Nemzeti Sport, 1930. február (22. évfolyam, 22-41. szám)
1930-02-11 / 29. szám
Kedd, 1930 február 11. ##«»•»»#5 4 Hogy is volt csak? Amit vasárnap nem tudtunk elmondani A múlt héten a szezon kezdődött meg, most meg a tél... Brrr! Illetve ez a költői igazságszolgáltatás. Már kezdtünk nagy fiúk lenni. Rügyfakadó, trencskótos tavaszi hangulatba ringattuk magunkat, bosszankodtunk, hogy a csapataink formája nem tart lépést az idővel, topogás és forraltbor helyett keleti kényelemben terpeszkedtünk a tribünön s ittuk a „friss hideg a vizet”. Csak a napokban elégedetlenkedtünk, ejnye, de kemény tél van az idén, mindig esik az eső. Már egészen megszoktuk volna hazánk, trópusi helyzetét, vagyis, hogy a négy évszak helyett egyszerűen lenne meleg évszak és esős évszak. Na és itt van, ni! Esik a hó és hideg van. Februárban. Hallatlan. Hol vagyunk? A műjégen például majd megfagytak a kedvezőtlen időjárás miatt. Valaki megkérdezte vasárnap délelőtt a kispesti rendezőségtől, hogy milyen a kispesti pálya? Megnyugtatták : — Tíz centiméteres porhó! Wéber Lajos szerencsére Barátkyval, a máris nagy formában lévő Hungária-csatárral beszélgettünk a félidőben. Szegény Skvarekról, aki a foghúzási injekciótól megszédülve kiesett a villamosból és agyrázkódást szenvedett.— Azért szerencséje van a Wéber Teájának, — mondotta többek közt a kis Barátky — hogy nem ővele történt meg ez az eset. — Hát szerencséje, az igaz — mondottuk — de miért éppen Wéberék szerencse? — Mert róla senki sem hinné el, hogy az injekciótól szédült meg! — magyarázta meg ravaszul Barátky, aki jóbarátja Wébernek, de ilyen ziccert viszont nem hagyhat ki a bajnokcsapat centere. A Bak TK és a világsajtó Ez a történet odavaló, a sport anekdotái közé! Szombat délután a Parlament-kávéház egyik kies asztalánál olvasgatott Steiner György, a Bak egyik vezére. Sorra nézegette a lapokat, elsősorban a sportrovatot nézte meg mindenütt, hogy mit írnak a lapok csapatáról. A Bak tudniillik kétfelé is tárgyalt ezen a héten. Miskolcra megy, de úgy is volt, hogy a Ferencváros B csapatával játszanak. — Nem értem, — mondta idegesen Steiner — minek írnak arról a lapok, hogy mi a Ferencváros B ellen játszunk. Biztosan a Fradi reklámot akar csinálni magának. Majd egy pár perc múlva megdöbbenve ugrott föl: — Te jó Isten! Mindenfelé havazik. Elmarad a meccs. — Azért, mert rossz a pálya? — Ah! Elmennek a játékosok havat lapátolni, mert azért pénzt kapnak. lg. hat, nélk. Ketten beszélgetnek az Üllői út páholyában. Máriássy doktor közbeszól valamit. — Mi az, doktor úr! — jegyzi meg Seress János, a sportújságíró. — Kapott fölhatalmazást az igazgatóságtól arra, hogy más ügyeiben nyilatkozzon? — Mit szól hozzá, kaptam! — mondta Máriássy. — Ők csőik a saját ügyükben sem nyilatkozhatnak — jegyezte meg valaki orszájdról. Nádler, az oldboy A Hungária-meccs kezdete előtt a kék-fehér vándorokról beszélgettek. Szóba, került Molnár Gyuri, örültek, hogy Haar bevált Bécsben, a főezenzi azonban (természetesen) az a megállapítás volt, amelyet egy bécsi lap tett Nádlerről, hogy hát a Nádler old boy-csapatba való. A kis Nádlerról ez a meghatározás egy kissé valóban komikus. Aki hosszú évekig a kicsinyítő jelzők élő megtestesítése volt és akinek gyermeteg bájáról sok vicc hangzott el. — Na, megállj kis Nádler! — fenyegetőzött valaki. — Ha hazajössz, elnevezünk Pubi bácsinak. (Pubi bácsi! — nem hangzik roszszul.) Ami nem illik Dudásról sok szó esett a kispesti meccs során. Főleg a koráról vitatkoztak, hogy mikor született, 1904-ben vagy 1902-ben. — Azért nem illik! ■— mondta valaki. — Micsoda? — Egy primadonna életkorát nem ízléses dolog firtatni — felelt az illető, aki némi színházi műveltséggel is rendelkezett. És mi van Magyarral ? A hungaria úti kupameccsen Magyarról tárgyaltak.