Nemzeti Sport, 1924. június (16. évfolyam, 95-116. szám)
1924-06-01 / 95. szám
4 xsv. A BM&H&mi &Ampiász Paris, május 28. Ma végre hozzájutottam, hogy megnézzem a VIII. olimpiád művészeti vetélkedésének kiállítását. Meglehetősen eldugva fekszik, a Grand Palais bejáratán lehet csak hozzájutni. Plakátokat is csak nagyon gyéren lehet látni a városban, eddig mindössze kettőt találtam a nagy boulevardon. Hétköznap lévén, érthető, hogy a nagy termekben egyedül lézengtem, úgy látszik, Paris nem kiváncsi ilyesmikre. Pedig sok értékes dolog van felhalmozva abban a négy teremben, amely egyesíti magában a művészi olimpiád pályázóinak műveit. Van persze sok selejtes munka, amiknek azonban mégis helyet adtak, úgy látszik, itt érvényesítették azt az elvet, hogy az olimpiádra mindenki benevezhet. Az első nagy teremben kizárólag szobrok és plakettek vannak. A legcsábistóbb téma természetesen a dobóatléták alakjának problémája és a legtöbb szobor ennek a megoldásával foglalkozik. Két szép súlydobó szobor mellett van egy diszkoszvető, aki épen mind a két kezével a feje fölött lendíti a diszkoszt. A legartisztikusabbak mégis a gerelyvető alakok, de ezek közt is vezet Obrovszky gerelyvetője, amely két végtelenül a kiállítás egyik legsikerültebb alkotása. A teljes iramban futó gerelyvető épen dobáshoz stoppol, felfelé nyújtott balkarja, a gerely és az eldobó kar teljesen egy vonalban áll, balláb a levegőben, szinte várja az ember, mikor suhan ki a dárda az izmos tenyérből. Az egyik belső teremben Rivoire-mark is van egy szép gerelyvetője, de elevenségben nem éri el Obrovskynét. Egy kúttervezet is ott áll az első teremben, rajta egy régi római bokszolót ábrázoló relieffel. Jellegzetes munka egy knock-out ökölvívó földrezuhanó alakja. A terem közepén áll a római Cataidi futó női szobra, amelynek a sporthoz kevés köze van. Több fénykép tárja elénk az ókori leletek sportvonatkozású képeit és szobrait, majd a párisi Clara-szobra vonja magára figyelmünket: vivő alak, honvédelem szempontjából felfogva. Egy nagy, esetlen gipsz-csoport elrettentő példaként áll a terem egyik oldalán, miként nem szabad megjutalmazni a sportembert, pedig a szoborcsoport egyik tagja, a hölgy, épen virágcsokrot nyújt át egy tenyeres-talpas diszkoszvető zsák ólának. Ügyes munka, Madsen sportemlékmű-terve, két finomvonalú oszloppal és oldaltfutó reliefekkel. Rengeteg a plakett, minden sportágat felölelve. Itt azután láthatunk gránátvető rohamsisakostól kezdve Isadora Duncanig mindenkit és mindent. A legszellemesebb Mascaux kivitelben is* artisztikus plakettjei az egyes sportnemekről. Az ugrásokat szöcske, az úszást bal, a repülést sas, a tornát majom, a futást nyúl, a súlyemelést elefánt stb. jelképezi. Még egy startoló futó gipszfigurája és egy hatalmas birkózó alakja díszítik ezt a termet. Egy futurista diszkoszvető elől sietve menekülünk a másik terembe. Itt legelőször Charpentier nagyon szép birkózójelenete hívja fel a ügyeimet. Csipődobás után veszélyes helyzetbe került az egyik birkózó és hidba próbál menni, ltiviere-nek van, itt pár szép szobra, a két futó finise nagyon szép, de a cselező futballista is sikerült munka, úgyszintén egy csatár éles lövés leadása után. Rinder hármas finise komoly vetélytársa Obrovsky gerelyvetőjének. Cogné ügyesen lesett el a rugbyból egy érdekes momentumot. A belső termek közül kettő állt a festők rendelkezésére, de ez a kiállítás legsitányabb része. Rengeteg sok primitív és erőltetett kép lóg itt a falakon, nagyrészt csak hevenyészett vázlat, de a legtöbbön épen az nem sikerült, amit el akar érni, a mozdulat jellegzetes