Nemzeti Sport, 1929. május (21. évfolyam, 83-103. szám)

1929-05-01 / 83. szám

4 #«««*»»*?Szerda, 1929 május 1. A Fér. Vasutas csütörtökön az FSC-vel tréningmeccset játszik a gyáli úti pályán. A Keleti LASz június 2-án ün­nepli fennállásának 10 éves év­fordulóját. Fegyelmi ítéletek a BLASz-ban. Schőberl Orv. Műsz. egy évre (sú­lyos bírósértés), Brancsics Simon Orv. Műsz. intéző két hónapra, Bezsnik Szállítók egy évre (súlyos bírósértés), Wittek Szállítók egy hétre, Skornyák­ Orv. Műsz. két hétre a játéktól eltiltatott. Új csatárt próbál ki ma az Attila az MMTE elleni tréningmérkőzésen. Az újonnan jelentkezett játékos ki­létét egyelőre titokban tartják. Elmaradt a Bástya tegnapra ter­vezett igazgatósági ülése, mert Kar­dos alelnök a Boronkay elleni fel­jelentés tárgyalása miatt Budapes­ten tartózkodott, így ezt csütörtö­kön vagy pénteken fogják megtar­tani. A Bástya játékosai tegnap különben csak könnyű kondíciótré­­ninget tartottak és vasárnap Szen­tesen játszanak a városi válogatott ellen. Kocsis és Markos a két újonc Földessy kapitány „vihar”-csapa­­tában két újonc van, Markos, a Bocs­­kay jobbszélsője és Kocsis, a Hungá­ria balhátvédje. Kocsis ugyan részt vett már három városközi válogatott meccsen, 1925- ben Pozsony, 26-ban Zágráb és 27-ben Szabadka ellen, a nemzeti válogatott csapatban azonban csak most fog elő­ször szerepelni. Nem is olyan nagyon fiatal játékos tehát ez az "újonc”, aki a következőket mondotta el az MTK klubhelyiségében a nagy asztal mellett: •­­ Huszonöt éves múltam, 1919 óta futballozom. Soha máshol, mint az MTK-ban, illetve most már a Hun­gáriában, nem játszottam. Az ifi II-ben kezdtem, majd a diákcsapatba kerültem, ahol akkor Salamon Béla, a mostani kabaréigazgató volt az intéző. Akkor még a csatársorban próbálkoztam és minden áron jobb­összekötő akartam lenni. Salamon ismerte fel bennem a hátvédet és az ő unszolására vonultam hátra a vé­delembe. Fokozatosan mentem előre a ranglétrán, míg 1922 őszén a KAC ellen kerültem be először a nagy I-be. Lenkey Ica sérülése, azaz 1925 március óta állandóan az első csa­patban játszom, felváltva a jobb és balhátvéd posztján. — Már a csehek elleni 2:1-es ered­ménynél tartalék gyanánt voltam ki­jelölve, tavaly a Berlin elleni csapat­ban benne is voltam, de sérülésem miatt nem játszhattam. — Nagyon örülök a kitüntetésnek és az is nagyon boldoggá tesz, hogy hivatalomban — a Generalinál — olyan nagy volt az öröm a válogatott­ságom nyomán. Igazán olyan sport­­szerető két főnököm van: Balla igaz­gató és kemény cégvezető, jól esett tehát látnom, hogy ők is mennyire örülnek az engem ért kitüntetésnek. — A vasárnapi meccsen szereztem ugyan egy véraláfutásos húzódást, de remélem, ez annyira rendbe jön va­sárnapig, hogy fitten állhatok ki első nagy válogatott meccsemre. Részemről mindent meg fogok tenni, hogy jól végezzünk. Nem is mond többet ez a szerény és tehetséges futballista, aki sport­szerű életmóddal küzdötte fel magát állandóan jó formát mutató játéko­saink közé. Kívánjuk, hogy első válo­gatottságát siker kövesse és még sok­szor legyen módja magára ölteni a cí­meres trikót.