— Hát mi lesz? Leszerződik? — Úgy látszik nem siet. Ráér. — Látjátok, ebben nem hasonlít Skvarekre, pedig az is óbudai. — Miben nem hasonlít? — Magyar nem esett a fejére . .. Aki megjósolta a hideget Potyával még pénteken találkoztunk. Kérdezősködtünk tőle, hogy milyen időt remél vasárnapra s nagyon meglepődtünk, hogy a szép tavaszi időben Potya pesszimisztikusan nyilatkozott. Megmagyarázta: —Kérem — mondta — 1913-ban április huszadikán meccsünk volt a BTC-vel. Gyönyörű tavasz volt. Még szombaton is. Másnap 10 centiméteres hó esett. (Potya, sejtelmei valóra váltak. Stílszerűen, februárban beköszöntött az április.) Megkönnyítik a bírák dolgát Beszélgetés a tribünön. A bírákat csepülik. Szó van a BT nagy belharcairól. Valaki megkérdi: — Mi van a bírókkal? Még verik egymást? — Á, dehogy! Most már itt a szezon, elvégzi ezt helyettük a közönség... A Hungária — zöld-fehér megvilágításban Izsák Zsuzsa mester, az FTC intézője nagyban dicsérte tegnap a Hungáriát: — Jó az a védelem. Hát még majd ér. Rebró—Wéber—Schneider halfsor! Az hogy tud! Azoknak fineszük is van, nemcsak súlyuk. Fogadom, hogy a Hungáriát tavasszal nem verik meg. — Csak a Fradi! — vágott közbe Waggenhuber Őszi. — Az se! — mondta feltűnő biztossággal Zsazsa. Két ismeretlen drukker összenézett.. Kabátha tokájukon ott virított a Fradi-jelvény. — Nézd azt az elvakult hungaristát! —– mondta sötéten az öregebbik, összeráncolva szemöldökét. Egy öngól, amelyet meg kell örökíteni A Hungária—Nemzeti meccs nem sok élvezetet nyújtott. Volt azonban egy olyan eseménye, mely után sokan kijelentették: — Hát ezért érdemes volt kijönni! Ezt ugyan már csak akkor mondhatták, mikor,, lecsillapodtak a nagy nevetési roham "után. Tudniillik lát-tak egy olyan öngólt, amilyen magyar pályán még nem esett. Húsz percig támadott, ostromolt a Hungária-támadósor, de hiába. A Nemzeti-bekkek angol nyugalommal kaparintották meg a labdát és skót nyugalommal játszottak „haza” a nagy formában lévő Gallinának. A 20. percben a tizenhatos táján fölpattan egy labda és három Hungária-csatár is startol rá, hogy belőjje. Ahogy lesik várják, hogy a labda földet érjen, egyszerre csak hátulról hatalmas rössel váratlanul közöttük terem Török, a Nemzeti bekkje, elkiáltja magát: — Jól van! De úgy, hogy zengett a pálya. És ebben a pillanatban a jó ég tudja, miért (később úgy nyilatkozott, hogy Flóra zavarta meg) úgymegvágja a hüledező Hungária-csatárok előtt a labdát, hogy az süvítve, védhetetlenül, menthetetlenül zúgott saját kapujának balsarkába. Gallina — mint mondani szokás— oda se szagolt. A következő pillanatban olyan viharos derültség tört ki nézőtéren, pályán egyaránt, amilyent már régen nem hallottunk. Harsogva nevettek az emberek, egymás vállára csaptak, hogy még jobban kiélvezzék a nevetést. Alig lehetettújra kezdeni a játékot. S mikor Bihamy később gólt fejelt, kórusban kiabáltak be: . .! Töröké, szebb volt!!! Semmi sem változott Volentik körül Volentik jelenleg Újpestben rúgja a labdát, de a Nemzeti-érzés még nem halt ki belőle. Hacsak teheti, mindig kimegy volt csapata meccseire. A múlt vasárnap is ott volt a tribünön s mivel ezen a vasárnap délelőtt játszott az Újpest, délután szintén ott ült Volentik a hungária úti pálya tribünjén. A környéken ültek Nemzeti drukkerek és a játékot kritizálgatták. Volentik mutálja a legállandóbb formát! — állapította meg az egyik. — Ugyan! Hiszen nem is játszik. Hogy-hogy? — Most is épp úgy nézi a játékot a tribünről, mint szokta Nemzeti-játékos korában a pályán. Ugy-e, Volentik ? — A kitűnő centerhalf csendesen mosolygott. Texasi bemondás . A nagy hidegben a humor is befagyott. Legalább is erre vall az alábbi velefagyasztó vicc: — Kérem, ez Szepes-lövés volt? — érdeklődik valaki. — Nana, kö-szepes!