Nemzeti Sport, 1930. február (22. évfolyam, 22-41. szám)

1930-02-11 / 29. szám

Kedd, 1930 február 1­1. ##«»•»»#5 4­­ Hogy is volt csak? Amit vasárnap nem tudtunk elmondani A múlt héten a szezon kezdődött meg, most meg a tél... Brrr! Illetve ez a költői igazságszolgálta­tás. Már kezdtünk nagy fiúk lenni. Rügyfakadó, trencskótos tavaszi han­gulatba ringattuk magunkat, bosszan­kodtunk, hogy a csapataink formája nem tart lépést az idővel, topogás és forraltbor helyett keleti kényelemben terpeszkedtünk a tribünön s ittuk a „friss hideg a vizet”. Csak a napok­ban elégedetlenkedtünk, ejnye, de ke­mény tél van az idén, mindig esik az eső. Már egészen megszoktuk volna hazánk, trópusi helyzetét, vagyis, hogy a négy évszak helyett egysze­rűen lenne meleg évszak és esős év­szak. Na és itt van, ni! Esik a hó és hideg van. Február­ban. Hallatlan. Hol vagyunk? A mű­jégen például majd megfagytak a kedvezőtlen időjárás miatt. Valaki megkérdezte vasárnap dél­előtt a kispesti rendezőségtől, hogy milyen a kispesti pálya? Megnyug­tatták : — Tíz centiméteres porhó! Wéber Lajos szerencsére Barátkyval, a máris nagy formá­ban lévő Hungária-csatárral beszél­gettünk a félidőben. Szegény Skva­­rekról, aki a foghúzási injekciótól megszédülve kiesett a villamosból és agyrázkódást szenvedett.­­— Azért szerencséje van a Wéber Teájának, —­ mondotta többek közt a kis Barátky — hogy nem ővele tör­­tént meg ez az eset. — Hát szerencséje, az igaz — mondottuk — de miért éppen Wéber­­ék szerencse? — Mert róla senki sem hinné el, hogy az injekciótól szédült meg! — magyarázta meg ravaszul Barátky, aki jóbarátja Wébernek, de ilyen ziccert viszont nem hagyhat ki a baj­nokcsapat centere. A Bak TK és a világsajtó Ez a történet odavaló, a sport anek­dotái közé! Szombat délután a Parla­­ment-kávéház egyik kies asztalánál olvasgatott Steiner György, a Bak egyik vezére. Sorra nézegette a lapo­kat, elsősorban a sportrovatot nézte meg mindenütt, hogy mit írnak a la­pok csapatáról. A Bak tudniillik két­felé is tárgyalt ezen a héten. Mis­kolcra megy, de úgy­ is volt, hogy a Ferencváros B­ csapatával játszanak. — Nem értem, — mondta idegesen Steiner —­ minek írnak arról a lapok, hogy mi a Ferencváros B­ ellen ját­szunk. Biztosan a Fradi reklámot akar csinálni magának. Majd egy pár perc múlva megdöb­benve ugrott föl: — Te jó Isten! Mindenf­elé hava­zik. Elmarad a­ meccs. — Azért, mert rossz a pálya? — Ah! Elmennek a játékosok ha­vat lapátolni, mert azért pénzt kap­nak. lg. hat, nélk. Ketten beszélgetnek az Üllői­ út páholyában. Máriássy doktor közbe­szól valamit. — Mi az, doktor úr! — jegyzi meg Seress János, a sportújságíró. — Ka­pott fölhatalmazást az igazgató­ságtól arra, hogy más ügyeiben nyi­latkozzon? — Mit szól hozzá, kaptam! — mondta Máriássy. — Ők csőik a saját ügyükben s­em nyilatkozhatnak — jegyezte meg va­laki orszájdról. Nádler, az oldboy A Hungária-meccs kezdete előtt a kék-fehér vándorokról beszélgettek. Szóba, került Molnár Gyuri, örültek, hogy Haar bevált