Nemzeti Sport, 1926. július (18. évfolyam, 104-120. szám)

1926-07-02 / 104. szám

­A­ ­ legjobb csapatot küldi az MLSz Temesvárra — A Nemzeti Sport tudósítójától — A június 20-ról elhalasztott Bu­dapest—Temesvár válogatott mér­kőzést július 4-én, vasárnap fogják lebonyolítani. Úgy Budapesten, mint Temesvárott megtették már az összes előkészületeket a nagy érdeklődéssel várt mérkőzésre. A szövetségi kapitány a válogató bizottsággal egyetértőleg a legjobb együttest küldi a nagy játékerőt képviselő bánáti fővárosba. Buda­pest csapata a következő: Fischer — Grosz II., Fogl III. —­ Rebro, Müller dr. (FTC), Borsányi — Braun, Takács, P. Szabó, Opata, Kohut. Tartalékok: Gallowich, Müller (UTE), Baár. Ennél jobb együttest ma tényleg nem lehet találni, úgy, hogy ez a csapat minden tekintetben bírja a közbizalmat s reméljük is, hogy méltóak fogja reprezentálni a m­a­gyar főváros klasszisát. A temesvári csapatot is csak teg­nap állították össze véglegesen, melynek zömét a sokszoros bajnok Kinizsi játékosai alkotják. Temes­­vár együttese a következő-Zombory (Spárta) — Steiner I (Kinizsi), Hoksáry (Kinizsi) — Steiner II. (Kinizsi), Vogl (Ki­nizsi), Golub (TAC) — Tanzer Teszter, Wetzer, Zercler, Nater (Kinizsi). A felállításból is látszik, hogy a temesvári csapat nagyszerű össze­szokott együttes, melynek a csatár­sora a főerőssége. A halfsor­­sem sokban marad el a támadó kvintet­től, míg a közvetlen védelem az, amely kívánalmakat hagy maga után. Temesvárott az érdeklődés egy cseppet sem csökkent s előrelátha­tólag 12.000 főnyi publikum fogja végignézni a nagyszerű küzdelmet. A budapesti csapat szombaton dél­előtt 10 óra 5 perces gyorsvonattal indul a Keleti pályaudvarról. A csapat kíséretében a szövetségi ka­pitányon kívül Tibor Lajos és Barna Sándor utazik, míg Fischer Mór az esti vonattal megy a csa­pat után. A VÁC—UTE mérkőzés ügyében hozott ítéletnek a VAC-ra vonat­kozó része élénk visszhangot kel­tett a szövetség széles rétegeiben. A furcsa ítéletre nem valami fé­nyes jövő vár, mert az elnökség már utasítást adott a szövetségi ügyésznek, hogy fellebbezze meg az ítéletet. 2 A BEAC első győzelme a Kanári-sziget­eken — A Nemzeti Sport távirati jelentése — Las Palmas, június 29. BEAC—Gran Canaria 4:2 (1:2). Első idevaló ellenfelünket, amely­től annak idején 2:3 arányban ki­kaptunk, most szép játékkal le­győztük. Az első félidőben még ve­zettek, de a bíró ezúttal tűrhető volt és a második félidő nagy fö­lényünk jegyében folyt le. Góljain­kat Pesovnik, Marcinké, Szoffián, majd szabadrúgásból Boór érte el. Újabb meghívásokat kaptunk, elő­reláthatólag lejátszunk még egy-két meccset. Pluh­ár István. ­ Amíg a BEAC eljutott idáig... A máig ismeretlen jóakaró, aki lemondja a BEAC túráját, aláírás nélkül — Hogyan lesz délnyugati csapat a VAC-ból és a Vasas­ból — Kik ittak hetvenmillió ára bért Lisszabonban — Portugáliá­ban nem csak az útiköltség, de a meccsek is elúsznak a ruletten Las Palmas, 1926 jún. 12. Itt vagyunk végre hát! Túlestünk a meleg hangulatú fogadtatáson és a kedvünk még sem az igazi. Miért! Alább elmondom. Ismeretes, hogy Woggenhuber, az it­teni magyar tréner, túránk szervezője több irányban is tárgyalt annak idején nyári Kanári szigeti túrára vonatko­zólag. Így a délnyugati