* Már több mint egy éve történt, pontosan 1928 március 18-án, hogy Kiss Gyula, az akkori szövetségi ka­pitány az olaszok ellen Rómába utazó csapatba, a jobbszélső helyére beállította Markos Imrét, a debre­ceni Bocskay-játékost. Másnap a Nemzeti Sport az első oldalon, az első sorban hozta: Markos a jobbszélső ... és még ugyanaz nap az erre boldog és víg, valamint büszke játékossal munkatársunk elbeszélgetett fent a szövetségben. És egy órával később Kiss Gyula Markost felcserélte Tö­rökkel, az Újpest jobbszélsőjével. Mindez hétfőn este történt s pénte­ken reggel a következő című cikk je­lent meg a Nemzeti Sportban: Rövid interjú Markossal, aki volt is ■már válogatott meg nem is. Ennek a cikknek a keretében Markos szépen elmeséli a pályafutását, hogy 1908 június 9-én született Wekerle­­telepen, hogy 14-szer volt ILSz (akkor még ILSz és nem MILL) válogatott. És a cikk végén ott állott: „E pillanatban már Olaszország szí­vében jár a pirosinges csapat. És Ströck a jobbszélső.” „De legyünk türelemmel, el fog még jönni Markos ideje is.” És most eljött Markos ideje is, a derék jobbszélső most megmutathatja, hogy ha kell, akkor legény a talpán! I11 h Nemzeti Sport új elő­dal IWMHMK«MHB»d««gSiam«gtert^^ fizetési díja május 1-től a kedd, szerda, péntek és vasárnapi számok árának 16 fillérről 20 fillérre való emelkedése miatt. Belföldre Vi évre ... 12 P (Egy hónapra 4.50 P) Ausztriában Vi évre . 15 P Egyéb külföldre . ... 18 P hogy az utolsó két hétben már formá­juk hanyatlóban volt. Ha ezt a folya­matot nem súlyosbítja, hanem javítja a vasárnapig elmúló idő, akkor a já­tékuk elé teljes bizalommal nézhetünk. A csapat hattsora az, amely a megdöbbent felkiáltást kicsalta az emberekből. Vitán felül áll, hogy a kapitány ön­érzetesen hirdetett elve ebben a sor­ban tökéletes kudarcot vall. Egyelőre csak elméletileg és nagyon szeretnék, ha gyakorlatilag neki lenne igaza va­sárnap. Ebben azonban nehéz hinnünk. A Kompáthy—Köves—Ko­rányi-trió éppen nem az a sor, amely az osztrák csatárok ellen való. Korányi esetében értjük a meg­alkuvást. Értjük, ha a kapitány a Siegle Wesse­­lyk-szárnnyal szemben elejti az ala­csony Obitzot, Friedet és Vámost, sőt azt is megértjük, hogy Kovácsi és Korányi között az utóbbira esett a választása. Korányi gyorsabb, erőtel­jesebb, hatalmasabb fizikumú, de kér­dés, hogy az utóbbi hetek bekkelése mennyire rontotta el halfjátékát?! Fogas kérdés, hogy a csupa rutin, fé­nyes technika, ami Kovácsi tulajdon­sága, nem érvényesülne-e jobban Bécs­­ben, mint Korányi sokat ígérő, de még kiforratlan fiatalsága. De, amint mondottuk, ezt a megoldást megértjük, ha nem is helyeseljük teljes mérték­ben. Egészen tévesnek tartjuk azon­ban Köves és Kompáthy beválo­gatását a másik két halfposztra. Ha Korányit az alacsonyabb és gyengébb fizikumú halfokkal szem­ben éppen alakja és fizikuma aján­lotta, akkor miért nem ügyelt erre az elvre a kapitány a centerhalf posztján? Köves nagyon jó játékos. Ereje azonban nem a kiforrottság, ami Bécsben kell, hanem az erő, ami az osztrák belső trióval szem­ben csak alul maradhat. Wesselyck és Gschweidl alakja is jó fejjel magasabb, a center és a kis Hor­váth pedig játéktudásban nem egy fejnyi, de néhány hossznyi előnyt adhat neki. Hogy Köves ruganyos, friss és fiatal? A ruganyossága ne­hezen pótolja majd kilencven per­cig azokat a félmétereket, amelyek minden magas labda elérésénél Wesselyck­ és Gschweidl javára szólnak, frissessége hamar bele­veszhet az osztrák kombinációk la­birintusába. A fiatalság pedig nem mindig erény, hogyha