megrögzítése. Jacoby futball és rugby képeiben van csak élet és elevenség, ezeken kívül még Walter evezőse komoly művészi munka. Lhole és Latapie kubista tennisz- és rigby-képei ízlés-aberráció ■szüleményei. A képek tárgyában természetesen képviselve van minden sportág, az ijjászattól a golfig és a vitorlázástól a síig. Az egyik belső teremben muzeális képek laknak a falon. Itt látjuk Kegas Fiatal spártai leányait, az angol impresszionista Sisley képét a Sjoulsey-i regattáról. Idehozták a Rodin-múzeumból Puvis de Ghavannes nagy képét, a Ludus pro Patria-t. A többiek közül Moreau knock outolt bokszolója Simon bretagni birkózójelenete és Helleu coves-i regattája értékes művészi munka. Az építészeti rész talán a legkerültebb része a kiállításnak úgy mennyiség, mint minőség szempontjából. Az első teremben a svéd Ollerup testnevelési iskoláját látjuk, azonkívül egy higiénikus sportlakóház ■tervezetét. Carsteisson fedett tenniszpályája, Lansdorp amsterdami úszópályája és evezőscsarnoka egyaránt értékes művészi munka, anélkül azonban, hogy különleges babérokra pályázhatna akármelyik is. Kloot egy csónakházzal, a dán Petersen egy sablonos velodrommal szerepel. Sportteleptervezetével pályázik a párisi Guerbois és Cambrun, akik a párisi egyetemi hallgatók klubja részére épített pályával jelentek meg a porondon. A másik pályaterv az olasz Lavini és Monateri-é, akik a túrius Juventus pályájának tervével szerepel-, nek. Mind a két munka praktikus és főként a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó terv, mind a kettőnek számolnia kellett a szabálytalan telekkel és ezért nem kelthet nagyobb benyomást. Négy Stadionterv futott be a nemes versenyre és minden elfogultság, vagy sovinizmus nélkül büszkén állapíthatjuk meg, hogy Hajós Alfréd terve messze kimagasló mindegyik között, Cleroy és Broem scheveningeni stadionja esetlen bérkaszárnya, a dán Rotord terve sablon, minden, invenció nélkül. Annál tetszetősebb a monacói stadion terve, amely Medecin munkája és amely egyetlen vetélytársa Hajós tervének. Szellős, művészi vonalvezetésű, tetszetős terv ez, amely azonban nem éri el koncepcióban és nagyvonalúságban Hajós tervét. Ha hasonlattal akarnám megvilágítani, Medecin stadionja úgy viszonylik Hajóséhoz, mint a Komné villéi harangok az Istenek alkonyához. Gyönyörűen kidolgozott terv a Hajós-féle stadion terve. Meglátszik minden vonásában az évtizedes tapasztalatokkal bíró szakember ludása, de az építészeti rész is klasszikusan szép és nagystílű. Ha már tehát Délamerika elviszi a pálmát a zöld gyepen, öreg Európának megmarad a művészeti dicsőség. Jr. Maiuusieh. »#»*•**»« m» A kudarcot vallott válogatási rendszer A szövetségi kapitány bikái - Rövidlátó csapatösszeállítás — A lelkesen készülő itthoni jelölteket elhanyagolta a külföldiek kedvéért — A külföldiek közül is éppen a legjobbakkal nem törődött — Párisi utazás a sok kudarc jutalmazására — A Nemzeti Sport tudósítójától — A csúfos 3.0 emléke csak nem aar elmúlni! Forr, háborog, valami, bennünk a keserülés nyomán és nem akar megbékélni, nem akar belenyugodni a változhatatlanba. Pedig, ha vissza,gondolunk az elmúlt esztendőkre, melyekben augynyiszor láttuk világosan a magyar labdarúgás végzetes billiásit, ha meggondoljuk, hogy számtalanszor mondottuk el súlyos érveinket arról a munkáról, illetve a munkátalanságról, melyet a nemzeti csapat irányítására hivatott legfontosabb szervek végeztek, most némi elégtételt kellene éreznünk, hogy mindaz, amit hangos szóval hirdettünk mindaz, amit nyitott szemmel láttunk, igaz volt s ilyen tragikusan beteljesedett. De