Nemzeti Sport, 1926. május (18. évfolyam, 70-86. szám)
1926-05-03 / 70. szám
4 Jövőbeli programul: Szombat Üllői út: VAC-KAC. Törekvés—BEAC. .Vasárnap Hungária út: MTK—FTC, 33PC —ETC. UTE-p.: UTE—III. ker. TVE. Üllői út: NSC—Vasas, TLK-pálya: Világosság—TJTSE, Zugló—BAK. Millenáris: URAK—BSE. Frangepán utca: MÁV—Főv. TKör. Amerikai út: Testvériség— KAOE, Pesterzsébet: EMTK—UMTE, BAC-ETSC. Túl sokat nem vártunk tőle sem, de a magyar csapat veszélyes támadásai legnagyobbrészt az ő akcióiból indultak ki. A lövéseivel nem volt szerencséje, de sokszor otthagyta Katiért s beadásai közül a belsők sokat használhattak volna. Egészben véve a magyar csapat játékából hiányzott a rendszer, az átgondoltság, az osztrák csapat hosszakkal verte a miénket iskolázottságban, viszont a tehetség isteni szikrája, amely az osztrákokkal szemben egykori fölényünket biztosította, ma csak pillanatokra villant meg, akkor is csak bágyadtan, mint a baljós fellegek közt csetlő-botló napsugár. Erre a játékra sohasem fogunk örömmel visszaemlékezni. Sport Egyenetlen, csak a lelkesedésben egyöntetű volt az osztrák csapat 3:0-ás győzelme ,dacára az osztrák csapaton erősen meglátszott, hogy igen sok posztján nem a „legjobb” képviselte ezúttal az osztrák színeket. A bécsi futball annyiszor megcsodált főerényeit a tüneményes technikai és taktikai finomságokat, szemkápráztató kombinációkat hiába kerestünk az osztrák csapat tegnapi játékában. Futballművészek helyett ezúttal szorgalmas, becsületesen küzdő, mindent beleadó játékosokat küldött Budapestre Meisl, akiket a profi futball legnagyobb előnye, a jobb kondíció, a fittebbség, ennek folytán a nagyobb gyorsaság és lendület segített a győzelemhez. Igazi klasszist az osztrák csapatban csak a közvetlen védelem jelentett, mely toronymagasan állt a magyar védelem fölött. Aigner a kapuban egyszer sem hibázott. Élesszemű, biztoskezű kapus. A lövések egész sorát parírozta bámulatos biztossággal. Bitan ismét annak a klasszis bekknek bizonyult, mely nevét európai hírűvé tette. Nagy játékinteligenciája, gyorsasága, kitűnő helyezkedési érzéke és tökéletesrúgótechnikája ezúttal is nagyszerűen érvényesült. Rainer, bár a végefelé megsérült, méltó partnere volt. A mi kapkodó, egymást meg nem értő védelmünkkel szemben élvezet volt nézni, milyen fölényes biztonsággal játszott és milyen nagy megértéssel támogatta egymást ez a két nagyszerű védőjátékos. A halfsorban legjobban a csak 40 percig játszó Ludwig tetszett, akit egész érthetetlen módon minden ok nélkül Schneiderrel cserélt ki az osztrákok vezetősége, pedig addig teljesen sakkban tartotta a Takács—Potya szárnyat. A végig játszók közül Rescht kell kiemelnünk, aki vérző fejjel sérülten is nagy odaadással és bámulatos munkabírással küzdötte végig a mérkőzést. Különösen a fejjátékban volt nagy. Kaller, Meisl új „csillaga" egyelőre nem sokat mutatott. Még a támadásban valamennyire használható szép passzaival, de védőbalinak nem igen mondható. Rainernek igen gyakran kellett segítségére sietnie. Sokat hangoztatott nagy technikai tudásából csak ütött adott ízelítőt. A Ludwig helyett beállított Schneiden mint pihent játékos frisseségével volt hasznára csapatának a teljesen gyenge Potyával és a kifáradó Takácscsal szemben már nem is volt oly nehéz dolga a második félidőiben. Az egyenlőtlen bécsi csatársorban csak olykor-olykor bukkant fel a kombinációra, az összjátékra való hajlandóság. Inkább egyéni akciókkal dolgoztak és eredményességüket elsősorban határozottságuknak, a helyzetek és a magyar