Nemzeti Sport, 1928. november (20. évfolyam, 215-235. szám)

1928-11-02 / 215. szám

Ára 30 fillér Ausztriában 50 Groschen Jugoszláviában 5 dinár Csehomagban 20/­ cek. Romániában 15 lej Németországban 30 pfennig Svájcban 40 centimé Franciaországban 2 franc Olaszországban 10* líra Amerikában 8 cent Előfizetési díjak: Belföldre egy negyedévre 10 B (egy hónapra 4 P) Ausztriában egynegyedévre 12 P Egyéb külföldre 15 P Péntek 1928 NOV. 2., XX. XVf. 215. SZ. Megjelenik: csütörtök és szombat kivételével minden nap Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VI. ker., Rózsa­ utca 111. (Podmaniczky-utca sarok) Levélcím: Budapest 62, postafiók 24. Távirati cím: Nemzeti Sport Budapest Telefon: 112—44 és 251—26 A „Gritt Zeppelin“csütörtökön reggel 7 óra 5 perckor, 71 órás repülés után óriási tömeg lelkes fogadtatása közepette szállott le (Részletes tudósítás a 13. oldalon) 3:1-re győztünk Svájc ellen, de sokkal több góllal kellett volna nyerni Óriási fölényét nem tudta értékesíteni a magyar csapat s a kialakult egyenetlen játékban a nívó is elveszett Csak a második félidő első negyedórájában ment a játék a magyar csapatnak Egyetlen csapatrész sem volt kifogástalan — A gólokat Turey (36. perc), Hirzer (4. perc), Ströck (8. perc) és Weiter II. 11-esből (35 perc) lőtte Üllői­ út, 20.000 néző, bíró Carraro (Olaszország) Magyarország—Svájc V.. Az a húszezer ember, mely tegnap délután a novembert köszöntő „káni­kulában” fekete gyűrűként övezte kö­rül az üllői úti sporttelepet, megsem­misítő fölényű győzelmet várt a reprezentáns magyar tizenegytől. Revánsot a bécsi Szedán nem hegedő sebeiért, a vasárnapi káprázatos Fe­rencváros—Rapid találkozás folytatá­sát, lelkendező reményeket az Európai Kupa jövőjét illetőleg: gólzáport, ami a magyar futball hírnevét ismét fellendítené a kontinentális megbecsü­lés ormaira. Ezt várta a közönség a szezon utolsó válogatott mérkőzésén. Nincs kétség, valóban győztünk. De valahogy nem elégített ki maradék nélkül ez a győzelem. Több gólra áhítozott a publikum és különösen az okozott bosszúságot, hogy újra a bal­­szerencse szegődött fiaink nyomába. Láttuk, mint mentek füstbe legbizto­sabb reményeink. Amikor már egye­dül állt a magyar csatár a közel és majdnem üresen tátongó svájci ka­puval szemben, mindig odagurult egy gonosz göröngy, vagy megugrott a rosszindulatú labda és a diadalkiáltás helyett a bosszúság kitörése robbant ki a nézők ezreiből. Nem volt hibátlan a magyar csa­pat, az kétségtelen. De azért ennek a csapatnak is több gólt kellett volna rúgnia. Ezúttal azonban a magyar közönség is láthatta, hogy mit jelent az, amikor hiába jobb a csapat, mint az ellenfél és mégsem megy neki a játék. Amikor mintha minden össze­esküdött volna ellenünk, hogy ne le­gyen maradék nélkül való az örö­münk. De talán jól van ez így. A magyar természet könnyen szárnyal és köny­­nyen veti magát az önelégültség ró­zsaszínű fellegein. Hogy nem tudtunk annyi góllal győzni, mint amennyivel jobbak vagyunk a svájciaknál, jó me­­mentó arra, hogy dolgozni, hogy tu­dásban növekedni kell, hogy érteni kell hozzá, hogyan juttassuk érvény­re a magyar játékosanyagban rejlő kincset. . Ha ezeket a gyümölcsöket megtér­üli ez a csütörtöki mérkőzés, akkor szívesen megbocsátjuk és elfelejtjük az elmaradt gólokat. 