3.0 emléke csak nem a­­ar elmúlni! Forr, háborog, vala­mi, bennünk a keserülés nyomán és nem akar megbékélni, nem akar belenyugodni a változhatatlanba. Pedig, ha vissza,gondolunk az el­múlt esztendőkre, melyekben augy­­nyi­szor láttuk világosa­n a magyar labdarúgás végzetes billiásit, ha meggondoljuk, hogy számtalanszor mondottuk el súlyos érveinket ar­ról a munkáról, illetve a munkáta­­lanságról, melyet a nemzeti csapat irányítására hivatott legfontosabb szervek végeztek, most némi elég­tételt kellene éreznünk, hogy mind­az, amit hangos szóval hirdet­tünk mindaz, amit nyitott szem­mel láttunk, igaz volt s ilyen tra­gikusan beteljesedett. De hiszen nem teljesedett-e be más: százszor az igazunk! Az elmúlt évek során, valahány­szor riadt tekintettel néztük azt a határozatlanságot,­­ amin­t a nagy, nemzetiközi mérkőzések előlkészü­tése során tapasztaltunk, valahányszor a magyar futball híréért­ és becsü­letéért való aggódásunkban kétség­beesve kiáltottunk föl és sürgettük a bajok orvoslását a hibák kisöö­­szörülásét, mindannyiszor" az egész magyar sporttársa­d­alom igazat adott nekünk, mert az események kérlelhetetlenül igazolták be igaz­ságunkat. Megmutattuk mindig, hogy mi a hiba, ho­l va­n a bajok forrása és sohasem azt a szomorú elégtételt vártuk, mely mindig be­kö­vetkezett halálos biztossággal de azt vártuk, hogy az MLSz is higgjen igazságainkban s tegye meg azokat a­­lépéseket, amelyek a további kudarcok elkerülésére ve­zettek volna. Ezt az elégtételt vár­tuk, ezt az elégtételt kerestük, sürgettük éveken át s ha ezt idejében megkaptuk volna, ma nem állanánk a világ előtt ez­zel a súlyos, soha helyre nem hozható, szégyenteljes vereség­gel. Az, hogy minden bekövetkezett a­miit nyitott szemmel előre látnunk kellett, fájdalmas és keserű sors nekünk is, mert mi a magyar sportért dolgozunk, a másik­­sike­rein, fejlődésén és felvirágzásán munkálkodunk ezért csakis a jó­zan ésszel, okos szakszerűséggel előkészüt­l­ett eredmények .fel-aui illet­nek elégtételt számunkra és hozhat­nak örömet nekünk. Azok­ ajkaitól fel­akadniuk rakni, sohasem ismerték el igazunkat. Legalább kifelé a sem! Belül meg voltak győződve, hogy az út, ame­lyen a magyar futball halad hely­telen ál célhoz ,nem vezet, de fejü­ket mégis a homokba dugták és ízem volt erejük más irány­ba for­dítani a magyar futball egyre mé­lyebb kátyúba sülyedő szekerét. Régen láttuk, hogy a magyar szomorú végzete Kiss Gyula, kapitányi működésében telje­sedik be. Nem emeltük­ fel tiltakozó szavun­­ka­t, amikor Kiss Gyulát az MLSz a magyar futball legfontosabb, legfelelő'világ'teljesebb po­ttjára álllí­­totta. Abban a pillanatban azon­ban, amelyben láttuk azt a tétova munkát, aminek eredménye csalk­ sikertelenség lehetett, amikor ki­tűnt, hogy sem programma­­, sem munkaikedve, de még a, megfelelő szakértelme sincs meg a­ kapitányi nehéz munkakör ellátására, ország­világ előtt tártuk fel azt a lehetet­len helyzetet, amit a tehetetlen szö­vetségi kapitány teremtett. Mert Kiss Gyulában sohasem volt egyet­len egészséges gondolat sem, a­mely a futballt előbbre, nagyobb sikerek felé lendíthette volna. Nem is érdekelte ennek az ezer válto­zatú sportnak az élete, lüktetése, csak akkor, amikor egy-egy válo­gatott mérkőzés előtt a csapatot kellett összeállítania. Ilyenkor ötöilt­­hatott és az utolsó pillanatokban olyan cs­apa­totás ütött ki nem egy­szer, amely már a start pillanatá­ban elvesztette minden győzelmi esélyét. Alános, szorgos előkészítő munkára sohasem volt ideje és akarata, szomorú, gyászos emlékű ötleteikkel dolgozott, melyek mind­annyiszor nevetségessé tették. A Szedjacseik eset ritkítja párját a futball történetében. S ennek ha­sonlóját követte el az olimpiádra indulás pillanatában, amikor mesz­­sziről jött bárok hatása alatt Ivro­­pacsaket jelöltette az olimpiai csa­patba. Nincs egyetlen, egy magyar já­tékos sem, akit Kiss Gyula fe­dezett fel s aki meg is felelt a várakozásnak. Neki csak Szedlacsekei, Seidenjei, Gencsijei voltak, akik megjelen­tek egyszer vagy ,kétszer a legjob­bak