Nemzeti Sport, 1924. augusztus (16. évfolyam, 143-163. szám)
1924-08-02 / 143. szám
Áraiooo korona tij||J| ’jgu* * m ^ ff m ■pBgaP xvi.évf.143.sz. Ausztriában 2000 o. korona Jugoszláviában 2»/• dinár SS1? Csehszlovákiában 1 cs k. ^Dtek kivételével BEiKfc&k M&KOflWwKtlliflft 11 tál. Budapest, VI. ker., Előfizetési árak egy negyed Mjaajgp Wfeplt* ísKffi® Sgpsgfr* Rózsa utca 111. szám. évre:bélfalért 100000 korona flMjjjjgfil (Podmaniczky-utca sarok) Ausztriába. 120.000 o. kor gkgplp, B udapest^Il''pustatiak 24 Csehszlovákiába. 130 cs.ko. ÍmE NemJü^o^ludapest Romániába. 800 lei Telefon Amerikába. 2 dollár 118—29, 118—30,’ 118—31. Az Oroz. Testnevelési Tanács, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Athletikai Szövetség, a Magyar Birkózók és Boxolók Orsz. Szövetsége, a Magyar Kerékpáros Szövetség, a Magyar Orsi Céllövő Szövetség, a Magyar Országos Lawn-Tennis Szövetség, a Magyar Országos Testedző Egyletek Szövetsége, a Magyar úszó Szövetség, a Magyar Vívó Szövetség hivatalos lapja A garasos álamatőrség szemnre teljessedne a nagyok Aggodalmait és rettegés az új rend bevezetése előtt — 3 millió lesz a fizetésmaximum? — Mi lesz a játékosok polgári foglalkozásával — Pozsony előtt — A Nemzeti Sport tudósítójától — Szombaton este összeülnek a három metropolis. Budapest, Bécs és Prága futballvezérei és Pozsonyban fog lefolyni a futballélét utolsó esztendeinek legfontosabb konferenciája. Ennek a sorsdöntő jelentőségű értekezletnek küszöbén érdemes még egyszer seregszemlét tartani az itthoni futball felett, érdemes megnézni, mit lehet és mit kell a magyar labdarúgással csinálni, hogy hivatását ezután is betölthesse. Az amatőrprofesszionista-szétválasztást tervezgető megbeszélések nyíltan megmutatták, hogy milyen állapotban van ma a labdarúgásunk. A három nagy egylet, az MTK, PTC, UTE hajlandó megpróbálni a nyílt professzionista rendszert. Ezekben a nagy egyletekben eddig sem azegyesületi, a könyvekben elszámolt jövedelmeikből honorálták a jó játékosokat, hanem MODI/UÜ® * MOVI/ftNO szivarkapapír szivarkahüvely ennek sok más módja volt. Mindenekelőtt olyan állásokban helyezték el a klubok tehetős jóakarói ezeket a játékosokat, ahol olyan hatalmas fizetést élveztek, amely egyáltalán nem volt arányban azzal a munkával, amit közben mint a privát alkalmazottak végeztek. Ezt a munkaadók tudták jól, de hiszen nem is a munkájukért tartották ezeket a fiukat, hanem azért, hogy ezáltal klubjaiknak szolgálatokat tegyenek. Ez volt tehát az álamatőrök első illegális honorációja. Ehhez járultak a különféle tréning-, villamos-, kocsi- és fürdőpénzeik, a túrákon a teljes és bő ellátáson felül kiosztott zsebpénzek és a válogatás nélkül kiadott munkabérmegtérítések. Soronkívüli ajándékok is napirenden voltak aszerint, amint egy-egy játékos leleményesein jogcímet talált ezekre. A három nagy klub egyik oldalon az egyes játékosoknak kifizetett összegeket, másik oldalon a mérkőzések jövedelmezőségét mérlegelve, úgy látszik arra a meggyőződésre jutott, hogy a professzionizmus bevezetése már nem lenne semmivel kockázatosabb vállalkozás, mint bárminő más kereskedelmi természetű alapítás. A maximális profibért ugyancsak 8 millió koronára kalkulálják, ami nem látszik