Nemzeti Sport, 1925. január (17. évfolyam, 1-18. szám)
1925-01-01 / 1. szám
mm r Csütörtök Január 1 XVHTévf. 1. szám Megjelenik: kedd és péntek kivételével minden nap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. ker., Rózsautca III. szám. (Podmaniczky utca, sarok.) Levélcím: Budapest 841, postafiók 24. Távirati cím: Nemzeti Sport Budapest Telefon: 118—20, 118-30, 118—31. Ára 3000 korona Angtriában 3000 ősiz. korona. Jugoszláviában 31/1 dinár .Németországban 20 arany és Franciaországban 1 franc. Olaszországban 1.20 lira, Amerikában 5 cent Előfizetési árak. Egy negyed évre: belföldrej: 110000 korona (egy hónapra: 40.000 korona). Ausztriába: 110.000 p. kor. Jugoszláviába : 180 dinár. Németországba: 8 arany márka. Franciaországba : 40 trés. Olaszországba: 50 líra. Amerikába: 2 dollár. Az Országos Testnevelési Tanács, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Athletikai Szövetség, a Magyar Birkózók és Boxolók Országos Szövetsége, a Magyar Kerékpáros Szövetség, a Magyar Országos Céllövő Szöv., a Magyar Országos Lawn-Tennis Szöv., a Magyar Országos Testedző Egyletek Szöv., a Magyar Úszó Szöv., aMagyar Vívó Szöv. és a MOVE Sportes, hivatalos lapja varammmni utazás Matsim kibé Rövid tanulmányút Finnországban * /. Utazás SzéttirsSsőL Helsinkiig a Regmnána — Áttérünk a finn időszámításra* felvesszük a finn szokásokat — Qiwen érás ledgers íiskatás Érintjük Révait — Lobogódiszes bevonulás? bensőséges* szives fogadtatás hidegnek nevezett finn testvéreinknél Vagy százötven zászlócska lendül a magasba, amint a „Regina4’' utasa: istenhozzádot intenek a stettini kikötőben, maradt hozzátartozóiknak . . . Finn, észt, svéd és német nemzetiszínű lobogócskák végzik gazdáik akarata szerint a Keletitengeren szokásos utolsó búcsúmozdulatot . . . Istenem, de sajnálom,hogy nem ismertem ezt a szokást s nem hoztam magammal a magyar járomszínű Lobogót! Utolsót nyikoreg a csigaezemezet, amely a kurvatagságú drótköteleket a hajóra vonja s a „Regina44 egyre gyorsuló, suhanással szeli a Keleti-tenger Sötétzöld, töméntelen vizét . . . 1924 december 20. van. Délután fél kettő .. . Amint elindul a hajó, az utasok egy órával előbbre tolnáik az óra mutatóját. A finn időszámításhoz igazodnak. Pedig hol vagyunk még Helsingforstől, ahová szívemben egy zászlócsküt viszek: a „Nemzeti Sport44 áldozatkészsége által előre tolt lobogót, a magyar sport szellemi zászlaját! Hol vagyunk még Helsinkitől, a titokzatos finn sportgéniusz fellegvárától?! . . . Stettintől Finnországig, hosszában végig a tengeren 50 óráig tart a hajóút. Ha egyáltalán odaérünk . . . Isten a lelkéig tanúja, sohasem gondoltam arra, hogy a hajónk el is sülyyedhet, de a hajóstársaság előrelátóbb — nyilván kötelezték erre azt előrelátásra — és a következő, kedves szövegű nyomtatványt biggyesztette a kajütöm falára: Bewohner diser Kammer gehört zum Rettingsbhoot Nr. 6.“ Sifundáltam egy hazugságot, amit a parton használok majd, ha a hajó is elyedés*é sétám a nagy zűrzavarban az ötös merhűtőcsónakba ugrom , s aztán az étterembe tértem, ahoal gong kongatására csábítják be az utasokat. ünk 11 számomra kijelölt na*; az én es helyem a 13. számú ko?untZílettC®ésúí vagyok!) Bemutatkozzuik egymásnak s hozzáfogunk a »7 ni?e j%7' .