Bécsben, a főezenzi azonban (természetesen) az a meg­állapítás volt, amelyet egy bécsi lap tett Nádlerről, hogy hát a Nádler old boy-csapatba való. A kis Nádlerról ez a meghatározás egy kissé valóban komikus. Aki hosszú évekig a kicsi­nyítő jelzők élő megtestesítése volt és akinek gyermeteg bájáról sok vicc hangzott el. — Na, megállj kis Nádler! — fenyegetőzött valaki. — Ha hazajössz, elnevezünk Pubi bácsinak. (Pubi bácsi! — nem hangzik rosz­­szul.) Ami nem illik Dudásról sok szó esett a kispesti meccs során. Főleg a koráról vitat­koztak, hogy mikor született, 1904-ben vagy 1902-ben. — Azért nem illik! ■— mondta va­laki. — Micsoda? — Egy primadonna életkorát nem ízléses dolog firtatni — felelt az illető, aki némi színházi műveltséggel is rendelkezett. És mi van Magyarral ? A hungaria úti k­upameccsen Ma­gyarról tárgyaltak.­­— Hát mi lesz?­ Leszerződik? — Úgy látszik nem siet. Ráér. — Látjátok, ebben nem hasonlít Skvarekre, pedig az is óbudai. — Miben nem hasonlít? —­ Magyar nem esett a fejére . .. Aki megjósolta a hideget Potyával még pénteken találkoztunk. Kérdezősködtünk tőle, hogy milyen időt remél vasárnapra s nagyon meg­lepődtünk, hogy a szép tavaszi időben Potya pesszimiszti­kusan nyilatkozott. Megmagyarázta­: —­Kérem —­ mondta — 1913-ban április huszadikán meccsünk volt a BTC-vel. Gyönyörű tavasz volt. Még szombaton is. Másna­p 10 centiméte­res hó esett. (Potya, sejtelmei valóra váltak. Stílszerűen, februárban beköszöntött­ az április.) Megkönnyítik a bírák dolgát Beszélgetés a tribünön. A bírákat csepülik. Szó van a BT nagy belhar­­cairól. Valaki megkérdi: — Mi van a bírókkal? Még verik egymást? — Á, dehogy! Most m­ár itt a sze­zon, elvégzi ezt helyettük a közönség... A Hungária — zöld-fehér megvilágításban Izsák Zsuzsa mester, az FTC inté­zője nagyban­ dicsérte tegnap a Hun­gáriát: — Jó az a védelem. Hát még majd ér. Rebró—Wéber—Schneider halfsor! Az hogy tud! Azoknak fineszük is van, nemcsak súlyuk. Fogadom, hogy a Hungáriát tavasszal nem verik meg. — Csak a Fradi! — vágott közbe Waggenhuber Őszi. — Az se! — mondta feltűnő biztos­sággal Zsazsa. Két ismeretlen drukker összenézett.. Kabátha­­ tokájukon ott virított a Fradi-jelvény. — Nézd azt az elvakult hungaris­tát! —– mondta sötéten az öregebbik, összeráncolva szemöldökét. Egy öngól, amelyet meg kell örökíteni A Hungária—Nemzeti meccs nem sok élvezetet­ nyújtott. Volt azonban egy olyan eseménye, mely után sokan kijelentették: — Hát ezért érdemes volt kijönni! Ezt ugyan már csak akkor mond­hatták, mikor,, lecsillapodtak a nagy ne­vetési roham "után. Tudniillik lát-­­­tak egy olyan öngólt, amilyen magyar pályán még nem esett. Húsz percig támadott, ostromolt a Hungária-táma­dósor, de hiába. A Nemzeti-bekkek angol nyugalommal kaparintották meg a labdát és skót nyugalommal játszottak „haza” a nagy formában lévő Gallinának. A 20. percben a tizenhatos táján föl­pattan egy labda és három Hungá­­ria-csatár is startol rá, hogy belőjje. Ahogy lesik­ várják, hogy a labda