magasnak, de természetesen megmaradna a lehetősége, hogy ezek a játékosok is elhelyezkedjenek továbbra is valami könynyebb privát foglalkozásban, lehetőleg természetesen olyanban, mint, amilyent eddig is élveztek a mecénások jóvoltából. Ezek a nagy klubok már hajlandóak szakítani a régi rendszerrel, természetesen úgy, hogy profijaikat hajlandók a klubtólkülönállóan megszervezni, miért fenn akarják tartani a klub régi amatőr szakosztályát is, most már persze igazi amatőr alapon. Eddig tehát rendiben volna a dolog. Az új akadály most az ú. n. középegyletekben (Vasas, Törekvés, Zugló, VÁC stb.) mutatkozik. Ezeknek az egyleteiknek játékosai eddig sem voltak olyan rózsás helyzetben, mint a három nagy klubéi. Itt a mecénások gyérebben mutatkoznak, egyes egyletekben teljesen hiányoznak. Itt tehát a játékos rá volt utalva azokra a juttatásokra, amelyek a gyakorlat folytán már majdnem legalizálódtak, így ezeknek a kluboknak játékosai a tréningek és mérkőzések folytán mulasztott munkaórákért (ezeknek a játékosoknak nagy százaléka ugyiamis kézi munkás) megkapták klubjuktól, hivatalosan és a könyveken keresztül az igazolt és elvesztett munkabéreket. Ezenkívül kaptak fürdőköltséget, a túráikon pedig szintén zsebpénzt és munkabérmegstérítést. A tréningek miatt megtérített órabérek nem rúgnak a nagy összegekre, pl. az egyik középegyletben az egy heti megtérítés az összes játékosoknál nem érte el a három millió koronát. Viszont a túra jövedelmek már nagyobb bevételt jelentenek. Egyik középklubunk nyári túrájáról minden játékos tisztán 60 dollárt hozott haza. Igaz viszont, hogy az ilyen túrák sem teremnek minden hónapban. Ezeknek a játékosoknak állása legtöbb esetben valóságos alkalmaztatás, ahol a mai silány munkabérért alaposan megdolgoztatják a játékost, itt tehát legfeljebb annyi hasznát látja futball-tudományának, hogy egyáltalán álláshoz jut. Az alkalmi ajándékok sem divatosak a középklubok körében és ezek az egyletek azt sem engedhetik meg maguknak, hogy egyes átigazolásra váró játékosokat az átigazolási idő alatt eltartsanak. A különbség tehát a nagy és a középügyletek között első tekintet -re is szembeötlős ez a magyarázata annak, hogy a középegyleteik most már szembefordultak azzal az irányzattal, amely a professzionizmust akarja bevezetni. Jobban mondva: nem bánják, ha a három nagy egylet átmegy első csapatával nyílt professzionistának, de ők az ő kis, garasos álamatőrségükkel, a mai szomorú gazdasági helyzetben, magukat amatőröknek tekintik. Kijelentik a leghatározottabban és a legőszin,többen, hogy őnálul, a játékosnak nincsen haszna abból, hogy futballozok, legfeljebb kára sincs, mert azt már megtérítik. Kijelentik azt is, hogy legjobb meggyőződésünk szerint, ha ezeket a játékosokat, akikktből őik nem akarnak profikat csinálni, vissza akarják szorítani arra az amatőr felfogásra, amiit a MAFC, MAC, BEAC és elvbarátaik vallanak, akkor a magyar testedzés tömegesen fogja elveszteni közkatonáit, mert a középegyletek játékosai nem űzhetik már tovább a sportolást. és középegyletek neon tudják felhajtani azt a tőkést, amelyet szükségesnek tartanak egy profilklub üzemibe helyezéséhez, de főként atttól tartanak, hogy a mai munkanélküliségben nem