tri­kójába­n, de aztán a feledé­­kenység tengerébe jól védték visz­­sza, ahonnan a­ szövetségi kapi­tány szeszélye ki­halá­sztja őket. Mi lehet egy szövetségi kapitány mun­kája, fel­adat­a egyéb, miintthogy is­merjen ,miniden valamire való já­tékost és azokat halálbizt­osain ítél­je meg!? De Kiss Gyula nemcsak a vidéket, magosak az alsóbb osztá­lyok erőtől, tüzes rátermettségitől duzzadó erőit rumi ismerte, de nem ismert olyan játékost sem, aki a fővárosiban h­étimi-hétig aratta fi­­­kereit a bajnoki mérkőzéseken. A­mikor Forti Ifi. gyenge játéka után le semu­itat­ték előtte a ma egy formáiban levő Szendrőt, pirulás nélkül vallotta be a tanács előtt, hogy •Szeneiről még soha sem látta játszani! Hogyan vegye észre a­ szövetségi kapitány a tehetségeket, ha csak a nagy mérkőzések attrakcióit ügye­li? Lehet-e az jó szövetségi kapi­tány, aki számítaslagn kudarc után sem veszi észre, hogy a nagy mér­­kőzéseken nem a technika játsza a legnagyobb szerepet, hanem azt m­egcsúfolja és megadásra, kény­­szerü­ni akárhányszor a­ lelkesedés, az elszántt­ság. És most az egyiptomiaktól el­szenvedett vereség után­­még in­kább beteljesedett, amit­ annyiszor átismételtünk hogy az elkényez­tetett, a széltől is óvott f­utballcse­­meték­kel, külföldet járó, ideál­is célokért lelkesedni m­ár­­nem tudó játékosokkal nem olimpiai, de még sokkal kevésbé jelenüzákseny sikert sem lehet elérni! Hogyha, a szövetségi kapitány a harmadik osztályból állította volna ki Egyiptom ellen a tizen­egyet, azok bizonyára nem szenvedtek volna ilyen csúfos vereséget. Talán megsérült volna egyik-má­sik, talán a haját tépte volna a tize,megyetti hibázó vagy a mér­kő­­zés végén halálra fáradtan este­k volna össze esek a játékosok, de ki­­lencvtn perces fölény mellettt alig­ha­ hajoltak volna m­eg az ellenfél előtt. Olyan csapattal, melynek tagjai nem tudják megtörni az álla­ndóan védekező erejét, akik hátat fordítanak a ,négernek s min­den erejük megfeszítésével nem igyekeznek megtörni a bals­zeren­­cse hatalmát, nem­ lehet eredményt elérni, önkényt­elenül Meisl Hugó,­ea osztrák szövetségi teapáitán­y jut a mi eszünkbe ennél a pontnál. Meisl mindig meglátta a nagy nevek de­kadenciáját. ■ilyenkor a tartalék rezervoárba nyúlt és ismerettilemek lelkesedésével — emlékezzünk cs­ak Horeysre — vende meg nagyasevfi ellenfeleit. Igen, ezt Meisl meg tudja tenni. Mert ismer minden já­­tékost, ismer mindredi ellenfelet és szugesztiv erejével a fából i­s fut­ba­llistát teremt, ha szüksége van rá!Kiss Gyula álmos szeméből soha­­sem lobbant ki a lelkesedé® és lelke, silés tüze. Az ő em­berei csak ön­m­agukból meríthetitek s ha és elhagyta az önbizalom a csapatot a szövetségi kapitánytól hiába várt biztatást, harcra győzelemre tü­zelő szót vagy okos tanácsot. Mindezeket­ felsorolták már ré­gen, még nagyon jókor ahhoz hogy az MLSz segítsen ezen a ba­jon. A szövetség tanácsában nemi egyszer támadt parázis vita Kiss Gyula­­személye körül, afó ilyenkor lemondási jeleneteket inscenált és maradt tovább, hogy olimpiai, re­­ménye­inke­t tönkretegye. Soha semmit más cél nem vezetett IwB? m­ünikeit kritiikánkba­n, mik­iit iga­­zunk, amit halálos komolyam igás volt mindenkor. Soha mi e­llékcélo­kat nem tartott­unk szem előtt, mi­­kor a szövetségi kapitány lehetet­­lenségét hirdettünk, csakis a­ ma­gyar futball szeretetre, a magyar sport előbbre i­ilett, lebegett sze­münk előtt. Ezért a­ célért vállal­­tuk azt a nagy elb­russzauveit, m­eg bizonyos körökből , ellenntünk­árá nyúlt és nem hagytuk abba az ille­tékesek lelkiisismereteinek ébresztge­­tését pedig már s­ziinte belefárad­­tank a h­asátellam munkáiba. Az olimpiádra való készülődései meg a közü­let­énél úgy láts­zott, hogy végre az MLSz is felszámolt a szö­vetsé­g.1 .kapitán­nyal­ és csak lát­iszó­lagos haltalmat ad neki, hogy juta­lomképpen­­Parisba mehessen. Az előkészítő bizottságban a­ magyar sport­ örök rajongójának. Hajó!. Alfredinak jutót!, deax'tő szerep, aki JFootball minden kelléke Veszelyttél TV, Váci­ utca 9 Vasárnap, 1924 junta* 1

Next