Nemzeti Sport, 1930. január (22. évfolyam, 1-21. szám)

1930-01-13 / 8. szám

_________ A téli csend szájról szájra adott meséiről és a Ferencváros csapatáról, terveiről, törekvéseiről beszélget Tóth István, a zöld-fehérek trénere, aki tréneri mun­kájának csúcspontját akarja elérni ebben az évben . — Saját tudósítónktól — A téli szünet ebben az évben is olyanformán kezdődött, mint az előbbi esztendőkben. A csapatok, amelyeknek­­vezetősége már az ősz fo­lyamán­­ nekilátott az előkészületek­nek, útrakeltek, túrára mentek. Két világrész, öt ország hívta, fogadta a magyar bajnokság harcosait s csapa­taink nagy kedvvel, sok sikerrel jár­ták végig az előre megszabott utat. A mostani tél azonban bizonyos változást is hozott. Nem vett részt a túrázásban a Ferencváros, a zöld-fehér gárda, amely pedig eddig mindenkor az élén járt a külfö­det hódító csapatainknak. A háború előtti, 1010-es évek dicsőséges világj­árásai­tól kezdve egészen a nyári, délameri­kai nagy túráig mindig a Fradi volt az, amely a legnagyobb feladatok egyikét vállalta és végigharcolta. Eb-­­ben az évben azonban szakított a szo­kásokkal: pihenővel tölti a telet. _ A többi csapatról Hírek jönnek, győzel­mek dicsősége, vereségek keserűsége s a hírek körül folynak a viták, ala­kulnak a tervek. Szóval mindenfelé — a nagy, számottevőbb alakulatok tájékán — pezsgő élet jelen látszik, csupán­­a Ferencváros házatája csen­des teljesen. S a nagy csend m­ár olyan fokú, hogy szinte megszólal: hírek, mende­mondák, suttogások jár­nak szájról-szájra, amelyek ferde megvilágításba helyezik a ferencvá­­rosi együttes életét s komorrá festik a jövőjét. „­­ . . Tóth Istvánhoz, azaz Potyához for­­dultunk tehát, hogy világosságot de­ríthessünk a dolgokra. A kitűnő tré­ner az, aki legjobban ismeri a csapa­tot és legtökéletesebben járatos mind­­azokban a kérdésekben, amelyek a játékosokkal, a csapattal összefügge­nek. Sok kellemetlen kérdést tettünk fel Potyának. Egyik sem lepte meg, mindegyikre azonnal válaszolt s bő­séges magyarázatot adott mindarra, amire csak a magyar futball tábora, kíváncsi lehet a Ferencváros­­mostani, életével és jövő terveivel, működésé­vel kapcsolatban. — Azt mondják, Pista, — kez­dettük — hogy a játékosok tábo­rában meglehetősen nagy az elé­gedetlenség. Elmaradt a túra, el­maradt vele a túrajövedelem is és itt állottak karácsonykor pénz nélkül. — Mondanom sem kell, hogy a já­tékosok teljes mértékben ki vannak elégítve. Minden járandóságukat meg­kapták és megkapják. Karácsony előtt többheti gázsit kaptak egyszerre, ami bizonyára megfelelő megoldás volt. Tudom, hogy van olyan játékos, aki előleget, illetve segélyt kért, amit nem kaphatott meg.­­ — Bukovairól mondják, aki ezért nagyon elkeseredett. — A Marci esete érdekes. Tavaly sérült volt s nem vehetett részt a tú­rán. Inhúzódása gyógykezeltetésére kapott megfelelő ellátmányt, ő — nai­­vul — azt hitte, hogy az idén is kap­hat ilyen költséget. De az idén nem sérült, gyógykezeltetésre nem szorul, tehát gyógykezeltetési költséget sem kaphatott. Ha ő kapott volna, egészen természetes, hogy a többiek is hasonl­­í­tó igényekkel léphetnének fel. No de­l Marci is látja már, hogy vele semmi­féle jogtalanság nem történt, s ép­pen legutóbbi együttes vacsoránkon maga hangoztatta, hogy tavasszal minden eddiginél jobbat, különbet akar produkálni- s­­erre kérte a fiú­kat is. — Ez így világos, Pista. De azt mondják, hogy most mindent bi­zottság intéz és a játékosok nem tudják, kihez forduljanak. — Igaz, hogy bizottságokat állí­tottak fel, ami természetesen nehéz­kesebbé, teszi az ügyek vitelét. A bi­zottságokon túl azonban ott van Gschwindt elnök úr, aki a legnagyobb­­ szeretettel és gondossággal viseltetik-a csapat minden ügye és, elsősorban minden játékos iránt. Amikor meg­említettük neki, hogy Takács Jóská­nak operációra van szüksége, a lehető legnagyobb megértéssel fogadta az ügyet. Jelentettem, hogy hol és ki végzi az­ operációt, amire ez volt a válasza: a legjobb megoldást kell vá­lasztani. Jóska