^(éskettő van. Dehát ínevr mvö?!®ra!:’ ia a ^ északiakat, »7 Sölmeküji nevezzék az ebben Woben elfogyhatott étkeket... A német hajóstársaság a finn szokásoknak hódol: délben ad reggelit és este hétkor ebédet. Reggel kilenckor is van egy étkezés: 3—4 csésze kávé, vaj, felvágott, személyenként 20 dekányi, utána 2 lágy tojás, — de ezt kutyába se veszik a jó finnek. Ez egy nemtelen étkezés, egy fattyú: még neve sincs s csak úgy torokmosásszámba megy. Íme az első impresszió a finnek életéről, arról az életről, amelyből e kis nép csodálatos sportnagysága fakad. A finn útitársaim fokozott figyelemmel vesznek körül, mikor megtudják, hogy hazájukba igyekszem. Egy Németországban tanuló diák, Paul Markuschewitz, bár nem tudja, hogy a sportjuk miatt utazom Finnországba, Nurmira és társaira tereli a szót és olyan melegséggel beszél róluk, amihez foghatót a, bizony , elég temperamentumos magyaroknál sem tapasztaltam soha. Pedig, ha elgondolom, hogy később határozottan meggyőződtem a finnek „hideg“-ségéről, sehogy sem tudom megérteni ezt... Aztán a magyarok sportjáról beszél, meglehetősen tájékozott: — Em-ti-ká, Madjár atlétikai Klub, Szomjai, Gászpár, Gerő. •— mondja idegenes, nehéz kiejtéssel. Aztán jókedvűen bizonyítja, hogy a finnek rokonai a magyaroknak . . . A délután gyorsan telik el s bár az idő szeles, a hullámok egyre szilajabbak, mégis mindenki a fedélzeten tartózkodik. Sokan a korláthoz vánszorognak — egyre többen és többen — s révedező szemekkel bámulnak bele a tengerbe. Az ebéd nem tett jót nekik! Vagy a tenger nem tett jót az ebédjüknek. Nem is marad bennük, szegényekben. A vacsoránál — ebédnél -- este hétkor már vagy húszan hiányoznak. (Mire Helsingforgba értünk, felére apadt le az „étkező utasok”" száma. A többi vagy az ágyat nyomta a kajütben, vagy a tengerbe bámult s lógott a feje, mint a falióra ingása.) Az első éjszaka komoly vihar volt, de reggelre elült a szél s napsütéses időben, 6 teli meleg mellett folytattuk utunkat. Féltizenegykor találkoztunk a „Qihanna‘*-val — a Regina testvérhajójával (1400 lóerős motorok, 18 csomó a maximális sebesség kb. 33 kilométer óránként), amely velünk egyidőben indult Helsingforsből. Olyan közel suhan, hogy le is fotográfálhatom. A déli órákban, kissé északkeletnek fordulunk s a — azt hiszem — 19-ik szélességi és az 57-ik hosszúsági fok alatt fekvő Gotland mellett hajózunk el . . . Állandóan csendes, derűs időben folytatjuk utunkat, ezernyi keringő sirálytól kísérten. Az éjszaka most már nyugodalmas, csendes s a hétfői reggel olyan csillogó derűvel köszönt reánk, ami ily messzi északon, december havában alig hihető. Féltíz órakor Révaiban kikötöttünk és egy órai időzés után folytattuk utunkat Helsingfors felé. Csodaszép a revaii kikötő, az éppen ott horgonyozó négy nagy páncélosból álló flottával elég impozáns képet nyújtott, de a helsinki-i kikötő szépségét meg se közelíti. Egyórás késéssel, finn időszámítás szerint délután fél ötkor futottunk be Helsingorsba a temérdek, szétszórt szigetecskék között. Egy körülbelül négyszer háromszázméteres