Nemzeti Sport, 1928. május (20. évfolyam, 85-105. szám)

1928-05-01 / 85. szám

\s // '\V:* T< j £■'? / / ...Í92£ iW.A j. t V ^ Ara 18 fillér >gfiS^ m1É?f¥á t i928- május *• Acnirdr lUy ^f^ni M. ~ WwBr xx'£>«TM'r *’ Franciaországban 1.30 Iram 'w|j&^P|jSh ||^^jjlj||l|EE|b, •% ’|f' gflllll«f| Budapest, Olaszországban 1 líra ll|pl|||r' VI. ker., Kanac­ rjica ill. Előfizetést (illat. hu),*Pest m».. .p-:,/$$&e$00Mm­/^'V' i i - -‘jj* 1 M a Prágában Hungária—Sparta Msz OTT leessen áll a magasai*!* cél­kitűzések­ megvalósításárde közül egyetlen egy is pár pillanat alatt kimerítené aT ------—a—i­mi Sem szabad­ mindent az 071-tól várni, csak „hozzájárulási összegeket” Mit remél a testnevelési Tanács a költségvetéstől? A Nemzeti Stadion, a feedett sportuszoda, a motorsport szövetségi eszméje és a köszponti sportház problémája irta: Sta Hafiáth Jenő de., a képviselőház háznagya, az OTT elnöke A Nemzeti Sport vasárnapi szá­ma vezércikkében igénytelen sze­mélyemmel is foglalkozik. Indíttat­va érzem magamat elsősorban ar­ra, hogy az ügy iránt érzett nemes lelkesedésért és támogatásért kö­­szönetemet fejezzem ki és — bekap­csolódva a Nemzeti Sport vezér­cikkírójának gondolatfűzésébe — néhány megjegyzést tegyek. A vezetőcikk egy mondata körül­belül azt foglalja magában, hogy a jelen évben a testnevelési célokra a megtakarításokból fordítandó ösz­­szegekre esedékes ígéretet meg­nyugvással fogadná a közvélemény akkor, hogyha az elmúlt esztendő­ben egyszer már elhangzott hason­ló tartalmú ígéret nem maradt vol­na — írott malaszt! Itt, habár teljesen egyek vagyunk a tekintetben, hogy az e célra nyert összeg a múlt esztendőben sem mu­tatkozott a hiányok pótlására ele­gendőnek, mégis konstatálnom kell, hogy téved a cikkíró a tekintetben, mint hogyha a kultuszminiszter­nek nem sikerült volna a megtaka­rításokból már a tavalyi költségve­tési évben bizonyos összeget e cél­ra rezerválni. Mert ha céljainkat nem is fedezte kellően, de mégis , az Alap jövedelmén felül nem ke­vesebb mint 580.000 pengőt jutta­tott a miniszter ily módon testne­velési célokra. Ha addig, amíg a következő évi költségvetés majd nagyobb vonalú támogatásban tud­ja részesíteni a testnevelés ügyét, sikerülni fog ezt a tavalyi összeget meghatványozva céljaink javába biztosítani, a magam részéről — te­kintettel a kultusztárca egyéb te­rein mutatkozó és felfokozott mér­tékben jelentkező igényekre —, he­lyesebbnek tartanám bizalommal megvárni a jövő esztendei költség­­vetést. A miniszterelnök a sportért" Maga a Miniszterelnök Úr is, amikor az OTT küldöttségét fogad­ta, egyenesen felhívta a Tanácsot arra, hogy már a következő évi költségvetési munkálatok kezdő­pontjában juttassuk el a kormány­hoz igényeink felsorakoztatását magába foglaló memorandumot, és ez meg is fog történni. Ami engem illet, mér a Nemzeti T­jság­ban közölt interjú megjele­nése előtt mintegy két hónappal kértem fel az OTT elnöki tanács­ülésében a szakbizottságok elnö­keit arra, hogy az egyes szakbizott­ságokban foglalkozzanak a fent em­­lítet memorandumban lefektetendő kívánságok megtárgyalásával. E tekintetben tehlát a kezdeményezés már megtörtént, és nincs semmi ok arra, hogy a késedelem miat ag­godalomba kellene esnünk. A kul­tuszminiszter úrnak a Testneve­­lés”-ről írott cikkében pedig már határozott felhívás foglaltatik arra nézve, hogy minél szélesebb körben szóljanak hozzá érdemlegesen a felvetett kérdéshez. Szolgáljon tehát mindenkinek megnyugtatására, hogy e téren semiféle terminus­ mulasztás nem történik! Az országgyűlés a sportért Köszönettel fogadom a Nemzeti Sport­nak azt a megállapítását, mely megérti azt az őszinte ok­fejtésemet, amellyel egyre széle­­sebb körű szerephez kívánom juttat­ni azokat a képviselőtársaimat, akik a testnevelés ügye iránt érzett régi szimpátiájuknak eleddig nem adtak még a plénumban kifejezést. Most is azt vallom, hogy az ügy­nek különös javát szolgálja az, ha a politikai arénában az ország szí­ne előtt ily módon nyer beigazo­­lást, hogy a testnevelés ügyének nemzeti fontosságához mért ali­­mentálása, országos követel­­m­é­n­y. Ez az álláspontom azonban nem zárja ki azt, hogy ebben a szaklapban, amely a legnagyobb pub­licitással rendelkezik, ne mondhas­sam el gondolataimat és érzései­met, amelyeknek ezúttal is mint mindenkor a legnagyobb készség­gel teszek eleget. Sőt egyenesen szükségesnek tartom, hogy előbb a szakközönség elbírálásának retortá­­ján keresztül és a különböző