az ember a futball legvénebb rókáira emlékez­tető tudással kerül szembe ezzel a néha kétes értékű tulajdonsággal. Szóval Köves esetében megbukott a kapitány elve, Turayban bízik talán, aki sokban megkönnyíti a centerhalf játékát?! Hossz gondo­lat, mert ezzel a csatársor erejét gyengítjük. Ha már a magasabb Sághy, Kalteneck­er, Magyar és Kompáthy nem megfelelő, akkor maradni kellett volna Bukovay mellett, aki mégis csak nagyobb rutinnal, több jó tulajdonsággal állana szembe az osztrákokkal. A mostani Bukovay is feltétlenül jobb és megfelelőbb, mint a jó Köves. De még Köves beál­lításánál is nagyobb hiba Kompóthy­­nak a jobb­ali posztjára való állítása. Kompóthy messze van legjobb formá­jától és nem játszott már jó ideje jobbhalfot. Centerhalfnak nem jó, miért jó jobbhalfnak? Azt mondja a kapitány, hogy az osztrák balszárny ellen éppen ő való. Itt a nagy tévedés. A Horváth—Wessely szárny gyors, roppant jó technikájú, ötletes, eleven kettős. Ellene tehát hasonlóan gyors, eleven, valósággal higany ter­mészetű hal­ kell. Tökéletesen olyan, amilyen Borsányi. Ha Kompóthy lenne legjobb formájá­ban és Borsányi mutatott volna gyen­gébb játékot, akkor is Borsányit kel­lene választani. De éppen fordítva áll az eset. Ha Kompóthy, Fuhrmann, Pesti-Pesovnik­, Remmer mind kitűnő formában lenne, mint ahogy abban van Borsányi, akkor is ez ellen az osztrák szárny ellen valószínűleg Bor­­sányira esne a választás. És semmi­esetre sem Komputhyra, aki lassúbb, nehezebb mozgású, kevesebb lendületű half és a tavalyi bécsi Rapid-meccsen sehogy sem bírt ezzel a szárnnyal. Ezen a ponton tehát tökéletesen megcáfolja önmagát a kapitány vá­lasztásával. A Borsányi—Kompáthy eset az, amelyben el kell tekinteni a szabálytól még akkor is, ha nem így áll a helyzet ezzel az alkalmassággal, mert Borsányi toronymagasan a leg­jobb formában lévő hallunk, — for­máját­ jól meg lehetett látni az osztrák Vienna ellen — aki tehát minden el­lenfél ellen a válogatottba illik pilla­natnyilag. Éppen úgy, ahogy Turay, Takács és Titkos beállításánál sem szabad többé arról beszélni, hogy ki az alkalmasabb, pedig a Kompáthy-féle mintára Takács helyére Avart, Titkos helyére P. Szabót vagy Kohutot is betehette volna a kapitány. A csatársor legnagyobb hibáját, Török beállítását, ki kellett javítania a kapitánynak. Török beállítását osz­tatlan ellenkezés fogadta. A Vienna ellen, ahogy már jó néhányszor, is­mét bebizonyította, hogy teljesen el­vesztette régi formáját. Maga mon­dott le a válogatottságról, ami a leg­nagyobb ritkaság, de a legsúlyosabb kritika is a kapitány ellen. Mert Tö­rök egészséges, csak jól tudja, hogy nincs formában. És ezt a kapitánynak is tudnia kellett volna, hiszen látta Török mérkőzéseit. Markos tehetsé­gében lehet bízni, bár az ő játéka még kísérlet, ahogy az lett volna a nagyon figyelemreméltó Báder szere­peltetése is. A balszárny megalkotásában is­mét „elvi” hiba van. Nemcsak az, hogy Híres mostanában szélsőt játszik, hanem az is, hogy nem a passzoló, kombináló csatárok sorá­ból való. Olaszos csatár, akinek eleme a lendület. Az osztrákok ellen pedig gyors, de hidegvérű, ravasz, tervező, kombináló belsőre van szükség. Kész­séggel elismerjük, hogy sem Szedla­­csik, sem Toldi nem lenne alkalma­sabb erre a posztra Fik­­esnél, de Skva­reket az osztrákok ellen sokkal több jó