— hangzik egy önkéntes Epés Adalbert szájából. Prémiumot vegyenek! A Harihárom öltözőjében nagyon pesszimista hangulat uralkodott. Szinte meg mertek volna rá esküdni, hogy veszteni fognak. Egyedül Steiner nem volt hajlandó megadni magát a sorsnak: — Hát én megveszem a prémiumotokat két, pengőért! A fiúk összenéztek, de Luka elrontotta az üzletet : — Ne adjátok el, mert akkor képes lesz öt helyett dolgozni, hogy kitoljon veletek és minden prémium az övé legyen. Az üzlet el volt rontva. Steiner dühösen kifakadt: — Hát amikor vegyétek meg az enyémet, én is eladom két pengőért. Mire megint Lyka: — Nehogy megvegyétek, mert ekkor képes és lazsál. Prémiumban nem történt tehát kötés. Meccs előtt. Meccs után viszont prémium nem volt. Fölösleges megterhelés Kispesten ,először jegy nélkül engedték be a közönséget, mivel úgy volt, hogy a díjmérkőzés elmarad. Az ezerfejű cézár, helyesebben az ötszázfejű cézár nyugodtan elhelyezkedett s határozottan váratlanul érte később a rendezők ama kívánsága, hogy menjenek ki, mert mindenkinek jegyet kell váltani. Különösen az állóhelyről nem tett mindenki eleget ennek a felszólításnak. Mint ahogy egy kisgyerek az alábbiakban bélyegezte fölöslegesnek ezt az eljárást: — Mit menjek ki? Hogy aztán még eccet bemásszak? Megzenésített közmondás A kispesti pálya talaját helyenként nagyszerű jég fedte. Chamonix direkt örült volna neki. A közönségnek viszont jó szórakozás volt a sok csúszkálás és sok jó bemondásra adott alkalmat, így egyszer Kiss futott le a balszélen és nem tudván, vagy nem akarván kikerülni a jeget, beleszaladt a labdával és recsegő, ropogó hangok közt kelt át rajta. Egy barátja bekiabált neki a tribünről: — Minek mész a jégre? Jó dolgod van? Olimpiai hírszolgálat. Az OTT olimpiai szakbizottsága csütörtökön ülést tartott, amelynek lefolyásáról csak úgy értesült a külvilág, hogy egy oda nem tartozó ügy ellentéte széltében-hosszában vitaanyaggá vált. Hogy a MOB jogutódjaként szereplő szakbizottságnak egy ülése, amelyen a Magyar Úszó Szövetség segélykérvénye csak a téma, miért zárja ki üléséről a nyilvánosságot, az egyelőre megfoghatatlan halandó ügyvelőnek. Hiszen a MÚSz az összes nyilvános ülésein, összes fórumain keresztül ment nyilvánosan az előterjesztés, miért válik az ügy bizalmassá csupán a végső fokon. Alig hisszük, hogy valami komoly ok miatt. Csak fontoskodás és nagyképűség tarthatja titkosnak ezeknek az ügyeknek tárgyalásai, amelyek elsősorban érdeklik a ■nagy nyilvánosságot. Nem is hisszük, hogy nem feledékenységből nem hívták meg erre az ülésre a sajtót. Mert elképzelhetetlennek véljük, hogy a los angelesi előkészületeket a titkos diplomácia módszereivel folytassák le és a végső fokon a kiküldetésekről is netán titkos szavazással, ne pedig stopperrel és acélszalaggal döntsenek. S csak akkor értesüljön a nagyközönség a los angelesi szállásról, elhelyezésről és egyebekről, amikor már panaszkönyvbe kívánkozó adatok sorakoznak fel egymás mellé. Addig pedig talán fogadják meg becsületszóra a szakbizottsági tagok, hogy majdan világért sem árulják el az elhelyezésre szolgáló los angelesi szálloda címét. Fontos a, fontoskodás ... Polacsek, a Bratislavának a Slaviához szerződött centerhallja, felbontotta szerződését és visszatért a Bratislavához. Skvarek állapota lassan bár, de javul. Ideggyógyász is megvizsgálta már és kezelőorvosai együttesen megállapították, hogy súlyosabb természetű agyrázkódása nincsen ugyan, de azért az agyrázkódás tünetei, az érvelés lassúsága, szédülés stb. még fennállnak. Ezért egyelőre 5-6 napig még bent tartják a kórházban, hogy amíg szédülései vannak, állandó orvosi felügyelet alatt álljon. A Rapid északi túrára megy nyáron. A túra norvég része már kész: július 1-én Oslóban játszák az első meccset a bécsiek, majd Bergenben, Staksborgban, végül újra Oslóban folytatják túrájukat, amelyhez hoszszabb svédországi körút fog csatlakozni. Jiszda, a FAQ válogatott csatára valószínűleg a WSC-hez fog szerződni. Erősen készülődnek a szentlőrinci csapatok a tavaszi szezonra. A SzAC a csatársorát frissítette fel új erőkkel és most reméli, hogy elkerül a dicstelen utolsó helyről és továbbra bennmarad a II. osztályban. Az SzNSE is egészen új csapattal lép porondra és feltétlenül bajnoka akar .* csoportjának.