Nemzeti Sport, 1929. május (21. évfolyam, 83-103. szám)
1929-05-01 / 83. szám
4 #«««*»»*?Szerda, 1929 május 1. A Fér. Vasutas csütörtökön az FSC-vel tréningmeccset játszik a gyáli úti pályán. A Keleti LASz június 2-án ünnepli fennállásának 10 éves évfordulóját. Fegyelmi ítéletek a BLASz-ban. Schőberl Orv. Műsz. egy évre (súlyos bírósértés), Brancsics Simon Orv. Műsz. intéző két hónapra, Bezsnik Szállítók egy évre (súlyos bírósértés), Wittek Szállítók egy hétre, Skornyák Orv. Műsz. két hétre a játéktól eltiltatott. Új csatárt próbál ki ma az Attila az MMTE elleni tréningmérkőzésen. Az újonnan jelentkezett játékos kilétét egyelőre titokban tartják. Elmaradt a Bástya tegnapra tervezett igazgatósági ülése, mert Kardos alelnök a Boronkay elleni feljelentés tárgyalása miatt Budapesten tartózkodott, így ezt csütörtökön vagy pénteken fogják megtartani. A Bástya játékosai tegnap különben csak könnyű kondíciótréninget tartottak és vasárnap Szentesen játszanak a városi válogatott ellen. Kocsis és Markos a két újonc Földessy kapitány „vihar”-csapatában két újonc van, Markos, a Bocskay jobbszélsője és Kocsis, a Hungária balhátvédje. Kocsis ugyan részt vett már három városközi válogatott meccsen, 1925- ben Pozsony, 26-ban Zágráb és 27-ben Szabadka ellen, a nemzeti válogatott csapatban azonban csak most fog először szerepelni. Nem is olyan nagyon fiatal játékos tehát ez az "újonc”, aki a következőket mondotta el az MTK klubhelyiségében a nagy asztal mellett: • Huszonöt éves múltam, 1919 óta futballozom. Soha máshol, mint az MTK-ban, illetve most már a Hungáriában, nem játszottam. Az ifi II-ben kezdtem, majd a diákcsapatba kerültem, ahol akkor Salamon Béla, a mostani kabaréigazgató volt az intéző. Akkor még a csatársorban próbálkoztam és minden áron jobbösszekötő akartam lenni. Salamon ismerte fel bennem a hátvédet és az ő unszolására vonultam hátra a védelembe. Fokozatosan mentem előre a ranglétrán, míg 1922 őszén a KAC ellen kerültem be először a nagy I-be. Lenkey Ica sérülése, azaz 1925 március óta állandóan az első csapatban játszom, felváltva a jobb és balhátvéd posztján. — Már a csehek elleni 2:1-es eredménynél tartalék gyanánt voltam kijelölve, tavaly a Berlin elleni csapatban benne is voltam, de sérülésem miatt nem játszhattam. — Nagyon örülök a kitüntetésnek és az is nagyon boldoggá tesz, hogy hivatalomban — a Generalinál — olyan nagy volt az öröm a válogatottságom nyomán. Igazán olyan sportszerető két főnököm van: Balla igazgató és kemény cégvezető, jól esett tehát látnom, hogy ők is mennyire örülnek az engem ért kitüntetésnek. — A vasárnapi meccsen szereztem ugyan egy véraláfutásos húzódást, de remélem, ez annyira rendbe jön vasárnapig, hogy fitten állhatok ki első nagy válogatott meccsemre. Részemről mindent meg fogok tenni, hogy jól végezzünk. Nem is mond többet ez a szerény és tehetséges futballista, aki sportszerű életmóddal küzdötte fel magát állandóan jó formát mutató játékosaink közé. Kívánjuk, hogy első válogatottságát siker kövesse és még sokszor legyen módja magára ölteni a címeres trikót.