Nemzeti Sport, 1930. február (22. évfolyam, 22-41. szám)

1930-02-11 / 29. szám

Kedd, 1980 február 11. ( #****)» m­íbori) I Sportérmek, plakettek és szobrok, serlegek, zora A ne­­jelvényett legolcsóbban Morzsányinál Budapest, IV. ker., Esk­.út S. ­ MINDEN JEGY ELKELT, NE TESSÉK FÁRADNI! A MÖSz csapatbajnokságai végre is magukkal hozták annak a szükség­­szerűségnek felismerését, hogy egy fedett sportcsarnok létesítése immár halaszthatatlan kötelessége kell, hogy legyen az illetékes köröknek. A Nem­zeti Sport által megindított vitát élénk figyelemmel kísérem, mint az egyik érdekelt fél — a sport — egyik szerény munkatársa. A sportcsarnok szükségszerű­sége nem új dolog, sőt annyira nem új, hogy már régen feledésbe is ment és egy­­rendőrattak és egy szokatlan, de jogos felhívásnak (Sátor, víMÉái, Mm I Í készítőnél: MOLNÁR GYULÁNÁL, VII., jött Károly-körút 3/a Telefon: 1. 1121 — 0*:­pp kellett jönnie, hogy a lappangó kér­dés ismét lángra kapjon. Három év­vel ezelőtt, — de nem először — a Nemzeti Sport hasábjain pendítettem meg az eszmét és mutattam ki, hogy a magyar sportnak igenis égetően szüksége van olyan helyre, ahol a fej­lődés lehetősége adva van. A hangnak visszhangja támadt: Himyady­ Ferenc gróf az eszmét szeretettel karolta fel és akciót indított a terv életrekeltésére. A munka akkoriban tényleg úgy in­dult meg, hogy siker fogja koronázni fáradságunkat. Ez azonban nem kö­vetkezett be. Hogy miért, azt kár volna most, felhánytorgatni. Hiszen mindannyian, akik a sportért dolgo­zunk, — akik talán eredményeket is értünk el — azt akarjuk, hogy legyen belőle valami és nem akarunk a múlt keserveire visszatérni. Tény azonban az, hogy ott kapott „rosst” az akció ahonnan a legkevésbé vártuk. örömmel látom, hogy­ a megindult vitában a legmagasabb a sportfórum, az OTT is megszólalt, illusztris elnöke személyében. Karafiáth Jenő dr. vá­lasza dokumentáris alapon készült és hitelt érdemlően bizonyítja, hogy a sportcsarnok létesítését az érdekeltek sem tartották elsőrendűen fontosnak, legalább is nem annyira fontosnak, hogy azt mindennél előbb kellett vol­na tető alá hozni. Ebben a nyilatko­zatban én is megszólalok az ankéteken kifejezésre juttatott kérésemmel. Elő­re bocsátom, hogy nem akarok vitába szállni az OTT elnökével,­ mert ehhez, sajnos, nem értek. Ha gyakorlati problémák megoldásáról volna szó, ott azután 100%-ig helyt tudok állani. De vita, az más, itt kicsinek érzem ma­gam. Egyet azonban meglepetéssel lá­tok a leközölt nyilatkozatban. Azok­ból mind én, mind mindenki más csak azt olvashatja ki, hogy én sohasem kívántam a sportcsarnokot, hanem mindig csak a szövetségi házért lelke­sedtem. Igazat kell adnom Karafiá­th Jenő dr.-nak abban, hogy a nyilatkoz­­atban leközölt szavak tőlem származ­nak. Föl kell azonban szíves figyel­mét hívnom arra is, hogy én nemcsak azt mondtam, amit — úgy látom — a jegyzőkönyvek megörökítettek, ha­nem mondtam az ankéten egyebeket is. És ha ezeket az előzőkhöz hozzá­fűzzük és vele kiegészítjük, merőben A Sportpalota körül dúló vita egyre tart. Reméljük, nem is ül el annak — szeretnék, mielőbbi! — megvalósulá­sáig. Az­­ alábbiakban Rankovszky Artúr, a MÖSz ü. v. alelnöke­ szól ellenkező értelmét kapjuk a dolgok­nak, mint amit a laikus olvasó a kivo­natos sorokból kiolvashat, vagy ért­het. Az ankétekről felvett jegyzőkönyv szerint én azt mondottam volna, hogy a végleges Sportpalotával 2—3 évig várni lehetne, h­a az Angolpark mel­letti Scala Színház szeptember 1-től április végéig rendelkezésünkre ál­lana. Előadtam továbbá, hogy a MÖSz-nek még helyisége sincs és hogy­­különböző ,,kávéházakban” ta­nyázik. A jegyzőkönyv ilyetén való fel­vétele és értelmezése nem fedi azt az értelmet, amit én a fel­szólalásommal adni akartam. Szükségét látom most, hogy hajszál­pontossággal rekapituláljam