hiszen nem teljesedett-e be más: százszor az igazunk! Az elmúlt évek során, valahányszor riadt tekintettel néztük azt a határozatlanságot, amint a nagy, nemzetiközi mérkőzések előlkészütése során tapasztaltunk, valahányszor a magyar futball híréért és becsületéért való aggódásunkban kétségbeesve kiáltottunk föl és sürgettük a bajok orvoslását a hibák kisööszörülásét, mindannyiszor" az egész magyar sporttársadalom igazat adott nekünk, mert az események kérlelhetetlenül igazolták be igazságunkat. Megmutattuk mindig, hogy mi a hiba, hol van a bajok forrása és sohasem azt a szomorú elégtételt vártuk, mely mindig bekövetkezett halálos biztossággal de azt vártuk, hogy az MLSz is higgjen igazságainkban s tegye meg azokat alépéseket, amelyek a további kudarcok elkerülésére vezettek volna. Ezt az elégtételt vártuk, ezt az elégtételt kerestük, sürgettük éveken át s ha ezt idejében megkaptuk volna, ma nem állanánk a világ előtt ezzel a súlyos, soha helyre nem hozható, szégyenteljes vereséggel. Az, hogy minden bekövetkezett amiit nyitott szemmel előre látnunk kellett, fájdalmas és keserű sors nekünk is, mert mi a magyar sportért dolgozunk, a másiksikerein, fejlődésén és felvirágzásán munkálkodunk ezért csakis a józan ésszel, okos szakszerűséggel előkészütlett eredmények .fel-aui illetnek elégtételt számunkra és hozhatnak örömet nekünk. Azok ajkaitól felakadniuk rakni, sohasem ismerték el igazunkat. Legalább kifelé a sem! Belül meg voltak győződve, hogy az út, amelyen a magyar futball halad helytelen ál célhoz ,nem vezet, de fejüket mégis a homokba dugták és ízem volt erejük más irányba fordítani a magyar futball egyre mélyebb kátyúba sülyedő szekerét. Régen láttuk, hogy a magyar szomorú végzete Kiss Gyula, kapitányi működésében teljesedik be. Nem emeltük fel tiltakozó szavunkat, amikor Kiss Gyulát az MLSz a magyar futball legfontosabb, legfelelő'világ'teljesebb pottjára álllította. Abban a pillanatban azonban, amelyben láttuk azt a tétova munkát, aminek eredménye csalk sikertelenség lehetett, amikor kitűnt, hogy sem programma, sem munkaikedve, de még a, megfelelő szakértelme sincs meg a kapitányi nehéz munkakör ellátására, országvilág előtt tártuk fel azt a lehetetlen helyzetet, amit a tehetetlen szövetségi kapitány teremtett. Mert Kiss Gyulában sohasem volt egyetlen egészséges gondolat sem, amely a futballt előbbre, nagyobb sikerek felé lendíthette volna. Nem is érdekelte ennek az ezer változatú sportnak az élete, lüktetése, csak akkor, amikor egy-egy válogatott mérkőzés előtt a csapatot kellett összeállítania. Ilyenkor ötöilthatott és az utolsó pillanatokban olyan csapatotás ütött ki nem egyszer, amely már a start pillanatában elvesztette minden győzelmi esélyét. Alános, szorgos előkészítő munkára sohasem volt ideje és akarata, szomorú, gyászos emlékű ötleteikkel dolgozott, melyek mindannyiszor nevetségessé tették. A Szedjacseik eset ritkítja párját a futball történetében. S ennek hasonlóját követte el az olimpiádra indulás pillanatában, amikor meszsziről jött bárok hatása alatt Ivropacsaket jelöltette az olimpiai csapatba. Nincs egyetlen, egy magyar játékos sem, akit Kiss Gyula fedezett fel s aki meg is felelt a várakozásnak. Neki csak Szedlacsekei, Seidenjei, Gencsijei voltak, akik megjelentek egyszer vagy ,kétszer a legjobbak trikójában, de aztán a feledékenység tengerébe jól védték viszsza, ahonnan a szövetségi kapitány szeszélye kihalásztja őket. Mi lehet egy szövetségi kapitány munkája, feladata egyéb, miintthogy ismerjen ,miniden valamire való játékost és azokat halálbiztosain ítélje meg!? De Kiss Gyula nemcsak