kerülettel is. Az ilyen tárgyalások, amelyek egész sereg­levelet és táviratot emésztenek fel, azzal szoktak lezáródni, perfektuá­­lódni, hogy megérkezik a kikötött elő­leg, jelen esetben 200­­angol font. Amikor a tavaszi szezon vége felé Délnyugat hirdette, hogy­ zsebében a szerződés és csak az előlegre vár, a BEAC-nak is volt már szerződése és egy szép napon befutott a 200 angol font előleg is. A BEAC ekkor és csakis ekkor tette meg a szükséges lépéseket, összeszedte csapatát, bejelentette a túrát az MLSz­­nél és nyilvánosságra hozta a lapok­ban is. Természetesen közben jöttek és mentek a táviratok és a Kanári-szige­teken várták a budapesti csapatot. Min­den rendben volt tehát, mikor Woggen­­huber a következő táviratot kapta Bu­dapestről : Túrát lemondjuk, BEAC Eddig ugyan a BEAC megbízásából Her­­zoggal folytak a tárgyalások, de Vog­­genhuber ismeri a BEAC-ot, minden to­vábbi nélkül hitelt adott a táviratnak. Szomorúan adta­ tudtára a Marino el­nökségének a hírt, mely teljesen depri­málta a las­palmasiakat. — Ilyen dolog, ilyen csúnya dolog! Sopánkodtak, sajnálkoztak s egyszerre csak felhördültek. — Hol az előleg! Mi van a kétszáz fonttal? Ki téríti meg a költségeinket? S Woggenhuber mit tehetett mást, a mentő ötlethez nyúlt: — Jön Délnyugat! Vele is kész min­den, a BEAC átadja neki az előleget! Nem nagy örömmel, de beleegyeztek a vezető emberek. Nekik budapesti csa­pat kellett volna. Levertem becsapottan várták a fejleményeket és minden két­kedés, várakozás mögött ott volt a nagy kérdés: Mi lesz a 200 fonttal? Az üzlet­emberek szemében a pénz a legfonto­sabb, tessék tehát elképzelni Voggen­huber helyzetét, a BEAC-ról s a ma­gyar sportemberekről alkotott itteni vé­leményt! Amikor a Nemzeti Sport „túl jó“ képeket csinál • Természetesen repült a sürgöny Szöl­­lőssynek, a délnyugatiak túravezetőjé­nek, hogy az előleget Herzogtól átve­heti­ S Herzognak, hogy adja át a 200 fontot. De még haza sem ért a postáról Wog­genhuber, már távirattal futottak utána az utcán. Herzogtól jött. A résztvevők nevét közli s a túra egy héttel későbbre tolását kéri. Teljes a káosz Pesten és Las Palmas­­ban is! Csak Kaposvárt van öröm és Szöllőssy Sonekker társaságában Budapestre utazik, hogy Herzogtól átvegye az elő­leget. Közben a BEAC gondolkozik az eseten. Azt hiszi, a halasztás kérése miatt támadt zavar s újabb táviratot küld: Szőllőssyvel nem tárgyalok Elsején indulunk! Itt azután teljesen kibontakozott az a kép, mely a zűrzavart okozta. Ugyan ki küldte azt az apokrif táviratot Budapestről? Ezen törjük most mindannyian a fe­jünket, mert a BEAC nem küldte. S ezen törte a fejét tizenegy napig Wog­genhuber is, amíg várta érkezésünket. Vele sokan leveleztek, leveleznek. Sok csapat akar túrázni errefelé s ő erre is, arra is gyanakodott. Talán ilyen kon­­kurrens küldötte a távirata** Nem tudom. Nem kutatom. Nem hi­szem, hogy így akarták megakadá­lyozni a BEAC túráját Budapesten. De a táviratot visszük s otthon majd lesz rá mód, hogy eredetét felfedezzük. A csodás érkezés után szomorú foly­tatás ez a tárgyalás, mely élénk fényt vet azokra az akadályokra, melyek előt­tünk állottak, míg eljutottunk idáig. Ez a túránk első, nagy meglepetése, melyet élénken tárgyalunk, amint a Marino klubhelyiségébe