föl­det érjen, egyszerre csak hátulról ha­talmas rössel váratlanul közöttük te­rem Török, a Nemzeti bekkje, el­kiáltja magát: — Jól van! De úgy, hogy zengett a­ pálya. És ebben a pillanatban a jó ég tudja, miért (később úgy nyilatkozott, hogy Flóra zavarta meg) úgy­­megvágja a hüledező Hungária-csatárok előtt a labdát, hogy az süvítve, védhetetle­­nül, menthetetlenül zúgott saját ka­pujának balsarkába. Gallina — mint mondani szokás— oda se szagolt. A következő pillanatban olyan vi­haros derültség tört ki nézőtéren, pá­lyán egyaránt, amilyent már régen nem hallottunk. Harsogva nevettek az emberek, egymás vállára csaptak, hogy még jobban kiélvezzék a neve­tést. Alig lehetett­­újra kezdeni a já­tékot. S mikor Bihamy később gólt fe­jelt, kórusban kiabáltak be: . .! Töröké, szebb volt!!! Semmi sem változott Volentik körül Volentik jelenleg Újpestben rúgja a­ labdát, de a Nemzeti-érzés még nem halt ki belőle. Hacsak teheti, mindig kimegy volt csapata meccsei­re. A múlt vasárnap is ott volt a tri­bünön s mivel ezen a vasárnap dél­előtt játszott az Újpest, délután szin­tén ott ült Volentik a hungária úti pálya tribünjén. A környéken ültek Nemzeti drukkerek és a játékot kriti­­zálgatták. Volentik mutálja a legállan­dóbb formát! — állapította meg az egyik. — Ugyan! Hiszen nem is játszik. Hogy-hogy? — Most is épp úgy nézi a játékot a tribünről, mint szokta Nemzeti-já­tékos korában a pályán. Ugy-e, Vo­lentik ? — A kitűnő centerhalf csendesen mo­solygott. Texasi bemondás . A nagy hidegben a humor is befa­gyott. Legalább is erre vall az alábbi velefagyasztó vicc: — Kérem, ez Szepes-lövés volt? — érdeklődik valaki. — Nana, kö-szepes!­­— hangzik egy önkéntes Epés Adalbert szájából. Prémiumot vegyenek! A Harihárom öltözőjében nagyon pesszimista hangulat uralkodott. Szinte meg mertek volna rá esküdni, hogy veszteni fognak. Egyedül Stei­­ner nem volt hajlandó megadni ma­­gát a sorsnak: — Hát én megveszem a prémiu­motokat két, pengőért! A fiúk összenéztek, de Luka elron­totta az üzletet : — Ne adjátok el, mert akkor képes lesz öt helyett dolgozni, hogy kitoljon veletek és minden prémium az övé le­gyen. Az üzlet el volt rontva. Steiner dühösen kifakadt: — Hát amikor vegyétek meg az enyémet, én is eladom két pengőért. Mire megint Lyka: — Nehogy megvegyétek, mert ek­­kor képes és lazsál. Prémiumban nem történt tehát kö­tés. Meccs előtt. Meccs után viszont prémium nem volt. Fölösleges megterhelés Kispesten ,először jegy nélkül en­gedték be a közönséget, mivel úgy volt, hogy a díjmérkőzés elmarad. Az ezerfejű cézár, helyesebben az ötszáz­fej­ű cézár nyugodtan elhelyezkedett s határozottan váratlanul érte később a rendezők ama kívánsága, hogy men­jenek ki, mert mindenkinek jegyet kell váltani. Különösen az állóhelyről nem tett mindenki eleget ennek a fel­szólításnak. Mint ahogy egy kisgye­rek az alábbiakban bélyegezte fölös­legesnek ezt az eljárást: — Mit menjek ki? Hogy aztán még eccet bemásszak? Megzenésített közmondás A kispesti pálya talaját