fogják megtűrni a munkaadók a profivá lett játékosokat állásaikban, hiszen joggal hivatkozhatnak arra, hogy a mai világban örüljön az, akinek egy állása is van. Amennyivel tehát a nagyegyletek többet juttatnak játékosaiknak, mint a középegyletek, utóbbiak ezt akarják a professzionizmus kultériumaként felállítani és azt akarják törvénybe iktatni, hogy ami ez alatt marad, tehát, amit ők adnak, az még nem sérelme az amatőrjellegnek. Persze ezek után a nagyegyletek már megváltoztatják eredeti álláspontjukat, mert még ha elismerik is, hogy ilit-ott többet kapnak az ő játékosaik, lényegben ez nem alkot különbséget, hiszem aki hasznot húz a futballtól, az profi, itt már nem fontos az, hogy valaki félmilliót kap-e havonta, vagy ötöt. A nagyegyletek arra hivatkoznak, hogy ha a középegyletek önkényesen csak addig akarják kihúzni az elasztikus amatőrség határait, ahol éppen ők tanyáznak, miért nem húzhatnának ezen még egyet a nagyegyletek is? Nem is kell szerintük nagyot húzni és máris belefér az új „amatőr** definícióba a legjobban dotált magyar álamatőr is! De viszont most is szerényebben dotálják a középegyletek játékosaikat, megmaradhat ez a viszony a professzionizmus bevezetése után is, a középegyletek játékosai még mindig nem járnak rosszabbul. Ha a középegylet mostani első csapata tartja el a klubot, megteheti ezt majd ebből a középegyletből alakítandó professzionista klub is, amelynek érzelmi kapcsolatai megmaradnak az anyaegyesülethez. Sok középegylet attól tart, hogy lelkes, apróbb áldozatokra kapható gárdája elmarad, ha a klub nyíltan professzionista lesz. Példákat hoztak fel, nyilatkozatokat idéztek, amelyek mindamellett szóltak, hogy nagyon sokan csak addig viseltetnek szimpátiával a klub színei iránt, amíg az amatőrköntösben sportol. Viszont megfeledkeztek ezek az urak arról, hogy rájuk felvilágosító munka vár. Mert nem hisszük, hogy olyan nehéz lenne megértetni azt a különbséget, ami egy álamatőr és egy profi közt van. Természetesen a profi javára! Csak három mondattal kell illusztrálni a mai álamatőr állapot erkölcstelenségét, lehetetlennek tartjuk, hogy azok a derék sportfanatikusok még mindig amellett tartsanak ki, hogy csak akkor lelkesednek továbbra is, ha marad minden a régiben. Minden pro és kontra érvelésnek azonban egy fényes csattanója volt. Az összes egyletek megegyeztek abban, hogy bármennyire is meddő maradt az ankét, érzik mégis, hogy ha a szomszéd nagyvárosok megcsinálják az új rendszert, akkor Budapest sem maradhat el, hacsak nem akarja teljesen martalékul odadobni jó játékosainak gárdáját Bécsnek, Prágának és a többi külföldnek. Kár volt! Mert ha önként, belső szükségből csinálták volna meg a tisztítást, akkor legalább az álamatőr-rendszer kriptaköve csattant volna be harmonikusan, de így éppen olyan dicstelennek ígérkezik halála, mint élete volt. GYEP-HOKEY ÜTÖK, LABDÁK KERTÉSZ TÓDOR, IV. KRISTÓF-TÉR ÜLLŐI-ÚTI PÁLYA Vasárnap délután 5 órakor a MASz rendezésében OSZTRÁK-MAGYAR atlétikai mérkőzés fíz számijára 100 m. síkfutás 400 m. síkfutás 800 m. síkfutás 1500 m. síkfutás 5000 m. síkfutás magasugrás távolugrás diszkoszvetés gerelyvetés 4X100 m. staféta azonkívül súlydobásrekordkísérlet és gyaloglásmeghívási verseny