megfelelő, első­­rangú, külön szobát kapjon, minden tekin­tetben tökéletesen el legyen látva­ és úgy akarom gondját viseltetni, mint­ha magam feküdnék a kórházi ágy­ban. — Ennél nagyobb megértést igazán nem várhatunk — mosolyog boldog megelégedéssel Potya. — Nem csak a betegeknek van kívánni valójuk s az­ egészségesek­nek is gondját kell viselni. Nem azt értem ezzel, hogy a szerződés rideg paragrafusait teljesítik, ha­nem a harmóniát, megértést, együvétartozást is növelik a csa­patban. —­ Azt nem lehet várni Gschwindt elnök úrtól, hogy bármely pillanat­ban a játékos rendelkezésére álljon. Elvégre neki m­ás dolga is van, sőt mindenki tudja, hogy nagyon elfog­lalt ember. Nem lehet őt a kávéházban vagy az utcán elfogni, amihez a já­tékosok szokva voltak, hanem csakis érdemes ügyekben szabad idejét igénybe venni a megfelelő formák között. Ez persze szokatlan még most, de hamarosan "rájön mindenki arra, hogy ebből a rendszerből igazán sen­kinek sincs semmi hátránya, hanem a rend és rendszer majd mindenki­nek jobban javára" szolgál a jövőben, mint a régi rendszertelenség. — Helyes. Az elnöki tisztnek ilyen betöltése egészen megfelelő lehet. De ez még mindig nem je­lenti azt, hogy a csapat szellemé­nek egysége, az annyira kívánatos testvériség és bajtársiasság is megmarad a Fradiban. Pedig min­denki tudja, hogy ebben van a csa­pat ereje, jövőjének titka. Talán ezért állították fel bizottságokat? — A bizottságok ezen a téren csak­ugyan áldásosan működhetnek. Azok­ban a dolgokban azonban, amelyek a szövetségben való irányítást és a csa­pat vezetését jelentik, nem tartom végleges és helyes megoldásnak a bi­zottságok felállítását. Aki a­ szövet­ségben Ferencváros-ügyekben tár­gyal, annak a dolog természeténél­­fogva teljes hatalommal kell rendel­keznie. Pillanatnyi elhatározásokon sokszor nagy érdekek fordulhatnak meg, nem lehet tehát a bizottság las­súbb mozgására várni. , A csapat sportbeli vezetésénél is így van a helyzet. Látható fej kell a csapat elé és fölé, aki megfelelő koncepció sze­rint vezet és irányít. — Helyben vagyunk, Pista. Ép­pen azt mondják, hogy ez a látható fej hiányzik, mert hiszen a bizott­sági tagok csak véleményeznek, terveznek és aztán összeülve dön­tenek. — Nem így áll a helyzet. Amikor az átalakuláskor Gschwindt elnök úr­ral­ a dolgokról tárgyaltam, ő végig­hallgatott és így szólt: Mindig biza­lommal jöhetsz hozzám és jöhetnek hozzám a fiúk is minden okos dolog­gal. Én azonban a te dolgodba nem Fusioa­lf­elszerelések Kertész Tódornál, IV., Kristófér Árjegyzék ingyen avatkozom bele. Eddig minden jól ment a vezetésed alatt, remélem, hogy a jövőben is jól megy majd. — Szóval az elnök úr odaállított­ a csapat élére, hogy a játékosoknak mindenkor rendelkezésére álljak. En­­­gem pedig igazán mindenki mindig megtalálhat, nekem mindenki elmond­hatja ügyes-bajos dolgát.­­­­—Ez tehát annyit jelent, hogy minden felelősség is a tied. — Egészen természetes. — Azelőtt ez nem volt így. A szakszerű vezetésen kívül a csa­patösszeállítás, a vele kapcsolatos felelősség nem a te vállaidat nyomta. — Látszólag nem. Valójában azon­ban alig különbözik a mostani hely­zet ezen a téren a régitől. Akkor is nagyjából mindig az történt, amit én­­ proponáltam. — De mégsem a te nevedben ment a dolog. Hogy úgy mondjam, nem te jegyezted a céget. S talán most is azért állították fel azt a sportbizottságot. — A cél ez volt a bizottsággal, de gyakorlatban nem igen volt értelme, mert a csapatot csak egy ember ve­zetheti. Egyesületekben, válogatottban már számtalanszor bebizonyosodott, hogy egy fejnek kell irányítani a csapat, működését. Annak a fejnek, aki minden játékost ismer, aki min­den emberének minden jó és rossz tulajdonságát megfigyelte, akivel szemben mindenki bizalommal van. — Ez az ember tehát te volnál s így a bizottság csak árnyék mö­götted. — A vezetés, irányítás természete­sen — a szakszempontokat értem csak — az én kezemben van. Én viselem gondját a csapatnak, én dolgozom a játékosokkal. Ha kell dicsérek, gratu­lálok, ha