azt, amit én ott mondottam és amit a mi­niszter úrtól kértem. Azon a bizonyos ankéten én voltam az utolsó felszó­laló, mert előre is tudtam már, hogy míg az előttem felszólalók csak elmé­leti óhajokat fognak előterjeszteni, addig én készen kidolgozott konkrét tervvel léphetek az ankét elé. Az előt­tem szólók nagyon szépen beszéltek, ezt el kell ismernem. Az én beszédem egész rövid volt. A következőket mondottam: „Kegyelmes uram, a Sportpalota, amely 8—10.0041 ember befogadó­képességű volna, az építész (Hajós A­lfréd) számításai szerint 1.500.000 —2.000.000 pengőbe kerül. Nekünk egyelőre nincsen erre a „Palotára” szükségünk, hanem egy csarnokra volna szükségünk, amely 3—4000 férőhellyel bír. Az Angolpark tu­lajdonosai a park területén álló és jelenleg használaton kívül álló Skála Színház épületét rendelkezé­sünkre bocsátanak, ha az átalakí­tással járó költségeket az állam (vagy bárki más) viselné. Az átala­kítás a mellékelt tervrajz szerint készülne el (átnyújtottam Őnagy­­méltóságának a mérnöki rajzokat) és annak költsége fűtőberendezés nélkül 100.000 pengő, fűtéssel 120.000 pengőbe kerül. A tulajdo­nosok garanciát vállalnak, hogy az államot még túlköltség esetén sem terhelné nagyobb összeg a meg­adottnál”. Itt jön azután a citált kitétel, amely azonban az ankéten másként hangzott, mint ahogyan most a Nem­zeti Sportban viszontláttam. „Jelen pillanatban nekünk nin­csen szükségünk SPORT PA 7,0-TÁRA, hanem adja Nagyméltósá­god a Sportpalotára szükséges ösz­­szeg EGY fi­aI KAMATJÁT, amelyből 4 hónapon belül állni fog a sportcsarnok s várjunk még 3—4 évet a palota felépítésével, amíg ér­demes lesz a milliókat­ban ..SPORT­PALOTÁBA” befektetni.” Ezek voltak az én szavaim és ez ugyebár másként hangzik így teljes egészében, mintha csak egyes részle­hozzá a kérdéshez, melynek ismét ak­tuálissá való válását éppen a boxoló­­sportban megtörtént események, a csapatbajnoki hely­hiány botránya robbantotta ki, teket emelünk ki belőle, mint ahogyan az a nyilatkozatban történt. Értsen meg mindenki, ha eddig nem értett volna. Én sportot akarok látni és sportot akarok csinálni. A sport azonban csak addig sport, amed­dig a sportoló testi és szellemi erejét növeli, de megszűnik annak lenni ab­ban a pillanatban, amikor annak űzése életveszéllyel jár. A gladiátorokat megfizették azért, hogy az életükkel játszanak, a mi amatőrjeink az egész­ségükkel játszanak semmiért, ha jól megy, egy bronzéremért. Jöjjenek el az illetékesek egyszer egy boxver­­senyre és nézzék meg, hogy mit csinál a szövetség a versenyzők testi épsé­gének megóvása céljából és akkor ítéljenek a sport felett. Állandó orvosi felügyelet alatt tartjuk a versenyeket és ha a legcsekélyebb veszély mutat­kozik, úgy rögtön intézkedünk a ver­seny­­megszakítása iránt. Ezt min­denki tudja már, aki versenyre jár. Nekünk többet ér annak a fiúnak a testi épsége, mint az esetleges győ­zelme. De ne maradjanak az „illetéke­sek” a teremben, hanem menjenek a rivalda mögé, az öltözőbe vagy a mosdóhelyre s győződjenek meg róla, hogy a régi képviselőház hátterében sokkal több a veszély, mint a ringben. A képviselőháziban nincs víz és nincsen mosdó, ahol az izzadt, kibővült testű ver­senyző lemosakodhatna. Télvíz idején a dermesztően hideg pincében, a víz­csap alatt mosakodnak a fiúk s min­den mérkőzés után súlyos hű­lesi­­ese­tekről panaszkodnak az egyesületi ve­zetők. Ezen pedig az ökölvívószövet­­ség nem tud segíteni és ez, ha mást nem, de­ egy kis keserű ízt hagy a Szánkban. Az OTT illusztris elnöke megálla­pítja, hogy a sportcsarnok felépítése a magántőkére vár és­ az állam leg­feljebb csak hozzájárulással fogja azt támogatni. Ez volna a dolog elmé­leti elgondolása, én azonban hajlandó vagyok ezt az elméletet a gyakorlati élet minden bizonyítékával megdön­­teni és az ellenkezőjét — de