* Már több mint egy éve történt, pontosan 1928 március 18-án, hogy Kiss Gyula, az akkori szövetségi kapitány az olaszok ellen Rómába utazó csapatba, a jobbszélső helyére beállította Markos Imrét, a debreceni Bocskay-játékost. Másnap a Nemzeti Sport az első oldalon, az első sorban hozta: Markos a jobbszélső ... és még ugyanaz nap az erre boldog és víg, valamint büszke játékossal munkatársunk elbeszélgetett fent a szövetségben. És egy órával később Kiss Gyula Markost felcserélte Törökkel, az Újpest jobbszélsőjével. Mindez hétfőn este történt s pénteken reggel a következő című cikk jelent meg a Nemzeti Sportban: Rövid interjú Markossal, aki volt is ■már válogatott meg nem is. Ennek a cikknek a keretében Markos szépen elmeséli a pályafutását, hogy 1908 június 9-én született Wekerletelepen, hogy 14-szer volt ILSz (akkor még ILSz és nem MILL) válogatott. És a cikk végén ott állott: „E pillanatban már Olaszország szívében jár a pirosinges csapat. És Ströck a jobbszélső.” „De legyünk türelemmel, el fog még jönni Markos ideje is.” És most eljött Markos ideje is, a derék jobbszélső most megmutathatja, hogy ha kell, akkor legény a talpán! I11 h Nemzeti Sport új elődal IWMHMK«MHB»d««gSiam«gtert^^ fizetési díja május 1-től a kedd, szerda, péntek és vasárnapi számok árának 16 fillérről 20 fillérre való emelkedése miatt. Belföldre Vi évre ... 12 P (Egy hónapra 4.50 P) Ausztriában Vi évre . 15 P Egyéb külföldre . ... 18 P hogy az utolsó két hétben már formájuk hanyatlóban volt. Ha ezt a folyamatot nem súlyosbítja, hanem javítja a vasárnapig elmúló idő, akkor a játékuk elé teljes bizalommal nézhetünk. A csapat hattsora az, amely a megdöbbent felkiáltást kicsalta az emberekből. Vitán felül áll, hogy a kapitány önérzetesen hirdetett elve ebben a sorban tökéletes kudarcot vall. Egyelőre csak elméletileg és nagyon szeretnék, ha gyakorlatilag neki lenne igaza vasárnap. Ebben azonban nehéz hinnünk. A Kompáthy—Köves—Korányi-trió éppen nem az a sor, amely az osztrák csatárok ellen való. Korányi esetében értjük a megalkuvást. Értjük, ha a kapitány a Siegle Wesselyk-szárnnyal szemben elejti az alacsony Obitzot, Friedet és Vámost, sőt azt is megértjük, hogy Kovácsi és Korányi között az utóbbira esett a választása. Korányi gyorsabb, erőteljesebb, hatalmasabb fizikumú, de kérdés, hogy az utóbbi hetek bekkelése mennyire rontotta el halfjátékát?! Fogas kérdés, hogy a csupa rutin, fényes technika, ami Kovácsi tulajdonsága, nem érvényesülne-e jobban Bécsben, mint Korányi sokat ígérő, de még kiforratlan fiatalsága. De, amint mondottuk, ezt a megoldást megértjük, ha nem is helyeseljük teljes mértékben. Egészen tévesnek tartjuk azonban Köves és Kompáthy beválogatását a másik két halfposztra. Ha Korányit az alacsonyabb és gyengébb fizikumú halfokkal szemben éppen alakja és fizikuma ajánlotta, akkor miért nem ügyelt erre az elvre a kapitány a centerhalf posztján? Köves nagyon jó játékos. Ereje azonban nem a kiforrottság, ami Bécsben kell, hanem az erő, ami az osztrák belső trióval szemben csak alul maradhat. Wesselyck és Gschweidl alakja is jó fejjel magasabb, a center és a kis Horváth pedig játéktudásban nem egy fejnyi, de néhány hossznyi előnyt adhat neki. Hogy Köves ruganyos, friss és fiatal? A ruganyossága nehezen pótolja majd kilencven percig azokat a félmétereket, amelyek minden magas labda elérésénél Wesselyck és Gschweidl javára szólnak, frissessége hamar beleveszhet az osztrák kombinációk labirintusába. A fiatalság pedig nem mindig erény, hogyha