szak­­vélemények elhangzása után kerül­jenek egyes házilag meg nem való­sítható ideák, az ország színe elé. Talán mindennél sürgősebb tö­rekvésünk érvényt szerezni annak az alapelvnek, amelynek a nyilvá­nosság areoplánja előtt, az Országos Testnevelési Tanács ciklus­megnyi­tó teljes ülésében, a Kultuszminisz­ter Úr személyes jelenlétében nyo­matékosan kifejezést adtam. A városok is teljesítsék kötelességüket Váljék végre köztudottá, hogy a Testnevelési Alap csupán kisegítő jellegű. Ebből következően tehát az állandóan viszatérő és kizáróan a kultuszm­iniszteri tárcát illető ki­adások viselésével nem terhelhető meg, így volt ez a békében die-­ hol sem lehet indokoltabb, mint­­ép­pen ezen a téren, visszatérni a bé­kebeli állapotokra!­­ A másik alapelvet a Testneve­lési Törvény 5-ik szakasza juttatja expressis verbis kifejezésre. És­­ez az, hogy a községek és városok­ kö­telesek a testnevelést legalább oly mértékben előmozdítani, mint ahogy azt a törvény 7-ik szakasza az 1000 munkaerőt alkalmazó üze­meknek vagy vállalatoknak előír­ja. Nem terhelhető meg tehát az Országos Testnevelési Alap olyan kiadásokkal sem, mely kiadások ama feladatok megoldásával kap­csolatosak, amelyeket a törvény kifejezetten a városokra és közsé­gekre hárít. Váljék tehát végre köztudottá az is, hogy minden városnak és köz­ségnek törvényben előírt kötelessé­ge a testnevelést előmozdítani, a helyi szükségleteknek megfelelő sportteret, játszóteret, fürdőket, uszodákat létesíteni és fenntartani. Ha erre a törvényben előírt köte­lezettségre nem kellene az ETT-nak unos-untalan felhívni az illetékes­­ek figyelmét és ha nemes versen­gés indulna meg a városok és köz­ségek között abban a tekintetben, hogy saját erejéből melyik tud a hazának nagyobb áldozatot hozni, akkor a kisegítő jellegű és a kul­tuszminiszteri tárcát terhelő kiadá­soktól már mentesített Testnevelé­si Alap magasabb célkitűzéseinek sokkal könnyebben és eredménye­sebben felelhetne meg! A levente ott&ono. 1c lsérdése Ez a nemes versengés teszi nagy­­gyá Németországot, Olaszországot! Ott aligha merül ki abban a haza­fias tevékenység, hogy amikor — bár kétségtelenül­­— nemes, de a helyi viszonyokhoz szinte túlságos méretű ideák vézetnek fel, már megvalósításuk kezdő stádiumában oly igények mutatkoznak, amelyek­e1 közül egy­ is untig elegendő ahhoz. "1. A május 1-i munkaszünet következtében lapunk szerdán, csak a délelőtti órákban jelenik meg, rendkívüli kiadásban hogy a központi alap teljesen ki­merüljön. A központban rendelkezésre álló alapot pár pillanat alatt kimerítené az a különben szavakkal eléggé fel sem értékelhető törekvése is, mely a leventék számára országszerte levente-otthonokat kíván létesíteni! E levente-otthonok központi támo­gatására nézetem szerint csak ak­kor kerülhet a sor, amikor már a kétségtelenül még ennél is elsőbb­rendű szükségletek kielégítése, sport terek létesítése már megtör­tént! De már e tekintetben is bi­zonyos sorrendre van szükség! Előbb minden városban és község­ben legyen egy sport­telep! Csak azután kerülhet a sor arra, hogy ugyanabban a városban két sport­telep létesíttessék állami támoga­tás mellett! A levente-otthonokat tehát mindenütt, ahol már megfele­lő sport­tér létesült, saját erőből kell emelni és épp úgy a helybeliek áldozatkészségével kell oda töreked­ni, hogy a leventecsapatoknak pro­paganda nézőpontból szinte felbe­csülhetetlen eszköze, saját levente­­zenekara legyen. A céltudatos és nyugodt köz­ponti munkához végül elkerülhetet­lenül szükséges még az is, hogy az Országos Testnevelési Alap terhére eszközlendő állami kiutalásoknál, melyek, mint fentebb említettem, csak „hozzájárulási összegek“ le­hetnek, váljék végre köztudottá, hogy a segélyek kiutalásánál egy­általán nem lehet, irányadó vala­mely egyesület vezetőségének élel­messége, jól instruált pártfogóinak fellépése, a kérvénynek felesleges költségekbe kerülő küldöttség út­ján történő céltalan átadása, mert e tekintetben különben is teljes tá­jékozottsággal bíró intézőköröket kizáróan csak a szaknézőpontok irányítják! Minden kérvényről, amely a központba beérkezik, a törvény kö­telezi az OTT-ot arra, hogy véle­ményt nyilvánítson és javaslatot tegyen. Az OTI pedig, amikor a törvényben megjelölt feladatnak eleget tesz, sohasem lehet tekintet­tel a mellékkörülményekre, mert akkor teljesen illuzóriussá válnék a törvénynek az a rendekezése, mely az Országos Testnevelési Ta­nácsot a közönséget megnyugtató 4

Next