bizonyító számokkal — beigazolni, hogy a felépítés igenis csak állami erővel lehetséges és a magántőkét és hozzájárulást csak „hozzájárulásként” lehet kalkulációba venni. A magántőke csak a­z­ ok bi­zonyító és csábító erejével mozgatható meg, de nem elméletekkel. Ha az OTT úgy véli, hogy a magán­tőke­­ megmozdulását minden­előve­ támogatni kell és támogatni érdemes, úgy bejelentem, hogy a MÖSz mint érdekelt fél, 75.000 pengővel óhajt a sportcsarnok létesíté­séhez hozzájárulni, ha az záros határidőn belül megvaló­suláshoz jut. 75.000 pengő nagy pénz ebben a nehéz gazdasági időben, de m­i hajlandók vagyunk a jövőnként ál­dozatot hozni. Mélyen tisztelt Elnök úr! A MÖSz hajlandó lesz lemondani a los angelesi olimpián való részvételéről, ha az erre szük­séges pénzt, ami szerény 75.000 pengőben van kal­kulálva (mégpedig: előzetes tréning-költségek 3x10.000 pengő, öt ember ki­küldetési költségei 8000 dollár) az OTT, mint a MÖSz hozzájáru­lását fekteti be a sportcsarnok létesítésébe. Szép dolog az olimpia, utazni is szép dolog és mindezek dacára éppen én (aki helyi, nyelv- és sportismereteim folytán talán elsősorban jönnék kal­kulációba a MÖSz-nél mint kísérő s amellett mint szövetségi vezető a kül­földi nagy harcokon való részvételt fejlődési szempontból roppant fon­tosnak tartom) merem mondani azt, hogy nekünk szegény, megnyomorí­tott nemzetnek sokkal nagyobb kötelezettségeink vannak még itt belföldön, semhogy külföldre vihe­tnék a mi vér­rel itatott, nehéz verejtékkel megkere­sett — nem filléreinket !— ezresein­ket! Olyannak tűnik ez előttem, mint amikor a mama elmegy a hadigazda­­gékhoz zsúrozni, hálózni és a gyerme­kek mezítláb szaladgálnak otthon. Legyünk egyszer egész­­emberek, vall­juk be, hogy szegények vagyunk és magunknak is kell a pénz. Indítson Elnök úr Los Angeles elleni propagandát és bennünk hű követőkre fog halálni annak ellenére, hogy mi már az e-I®ő alkalomkor is bebizonyítottuk, hogy méltóak voltunk a kiküldetésre! Minden jegy elkelt — b­en ne va plus — ne vitatkozzunk, ne csatáz­zunk, hanem lássunk hozzá a megol­dáshoz, amire nem most, hanem évek­kel ezelőtt lett volna okos gondolni. Kankovszky Artúr: Ha az állam megvalósuláshoz segíti a Sport­palotát, az ökölvívószövetség hajlandó 75.000 pengővel hozzájárulni a költségekhez A MÖSz inkább lemond a los angelesi kiküldetésről és az erre szánt össze­get felajánlja a Sportpalota céljaira Kankovszky Artúr a ma nagy problémájáról, a Sportpalotáról — Saját tudósítónktól — Az Attila szerdán Diósgyő­rött a DVTK-val tréning­ mérkőzést játszik — Saját tudósítónktól — Miskolcon a vezetők sehogyan sincsenek megelégedve a csapat által nyújtott teljesítményekkel s a Bak TK elleni játék sem elégítette ki őket. Éppen ezért mint értesü­lünk , a vezetőség tovább folytatja tárgyalásait, melyek a csapat meg­erősítésére irányulnak. Neveket azon­ban egyelőre még nem mond a veze­tőség. Azonkívül fokozott tréningekbe fogja a vezetőség a csapatot, hogy annak állóképességét növelje, mert ezzel is baj van. Ma a népkerti sportpalotában kondíciótréningre jönnek össze a játékosok, sz­erdán pedig komoly tréningmérkőzést ját­szik a csapat, még­pedig kint Diós­győrött a DVTK ellen. A Hyperol szájvíztabletta ideális száj- és torokfertőtlenítő. Kispesten most, hogy a közgyűlés megválasztotta az elnökséget és a választmányt, a választmány viszont majd a klub­igazgatót választja meg. Mint megírtuk, erre a tisztségre Mayer Bélát kívánják sokan, de sem­ ő, sem más nem akarja elfogadni a klubigazgatóságot, úgy látszik a profi klubigazgatónak sem arany az élete, különösen nem a kisebb csapatoknál. Ezért a nagy húzódás ... IffiTK-pálya Hungária-át Február 16-án, vasárnap, délután 3 órakor FEREN­CVáROS­­WACKER (Bécs) nemzetközi mérkőzés. Előzőleg 1 órakor ÚjpesNuigária barátságos mérkőzés

Next