védelem hibáinak energikus kihasználásának köszönhetik. A jobb szárny feltétlenül jobb volt, élén a csatársorban egyedül klaszszist képviselő Cuttival. Bár az Amateure kitűnő jobbszélsője korántsem játszotta ki azt a formát, amit csapatában szokott. Hanel az első félidőben csak góljával tűnt ki, a másodikban már többet mutatott. Hierlander képviselte a belső trióban a technikát. Agilis is volt, néhány szép akciója is volt, de kissé lassú. A balszárny már sokkal gyengébben szerepelt, Epkl a csapat legrosszabb embere. Höss meg sokat akart, de semmi sem sikerült neki. Végeredményben még annyit, hogy az osztrák futball alapos ismerői szerint akármelyik jobb bécsi klubcsapat, például az Amateure két-három góllal jobb, mint a tegnapi osztrák válogatott. Egy kis statisztika A mérkőzés számokban: I. félidőben: magyar osztrák gólt lőtt — 2 komért rúgott 1 3 szabadrúgást rúgott — — fault miatt 6 11 orfszájdért 1 1 rendszert 2 1 egyéb szabálytalanságért 1 1 kapura lőtt 3 2 kapu mellé 4 3 kapu fölé 4 2 taccsot dobott 18 18 a bíró feldobta a labdát egyszer II. félidőben: magyar osztrák gólt lőtt — 1 kornert rúgott 5 3 szabadrúgást rúgott — — fault miatt 8 5 g offszájdért 1 1 rendszért 5 1 egyéb szabálytalanságért — —*. kapura lőtt 12 4 kapu mellé 6 3 kapu fölé 2 2 taccsot dobott 20 16 a bíró feldobta a labdát egyszer Nyilatkozatok Blum, az osztrák csapat kapitánya. ~ A győzelmet megérdemeltük, mert jobban és nagyobb győzniakarással játszottunk. A mieink közül nem emelek ki senkit. A magyar csapatban az első félidőben Takács és Búza tetszett nekem a legjobban. Howorka Ottó, a Reichspost szerkesztője. — Az osztrák védelem nyerte meg a bécsieknek a meccset. Az osztrák csatársor egyenlőtlen. Játékából nem csillant ki semmi klasszis. A magyar védelem bécsi fogalmak szerint másodklasszisnak felelt meg. Összesen magyar osztrák gólt lőtt — 3 komért rúgott 6 6 szabadrúgást rúgott — — fault miatt 14 - ig orfszájdért 2 2 rendszért 7 2 egyéb szabálytalanságért 1 1 kapura lőtt 15 6 kapu mellé 10 6 kapu fölé g 4 taccsot dobott 38 34 a bíró feldobta a labdát * kétszer f Herizes, a mérkőzés bírája. A magyar csapat meglepően rosszul lélek és lendület nélkül játszott az egyetlen Rebrő kivételével. Szoffiák jó, de nem tudott érvényesülni. Az osztrákok kedvvel, nagy lendülettel és szorgalmasan játszottak. 3:0 nem fejezi ki nen a játék képét, egy, legfeljebb kétgólos osztrák győzelem igazságosabb lett volna. Fáikér, az osztrák válogatott csapat vezetője. — A győzelem megérdemelt. Az osztrák védelem nagyszerű. Aigner remek volt. A magyar csatársor puha. Búza keveset mutatott. Ludwigot azért cseréltem ki A pihent Schneiderrel, mert a magyar csapatba is pihent embert állítottak be szünet előtt és azt az előnyt ki akartam egyenlíteni. Schlosser Imre: — Blum volt a mezőny legjobb embere, utána Besch tetszett nekem a legjobban. Az osztrákok jobb kondíciójukkal érdemelték ki a győzelmet. A magyar csapatban Kőkút és az első félidőben Takács tetszett nekem a legjobban. Tomaskievic, az alsóausztriai szövetség elnöke. — Ha az ember a mi védelmünket játszani látja, akkor nincs oka izgulni. Minden tekintetben jobbak voltunk. A magyar csapat öltözőjében A meccs előtt Sok válogatott mérkőzés előtt figyeltük már meg a magyar öltöző hangulatát, de ilyen izgalommentes atmoszféra még alig uralkodott a fiúk között. Legalább külsőleg és látszólag semmi idegességet nem árultak el a játékosok. Szinte blazilt arccal fogtak az öltözködéshez és ha a nagy nyugodtságon csodálkozva megkérdeztük