tartunk. Itt más, apró jellegzetesség vár. Néhány fénykép. A Nemzeti Sport jól ismert, nagy alakú meccsjelenetei. Kaposvár­ról küldték őket s mindegyik hátulján s magyarázat. A fiúk felkiáltanak: Nézd, a Vasas—VAC-rueces jele­netei — Dehogy az — szól Woggenhuber Megfordítja a képet s a hátulján szé­pen írt sorok: Délnyugat—DFC 4:2. Az­tán meg is magyarázzák a jelenetet. Mi is hamarosan megmagyarázzuk, keiknek jellegzetes alakja táncol a Va­uli** támadókor közepén Fischer kapuja előtt Himmer, Szentmiklóissy, Singer, orosz n. Takács mind jól látható.­­ Kár hogy ilyen jó képeket csinál » Nemezii 'Sport — mondja valaki. Több i­ res kép is van. Ártatlan do­log, Itiszti Kanárnéban ki tudná meg­mondani pontos-e a felírás. Egyikünk­­másikunk elnevette magát, hiszen nem olyan­ veszélyes az eset, de jellemző. A fentiek után nagyon is! Mi, naiv, egyenes BEAC-isták, akiket már-már arra is rávett Szöllőssy, hogy a javukra lemondjuk a túrát, csodálko­­zunk az ilyesmin. ÉPP úgy, mint azo­kon a történeteken, amiket az errefelé járt magyarokról, magyar csapatokról hallunk. Hova lett két meccs és az útiköltség? Hogy egyik Portugáliában járt első­osztályú klubunk, amelyik most éppen a fegyelmi bizottsággal hadakozik, el­felejtette két vereségét megtáviratozni haza. Hogy egyik nagy vidéki klubunk 17 meccs után sem tudott hazautazni, mert az útiköltség elúszott a ruletten és Lelovich Gyula most is őrzi itt a tíz­milliós bont, amit az egylet azóta is elfelejtett kiváltani. És hogy szintén egyik vidéki csapatunk húsz napi bor­­számlája Lisszabonban közel hetvenmil­­lió magyar koronát tett ki. És hogy egyik fővárosi klubunk társvezetőjének nevét a „dr.“ díszítő jelzővel felékesí­­tetten lehet látni a portugál szövetség emlékkönyvében, holott az illető az egyetemnek még csak a tájékára sem járt soha. De hát hagyjuk. Nagyon messze ka­landoztam. Pedig egészen másról akar­tam írni. A hindu kereskedőkről, akik nagyon drága árakat szabnak, de a fe­lét mindig elengedik, az ezernyi erkély­ről, melyeken epedő szemek várják a gavallért, a dómról, amelyben tizenket­tőkor van a szagos mise, akár a Feren­cieknél s utána hullámzik a korzó, a pálmás parkról, ahol esténkint zsibong az élet, a pályáról, amely kemény, ko­pár, köves és szabálytalan, kedves, kis­diák barátomról, al" mellém szegődött s legjobb pajtásom, arról a kis, szőke­­fejű babáról, aki nagy pacsikat ad ne­kem, mikor megsimogatom, arról ko­romfekete hajúról, aki a folyosó végén lakik , akibe az egész csapat — persze rajtam kívül — szerelmes. A villamos­ról, ami ott áll meg, ahol az ember akarja, a zeneműkereskedőről, akinél minden új lemezt végigpróbálunk s egyet sem veszünk, virágokról, melyek az ablakom alatt pompáznak, az örök nyárról, a szigetről, ahol azt hittem, nem él a gondolat, nem kísér az emlé­kezés! Oh, de van-e olyan sarka a földnek, ahová nem jut el a magyar élet szo­morúságai? Pluhár István. J6o"áT Péntek, 1926 július 2. Ismét hat fővárosi csapat vendégszerepel vidéken vasárnap Tekintve, hogy július 15-től­ augusztus 15-ig vidékre kiterjedőleg is teljes futballszünet van, azok a fővárosi csapatok, amelyekre az OTT engedélye vonatkozik, sietnek legalább még ezt a két vasárnapot kihasználni és vidéken bemutatni a fővárosi csapatok