tulajdonság ajánlja Titkos mellé. Különösen Titkos mellé, akinek tudása csak akkor érvényesülhet, ha passzoló, rájátszó összekötő áll mellette. Híres esetleg így is tud játszani, ha meg­tagadja magát. De csak akkor, mert­ az igazi Híres nem ilyen. Így áll a helyzet a nagy csata előtt. A közvélemény felháborodott és elége­detlenkedik. A kapitány magyaráz és elveit hangoztatja. A kritikus meg­teszi megjegyzéseit ezekre az elvekre és az elvek szerint összeállított csa­patra és várja a mérkőzést, mely ta­lán nem is ad választ a sok kérdésre. Legyünk optimisták. Higyjü­k azt, amit ilyenkor oly jó hinni, hogy a fut­ballt a szeszély és szerencse kormá­nyozza, hogy a futballban él a dicső­séges bizonytalanság, mely nem nézi sem a közvélemény hangulatát, sem az elkeseredettek fogadkozásait, hanem meghozza a sikert vagy a balsikert a sors rendelése szerint. Igaz, ezt a sor­sot nem a kapitány elvei, hanem a já­tékosok lába és feje kormányozza. És ha a mieink akarata a győzelmet kényszerítené is mellénk, az a győ­zelem nem a kapitány dicsérete, ha­nem a magyar futballista diadala lenne! MO­VE -bajnokság I. osztály ViIi. kér. MOVE—Kőbányai FC 4 :1 (1:1). Zágrábi út. Bíró: Jeny. Erős­iramú, szép mérkőzés. Szünet után a VIII. ker. fölénnyel játszik. Góllövők: Gerda (2), Rad­vány és Bors, illetve Fabók. ÚTE—FTC 6:0 (1:0). Vörösvári út. Bíró: Fabók. Szép játék után az ÚTE fölényesen győz Rolókén (3), Drexler (2) és Jéger góljával. KPSE—Csillaghegyi FC 5:2 (0:1). Csillaghegy. Bíró: Nitsch. Hatalmas iramú küzdelem. Góllövő: Schneering (3) , Burina (2), illetve Milcz és Jankó. BOSC—V. ker. FC 2:1 (2:1). Hideg­kúti út. Bíró: Bihami. Erős küzdelem után megérdemelten győz a BOSC Zse­­dényi és Neumayer góljával Szabó gólja ellenében. Remete SC—Budavár 2:0. (0:0). Re­mete-pálya. Bíró: Pazsay. Erősiramú mérkőzés a gólképesebb csapat győzel­mével. Góllövők: Körösi és Maszár. A mezőny legjobbja Wurth Remete. II. A­ osztály. T. Előre—Fer. Törekvés 4:0 (3:0). Valéna-telep. Bíró: Orosz. A T. Előre szép játék után könnyen győz Skladányi (2), B. Nagy és Varga góljával. Szent László—Bohngyár 5:0 (2:0). Gyáli út. Bíró: Weininger. Könnyű győ­zelem. Góllövők: Györgyi (3) és Eberli (2). Viktória—Táborhegy 2:1 (2:1). Babér­ utca. Bíró: Lengyel. Góllövők: Böde és Rein. Táborhegy nyolc játékos­sal állt ki. III. ker.—KTC 2:2 (1:2). Vörösvári út. Bíró: Chmelik. Nívótlan, helyenkint durva mérkőzés. Egy-egy játékos kiállítva. Góllövők: Pápa I. és Illés I. III. ker., illetve Péter (2) KTC. Az Újpest—Vérhalom meccsre az utóbbi nem jelent meg.­­ II. B) osztály: Pesterzsébet—LSFC 2:0 (1:0). Tatai út. Bíró: Trieb. Barátságos — mivel a P. Erzsébet későn érkezett. B. Testvéri­ség—Ferdinánd tér 2:0 (1:0). Tömöri tér. Bíró: Weininger. Változatos iramú mérkőzés. Góllövők: Vojta & Tollasy. A Filatorigát—Bp. Egyetértés meccs (Vörösvári út. Bíró: Pazsay) elmaradt, mert a Bp. Egyetértés nem jelent meg. UTE—B. Terézváros 7:0 (3:0). Valéria­­telep. Bíró: Voda. Fölényes győzelem. Góllövők: Farkas (3), Roszipalek I. (2), Laczkó I. és Stelczer II. Lengyel Károly éremdíj-mérkőzések VIII. ker. MOVE—Kőbányai FC 4:2 (2:2). Zágrábi út. Bíró: Barabás. Szent László—Bohngyár 4:0 (2:0). Gyáli út. Bíró: Scharle. A Remete—T. Előre meccsre a Remete nem jelent meg. LSFC —Újpest 2:1 (2:0). Tatai út. Bíró: Horváth.

Next