egyik-másiktól, hogy nem ideges-e, nem drukkol-e, élénk tiltakozás volt a válasz De ez a tiltakozó hang sokszor már elárult bizonyos belső megilletődést, vagy remegést és ilyenkor az éles szem észre vehette, hogy bizony ennél, vagy annál a fiúnál csak erőszakolt, tettetett a fölényes nyugalom, csak külső máz, belül tótágast állanak az idegek és a lámpaláz megnyilatkozása a szótlanság. Szinte néma csendben kezdtek az öltözködéshez és ez a némaság végig uralkodott az öltöző hangulatán. Rebró jelent meg először az öltözőben, azután jött Potya, Robot, Hungler II., Dudás és Spitz. Ezek már javában öltözködtek, amikor a többiek egyenként szállingóztak a masszírozószerek illatától fojtott levegőjű szobába. Kovácsi intézőjének a társaságában jelenik meg. — Nem drukkol? — kérdezzük az újonc centertől. — Attól nem félek. — felel helyette Barna Sándor, az intézője. — Ennél nagyobb flegma nincs a világon. Szoffián hosszú, szimpatikus alakja is felbukkan. Ő csak tartalék, de azért mindenki érzi, hogy a BEAC-center játszani is fog ezen a mérkőzésen. Kiss Gyula szótlanul áll az öltöző közepén. Megkérdezzük tőle, mit remél a mai játéktól? — A védelmünk oly jó — feleli, - hogy úgy hiszem, velük szemben meddők lesznek az osztrák csatársor támadásai. A csatársorunk szerencséjétől függ, hogy megnyerjük-e a mérkőzést. Megjelennek a válogatóbizottság tagjai is: Vértes Imre és Hajós Alfréd. Ő tőle is megkérdezzük, mit vár ettől a meccstől. — A fiatalságnak és az ambíciónak a küzdelme lesz ez a játék a rutin és az iskolázott tudással szemben. Éppen ezért rendkívül érdekes és változatos küzdelmet várok. Bízom a fiatalságnak még meg nem fertőzött lelkesedésében. De ez a bizakodó hangulat általános a játékosok között is. Rebró kijelenti, hogyha ez az együttes is olyan tűzzel és lelkesedéssel fog küzdeni, mint a legutóbb Brüsszelben szerepelt csapat, nem veszíthetjük el a mérkőzést. Nádler meghallja, miről beszélünk és harsány hangon közbeszól. — Hogy győzünk-e? Hát lehet erről beszélni!? Ezek (az osztrákok) csak nagy nevek. Bele kell feküdni, játszani kell egy kicsit és győzünk. Mikor Dudás felé tartok, ő már meg is előz és mindjárt felel is. — Azt akarod megtudni, hogy 4:0-ra vagy 2:1-re nyerjük-e meg a meccset? Az öreg Potya, a csapatkapitány is remél. — Az a,?. érzésem — feleli, — hogy megnyerjük a mérkőzést. De mind-mind győzelmet várnak a fiúk. Az osztrákok dresszben érkeztek, már rég kinn vannak a pályán, a mieink még mindig nincsenek kész az öltözködéssel. Búza későn jött,d őrá kell soká várni. Végre mindenki elkészül. Gyerünk, mondja" Remete és vezetésével indul ki a meggypiros dresszes gárda. Az öltözőben egy lelkesítő beszéd sem hangzik el, de amikor kilépnek a pályára, harmincötezer ember dörgő éljenzéssel és tomboló tapsától harsog az egész stadion. Ez mindennél lelkesítőbb volt. Félidőben bizony határozott levertség mutatkozik a fiúkon. Mindenki magyaráz és a gólok okát igyekszik levezetni. Kiss Gyula inti le őket. — Ami elmúlt, azon már nem lehet segíteni. A II. félidőbe adjatok bele mindent. Dolgoznak a masszőrök. Csörögnek a bicsites üvegek. A dresszek lekerülnek az izzadt testekről. Látszik a fiúkon, hogy nagyon el vannak keseredve és az is letí az öl- Ma először !Paris grófnője Repriz ! Dráma napjainkból négy részben, 22 felvonásban. Mind a négy rész egy előadásban. Rendezte: JOE MAY Főszereplők: MIA MAY, EMIL JANNINGS, ERIKA GLASSNER, WLADIMIR GAJDAROW Mozgókép-otthon Uránia Capitol Filmpalota Rheinhardi’Cipő, a legjobbak Hétfő, 1326 május 3-