a vidéket, magosak az alsóbb osztályok erőtől, tüzes rátermettségitől duzzadó erőit rumi ismerte, de nem ismert olyan játékost sem, aki a fővárosiban hétimi-hétig aratta fikereit a bajnoki mérkőzéseken. Amikor Forti Ifi. gyenge játéka után le semuitatték előtte a ma egy formáiban levő Szendrőt, pirulás nélkül vallotta be a tanács előtt, hogy •Szeneiről még soha sem látta játszani! Hogyan vegye észre a szövetségi kapitány a tehetségeket, ha csak a nagy mérkőzések attrakcióit ügyeli? Lehet-e az jó szövetségi kapitány, aki számítaslagn kudarc után sem veszi észre, hogy a nagy mérkőzéseken nem a technika játsza a legnagyobb szerepet, hanem azt megcsúfolja és megadásra, kényszerüni akárhányszor a lelkesedés, az elszánttság. És most az egyiptomiaktól elszenvedett vereség utánmég inkább beteljesedett, amit annyiszor átismételtünk hogy az elkényeztetett, a széltől is óvott futballcsemetékkel, külföldet járó, ideális célokért lelkesedni márnem tudó játékosokkal nem olimpiai, de még sokkal kevésbé jelenüzákseny sikert sem lehet elérni! Hogyha, a szövetségi kapitány a harmadik osztályból állította volna ki Egyiptom ellen a tizenegyet, azok bizonyára nem szenvedtek volna ilyen csúfos vereséget. Talán megsérült volna egyik-másik, talán a haját tépte volna a tize,megyetti hibázó vagy a mérkőzés végén halálra fáradtan estek volna össze esek a játékosok, de kilencvtn perces fölény mellettt aligha hajoltak volna meg az ellenfél előtt. Olyan csapattal, melynek tagjai nem tudják megtörni az állandóan védekező erejét, akik hátat fordítanak a ,négernek s minden erejük megfeszítésével nem igyekeznek megtörni a balszerencse hatalmát, nem lehet eredményt elérni, önkénytelenül Meisl Hugó,ea osztrák szövetségi teapáitány jut a mi eszünkbe ennél a pontnál. Meisl mindig meglátta a nagy nevek dekadenciáját. ■ilyenkor a tartalék rezervoárba nyúlt és ismerettilemek lelkesedésével — emlékezzünk csak Horeysre — vende meg nagyasevfi ellenfeleit. Igen, ezt Meisl meg tudja tenni. Mert ismer minden játékost, ismer mindredi ellenfelet és szugesztiv erejével a fából is futballistát teremt, ha szüksége van rá!Kiss Gyula álmos szeméből sohasem lobbant ki a lelkesedé® és lelke, silés tüze. Az ő emberei csak önmagukból meríthetitek s ha és elhagyta az önbizalom a csapatot a szövetségi kapitánytól hiába várt biztatást, harcra győzelemre tüzelő szót vagy okos tanácsot. Mindezeket felsorolták már régen, még nagyon jókor ahhoz hogy az MLSz segítsen ezen a bajon. A szövetség tanácsában nemi egyszer támadt parázis vita Kiss Gyulaszemélye körül, afó ilyenkor lemondási jeleneteket inscenált és maradt tovább, hogy olimpiai, reményeinket tönkretegye. Soha semmit más cél nem vezetett IwB? münikeit kritiikánkban, mikiit igazunk, amit halálos komolyam igás volt mindenkor. Soha mi ellékcélokat nem tartottunk szem előtt, mikor a szövetségi kapitány lehetetlenségét hirdettünk, csakis a magyar futball szeretetre, a magyar sport előbbre iilett, lebegett szemünk előtt. Ezért a célért vállaltuk azt a nagy elbrusszauveit, meg bizonyos körökből , ellenntünkárá nyúlt és nem hagytuk abba az illetékesek lelkiisismereteinek ébresztgetését pedig már sziinte belefáradtank a hasátellam munkáiba. Az olimpiádra való készülődései meg a közületénél úgy látszott, hogy végre az MLSz is felszámolt a szövetség.1 .kapitánnyal és csak látiszólagos haltalmat ad neki, hogy jutalomképpenParisba mehessen. Az előkészítő bizottságban a magyar sport örök rajongójának. Hajó!. Alfredinak jutót!, deax'tő szerep, aki JFootball minden kelléke Veszelyttél TV, Váci utca 9 Vasárnap, 1924 junta* 1