kerületű szigeten, a hajóúttól jobbra, mintegy, a középkorból visszamaradt titokzatos építmény terjeng az esthomályban a helsingtorsi várrom. . A kisebb szigeteken, itt is, ott is egy-egy világítótorony emelkedik a csillagos ég felé s fényjeleket ad hajónknak, amely hatalmas kört ír le az apró szigetek között s arccal a kiinduló pont felé fordulva, jobbról közelíti meg a kikötőt, ahol sleppert kötnek a hajó elé, hogy a sekély, hajózhatatlan vízben a móló mellé állhassunk. Újra előkerülnek a zászlócskák, a parton váró sok száz ember kezében fehér zsebkendő villog s megkezdődik lassan, vontatottan a kiszállás... A rövid és udvarias vámvizsgálat után kilépek az alacsony hangárszerű épület hátsó ajtaján. Mikor a lábam először dobban a helsingi őrsi kövezeten, amikor meglátom a kucsmás, szélesarcú férfiakat, az alacsony, szinte földet érő, jármos s mégis gumikerekű flakkernek nevezett döcögvényeket, — lehetetlen magamat némi elfogódottságtól mentesítenem. — Ez volna hát Nurmi, Ritola, Stenroos, Kolehmainen s a többi sport-világnagyság hazája? Itt teremnek azok az egészséges férfi szívek, amelyek annyi dicsőséget szereztek az apró finn nemzetnek? Végigrohanok a kikötőn. Jaj, a világért sem ülnék kocsiba. Látni akarok mindent! . . . (Folytatása a 2. oldalon.) Gyorsított film Az 1924- ik nevezetes esztendőről — A Nemzeti Sport tudósítójától*■ Kitűnő filmvállalatunk, az Első Hazai Kínriport, az újiesztendő küszöbén nevezetes meglepzenést készít első amagyar sportlközötnsöknek. Ez a háromtagos mérföld kosz arcú természetes felvétel végig kísér bennünket az ó-esztendő minden, nevezetesek sporteseményén, pompás példaviaéi felvételeikben örökítvén meg a döntő, elő- és középdöntő pillanatokat. A fika ünnepélyes bemutatását a Kínriport RT ugyan csak február 31-ére tervezi, de a sajtóbemutató már tegnap megtörtént. A bemutató után besurrantunk a vetítőfüslkéjpe s közönségünk érdekeinek kellő sineim mekitartásával a nevezetes filmből néhány kockát kapásból kivágtunk. Ezeket mutatjuk itt be alább s elnézéstkértünk olvasóinktól, ha itt- ott a döntő pillanatok felvételének kiollózása nem sikerült. De imre, máris pereg a szenzációs magyar rendszerű gyorsított fáim, amelynek a tartalmát is elmondjuk alább, már, ahogy az a képekről eszünkbe jut: Az FTC-ről semmi Mr. Az FTC az esztendő első napjait Konstantinápolyban tölti, de a táviratok , a Balkánon dühön ifjú hóviharok miatt elakadt itt. A sportközvélemény osztatlan érdeklődéssel és kíváncsisággal mereszti rádióantennáit az Aranyszarv öble felé. A közelgő olimpiádra való tekintettel az olimpikon-jelöltek komoly téli tréningbe kezdenek A tréning nagy lelkesedéssel folyik. Jó jel Párisra. Kettő-A és egy-B csapatunk Belgiumba nyargal s kitünően verekszik az odavaló vörös ördögökkel. Sajnos, ez nem látható képünkön. A brüsszeli verekedés ILTINE e és uzsonnája -ÉTTEREM VI, ARRASSY-ÜT 25 ként KQZMAJSÓJ! muzsikál Szerda, csütörtök, szombat MttDlÄN® , »11ÄS® szivar lapanir ’ szivorkahtively v. vasárnap Bucsi*y-t« a bisxnótoros vad»«*«.*. Bucsfty-Téle ét alktt tömegességek és Bucahy által tűzött halász.te »♦ Aléfemetetenk?f?morem Ar* sSí