az ember a futball legvénebb rókáira emlékeztető tudással kerül szembe ezzel a néha kétes értékű tulajdonsággal. Szóval Köves esetében megbukott a kapitány elve, Turayban bízik talán, aki sokban megkönnyíti a centerhalf játékát?! Hossz gondolat, mert ezzel a csatársor erejét gyengítjük. Ha már a magasabb Sághy, Kaltenecker, Magyar és Kompáthy nem megfelelő, akkor maradni kellett volna Bukovay mellett, aki mégis csak nagyobb rutinnal, több jó tulajdonsággal állana szembe az osztrákokkal. A mostani Bukovay is feltétlenül jobb és megfelelőbb, mint a jó Köves. De még Köves beállításánál is nagyobb hiba Kompóthynak a jobbali posztjára való állítása. Kompóthy messze van legjobb formájától és nem játszott már jó ideje jobbhalfot. Centerhalfnak nem jó, miért jó jobbhalfnak? Azt mondja a kapitány, hogy az osztrák balszárny ellen éppen ő való. Itt a nagy tévedés. A Horváth—Wessely szárny gyors, roppant jó technikájú, ötletes, eleven kettős. Ellene tehát hasonlóan gyors, eleven, valósággal higany természetű hal kell. Tökéletesen olyan, amilyen Borsányi. Ha Kompóthy lenne legjobb formájában és Borsányi mutatott volna gyengébb játékot, akkor is Borsányit kellene választani. De éppen fordítva áll az eset. Ha Kompóthy, Fuhrmann, Pesti-Pesovnik, Remmer mind kitűnő formában lenne, mint ahogy abban van Borsányi, akkor is ez ellen az osztrák szárny ellen valószínűleg Borsányira esne a választás. És semmiesetre sem Komputhyra, aki lassúbb, nehezebb mozgású, kevesebb lendületű half és a tavalyi bécsi Rapid-meccsen sehogy sem bírt ezzel a szárnnyal. Ezen a ponton tehát tökéletesen megcáfolja önmagát a kapitány választásával. A Borsányi—Kompáthy eset az, amelyben el kell tekinteni a szabálytól még akkor is, ha nem így áll a helyzet ezzel az alkalmassággal, mert Borsányi toronymagasan a legjobb formában lévő hallunk, — formáját jól meg lehetett látni az osztrák Vienna ellen — aki tehát minden ellenfél ellen a válogatottba illik pillanatnyilag. Éppen úgy, ahogy Turay, Takács és Titkos beállításánál sem szabad többé arról beszélni, hogy ki az alkalmasabb, pedig a Kompáthy-féle mintára Takács helyére Avart, Titkos helyére P. Szabót vagy Kohutot is betehette volna a kapitány. A csatársor legnagyobb hibáját, Török beállítását, ki kellett javítania a kapitánynak. Török beállítását osztatlan ellenkezés fogadta. A Vienna ellen, ahogy már jó néhányszor, ismét bebizonyította, hogy teljesen elvesztette régi formáját. Maga mondott le a válogatottságról, ami a legnagyobb ritkaság, de a legsúlyosabb kritika is a kapitány ellen. Mert Török egészséges, csak jól tudja, hogy nincs formában. És ezt a kapitánynak is tudnia kellett volna, hiszen látta Török mérkőzéseit. Markos tehetségében lehet bízni, bár az ő játéka még kísérlet, ahogy az lett volna a nagyon figyelemreméltó Báder szerepeltetése is. A balszárny megalkotásában ismét „elvi” hiba van. Nemcsak az, hogy Híres mostanában szélsőt játszik, hanem az is, hogy nem a passzoló, kombináló csatárok sorából való. Olaszos csatár, akinek eleme a lendület. Az osztrákok ellen pedig gyors, de hidegvérű, ravasz, tervező, kombináló belsőre van szükség. Készséggel elismerjük, hogy sem Szedlacsik, sem Toldi nem lenne alkalmasabb erre a posztra Fikesnél, de Skvareket az osztrákok ellen sokkal több jó