helyenként nagyszerű jég fedte. Chamonix di­­rekt örült volna neki. A közönségnek viszont jó szórakozás volt a sok csúsz­kálás és sok jó bemondásra adott al­kalmat, így egyszer Kiss futott le a balszélen és nem tudván, vagy nem akarván kikerülni a jeget, belesza­ladt a labdával és recsegő, ropogó hangok közt kelt át rajta. Egy barát­ja bekiabált neki a tribünről: — Minek mész a jégre? Jó dolgod van? Olimpiai hírszolgálat. Az OTT olimpiai szakbizottsága csütörtökön ülést tartott, amelynek lefolyásáról csak úgy értesült a külvilág, hogy egy oda nem tartozó ügy ellentéte széltében-hosszában vitaanyaggá vált. Hogy a MOB jogutódjaként szereplő szakbizottság­nak egy ülése, amelyen a Magyar Úszó Szövetség segélykér­vénye csak a téma, miért zárja ki ülé­séről a nyilvánosságot, az egyelőre megfoghatatlan halandó ügyvelőnek. Hiszen a MÚSz az összes nyilvános ülésein, összes fórumain keresztül ment nyilvánosan az előterjesztés, miért válik az ügy bizalmassá csupán a végső fokon. Alig hisszük, hogy va­lami komoly ok miatt. Csak fontos­kodás és nagyképűség tarthatja tit­kosnak ezeknek az ügyeknek tárgya­lásai, amelyek elsősorban érdeklik a ■nagy nyilvánosságot. Nem is hisszük­, hogy nem feledékeny­ségből nem­ hív­ták meg erre az ülésre a sajtót. Mert elképzelhetetlennek véljük, hogy a los angelesi előkészületeket a titkos diplomácia módszereivel folytassák le és a végső fokon a kiküldetések­ről is netán titkos szavazással, ne pe­dig stopperrel és acélszalaggal dönt­senek. S csak akkor értesüljön a nagyközönség a los angelesi szállás­ról, elhelyezésről és egyebekről, ami­kor már panaszkönyvbe kívánkozó adatok sorakoznak fel egymás mellé. Addig pedig talán fogadják meg be­csületszóra a szakbizottsági ta­gok, hogy majdan világért sem árulják el az elhelyezésre szolgáló los angelesi szálloda címét. Fontos a, fontosko­dás ... Polacsek, a Bratislavának a Sla­­viához szerződött centerhall­ja, fel­bontotta szerződését és visszatért a Bratislavához. Skvarek állapota lassan bár, de javul. Ideggyógyász is megvizsgálta már és kezelőorvosai együttesen meg­állapították, hogy súlyosabb termé­szetű agyrázkódása nincsen ugyan, de azért az agyrázkódás tünetei, az ér­velés lassúsága, szédülés stb. még fennállnak. Ezért egyelőre 5-6 napig még bent tartják a kórházban, hogy amíg szédülései vannak, állandó or­vosi felügyelet alatt álljon. A Rapid északi túrára megy nyá­ron. A túra norvég része már kész: július 1-én Oslóban játszák az első meccset a bécsiek, majd Bergenben, Staksborgb­an, végül újra Oslóban folytatják túrájukat, amelyhez hosz­­szabb svédországi körút fog csatla­kozni. Jiszda, a FAQ válogatott csatára valószínűleg a WSC-hez fog szer­ződni. Erősen készülődnek a szentlőrinci csapatok a tavaszi szezonra. A SzAC a csatársorát frissítette fel új erőkkel és most reméli, hogy elkerül a dicstelen utolsó helyről és továbbra bennmarad a II. osztályban. Az SzNSE is egészen új csapattal lép porondra és feltétlenül bajnoka akar .* csoportjának.

Next