7. Fél három előtt néhány perccel fel­figyelnek a tribünök. Az alagút ki­járata felé tódul a korzótribün töre­déke. Kiüget a svájci csapat: piros trikós albalmellen fehér kereszt, fekete lábszárvédsők, rajtuk piros-fehér csí­kok. Langyos taps. A közönség egy része­­még megszállva tartja a taccs­­vonalat. Az özönlés egyre tart. Az FTC klubházának terraszán most megjelenik Karafiáth Jenő, az OTT elnöke, Korniss Gyula államtitkár, tanügyi csoportvezető, Felicides Ro­mán miniszteri tanácsos és Szuko­váthy Imre dr., az OTT főtitkára kí­séretében. Ebben a pillanatban lesz pályára a magyar csapat is. Fehér ing leszült rajtuk, mellükön körkörösen a nem­zeti színekkel, zöld lábszárvédők, ugyancsak piros-fehér-zöld sávozás­­sal. Dörgő taps: — Tempó Fradi — zúg végig a tribünsorokon (az embersűrű­ben még a vasárnap szuggesztiója él) és a játékosok már egy kapura lőnek. Jön a bíró: Carraro. Olasz ember, mint egy diák, nyurga,­­kék ruhában. A taccsvonal kitisztul. A határbírák lengő zászlókkal rohamoznak. Fény­képezés. A tömeg még egyre özönlik. Nők, gyönyörűek, elegánsak. És ke­vésbé gyönyörűek és kevésbé elegán­sak. És ekkor. Pontosan háromnegyed hármat mu­tat az óramutató, mikor . * Az első negyvenöt perc: Egy gól, négy korner, tizenegy orszáj, s valami, ami negyven percen keresztül hiányzik A két kapitány és a bíró randevút ad egymásnak a középen. Carraro fel­dobja az ezüst pénzt, a szerencse Weilernek kedvez. Fogl III. átdiri­gálja csapatát a város felőli kapuhoz. Mikor a jóképű, feketeruhás, fekete hajú bíró­­sípját a szájához emeli, a napsütésben fürdő pálya pillanatfelvétele a következő képet adja: A Springer szobor felőli oldalon a svájciak állnak harci rendben. A kapuban a talpig fekete dresszes Séchehaye. Csak az övén tarkálik a piros-fehér csík. A jobb bekk Wernli kissé előrehúzódik, partnere, Weiler I. a 16-os táján vár a bíró sípjelére. A három half: Vögeli, Weiler II., Gallér, a­ félvonaltól tisztes távolban áll fel. A jobbszélen: Glasson, jobbösszekötő­ben Fluhbacher, sátán Abbeglen 111., Fü­ssler, végül a bekötött fejű Hein­­rich a balszélen. Furcsa csapat. Hat embere nem játszik a ren­des helyén. Weiler I. half, Weiler II. inkább­­bekk, Fluhbacher balszélső, Abbeglen jobbösszekötő, Fiissler half, Heinrich half szokott lenni. A magyar csapat csatársora végig sorakozik a félvona­­lon. Jobbszélen Ströck, belül, a közé­pen Takács II., Turay és Hirzer fogja közre a labdát, túl, a másik szélen: Kohut. A halfsor egészen a csatárok nyomában: Fuhrmann, Bukovi, Ber­­kessy s a két bekk is jól elől: Nagy és Fogl III. A kapuban sportsapkával a fején Dénes. Az egyik határbíró Majorszky, a másik — svájci kívánságra nem a ki­jelölt Schu­ssler, hanem — az egyik svájci tartalék: Waldis. a kezdést jelentő sípjel elhangzik Turay Takácshoz, Takács a Bukovi­­hhoz pöccinti a labdát. A svájci tá­madósor azonban már rajta van a centerhalfon, aki csak Berkessyhez tud passzolni. A nyurga halira Gal­lér rohan rá s az első magyar akció máris elakadt. Gallér balra vágja a labdát, mely Fasslertől a vöröshajú Abbeglenhez kerül, aki megnyitja melléklövései­­nek hosszú sorozatát. A kirúgás Takácsé, puszta Hirzeré. Az összekötő Kohutot ugratja ki, hogy a svájci védelemnek alkalma nyíljék szerelni. Az előrevágott lab­dával Abbeglen Heinrichet szöktetné, de a szélső lassabb, mint a labda, mely túlgurul a vonalon. 2. perc : Dénes már másodszor rúgja a labdát a mezőnybe. Hirzer kiadásával Kohut indul el. Turay — a Rapid ellen jól bevált recipe szerint — baloldalt előre­­ro­han, Kohut hozzá irányít. Pompás helyzet lenne, ha nem volna 5 méte­res offszájd. A szabadrúgást Wernic Séchehayehoz passzolja, s a svájci kapus bemutathatja hatalmas­ tért­ölelő kirúgását. Fü­ssler veszélyes belépése miatt Nagy rúg szabadrúgást, amit három taccs követ. Kibontakozás, forma, ak­ció egyiket sem követi, csak Abbeglen vérszegényen félreguruló lövése. Az első magyar lövést Takáts II. finom átkígyózása után Turay ereszti meg a 16-osról, ám a kapus vetődve véd. 6. perc: A svájci csatársor orszájbon akad el. A magyar szabadrúgást azonnal svájci követi, melyből Weiler II.

Next