tulajdonság ajánlja Titkos mellé. Különösen Titkos mellé, akinek tudása csak akkor érvényesülhet, ha passzoló, rájátszó összekötő áll mellette. Híres esetleg így is tud játszani, ha megtagadja magát. De csak akkor, mert az igazi Híres nem ilyen. Így áll a helyzet a nagy csata előtt. A közvélemény felháborodott és elégedetlenkedik. A kapitány magyaráz és elveit hangoztatja. A kritikus megteszi megjegyzéseit ezekre az elvekre és az elvek szerint összeállított csapatra és várja a mérkőzést, mely talán nem is ad választ a sok kérdésre. Legyünk optimisták. Higyjük azt, amit ilyenkor oly jó hinni, hogy a futballt a szeszély és szerencse kormányozza, hogy a futballban él a dicsőséges bizonytalanság, mely nem nézi sem a közvélemény hangulatát, sem az elkeseredettek fogadkozásait, hanem meghozza a sikert vagy a balsikert a sors rendelése szerint. Igaz, ezt a sorsot nem a kapitány elvei, hanem a játékosok lába és feje kormányozza. És ha a mieink akarata a győzelmet kényszerítené is mellénk, az a győzelem nem a kapitány dicsérete, hanem a magyar futballista diadala lenne! MOVE -bajnokság I. osztály ViIi. kér. MOVE—Kőbányai FC 4 :1 (1:1). Zágrábi út. Bíró: Jeny. Erősiramú, szép mérkőzés. Szünet után a VIII. ker. fölénnyel játszik. Góllövők: Gerda (2), Radvány és Bors, illetve Fabók. ÚTE—FTC 6:0 (1:0). Vörösvári út. Bíró: Fabók. Szép játék után az ÚTE fölényesen győz Rolókén (3), Drexler (2) és Jéger góljával. KPSE—Csillaghegyi FC 5:2 (0:1). Csillaghegy. Bíró: Nitsch. Hatalmas iramú küzdelem. Góllövő: Schneering (3) , Burina (2), illetve Milcz és Jankó. BOSC—V. ker. FC 2:1 (2:1). Hidegkúti út. Bíró: Bihami. Erős küzdelem után megérdemelten győz a BOSC Zsedényi és Neumayer góljával Szabó gólja ellenében. Remete SC—Budavár 2:0. (0:0). Remete-pálya. Bíró: Pazsay. Erősiramú mérkőzés a gólképesebb csapat győzelmével. Góllövők: Körösi és Maszár. A mezőny legjobbja Wurth Remete. II. A osztály. T. Előre—Fer. Törekvés 4:0 (3:0). Valéna-telep. Bíró: Orosz. A T. Előre szép játék után könnyen győz Skladányi (2), B. Nagy és Varga góljával. Szent László—Bohngyár 5:0 (2:0). Gyáli út. Bíró: Weininger. Könnyű győzelem. Góllövők: Györgyi (3) és Eberli (2). Viktória—Táborhegy 2:1 (2:1). Babér utca. Bíró: Lengyel. Góllövők: Böde és Rein. Táborhegy nyolc játékossal állt ki. III. ker.—KTC 2:2 (1:2). Vörösvári út. Bíró: Chmelik. Nívótlan, helyenkint durva mérkőzés. Egy-egy játékos kiállítva. Góllövők: Pápa I. és Illés I. III. ker., illetve Péter (2) KTC. Az Újpest—Vérhalom meccsre az utóbbi nem jelent meg. II. B) osztály: Pesterzsébet—LSFC 2:0 (1:0). Tatai út. Bíró: Trieb. Barátságos — mivel a P. Erzsébet későn érkezett. B. Testvériség—Ferdinánd tér 2:0 (1:0). Tömöri tér. Bíró: Weininger. Változatos iramú mérkőzés. Góllövők: Vojta & Tollasy. A Filatorigát—Bp. Egyetértés meccs (Vörösvári út. Bíró: Pazsay) elmaradt, mert a Bp. Egyetértés nem jelent meg. UTE—B. Terézváros 7:0 (3:0). Valériatelep. Bíró: Voda. Fölényes győzelem. Góllövők: Farkas (3), Roszipalek I. (2), Laczkó I. és Stelczer II. Lengyel Károly éremdíj-mérkőzések VIII. ker. MOVE—Kőbányai FC 4:2 (2:2). Zágrábi út. Bíró: Barabás. Szent László—Bohngyár 4:0 (2:0). Gyáli út. Bíró: Scharle. A Remete—T. Előre meccsre a Remete nem jelent meg. LSFC —Újpest 2:1 (2:0). Tatai út. Bíró: Horváth.