kell dorgálok. Nem mondom, hogy mások véleményét nem hallga­tom meg szívesen. , Az ember mindig tanul. Sokszor hallhat olyan dolgokat, amik elkerülték esetleg a figyelmét. Az ilyesmit mindenkor fel is haszná­lom. — Általános vélemény, Pista, hogy a tréneri tekintélyt nagyon könnyen tönkre teheti az, ha min­den felelősség a tréner vállára nehezedik. Sokkal egészségesebb helyzetnek mondják Azt, ha a tré­ner csak javasol, de a csapatössze­állításért és a szereplésért nem ő vállalja a felelősséget. Az össze­állítást megkritizálják az emberek s ezen keresztül a tréner szaksze­rűségét is könnyen kikezdhetik. Esetleges sikertelenségeknél pedig elveszti az egyesület, a közönség és — ami a legnagyobb baj — sa­ját játékosgárdája előtt is tekin­télyét. Megrendül benne a­ hit, amire pedig nagyon nagy szükség van. Hiszen a trénernek a szak­tudás mellett a legfontosabb tu­lajdonsága általában az, hogy a játékosai hisznek benne és csalha­tatlannak ismerik. Aki ezt a tulaj­donságot elveszti a csapata előtt, annak a helyzete tarthatatlanná válik. ----Ismerem én jól ezt a tételt. Ma­gam is a trénerkedés egyik legfonto­sabb alapfeltételének tartom azt, amit most kifejtettél. De minden szabály alól van kivétel, amely azt erősíti. Ez alól is van kivétel és ne vedd szerény­telenségnek, ha magamat a kivételbe­ sorolom. Az olyan trénereknél, akiket valamely egyesület idegenből vagy idegen klubból­­szerződtet, a fenti sza­­­bály teljes egészében fennáll. Azoknál azonban, akik a megfelelő egyesületből­­ nőttek ki, akiket a múlt, az eltöltött­­ évek játékossikerei, a dicső emlékek serege köt ahhoz az egyesülethez, azok-­­hoz a színekhez, amelyet és amelyeket­ mint tréner szolgál, ez a tétel nem áll meg Az én hosszú, ferencvárosi sport­­múltam bőséges garancia arra, hogy mindenben a legjobbat akarom és igyekszem a legtökéletesebbre, a "tré­neri múltam pedig elég alap ahhoz, hogy nyugodtan bízhasson bennem játékosgárda és vezetőség egyaránt. Nekem a ferencvárosi játékosgárda nem idegen anyag, hanem a véremből, húsomból való sereg, amit magamnál is jobban szeretek s a zöld-fehér szí­nek szolgálata nem anyagi lehetőségek kielégítése, hanem a régi futballkar­­rierem folytatása. — Teljes bizalommal bízol abban, hogy a csapat egysége, jó szelleme tavaszra is a régi lesz? — Meg vagyok győződve, hogy ezen a téren semmi hiba nem­ lesz. Ezek a téli mende­mondák engem cseppet sem lepnek meg. A játéko­sok unatkoznak. Nem találják he­lyüket s így hajlamosak mindent elhinni, amit hallanak, vagy nagy unalmukban maguk is töprengenek, találgatnak, de csak úgy passzióból, azt mondhatnám sportból. —­ Ez a túra elmaradásának az eredménye! — Bizonyos, hogy ha túrára mentünk volna, akkor ilyesmit most nem tárgyalnánk mi sem. — Tehát kár volt lemondani a túrát? — Éppen nem. A csapat fáradt volt, pihenőre szorult. Takácsnak, Turaynak rendbe kell szednie ma­gát, a többiek között is akad egy­két ember, aki nagyon vágyott már a pihenőre. Valósággal úgy drótoz­tam össze egyik-másik fiút s nem lehet ilyen összedrótozott, a túrán még jobban kifáradt sereggel a ta­vasznak indulni. A Csüngi (Hu­nyadi) is beteg, a Náci is sokat jajgatott, Szedlacsik is laborált, de általában mindenkinek volt valami hiányossága, ami teljes tudásának kifejtésében gátolta. A vezetőség megértését, irányításának nagyvo­nalúságát dicséri az is, hogy nem törődött az anyagi veszteséggel, hanem azt akarja, hogy a bajnok­ságban teljes értékű csapattal ve­­­gyünk részt. Magának a csapatnak, de a magyar bajnokságnak a meg­becsülését is jelenti ez! — Vannak, akik azt állítják, hogy a túra elmaradása nem volt hasznára a csapatnak, mert , Elegáns FRAKK ÉS SMOKSHG öltönyök kölcsönzései Betét nem szükséges GOLDNER I. ÉS FIAI Budapest, VII., Rákóczi­ út 72. Csoportos igénybevételnél árkedvezmény I Futballfelszerelésén­ek kedvező fizetési feltételek mellett szállít ga jgj&Ci-JER REZ­SŐ ÉS TÁRSA gSJfi Budapest, VI. Podmaniczky­ utca 45. sz. Inl Árjegyzék ingyen és hérmentve► Hétfő, IDCO január­ 13.

Next