tudását. Tegnap estig hat fővárosi csapat kötött le vasárnapra vidéki mérkő­zést, de lehet, hogy az utolsó pilla­natban még egynéhányan követni fogják a többiek példáját és felhasz­­nálják az utolsóelőtti szabad vasár­napot vidéki vendégszereplésre. — Eddig a következő csapatok vendég­játéka biztos: Az MTK Kaposvárra rándul, ahol a Kaposvári MÁV lesz az ellenfele. Az NSC Szombathelyen vendégsze­repel és a Szombathelyi Sport Egy­lettel játszik. A Vasasok Losoncon a Losonci Atlétikai Club-al mérik össze erejüket. A III. ker. Debrecenbe látogat és a DEAC-al játszik. A Főv. Thöfl Makón a Makói TK-val mérkőzik. A Postások pedig Csepelen a Csepeli MOVE SE csapatával ütköznek meg. A Slavia nem akar belemenni a három főváros bíró-kartelljébe. Cseh pályán csak cseh bíróval haj­landók kiállni akármilyen külföldi csapat ellen. Ők tudják, miért! A középeurópai bajnokság terve megosztott fogadtatásra talált Prá­gában. A Sparta és a Viktória Zien­kov vezetői szívesen fogadták a ter­vet, a Slavia emberei — talán ép­pen ezért — hallani sem akarnak róla, „Alföldi kerület“-et akar felállí­tani a középmagyar kerület kecs­keméti alosztálya. Az új kerület székhelye Cegléd lenne. Ebben az ügyben már értekezlet is volt Ceg­léden és ezen részt vettek a kecske­méti szolnoki, nagykőrösi és a hely­beli egyletek vezetői. Az új kerü­letbe tartoznának a fentieken kívül Kiskunfélegyháza, Albertirsa, Ceg­­lédbercel, Pilis, Monor és Abony egyesületei. Az értekezlet kimon­dotta az új alakulás szükségességét , az ügy elintézését Csetneky Szol­noki MÁV és Pásztor KAC kerületi elnökökre bizta. A cseh Sokol ezüstserlegét már bajosan lehet elvitatni a Viktória Ziskovtól. Mikor a Sparta kikapott a Slaviától, elvesztette minden esé­lyét a győzelemre. Ezért történt meg, hogy a Sparta—Viktória Zis­­kow meccsen, amikor a Sparta már 4:1-re vezetett, Swoboda mérnök odament a Sparta kapuja mögé, pár szót váltott Hochmannal, aki gyorsan kiment a kapuból és helyébe Kaliba állt. Minthogy díj­­mérkőzésen játékost cserélni nem szabad, a Sparta így adta át a két pontot a Viktóriának, csakhogy ne a Slavia nyerje a serleget. A vasárnapi Servette­ Grasshop­­pers svájci bajnoki döntőn, amely 2:2-re végződött, nem dőlt még el a bajnokság sorsa, mert a gólarány nem dönt a svájci szabályok sze­rint, így tehát vasárnap Bernben újra megütközik a két csapat. Filmszínházak műsora. jg. A Ciklon Cirkusz. líOTTIGyO Cirkusztörténet 7 felvonásban. Tel. J. 140-27 Art ACOrd hi­adások Az éjszaka fan­»/«3, 8 és fo tóm­ja. Kalandorfilm 8 felv. Fősz.: Richard­­­almadge és M. Banda, MCA Pl­mcz Charley nénje. Víg burl. Főszereplő: Syd Chaplin. Teréz-korut 60. Varázskeringő. 1 el-V. Oscar Strauss operettje címen. 971—3 a. Betétdalokat énekelnek: Fé 1­0,3/18,3/00 Verbóczy 11a és Székely István. Márkus Emilia [‘JEH5r7tISÍS’ Parkffittfnn a lóerő. Vígj. 6 felv. Fesz.: i , w-t Paulette Bemer, Robert Prejean. Lel.: J. 87. Találkozás a múlttal. 8 ív. 8 és 10 órakor Louise Kresser, Jac­ K Pickford. rinmi­min—■iitwh m­i'mnfrrM————u———i „rmr­5lfSzi A Ciklon Cirkusz. Cirkusz­­tital-mUd­ történet 7 felv. Fősz.: Art Acord. Telefon 2(1-04 Az éjszaka fantomja. Aréna út 81 Kalandoriilm 8 felvonásban. Főszereplők: Richard Jalmadge 8 és 10 órakor, és M Harris.

Next